Responsive Advertisement

2020. március 25.

Témázunk, avagy hype volt, hype nem volt...


A mostani témánk a hypeolt könyvek. Nagyon sok esetben van nálam olyan, hogy eleve, ha hypeolnak egy könyvet, valahogy nekem már nincs is kedvem elolvasni... Így járt a Gyűrűk ura trilógia, a Szürke ötven árnyalata (ezt mondjuk valahogy nem is bánom...), a Trónok harca és még sorolhatnám. Azelőtt elkaszáltam őket (legyenek bármennyire is jók), hogy olvastam volna. Az őket övező kultusz, a fanatikus rajongás valahogy elriaszt tőlük. 
Az ilyen könyvek/sorozatok esetén van az, hogy ha neked meg véletlenül nem tetszik, milliónyi habzószájú rajongó rohan le, és kommentelget, hogy "de miért nem tetszik???" vagy "persze, akkor írjál jobbat" vagy "persze, irigy vagy az író sikerére".

A hype könyvek tehát nálam helyből abba a kategóriába esnek, hogy hagyjuk egymást békén. Majd megnézem filmen, és addig is más olvasmányokkal töltöm az időt. Lehet, hogy ezzel kizárom magam valami fantasztikus élményből, de valahogy ezek a fanatikus hisztik... sok(k).

Ezért örültem, hogy gyerekként, még a hype hullám előtt olvashattam a Harry Pottert, vagy az Alkonyat köteteit (aminél például minél nagyobb lett a kultusz, annál silányabb lett a minősége a sztorinak). És ez az a dolog, amiért félek még a túlontúl felkapott daraboktól: ha az első 1-2 rész után felkapják, akkor a lezárása 90%-ban borzasztó, kiábrándító, lagymatag. Az író belesüpped abba a kényelmes helyzetbe, hogy áh, úgyis megveszik már, ha csak annyit írok a könyv felétől, hogy: "aaaaaaaaaaaaaaa..."

És ez baj. Számomra a Harry Potter vége is kicsit csalódás lett. Nem érdekel, hogy X év múlva hőseink hova kerülnek. Nyitva lehetett volna hagyni ezt a vonalat, vagy azzal tovább lendíteni, ha kezd egy új sorozatot mondjuk Harryék gyerekeivel, vagy ilyesmi. Értem, hogy ki akart szakadni a Harry Potter világából, de akkor nem kellett volna kiadni kiegészítő könyveket, vagy a színdarabot... Akkor érzékelném, hogy el akart szakadni ettől a világtól, de valójában itt már húzták róla a még egy bőrt, a még egy bőrt, a még egy bőrt... Szóval annyira nem egyszerű elengedni az aranytojást tojó tyúkot.

Vegyük például George R. R. Martint. Na neki tényleg állatira mindegy, hogy a tojó tyúkjával mi történik. Nyilván közbeszól az egészségügyi állapota is, de valahogy nem érzem azt, hogy ha az állapota a "makk egészséges" lenne, akkor is kezét-lábát törné érte, hogy befejezze a sztorit. Lazán veszi, ha van ihlet van, ha nincs, akkor nincs. Nyilván a sorozatok, meg a szerzői jog már jól hozott a konyhára, viszont azért el sem kapkodja, hogy befejezze a sztorit. Aztán majd úgy jár, mint Charlotte Bronte a Jane Eyre könyvével: majd egy rajongó színre lép és befejezi/átírja.

De ott van Stephenie Meyer, aki Rowling példáját követve fogta, és addig lovagolta a hullámot, míg a lufi ki nem pukkadt. Az Alkonyat sorozattól ennyire futotta... Pár moziban felejtett bugyi (jómagam is gyűjtögettem őket teremőrként abban az időben, úgyhogy ez nem kacsa...), néhány sikítozó tinilány... Ott még a film szereplői is (Kirsten kivételével) eltűntek, ahogy feltűntek. 

Vannak azonban olyan agyondícsért sorozatok, amiket mégis kézbe mertem venni. Miért? Szimpatikussá vált a szerző, és ezért kíváncsi lettem az alkotásaira. 
Legjobb példám erre Laurell K. Hamilton és az Anita Blake sorozat. Túl nagy kultusz övezte, mindenki kereste a köteteit a sorozatnak. Unszimpatikus volt, hogy a szerző kijelentette, hogy ő aztán élethosszig fogja írni a sorozatot, sose zárja le. Ez olyannyira nagy mellényt adott neki, hogy úgy gondoltam, nem nekem való. Aztán megkeresték a szerzőt egy szerződéssel, hogy legyen Anita Blake sorozat. Akkoriban pedig közölte velük, hogy akkor kikerülnének a szereplők a fejéből, és már nem olyannak képzelné őket, amilyennek akarja, úgyhogy ő ezt elutasítja. Nem lesz tvsorozat a hőseiből...
És ezzel belopta magát a szívembe, és nem is bántam meg, mert amíg eljutottam a sorozatban, az nagyon tetszett. Faltam részt rész után. Aztán amikor a hetes kötethez nem tudtam hozzájutni, akkor kicsit belassultam vele (azóta se fogtam kézbe).

Az, hogy egy-egy könyvet miért kapnak fel? Ennek az oka mindig más. Legtöbbször úgy látom, hogy adott könyvért adott korosztály/korosztályok rajonganak. Ami ijesztőbb, hogy egy-egy könyv kapcsán annyira fanatikus érdeklődés bír kialakulni, hogy verekszenek egy-egy új kötet megjelenésekor, tülekednek az író aláírásáért stb. Amit ép ésszel nem bírok felfogni, hogy emberek mennyire képesek egy-egy dolog zombijává válni: ha valaki nem szereti, szinte meg tudnák ölni az illetőt. Ez az elborult fanatizmus szerintem a legtöbb esetben olyan mértékben túlzás, hogy az ilyen emberektől megrémülök. Hogy azért, mert egy könyv annyira tetszett valakinek, azért miért kell kifordulnia önmagából? Nekem is vannak kedvenc köteteim, mégsem esek senki torkának, hogy neki miért nem tetszik... Nekem tetszik, ez a lényeg. 

Az igazság az, hogy nem tudok már semmit hypeolni. Lehet, hogy egy igazán jó, lenyűgöző könyv után ürességet érzek, és felmerül bennem a kérdés, vajon mikor fogok még egyszer ilyen jót olvasni... Aztán elengedem és jöhet a következő kötet, hogy újra megpróbáljam átélni ugyanazt az érzést. Várom a szárnyalást, a jó sztorit, hogy lekössön, kikapcsoljon, hogy élvezzem. Vágyom rá, hogy a szereplők berántsanak maguk közé és hogy úgy mondjam: fejben mozizzak, miközben körülöttem a világ megszűnik létezni. Egy könyvtől sem várok kevesebbet, mint egy igazi extázist. És én ezt az érzést tudom hypeolni...

Akik még témáznak:

2 megjegyzés:

theodora írta...

A fanatikus, mindenkit leoltok ha nem egyezik a véleménye az enyémmel hozzáállást én sem tudom elviselni. Nálam is volt olyan, hogy idegenkedtem egy-egy könyvtől, mert annyian imádták és én mégis csalódtam benne (Nevermoor), de több olyan volt ami nekem is bejött.
Elhagyott bugyik az Alkonyat filmek alatt?? :O Erről nem is hallottam anno, vagy elfelejtettem. Az Alkonyatért én is rajongtam anno, emlékszem Hotdogon olvastam az első amatőr fordításokat belőle, akkor már ment körülötte a hype.

PuPilla írta...

Ezeket a letámadós rajongási formákat én se szeretem, és főleg irritáló a ha nem tetszett, akkor "akkor írjál jobbat" érvelés, mert semmi értelme... Attól, hogy nem írsz, még eldöntheted a szövegről, hogy jó-e szerinted, és hát ez akkor is egy dolog marad: egy vélemény.
Micsoda, bugyik a moziteremben?! Jééézus! :O :O :D De miééért?

Igen, igen, nagyon egyetértek a záró sorokkal is, én is ezt a fejben mozizós, belemerülős érzést keresem a történetekben. :)

Ezeket olvastam legutóbb...

Baby Signs: How to Talk with Your Baby Before Your Baby Can Talk
A ​király esztelen
Red Herrings
Szupernagyi
One True King
Az ​én váram
Kerekerdő meséi II.
Kerekerdő ​meséi
Hideg ország varázslói
Brer Rabbit Again
Viking és tündér - Beteljesedik-e újra az átok?
How Babies Sleep: The Gentle, Science-Based Method to Help Your Baby Sleep Through the Night
Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben
A pénz nem a fákon nő
Segítség, ember!
A slag
Menjek ​vagy maradjak?  Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Vágyakozás
„Anyább” ​anyák
Időtlen

Archívum

Rendszeres olvasók

Postaláda

Név

E-mail *

Üzenet *