Valamelyik nap jártam antikváriumban, és megláttam Alice történetének a folytatását. Nem volt kérdéses, hogy olvassam-e, ha már az első köteten sikerült átrágnom magam.
Alice és három cica vannak egy szobában. A lányzó meglehetősen el van fáradva, úgyhogy lefekszik a fotelba, és az anyjukkal hagyja a fehér és a fekete kölyökmacskát.
Alice Tükörországba érkezik, ahol azonnal magával ragadja a Fekete Királynő. Ha a kislány ki szeretne jutni, át kell érnie egy sakktábla másik oldalára, ahol királynővé kell válnia, és kiszabadulhat az országból. Kalandjai során a kislány találkozik egy fekete és egy fehér huszárra, mindenki dalokat énekel neki, szemtanúja lesz az egyszarvú és az oroszlán viadalának és még megannyi kalandban lesz része.
Alice az első részben némileg értelmesebb történetbe keveredik, itt viszont minden a feje tetejére van állítva. A hirtelen ugrálások miatt újra és újra fel kell venni a fonalat. Most már nem csak Alice beszél butaságokat, de a szereplők is. Próbálják Alicet jómodorra szoktatni, de valójában mindenki csak üresen fecseg-locsog.
Hiányzott az első kötet bája is. Itt csak üresfejű bábok váltják egymást Alice körül, aztán valahogy kilyukad a sakktábla másik felén, ahol olyan elvárásoknak kell megfelelnie, amiről neki fogalma sem lehet.
Hogy ezúttal mit kellene megtanulnunk? Milyen értéket ad a könyv? Elvesz annyi időt az ember életéből, míg átrágja magát rajta...
Összességében nézve ennek a könyvnek a lapjait akár üresen is hagyhatták volna, azzal jobban jártunk volna...
Alice és három cica vannak egy szobában. A lányzó meglehetősen el van fáradva, úgyhogy lefekszik a fotelba, és az anyjukkal hagyja a fehér és a fekete kölyökmacskát.
Alice Tükörországba érkezik, ahol azonnal magával ragadja a Fekete Királynő. Ha a kislány ki szeretne jutni, át kell érnie egy sakktábla másik oldalára, ahol királynővé kell válnia, és kiszabadulhat az országból. Kalandjai során a kislány találkozik egy fekete és egy fehér huszárra, mindenki dalokat énekel neki, szemtanúja lesz az egyszarvú és az oroszlán viadalának és még megannyi kalandban lesz része.
Alice az első részben némileg értelmesebb történetbe keveredik, itt viszont minden a feje tetejére van állítva. A hirtelen ugrálások miatt újra és újra fel kell venni a fonalat. Most már nem csak Alice beszél butaságokat, de a szereplők is. Próbálják Alicet jómodorra szoktatni, de valójában mindenki csak üresen fecseg-locsog.
Hiányzott az első kötet bája is. Itt csak üresfejű bábok váltják egymást Alice körül, aztán valahogy kilyukad a sakktábla másik felén, ahol olyan elvárásoknak kell megfelelnie, amiről neki fogalma sem lehet.
Hogy ezúttal mit kellene megtanulnunk? Milyen értéket ad a könyv? Elvesz annyi időt az ember életéből, míg átrágja magát rajta...
Összességében nézve ennek a könyvnek a lapjait akár üresen is hagyhatták volna, azzal jobban jártunk volna...
2 megjegyzés:
Szia :)
Díjat kaptál: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2014/05/liebster-award-2.html
Szép napot!
szia! Köszönöm szépen! :)
Neked is kellemes napot! :)
Megjegyzés küldése