2010. október 30.

Októberben történt

0 megjegyzés



Elkészült az októberi zárás, mert már megint itt a hónap vége :( De lássuk, mi történt...
A 2010 -es olvasmányaim közé kitettem azt a három kötetet, amin átrágtam magam, és ami a listából hiányzik, az a néhány manhwa, amit még a könyveken kívül olvastam :)

Októberi beszerzésekről:
Holdi ajándékozott nekem egy: Neil Gaiman - Törékeny holmik kötetet (ezúton is köszönet neki), továbbá hozatott nekem néhány rég áhított Goldenlane könyvet, amik a A jósnő hercege, A herceg jósnője, Csillagfény, és az Éjfél.
Valamiért ez a hónap ilyen Holdi függő volt, ugyanis arról is informált, hogy az antikváriumban felbukkant: Stephanie Meyer - Breaking Dawn című könyve. Noha olvastam már a kötetet, de még magánkönyvtáramban nem volt meg eddig, úgyhogy itt volt az idő, hogy az első három könyv mellé oda kerüljön a polcra.
Úgyhogy a könyvekhez való hozzájutásért köszönet Holdinak (molyon: @lena91)
Folytatás...

2010. október 21.

Susanne Collins - Az Éhezők Viadala (Éhezők viadala 1)

0 megjegyzés

Őszintén szólva azt sem tudom, mit írhatnék erről a könyvről. Noha az első 50 oldalt lassúnak találtam, mégis képtelen voltam letenni, mert annyira olvastatta magát. Az írónő olyan stílusban ír végig, hogy teljesen átéreztem a szereplők helyzetét, beleéltem magam a könyvbe, és nagyon hiteles volt az egész viadal, az azt megelőző felkészítés, és az a világ, amit bemutat, mintha a valóságban is létezne.
A szereplők közül akit igazán megszerettem az Peeta volt, akiről eleinte nem lehet eldönteni, hogy szerepet játszik, vagy sem, de az olvasó valahogy érzi, hogy ez számára nem színjátszás, hanem tényleg úgy érez, ahogy mutatja.
Főhősnőnk, Katniss a kissé heves természetű tizenhat éves lány, aki rendszeresen megszegi a törvényt azzal, hogy Galelel együtt kiszökik vadászni.
A történet fő pontja azonban mégsem az, hogy milyen az élet a Tizenkettedik Körzetben, hanem maga a Viadal, amit évente egyszer megtartanak. Mind a tizenkét körzet választ egy fiút és egy lányt, akiket aztán egy arénában összeeresztenek, hogy életre-halálra megvívják a harcukat, és ennek a viadalnak a résztvevője lesz Katniss.
Ami a felkészítéseket illeti, a külsőségek jelentek a legtöbbet, és a viadal előtt és után is ez kerül valahogy az előtérbe, ami engem zavart is, meg nem is. Miért? Mert az embernek szinte a képébe vágja ezt a dolgot, mint egy szemrehányást, hogy az a világ, ami csak a külsőségekre építkezik, az egy gonosz, rút világ, és az olvasó belátja, hogy ez teljesen igaz is - és ráillik a mi való világunkra is -, és mindez csupán csak a látszat, nem több egy ostoba színjátéknál.
Összességében a könyv tetszett, még ha műfajilag nem nagyon sorolnám a fantasyk közé, hanem inkább a sci-fi k közé az utópisztikus világa miatt.
A könyv végére érve egy dolgot sajnáltam nagyon: hogy nem később kezdtem el olvasni, mondjuk néhány héttel később. Hamarosan megjelenik az Agave kiadónál a második kötete, és most úgy érzem, hogy bár közel van, mégis oly távol, és már várom, hogy mit tud ebből még kihozni az írónő...


Folytatás...

2010. október 19.

Christopher Moore - Ördögöd van!

4 megjegyzés

Christopher Moore -tól már több könyvet is olvastam, de eddig ezt találtam a leggyengébb írásának.
Arra számítottam, hogy egy nagyon pangó, humoros, "gyorsan-kiolvasom" kötettel lesz dolgom, ennek ellenére mélyen csalódtam benne. Ahhoz képest, hogy pár órás darabnak tűnt, több napon keresztül küzdöttem vele, mire sikerült a végére érnem.
A legtöbb jelenetnél unatkoztam - pontosan úgy, mint A leghülyébb angyal című alkotásánál -, és nem találtam meg benne azt a mértékű humort, mint ami a Biff evangéliuma vagy a Mocskos meló című köteteit jellemezte.
És bár humorban nem nagyon bővelkedik, a története egész frappáns lenne. Adott nekünk Travis és Catch párosa - ember és ördög -, akik együtt vándorolnak. Travis jóval idősebb, mint amilyennek látszik, mert nem öregszik, nem sérülhet meg, nem halhat meg, hála Catchnek, az ördögnek, aki emberekkel csillapítja az étvágyát.
Travisnek nincs más vágya, minthogy az ördögöt visszaűzze oda, ahonnan jött, ő pedig élhesse a szokványos, emberi életét.
Pine Cove különc kis világában persze zajlik az élet mint azt már megszokhattuk. Van itt vitatkozó házaspár, egy különc ivótulajdonos-nő, egy csalikereskedő, egy idős házaspár, ahol a férfi folyton titkolózik olyan dolgokról, amiről egyébként a felesége tud és így tovább. Felbukkan a dzsinnek királya, aki szintén Catchet keresi, illetve megjelenik a színen a nyomozó detektív Riverra, aki nagyobb ügybe keveredett, mint eleinte hitte.
Minden szál Travishez és Catchhez vezet, mindenki őket keresi, ki csak Travist, ki csak Catchet, ki mindkettőt egyszerre - de nem is tud róla. Hallhatunk fájdalmas meséket életekről, összetört szívek történetét és mindent, ami az létezéshez tartozik... és még többet is.
A végén van némi akciózás, de a többi beleillene egy szokványos "meséljük el mindennapjainkat" sztorinak is - ha eltekintünk a dzsinntől, meg az ördögtől.
Összességében nézve nekem mégsem azt nyújtotta, amire vártam, amire számítottam Moore -tól, hanem mélyebb szinten állt nálam ez a könyve, mint az általam eddig olvasott darabjai. Azt hiszem, ha ezt a könyvét olvastam volna elsőnek, akkor több kötete nem is érdekelt volna...
Folytatás...

2010. október 5.

Novemberi történet: Gaiman, Mead és Collins

2 megjegyzés

Az Agave kiadó oldalát böngészve három (számomra legalábbis) igazán jó hírrel találkoztam.
Az egyik, mely szerint Neil Gaiman és Terry Pratchett: Elveszett próféciák című könyve megtalálható lesz a kiadónál november 9 -től. Miért is olyan nagy ez az újság? Az Elveszett próféciák egy ideje már nagy ritkaságnak számít a könyvpiacon, és remélhetőleg ezúttal mindenkinek sikerül elcsípnie egy példányt belőle, aki hozzám hasonlóan nagyon kereste, csak nem találta...


A másik hír pedig az, hogy nem kell várakozni a Vámpírakadémia 4. részére télig(?).
November 4 -én (elvileg) lesz már raktáron Richelle Mead: Véreskü című könyvéből, ami ugye a VA 4. kötete :)



És íme a bónusz, a harmadik jó hír:
Az Éhezők viadalának folytatása (nov. 23):


Mindig lesz mit, úgyhogy olvasásra fel!
Folytatás...

2010. október 4.

Lawrence Block - Hosszú út a sírkertbe (Matt Scudder 8)

0 megjegyzés


A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Sokat hallottam már Lawrence Block könyveiről (csak jót), úgyhogy páratlan lehetőségnek találtam, hogy hozzájuthatok az Agave kiadó jóvoltából. Amint megkaptam olvasni kezdtem és valahol az első pár oldal után elvesztettem a könyvjelzőmet...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Matt Scudder ex-rendőr, alkoholizmusa miatt gyűlésekre jár, és jó úton halad afelé, hogy végleg leszokjon az italról.
12 évvel ezelőtt rács mögé juttatott egy férfit, akit Motley -nak hívnak, és ez a pasas bosszút esküdött ellene: minden nőt, akihez Scuddernek köze volt, meg akar ölni, és ha ezzel már végzett, akkor az I -re a pont majd a detektív halála lesz részéről.
Scudder nyomoz, mindent elkövet, hogy biztonságba helyezze a női ismerőseit, barátait, és bár hiába bizonygatja a hivatalos közegnek, hogy Motley vadászik rá, inkább őt veszik elő. Matt teljesen egyedül van, néhány barátja azért meghallgatja, segítenek neki, de Motley valahogy mindig két lépéssel a detektív előtt jár, és mindig kicsúszik a markából...

Vélemény:
Ahogy az nálam lenni szokott: nem akadály, ha egy sorozatnak az első, az utolsó, vagy épp egy középső kötetével sikerül indítanom. Itt is ez történt, hiszen ez a Matt Scudder sorozat 8. darabja, így egyáltalán nem olvastam előzményeket. Nem is volt rá szükség, hisz a regény így is tökéletesen érthető, mert az író elmondja, hogy ki is ez a Matt Scudder, hogy jutott oda, ahol a regény folyamán bekapcsolódunk az életébe, informál az előéletéről, az ismerőseiről, kit honnan ismer, ki volt régen stb...
Mikor belekezdtem, az első oldalak után teljesen olyan érzés hatott át, mint az Anita Blake első köteténél: az események és a történet sodort magával, aztán huss, a végére értem.
A történetről nem mondanám azt, hogy nagyon újszerű, de Matt karaktere valahogy megfogott. Olyan hétköznapi ember, aki akár szembe sétálhatna az utcán velünk. Nem tökéletes, követ el hibákat, néha jót cselekszik, néha pedig nem, és ez még közelebb hozta a realitáshoz. Ami még megérintett Matt karakterében az az akaratereje. Néha eljár ugyan az AA gyűlésekre, néha nem jut rá ideje, mégis bebizonyítja, hogy az ember, ha nagyon szeretne valamit, akkor el is érheti, minden csak az akarat kérdésén múlik. Le akar szokni az italról, és bármennyire csábítja is a szenvedélye, nem adja meg magát, nem mondja azt könnyelműen, hogy "jól van, akkor befejeztük a küszködést, igyunk egy jót, úgysem fog róla senki tudni, hogy ittam".
A történet során a detektívünk bolyong a városban, és itt mégsem találtam zavarónak, töprengőnek, ahogy az író leírta a helyszíneket, meg az útvonalakat. A kezdésnél kicsit lassan indul, aztán felvesz egyfajta tempót, és azt végig tartja, majd egy egyszerű megoldással elrendeződött a lezárás kérdése is. Én valami monumentálisabbra számítottam a végénél, és nem ezt kaptam, mégsem maradt utána az, hogy ennek nem így kellett volna végződnie.
Összességében tetszett a könyv, és biztos vagyok abban, hogy fogok én még találkozni Matt Scudderrel (ha nem is élőben, de a könyvek lapjain mindenképpen).

Ha pontban fejezném ki: 5/4,5
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger