Fülszöveg (Spoileres):
Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz.Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról. Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol.Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.
Ezt a könyvet még februárban olvastam, úgyhogy most jöhet az adósság törlesztése...
Nem tudom, mit mondhatnék a kötetről. Napokkal ezelőtt olvastam, és még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy nem térek napirendre. Igen sokat gondolkoztam a témán, amit felvet. Tudjátok, nem ítélem el azt, aki hisz valamiben - mindegy milyen vallású. Erre jön Gaiman és azt mondja, hogy minden vallás gyökere egy (valaki kimondta, amit én is gondoltam), és hogy a régi korok hitvilága már kezd kikopni a köztudatból. Elkezd mindent bekebelezni a modern világ, és annak dolgai. Például a média, az internet, a városiasodás mind olyan modern dolgok, amik az embereket jobban foglalkoztatják, mint a régi világ istenei... Odin már nem olyan népszerű, mint a világi lét. És a többi istenség is kezd megöregedni, elfelejtődni, kikopni az életből...
Ezért ezeknek az istenségeknek szüksége van trükkökre, hogy tovább tudjanak élni, hogy legyen valaki, aki hisz bennük.
Gaiman kimondja: Az istenek jönnek és mennek. És ha belegondolunk, ez a valóság. Egyre kevesebb hívőt látunk a templomokban. Felgyorsult világunkban nincs idő arra, hogy beüljünk egy padba imádni egy isteni lényt, egy magasztosabb hatalmat. A nagyszüleink korosztálya lassabban élte az életét, nekik belefér, hiszen anno ez volt a szokás: vasárnap=mise. Ők ehhez alkalmazkodtak.
Manapság többen össze se házasodnak egyházilag, és sokan már a gyerekeiket sem kereszteltetik meg. Az urbanizáció és a világiasodás nem indokolja azt, hogy ragaszkodjanak az egyházi léthez az emberek. Sokakat (akikkel a környezetemben beszéltem erről) az riaszt el az egyháztól, hogy a papok mindenért pénzt szednek: házasság, keresztelés, temetés... Amik mellett az ember fizeti az egyházi adót, meg ha misét mondat, akkor a misét is fizetni kell. Mise közben még szednek perselypénzt... Tehát a templomban kb. a levegő is pénzbe kerül.
Főhősünk, Árnyék úgy csöppen bele ebbe az elképesztő, istenekkel teli világba, hogy lövése sincs, mi folyik körülötte. Halott felesége egyszer csak mégis visszatér. A főnöke, Szerda pedig öregebb, mint látszik... A történet igazándiból egy nagy sodrás, egy utazás, amiben látjuk, hogyan vergődnek a régi istenek, hogy a felszínen maradjanak, hogy Árnyék hogyan lavírozik köztük, és hogy az új istenek hogy próbálnak meg felülkerekedni.
Annyira ki van dolgozva és bontva. És az ember úton-útfélen megáll az olvasásban és elgondolkozik, hogy igen, tényleg ez zajlik a világban. Árnyék egy nagy átverés egyik központi figurája, meg van vezetve teljes mértékben, mint ahogy minden szereplő a könyvben, és senkinek nem tűnik fel, csak amikor már egy kissé késő...
És igen, mindenki meg van vezetve az életében is. Gondoljunk arra, hogy a média úgy forog, ahogy a nézők látni akarják, vagy ahogy valaki éppen belepiszkál. Ha nincs kereslet egy műsorra, leveszik a képernyőről. Az interneten rengeteg az álhír, az ember sokszor ki sem tudja szűrni a sok információból, mi a kacsa... Állandó megvezetések közepette éljük az életünket, és nem is tudjuk, hogy megvezetnek. Aztán néha, ha az embernek szerencséje van, akkor megvilágosodik, hogy egyik-másik dolog nem is igaz...
És erre hívja fel a történet a figyelmet! Nem szabad hagyni, hogy megvezessenek, mindent fenntartással kell kezelni, hisz aki sodródik az árral az lehet, hogy egy nagy átverésben a balek, az átvert szerepét kapja...
Összességében nézve olyan gondolatokat fogalmaz meg burkolva a sorok között, hogy a tanulság a végén az arcunkba csap, kiábrándít, újra indít. Egyszerűen zseniális, a legjobb Gaiman-könyv, amit valaha olvastam...
A kötetnek aztán íródott egy előzmény története (Anansi fiúk címen). A kötetből sorozat is készült. Íme a magyar feliratos előzetes:
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése