Egy lebilincselő, szórakoztató történet színtiszta fantasy csomagolásban, nem csak fantasy rajongóknak. Mindez egy tapasztalt, immár hat kötetes író tollából. Életközepi válságról, családszeretetről, küzdeni akarásról és nem akarásról, olyan hétköznapi problémákkal a középpontban, melyekkel mindannyian küszködünk, kiszínezve továbbiakkal, amik csak rutinos kalandregényírók fejében születnek meg.
A regényt az élet ihlette, és hűen tükrözi írója életfilozófiáját. Élni és élni hagyni, elfogadni mindenkit, és hinni abban, hogy a nehéz helyzetekben mindenki a tőle telhető legtöbbet adja.
A hősöket az élet szüli, kalandok nélkül pedig nincs élet. Adj egy esélyt magadnak, hogy ez a könyv elvigyen egy olyan dimenzióba, ahol te is újragondolhatod az életedet és az emberi kapcsolataidat!
Amikor a látóterembe került a könyv, megvallom őszintén szkeptikus voltam. A szerző azonnal megvett anno a Kaland nélkül című könyvével. Majd jött tőle pár olyan kötet, ami után azt mondtam, hogy "egy könyves szerző". Nem is akartam többet olvasni tőle, ettől függetlenül folyamatosan figyeltem a munkáit (novellák, regények stb.).
Az olvasás élményét ezúton is köszönöm Dörnyei Kálmánnak és a Főnix Könyvműhelynek.
Aztán jött egy goblin, és csak azzal a feltétellel álltam neki olvasni, ha van olyan jó, mint a Kaland nélkül. Ha azt az atmoszférát adja. Ugyanis olyan könyvvel, mint a Kaland nélkül még nem találkoztam (azóta se!). Egyedi, humoros, lebilincselő. Ezt az élményt akartam újra.
Térjünk rá kicsit A goblin, aki hős akar lenni című könyvre. Már az elején látszik, hogy ez most egy újabb furcsa könyv lesz. E/3 írásmód, jelen idejű megfogalmazással. A fejezetek ugrálnak térben és időben, de mindig kapunk egy pontos meghatározást azt illetően, hogy egyik eseményhez képest a másik mikor történik (pontos évszámot is, de hogy ne kelljen matekoznunk, ezt is megoldják az olvasók helyett). Aztán az események átmennek egy lineáris vonulatba, viszont a múltbeli kitekintések és események fontosak, hogy megágyazzák a fő konfliktust... ami nem más, minthogy egy goblin vezető egyszer különlegesebb hátas állatot akart magának, mint ami a falu többi lakójának van, és egy éjtündéktől lopott pók felelt csak meg neki...
Szóval kapunk végre egy olyan regényt, ahol mindenféle abszurd dolgok történnek a szereplőkkel, triviális dolgok okozzák a legnagyobb konfliktusokat. Mindenki akar valamit és mindenki takargat valamit. Főhősünk, Kaldor a piaci főfelügyelő, akinek a tudta nélkül semmi nem történhet a piacon semmi. Mindent be tud szerezni, amit kell. A törzsfőnök, Forr egy napon azt kéri tőle, szerezzen neki egy pók hátast, mert nagyon megtetszett neki. Véletlenek egyvelege folytán sikerül is hozzájutnia. Közben találkozik Bozz-zal, aki a mocsárban rekedt goblin, de ő akar lenni a törzsfő. Kaldor segítségét kéri, hogy megdöntse a goblin törzsfő hatalmát. Emellett jönnek fenyegetőzni az éjtündérek, hogy mindenkit lemészárolnak, ha nem kapják vissza a pókot. A csata tehát elkerülhetetlenül közeledik, mikor Forr azt mondja, toll az éjtündérek fülébe...
Kaldor előad egy mesét, hogy ő azért okos goblin, mert kiskorában beleesett egy fazék varázsfőzetbe. Nem ismerős? Segítek: Obelix (Asterix és Obelix történeteiből) hasonlóképpen tett szert hatalmas erejére, mikor beleesett Csodaturmix mágikus üstjébe... (Spoiler: ezt a mesét Kaldor találta ki, hogy senki ne jöjjön rá, hogy van nála egy a Tudáskövek közül). Viszont, ez a dolog egy aprócska koppintás, amit azért néztem el, mert maga a történet és a karakterek jók. Meglepődtem, hogy mennyire lekötött olvasás közben, hogy "vajon most milyen abszurd őrület" következik a következő lapon?
Az első pár fejezetben nagyon szépen fel van építve a világ, a különböző lények (trollok, goblinok, hobgoblinok, éjtündék stb.) együttélésének szabályai. Megtudjuk, hogy például a szövetségek vallási alapon szerveződnek (ki kinek a hívője, melyik istenséget imádják: pókokét? kígyókét?) Adott, hogyan épül fel a hierarchia rendszer. Az egyes fajok például a piacon tudnak találkozni, és kereskedni egymással.
Aztán az események kezdenek beindulni, ahogy előkerülnek a múltbéli dolgok, sérelmek, intrikák, ki kivel milyen viszonyban van. Árulások, agyafúrt tervezések, mindenki a másik előtt akar járni hat lépéssel, de senki sem tudja, hogy valójában ki jár ki előtt. Egy merő kutyulás az egész, de pont ezért szerettem. Sosem lehetett tudni, melyik vonal lesz az erősebb, és ez adott egyfajta kiszámíthatatlanságot a történetnek.
Elkezdődnek a csatározások. Először Bozz (mocsárban élő goblin, aki régen a faluban lakott, majd bosszút akar állni, és ő akar lenni a törzsfő) támadja meg Forrt (törzsfőnök), miközben ott lebeg a fejük felett az, hogy az éjtündék lerohanják a goblinokat, hogy visszaszerezzék a pókot. Kaldor, Forr embere, aki a piac főfelügyelője, és a történet főhőse, árulja végül el Forrt Bozznak, hogy megelőzze az éjtünde inváziót. De hogy Kaldor milyen kalandokba keveredik addig is, míg megjön az éjtünde küldöttség, az már emlékeztet a korábbi történetekre. A bukdácsoló főhős, akinek mindig valami mázli folytán sikerül megúszni a dolgokat.
A harcok igazán egyszerűek, de tetszenek. A halálok néha eléggé abszurdak, de a Kaland nélkül után ezt el is vártam.
Összességében nézve kapunk egy egyszerű történetet, egy időben nem lineáris történetvezetéssel, ami sokat dob a történet jelenben folyó szálán. Több nézőpontot látunk, jelenidejű mesélés is van, és minden harmóniában, és működik. A főhős okos, de még ígyis sokszor a mázlija segíti, és a sok abszurd dolog együtt kiszámíthatatlanná teszi az eseményeket. Ezt a könyvet érdemes volt elolvasni. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasy történeteket, abszurd humorral, némi drámával, harcokkal, intrikákkal, árulásokkal, varázslattal, óriás gyíkkal vagy óriás pókokkal, tündékkel, goblinokkal, antihősökkel és hősökkel...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése