Jeff Kinney sorozata éves szinten kötelező elem a blogon. Egyszerű kis sorozat, melynek hőse Greg, a Ropi.
Emlékszem, mikor először vettem a kezembe Ropi könyvet. Nagyon élveztem a szöveget, a rajzokat, és lett egy nem túl pozitív véleményem a főhősünkről. És pont ezért volt élvezhető az egész, mert Greg nem egy jó karakter, hanem egy hátsószándékoktól hemzsegő, hétköznapi srác, egy idióta haverral, egy különc családdal és olyan rigolyákkal, amiktől az ember hátán feláll a szőr.
Néha felráznánk a gyereket, hogy ébresztő, nem csak te vagy a világon. Ilyenre ékes példa ez a kötet is, amikor Greg párt akarna találni a bálra. A gond csak az, hogy miután a fura módszerek nem jönnek be, utána a bunkó módszerek is csődöt mondanak. Mikor pedig végre talál kiutat abból, kivel menjen a bálba, Rowley, szokásához híven, ismét elhappolja a lehetőséget.
Ezúttal minden a bál körül forog. Gregékhez odaköltözik az egyik nagybátyja, aki elfoglalja a kanapét, és jobbnál jobb életbölcseletekkel halmozza el a fiút. Gregnek nem kevés anyagi forrása és erőfeszítése megy rá, hogy kivitelezze a terveket, amik sajnos nem hozzák a kívánt hatást.
Ismét kapunk némi életképet az iskolai életből, a krumplipürék sorsából, és a wc-papír háborúból. Mert nincs is jobb annál, mikor nem olcsó vackot kell használni a wc-ben... de az még extrább, ha saját fülkéd van, amit berendezhetsz.
Ezúttal a családi résznél többet láttunk a csecsemőkorokból is, hogy mennyivel másabb volt Greg helyzete, mint Mannyé. Nem mondanám, hogy közelebb hozta hozzám Greget, ugyanolyan ellenszenves maradt, de hát itt pont ez a lényeg. Az egoista főhősünk pedig harmadik kerék volt, van és lesz is...
Összességében hozta a szintet, viszont még mindig hiányolom a régi humort a rajzokból, a szellemes megjegyzéseket, a még hajmeresztőbb ötleteket. Szeretném újra azt látni, hogy ismét 5/5 pontos legyen, úgyhogy az író remélem még visszahozza a régi Heffley-világot.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése