Akkor találkoztam először a könyvvel, mikor megjelenése évében (3 éve) a könyvhéten az írónővel alá kellett iratnom egy példányt.
Magával vitt a könyvhétre egy boszorkányt, akivel azonnal pózoltunk is, és az írónő egy szerény, ám fantáziadús, mosolygós lánynak tűnt, akit fura kérdésekkel sem lehetett zavarba hozni.
Úgyhogy nem volt kérdés, amikor megláttam a könyvét, megvettem magamnak is egy példányt belőle. Most jutottam el odáig, hogy el is olvassam.
Azt kell mondjam, a könyv rengeteget mesél magáról az írónőről. Annyira ártatlan, annyira bájos és mesés... Teljesen visszaadja az írónő személyiségét, szívét és lelkét.
Két könyvre van bontva a történet. Kezdjük a másodikkal, ami talán le is játszódott a valóságban is... Sőt, szerintem a legtöbb gyerekkel megtörténik ez a dolog: NEMAKAROKFELNŐNI! Mikor a gyerek rájön, hogy de bizony fel fog nőni, akkor kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Lea is így jár. Hosszú utat kell megtennie a főzetért, ami segít neki, hogy ne nőljön fel soha, de a végén máshol találja meg a megoldást. Egy sokkal hétköznapibb, sokkal átlagosabb megoldást talál az öregedés ellen. Viszont addig is Frugilegával kalandozik, menekül gonosz banya elől, egy királyfival meg egy "királylánnyal". Megismerkednek fura figurákkal, járnak egy különleges kertben, és végül kiderül, hogy Lea anyukája is képes "varázsolni".
Az első történet a kötetben sokkal hosszabb. Itt ismerkedik meg Lea a banyákkal, a banyák világával, akik viszik repülni, boszorkányszombatra, és végül egy furcsa kalandban találja magát, aminek kapcsán bepillantást nyerünk a varázsvilágba. Meglehetősen különleges figurák bukkannak elő, akik mögött végig érezni a népmesei jelleget. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy mennyire népmesébe illőnek találtam, mégis modern köntöst kap. Újraértelmezett népmesének hívnám ezt a történetet.
A bonyodalom a történetben az, hogy a boszorkányokat valaki elátkozza és varázslataik visszafele sülnek el. Ezért nem átkozhatnak meg senkit, vagy nem segíthetnek senkin. Ezt a helyzetet kell megoldania a három banyának, és erre az útra viszik magukkal Leát és barátnőjét.
A stílus olvastatja magát, és visszavisz abba az időbe, amikor még Benedek Elek könyvével futkoztam gyerekként, és akit csak lehetett elkaptam, hogy olvasson fel nekem belőle. Azt hiszem az írónő modern korunk Benedek Elekje, viszont ő nem népmeséket gyűjt, hanem ő alkotja meg őket.
Összességében nézve élvezetes mesével találkozhatunk, ami elegyíti a népmesék jellegzetes elemeit, hozzárak némi modernitást és egyediséget (pl. a banyák bármin képesek repülni), és hozzáad több csipetnyi boszorkányságot. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a meséket, a varázslatot, és a seprűn... vagy porszívón... vagy füstön... vagy macskán... vagy a csuda se tudja még min repülő banyákat.
Az írónővel egyébként felolvasásokon is lehetett találkozni akkoriban, amikor a könyv megjelent, és sajnos további könyve azóta sem látott napvilágot. A hozzá hasonló tehetségek miatt örülök az Aranymosásnak.
Összességében nézve élvezetes mesével találkozhatunk, ami elegyíti a népmesék jellegzetes elemeit, hozzárak némi modernitást és egyediséget (pl. a banyák bármin képesek repülni), és hozzáad több csipetnyi boszorkányságot. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a meséket, a varázslatot, és a seprűn... vagy porszívón... vagy füstön... vagy macskán... vagy a csuda se tudja még min repülő banyákat.
Az írónővel egyébként felolvasásokon is lehetett találkozni akkoriban, amikor a könyv megjelent, és sajnos további könyve azóta sem látott napvilágot. A hozzá hasonló tehetségek miatt örülök az Aranymosásnak.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése