Egy kolléganőm kereste ezt a könyvet és megkért, hogy segítsek neki. Amikor beszereztem a kötetet, kíváncsi voltam, hogy miről szól.
Nagyon szeretem a más kultúrákat bemutató darabokat. A szerző saját úti tapasztalatait írja le meglehetősen olvasmányosan, mégis részletekbe menően. Egy olyan világot mutat be nekünk, ami meglehetősen eltér attól, amit az átlag európai ember normális életvitele képvisel.
A hanti nép meglehetősen viszontagságos környezetben él. Nagyon hideg van minden évszakban. A zord időjárás és az életvitelüknek köszönhetően mindnyájan jóval idősebbeknek látszanak, mint amennyi évesek valójában. Azok a hantik, akik nem falvakban/városokban nomád életmódot követnek. Folyamatosan vándorolnak a szálláshelyeik között, amikből minden évszakra jut minimum egy. Azért kell vándorolniuk, mert a szarvasaiknak szüksége van az új legelőkre, úgyhogy folyamatosan áthajtják őket. Vannak szent helyeik, ahol állatot áldoznak. Nyersen isznak vért és esznek bizonyos húsokat. Sámánokra hagyatkoznak gyógyításban, jóslásban, és vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. Hitviláguk meglehetősen erős, a szellemek mindenütt jelen vannak a mindennapjaikban. Eszközeiket (beleértve tálakat, csónaokokat, szánokat stb.) maguk csinálják, tehát teljesen önellátóak.
Ugyanakkor gyerekeiket egyenrangú félként kezelik a családban, és hamar felnőnek. Két évesen már kés van a kezükben, és igen korán már íjjal és nyilakkal játszanak, hogy hozzászokjanak a vadászathoz. Az sem ritka, hogy 9 évesen már vadászni viszik a gyerekeket. A lányok igen korán válnak anyává. Gyermekeiket is érdekesen kezelik: 3 éves korukig bölcsőben vannak, amit szinték ők csinálnak. A lányok csinálják a ruhákat is állatbőrökből, és ők hordják be a vizet is, ami néha felolvasztott hó.
Az is meglehetősen érdekes, ha mégis elmennek iskolába a gyerekek, 4 év után kiveszik onnan őket. Megtanulnak írni, olvasni, és oroszul de utána mennek vissza ebbe a zord, nomád hanti világba. Ennyi idő alatt még nem felejtik el a gyerekek, hogyan kell a természetben élni, mégis ha a szükség rávinné őket, tudnak boldogulni a falusi/városi életben.
Az is nagyon érdekes, hogy a hantik lakta falvakba mennyire más az élet, mint a természetben élő hantiknál. A falusi hantik valahogy elvesztik a természettel a kapcsolatot, és összezsúfolják őket, míg a természetben élő hantik azért jobban szét vannak szórva, jókora távolságra egymástól.
Nagyon idegen számomra ez a kultúra, mégis igen vonzó. Azzal, hogy önellátóak sokkal kötetlenebb életet élnek, mint a modern ember. Azzal, hogy közelebb vannak a természethez, lehet, hogy a vadászat, halászat és a gyüjtögetés nem egy kiszámítható élelmiszerforrás, mégis sokkal boldogabban, nyugodtabban élnek, mint a modern, elektromos kütyükkel telezsúfolt világ lakói. A család a legfontosabb érték, nem a pénz és a vagyon határozza meg a tiszteletet. Mértékegységek, számok, órák helyett a nap állásával határozzák meg, mi milyen távolságra van egymástól.
Szívesen követnék egy ilyen életvitelt, minden nehézségével és könnyedségével együtt. A férfiak szerepe a legerősebb, mert ők teszik az ételt az asztalra. Ugyanakkor mindenkinek megvan a szerepe a családban, és dominál a praktikusság.
Összességében nézve faltam minden szavát, és oldalról oldalra fenn tudta tartani az érdeklődést a hanti kultúrával, hitvilágukkal kapcsolatosan. Érdekes, hogy milyen szellemeknek milyen áldozatot mutatnak be, kik vesznek részt rajta és milyen szertartásaik vannak. Igazán varázslatos életük van...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése