Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpír vezetőjének egyetlen lánya kitaszított lett – ismét. Az emberek között töltött névtelen napjainak vége: visszahívják, hogy teljesítse a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok közötti ősi békeszerződés feltételeit. Így nincs más választása, mint megadni magát a cserének… ismét.
A vérfarkasok kegyetlenek és kiszámíthatatlanok, és az Alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel ez alól. Teljes fegyelemmel irányítja a falkáját, de igazságosan. És, a Vámpír Tanáccsal ellentétben, nem is érzelmektől mentesen. Ahogy figyeli Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. És ha tudná, ezt mennyire helyesen teszi…
Merthogy Miserynek megvan a saját oka, amiért beleegyezik ebbe az elrendezett házasságba, olyan oka, aminek nincsen semmi köze sem a politikához, sem szövetségekhez, de nagyon is köze van az egyetlen dologhoz, ami valaha is fontos volt neki. És bármit hajlandó megtenni, hogy visszaszerezze azt, ami az övé, még ha ez azt is jelenti, hogy egyedül kell élnie a vérfarkasok területén… egyedül a farkassal.
A második kötet jött velem szembe, úgyhogy gyorsan utánanéztem a dolgoknak és kiderült, hogy van egy előzmény, úgyhogy belevetettem magam a sorozatba. Azt kell mondjam, nagyon sablonos történet: akad a szegény, meggyötört kislány, aki találkozik a gazdag, és befolyásos, magas rangú farkassal. Elejétől megvan a szikra, de csak kerüldözik egymást, meg elbeszélnek egymás mellett, aztán hirtelen mindenki kiteríti a lapjait és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ez a sztori röviden.
Persze nem maradhat el közben az, hogy a nagy csúnya farkas többször megmenti a hősnőt, majd a hősnő is néha tud segíteni. Amivel ez a kötet többet adott számomra, mint a többi, hogy a nagy csúnya farkas a végéig nagy csúnya farkas marad, nem pedig egy behódoló kölyökkutya, miután összejön a hősnővel. Lowe karaktere számomra az elejétől szimpatikus. Átgondolt, nyugodt, és noha az alfák a szagukkal nyugtatják meg a falkatagokat, ahogy megjelent a lapokon, rám is kisugárzott a végtelen nyugalma, türelme. Ilyen erős karaktert lapokon még nem láttam, és számomra ez elvitte a hátán a regényt, a sablonos történet ellenére is.
Aztán ott van Misery. A dolgokat az ő E/1-es szemszögéből látjuk. Folyamatosan rosszul értelmezi a dolgokat, viszont nagyon okos, a nyelve csípős, a humora szarkazmusból jön. Életútja röviden annyi, hogy az apja először az ember-vámpír szövetség megerősítése miatt az emberekhez küldte zálogként 10 évre, majd miután visszakapta a lányát, beházasította a vérfarkasok közé (férje: Lowe, az alfa). Aztán persze vannak emberrablási kísérletek, meg gyilkossági kísérletek, míg a végén Misery nemcsak, hogy teljesíti a célját (mi szerint megtalálja legjobb barátját, Serenát), hanem jól el is rabolják.
A végén levő nagy kavarodás nagyon tetszik: ki kivel van, kinek mi az indíttatása, kiben lehet egyáltalán bízni? Mindenki, aki árulónak tűnik, az gyanús, hogy vagy az vagy nem. Nagyon jól összekuszál mindent, bár mivel sablonos, ezért aki szemfüles, hamar rájön, ki kivel van, és utána már csak élvezhetjük a színházat.
Ami számomra egy kicsit érthetetlen, hogy a vámpírok hogy rúgnak itt bárkivel szembe labdába, mivel oké, van pár trükkjük (pl. bűvölés, amikor az alany azt csinálja, amit a vámpír akar, de ez se működik mindenkin), de amúgy olyanok, mint a hosszú szemfogas, vért ivó átlag ember, aki éjjel van ébren. Semmi nagy kunszt. Nem gyorsabbak, nem sokkal jobb a látásuk és a hallásuk, semmi extra tulajdonságuk nincs. Az sem derül ki, hogy hogyan szaporodnak, de azzal igen sokat foglalkoznak, hogy egyre kevesebb a vámpír, és ki fognak halni.
Az is érdekes, hogy mindenkinek más színű a vére. Az emberé ugye vörös, a vérfarkasé zöld, a vámpíré kék.
Összességében nézve, nagyon tetszett a világ felépítése, és a sablonos történet ellenére az írásmód, Lowe karaktere, a nyomozások mind tetszettek. A szexjelenetek sem zavartak, bár ez a "csomózás" dolog meglehetősen furcsa. Mindenre igyekszünk értelmes magyarázatot kapni. Egy pont volt, ahol azt mondtam, hogy "ezt most nem értem miért kellett, nem logikus" (ezért a 4 pont), de mivel minden más ki volt bontva, amire kíváncsi lettem volna, így ez egy elhanyagolható kis botlás lett. Úgyhogy ajánlom a Romantasy kedvelőinek.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése