Egy elég furcsa véletlennek köszönhetem, hogy olvashattam a könyvet, és abszolút nem bántam meg. Miután a gyerek alaposan megrágta és széttépte a polcon levő kötetet, muszáj volt felolvasni neki. Mindent elolvastam, amit levett a polcról, és tönkretett (lásd: Szupernagyi, Tini nindzsa teknőcök...), úgyhogy ez is a listára került. Igazi könyvfaló a szó legszorosabb értelmében, úgyhogy nem mindenben állom útját.
Keyes klasszikusként van számon tartva, és a cím alapján azt hittem, valami romantikus lányregény bújik meg a cím és a borító mögött. Fülszövegét sose olvastam, hanem elítéltem ennyiből a könyvet.
Charlie Gordon élete egyáltalán nem egyszerű. Szellemileg hiányosan született, az emberek zöme egy idiótát, balekot lát benne, akin jól lehet mulatni, mert annyira hülye. Charlie ellenben mindenkihez jó szándékúan áll hozzá, naiv, mint egy kisgyerek, és meg is reked azon a szinten. A szíve tiszta, de ezt mindenki kihasználja és mulatság tárgyává teszik, amennyire lehet.
Egy pékségben dolgozik, ahova jószándékból vették fel, és egyszerű munkákat végeztetnek vele. Charlie élete egyáltalán nem egyszerű. Anyja, aki eleinte bármit megadna, hogy meggyógyítsa fiát elfordul tőle, mikor születik egy normális gyereke. Utána mindent az ural, hogy félti a lányát Charlietól. Apja, Matt folyamatosan védi Charliet, akit elfogadott olyannak, amilyen. Charliet kiválasztják egy kísérletre, hogy okossá tegyék. A férfi pedig bármit megadna, csak okos lehetne. Itt kapcsolódunk be az életébe. Felveszik a kutatásba kísérleti alanynak, elvégeznek rajta egy operációt, és jelentéseket kell írnia minden nap.
Eleinte meglehetősen nehézkes olvasni a kötetet azért, mert Charlie nemigazán tud írni... helyesen meg pláne nem. Ahogy azonban fejlődik átbillen a másik oldalra, és lángész lesz belőle (utána meg ezért vannak dolgok, amiket nem lehet érteni abból, amit ír). Az élete fenekestül felfordul: akiket addig a barátainak hitt, kiderül, hogy nem azok. Senki sem az, aminek látszik, és nem találja helyét a világban. Minden, amit ismert, hátat fordított neki, így új utakra kell lépnie, más utakat keresni.
Elkezdi kihasználni szivacs agyát, és könyvtárba jár, olvas, tanul és falja a tudást. Mindent beszív, amit lehet, és egy idő után túlnő azokon az embereken, akik addig okosabbak voltak nála.
Több problémát is felvet a mű, és nagyon érdekes filozofálásba megy át. Charlie narrálja az eseményeket E/1-ben, tulajdonképpen a naplóját olvassuk, így pontosan látjuk, mi játszódik le a fejében. Nagyon sok kérdést ő maga válaszol meg az olvasónak, más kérdésekben viszont az olvasóra bízza, milyen ítéletet, véleményt alkot.
Egyrészt felvetődik, hogy ha Isten valakit valamilyennek teremtett, joga van e bárkinek beleavatkozni és módosítani azon? Ha valaki csökkent értelemmel születik, joga van e a tudósoknak, a tudománynak beleavatkozni ebbe? És ha már beleavatkozik, mi lesz ennek a következménye? Mindig számolni kell azzal, hogy a beavatkozást esetleg a visszájára sül el, vagy nem lesz tartós az eredmény. Vajon a tudósok belegondolnak ebbe? Erkölcsileg hogy állnak ehhez a kérdéshez? Embereken kísérletezni mennyire erkölcsös? Hogy kezelik aztán az emberi alanyt? Úgy, mint egy kísérleti lényt, vagy kap emberi bánásmódot?
Emellett zseniális, ahogy végig követhetjük Charlie szémélyiségfejlődését. A kedves, butus Charlietól egészen a lángész, nagyképű bunkóig, aki magas lóról tekint a többiekre, valahol lenézi őket. Ugyanakkor nem érzi azt, hogy lenézi őket, mert noha felnőtt testben van, az élet több területén (pl. szerelem, szexualitás) még mindig egy kisgyerek szintjén áll. Az, hogy ezeken a területeken is igyekszik fejlődni, ahogy vergődik, hogy áttörjön minden akadályt meglehetősen remek lélektani leírást kap.
Van egy pont, ahol Charlie rádöbben, hogy már okosabb, mint azok, akik a kísérletet végezték rajta. Itt felvetődik, hogy egy ponton minden ember, aki lángésznek tűnik valójában ugyanolyan átlagos ember, mint a többiek. Sok ember tud sokat, de senki nem tud mindent - tartja a mondás.
Az egyetlen dolog, amivel vitatkoznék a regény kapcsán, az a vége. Nyilván kellett egy keret, egy ütős lezárás, amit meg is kapunk, de...!
SPOILER!
Ha Charlie akkora lángész lett, hogyhogy nem tudta megoldani annak a problémáját, hogy az is maradjon? Rengeteget dolgozott rajta, éjt nappallá téve, és rengeteg könyvön átrágta magát. Miért nem sikerült semmi olyan választ találnia, amivel elkerülhette volna a hanyatlást? Ott volt a kezében Algernon is, és miután az egér elpusztult, fel is boncolták, tehát a végeredményt is láthatta. Miért nem tudtak kitalálni semmit?
SPOILER VÉGE!
Így tehát a lezárás nekem kissé furcsa, és valahol sajnáltam is meg nem is, hogy ilyen. Valószínűleg ezért a kettősségért lett ez a vége, ami remek húzás.
Összességében nézve nagyon jó könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. Noha sci-fi besorolást kap, inkább lélektani regénynek mondanám. A stílus mindig hűen igazodik Charlie aktuális intellektuális szintjéhez. A karakter fejlődése zseniális, az alap téma elgondolkoztató és vitaindító. Nagyon sok érdekes kérdést vet fel, amin az ember olvasás közben eltöprenghet. Néha vitába lehet szállni Charlieval, néha lehet utálni őt, néha szeretni. Igazi érzelmi hullámvasútra ülteti az olvasót, miközben biztos, hogy valamilyen érzelmet kivált az emberből.
Charlie Gordon: örülök, hogy megismerhettelek.
ui.:
A könyvből több film is készült, például 1968-ban illetve 2000-ben, illetve feldolgozták színdarabként is.
Trailer a 2000-ben készült filmhez:
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése