Fülszöveg:
Nyuszi Benjámin és Nyúl Péter megpróbálja visszaszerezni Gergelyfi bácsi kertjéből Nyúl Péter elveszett kabátját és cipőjét.
Az előző kalandjában Péter elhagyja a cipőjét és a kabátját, amiből Gergelyfi bácsi madárijesztőt csinál. Péter unokatestvére, Benjámin feltett szándéka, hogy visszaszerzik a ruhákat.
Az olvasók véleményében ezúttal az csapta ki a biztosítékot, hogy Benjámint az apja elnáspángolja.
Nem is tudom, mit mondjak. A bájos rajzok közt megjelenik amúgy a verés pillanata is, és gyereknevelés szempontjából ezt sosem találtam ideális eszköznek. Sajnos itt viszont felmerül, miután az ember elolvassa a könyvet, és a gyereke nem ehhez van hozzászokva: "anya, akkor ezek szeirnt meg lehet ütni a másikat?" (Nem, nem lehet! Arra, hogy megüss mást, nincs jó indok.)
Ez a szeretetből verlek dolog valahogy nekem nem kerek. Az más, hogy elhúzza valaki a gyereket például forró dologtól, vagy hogy ne nyúljon bele valami hegyes-éles holmiba, és ezért fizikálisan "nagyobb erőt" fejt ki rá. De hogy azért verjünk egy gyereket, mert rosszat csinált, ez nem...
Ettől függetlenül a történet többi része ismét kellemes, kedves bájos, a betyárbecsület, a bajtársiasság jelenik meg ezúttal. A képek is kedvesek, mint az előző kötetben.
Összességében nézve a stílus, a rajzok olyanok, mint az előző kötetben. Ha átugorjuk, hogy apuka megverte a gyerekét, akkor még tálalható is. Egy estimesének jó...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése