Most, hogy már elértem a 3. kötetét a sorozatnak, egyre jobban kezdek belemélyedni a történetekbe, a történésekbe és egyre jobban kezdem kedvelni a karaktereket. Igaz, hogy majdnem minden részben másokat ismerhettünk meg, de az egyes részek kötődése eléggé szoros ahhoz, hogy újra és újra találkozzunk a régi nevekkel...
Jules, vagyis Juliette volt az, akiért a 2. kötetben a polgármester és a seriffhelyettes lemásztak, hogy megtalálják az új seriffet.
Ezúttal Jules nyomozásba kezd több okból kifolyólag.
Először is: ki ölte meg a polgármestert, és ki akarta megölni Marnest?
Másodszor hozzájut valamihez, amit nem teljesen ért. Holston gépeinek átvizsgálása közben rábukkan egy titkos kódra, amit sehogy sem tud megfejteni, ezért segítséget kér régi barátaitól.
Ami azonnal feltűnik neki: mindenkit elraknak láb alól, aki tudomást szerez erről a dologról. Vajon ki és miért mozgatja a háttérből a szálakat? A lány azonban kifut az időből, mert ő is szálkává válik ennek a bizonyos illetőnek/csoportnak a szemében...
Ez volt ezidáig a legizgalmasabb kötet. Jules tovább göngyölíti azt, amit az első kötetben Holston elkezdett. És ez a lezárás... egyszerűen zseniális. Az ember kapálózik, hogy hol van a folytatás? Vagy legalábbis én most így teszek, mivel megjelent már ugyan a kötet, de még nem sikerült hozzájutnom.
Azt veszem észre, ahogy jobban kibontódnak a szálak, egyre jobban élvezhetővé válik és egyre jobban nem értem, miért nem komplett regényt rakott össze az 5 kötetből a kiadó. A fejezetek sorszámozása is folytatólagos, mint egy rendes regénynél, tehát simán megoldható. Értem én, ha a szerző magánkiadásban csak ilyen folytatásos kisregényként tudta megjelentetni, de ha belegondolunk, a Galaxis útikalauz stopposoknak különböző köteteiből is lett aztán regény összeállítás.
Nem tudok mást mondani a kötetről, mert olyan nyúlfarknyi, hogy remek kikapcsolódás 1-2 óra erejéig, aztán meg az ember kaparja a falat, ha nem tudja olvasni a folytatást. A stílus a szokásos gördülékeny, Jules karaktere szerintem remek, eddig ő a kedvencem. A háttérben megbúvó összeesküvés pedig annyira sötétben van, és annyira csak morzsákat kapunk hozzá, hogy remekül a sötétben tart minket, meg nem is. Az indokok itt még nem derülnek ki, de egy igen fontos részlettel zárul a kötet, úgyhogy mentem felkutatni a Siló sorozat következő kötetét.
Jules, vagyis Juliette volt az, akiért a 2. kötetben a polgármester és a seriffhelyettes lemásztak, hogy megtalálják az új seriffet.
Ezúttal Jules nyomozásba kezd több okból kifolyólag.
Először is: ki ölte meg a polgármestert, és ki akarta megölni Marnest?
Másodszor hozzájut valamihez, amit nem teljesen ért. Holston gépeinek átvizsgálása közben rábukkan egy titkos kódra, amit sehogy sem tud megfejteni, ezért segítséget kér régi barátaitól.
Ami azonnal feltűnik neki: mindenkit elraknak láb alól, aki tudomást szerez erről a dologról. Vajon ki és miért mozgatja a háttérből a szálakat? A lány azonban kifut az időből, mert ő is szálkává válik ennek a bizonyos illetőnek/csoportnak a szemében...
Ez volt ezidáig a legizgalmasabb kötet. Jules tovább göngyölíti azt, amit az első kötetben Holston elkezdett. És ez a lezárás... egyszerűen zseniális. Az ember kapálózik, hogy hol van a folytatás? Vagy legalábbis én most így teszek, mivel megjelent már ugyan a kötet, de még nem sikerült hozzájutnom.
Azt veszem észre, ahogy jobban kibontódnak a szálak, egyre jobban élvezhetővé válik és egyre jobban nem értem, miért nem komplett regényt rakott össze az 5 kötetből a kiadó. A fejezetek sorszámozása is folytatólagos, mint egy rendes regénynél, tehát simán megoldható. Értem én, ha a szerző magánkiadásban csak ilyen folytatásos kisregényként tudta megjelentetni, de ha belegondolunk, a Galaxis útikalauz stopposoknak különböző köteteiből is lett aztán regény összeállítás.
Nem tudok mást mondani a kötetről, mert olyan nyúlfarknyi, hogy remek kikapcsolódás 1-2 óra erejéig, aztán meg az ember kaparja a falat, ha nem tudja olvasni a folytatást. A stílus a szokásos gördülékeny, Jules karaktere szerintem remek, eddig ő a kedvencem. A háttérben megbúvó összeesküvés pedig annyira sötétben van, és annyira csak morzsákat kapunk hozzá, hogy remekül a sötétben tart minket, meg nem is. Az indokok itt még nem derülnek ki, de egy igen fontos részlettel zárul a kötet, úgyhogy mentem felkutatni a Siló sorozat következő kötetét.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése