Jo Nesbo neve hallatán senkinek sem a gyerekkönyvek jutnak először az eszükbe. Az író valamiért mégis arra a fejét, hogy egy igazán abszurd, néha humoros könyvecskét írjon meg.
Úgy ajánlották nekem a könyvet, hogy ha szeretem a gyerekmeséket és a humort, akkor ez tökéletes választás. A végén viszont már odáig jutottam, hogy a 400 oldal kicsit sok...
Szóval van Bulle meg Lise, akik 10 évesek, és igen jó barátok, akik minden balhéban együtt vannak. Lise kap egy különös képeslapot Dr. Proktortól, aki szintén jó barátjuk. Ő találta fel a fingonauta port és az időfürdőkádat.
"Gonosz" asszisztense feltalálta az időszappant, és a két találmány együttesével lehet utazni térben és időben. A doktor, hogy megváltoztassa a múltat, beüzemelte a kádját, és elutazott, hogy megmentse szerelmét, Juliette Margarint, a francia lányt, akivel az utcán ismerkedett meg. Szerelmük ugyanis nem teljesedhet ki, mert egy Cliché nevű fickó folyamatosan a nyomukban van.
Viszont amikor a gyerekek időutaznak, hogy megtalálják a dokit, Bulle elfelejt ezt-azt, és teljesen máshol köt ki. Így átverekszi magát a Tour de France -on, majd miután elkapja Proktor korábbi asszisztense, tovább szökdécsel az időben.
Eközben Lise is megjárja a maga útját, átverekszi magát egy csomó időkavalkádon. Végül a kis csapat egy francia lefejezésen találkozik újra, ahol meg kell menteni... hát kb. mindenkit a jók soraiból, viszont folyamatosan találnak új barátokat, akik végül kihúzzák őket a csávából.
Az események legzömében két szálon futnak. Az egyik, ahol Bulle felhúz egy bikát, részt vesz a bicikliversenyben, elkapja az asszisztens, "részt vesz" a waterlooi csatában stb. A másik szál Lise oldala, aki Proktor doki nyomában járva először végignézi, ahogy megpróbálnak elszökni szerelmével, de az meghiúsul, majd egy kislány (Anna) tanácsára elmegy egy hídépítőhöz 1888-ba. Gustav Eiffel tovább irányítja Lisét, végül pedig Proktor doktor mellé kerül egy kivégzőpadra.
Maga a történet gyermeki, és úgy is van megírva, viszont pont azért, mert nagyon gyerekes akar lenni, sokszor túlkombinál dolgokat. Például mi értelme annak, hogy egy börtönből, ahol van időfürdőkádjuk úgy akarnak megszökni, hogy visszaküldenek egy embert a múltba, hogy vegyen részt a börtön megépítésénél, rejtse el a cella kulcsát a falba, majd menjen vissza értük? Nem lett volna egyszerűbb, ha szimplán visszamennek az időbe egy pár nappal korrábbanra, megmentik a barátjukat, aki ott raboskodott, és továbbutaznak?
Teljesen fölöslegesen használták az amúgy is véges készletű időszappant, meg az oldaltöltést. És az a baj, hogy a felnőttek is le vannak butítva a könyvben, míg a gyerekekre ráfogják, mennyire bölcsek és okosak. Pedig nem azok. Látványosan nem tudják megoldani a dolgokat, csak sodródnak az árral. A gondokat nem saját ötletekkel oldják meg, hanem olyanokkal, amiket már korábban másoktól láttak, innentől fogva csak annyit tudunk elmondani róluk, hogy tanulnak a felnőttektől.
Dr. Proktor is egy félresikerült Emett Brown (Vissza a jövőbe film-trilógia) utánzat, akinek sok idióta találmánya van, amik véletlenül működnek. Ilyen az időfürdőkád, amivel utazgatni elhet az időben. A fingonauta por, amivel akkorát pukizhatsz, hogy az égig szállsz. A francia orrcsipesz, amivel úgy beszélhetsz franciául, ha az orrodon van, mintha az lenne az anyanyelved.
A végén már nem szórakoztatott a könyv, ezért is kapott tőlem levonást, mert inkább erőlteti ezt a "legyenek a gyerekek a hősök" vonalat. Holott látványosan nem lehetnek hősök. Majd kihozza a világ legnagyobb kliséjét, ezzel teljesen széttörve az addigi kiszámíthatatlan ugrabugrát, ami játékossá tette a sztorit.
Összességében nézve gyerekmese, ami a vége előtt kissé megtörik. A lezárása jó, de előtte van néhány fejezet, amivel nem értettem egyet, hogy miért volt rá szükség - fölös laptöltés. A stílusa hű a gyerekekhez, nekik akar mesélni és el is éri ezt a célt. Várom, milyen lesz a következő kötet, ami már egyébként a polcomon csücsül, és már tudom, hogy nagyjából mire számítsak: kuszaságra, egy cseppnyi humorral, játékkal, és két 10 éves gyerekkel, akik szerintem soha nem akarnak felnőni... - egy olyan világban, amiben ők élnek, én sem szeretnék kinőni ebből a játékos korszakból.
Úgy ajánlották nekem a könyvet, hogy ha szeretem a gyerekmeséket és a humort, akkor ez tökéletes választás. A végén viszont már odáig jutottam, hogy a 400 oldal kicsit sok...
Szóval van Bulle meg Lise, akik 10 évesek, és igen jó barátok, akik minden balhéban együtt vannak. Lise kap egy különös képeslapot Dr. Proktortól, aki szintén jó barátjuk. Ő találta fel a fingonauta port és az időfürdőkádat.
"Gonosz" asszisztense feltalálta az időszappant, és a két találmány együttesével lehet utazni térben és időben. A doktor, hogy megváltoztassa a múltat, beüzemelte a kádját, és elutazott, hogy megmentse szerelmét, Juliette Margarint, a francia lányt, akivel az utcán ismerkedett meg. Szerelmük ugyanis nem teljesedhet ki, mert egy Cliché nevű fickó folyamatosan a nyomukban van.
Viszont amikor a gyerekek időutaznak, hogy megtalálják a dokit, Bulle elfelejt ezt-azt, és teljesen máshol köt ki. Így átverekszi magát a Tour de France -on, majd miután elkapja Proktor korábbi asszisztense, tovább szökdécsel az időben.
Eközben Lise is megjárja a maga útját, átverekszi magát egy csomó időkavalkádon. Végül a kis csapat egy francia lefejezésen találkozik újra, ahol meg kell menteni... hát kb. mindenkit a jók soraiból, viszont folyamatosan találnak új barátokat, akik végül kihúzzák őket a csávából.
Az események legzömében két szálon futnak. Az egyik, ahol Bulle felhúz egy bikát, részt vesz a bicikliversenyben, elkapja az asszisztens, "részt vesz" a waterlooi csatában stb. A másik szál Lise oldala, aki Proktor doki nyomában járva először végignézi, ahogy megpróbálnak elszökni szerelmével, de az meghiúsul, majd egy kislány (Anna) tanácsára elmegy egy hídépítőhöz 1888-ba. Gustav Eiffel tovább irányítja Lisét, végül pedig Proktor doktor mellé kerül egy kivégzőpadra.
Maga a történet gyermeki, és úgy is van megírva, viszont pont azért, mert nagyon gyerekes akar lenni, sokszor túlkombinál dolgokat. Például mi értelme annak, hogy egy börtönből, ahol van időfürdőkádjuk úgy akarnak megszökni, hogy visszaküldenek egy embert a múltba, hogy vegyen részt a börtön megépítésénél, rejtse el a cella kulcsát a falba, majd menjen vissza értük? Nem lett volna egyszerűbb, ha szimplán visszamennek az időbe egy pár nappal korrábbanra, megmentik a barátjukat, aki ott raboskodott, és továbbutaznak?
Teljesen fölöslegesen használták az amúgy is véges készletű időszappant, meg az oldaltöltést. És az a baj, hogy a felnőttek is le vannak butítva a könyvben, míg a gyerekekre ráfogják, mennyire bölcsek és okosak. Pedig nem azok. Látványosan nem tudják megoldani a dolgokat, csak sodródnak az árral. A gondokat nem saját ötletekkel oldják meg, hanem olyanokkal, amiket már korábban másoktól láttak, innentől fogva csak annyit tudunk elmondani róluk, hogy tanulnak a felnőttektől.
Dr. Proktor is egy félresikerült Emett Brown (Vissza a jövőbe film-trilógia) utánzat, akinek sok idióta találmánya van, amik véletlenül működnek. Ilyen az időfürdőkád, amivel utazgatni elhet az időben. A fingonauta por, amivel akkorát pukizhatsz, hogy az égig szállsz. A francia orrcsipesz, amivel úgy beszélhetsz franciául, ha az orrodon van, mintha az lenne az anyanyelved.
A végén már nem szórakoztatott a könyv, ezért is kapott tőlem levonást, mert inkább erőlteti ezt a "legyenek a gyerekek a hősök" vonalat. Holott látványosan nem lehetnek hősök. Majd kihozza a világ legnagyobb kliséjét, ezzel teljesen széttörve az addigi kiszámíthatatlan ugrabugrát, ami játékossá tette a sztorit.
Összességében nézve gyerekmese, ami a vége előtt kissé megtörik. A lezárása jó, de előtte van néhány fejezet, amivel nem értettem egyet, hogy miért volt rá szükség - fölös laptöltés. A stílusa hű a gyerekekhez, nekik akar mesélni és el is éri ezt a célt. Várom, milyen lesz a következő kötet, ami már egyébként a polcomon csücsül, és már tudom, hogy nagyjából mire számítsak: kuszaságra, egy cseppnyi humorral, játékkal, és két 10 éves gyerekkel, akik szerintem soha nem akarnak felnőni... - egy olyan világban, amiben ők élnek, én sem szeretnék kinőni ebből a játékos korszakból.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése