Robert J. Sawyer - Világtalan (WWW1.)

Robert J. Sawyer neve ismerős lehet a Flashforward kedvelőinek, a tv sorozathoz kapcsolódó regény ugyanis az ő nevéhez köthető. 

Ezúttal mégsem a jövő apró szeleteivel találkozunk, hanem egy kissé más irányba, a web világába tehetünk utazást. Caitlin majdnem szokványos 15 és fél éves lány. Matekzseni, remekül ért az informatikához, blogot vezet, és... mindennek tetejében vaknak született. Egy japán orvos, dr. Kuroda küld neki egy üzenetet, hogy talán tud valamit kezdeni a vakságával, viszont ehhez át kell utaznia Japánba, Tokióba.

Míg Caitlin a szemével van elfoglalva, addig Kínában egy mutálódott madárinfluenza vírus bontogatja szárnyait. Jellegzetessége, hogy nem csak állatról állatra, illetve állatról emberre terjed, hanem az emberek egymásnak is átadhatják. Hogy megszüntessék a járványt, a kínai kormány drasztikus lépésre szánja el magát. Hogy ennek ne terjedjen tovább a híre, elzárják a Kínán túli internethez való kapcsolódást.

Az emberek értetlenül állnak a dolgok előtt, és néhányan megpróbálnak a maguk rendelkezésre álló eszközeivel fellépni a dolgok ellen.

Egy laboratóriumban őriznek egy Hobo nevű majmot. Az állat meglehetősen értelmes, és képes kommunikálni jelbeszédek segítségével az emberekkel. De nem csak az emberekkel kommunikál, hanem webes kapcsolaton keresztül egy jópárszáz kilométerre levő "faj" társával is. Közben Hobonak még több tehetségét fedezik fel.

/Forrás: Google/

Hogy kapcsolódnak egymáshoz ezek a történetek? Valójában ebből a kötetből nem derül ki. Néhol találkozhatunk azzal, hogy Caitlin olvas híreket, ahol felbukkan Hobo neve is illetve, hogy Kínát elzárták valamiért a külvilág elől, viszont ezen apró csatlakozási pontokon túl nem érintkeznek.

Így kapunk három teljesen különálló szálat, három teljesen különálló történetet, ami három lény (két ember és egy állat) életét, különlegességét, és küzdelmeit mutatja be.

A fő szál természetesen Caitliné, a vak lányé, aki egy különleges szerkezet hatására látni kezd, csak nem éppen azt, amit szeretett volna. A Webet látja a való világ helyett, ami meglehetősen megtetszik neki. Viszont ez azzal jár, hogy valami születőben van. Valami más, valami idegen, ami eddig nem volt, és ami elkezd értelmesen gondolkozni, és idővel cselekedni is.

A regény meglehetősen gondolatébresztő. Precízen megszerkesztett darab, ugyanis az író még arra is gondol, hogy ha egy vak látóvá válik, vajon hogy dolgozhatja fel ezt a dolgot, mikkel kell megbirkóznia, hogy "normális" legyen. Ami még szintén piros pontos, hogy nem légből kapott adatokkal dobálózik, hanem az író rengeteg dolognak járt utána, és valós tudással dolgozott.

Az írásmódban egyetlen olyan momentum volt, ami kissé gyermeteggé tette az egyébként feszültséggel átitatott, néhol humorral oldott pillanatokat: mikor Caitlin szüleit csak úgy nevesíti, hogy Caitlin apja, Caitlin anyja. Nem nevesíti meg őket, amitől olyan hatást kelt, mintha egy gyerekmesében a tv képernyője előtt ülő gyerekeknek magyaráznák, hogy ez a szereplő egyébként az, aki.

Annak ellenére viszont, hogy főhősünk ilyen fiatal, bármely korosztály számára kíváló szórakozást nyújthat, és nem csak a sci-fi kedvelőinek. Nem egy hardcore sci-fi, viszont szórakoztató, és érdekfeszítő.

Összességében nézve tetszett az alapötlet, a kivitelezés, és az egyetlen dolog, amiért pontot tudtam levonni, hogy meglehetősen látszik rajta, hogy nyitó kötet.