Timur Vermes - Nézd ki van itt

 Ezzel a könyvvel úgy kezdődött a karrierem, hogy megjelenése után kacérkodtam az olvasásával. Mivel megvenni akkor nem tudtam, ezért elodáztam ezt a dolgot. 

Néhány napja kaptam egy Könyvudvar hírlevelet, és ahogy nézelődtem a kötetek között, 690-ért megláttam Timur Vermes regényének hangoskönyv változatát. Úgyhogy újra előtört belőlem a késztetés, hogy olvassam, és végül sikerült...

Fülszöveg:

2011 nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.
Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. Ebben a keserű politikai szatírában a vezér megrázóan valószerű döntéseket hoz, miközben magabiztosan építi lépésről lépésre új karrierjét.
Die Zeit
A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla.
Ez egy hihetetlen könyv. Képes arra, hogy már az első oldalak után Hitler nézőpontjából szemléljük és elemezzük a jelen politikai és társadalmi környezetét.

Elképzelésem sem volt, hogy tényleg mit csinálhatna Hitler 2011-ben. Elvégre, már nincs háború, Németország már nem olyan, mint akkor, és a világ felgyorsult. Olyan kütyük vannak, amik az akkori embernek felfoghatatlanok - elvégre gondoljunk a 70-80 és idősebb nagyszüleinkre, akik közül a legtöbben talán a bankkártyát sem tudják használni. Hozzátenném, ezzel nincs is baj, hiszen nem ebben szocializálódtak, míg az X, Y, Z generációnak pedig ez már alap.

Elég komikus volt az elején látni, hogy Hitler aggódik a nagy papírválság miatt, mikor találkozik egy Media Markt reklámújsággal. Azt hiszi, hogy a lombfújó valami szuperlevelek elleni eszköz. A mobiltelefon pedig... Szóval el tudjátok képzelni.

Ebben az idegen világban Hitler igyekszik a Führer maradni, megőrizni a méltóságát és felépíteni újra a pártját, meg azt az eszméjű világot, amelyből kiszakadt.
Végül egészen sztárrá - mondhatni Celebbé - válik, ahol a legnagyobb segítőinek egyike egy hírlapárus.

A történet lezárásával voltak gondjaim, ezért nem lett nekem teljes az élmény. Míg Hitler csak felfedezi maga körül a világot, addig eléggé komikus amiket mond és tesz, de a könyv harmadik harmada egyszerűen unalmassá válik, lapossá, mintha a lezárás nem lett volna kellőképpen átgondolva. Kifogy az ötletekből.

Maga a stílus bejött. Próbál Hitlernél korhű lenni, míg a modern embereknél pedig a mai nyelvezetet fenntartani. Ez a kettősség jól szétválasztja a világokat (múltat és jelenkorunkat) egymástól. Gördülékeny, olvastatta magát, még akkor is, ha a politikai vonatkozások nemigazán voltak szimpatikusak - nem szeretem a politizálást. A propagandafilmek persze nem maradhatnak ki a történetből, és Hitler annyira lelkesen mesél róla, hogy mi szerepelt a filmen, hogy az embert megmosolyogtatja. Azt hiszi, hogy a kor embere nem használja ki a politikai hirdetésekre a rádiót és a televíziót, ezért le akar csapni ezekre a médiumokra.

A könyvből készült film is, ami a bemutató alapján (lásd lentebb) nem sokban vett át a könyvből. Ez talán azért van így, hogy más komikumokat csempésszenek bele, talán nem. Hogy jobb vagy hasonló lett, mint a könyv, még nem tudom, mindenesetre a filmes bakancslistámra felkerült.

Összességében nézve humoros, szórakoztató, elgondolkoztató (mi lenne, ha egy mai embert hibernálnánk és felébresztenénk 50 év múlva? mivel találkozna vajon?). Sajnálom, hogy a végére elfogy belőle az ötletesség és a humor.

GR-ezők szerint: 

A film trailere: