Fülszöveg:
A hétéves Jack mindennél jobban szereti a plüssmalacát. Aztán egyszer – épp szenteste napján – az undok mostohanővére kidobja Püsmacot az autóból! Hiába kap helyette a fiú egy sokkal szebb plüsst, imádott kedvencét nem pótolhatja. Ám karácsony éjjele a csodák ideje, amikor minden életre kelhet…
Így aztán Jack és bosszantó új játéka, a karácsonyi malac kockázatos utazásra indul az Elveszettek Birodalmába, hogy kimentsék a fiú legjobb barátját a szörnyűséges, játékpusztító Veszejtő markából. A veszélyes kalandban segítségükre van egy beszélő uzsonnásdoboz, egy bátor iránytű és egy Remény nevű szárnyas lény, de igyekezniük kell, mert ha nem találják meg Püsmacot még éjfél előtt, soha nem jutnak haza! Szívet melengető, izgalmas történet arról, mit jelentenek a gyerekeknek a játékok.
J.K. Rowling legújabb könyvének, amelyhez a méltán népszerű Jim Field készített kedves illusztrációkat, vitathatatlanul ott a helye a klasszikus családi kedvencek között.
Rowlingnak csak mesekönyveket kellene írnia. Akkora fantáziája van, hogy az elképesztő, és ez a könyv is remekül bizonyítja, hogy túl kellene lépnie a Harry Potteren és új vizekre evezni. A könyvet gyereknek olvastam estimesének. A rövid fejezetek, a remek rajzok (illusztrációk) meglehetősen lekötik a kicsiket és bevallom, a nagyokat is.
Az elnevezések, a tárgyak történetei, a helyszínek, a szereplők mind szívemhez nőttek, annyira bájos az egész. Megismerhetjük a tárgyak elveszésének és megkerülésének mikéntjét. Ha valamit elhagyunk, akkor az Elveszettek Birodalmába kerül mindaddig, míg meg nem találják. De vigyázat, az is kell, hogy hiányolja valaki odafent, mert ha nem, akkor bizony nagy bajba kerülhet az adott dolog és soha nem lesz meg... Megtudhatjuk, hogy a Kallodóból hogy kerülnek a tárgyak a Hiányoltak Honába, a Siratatlanok Pusztájába, a Szeretettek Szigetére, vagy éppen Baj Hogy Nincs Megbe...
Akadnak dolgok, amiknek szerencséjük van, másokra a Veszejtő haragja vár. Feltűnik egy híresség is az oldalakon, aki Jacknek nagyon sokat segít a történet végén. Nála híresebb ember nem is kell egy ilyen könyv lapjaira...
A Kék nyuszi az egyik kedvencem lett, és nagyon drukkoltam, hogy pozitívba váltson a története, de persze a szerző sokszor kegyetlen, hisz az élet is ilyen. Néha pozitív, néha negatív irányba billen a mérleg, sose tudhatjuk, hogy éppen melyik serpenyő kerül felülre.
A Veszejtőről szívesen olvastam volna még, esetleg egy háttértörténetet, ilyesmit, de nem ő volt a fő lényeg. A karácsony varászlata, Karácsonyi Malac áldozatos munkája, hogy segítsen egy kisfiúnak megtalálni a plüss malacát igazán megható és önfeláldozó cselekedet, hiszen tudja, hogy a kisfiúnak ő csak egy "pótlék", mégis segít neki.
Összességében nézve kapunk egy bájos történetet, ami minden korosztálynak szól, élvezhető és a háttérben rengeteg dologra hívja fel a figyelmet. Például, hogy meg kell hallgatnunk a gyerekünket, ő mihez akar kezdeni az idejével. Nem kell presszionálni, ha valamiben jó, mert akkor elvesszük a kedvét tőle. Ugyanakkor a legkisebb dolgoknak a jelentőségére is felhívja a figyelmet, legyen az egy sárban fetrengő kék nyuszi, vagy egy wc papír gurigából gyártott angyal. Ha néha pótolni kell a dolgokat, akkor pedig próbáljuk megbecsülni őket, hiszem pontosan azért pótoljuk a régi sérült, elveszett dolgunkat, mert akkora becsben tartottuk. Néha pedig nem árt, ha az ember a rossz tulajdonságai egy részét otthagyja a Siratatlanok Pusztájában, hogy a Veszejtő felfalja, és a személy jó emberré váljon...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése