Egy baráti társaság nosztalgiázása közben "vitatkoztunk" a 90-es évek elején levő rajzfilmekről, hogy ki mit láthatott a tévében. Előjött a szó Az idő urai -ról, amiről azt se tudtam, hogy létezik.
Francia alkotás, melynek a könyv változatát aztán megkaptam szülinapra.
Egy olyan irományról beszélünk, amiről olvastam néhány véleményt a molyon (abszolút spoiler mentesen), és alig olvastam róla pozitív véleményt.
No de nézzük, mi található ez alatt a szerintem kifejező, és impozáns borító alatt.
Max egy furcsa figura. Szeret meztelenül mászkálni a hajóján. Szereti a kockázatos utakat, nem túlzottan érdekli a pénz, és szereti az igazságot védeni.
Egy nap felvesz egy gazdag, nemesi párt, Bellet és párját, Martint. Jó pénzt fizettek azért, hogy elvigyék őket, mikor Max kap egy furcsa hívást egy régi barátjától, Claudetól. A férfi arra kéri Maxot, hogy a négy éves kisfiát, Claudit mentse meg. A kisfiú ugyanis árvává vált a Perdide bolygón, és az egyetlen, aki látszólag tud erről, az Max.
De hogy birkózik meg azzal, hogy egy négy éves kisfiú életben maradjon egy olyan vadonban, ahol a sárga gyümölcs méreg és a piros laktatja? Egy olyan helyen, ahol víz nem sok akad, ezért indákat kell letépnie az embernek, ha inni akar? Egy olyan helyen, ahol nem mehet be barlangba, vagy ki az erdőből, mert olyan lények veszik körbe, amik könnyedén megölhetik? És az egyetlen eszköze Maxnak, hogy ezeket meggátolja, hogy egy kommunikátoron (ún. Mikrón) keresztül utasítja a gyereket, mit csináljon, és próbálja távol tartani a bajtól, míg odaér.
És mi a legnagyobb gond? Az idő, ami Max és csapata ellen dolgozik. Ugyanis kb. 3 hónapnyira van a kisfiútól Max. Út közben felveszi az egyik barátját, Silbadot is, aki sok pácból kihúzza az úton. Felváltva vannak ott a gyermeknek, énekelnek, játszanak, tanácsot adnak neki, miközben ők maguk is többször keverednek veszélyes helyzetekbe. Vajon időben odaérnek?
Van a könyv végén egy nagy csavar, amitől megnyugodtam, hogy igen, ez egy jó könyv. A stílusa több helyen olyan, mintha gyerekeknek íródott volna. Rengetegszeg ugrál ide-oda, mintha kissé kapkodósan rakták volna össze a történet darabkáit.
Megmondom őszintén, a Moly népe ezúttal nagyon belém rakta a parát, hogy akarom e én ezt olvasni. Mindannak ellenére, ahogy próbáltak róla lebeszélni, szerintem nem volt annyira élvezhetetlen. Igaz, tényleg olyan, mintha az ifjúságnak szánták volna... mintha egy animét nézne az ember, ahogy olvassa a könyvet. Lehet, hogy ezért, lehet hogy sem, de a történet vitt magával annak ellenére, hogy a stílus tényleg nem túlcsicsázott és agyonkörmondatolt.
Pár óra erejéig elvarázsolt egy mesevilágba, és már várom, hogy megnézhessem a rajzfilmes változatot is. Kíváncsian várom, mennyire követték az alkotók a regény történetvezetését. Ha eléggé, akkor egy nagyon szuper filmélménnyel is gazdagodom.
Összességében nem annyira katasztrofális, mint ahogy sokan előadják. Ha az ember úgy ül neki, hogy nem a felnőtt korosztálynak szánták, akkor túl nagy csalódás nem érheti.
Francia alkotás, melynek a könyv változatát aztán megkaptam szülinapra.
Egy olyan irományról beszélünk, amiről olvastam néhány véleményt a molyon (abszolút spoiler mentesen), és alig olvastam róla pozitív véleményt.
No de nézzük, mi található ez alatt a szerintem kifejező, és impozáns borító alatt.
Max egy furcsa figura. Szeret meztelenül mászkálni a hajóján. Szereti a kockázatos utakat, nem túlzottan érdekli a pénz, és szereti az igazságot védeni.
Egy nap felvesz egy gazdag, nemesi párt, Bellet és párját, Martint. Jó pénzt fizettek azért, hogy elvigyék őket, mikor Max kap egy furcsa hívást egy régi barátjától, Claudetól. A férfi arra kéri Maxot, hogy a négy éves kisfiát, Claudit mentse meg. A kisfiú ugyanis árvává vált a Perdide bolygón, és az egyetlen, aki látszólag tud erről, az Max.
De hogy birkózik meg azzal, hogy egy négy éves kisfiú életben maradjon egy olyan vadonban, ahol a sárga gyümölcs méreg és a piros laktatja? Egy olyan helyen, ahol víz nem sok akad, ezért indákat kell letépnie az embernek, ha inni akar? Egy olyan helyen, ahol nem mehet be barlangba, vagy ki az erdőből, mert olyan lények veszik körbe, amik könnyedén megölhetik? És az egyetlen eszköze Maxnak, hogy ezeket meggátolja, hogy egy kommunikátoron (ún. Mikrón) keresztül utasítja a gyereket, mit csináljon, és próbálja távol tartani a bajtól, míg odaér.
És mi a legnagyobb gond? Az idő, ami Max és csapata ellen dolgozik. Ugyanis kb. 3 hónapnyira van a kisfiútól Max. Út közben felveszi az egyik barátját, Silbadot is, aki sok pácból kihúzza az úton. Felváltva vannak ott a gyermeknek, énekelnek, játszanak, tanácsot adnak neki, miközben ők maguk is többször keverednek veszélyes helyzetekbe. Vajon időben odaérnek?
Van a könyv végén egy nagy csavar, amitől megnyugodtam, hogy igen, ez egy jó könyv. A stílusa több helyen olyan, mintha gyerekeknek íródott volna. Rengetegszeg ugrál ide-oda, mintha kissé kapkodósan rakták volna össze a történet darabkáit.
Megmondom őszintén, a Moly népe ezúttal nagyon belém rakta a parát, hogy akarom e én ezt olvasni. Mindannak ellenére, ahogy próbáltak róla lebeszélni, szerintem nem volt annyira élvezhetetlen. Igaz, tényleg olyan, mintha az ifjúságnak szánták volna... mintha egy animét nézne az ember, ahogy olvassa a könyvet. Lehet, hogy ezért, lehet hogy sem, de a történet vitt magával annak ellenére, hogy a stílus tényleg nem túlcsicsázott és agyonkörmondatolt.
Pár óra erejéig elvarázsolt egy mesevilágba, és már várom, hogy megnézhessem a rajzfilmes változatot is. Kíváncsian várom, mennyire követték az alkotók a regény történetvezetését. Ha eléggé, akkor egy nagyon szuper filmélménnyel is gazdagodom.
Összességében nem annyira katasztrofális, mint ahogy sokan előadják. Ha az ember úgy ül neki, hogy nem a felnőtt korosztálynak szánták, akkor túl nagy csalódás nem érheti.
A rajzfilmből tribute:
GR-ezők szerint:
1 megjegyzés:
Jobb a rajzfilm.
Megjegyzés küldése