2009. október 31.

Oscar Wilde - A canterville-i kísértet

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Hogy akadtam rá, kezdjük ott a nagy történetet, ami nem is annyira nagy... Van egy film, aminek ugyanez a címe, és kíváncsi voltam, hogy mennyi az eltérés a kettő között... Szellemek... Nem mindennap olvasok szellemsztorit... (Főleg nem azon a bizonyos helyen, ahol ezt olvastam... itt már az is különleges volt...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Canterville birtokát el akarják adni, és meg is veszik. Be is költözik egy család. Apuka, anyuka, két fiú, és egy kislány. Az a hír járja, hogy a birtokon rekedt a házban egy kísértet.
A könyvtárban van egy vérfolt, ami állítólag nem tüntethető el. Aztán megy a ház új asszonya, és lesikálja a foltot, de másnap ismét megjelenik. Majd addig sikálja, míg a piros folt egyszer csak más-más színben nem kezd minden nap előtűnni - a szellemnek elfogyott a piros festékje...
Aztán a szellem úgy dönt, megijeszti a családot az éjszaka közepén, helyette megkapja a ház urától, hogy túl hangosan csörögnek a láncai, meg kéne olajoznia őket. A fiúk folyton kibabrálnak a szellemmel, a többiek pedig a kedvességükkel komikus helyzeteket teremtenek körülötte.
A szellem rájön, hogy a kislány az egyetlen, aki segíteni tud neki, hogy elérje a hőn áhított célját, így hát egy nap odaáll - vagy lebeg? - elé, és kiadja mindazt, ami a szívét nyomta. A kislány pedig boldogan beleegyezik, hogy segít a szellemnek teljesíteni a kívánságát...

Vélemény:
Hát, a vége szomorú, az eleje vicces, és mégis tök jó. Ahhoz képest, hogy régi darab, és le kell porolni, nagyon tetszik. Wilde egyedi humorú. Nekem tetszett, hogy olyan komoly hangvételű a könyv, és a szellem nagyon komolyan veszi az ijesztgetés feladatát, még másokkal is igyekszik szövetkezni, de valahogy nem jön ez össze neki.
Az egész úgy ahogy van szép, megindító, nem lehet más mondani rá, csak dicsérni. Mindenki olvassa el a nyúlfarknyi történetet. És nem, egyáltalán nem hasonlít a filmre. Semmi köze a kettőnek egymáshoz... Még a kísértet sem olyan...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. október 22.

P.C.Cast + Kristin Cast - Megjelölve (Éjszaka háza 1)

3 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem volt különösebb oka, hogy a kezembe került. Vámpíros... Iskolás... Az Evernight után nem tudtam, mire számítsak ettől a könyvtől. Mivel befogadó, és kíváncsi vagyok, hát elolvastam... Az eredmény önmagáért beszél...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Zoey, akit fognak, és megjelölnek a suli folyosóján. Ez tök ciki, mert ha nem költözik be az Éjszaka Házába, akkor meghal, és ha az emberek meglátják a jelölést, akkor ki is közösítik...
A szülei, azok a megértő, kedves szülők gyorsan pszichológust akarnak hívni, vagy vallás által kiűzetni a gonoszt a lány testéből. Ezért a lány a tényleg megértő nagyijához megy, aki persze segít neki, és eljuttatja a házba. Közben Z. kap egy látomást Nüx vámpíristennőtől... (vagy mi a fenétől...), hogy ő valami kiválasztott, és tökre meg van jelölve, meg nem kell félnie, ilyenek...
Eztán végre Z. -t bekommandózzák az iskolába, és csodák csodájára megkapja Neferetet mentornak (az iskola legszexibb vámpíra, aki főfejes).
Zoey rögtön barátokra talál: az egyik a szobatársa Stevie Rea, a vidéki lány... Aztán ott van még Shaunee, és az "ikertestvére", akik csak annyira ikrek, mint Gigi és én: egyezik az izlésük, de vérszerint nem testvérek...
Aztán Damien, az egyetlen fiú, aki ráadásul meleg, és nyiltan vállalja is ezt.
A történet során Z. fölfedezi az erejét, beleszeret a suli legjóképűbb pasijába, szerez ellenségeket, fölfedezi az erejét, és Nüxtől útmutatást kap és olyan erőket, hogy csak na...

Vélemény:
Ezt a könyvet egy szóval is tudom jellemezni: selejt.
Hogy ne maradjon alaptalanul és indok nélkül ez az egy szó, ezért leírom, miért: a karakterek szánalmasak. Egyikőjüket sem tudtam megszeretni. A szóhasználatuk szintén. Zoey és bandája folyton csak trágárkodnak és kész, holott ők még rosszabbak... Nézzünk csak Zoey-ra: tipikus hülye liba, és még ő ró fel dolgokat másoknak... Na neee...
Ezek mellett nagy az arca csak azért, mert Nüx kiválasztotta, meg mind az öt elemet képes megidézni. Zoey nevezi ribancnak Aphroditét, mikor ő kavar egyszerre két pasival... Na boccccs...
A párbeszédek erőltetettek, a sztori olyan semmilyen. Nincs benne izgalom, sem feszültség, sem semmi. Igen, nincs regény, amiben nincs klisé. Ebben is volt, de attól még meg lehetett volna úgy írni, hogy legalább valami izgalom legyen benne.
A filmes utalások, és a színészekkel történő azonosítások nem jöttek be. Ha valaki igazi Mary Sue karaktert akar látni, nézzen Zoey-ra...
Az egyetlen pozitívum (amiért egyáltalán pontot kap nálam) az, hogy a tájleírások szépek. Sőt! Nagyon jók. Csak azt sajnálom, hogy a körbe vevő dolgokkal eltorzítják, tönkre vágják, lerontják a színvonalat. A párbeszédek és a sztori nálam még a minimál szintet sem éri el... Jellemtelen, kidolgozatlan karakterek. Nem bírom az ilyen "csak jó" és "csak rossz" figurákat, mert irreálisak.
Azt hiszem ezek után már csak azért olvasom ezt a sorozatot, hogy ne csak pozitív kritikákat lássatok tőlem, én meg röhöghessek egy jót ezen az egész sorozaton, mert olyan rossz...


Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

2009. október 19.

Laurell K. Hamilton - Véres Csontok (Anita Blake 5)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első négy után vétek lett volna kihagyni ezt a kötetet. Szóval fogtam magam, és elolvastam, hogy ne legyen már hiányos a sorozat...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Véres Csontok. Egy újabb hely, egy újabb rejtély. Ismét gyilkosságok történnek, és Anita Blake ismét közbelép. Vagyis először is elutazik Larry a tanonca társaságában egy új munkához, ami nagyszabású lenne. Nagyon sok erejét kéne felhasználnia egy jogi ügy következtében, hogy kiderüljön, kié is a birtok, ahol építkezni akarnak.
Közben felbukkanik a Véres Csontok tulajdonosa is, aki a lehetséges tulajdonosa a szóban forgó birtoknak. Valamiért mégis meg akarja akadályozni, hogy a birtokon felélesszék a holtakat, ráadásul a kocsmájában illegális dolgokat művel.
Ha ez nem lenne elég a férfiról az is kiderül, hogy nem ember, és hogy egy ősi titkot próbál megtartani. Hogy mi ez a titok, ki ez a férfi, mi működik a kocsmájában, mi van a föld alatt, és kié a föld, azt nem lőném le.
Persze Anitának segítségre van szüksége, ezért telefonál Jean-Claude -nak, és máris megvan az a szál, amin a legtöbbet nevethet az ember XD (legalábbis én sokat mulattam rajtuk)

Vélemény:
Miután Jean-Claude belépett a képbe, néhol elkezdtek a könnyeim is folyni a nevetéstől. Anita és Jean-Claude egy szobában XD Aki olvasta az első pár kötetet, el tudja képzelni XD
A másik az, hogy Anita felváltva kéne hogy randizzon Richarddal, és JC -vel, de ugye Richard most otthon van, és tanárbácsit alakít. Ráadásul JC elhozta magával hűséges farkasát is, aki még tovább bonyolítja a dolgokat.
Ezen a történeten megint látszik, hogy páratlan darab XD Úgy tűnik, hogy ebben a sorozatban a páratlan számú kötetek tényleg páratlanul nagyon tetszenek, mert itt ismét megragadott a történet, a nyomozás, a karakterek cselekedetei XD Annyit nevettem rajtuk, hogy a végén fehér zászlót lengetett a rekeszizmom.
Ami még nagyon tetszett, hogy végre jöttek új lények, nem csak vámpír, vérfarkas, nekromanta, vudupapnő és társaik, hanem egyéb fantasy lények.
Ezek után a hatost is biztos, hogy elolvasom... Így tovább Hamilton :D

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. október 15.

Kelley Armstrong - A szellemidéző (Sötét erő 1.)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Gigivel beszélgettünk a City of Bones- ról, és mondta, hogy nyáron fog majd traktálni egy jó kis kötetettel, és majd rágni fogja a fülemet, hogy olvassam el... Gigi akkor még nem tudta, mire vállalkozik, és a végén jobban megszívta, mint hitte volna...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk főhőse Chloe, aki különös dolgokat lát. Például egy takarítót, aki nincs is az iskolában... Menekül előle, és egyszer csak egy diliházban találja magát... Azt mondják, skizofrén, mert mindenféle dolgokat lát, ami nincs is ott.
Az intézetben megismerkedik a Simon - Derek testvérpárral, akiket elhagyott az apjuk, Rachellel, akinek az anyjával voltak gondok, Liz, akitől hamar megszabadulnak, akár csak Petertől, mikor elszállítják őket. Aztán van még egy Victoria, aki pedig egy teljesen nemnormális lány... Ki nem állhatja Chloet és mindent megtesz, hogy ezt éreztesse is vele.
Mindenkinek megvan a maga baja. Derek, akinek dührohamai miatt volt egy szörnyű balesete, Simon, aki elkísérte, Rae (Rachelle), aki piromániás, és Liz, akit egy kopogószellem üldöz...
Mindenkinek megvan a maga sztorija, mindenki kapja is rá a gyógyszereket. De mi van, ha ez az egész csak egy átverés? Ha Chloe tényleg szellemeket lát, és beszél velük? Ha Rae valóban képes meggyújtani dolgokat? Ha Derek valami teljesen más, mint aminek kinéz? Ha Lizt nem kopogószellem üldözte? Mi a Lyle ház igazi titka? Vajon Chloe és a többiek tényleg be vannak csavarodva, vagy csak el akarják hitetni velük?

Vélemény:
Remek, nagyszerű és nem bántam meg, hogy elolvastam (köszönet érte Gigi-nek). Nagyon jó történet, jól van megírva, összehozva, kitalálva. Az olvasó tényleg bizonytalan, hogy vajon tényleg csak kitalálták a dolgokat, vagy mégsem hibbantak, hanem szuper erejük van, csak még nem tudnak róla? Remekül ki van dolgozva a történet, a szálak, az események, a szereplők mögötti történetek.
A kedvencem Derek volt, és a Derekes részek. Simon irritált, ahogy nyomult, Rae nagyon átlátszó, Liz unszimpatikus, Chloe pedig még egy naiv kislány, akivel elhitetnék, hogy gyenge, védtelen kislány. Ugyanakkor mégis használja a fejét. Kíváncsi lennék a sorozat többi kötetére is, mert a történet nagyon izgalmas, érdekfeszítő, és olyan vége van, ami után az olvasó rághatja a körmét, hogy most mi lesz? Kivel jön össze a lány? Mi lesz velük? Elérik a célt, amit kitűztek maguk elé? Egy csillagos-hatos könyv...

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. október 14.

Tracy Chevalier - Leány gyöngy fülbevalóval

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy unalmas délutánon kapcsolgattam a tévécsatornák között. Véletlenül odakapcsoltam a hadd-ne-írjam-le-a-csatorna-nevét nevű csatornára, és elcsíptem egy film utolsó tíz percét. Ez a film annyira megfogott, hogy utána néztem egy naaagy angol filmadatbázisban (szerintem mindenki tudja, mire gondolok), és akkor megláttam egy érdekes kiírást angolul: Tracy Chevalier regénye alapján...
Arra gondoltam, ha a film utolsó 10 perce ennyire lenyűgözött, milyen hatást válthat ki belőlem a könyv?

A történetéről (spoiler is lehet benne):
A Leány gyöngy fülbevalóval egy eredeti Vermeer festmény neve, és ennek az elkészülésének a fiktív történetét írja le az írónő.
Főhősnőnk, Griet szegény családból származik. Apja csempefestő, de megvakul, és így nem dolgozhat többet. Helyette idősebb lánya, és a fia kénytelenek munkát vállalni azért, hogy a családnak legyen mit enni. A lány a festőnél vállal munkát: mos, vásárolni megy, takarít... Tehát amolyan cselédmunkákat végez.
Csak egy a gond. A lányra szemet vet a festő pártolója, a város gazdag ura. A lányt a ház idősebb úrnője is támogatja abban, hogy elkerülje a férfit, aki ez után kijelenti, hogy minden nap szeretné látni a félénk cselédlányt, és megkéri Vermeert, hogy fesse le neki. A ház fiatalabb úrnőjének tudta nélkül neki is áll lefesteni Vermeer, a legnagyobb nyugalomban úgy, hogy csak ketten tartózkodnak a műteremben. A lány be is költözik, hogy esténként a műteremhez közel aludhasson, titokban a festőnek minden óhaját sóhaját teljesíti, ami mellett el kell végeznie a saját munkáját is a fiatal úrnő tudta nélkül...
Hogy eztán mi történik, azt nem árulnám el...

Vélemény:
Az elolvasása után megnéztem a filmet elejétől a végéig, és rájöttem, annyira nem is jó a film, mint a könyv. Nekem jobban tetszett a könyv, logikusabb volt, és többet megmutatott, mint a film. Hűen adta vissza az érzelmeket, és a kor szokásait, hierarchiáját, társadalmát, és az abban a korban jellemző háztartást (1664 -ben kezdődik a kötet, úgyhogy ehhez mérten korhű)
Rendkívül tetszett a lány elmesélésében, ahogy az érzelmeit próbálja leplezni, takargatja, és próbál a helyes úton maradni, amit elvárnak tőle. De vajon az érzelem győz, vagy a józan ész? Teljesíti az elvárásokat, mikor a szülei azt kérik tőle, hogy a hentes fiának a felsége legyen, vagy a lány a szerelemnek engedve a festő titkos szeretője lesz?
Romantikus könyv, és valahogy nem tudtam letenni. Szinte követelte, hogy olvassam tovább.
Kinek ajánlanám: akik szeretik a nem nyálas, romantikus sztorikat, a régi korokban játszódó, érdekfeszítő történeteket...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. október 5.

Eric Crowe - Ryeki tűz (Vinidis 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Éppen látogatóban voltunk egy csodálatos, magyar városkában, és hát nem múlhat el utazás könyvek nélkül. Az egyik könyvesboltban ráadásul leárazás volt, és egy másik remek könyvvel együtt ezt is megvettem. A másik könyvről most még nem tettem említést, de majd ez után írok arról is egy postot, csak azt sokkal ezelőtt olvastam, még akkor, mikor megkaptam...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Töténetünk hőse Vinidis Re'll Hass (nem tudom jól leírni a nevét, úgyhogy mindenkitől elnézést kérek...) Szóval ő egy boszorkány és mágusvadász, aki levadássza őket. Egyébként kalandor. Több másik kalandorral egyetemben küldetést vállal, mi szerint megvéd egy újjonan épülő templomot azoktól, akiknek nem tetszik a helyzet. Azonban kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó, és Vinidis a társaival együtt valami sokkal nagyobb bajba kerül, mint hitte volna.
Nagyobb ügyről van szó, mint egy sima templomi védelmezésről. A hatalmas támadások során több társuk odaveszik, ráadásul amikor útra kelnek, akkor még jobban megfogyatkozik a csapat... Mindenütt veszély, és varázslat várja őket a kalandok mellett....

Vélemény:
Lehet, hogy már említettem párszor, de még mindig szeretem az elf íjászokat. Hát itt is van egy. Egyedül az noszogatott, hogy olvassam tovább a könyvet, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz az elf íjásszal.
El kell mondjam még azt is, hogy három évembe telt, mire végeztem vele. Az első 5 fejezetet legalább 3-szor elkezdtem, mire felfogtam, hogy oké, aha, jé, hát ez így van? Aztán mikor végre megjegyeztem a szereplők kinek milyen fajba való tartozását, meg ilyenek, arra már kezdett unalmas lenni az egész.
Szóval a történet nem tetszett. A megoldás végtelenül egyszerű volt, és kb. mikor útra keltek, onnantól fogva sejtettem a végét, és a tippem bejött... Míg addig eljutottak, addig keservesen megszenvedtem a könyvvel. Nem tetszett. Néhol ugrált a történet, néhol kapkodott az író. Egyszer még itt volt főhősünk, aztán átugrott egy másik helyszínre, majd ismét visszakerült oda, ahol az eltűnés előtt volt... Hogy is van ez?
Az elf íjász nagyon olyan volt, mint például a Leceai játszma című Soren Ward könyvben, és ez valahogy tetszett. Igaz, kevesebbet beszélt, de ez jó is volt így. Azért kap két pontot, mert helyenként volt benne némi humor, meg ugye az elf miatt, de setovább... Megkaptam a második kötetet, de annak még egyenlőre nem merek nekiállni... Hát, majd csak lesz belőle valami, valamikor...

Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger