2013. február 23.

Rachel Ward - A káosz (Számok 2.)

0 megjegyzés

2010 decemberében kezdtem neki a sorozatnak, és az első rész tetszett, de volt benne néhány zavaró tényező. Már nem is reménykedtem, hogy lesz magyarul folytatás, mikor bejelentették, hogy hamarosan érkezik, és azóta már a könyvesboltok polcairól szemezhetünk vele.

Ezúttal Jem fiának, Adamnek a mindennapjaiba pillanthatunk be. Nagymamája neveli, mivel Jem meghalt. Akárcsak az édesanyja, ő is látja a számokat, ami cseppet sem könnyíti meg az életét - főleg, hogy jóformán mindenki szemében ugyanazt a dátumot látja: 202711. Érzi, hogy valami nagy dolog van kibontakozóban, amit megerősítenek a különböző, általa megérzett halálnemek is.

Sarah egy átlagos, 15 éves lány. Éjszakánként nehezen alszik a rémálmai miatt. Egy hatalmas tűzről szólnak, ahol megjelenik egy fiú, és elveszi tőle a kisbabáját. A lány rémálma valóra válik, mikor új iskolájában találkozik egy fiúval. Menekülni kezd, hogy a háta mögött hagyja a szüleit, a titokzatos fiút, és egyedül nevelje fel a kisbabáját, ugyanis terhes...

A történet önmagában több ponton hasonlít az első kötetben olvasottakhoz, és külön darabként is megállja a helyét, az első kötet ismerete nélkül is. Ami az első kötetnél élt, az itt is: nem szokványos YA történetet kapunk, hanem ismét előkerül a nevelés kérdése, illetőleg a problémás gyerekek esete is, ami abban nyilvánul meg, hogy Saraht több iskolából csapták ki a viselkedése miatt. Rachel Ward ismét előveszi az etnikai problémákat is, amik mellett megjelenik még a gyerekmolesztálás, és ennek következményei. Ehhez kapcsolódik az is, hogy Sarah lelki állapotában végig jelen van a szorongó érzés, illetőleg a védekezés mechanizmusa.

A másik véglet ugye Adam. A fiúnak több problémája akadt, amik verekedésekhez fűződnek. Társai különcnek titulálják, mivel folyton egy notesszal mászkál, és valamiket jegyzetelget, amit senkinek sem mutat meg. Nem beszélhet a képességéről, és amikor megpróbál változtatni a dolgokon, egy fiú meghal. A gyanúsított Adam lesz, és a rendőrség innentől fogva állandó látogatója a házuknak, ahol a nagymamájával élnek.

Adam és Sarah felváltva mesélik el a történetüket, és olyan helyzetekbe keverednek, ami eléggé szélsőséges, de van, akikkel megtörténik. Miközben sodródunk az árral, rengeteg szerethető karakterrel ismerkedhetünk meg, és a könyv az ember kezébe ragad.

A legnagyobb (talán az egyetlen) eltérés az első és második rész között a világ. Noha a valóságban játszódik a történet, ahol mi is élünk, mégis új szabályokat léptet életbe az írónő. Mivel 2026-27-ben járunk, Ward felvázolt egy lehetséges jövőképet, ahol az embereket ugyanúgy bechippelik, mint ahogy a kutyákat. Ez által semmi/senki sem maradhat rejtve a "Nagy Testvér" elől, ugyanis bárkinek a helyzetét be tudják mérni ez által.
A kormány tartja rettegésben az embereket, akiket ezáltal könnyedén irányíthat. Az internetes tartalmak közül ami nekik nem tetszik, azt törlik, és elzárnak minden információforrást, ami a céljaik ellen való. Hiába hadakoznak ellenük, mindenkit megtalálnak, és eltesznek az útból.

Nagyon vártam a folytatást, nagy elvárásokkal indultam neki a regénynek. Ehhez képest nem okozott csalódást, inkább pozitív meglepetést. Rachel Ward felülmúlta önmagát. A menekülés című kötetben bebizonyította, hogy tud írni, A káosz -ban pedig megmutatta, hogy nem a szerencsén múlt...
Bízom benne, hogy a harmadik résszel minden eddigit sikerül felülmúlnia, és nem kezd mélyrepülésbe.


A könyvet köszönöm a Főnix kiadónak és Abstractelfnek!
Folytatás...

2013. február 18.

Régi álmok új köntösben

0 megjegyzés

Január környékén rengeteg meglepetéssel szolgáltak a kiadók. Az első ilyen hír az volt, hogy hamarosan kiadásra kerül Rachel Ward - Számok sorozatának 2. kötete A káosz címmel. A kötet azóta a könyvesboltok polcairól figyeli az olvasókat (és hamarosan már a blogon is megtalálható lesz róla egy írás).


Egy másik meglepetésnek a Karen Chance által írt Cassandra Palmer sorozat számított. Mivel a Kelly kiadó bejelentette, hogy nem hajlandó kiadni - bizonyos okokból - a sorozat további köteteit, ezért a Cor Leonis kiadó vette "szárnyai alá" a folytatásokat a 4. kötettől kezdve (ami Karen Marie Moning sorozata esetében is történt). Így már bárki számára elérhetővé vált magyarul is a sorozat folytatása A hajnal átka címmel.

Egy kis fekete leves azoknak, akik Rob Thurman - Cal Leandros sorozatát szeretnék már végre folytatni/könyvespolcukon látni. Cal és Niko történetére még egy keveset várni kell, ugyanis egy másik sorozattal együtt fog majd napvilágot látni a széria 3. darabja. Arra vonatkozóan, hogy ez pontosan mikor várható, nem kaptunk pontos információt, de bízunk benne, hogy vagy a Könyvfesztiválra, vagy legkésőbb a Könyvhétre végre sikerül kihozniuk a folytatást.

És most érkezzék a legnagyobb meglepetés hír, szintén a Cor Leonistól: a kiadó akkora fantáziát látott Jasper Fforde - Thursday Next sorozatában, hogy felkarolván nemcsak, hogy kiadják a sorozatot (melynek első kötete évekkel ezelőtt a Láva kiadó gondozásában látott először napvilágot magyarul), de az első kötettől fogva kezdik az újabb kiadást méghozzá az eredeti, angol borítók magyarított változatával.


Az első kötet, A Jane Eyre eset máris megvásárolható, és ígéretük szerint a második kötet sem fog sokat váratni magára.
Bevallom, azért tartom ezt óriási hírnek, mert közel 3 éve olvastam az első könyvet, mely azonnal a kedvenceim közé írta be magát, és már nem is reménykedtem, hogy valaha is magyarul olvashatom a folytatásait...

Ezek után kívánom mindenkinek, hogy Lost in a good book ;)


Folytatás...

2013. február 17.

Szülinap blogos kivitelben

2 megjegyzés

2010 februárjában az FFG BooK átköltözött a blogspotra. Sok küzdelem után, melyet a másik tárhellyel vívott, a blogspoton találta meg végső helyét a blog, mely a 2008-as indulás óta rengeteg mindenen átment, mire a mai formáját elérte.

Régen, mikor elkezdtem a kis, HTML alapú weboldalamat, nem hittem volna, hogy valamikor majd emberekkel fogok könyvekről beszélgetni - hisz a környezetemben kevesen olvasnak -, vagy számomra ismeretlenek fognak felkeresni, hogy ajánljak nekik könyveket, mert úgy látják, hasonló az ízlésünk; azt sem hittem volna, hogy ezen levelezésekből majd olyan barátságok szövődnek, amik több évet kibírnak, és amik során olyan embereket ismerhetek meg, akik meglehetősen közel kerülnek majd a szívemhez.

Mikor ezt az egészet elindítottam, csak sima olvasónaplónak indult, hogy ne felejtsem el, hogy melyik könyvben mit olvastam, és abból mi tetszett, és mi nem tetszett. Azóta viszont sok minden változott. Egyre többet kezdtem olvasni, hogy minél több újdonságot, vagy rég elfeledett könyvet mutassak be másoknak, és hogy emlékeztessem magam arra, hogy attól, hogy valami régen íródott, még lehet élvezetes iromány. Attól, hogy valami modern, új, csinos köntösbe bugyolálva még nem biztos, hogy közel kerül majd hozzám annyira, hogy másoknak is bátran merjem ajánlani.

Aztán valahol megláttam, hogy valaki elkezdte olvasni a blogomat, és felcsillant a szemem. El sem tudjátok hinni, mekkora örömöt tud jelenteni egy első olvasó, akit érdekel, hogy mit csinálok, aki esetleg ajánlja is az oldalt, hogy "nézzétek, nem is rossz..." Aztán egyre több helyen kezdtem látni a három betűt egymás mellett. A mai napig úgy vagyok vele, hogy ha csak egy ember is olvassa a blogot, már akkor is majd kibújok a bőrömből, de ha többen, akkor már nem is a földön, hanem a fellegekben járok. Ezek mellett mégis fontos szempont maradt, hogy miért kezdtem el valójában az írást az írásokról, így minden egyes bejegyzésnél ez is szem előtt maradt...

Az idők során észrevettem, hogy a kislányos stílusom (melyet a 2008-as írásaimnál sőt, még a 2009-2010-es írásaimnál is tapasztalhattok) elkezdtem kinőni, ahogy új irányt vett az, miket figyelek meg egy-egy regényben. Sokáig kerestem (és még a mai napig is keresem) a saját hangomat (stílusomat), több-kevesebb sikerrel. Nem egy vicces, kifigurázó oldalt szerettem volna létrehozni, de azt sem szerettem volna, ha túl komolyra sikerül, hisz a könyvek olvasása sem erről szól, hanem arról, hogyan szórakozik az olvasó. Ezért is kezdtem el különböző műfajokkal ismerkedni, a krimitől kezdve a sci-fin át amellett, hogy a fantasy maradt a fő irányvonal, ami mentén haladtam - megpróbálkozva a sokszínűséggel, és mellőzve a "csőlátást".

Nem tudom, hogy kellene csinálnom a jövőben, amit csinálok, vagy mi az, amit jól teszek, mi az, amit rosszul. Csak egyetlen dologban vagyok biztos: a bloggernek a blogja olyan, mint az a saját világa, ahova el tud menekülni, ahol el tud merülni, amin mindig van mit pepecselnie, még akkor is, ha látszólag nincs. Egy olyan világ, ahol elbújhat a valóság elől, és ahol ő mondja meg, mik a játékszabályok.

Az, ahol pedig most vagy, kedves Olvasó, jelenleg az én világom, aminek már 3 éve örülök, hogy van nekem, és remélem, még sokáig meg is marad...


Néhány pozitív esemény az elmúlt 3 évből:
- Nincs nap, hogy (ha csak pár oldalt is) ne olvasnék valamit.
- Kifogyhatatlanná váltam az olvasnivalókból.
- Rengeteg jó könyvet ismertem meg.
- Rengeteg aranyos embert ismertem meg.
- Rengeteg új dolgot fedeztem fel (új szavak, szokások, kultúrák stb...)
- Sikerült nyernem néhány könyvet pár könyves játékon.
- Egyre több blog születésénél lehettem jelen, és követhetem nap mint nap, hogyan fejlődnek.
- Kialakult a kép, kik azok a bloggerek, akik a példaképeim, és akik ajánlásai alapján bármikor félreteszek/előveszek könyveket.
- Megismerhettem egy "Tökfejet", aki a blog 1. születésnapja után nem sokkal írt rám, és azóta már a blogon is boldogít - sajnos csak ritkán :(

Néhány negatívum az elmúlt 3 évből:
- Van néhány könyv (több, mint 300 db) amit szeretnék elolvasni, de kevés az időm.
- Akadt néhány beszerezhetetlen könyv, amit el szerettem volna olvasni, de nem sikerült.
- A jó könyvek mellett egyre több papírpocsékoló rettenet tűnt fel.
- Néha tanácstalan vagyok, mit olvassak... - ezért kérem mindig mások segítségét, hogy megkönnyítsék a helyzetem, mi lenne a legjobb választás olvasási célzatra.


Boldog születésnapot a blognak!

Folytatás...

2013. február 16.

Richard Castle - Heat Wave-Hőhullám (Nikki Heat 1)

0 megjegyzés


Hogy is találkoztam a könyvvel: a kezdetektől fogva néztem a tv sorozatot, és sokszor eszembe jutott, hogy milyen szívesen elolvasnám a sorozatban állandóan emlegetett könyvet, megismerném Nikki Heatet, akit ugye Castle Beckett nyomozóról mintázott. Aztán sorra kezdték kiadni a könyveket angolul (jelen pillanatban 4 kötete létezik), és utána magyarul is.

Ezúton is köszönöm Pannának a könyvet, amivel óriási meglepetést okozott! 

Röviden a történet arról szól, hogy adott nekünk Nikki Heat, a rendőrnyomozó, akinek fel kell göngyölítenie egy gyilkosságot. Egy gazdag férfi ügyében nyomoz, akiről kiderül, hogy nem öngyilkos lett, és nem is baleset áldozata, hanem valaki átsegítette a másvilágra.
Jamie Rook, a híres újságíró társául szegődik, ugyanis szeretne minél több információt szerezni az új cikkéhez, melyhez anyagot kellene gyűjtenie. A polgármester is segítségére van ebben az ügyben, úgyhogy Nikkinek esélye sincs, hogy lerázza az írót.
Az ügy egyre kezd bonyolódni: egyre másra kerülnek elő az újabb gyanúsítottak, majd még egy hulla is belekeveredik, utána egy műkincsrablás, végül még egy holttest kerül elő. Rengeteg kérdés akad: összefüggnek az esetek egymással? Ki(k) a tettes(ek) és mi volt az indíték?
Közben persze egyre melegebb a helyzet, nem csak a hőhullám, hanem Rook és Heat miatt is...

•••••

A könyv önmagában nézve nem valami hosszú iromány, hisz még a 300 oldalt sem éri el, mégis kissé nehézkesnek bizonyult az olvasása. Ennek fő oka talán az, hogy szerettem volna annyira szeretni, mint a sorozatot, de sajnos ez nem így sikerült. A könyvben lépten-nyomon próbáltam felfedezni a tv-sorozatot, és valamelyest sikerült is, viszont a legtöbb szempontot hiányoltam, ami viszont a képernyőről remekül átjött.

Az egyik ilyen a Rick kontra Beckett húzás, ahogy fricskázzák egymást, ahogy piszkálják a másikat, és ebből mindig humoros jelenetek születnek. A könyvben is megpróbálkozik az író valami hasonlóval - folyamatosan mindenki azzal húzta a másikat, hogy "hú, de jó nyomozó vagy, hogy ezt megláttad..." -, de ez valamiért fordítva sül el: erőltetett, gyenge próbálkozás, ami a sokadik elsütésre már slampos, unalmas. Néhány helyen tényleg elmosolyodtam olvasás közben a humora miatt, de egyik jelenet sem a szekálódáshoz fűzhető.

A másik ilyen az, hogy kissé nehézkesnek, unalmasnak, vontatottnak találtam. Heat folyton azzal jön, hogy mindent meg kell vizsgálni, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnának le, és elkezdik a nyomozást, ami során rengeteg embert kikérdeznek - valakit többször is. Viszont elég vacakul végzik a dolgukat, ugyanis a tárgyi bizonyítékokról az első 100 oldalon meg is feledkeznek. Pedig van ott videofelvétel is, ami már a kezdetektől fogva megkönnyíthette volna a dolgukat, illetve jónéhány festmény.

A nyomozós szál tehát elég gyengére sikerült, amihez az is hozzáadódott, hogy a végén következetlenségek és kapkodás figyelhető meg. Ott már mindenki gyilkos - még egy hulla is -, majd a végére azért csak kanyarít az író valami magyarázatot az olvasónak, amit logikusan épít fel. Egy gyanúsított meg csak úgy eltűnik a semmibe. Megemlítik, hogy közreműködött, és hogy ő sem az, akinek elsőre tűnt, majd csak úgy megfeledkeznek róla.

Viszont sok esetben rá kell jönnünk, hogy nem tudjuk bizonyos információkat meg mikor és honnan kapta a nyomozónő... Hogy ezt palástolja, Nikki többször kizárja Rookot az események folyásából, és nem árulja el az írónak, hogy imitt-amott milyen információk birtokába jutott mondván, hogy az író is gondolkozzon el, hogy vajon ki lehet a gyilkos, viszont esélyt azt nem ad neki, hogy valóban rájöhessen. Az időbeli eltérések sincsenek pontosan érzékeltetve, ezért nem tudni például bizonyos eseményekről, hogy pontosan mikor történtek - nehezítve azt, hogy az olvasó a nyomozóval együtt gondolkozhasson az ügy megoldásán.

Ami némi pozitívumot jelentett a könyvben, az ahhoz köthető, ahogy Rook és Heat "összeboronálódnak". Akárcsak Beckett Castlet, Heat is hárítja Rookot, aki okoz néhány megdöbbentő pillanatot Heatnek. Az a jelenet volt a kedvencem, mikor elmegy a páros pókerezni, majd a végén még egyszer előkerül ez a momentum, ami egy megmosolyogtató epizódot eredményez.
Az alaptörténet is egészen jó, illetve azok a jelenetek, ahol pörögnek az események. Ilyenből az egyik kiemelkedő, mikor Nikkit megtámadják otthon.

Összességében nézve úgy látom, hogy a sorozat ismerete nélkül nem állta volna meg a helyét ennyire ez a könyv. Szerettem volna, ha elbűvöl, de Nikki Heat nem vágott a padlóhoz úgy, ahogy azt Pochenkóval, a rossz fiúval tette...
Folytatás...

2013. február 3.

Ilyen volt január

0 megjegyzés


Január egyáltalán nem volt unalmasnak nevezhető hónap. Rengeteg olvasmány került fel a blogra, illetőleg a könyvespolcra is, és több könyv került be az olvasatlan szekcióba, melyeket ezentúl vezetni fogok.

Születésnap luxus kivitelben...
Rögtön a hónap elején kezembe került a Spellman nyomozóiroda első része, melyet ugyanolyan könnyen, és gyorsan tudtam olvasni, mint annak idején a Szingli fejvadászt (Janet Evanovich), mely nagyon hasonló ehhez a könyvhöz.
A hónap elején belefért még egy kis vizsgaidőszak utáni jutalom, úgyhogy végre beszereztem és elolvashattam a Dramacon 3. kötetét.
Jeff Kinney - Diary of a Wimpy kid című könyve a belőle készült filmmel keltette fel a figyelmemet, úgyhogy, miután már megnéztem a 3. részt is a moziban, végre elkezdtem a könyvet - jobb híján angolul.
Lupus kölcsönbe küldött könyve nálam kötött ki, úgyhogy sebesen elolvastam, hogy tovább tudjam küldeni. Így került fel az oldalra Alex Flinntől a Kiss in time - Csók, pont jókor című könyv.
Mivel sokan dicsérték, és tetszett a film trailere, elolvastam a Pi életét is, mely annyira nem ragadott magával. Azóta láttam a filmet is, aminek csodaszép a látványvilága, de hasonló véleményt sikerült kialakítanom róla, mint a könyvről...
Egy győri kiránduláson Letty segített mangát választani, így kerülhetett hozzám a Lidércfölde mangasorozat 1. füzetecskéje, melyben a főhösön kívül minden más tetszett. A sorozatról majd részletesebben szeretnék írni, amint sikerül beszereznem a folytatásokat...
Megkezdtem a karácsonyi ajándékaim boncolgatását, méghozzá első körben egy sci-fivel kezdtem Robert J. Sawyer tárházából válogatva. A blogra tehát felkerült tőle a WWW sorozat első kötete a Világtalan.
Ezt követően az Erától (@Bur3sz) kapott szépséges mesekönyvvel folytattam a sort, mely teljesen elvarázsolt, miközben megmutatta, mi az A másik palota (Diana Wynne Jones tollából).
A hónap nagyon végén az egyik kedvenc magyar íróm, Anthony Sheenard könyvével küzdöttem meg (szó szerint), mely a Földfaló címet viseli. Szeretem a thrillereket, de azt hiszem, ez nem azt a hatást érte el, amit szeretett volna...
Mielőtt az utolsó könyv is kikerült volna a blogra, Timus meglepett egy szülinapi poszttal (ezúton is köszönöm neki a meglepetést!).
A hónap vége előtt belefért még az időmbe Barney Stinson (Így jártam anyátokkal tvsorozat) és Matt Kuhn közös irománya A Tesó kódex, mely igazán barneys könyv...

Némi röpstatisztika a hónapból:
- beszerzett könyv: 5 db
- elolvasott: 8 db
- olvasatlanom van még: 58 db
- a játék indulása: 11 újabb könyvbejegyzés után
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger