2013. március 31.

Szavazás! - Az utolsó 5 könyv közé

0 megjegyzés

Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy elérjük a 250 könyves bejegyzést. Már csak 5 hely van kiadó, ami azt jelenti, hogy még előreláthatóan 5 szavazás lesz. A könyvek köre egyre szűkül, ahogy fogynak a lehetőségek.

A 6. helyért ment ezúttal a versengés. Olyan írók párbaja, akiktől még nem olvastam korábban, ezért is volt ez most az Újoncok hete. Íme az eredmény:


Tehát a következő könyv, amiről a blogon bejegyzés lesz nem más, mint a Rubinvörös.

Ezúttal a téma: Kezdődjék a kaland!
Olyan regények válogatását láthatjátok a listában, akik rendre egy-egy mondhatni sorozatot nyitnak meg.
 Akik közül ezúttal választani lehet:

  1. Douglas Adams - Galaxis útikalauz stopposoknak (1)
  2. Wolfgang és Heike Hohlbein - A felfedezés (Sárkányvölgy 1)
  3. B.B.Vayk - A vízgömb (A fekete láng ura 1)
  4. Kresley Cole - Vámpíréhség (Halhatatlanok alkonyat után 1.) 
  5. Rory Clements - Mártír (1)
Nemsokára elérkezünk az utolsó körhöz, amikor megnevezhetitek az a könyvet, amit szeretnétek a polcotokon látni. A döntés a kezetekben van, hogy ezúttal ki kerüljön még be a körbe...
Folytatás...

2013. március 30.

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel (Tündérkrónikák 4.)

2 megjegyzés

Mikor elkezdtem a sorozatot, eszembe sem jutott, hogy nem fogják kiadni minden részét magyarul. Egy szenzációs történet, szenzációs írásmóddal nem csordogálhat le a lefolyón csak úgy. Aztán a kiadó bejelentette, hogy nem fogják kiadni a folytatásokat bizonyos okokból kiindulva. Nagyon vártam, hogy olvashassam végre a folytatást, mire megkapta az olvasói világ, hogy angol nyelvleckére van szüksége, nem pedig erre a sorozatra...
Végül a Cor Leonis kiadó karolta fel a sorozat záró köteteit. Amikor végre kiadták magyarul a folytatást, hamar hozzám került a maradék két rész, viszont valaki figyelmeztetett, ha elolvasom a négyest, nem fogok tudni leállni, szükségem lesz az ötösre is, azonnal folytatni akarom majd.
Az első három kötet után valóban folytatásokat követeltem, kíváncsi voltam rá mégis, mi az, amit Moning még ki tud hozni magából...

Az előző kötetekre nézve SPOILER-t tartalmaz!

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol ezelőtt megszakadt: MacKayla Lanet megerőszakolja a három+egy(?) tündérherceg, amitől Pry-jává változik. Hihetetlen módon senkit sem képes elérni. Barrons valahol Skóciában reked, V'lane neve pedig nem működik.
A semmiből tör elő Dani, a fiatal, ám fürge sidhe-látó kislány, aki megmenti az életét, és mégis komoly veszélynek teszi ki Macet. Átadja ugyanis az Úrnőnek, Rowenának, aki börtönbe veti az önkívületi állapottól szenvedő lányt. Mint mindig, ezúttal is Barrons megy, hogy megmentse Mac életét. Miután a lány többé-kevésbé jobban lesz, a sarkára áll, és beleveti magát a háborúba.
Dublint ugyanis elpusztították az Unseeliek és az Árnyak, és a világ minden részén ez a helyzet. Megszűnt az áram- és a telefonszolgáltatás, és az embereknek fogalmuk sincs, hogyan védjék meg magukat, vagy hogy egyáltalán mivel állnak szembe.
Ismét felbukkannak a régi ismerősök, mint Jayne felügyelő, aki egy maréknyi rendőrrel karöltve rájön egy fontos dologra. Később Mac ezt a tudást is felhasználva sok más mellett megpróbálja megdönteni Rowena hatalmát.
A dolgok azonban egyáltalán nem működnek egyszerűen, hisz a Könyv még mindig szabadon van, Rowena nem könnyíti meg Mac helyzetét, Barrons folyamatosan emlékezteti rá a lányt, hogyan mentette meg, közben pedig ott van még Dani is, aki nem akarja magára hagyni a lányt.

A kötet meglehetősen szokatlanul indul. Jószerével Mac nem is tud magáról, de leírja a folyamatot, hogyan lábal ki abból a helyzetből, hogy megerőszakolták. Meglehetősen szokatlan megoldás egy meglehetősen szokatlan történethez.
Aztán Mac visszatér, és ismét fejlődésen megy át. Méginkább kezdi levedleni az egykori Barbie-t. Megváltoztatja a lelki "ruhatárát" is a külseje mellett, és noha még mindig a bosszú vezérli, más céljai is vannak. Még mindig ki akarja nyomozni, hogy kicsoda vagy micsoda ő, illetve Barrons mit titkol.
Az események beindulnak, ahogy kiszabadul a börtöneiből (fizikailag, és mentálisan is), és ismét beleveti magát a dublini (immáron más szabályokkal rendelkező) életbe.

Moning könyvét ezúttal is átszövi a rejtélyesség. Kicsoda Barrons? Mire képes Mac? Miről szól a jóslat? Még milliónyi ezekhez hasonló kérdést vet fel a könyv, és az írónőnek mégis nagyszerűen sikerül a sötétben tartania az olvasót azt a képet mutatva, hogy a mindent lezáró 5.kötetre is van még valami trükk a tarsolyában, úgyhogy már nagyon várom, hogy olvashassam.

A szereplőgárda annyiban változott, hogy ezúttal jobban megismerhetjük Danit, illetőleg azt, hogy nem volt egyszerű "gyerekkora". Barronsról is megtudunk pár dolgot, illetve végre kiderül, kit takar a Ryodan név.
Mac találkozik továbbá valakivel, aki bepillantást enged a múltjába (és olyan dolgokat mond, amikből az olvasó azonnal összerakja a képet), így Mac végre jó úton halad, hogy mindent megtudjon az anyjáról, Alináról, és egy bizonyos jóslatról.
Mindezek mellett ott van még a Nagyúr, Darroc, aki cseppet sem egyszerű eset. Minden eddiginél drasztikusabb eszközökkel vadászik a lányra és arra, amit Mac tud adni neki.

Hogy ezúttal se maradjunk hihetetlen helyszínek nélkül, a rengeteg tükröt összekötő Terembe is eljuttat minket az írónő, ahonnan Macnek ki kell szabadulnia, mielőtt végérvényesen elvesztené a józan eszét.Még több kifejtést kapunk a tündérek mítoszaiból, legendáiból is.

Ami a leginkább tetszett, az a Mac kontra Sinsar Dubh jelenet volt. Mac még mindig vadászik a könyvre, mert úgy gondolja, az mindennek a kulcsa. Valamiért úgy tűnik neki, hogy a könyv akar tőle valamit. Mikor már azt hiszi, sikerül bekerítenie Barronsszal karöltve, a könyv bepillantást enged a lapjai közé...

Mit mondhatnék még? Karen Marie Moning könyvei meglehetősen különösek és különlegesek. A maga precízen kidolgozott szabályaival, a remek történetvezetésével, a titokzatos karaktereivel olyannyira sodró könyvet adott ki ezúttal is a kezéből, hogy sikerült úgy utaznom a lapok között, mintha egyik Ezüstből a másikba ugráltam volna....
Folytatás...

2013. március 24.

Szavazás! - Még 6 hely kiadó

0 megjegyzés

Véget ért tehát a következő szavazás, melyben a fantasztikus írónőket (fantasy könyvek, melyeket írónők írtak) helyeztük előtérbe.

Íme a szavazás eredménye:
Rob Thurman - Chimera 16%12 
Richelle Mead - A szukkubusz dala 20%15 
Karen Marie Moning - Tunderkronikak 4. 27%20 
Gaura Agnes - Borbiro Borbala 2. 25%19 
P.C.Cast Kristin Cast - A preda 12%



A győztes tehát ebben a fordulóban Karen Marie Moning könyve, a Tündérkrónikák sorozat 4. kötete a Rossz hold kelt fel. Viszont ezzel elindul egy új szavazási kör, ahol szintén számítok a segítségetekre abban: mi kerüljön a 250 könyv közé?

A jelenlegi téma ezúttal: Újoncok

Tehát olyan írók művei közül válogathattok, akivel még nem találkozhattatok a blogon.

Íme az eheti választhatók:

- Kristin Gier - Rubinvörös
- Cecilia Ahern - Talált tárgyak országa
- Susan Salina - Lelkek kútja
- Joe Hill - A szív alakú doboz
- David Morrell - Testőr


Ezúttal mi kerüljön be a 250 könyv közé? Ki legyen bent a végső 6-ban? Csak rajtatok áll.


(ui: a szavazás addig tart, míg Moning könyvéről fel nem kerül az értékelés a blogra.)
Folytatás...

2013. március 23.

Gaura Ágnes - Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

0 megjegyzés

Erre a könyvre molyos böngészésem alatt találtam rá. Első ránézésre megfogott a borító, majd Pöfivonat megerősítése biztosított róla, hogy ismét egy olyan magyar írónő könyvét sikerült a kezem közé vennem, aki valami szenzációsat alkotott.

Köszönöm Lenanak a könyve(ke)t, melyekkel születésnapomra lepett meg! Álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan meglepetésben lesz részem, mint azon a napon...

Borbíró Borbála vámpírológus, ami annyit tesz, hogy megfigyeli a vámpírokat, és időnként megszabadítja őket némi vértől. Ugyanis, egy intézetnek dolgozik Budapesten, akik a vért felhasználva különböző, hasznosnak vélt kutatásokat folytatnak. Ezért is döbben meg mindenki, mikor bejelentik, hogy bezár a labor, így a főnök, és Bori is "lapátra kerül". Borit azonnal mindenki meg akarja szerezni. Kezdi ezt Bowman professzor, aki meglehetősen magas rangú, elismert szaktekintély a világban. Maga mellé akarja csábítani a lányt egy állásajánlattal - ami azzal is járna, hogy Borinak Amerikába kellene utaznia. Közben Borit egykori főnöke is a szárnyai alá venné, és szerezne neki munkát.
Mégis a legbizarrabb vállalkozásba sikerül Borinak beletenyerelnie: felkeresi őt egy titokzatos férfi, Attila, és olyan munkát ajánl, amit némi habozás után Bori elfogad. Be kell épülnie, és ki kell derítenie pár dolgot az úgynevezett IQ vámpírokról. Viszont nem véletlenül IQ vámpírok néven illetik őket, hisz nagyon okosak.

Mindezek mellett a lánynak még önálló életet is kellene élnie, melyet egy internetes kapcsolatban él ki egy bizonyos Antoniusszal, akivel egy fantasy világban játszódó netes játékban ismerkedik meg, élőben pedig még nem találkoztak. Munkája során Bori némi nyomozást is folytat, hogy mégis mi az, ami miatt az IQ vámpírok halálos küldetésre akarják küldeni. Új főnöke, Attila persze végig mellette van, segít neki mind az információgyűjtésben, mind pedig bármiben, amire Bori kéri.

Nem kifejezetten az akciójeleneteken van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy Bori hogyan őrzi meg önmagát akkor, ha bizonyos szerek hatása alatt áll, illetve hogyan áll ellent a különböző külső hatásoknak, miközben tudja, hogy feladata van. Annak ellenére, hogy nem a legmozgalmasabb regény, érdekes, és nem hagyja lankadni a figyelmet. Minden oldalon történik valami, amire érdemes odafigyelni. És ha ez mind nem lenne elég, a páratlan humor gondoskodik róla, hogy az olvasó szeme ne maradjon szárazon.

Persze nem múlhat el vámpíros könyv romantikus szál, egy kekec, főhősünkre pályázó vámpír, illetve egy  látszólagos szerelmi háromszög nélkül. Meglehetősen sablon elem, de az írásmód, és a történetvezetés miatt inkább élvezetes volt figyelni, hogy alakulnak a viszonyok.

A szereplők szerethetőek, valóságosak. Még azokat is sikerült megszeretnem, akik csak háttérszereplőként kerültek be a könyvbe (például Kristóf, a vérmedve). Borbíró Borbála hasonlít Anita Blakere, hisz vámpírok veszik körbe, kapott tőlük egy külön becenevet is - no nem azt, hogy Hóhér, csak azt, hogy Vámpírcsapoló. Akad körülötte néhány vérállat, és még a "barátai" sem azok, akiknek elsőre látszanak/hiszi őket. Kicsit olyan, mint Rachel Morgan, aki szintén vörös hajú, többször átverik, és az életben maradás az egyik legfőbb célja. És noha Bori nem boszorkány, boszorkányos ügyességgel birkózik meg a feladataival, és próbálja megőrizni minden csepp vérét, miközben szarkasztikus humorával kihoz a sodrából néhány vámpírt, és szórakoztatja az olvasókat.

Ami a leginkább megfogott, hogy olyan lényekkel is megismerkedhetünk, mint a terquil, a vesznájdémon vagy a vérmedve, és a vámpírok különböző fajtáival. Ezek mellett bekerül némi momentum a táltosokról, ami szintén piros pontos - főként, hogy magyar földön játszódó magyar szereplők, hiányoltam volna a magyar mendemondákat. Széles, és átfogó kidolgozás jellemzi a történeti világot, ahol a vámpírokról tudnak az emberek, a vámpírok a politikába is bizonyos mértékig beleszólhatnak, vagy éppen leugorhatnak varázslók által működtetett bárba, hogy igyanak egy kupica vért, koccintva akár az emberekkel. Itt is előkerül a vámpírok közti hierarchia, némi rivalizálás, és a vámpírok vérállattartása is (vérfarkas, vérmedve). Néhány fantasy regényben már olvastam múzsákról, itt ők is új megvilágítást kapnak, akárcsak a sellők - akik csak az említés szintjén vannak jelen.

Az írónő remekül elegyíti a valós világot a fantasy világgal, így létrehozva egy sodró, szórakoztató, nem egyszer megnevettető, vérbeli magyar regényt - magyar helyszínek, magyar nevek, némi magyar mítoszvilág hozzáadásával.


A darts különböző fajtái is frappánsak, akárcsak a játékos részek. Bori ugyanis úgy szerez vámpírvért, hogy kihasználva a vámpírok versenyszellemét kihívja őket dartsozni. A tét természetesen vér, aki nyer, az kap valamennyit a másiktól. Persze más tétben is lehet játszani (például italban), de abból főhősünk nem profitálna.

Összességében nézve egy olyan vámpíros könyvről van szó, amitől olyan euforikus függésbe lehet kerülni, mint ahogy a vámpíroknak sikerül a múzsa csókjától...
Folytatás...

2013. március 16.

Tokió Halen - Rémmetró 1-3

0 megjegyzés

Szeretem a horrort, és nem csak regényekben, de az animek, és így a mangák területén is keresem a borzongást, a rém ijesztő sztorikat.
Elsődlegesen ez volt, ami a Rémmetró sorozat felé irányította a figyelmemet, és némi segítséggel, és egy kevés önerővel sikerült is hozzájutnom a sorozathoz, mely mindössze 3 kötetből áll.

Az alapötlet önmagában egészen jó. Röviden arról szól, hogy a metróban különböző lények tanyáznak, szellemek, akik különös és szörnyű dolgokat tesznek. Leggyakrabban bosszút akarnak állni a metróba tévedő, őket valami módon megsértő embereken - akiket életükben ismertek.

Azért éppen a metróban, mert az a föld alatt van, illetőleg itt van az élők és a már holtak világának határa. Hogy a holtak ne csináljanak galibát, akad itt egy őrző is, aki nem más, mint egy Szeija névre hallgató fiatal fiú. Az első kötetben megismerkedik egy lánnyal, aki a későbbiek folyamán itt-ott azért még benéz a sorozat folyamán.

Az első két részben főként arra helyeződik a hangsúly, hogy megismerhetünk pár esetet, néha egy-egy momentumot Szeija személyével kapcsolatban (némi múltbeli eseményt, némi jelenbeli ügyet, hogy ki ő, vagy mi ő valójában).

A történetek önmagukban olyanok, mint a novellák, viszont a láncolatot egyedül Szeija tartja össze, ezért nem lehet kötetenként értékelni ezt a szempontot. Akadtak érdekesebb sztorik, és gyengébbek is, ilyen téren viszont inkább a negatív irányba húz, mint a pozitívba.
 
A történetekhez társított rajzok egészen jók, de aránytalan a kidolgozottság (néhol gyönyörű, precíz ábrák, néhol pedig még a vonalakat sem sikerült végighúzni). 

Szeija személye meglehetősen titokzatos, és sikerült megkedvelnem. Olyan a sorozatban, mint egy lovag, aki jön, és segít azoknak, akik bajban vannak.

Nem tudom, hogy ezért, vagy sem, de a sorozat zárását mondanám a sorozat leggyengébb pontjának. Eleve látszik a köteten, hogy fele olyan vastag, mint a másik kettő, de nem gondoltam volna, hogy kapunk egy semmilyen lezárást. Olyan hatást keltett, mintha elfogyott volna az ihlet, és csak rácsapta volna valaki, hogy "végjelenet" és kész. Vártam volna még némi kifejtést, mert így hiányérzetet hagyott maga után.

Nem ez lett a kedvenc sorozatom, pedig szerettem volna, hogy tetsszen. Ezt viszont nem sikerült elérnie maradéktalanul...
Folytatás...

2013. március 9.

Chuck Austen, Hiroki Otsuka - Nyári srácok 1-3

0 megjegyzés


A Nyári srácok manga sorozatnak magyarul 3 kötete jelent meg, és sehol sem találtam arra vonatkozó utalást, hogy lenne folytatása külföldön.

A sztori egyszerű: van két srác, Manny (a haver) és Bud (a főhős), akik elmennek főiskolára és beköltöznek egy koliba. Már rögtön az elején elszúrják a dolgokat, ugyanis Manny nem vitte magával a kérelmét, mi szerint egy szobába szeretne kerülni Buddal. Így hát nem marad más: két külön szobába száműzik a fiúkat.

Budba azonnal beleköt egy srác, aki innentől fogva nem hajlandó leszállni róla. Persze közben összeakadnak a fiúk lányokkal is, akik között akad pár bevállalósabb - és repül is lefele a textil a csupa bögyös csajokról. Előkerül néhány pornóújság is, és néhány kínos szituáció...

Bud ennek nemigazán örül, ugyanis meglátja őt Chrissie, aki alapvetően perverznek tartja a fiút, és a különös ügyei csak méginkább rátesznek egy-egy lapáttal. Közben megismerhetjük Manny szobatársát, aki miatt Manny távozni kényszerül a szobából, ugyanis a srác amellett, hogy nudista, még a barátnője is az... és ha azok ketten leveszik a ruháikat, akkor ott bizony a szex sem fog váratni magára.

Bud imádott baseballozni, de apja halála után ez megváltozott. Chrissiet a baseball hozta össze az apjával, miután az anyja otthagyta őket. A lány apja ugyanis a suli csapatának az edzője, és a lány a legjobb fogó. Miután Bud a kezdetek kezdetén nekimegy az edző kocsijának, úgy törleszti az adósságot, hogy beáll a csapatba, hogy megnyerjék a meccseket.

Csajok, buli, szex, baseball, és szabadság... Az alapja a főiskolás éveknek - Bud és Manny szerint.

•••••

Nem lett a szívem csücske a sorozat. A szereplők egyedi figurák, mindegyiknek van valami defektje, néha humoros szituációkba keverednek, amikből ki kell lábalniuk, akadnak hősök, szomorú múltak, ezzel még semmi gond.
Aztán ott van a történet. Egy átlagos, ám jól kidolgozott szerelmi sztori, amiben vannak hullám hegyek, hullám völgyek, rögös utakkal keresztezve.
Számomra az egész történet a mellékszálon és a rajzoláson bukott el. Először a mellékszálakról. A csetlő-botló haver nem újdonság, nem is lenne gond, de az indokolatlan "lekapom-a-toppom-hogy-megmutassam-nekem-vannak-a-világon-a-legnagyobb-melleim" jelenetek nemigazán jöttek be. Félreértés ne essék, nem a pucér nőkkel van bajom, hanem egyszerűen azzal, hogy túlzásba viszik néhol, pedig könnyedén kihagyható lenne a történetből. Ezen jelenetek részletezése miatt kisebb hangsúly helyeződik a baseballra, ami elvileg a főszál egy része, de nem érezni annak - akkor minek kerül egyáltalán borítóra? Valamiért az alkotóknak a nemi betegségek, és a meztelenkedés lényegesebb volt, mint maga a játék, az ott adódó feszültség. Egyetlen meccset látunk, azt is a harmadik kötet végén. Edzésekből is meglehetősen kevés van - lehetne több.

Ami pedig a rajzolást illeti: magukkal a rajzokkal talán nem is volt akkora problémám, láttunk már rosszabbat is (pl.: Bizenghast), viszont az, hogy a nyitáshoz teszik a szavak magyarázatát - ahol csak akkor lehet elolvasni, ha az ember szétfeszíti a könyvet, és ahol véletlenül veszi csak észre, mert nincs kicsillagozva, hogy mit jelent az utalás, csak "mellé van írva". Ezek mellett az sem mindig egyértelmű, kinek a szájából hangzik el az adott szöveg - ez pedig a szövegbuborékoknak köszönhető.

Összességében nem dobtam hátast tőle, átlagban olyan közepes élményt nyújtó, "semmi extra" típusú sorozat.
Folytatás...

2013. március 2.

Szavazz! - Még 7 hely kiadó

0 megjegyzés

Egyre közeledünk a 250 könyves bejegyzéshez, úgyhogy szavazásokat indítottam, hogy megtudjam, mit szeretnétek látni az írások között, mi az, amit esetlegesen hiányoltok a könyvespolcotokról.

A végső 8-ra kiírt szavazást tehát a mai nappal lezárom.
Az alábbi könyvek szerepeltek:

Christopher Priest - A tökéletes trükk  16%
Gaura Ágnes - A vámpírok múzsája  48%
J.Goldenlane - A szélhámos és a varázsló  6%
Anne Gracie - Tudorok 1.  19%
C.S.Lewis - A Csendes bolygó  10%


Szavazataitok alapján Gaura Ágnes - A vámpírok múzsája című kötete kerül be a 250 könyv közé, melyet a játék során kiválaszthattok.

Ezúttal úgy gondoltam, legyen egy téma is a következő szavazáshoz.
Tehát a következő olvasás témája: Fantasztikus Hölgyek

A szavazás addig tart, míg el nem olvasom Gaura Ágnes könyvét. Amint felkerül róla az értékelés, a szavazás lezárul.

Íme a hölgyek, akik közül ezúttal választani lehet:
- Rob Thurman - Chimera
- Richelle Mead - A szukkubusz dala
- Karen Marie Moning - Tündérkrónikák 4.
- Gaura Ágnes - Borbíró Borbála 2.
- P.C.Cast +Kristin Cast - A préda


Sok szerencsét Mindenkinek!


ui.: Azok a könyvek, amik nem nyernek, nem kapnak 2. esélyt, azok már csak a 250. bejegyzés után kerülnek fel az oldalra. A következő könyvről: hamarosan...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger