Igen régóta olvasgatom ezt a sorozatot. Magyarul és angolul is csupán négy kötete jelent meg, ami azt jelenti, hogy a sorozat lezáratlanul maradt, amit sajnálok.
Hogy miért? Noha maga a sorozat nem egy kiemelkedő darab, mégis felhívja a világ különböző mítoszaira a figyelmet. Gyerekek számára teszi érthetővé és egyben érdekessé a különböző kultúrák világát.
Ezúttal éppen India világába kalauzol el minket a folytatás. Azonnal belecsöppenünk egy filmforgatásba, ahol Olly és Josh is kapnak egy-egy kisebb szerepet. A kis csapat azonban nem véletlenül kötött ki Indiában. Ethan Cain (ügyeletes főellenség) ugyanis birtokosa lett egy ősi pergamennek, amitől azt reméli, segítségével megtalálhatja Parvati elefántját, vagyis a negyedik Hold-talizmánt.
A tekercset lefordítani, és értelmezni azonban nem egyszerű, hiszen olyan nyelven íródott, amit a legnagyobb koponyák sem tudnak értelmezni. Ethan összehívja a legjobb régészeket szerte a világból, hogy megvitassák a tekercs tartalmát.
Olly és Josh azonban egy lépéssel előbbre kerülnek, mikor egy szoborból előkerül egy kulcs, majd egy helybeli elefántmentővel megoldják a tekercs titkát. De akkor hogy lehet, hogy Mr. Cain minden helyszínre előbb ér ki, mint a gyerekek? Olly és Josh hamar rájön a titokra, hogy ellenségük tényleg minden eszközt bevet, hogy ezúttal az övé legyen a talizmán.
Mindhárman életveszélyes helyzetbe kerülnek, amikor végre forró nyomon járnak. Lesz olyan, aki ezúttal nem éli túl a kalandot?
Kezdjük azzal, ami egyszerűen eltér a korábbi kötetektől: nem látunk túl sokat Indiából. Vártam volna valami olyant, mint az előző kötetekben, hogy jön valaki helybeli, aki mesél arról, hogyan élnek/éltek az emberek Indiába, milyen a pontos mitológiai hátterük stb...
Például tudtátok, hogy pontosan ma (2017.03.13-án) van a Holi Fesztivál? Ez egyébként olyan mozgó ünnep, mint nálunk mondjuk a húsvét. Ennek keretein belül köszöntik az indiaiak a tavaszt (ünneplik még Törökországban és Nepálban is, de most kicsit szeretnélek titeket Indiába juttatni). Mindenki színekkel dobálja a másikat. Ez egy nevetős, utcáravonulós fesztivál, amikor színes vízzel, meg porokkal locsolják, szórják egymást az emberek. Az ünnepet általában máglyarakással kezdik.
A tavaszköszöntés tehát színekkel, tánccal, nevetéssel történik. Ragadjon át mindenkire.
A kötetben lényegében a mítoszvilágnak kellene megjelennie, mégsem teszi a kellő mértékben. Nem hatja át a korábbi kötetekre jellemző alaposság, és a nyomozás is annyira elsikkad, hogy hihetetlen. A gyerekek sokat toporognak egy helyben, ugyanazt a helyszínt nézik át újra és újra, mire végre belátják, hogy nem jó nyomon járnak.
Egyszerűen unalmas... Még gyerekkönyvhöz képest is. Ráadásul kapunk egy nyúlfarknyi mondókát Ganésáról, aki Siva és Parvati gyereke. Siva megtagadta, hogy Ganésa az ő gyereke lenne, levágta a fejét, majd rájött, hogy tévedett. Ezután pótolta egy elefánt fejével. És valamiért ez az elefántfejű istenség sokszor van úgy ábrázolva, hogy egy cickány suttog a fülébe. A gyerekek megpróbáltak rájönni, hogy mit súghatott az a cickány.
Ennyit tudunk meg a mitológiai világáról, ami szerintem nagyon kevés. Ki lehetett volna térni rá, hogy miért olyan fontosak az elefántok. Szó eshetett volna arról, hogy mi az a bindi? Elvégre ez is a hindu valláshoz kötődik, és találkoznak indiai nőkkel, nem hiszem el, hogy egyiken sincs.
Összességében nézve olyan gyászos és lemondó ez a kötet, mintha a szerző tudta volna, hogy a sorozat utolsó darabját írja. Még annyi erőfeszítés sem mutatkozik ennél a résznél, mint a korábbiaknál. A gyermeki levegő megvan, a misztikum, az izgalom viszont elmarad. Nem kell aggódnunk hőseinkért, mert minden megoldás egy csettintésre van tőlük, és az olvasó már jóval előttük látja, hogy hol fogják megtalálni a talizmánt, mint ők. Hőseink ezúttal sajnos csak az oldalszámokat növelik a legtöbb lépésükkel... Kár ezért a sorozatért, jó alapötlet, nem túl jó kivitelben. Ennek ellenére sajnálom, hogy csak úgy félbehagyták a szériát...
Hogy miért? Noha maga a sorozat nem egy kiemelkedő darab, mégis felhívja a világ különböző mítoszaira a figyelmet. Gyerekek számára teszi érthetővé és egyben érdekessé a különböző kultúrák világát.
Ezúttal éppen India világába kalauzol el minket a folytatás. Azonnal belecsöppenünk egy filmforgatásba, ahol Olly és Josh is kapnak egy-egy kisebb szerepet. A kis csapat azonban nem véletlenül kötött ki Indiában. Ethan Cain (ügyeletes főellenség) ugyanis birtokosa lett egy ősi pergamennek, amitől azt reméli, segítségével megtalálhatja Parvati elefántját, vagyis a negyedik Hold-talizmánt.
A tekercset lefordítani, és értelmezni azonban nem egyszerű, hiszen olyan nyelven íródott, amit a legnagyobb koponyák sem tudnak értelmezni. Ethan összehívja a legjobb régészeket szerte a világból, hogy megvitassák a tekercs tartalmát.
Olly és Josh azonban egy lépéssel előbbre kerülnek, mikor egy szoborból előkerül egy kulcs, majd egy helybeli elefántmentővel megoldják a tekercs titkát. De akkor hogy lehet, hogy Mr. Cain minden helyszínre előbb ér ki, mint a gyerekek? Olly és Josh hamar rájön a titokra, hogy ellenségük tényleg minden eszközt bevet, hogy ezúttal az övé legyen a talizmán.
Mindhárman életveszélyes helyzetbe kerülnek, amikor végre forró nyomon járnak. Lesz olyan, aki ezúttal nem éli túl a kalandot?
Kezdjük azzal, ami egyszerűen eltér a korábbi kötetektől: nem látunk túl sokat Indiából. Vártam volna valami olyant, mint az előző kötetekben, hogy jön valaki helybeli, aki mesél arról, hogyan élnek/éltek az emberek Indiába, milyen a pontos mitológiai hátterük stb...
Például tudtátok, hogy pontosan ma (2017.03.13-án) van a Holi Fesztivál? Ez egyébként olyan mozgó ünnep, mint nálunk mondjuk a húsvét. Ennek keretein belül köszöntik az indiaiak a tavaszt (ünneplik még Törökországban és Nepálban is, de most kicsit szeretnélek titeket Indiába juttatni). Mindenki színekkel dobálja a másikat. Ez egy nevetős, utcáravonulós fesztivál, amikor színes vízzel, meg porokkal locsolják, szórják egymást az emberek. Az ünnepet általában máglyarakással kezdik.
A tavaszköszöntés tehát színekkel, tánccal, nevetéssel történik. Ragadjon át mindenkire.
A kötetben lényegében a mítoszvilágnak kellene megjelennie, mégsem teszi a kellő mértékben. Nem hatja át a korábbi kötetekre jellemző alaposság, és a nyomozás is annyira elsikkad, hogy hihetetlen. A gyerekek sokat toporognak egy helyben, ugyanazt a helyszínt nézik át újra és újra, mire végre belátják, hogy nem jó nyomon járnak.
Egyszerűen unalmas... Még gyerekkönyvhöz képest is. Ráadásul kapunk egy nyúlfarknyi mondókát Ganésáról, aki Siva és Parvati gyereke. Siva megtagadta, hogy Ganésa az ő gyereke lenne, levágta a fejét, majd rájött, hogy tévedett. Ezután pótolta egy elefánt fejével. És valamiért ez az elefántfejű istenség sokszor van úgy ábrázolva, hogy egy cickány suttog a fülébe. A gyerekek megpróbáltak rájönni, hogy mit súghatott az a cickány.
Ennyit tudunk meg a mitológiai világáról, ami szerintem nagyon kevés. Ki lehetett volna térni rá, hogy miért olyan fontosak az elefántok. Szó eshetett volna arról, hogy mi az a bindi? Elvégre ez is a hindu valláshoz kötődik, és találkoznak indiai nőkkel, nem hiszem el, hogy egyiken sincs.
Összességében nézve olyan gyászos és lemondó ez a kötet, mintha a szerző tudta volna, hogy a sorozat utolsó darabját írja. Még annyi erőfeszítés sem mutatkozik ennél a résznél, mint a korábbiaknál. A gyermeki levegő megvan, a misztikum, az izgalom viszont elmarad. Nem kell aggódnunk hőseinkért, mert minden megoldás egy csettintésre van tőlük, és az olvasó már jóval előttük látja, hogy hol fogják megtalálni a talizmánt, mint ők. Hőseink ezúttal sajnos csak az oldalszámokat növelik a legtöbb lépésükkel... Kár ezért a sorozatért, jó alapötlet, nem túl jó kivitelben. Ennek ellenére sajnálom, hogy csak úgy félbehagyták a szériát...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése