Doktor Proktor történetei nem értek véget a 2. kötettel... még az után sem, hogy az első kötet előtt olvastam.
Jo Nesbo, a skandináv krimikből átment a gyerekirodalomba, és azt kell mondjam, hogy nem is csinálja annyira rosszul.
Ez a kötete a szériának egészen bejött... egyetlen negatívumot tudok kiemelni: a gyerekek orra előtt végig ott a megoldás, de valamiért túl kell kombinálni a dolgokat. A megoldást pedig egy olyan szereplő adja meg, akiről úgy vélik, hogy ellenség.
No de ne rohanjunk ennyire előre. Ezúttal Bulle és Lise keveredik kalandba, és a doki most nem lesz annyira szerves része a nagy kalandnak. Láthatunk ezúttal egy zoknilopkodó szörnyet, hipnotizáló politikai személyeket, akik az erejüket fitoktatják, csimpánzokat és kaméleonokat, Perryt a pókot, amint bravúrosan ügyessé válik egy kis doki féle löttytől. Találkozhatunk egy békaemberrel és felüti a fejét a szerelem is.
A világvége meglehetősen közel van, az emberek zöme meg hipnózisban. Bulle és Lise próbálják kinyomozni, hogy ki a hipnotizőr, és hogy lehet megtörni az erejét. A végén kiderül, hogy ember tud nekik segíteni, akinek szintén van hipnotizőr ereje: maga a király. Hát fel kell keresniük, hogy állítsa meg az őrületet, a világvégét, meg a többit... De valaki már megint börtönbe kerül. Persze előkerül a fingonauta por is, és még pár újabb nyalánkság.
Jo Nesbo egyenesen őrült. Ilyen sztori egy teljesen ép elméből nem jöhet ki. Egyszerűen belenyomja a sztoriba azt, ami teljesen nyilvánvaló: a média és egyes közszereplők próbálnak hipnotizálni minket a beszédeikkel. Mondhatni, hogy "humorban nem ismeri a tréfát" figurával van szó. Ez a kötet egészen tetszett a maga abszurditása és humora miatt, a teljes őrülete miatt.
Perry egyenesen belopta magát a szívembe. Egy pók, aki képes kommunikálni, hogy mit akar, és igazi szuperhős, mindig menti a helyzetet. Ő sokkal nagyon hangsúlyt kap, a doki hátrébb kerül, míg a gyerekek megőrzik a helyüket. Most Margarin sem tűnik fel olyan nagy mértékben, és a szerelmi szál most nem lett annyira nyüstölve, mint az előző kötetekben, ami hozzátenném, előnyére vált.
A nyelvezete a szokásos egyszerűséggel bír, míg a könyv végén ugyanúgy megvan az idegen kifejezések kiejtése, akárcsak az előzőekben.
Összességében nézve sárkányrepülőzzetek be ti is egy mega világvégébe, hagyjátok magatokat hipnotizáltatni Jo Nesbo által, vegyetek részt síugrásban, tévézzetek sokat, és meneküljetek a kaméleon emberek, a zoknifaló szörnyek, a majmok elől, és mindig legyen nálatok egy Perry.
Perry egyenesen belopta magát a szívembe. Egy pók, aki képes kommunikálni, hogy mit akar, és igazi szuperhős, mindig menti a helyzetet. Ő sokkal nagyon hangsúlyt kap, a doki hátrébb kerül, míg a gyerekek megőrzik a helyüket. Most Margarin sem tűnik fel olyan nagy mértékben, és a szerelmi szál most nem lett annyira nyüstölve, mint az előző kötetekben, ami hozzátenném, előnyére vált.
A nyelvezete a szokásos egyszerűséggel bír, míg a könyv végén ugyanúgy megvan az idegen kifejezések kiejtése, akárcsak az előzőekben.
Összességében nézve sárkányrepülőzzetek be ti is egy mega világvégébe, hagyjátok magatokat hipnotizáltatni Jo Nesbo által, vegyetek részt síugrásban, tévézzetek sokat, és meneküljetek a kaméleon emberek, a zoknifaló szörnyek, a majmok elől, és mindig legyen nálatok egy Perry.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése