A nagy sikerű Mit kezdjünk az akaratossággal? című könyv folytatásában a pszichológus-pedagógus szerzőpáros a gyermekkorban jelentkező félelmek és szorongások enyhítéséhez nyújt segítséget.
Anyaként vagy apaként nagyon rossz érzés átélni, ha a gyermek fél, nem érzi biztonságban magát, elakad, vagy teljesítményét indokolatlan gátlások blokkolják. Fontos, hogy a szülő ilyenkor képes legyen oldani ezt a kellemetlen testi-lelki tünetekkel járó állapotot. Mivel az egyszerű biztatás nem mindig éri el a célját, Deliága Éva kidolgozott egy olyan szempontrendszert, mely a különböző személyiségű gyermekek szorongását helyzethez illően más-más módszerrel kezeli.
A pszichológiai útmutatóban a gyermeki szorongás lélektanáról, illetve a mindennapi gyakorlatban jól használható módszerekről olvashat. Arra is találhat példákat, hogy mi az, ami hosszú távon ártalmas lehet a gyermek egészséges személyiségfejlődésére, még akkor is, ha elsőre hatékonynak tűnik.
A Lovász Hajnalka által írt mesék pedig a felvázolt módszereket csomagolják humoros, kalandos állattörténetekbe, melyekből a gyermek új megoldásokat kaphat félelme, szorongása enyhítésére. A bájos figurancs állatkák varázslatos történetei észrevétlenül – nem tanmese jelleggel! – formálják a gyermek mindennapi helyetekhez való nyitott, pozitív hozzáállását, fejlesztik empátiakészségét, bővítik érzelmi szókincsét.Az előző kötethez képest ez a kötet annyira nem ragadott meg. A felépítése ugyanolyan, mint az akaratosságos kötetnek: pszichológiai útmutató precízen összerakva, tippekkel kiegészítve, hogy lehet feloldani a szorongást stb. Majd kapunk öt darab mesét, mint ezelőtt is.
A mesékkel itt egy nagyon nagy baj van: túl vannak írva. Elkezdtem olvasni őket, és egyszerűen olyan fölösleges cirádák vannak benne (túl sok leírás), hogy a gyerkőcöm az első oldal után elvesztette az érdeklődést. Nem érdekelte, hogy néz ki a tél és a korcsolyázás a Hunyadi várban. Mintha ezek a mesék most nem kisgyerekeknek íródtak volna, hanem egy idősebb korosztálynak, de őket meg a stílus riaszthatja el, mert az meg olyan, ami a kicsiknek szól. Olyan lett kicsit, mintha nem tudná, kit akar megszólítani.
Kedvenc mese a gyermeknél és nálam megegyezett: Tűzhányó és a kukásautó esete, ahol a kis sárkány nem hiszi el, hogy ő képes repülni, mígnem ki nem köt egy kukásautó tetején, ahonnan a szárnyai segítségével kell megmenekülnie. Amint elkezd hinni magában, végre szárnyra kap és mehet vissza a társaihoz.
Mikor a gyerkőcöm ezt a mesét kéri, már rutinból kihagyom az oldalak szövegének felét, mert a gyereket ez a rengeteg leírás elveszíti. Csak ezek nélkül tudunk végigmenni a teljes történeten. Míg ez az előző kötetben teljesen harmóniában volt (a leírások és az eseménydús részek), addig itt annyira a leírások dominálnak, hogy a gyereknek a végén a tanulság sem igazán marad meg, és egyfolytában azt kérdezgette, hogy a korcsolyák milyen formákat írnak le stb.
Összességében nézve idősebb korosztálynak sokkal jobbak a mesék, a nagyon fiatalok ezeket már nem fogják élvezni (hamar elveszti a közönség figyelmét). Az elején a magyarázatok nagyon jól összefoglalják, miről van szó a gyermeki lélekben, és adnak remek tippeket. A figurancsok ismét aranyosak, a rajzok gyerekbarátok. Kellemes kis olvasmány, de 10 éves kor alatt nem tudom, mennyire köti le a gyerekeket.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése