Olvasás közben egyre több hasonlóságot véltem felfedezni A szingli fejvadász és a Spellman nyomozóiroda között. Főhősünk a 28 éves Isabela Spellman (aki a történetet E/1-ben meséli el), egy Buick "boldog" tulajdonosa, amivel nyomozásokra és megfigyelésekre jár, és lehetetlen helyzeteket old meg - néha bénázással. Szüleivel egy fedél alatt él ugyan, de saját lakásban, amin nem osztozik senkivel. Szerencsétlen a pasikkal - szerelem terén. Van egy húga, Rae, aki totálisan őrült - megőrül a gabonapehelyért, a nyomozásokért, a cukros dolgokért, a családi "békéért", stb... -, egy bátyja, aki makulátlan ügyvéd, a családban az egyetlen normálisnak tűnő tag, aki már régóta nem lakik otthon. Egy anyuka, aki folyamatosan kémkedik a lánya után, egy apuka, aki támogatja ebben. Akad egy nagybácsi, aki szintén nyomoz.
Ebbe az extrém családba csöppenünk, ahol Isabel elkezdi bemutatni a családtagokat, az őrültségeiket, és egyre hihetetlenebb dolgokat tár elénk - mi mindent csinál a családja -, a saját helyzetét, megismerhetjük az expasijai listáját, és mindezt remek, szarkasztikus humorral fűszerezve adja elő. Közben néha bepillantást nyerünk egy kihallgatásba, ahol is Stone felügyelőnek mesél a lány különös dolgokat.
Az első 200-250 oldalon nem kerül különösebben elő a nyomozásos szál. Annyit látunk csupán, hogy nagy össze-visszaságban, látszólag mindenféle kronológia nélkül meséli Isabel, hogy milyen is a családja. Innen tudhatjuk meg, hogy nincs magánélete, mert a szülei mindenkit lenyomoznak - még a saját lányuk után is kémkednek -, hogy nagybácsikája, Ray folyamatosan el-eltünedezik néhány hétvégére, és mindig menni kell megkeresni, mielőtt bajba kerülne, hogy Raet - aki cukor- és megfigyelésfüggő - valaki elrabolta, és ezért vannak a kihallgatós részek - amiket össze-vissza vannak beszúrva a különböző mesélések közepébe -, hogy Isabel ki akar szállni a buliból, és normális életet szeretne.
Az össze-visszaságban van némi iránymutatás: az, hogy a címek alatt fejezetszámok is vannak, tehát többször kezdődik az egyes fejezettől újra és újra a regény attól függően , hogy épp melyik történet szála következik éppen.
Ami igazán tetszett a könyv folyamán, az nem a nyomozós részek (főhősünk a végén tényleg kap egy konkrét ügyet - egészen addig csak hébe-hóba látunk egy-egy megfigyelést, ott inkább a családon, nem a munkán van a hangsúly) hanem a humora, ahogy Isabel hadakozik a családjával, ahogy Rae Ray bácsival, ahogy elintézik a családtagok egymás közt az ügyeket - vagyis a híres-neves tárgyalós részek. A követések, és az azoknál használt praktikák is érdekesek, illetve az, hogy mi Isabel "végső" nyomozós esetének a kimenetele.
Összességében nézve Izzy megnyert magának, az egész őrült, hibbant családjával együtt. Az sem zavart, hogy nem kifejezetten a nyomozásokon van a hangsúly, hanem a család életén, mert ígyis gyorsan olvastatta magát, hogy csak úgy szálltak el a száz oldalak. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy vége lett, és hogy a sorozat folytatásai nem kerültek kiadásra magyarul...
Ebbe az extrém családba csöppenünk, ahol Isabel elkezdi bemutatni a családtagokat, az őrültségeiket, és egyre hihetetlenebb dolgokat tár elénk - mi mindent csinál a családja -, a saját helyzetét, megismerhetjük az expasijai listáját, és mindezt remek, szarkasztikus humorral fűszerezve adja elő. Közben néha bepillantást nyerünk egy kihallgatásba, ahol is Stone felügyelőnek mesél a lány különös dolgokat.
Az első 200-250 oldalon nem kerül különösebben elő a nyomozásos szál. Annyit látunk csupán, hogy nagy össze-visszaságban, látszólag mindenféle kronológia nélkül meséli Isabel, hogy milyen is a családja. Innen tudhatjuk meg, hogy nincs magánélete, mert a szülei mindenkit lenyomoznak - még a saját lányuk után is kémkednek -, hogy nagybácsikája, Ray folyamatosan el-eltünedezik néhány hétvégére, és mindig menni kell megkeresni, mielőtt bajba kerülne, hogy Raet - aki cukor- és megfigyelésfüggő - valaki elrabolta, és ezért vannak a kihallgatós részek - amiket össze-vissza vannak beszúrva a különböző mesélések közepébe -, hogy Isabel ki akar szállni a buliból, és normális életet szeretne.
Az össze-visszaságban van némi iránymutatás: az, hogy a címek alatt fejezetszámok is vannak, tehát többször kezdődik az egyes fejezettől újra és újra a regény attól függően , hogy épp melyik történet szála következik éppen.
Ami igazán tetszett a könyv folyamán, az nem a nyomozós részek (főhősünk a végén tényleg kap egy konkrét ügyet - egészen addig csak hébe-hóba látunk egy-egy megfigyelést, ott inkább a családon, nem a munkán van a hangsúly) hanem a humora, ahogy Isabel hadakozik a családjával, ahogy Rae Ray bácsival, ahogy elintézik a családtagok egymás közt az ügyeket - vagyis a híres-neves tárgyalós részek. A követések, és az azoknál használt praktikák is érdekesek, illetve az, hogy mi Isabel "végső" nyomozós esetének a kimenetele.
Összességében nézve Izzy megnyert magának, az egész őrült, hibbant családjával együtt. Az sem zavart, hogy nem kifejezetten a nyomozásokon van a hangsúly, hanem a család életén, mert ígyis gyorsan olvastatta magát, hogy csak úgy szálltak el a száz oldalak. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy vége lett, és hogy a sorozat folytatásai nem kerültek kiadásra magyarul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése