2018 utolsó olvasmánya és utolsó bejegyzése egy olyan szerző könyvéről, akitől még nem olvastam korábban... és ezek után már bánom.Főhősnőnk Janet Shirley férjével, Howard Shirleyvel él egy álmos kisvárosban, Angliában. A férfinek különleges adottsága van: fotómemóriával bír, ezért mindent könnyen és gyorsan meg tud jegyezni. El is megy a Dupla vagy semmit tvműsorba, ahol megnyeri a fődíjat. Aztán a pénzt megsokszorozza fogadásokkal, hogy aztán ész nélkül kezdjék el szórni. Persze ebbe a nőnek nem sok beleszólása van, hogy mire költenek, minden úgy történik, ahogy férje akarja. És végül megmagyarázza, miért járták körbe Amerikát, miért nézték meg London legmenőbb szállodáit és mire fel volt a mérhetetlen költekezés.
Elég mellbevágó könyv. Ez jutott róla először eszembe. A világot úgy mutatja be, kendőzetlenül és nyílt őszinteséggel, amilyen valójában. Míg az ember a mázat nézi, illetve nem látja a világ igazi arcát, mert látástól vakulásig a boldogulásért küzd, addig nincs gond. Az a baj, hogy az emberek nem néznek tovább az orruknál. Howard próbálja elmagyarázni Janetnek, aki nem teljesen érti, mire akar kilyukadni férje, mégis támogatja mindenben. Azt a részét érti, hogy Howard furcsa figura, furcsa elképzelésekkel és eszmékkel. Igazság szerint Howardnak nagyon igaza van abban, hogy a pénzen meg lehet venni elég sok dolgot, de az igazi értékrendeket, amiket a régi őseink próbáltak elérni, annak nem ez az útja. Ahhoz magának az embernek kellene gondolkodásmódot változtatnia. Hiába volt sok pénzük, hiába költekeztek, utaztak, ettek és vették meg mindenből a legjobbat, a világhoz nem tettek ezzel hozzá. Az emberek ugyanolyan gorombák voltak velük, és csak a külcsínre irigykedtek. Janet többször kifejezi, hogy nem is érezte adott szituációban magát odaillőnek, később pedig már úgy fogalmaz, hogy pl. a nercbunda nélkül nem érezné magát odaillőnek. Felvett tehát egy olyan külcsínt, ami nem passzolt addigi életviteléhez, hanem szöges ellentéte volt. Ő csak normál, nyugodt életet akart, férje pedig megmutatta neki, hogyan is élhetnének. Persze teljesen fölöslegesen költekeznének, mert attól nem lesz a világnak jobb...
Összességében nézve a vége fordulat és a mondanivalója a könyvnek megragadott annyira, hogy azt mondjam, Anthony Burgesstől akarok még olvasni. Nem izgalmas, inkább a filozófiája gondolkoztatja el az embert, és változtatja meg a gondolkodásmódját...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése