Átléptem azt a határt, hogy újra kisregényeket olvasok. Az Alexandra.hu nagy raktárvásárán tucatjával sikerült hozzájutnom a kisregényekhez, úgyhogy elkezdtem őket is fogyasztani.
Az első jelöltem Hugh Howey világhírű sorozata, melyből filmet is terveztek készíteni. Egyelőre még nem találtam filmelőzetest, de a jogokat már megvették rá. Addig is marad nekünk a könyvsorozat.
Az emberek egykori világa haldoklik és az ember számára mérgező. Olyan levegő van a silón kívül, melyet az ember nem tud belélegezni, megmérgezi, megöli.
Az egyetlen kapocs az emberek számára egy kivetítés maradt, ami néha elkezd elhomályosulni. Ez azt jelenti, a lencsék koszolódnak, ki kell menni megtisztítani. A silóban azonban vannak szabályok. Aki megszegi őket, az börtönbe kerül, a végső büntetése pedig az, hogy ki kell mennie a külvilágba, és lepucolni a lencséket. Még senki nem tért vissza kintről. Még nem tudtak olyan ruhát létrehozni, amely megóvta volna azokat, akik kikerültek a siló falain túlra.
Holston és a felesége is a siló lakói voltak. Az asszony azonban rájött valamire: szörnyű titok rejtőzik a falak között. Azonban már túl későn osztotta meg férjével a felfedezését. A férfi lesz a sheriff a falakon belül, de aztán pandurból bűnözővé válik, és rajta a sor, hogy megpucolja a lencséket. A kérdés már csak az: mi várja odakint?
Nemigazán lehet erről a kb. 60 oldalas könyvecskéről mit mondani. Eléggé érdekes a felépítése, olvasmányos, gördülékeny stílus. Amit sajnálok, hogy kisregény. Lehetne hosszabb, megismerhetnénk jobban Holstont, a feleségét, a történetüket. És itt a másik oldal, hogy van bizony folytatása a sorozatnak, amiben mindez még kiderülhet.
Mindenesetre eléggé érdekfeszítő, bánom is és nem is, hogy ilyen kis rövid. Felcsigázott annyira, hogy kezembe vegyem a folytatást. Az ebből készülendő film nemigazán érdekel. Az viszont igen, hogy milyen szabályai vannak még a silóban lakóknak. Milyen társadalmat építettek fel azután, hogy a kinti világ elpusztult, és a túlélők menekülni kényszerültek. Az a baj, hogy ez a disztópia, ha jelen korunkat nézzük nem sokáig marad disztópia.
Az emberek már most fuldokolnak a sok portól, szmogtól. Láthatatlan ellenségek ellen harcolunk (lásd: COVID-19 vírus, vagy a rengeteg rákos megbetegedés stb.), és egyelőre vesztésre állunk.
Ahogy azonban mondani szokták: az élet az egy olyan játék, aminek mindig halál a vége. Hugh Howey pedig remek nyitányt adott a sorozatának, úgyhogy abban reménykedem, hogy a folytatás is hasonlóan fenntartja az érdeklődésemet, előbbre viszi a sztorit, és felépít egy olyan világot, ami ki van dolgozva és be van népesítve jól felépített karakterekkel.
Folytatása következik...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése