Úgy egy hete megnéztük a Doboztrollok című rajzfilmet, és amint megláttam egy könyvesbolt kínálatában, naná, hogy mind a három kötetet megvettem, és elkezdtem olvasni.
Bájos kis mesét kaptam, aminek semmi köze nincs a rajzfilm változathoz, ennek ellenére mind a két változatot ajánlom.
A rajzfilm története jóval egyszerűbb: vannak a doboztrollok, akiket szörnynek néznek, akik akár gyerekeket is elrabolnak és esznek meg. A lakosság akkor fedezi fel a doboztrollok ártatlanságát, amikor már szemmel láthatóan késő, hiszen elkezdik levadászni őket. A vadászok vezetője Suvasz, aki hatalmat szeretne szerezni azzal, hogy minden doboztrollt elkap, és úgy tűnik, sikerül is neki...
Ezzel szemben a könyv története jóval összetettebb. Az alapfelvetés, hogy Arthur egy kisfiú, aki alantvilágban lakik "nagyapával". A kisfiú (mivel nagyapa idős) maga megy el mindig a betevő falatot összeszedni. Nagypapa egy feltaláló, aki szárnyakat ad a gyereknek, így körberepülheti a várost.
Amikor egy napon megsérül a szárnya, és Sajtvadászok elveszik tőle, elkerül egy ügyvédhez, aki egy boltban bújtat három doboztrollt és egy káposztafejet. A férfi megígéri Arthurnak, hogy visszajuttatja... Ez azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen valaki lezárja a lyukakat, amik az alantvilágba vezetnek. Valaki elkezd miniatűr doboztrollokat és káposztafejeket árulni, miközben a nagy változatokat elrabolják... Vajon mi történhetett?
A rajzok a kötetben cseppet sem bájosak, viszont igen ötletesek. Minden epizódhoz jut egy (a könyvből vett) megjegyzéssel tarkított, fekete-fehér skicc, amin néha nemigazán lehet felismerni, hogy az ember mit lát.
Maga a történet több szálon fut, mégis lineárisan. A doboztrollok igen keveset szerepelnek, de nagyon szerethetőek. A kedvencem Gyufa volt, a legkisebb doboztroll, aki még kevesebbet szerepel, mint mondjuk a rajzfilmből is ismert Hal, Cipő, Tojás. Ugyanakkor vannak olyan figurák, mint a káposztafejek (pl.: Titusz), beszélő patkányok, tengeritehenek. Jóval színesebb a paletta, mint a rajzfilmben, így nem mondanám, hogy kifejezetten a doboztrollok állnának a középponban.
A gyermekeknek kedvező körítés meglehetősen aranyos, ahogy nyomozni kezdenek felnőttek (akiket végre nem butítanak le) és gyerekek egyaránt. Igen, a legnagyobb előnye a kötetnek, hogy a felnőttek nem agyalágyult idióták, akiknél a gyerekek jóval okosabbak. Arthur nem akar okosabbnak látszani, mint valójában. A felnőtteknek is vannak ötletei, ugyanakkor a gyerek is bedob ezt-azt az ötletbörzénél, és szerintem ez így egy tökéletes egyveleg.
Összességében nézve kíváló gyerekkönyv gyerekeknek és felnőtteknek szóló szórakozási lehetőséggel. Míg a felnőttek olvassák a gyerekeknek, és mutatják a képeket, ők is jól mulathatnak, izgulhatnak érte, hogy Arthur haza kerüljön, akárcsak a doboztrollok, a tengeritehenek, és a káposztafejek...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése