Ismét egy könyv, amihez nem lehet pontszámot hozzárakni, úgyhogy a pontszám inkább a kötet kiadási minőségének és extráinak szól. Ugyanis a kötet végében találhatunk néhány fotót a szerzőről, a táborról és egy kisebb német szótár. Ugyanakkor van egy rövid összefoglaló is a szerző életével kapcsolatosan (előzmény, hogyan került a táborba és milyen élete volt előtte; röviden a táborról; a megmenekülés utáni időről; a könyvkiadásról és a szerző viszonya a zsidó közösséggel).
Eddy de Wind hollandiai zsidó, akit elvisznek Auschwitz fő táborába és a 9-es blokk lesz évekig az otthona. Felesége, Friedel a 10-es blokkban van, ahol köztudottan nőkön végeznek kísérleteket - a meddőséget tanulmányozzák.
De Wind orvos, így az egészségügyi részen kap helyet egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Tulajdonképpen olyan, mintha minden társának az életét meg akarná mutatni. Valahol ő van középpontban, de helyet kap megannyi társa is, akiknek az életét annyira mutatja be, amennyire tudja - milyen pletykákat hallani, hogy kivel mi történt. Megtalálja annak a módját, hogy átjusson Friedelhez és hogy tudjon vele beszélni.
Átélhetjük vele a borzalmakat: égetések, fejbelövések, gázkamrák, nők meddővé tétele és más szörnyű kísérletek...
Ez valahol egy tragikus sorsú romantikus történet, melyben két ember annyira szereti egymást, hogy kockázatok árán is megoldják a találkozást. Belekalkulálják azt, hogy bármely találkozás az utolsó lehet, és hogy lehet, hogy a találkozás miatt veszti valamelyikük az életét.
•SPOILER KEZDŐDIK•
Éppen ezért döbbentett meg a kötet végén olvasható rész: mind a ketten túlélik Auschwitzot, együtt maradnak egy darabig, aztán Eddy de Wind elválik feleségétől és egy nem zsidó származású nővel összeházasodik, és három gyerekük lesz...
•SPOILER VÉGE•
Ez volt egyébként az indok, hogy a hollandiai zsidó társadalom "ferde" szemmel kezdett nézni rá, mintha áruló lenne. Nyilván az ő élete, az ő döntései és nem tudhatjuk, mi állt a háttérben.
A kötet egy elég részletes beszámoló arról, hogy hol mi történik. Miután Auschwitzot lezárták (jöttek az oroszok felszabadítani), utána születik ez a kötet azokban az időkban, mikor de Windet még ott tartják, hogy ellássák a betegeket. Tehát egy első kézből kapott beszámolót kapunk róla, hogy mik zajlottak a falak között.
Kiderül továbbá, hogy Mengele doktor sem volt annyira kegyetlen, mint amilyennek másutt már láthattuk. A doktor ugyebár ismert az ikrekkel való kutatásáról, mindig a kegyetlen oldalát mutatják be. Mégis megkegyelmez Friedelnek, ami azt mutatja, ugyanúgy volt benne is némi emberség, mint gonoszság.
És az igazság az, hogy valahogy ezt a beszámolót tartom a legközelebbinek ahhoz, hogy milyen lehetett egy ilyen tábor. A szerző valahogy megmutatja, hogy persze, volt egy csomó kegyetlen katona, sok borzalom történt, ezrek "repültek ki a kéményen"... Mégis, a katonák is csak emberek voltak, az SS tagjai közül hiába kegyetlenkedtek sokan, ők is csak emberből voltak. Ők is féltek néha, lehetett üzletelni velük. Egyszerűen parancsot teljesítő emberek voltak, akik rossz parancsokat követtek. Ez az, ami vonzóvá teszi nekem a könyvet.
Elvégre nézzünk meg holokauszt filmeket, vagy olyanokat, amik a nácikról szólnak. Állandóan azt hangoztatják, hogy ilyen kegyetlenek voltak, meg olyan kegyetlenek. Abba senki nem gondol bele, hogy ettől függetlenül kellett, hogy legyen egy emberi oldaluk is. Mindenki eddig úgy dolgozta fel ezeket az eseményeket, hogy semmi emberség nem volt ezekben a tisztekben.
Igen, nagyon kegyetlen, amit csináltak és nem értek egyet ezzel a népírtással, amit műveltek. Megöltek annyi ártatlan embert, amennyit tudtak és ez valami olyan tett, amit ép ésszel nem lehet felfogni. Ezért kell emlékeznünk erre, hogy ne ismétlődhessen meg. A szerző célja is pontosan ugyanez volt.
Viszont valami mellett nem szabad elmennünk, ha már az SS katonákat akarjuk szidni. Voltam a Dachauban levő haláltáborban. Ott például jegyzetek vannak róla, hogy néhány zsidó feladta a saját társait azért, hogy ő életben maradjon és kiváltságos legyen. Ők voltak a kápók, akik jól jártak, ha maradéktalanul teljesítették a feladatokat, és saját társaikat kellett irányítaniuk. Ugyanakkor kápókat raktak a kemencékhez is, ahova be kellett tolniuk tepsin a saját társaikat. Tulajdonképpen kisvezérek voltak a társaik között, segítették az SS munkáját azért, hogy életben maradjanak és esetleg plusz adag élelmiszert kapjanak.
Honnan tudhatjuk, hogy például egy SS tisztnek nem az állt a parancsteljesítései hátterében, hogy megzsarolták a családja épségével? Elképzelhetően kartom, hogy ezen katonák soraiban is voltak olyanok, akik nem értettek ugyan egyet az eszmével, de nem volt más választásuk - megölték volna őket, vagy a családjukat, ha nem teljesítik a parancsot.
Érdemes a holokausztot mindig több oldalról körbejárni. Az embernek azért van szabad akarata, hogy használja ki ennek a lehetőségeit. Valószínűleg, ha katona lennék, és ilyen értelmetlen mészárlásra adnának parancsot, inkább öngyilkos lennék. Nem akarom felmenteni azokat, akik arra hivatkoznak, hogy "hát ez volt a parancs, mi csak teljesítettük". Ez a legrosszabb mentség, amit ember mondhat arra, hogy miért mészárolt le több ezer ártatlant...
Eddy de Wind könyve megmutatja Auschwitz és a holokauszt legrosszabb arcát. Ő is több "kommandóba" (csapatba) lett beosztva, így több oldalról tudta megszemlélni a kegyetlenkedést. Az pedig egyszerűen további megbotránkozást vált ki, hogy képesek voltak gyerekek ezreit elgázosítani...
Összességében nézve ez a könyv amilyen rövid, olyan lassan és nehezen olvasható. Az a sok borzalom, éheztetés, kísérletezés a nőkkel hogyan lehet meddővé tenni őket, saját sír megásatása, hogy aztán egyetlen lövéssel végezzenek az emberrel... Vagy az, hogy gödröt ásatnak, hogy gyorsabban égessék el a hullákat, és a végén már az sem számít, ha élve dobják bele, csak gyorsabban haladjon az égetés... Nem, felfoghatatlan, hogy mi vesz rá egy embert arra, hogy egy ilyen semmilyen indok miatt hogy "mert honnan származik" kivégezzen egy másik embert...
Eddy de Wind hollandiai zsidó, akit elvisznek Auschwitz fő táborába és a 9-es blokk lesz évekig az otthona. Felesége, Friedel a 10-es blokkban van, ahol köztudottan nőkön végeznek kísérleteket - a meddőséget tanulmányozzák.
De Wind orvos, így az egészségügyi részen kap helyet egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Tulajdonképpen olyan, mintha minden társának az életét meg akarná mutatni. Valahol ő van középpontban, de helyet kap megannyi társa is, akiknek az életét annyira mutatja be, amennyire tudja - milyen pletykákat hallani, hogy kivel mi történt. Megtalálja annak a módját, hogy átjusson Friedelhez és hogy tudjon vele beszélni.
Átélhetjük vele a borzalmakat: égetések, fejbelövések, gázkamrák, nők meddővé tétele és más szörnyű kísérletek...
Ez valahol egy tragikus sorsú romantikus történet, melyben két ember annyira szereti egymást, hogy kockázatok árán is megoldják a találkozást. Belekalkulálják azt, hogy bármely találkozás az utolsó lehet, és hogy lehet, hogy a találkozás miatt veszti valamelyikük az életét.
•SPOILER KEZDŐDIK•
Éppen ezért döbbentett meg a kötet végén olvasható rész: mind a ketten túlélik Auschwitzot, együtt maradnak egy darabig, aztán Eddy de Wind elválik feleségétől és egy nem zsidó származású nővel összeházasodik, és három gyerekük lesz...
•SPOILER VÉGE•
Ez volt egyébként az indok, hogy a hollandiai zsidó társadalom "ferde" szemmel kezdett nézni rá, mintha áruló lenne. Nyilván az ő élete, az ő döntései és nem tudhatjuk, mi állt a háttérben.
A kötet egy elég részletes beszámoló arról, hogy hol mi történik. Miután Auschwitzot lezárták (jöttek az oroszok felszabadítani), utána születik ez a kötet azokban az időkban, mikor de Windet még ott tartják, hogy ellássák a betegeket. Tehát egy első kézből kapott beszámolót kapunk róla, hogy mik zajlottak a falak között.
Kiderül továbbá, hogy Mengele doktor sem volt annyira kegyetlen, mint amilyennek másutt már láthattuk. A doktor ugyebár ismert az ikrekkel való kutatásáról, mindig a kegyetlen oldalát mutatják be. Mégis megkegyelmez Friedelnek, ami azt mutatja, ugyanúgy volt benne is némi emberség, mint gonoszság.
És az igazság az, hogy valahogy ezt a beszámolót tartom a legközelebbinek ahhoz, hogy milyen lehetett egy ilyen tábor. A szerző valahogy megmutatja, hogy persze, volt egy csomó kegyetlen katona, sok borzalom történt, ezrek "repültek ki a kéményen"... Mégis, a katonák is csak emberek voltak, az SS tagjai közül hiába kegyetlenkedtek sokan, ők is csak emberből voltak. Ők is féltek néha, lehetett üzletelni velük. Egyszerűen parancsot teljesítő emberek voltak, akik rossz parancsokat követtek. Ez az, ami vonzóvá teszi nekem a könyvet.
Elvégre nézzünk meg holokauszt filmeket, vagy olyanokat, amik a nácikról szólnak. Állandóan azt hangoztatják, hogy ilyen kegyetlenek voltak, meg olyan kegyetlenek. Abba senki nem gondol bele, hogy ettől függetlenül kellett, hogy legyen egy emberi oldaluk is. Mindenki eddig úgy dolgozta fel ezeket az eseményeket, hogy semmi emberség nem volt ezekben a tisztekben.
Igen, nagyon kegyetlen, amit csináltak és nem értek egyet ezzel a népírtással, amit műveltek. Megöltek annyi ártatlan embert, amennyit tudtak és ez valami olyan tett, amit ép ésszel nem lehet felfogni. Ezért kell emlékeznünk erre, hogy ne ismétlődhessen meg. A szerző célja is pontosan ugyanez volt.
Viszont valami mellett nem szabad elmennünk, ha már az SS katonákat akarjuk szidni. Voltam a Dachauban levő haláltáborban. Ott például jegyzetek vannak róla, hogy néhány zsidó feladta a saját társait azért, hogy ő életben maradjon és kiváltságos legyen. Ők voltak a kápók, akik jól jártak, ha maradéktalanul teljesítették a feladatokat, és saját társaikat kellett irányítaniuk. Ugyanakkor kápókat raktak a kemencékhez is, ahova be kellett tolniuk tepsin a saját társaikat. Tulajdonképpen kisvezérek voltak a társaik között, segítették az SS munkáját azért, hogy életben maradjanak és esetleg plusz adag élelmiszert kapjanak.
Honnan tudhatjuk, hogy például egy SS tisztnek nem az állt a parancsteljesítései hátterében, hogy megzsarolták a családja épségével? Elképzelhetően kartom, hogy ezen katonák soraiban is voltak olyanok, akik nem értettek ugyan egyet az eszmével, de nem volt más választásuk - megölték volna őket, vagy a családjukat, ha nem teljesítik a parancsot.
Érdemes a holokausztot mindig több oldalról körbejárni. Az embernek azért van szabad akarata, hogy használja ki ennek a lehetőségeit. Valószínűleg, ha katona lennék, és ilyen értelmetlen mészárlásra adnának parancsot, inkább öngyilkos lennék. Nem akarom felmenteni azokat, akik arra hivatkoznak, hogy "hát ez volt a parancs, mi csak teljesítettük". Ez a legrosszabb mentség, amit ember mondhat arra, hogy miért mészárolt le több ezer ártatlant...
Eddy de Wind könyve megmutatja Auschwitz és a holokauszt legrosszabb arcát. Ő is több "kommandóba" (csapatba) lett beosztva, így több oldalról tudta megszemlélni a kegyetlenkedést. Az pedig egyszerűen további megbotránkozást vált ki, hogy képesek voltak gyerekek ezreit elgázosítani...
Összességében nézve ez a könyv amilyen rövid, olyan lassan és nehezen olvasható. Az a sok borzalom, éheztetés, kísérletezés a nőkkel hogyan lehet meddővé tenni őket, saját sír megásatása, hogy aztán egyetlen lövéssel végezzenek az emberrel... Vagy az, hogy gödröt ásatnak, hogy gyorsabban égessék el a hullákat, és a végén már az sem számít, ha élve dobják bele, csak gyorsabban haladjon az égetés... Nem, felfoghatatlan, hogy mi vesz rá egy embert arra, hogy egy ilyen semmilyen indok miatt hogy "mert honnan származik" kivégezzen egy másik embert...
Köszönöm az olvasási lehetőséget az Athenaeum kiadónak!
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése