Az első rész valami iszonyat cukipofa. Ne haragudjatok, de nincs rá jobb szavam.
Ami az első kötet óta mit sem változott, hogy ez is világít a sötétben. A borítót nem értem teljes mértékben, de talán nem is annyira fontos. Még mindig lehet vele villogni a sötétben, bár ez már nem akkora szenzáció az első rész után.
Remélem, mindenki olvasta az első részt, aki ide tévedt, mert akkor nem kell sokat magyaráznom, mi az a ghork... Na jó, azért mégis megosztom majd kicsit később, de nézzük, mi található a kötetben.
Az iniciálés betű, és a fejezet előtti találmány nem újdonság. Nagyjából a történet onnan indul, hogy Elliot és ételkritikus szülei (akik nem tudnak főzni) menni akarnak egy gasztrofesztiválra, ahol mindenféle kajákat kóstolhatnának.
Leslie, és immáron szakáccsá vált édesanyja is részt vesz a fesztiválon, csak a másik oldal képviseletében.
Előtte azonban megtudjuk, hogy a gyerekek gyakorta mennek a Szörnyen titkos részlegre, és mindenféle találmányokon dolgoznak Elliot nagybácsijával. Viszont egyre különösebb dolgok kezdenek történni.
Például egy másik Szörnyen titkos részleget meg akarnak támadni a ghorkok... mert a Főnök ezt parancsolta. A terv része továbbá, hogy megtalálják a híres hatodik ghorkot is, aki majd a hatodik törzs vezére lesz. De kik is a ghorkok? Az öt érzékszervet képviselik (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás), és éppen ezért az a szervük nagyobb és kiélezettebb, amelyik törzsbe tartoznak. Így tahát aki ízlelésben jó, annak a szája nagy, aki látásban, a szeme stb... De vajon mire képes a híres hatodik ghork?
A gyerekek elkezdenek tanakodni a problémán, viszont a Főnöknek nagyobb terve akad, minthogy bemutasson egy hatodik ghork fajt. Minden embert ghorkká akar változtatni. Ehhez két dologra van szüksége. Az egyik egy olyan Szörnyen titkos részleg, akik kajákkal foglalkoznak - így ki tudják fejleszteni a ghorkosító elixírt. A másik pedig Archi bácsi (Elliot nagybátyja) Szörnyen titkos részlege, akik fegyvert tudnak csinálni a ghorkcsináló elixírhez.
Azonban Elliotnak már késő, ugyanis elkezdődött nála a ghorkosodás. Hogyan? Úgy, hogy egy ghorkok által működtetett étteremben már el is kezdték belegyömni a kajákba a szörnycsináló elixírt. Leslie nagyapja eltűnik, Elliot és barátaik csapdába esnek, és rács mögé kerülnek.
Szóval az események zajlanak. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha a könyv kicsit hosszabb lenne. Annyi még a változás az előző kötethez képest, hogy nem annyira kedves és bájos (értsd: rajzos, képes, gyerekbarát).
Az orr-ghorkok miatt minden fejezet elején van egy kis nyálka. Nagyobb kép az első és második részek elején vannak csupán, így a sokféle lényt, amit magába sűrít a kötet, nem lehet elképzelni. Egyszerűen túl sok lényt akar benyomni. Az első kötetben működött a dolog, volt idő arra, hogy leírják az egyes lények külsejét. Itt már annyi lényt akar felmarkolni, hogy egyszerűen nincs rá lehetőség sem, hogy megmutassák, hogy néz ki egyik-másik. Viszont, ezen lehetett volna segíteni néhány rajzzal, amiken a lényeket megmutatják. Ilyen viszont nem történt, úgyhogy hoppon maradtunk.
Viszont kapunk szerelmi szálat szörnyike módra, amit nem teljesen értettem, miért kellett. Két lénynek is hirtelen szerelmi bánata lett, az előző részben pedig senki nem adta ilyesminek a jelét.
Maga a stílus még mindig megfelelő, gyerekkönyvhöz méltó - ha lehet így fogalmazni. Valahogy mégsem ragadott meg annyira, mint az első kötet. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy most már tényleg minden egyes egyedül a gyerekeken múlik, akiknek egyébként a - Lényvilág ismeretét mellőző -felnőttek egyáltalán nem hisznek el semmit. Ezért pl. Elliot makacskodik, nem hajlandó megmutatni szörnykarommá váló kezét - pedig végre bizonyíték van nála, hogy a Lények léteznek, valóságosak.
Okosabbnak akarja eladni a gyerekeket, mint amilyenek valójában, ami szerintem egyáltalán nem előnyös...
Összességében nézve a stílust, a karaktereket hozza a kötet, viszont túl nagy a hangsúly azon, hogy egyes egyedül a gyerekek lehetnek hősök, és a hősies körből mind a felnőttek, mint a Lények ki vannak zárva... Emellett a történet túl sokat akar, úgyhogy kapkod, és nem mutat be részletesen egy csomó, egyébként érdekes dolgot... Kár érte...
Ami az első kötet óta mit sem változott, hogy ez is világít a sötétben. A borítót nem értem teljes mértékben, de talán nem is annyira fontos. Még mindig lehet vele villogni a sötétben, bár ez már nem akkora szenzáció az első rész után.
Remélem, mindenki olvasta az első részt, aki ide tévedt, mert akkor nem kell sokat magyaráznom, mi az a ghork... Na jó, azért mégis megosztom majd kicsit később, de nézzük, mi található a kötetben.
Az iniciálés betű, és a fejezet előtti találmány nem újdonság. Nagyjából a történet onnan indul, hogy Elliot és ételkritikus szülei (akik nem tudnak főzni) menni akarnak egy gasztrofesztiválra, ahol mindenféle kajákat kóstolhatnának.
Leslie, és immáron szakáccsá vált édesanyja is részt vesz a fesztiválon, csak a másik oldal képviseletében.
Előtte azonban megtudjuk, hogy a gyerekek gyakorta mennek a Szörnyen titkos részlegre, és mindenféle találmányokon dolgoznak Elliot nagybácsijával. Viszont egyre különösebb dolgok kezdenek történni.
Például egy másik Szörnyen titkos részleget meg akarnak támadni a ghorkok... mert a Főnök ezt parancsolta. A terv része továbbá, hogy megtalálják a híres hatodik ghorkot is, aki majd a hatodik törzs vezére lesz. De kik is a ghorkok? Az öt érzékszervet képviselik (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás), és éppen ezért az a szervük nagyobb és kiélezettebb, amelyik törzsbe tartoznak. Így tahát aki ízlelésben jó, annak a szája nagy, aki látásban, a szeme stb... De vajon mire képes a híres hatodik ghork?
A gyerekek elkezdenek tanakodni a problémán, viszont a Főnöknek nagyobb terve akad, minthogy bemutasson egy hatodik ghork fajt. Minden embert ghorkká akar változtatni. Ehhez két dologra van szüksége. Az egyik egy olyan Szörnyen titkos részleg, akik kajákkal foglalkoznak - így ki tudják fejleszteni a ghorkosító elixírt. A másik pedig Archi bácsi (Elliot nagybátyja) Szörnyen titkos részlege, akik fegyvert tudnak csinálni a ghorkcsináló elixírhez.
Azonban Elliotnak már késő, ugyanis elkezdődött nála a ghorkosodás. Hogyan? Úgy, hogy egy ghorkok által működtetett étteremben már el is kezdték belegyömni a kajákba a szörnycsináló elixírt. Leslie nagyapja eltűnik, Elliot és barátaik csapdába esnek, és rács mögé kerülnek.
Szóval az események zajlanak. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha a könyv kicsit hosszabb lenne. Annyi még a változás az előző kötethez képest, hogy nem annyira kedves és bájos (értsd: rajzos, képes, gyerekbarát).
Az orr-ghorkok miatt minden fejezet elején van egy kis nyálka. Nagyobb kép az első és második részek elején vannak csupán, így a sokféle lényt, amit magába sűrít a kötet, nem lehet elképzelni. Egyszerűen túl sok lényt akar benyomni. Az első kötetben működött a dolog, volt idő arra, hogy leírják az egyes lények külsejét. Itt már annyi lényt akar felmarkolni, hogy egyszerűen nincs rá lehetőség sem, hogy megmutassák, hogy néz ki egyik-másik. Viszont, ezen lehetett volna segíteni néhány rajzzal, amiken a lényeket megmutatják. Ilyen viszont nem történt, úgyhogy hoppon maradtunk.
Viszont kapunk szerelmi szálat szörnyike módra, amit nem teljesen értettem, miért kellett. Két lénynek is hirtelen szerelmi bánata lett, az előző részben pedig senki nem adta ilyesminek a jelét.
Maga a stílus még mindig megfelelő, gyerekkönyvhöz méltó - ha lehet így fogalmazni. Valahogy mégsem ragadott meg annyira, mint az első kötet. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy most már tényleg minden egyes egyedül a gyerekeken múlik, akiknek egyébként a - Lényvilág ismeretét mellőző -felnőttek egyáltalán nem hisznek el semmit. Ezért pl. Elliot makacskodik, nem hajlandó megmutatni szörnykarommá váló kezét - pedig végre bizonyíték van nála, hogy a Lények léteznek, valóságosak.
Okosabbnak akarja eladni a gyerekeket, mint amilyenek valójában, ami szerintem egyáltalán nem előnyös...
Összességében nézve a stílust, a karaktereket hozza a kötet, viszont túl nagy a hangsúly azon, hogy egyes egyedül a gyerekek lehetnek hősök, és a hősies körből mind a felnőttek, mint a Lények ki vannak zárva... Emellett a történet túl sokat akar, úgyhogy kapkod, és nem mutat be részletesen egy csomó, egyébként érdekes dolgot... Kár érte...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése