Kezdjük az elején. Juliette lett Észak-Amerika vezetője, miután megölte az egykori vezetőt (lásd előző kötet). Ezután a kislány (17 éves) vidáman él új pasijával Warnerrel (20 éves). Megvannak a maga rituáléi, néha szexel Warnerrel, máskor meg azon aggódik, hogy jól csinálja e a vezetősködést.
Warner elmondja neki, hogy jól csinálja, de még nem tud mindent. Kenji igyekszik tanácsadói szerepben tetszelegni, nagyfiút játszik, és közben (tényleg) okos tanácsokat (is) ad (néha) a lánynak, kihúzza pár diplomáciai vészhelyzetből. A könyv kb. feléig azt látjuk, hogy Juliette barátkozik az új szituációval, próbál felnőni a feladathoz, hogy 17 évesen ő egy rohadt nagy vezető, és szimpóziumot kell tartania a többi vezetőnek, amit minden 2 évben megtartanak. Emellett diplomáciai kapcsolatokat kell építenie, szóval elkezdi felvenni a kapcsolatot a többi vezérrel.
A többieknek mi a reakciója? Elküldik a kölykeiket kémkedni az új vezető után. Odaküldik, hogy ismerjék meg a 17 éves lányt, miközben Warner, akit egész életében erre a posztra képeztek ki, meghúzódik a háttérben, titkolózik a lány elől, és a munkájába menekül. Warner ugyanis annyira munkamániás, hogy kb. nem is látják, és a melós posztján eszi meg a kajáját is.
Ez egy annyira értelmetlen dolog... Kenji helyett neki kellene minden idejét a lánnyal tölteni, ugyanis Juliette és Kenji nem részei annak a körnek, aminek Warner viszont a része volt! Véletlen kiderül, hogy a srác spanyoltól kezdve francián át több nyelven beszél például... Hogy ezeket a kölyköket kínozták, harcra képezték és vezetőnek születésüktől kezdve, hogy átvegyék a szüleik helyét. Erre Warner mivel segít Julikának? SEMMIVEL!
De, amikor megjelennek az első vezér kölykök, akkor persze pánikol és arról magyaráz, hogy Juliette nem találkozhat velük egymaga... de Warner elkésik, és nem megy el a találkozóra, akkor miről is beszélünk? Szóval beesik az első kölyök (egy fiú), majd jön egy lány (a testvére). Itt ismét kiborultam. Kenji, a legösszeszedettebb karakter hirtelen 10 éves nyáladzó kiskölyökké változik, aki meglát egy színes fagyit és makacsul ragaszkodik hozzá, hogy az kell neki... Kenjiből minden jelenetben, ahol ott van ez a lány (Nazeera) egy idióta kiskölyök válik...
Szóval, az első 200 oldalon Juliette állandóan siránkozik, hogy ő soha nem lesz jó vezető. Tetézi a bajt, hogy jönnek ezek a vezetők kölykei dolgok is a képbe. A háttérben jön Castle, aki elkapja Warnert, hogy mondja el Juliette -nek az igazat, mert ha mástól tudja meg, akkor gáz lesz. És milyen információ van Warner birtokában? Hogy Juliettet örökbe fogadták, és az eredeti szülei adták a Regenerációnak. Majd elkezdi böngészni az apja dobozában levő papírokat, feljegyzéseket. Ebből megtud még egyet s mást. A másik forrása Castle, aki szemmel láthatóan adott dolgokról sokkal többet tud, mint Warner, úgyhogy felvilágosítja a fiút.
Juliette merénylet áldozata lesz, így Warneren a sor, lépnie kell. Fel kell fednie a lány előtt, hogy veszélyben van, és hát miután jól átszexelték az éjszakát, leül beszélni a csajjal. Juliette mindent megtud Warnertől, amit a fiú összeszedett, erre mi van? A nem vagyok/leszek jó vezető hisztiből átcsapunk oda, hogy "nekem mindenki hazudik". Warnernek esélye se volt elmondani, hogy az infókat ő is 1 teljes nappal előbb tudta meg!!! Egyébként Juliette nem tudom, mire számított, mivel Warner korábbi kötetekben tényleg becsapta. Itt most csak annyi a bűne, hogy azt nem mondta el korábban Juliette-nek, hogy örökbe fogadták a lányt. Minden más infót Castle mondott el neki, illetve az aktákban olvasott a Castle-lel történt beszélgetést követően. Akkor hol van itt a hazugság? De persze a kiscsaj színpadiasan kifut a szobából, és innentől kezdve bármi új infót tud meg, hisztérikusan elszalad.
Nazeera szála is eléggé érdekes. Először azt látjuk, hogy ő egy lázadó, akit nem érdekelnek a törvények. Kemény csaj ízig-vérig. Titokzatos, és érinthetetlen. Nem beszél sokat. Végre egy karakter, akire fel lehet nézni... Erre mikor kitárulkozik Juliette előtt, ahelyett, hogy elmondaná neki az igazat, csak azt kérdezgeti: "Tényleg nem emlékszel rám?" Hát tudod mit? Nem emlékszik... törölték a memóriáját... Most szedi újra össze, hogy ki ő, és ha mindenki jobban ismeri Juliette múltját, mint a lány maga, akkor ezzel tisztában kéne lennie... És például elmondhatná, hogy Juliette honnan kellene, hogy ismerje.
Juliette egyébként megtudja, hogy van egy nővére, de ez az infó hidegen hagyja mondván: "Úgysem ismerem." Spongyát rá, hogy lehetne egy szövetségesed, aki a vérszerinti rokonod... Ne is akard megismerni, ha már eddig se találkoztál vele soha... Biztos kellemes érzés a nővérednek, hogy még mindig kínozzák, és nem tud kiszabadulni egyedül, úgyhogy gratulálok az együttérzésedhez. Csakhogy kiszabadultál egy hasonló kínzásból, mint aminek a nővéredet alávetik... elfeljti ez az ostoba liba, hova került.
Az a bajom az egész történettel, hogy 17-2X éves "gyerekek"-ről van szó, és tényleg úgy is vannak kezelve, mint gyerekek. Viszont a 17-2X éves kor helyett mintha 10-13 éves korosztály játszaná a szerepeket. Juliette kiakad azon, hogy Warnernek voltak kapcsolatai őelőtte is. Miért kellene Warnernek beszámolnia minden egyes dugásáról, csókjáról, stb. -ről? Az a múlt, amit már valószínűleg lezárt. Ha az ember párt választ, nem úgy megy neki a dolognak, hogy listát kér róla, hány nővel/férfival volt előtte az illető. Utána pedig nem kezd el azon morfondírozni, hogy melyikkel milyen lehetett a kapcsolata a másiknak.
Másik oldalról: Juliette nem kérdezte meg sose Warnert róla, hogy egyébként volt e már előttem párkapcsolatod, és mennyi... Juliette mégis számonkéri Warnert, hogy ezekről miért nem mesélt??? Milyen alapon?
Aztán jön még egy vezetőnek a kölyke: Léna. Ezt a csajt szabályosan úgy rángatják le Warnerről, mert ő az egyik ex, akivel nem szép módon szakított a fiú. A lány mégis olyan hisztériás rohamot kap, ha meglátja Warnert, mint kisgyerek az áruházban, ha a földhöz veri magát, mert egy játékot nem kaphatott meg. A lány fagdalkozik, üti a fiút és szabályosan ráveti magát. Egy nagy vezér ígéretes lánya nem viselkedhet így, akit komolynak neveltek, és aki nem lehet puhány. Többször kifejtésre kerül, hogy a vezetők gyerekei úgy lettek nevelve, hogy kemények legyenek, mégis egyikről se mondanám meg, hogy ezek ilyen nevelést kaptak... Minél többet ismerünk meg a könyvben, annál nagyobb csalódások jönnek...
Említettem, hogy több nyelven is tudnak ezek a gyerekek. Az hagyján, hogy a könyvben Juliette magára marad, mert senki nem fordítja le neki, hogy mit beszélgetnek teszem azt spanyolul... De hogy mi, mint olvasók is magunkra vagyunk hagyva, ezt nem is értem... Helyenként annyi spanyol szöveg van például, hogy a regény végére, vagy lábjegyzetbe a lap aljára nem ártott volna némi fordítás. Francia szövegnél ugyanez... Nagyon hülyén éreztem magam, hogy én is kimaradtam a jelenet egy részéből, és amikor ezeket olvastam, még a GoogleFordító se volt velem... Szerintem ez fatális hiba.
És még egy kis szerkesztés... Juliette és Warner fejébe felváltva nézünk be. Van a végén egy Warner rész, ahol 2 teljes oldal pontozást kapunk, és egyetlen darab betű se szerepel. Miért kellett ilyen felesleges dologgal tölteni a könyvet? Egy oldal nem lett volna elég, ha már mindenképpen bele kell rakni a könyvbe egy ilyen roppant felesleges dolgot? Az egész könyv amúgy is egy nyálas, ömlengő hisztiroham, ahol 10-13 éves agyú, 17-20 éves testbe zárt kölykök rohangálnak, játszák a nagymenőt, mellette meg sírnak mindenen. Teljesen értelmetlen laptöltés, több tucatszor kihangsúlyozva egy -egy szituáció (100 oldalt annak szentelni, hogy Juliette nem érzi magát vezetőnek, Warner, aki meg meg tudná oldani, hogy tanítja, elbújik...) Röhejes megoldások tucatjaival van tele, és minden oldalon ad egy okot, amiért Juliette sírhat, futhat, vagy csak szimplán hisztériázhat, meg sajnáltatja magát.
Elhiszem, hogy vacak az élete, de 3 kötete volt rá, hogy kilábaljon, összeszedje magát és felnőjön, vagy legalább elinduljon azon az úton. De ő még mindig sehova nem halad, és neki mindenki hazudik.
Csillagom, a hazugság az, amikor nem mondanak neked igazat. Nem pedig az, amikor titokban tartják előtted az igazságot, mert ki tudja, hogy reagálsz, mert egy instabil bomba vagy, aki egyetlen pillantásával kinyír 600 embert...
Összességében nézve alig vártam, hogy véget érjen ez a borzalom. Visszanéztem egy korábbi írásomat, és a 3. kötete is csak 1 pont lett (jobbra emlékeztem). Ilyen borzasztó könyv ritkán akad a kezembe, de most egy darabig nem akarok újabb ilyen élményt... Lappazarló gondolatok, lappazarló pontozás, a fák meg csak dőlnek és sírnak... Címnek jobb lett volna, hogy "Ne titkolózz" mert hogy itt Juliette-nek senki se mert hazudni, az is fix...A lezárás hatásvadász, de valahogy azt érzem, a folytatás se lesz jobb. Trilógiánál le kellett volna zárni, és elengedni ezt az ön és közveszélyes libát és a bébi hadosztályát...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése