Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. augusztus 30.

Hadd mutassam be!: Rose és egy könyvkupac

7 megjegyzés

Ez most nem egy olyan könyves poszt lesz, amiben arról mesélek, hogy adott könyvet miért ajánlom vagy éppen miért nem.
Ez most nem Roseról, a Vámpírakadémia főhősnőjéről szól, és nem is olyan Roseokról, akik könyvekben szerepelnek.
Több napja már, hogy egy Névtelen kommentelő feltette azt a kérdést, amivel előtte már sokan megkerestek: Mi az a Rose gerincű könyv a repertoárom közepén?
Arra gondoltam, hogy ez egy rendhagyó poszt lenne, amiben mesélnék Rose -ról, és könyvtáram még egy meglehetősen furcsa lakójáról.

A poszt ihletét köszönöm a Névtelen hozzászólónak! Bízom benne, hogy ezt a posztot is látod, és megkapod a kérdésedre a választ. :)



Ő lenne Rose:

Egy ajándékboltban találkoztunk, és azonnal beleszerettem a kemény borítójába, a frappáns kivitelezésébe, a masszív gerincébe. Több, hozzá hasonló könyv is volt az üzletben, különböző borítókkal (például lovas, tulipános, London városának ékességeit mutogató stb.) Több méretben is megtalálható volt akkor még, viszont Rose -ból csak egyetlen egy volt, így hát jött velem hazáig, és felkerült a könyvespolcomra, mint könyvtámasz :) Viszont, elolvasni a mai napig nem tudtam. Nem azért, mert nem szántam volna rá időt, nem azért, mert olyan vastag, hanem azért, mert ez rejtőzik a borító alatt....


Rose, a könyv formájú doboz

Tehát Roseból az olvasható éppen, ami benne van. Kíváló manga tároló, ugyanis 4 könyvecske elfér benne, így nem gyűrődnek szállítás során. Kezdetben kipróbáltam, mekkora a bendője, és belefért 3 Goldenlane könyv, 4 kötetnyi Varázsjelek, 3 kötetnyi Narnia Krónikái - csak hogy el tudjátok képzelni, mekkora lehet.



Van még egy csodabogár a könyveim között, akiből legalább annyira nem lehet olvasni, mint Rose-ból.


A könyvek iránti szeretetem (mániám) miatt kaptam ajándékba. Ő egy könyvkupac, amiben sok régiesnek tűnő könyv van.
Viszont a látszat ebben az esetben is csal.
Kibelezett könyvkupac




Így néz ki hát belülről, illetőleg kibelezve. A piros könyvet felnyitva egy nagyobb, a barna könyvet kihúzva alulról pedig egy kisebb rekeszt kapunk. Könyvtáram legkisebb könyve (Christopher Moore - Ördögöd van!) sem fér bele, tehát tároló kapacitásban jócskán elmarad Rose -tól, viszont meglehetősen praktikus apróbb dolgok (pl. könyvjelzők) tárolására ;)


Ez lenne hát Rose titka, illetőleg a könyvkupacé.

Ha nektek is van valami hasonlóan különleges könyves holmitok/dolgotok, ne habozzatok, mutassátok meg nekünk! Kíváncsian várom, kinek milyen könyves (vagy könyvre hasonlító) érdekességei vannak. :) 

ui.: Legközelebb 2 olyan könyvet mutatok nektek, ami mások szerint selejtes, szerintem pedig meglehetősen különleges, egyedi darab. :)
Folytatás...

2012. augusztus 28.

C.S.Lewis - Az ezüsttrón (Narnia Krónikái 6.)

0 megjegyzés

A sorozatok zömével az a bajom, hogy túlontúl hosszú, vagy a folytatásokat nem adták/adják ki kis hazánkban. Ennél a sorozatnál viszont most már elmondhatom végre: igen, befejeztem a Narnia Krónikái -t, és teljes a gyűjtemény is.

Ezúton köszönöm Midorikonak, hogy időt és energiát nem kímélve megszerezte nekem az utolsó, hiányzó kötetemet, teljessé téve a sorozatot, és az olvasási élményt! 

Ezúttal egy iskolában kezdődik a mese, ahol Jill Pole menekülni kényszerül Azok elől, hisz már megint meg akarják alázni, bántani őt, és ez ellen senki sem tehet semmit. Neki ugyanis tűrnie kell, ha pedig el akarja kerülni, akkor kénytelen bujkálni. Társa is akad, aki segít neki ebben, aki nem más, mint Eustace Scrubb, akivel a Hajnalvándor útja című részben ismerkedhettünk meg. Eustace mesél Jillnek egy világról, amit úgy hívnak, hogy Narnia, és már járt ott régebben az unokatestvéreivel. Ide akarna elmenekülni Azok elől, ezért megpróbálnak varázsolni, de kudarcot vallanak, így elkezdenek egy ajtó felé mászni, ami mögött azonban nem a szokásos látvány fogadja őket, hanem Narnia birodalma.
Egy hegytetőn találják magukat, ahonnan egy véletlen baleset folytán Eustace leesik. Ekkor azonban jön Aslan, és Jillre hatalmas feladatot ró ki büntetésből, majd a fiú után küldi. Azt a feladatot szánja nekik, hogy keressenek meg egy elveszett herceget, aki valahol még él ugyan, de nem tudni, hogy merre. Négy jel lesz a segítségükre a megtalálásánál, amit Aslan Jillnek adott, a lánynak ismételgetnie kell folyton őket. A késlekedés miatt azonban lecsúsznak az első jelről.
Hogy behozzák a lemaradást, elindulnak a második jel felkutatására. Társukká szegődik egy mocsári flanga, aki legtöbbször negatív elméleteivel, pesszimizmusával megy társai agyára, ugyanakkor a furcsa lény többször kisegíti hőseinket a bajból és a szíve mellett az esze is a helyén van.

Természetesen  a gonosz szereplők sem maradnak ki a történetből, mely meglehetősen átlátszó módon kerül bele a mese folyamába. Hőseink egyik kalandból a másikba keverednek, ugyanakkor maguk az események nem hordoznak annyi izgalmat, hogy az ember tövig rágja miattuk az ujjait. Valamiért ismét színre kerül a boszorkány, aki ezúttal nem örök telet hoz, hanem egy kígyó képében mutatkozik meg, majd egy gyönyörű nő alakjában bájol el mindenkit.
Az pedig, hogy lemaradnak a jelekről, és ennek ellenére pozitív a vége a történetnek számomra azt sugallja, hogy mindegy, mennyit hibáznak, jön valami véletlen felfedezés, aminek következtében minden jóra fordul. Ha meg mégsem így történne, akkor jön Aslan, és mindent a jó irányba terel, segítve hőseinket. Viszont ez felveti azt: miért nem ő kereste meg a herceget, ha végig tudta, hogy hol van? Neki csak egy kis üvöltés, és a herceg máris megmenekül. Mivel azonban ez egy mese, érthető, hogy miért hívja át a gyerekeket Aslan Narniába, hogy mentsék meg a herceget, elvégre kell egy kis kaland nekik.

Mégis, ami a legnegatívabb hangvételű jelenet volt számomra, az a végén a lezárás volt. Eustace és Jill visszakerülnek a világukba, és velük tart még egy narniai szereplő is. Ugyanabba az időpontba térnek vissza, mikor elmentek, viszont ezúttal már fel vannak szerelkezve (hőseinknél van kard), és eszközeikkel megverik "azokat". Ezek után az a tanítás, hogy "ha mások bántanak, üssél te nagyobbat, és akkor minden rendbejön"? A fizikai erőszakon túl biztos, hogy lett volna rá más mód, hogy kilábaljanak a rosszból, csak nem találták még meg ezt a fajta megoldást.
Utána pedig a részletezés, hogy ki mit követett el, milyen sorsa jutott érte... meglehetősen sallangos epizódja a regénynek, éppen ezért egyáltalán nem nyert meg magának a vége.

Ellenben, a barlangi részek egészen tetszettek, hisz ott volt talán egyedül igazi akció. Persze érezni lehetett, hogy ki fog győzni, viszont érdekesebb volt az, hogy a gyerekek vajon megint a rossz irányba fordulnak -e, avagy most már hallgatnak a megérzéseikre. A mocsári flanga vajon mennyire lesz majd bátor, és meddig áll ki a csapatért? Az egyetlen olyan szakasza a könyvnek, ami meglehetősen értékelhető, mert kidolgozott (már amennyire egy mesének kidolgozottnak kell lennie), és több tanulság van benne, mint a regény egészében (legyünk hűek a barátainkhoz; ne hagyjuk, hogy befolyásoljanak minket stb...)

Összességében nézve meseként tekintve rá közepes könyv, és nem ez lett a sorozatból a kedvenc részem. Az pedig, hogy végre egyben láthatom a könyvespolcomon a hét részt... még mindig alig tudom elhinni. Egy könyv, amire több éve vadásztam, és teljesült az az álmom, hogy lezárhatom a Narnia Krónikái sorozatot.
Folytatás...

2012. augusztus 26.

Pat Walsh - Crowfield átka

2 megjegyzés

Crowfield történetére nem sokkal a hazai megjelenést követően figyeltem fel a kiadó kínálatában. A fülszöveg egy könnyed ifjúsági regényt ígér, ugyanis a főhős nem más, mint a 14 éves Will, aki elvesztette a családját egy tűzvészben. Egyetlen bátyja maradt az egyetlen rokona, de ő Londonban van, és aligha lehet bízni benne, hogy valaha is tudomást szerez életben maradt öccséről, ugyanis 1347. évet írják a regényben, mikoris a kommunikáció még nem működött olyan gyorsan, mint a XXI. században.
Ilyen körülmények között kerül tehát Will a kolostorba a szerzetesek közé. Ott nevelkedik, miközben hálából mindenben segít a szerzeteseknek a mindennapi életben. Ha arról van szó, malacokat etet, máskor zöldségeket hámoz, megint máskor pedig fát gyűjt a téli hideg elűzése ellen. Egy ilyen fagyűjtés közepette botlik bele abba a furcsa lénybe, aminek csapdába szorult az egyik lába, és el is törik. A fiú megtudja, hogy egy hobot talált, ami a tündérek egyik fajtája. Visszaviszi a kolostorba, becsempészi, és gondját viseli az aprócska lénynek.
Nem ő az egyetlen látogató. Egy gazdag férfi érkezik a testőrével. A férfiről kiderül egy aprócska titok, aminek folytán a szerzetesek közt futótűzként terjed a hír, mely pánikot gerjeszt. De vajon mi az igazság? A látszat néha ugyanis csal, mint ebben az esetben is.

Tehát a történetbe ott kapcsolódunk be, hogy Will éppen az erdőben sétálgat, fát gyűjtöget a zimankós időben. Ekkor bukkan rá a hobra, ami a történet folyamán többször segít Willnek, innen is tisztán látszik, hogy ő jóságos tündér. Igaz, a modora kifogásolható, ennek ellenére ő az a lény, aki leginkább megfogott.
Will, hogy a mufurc szerzetesek ki ne szúrják, becsempészi az egyetlen baráthoz, akiről tudja, hogy meggyógyítja, és hallgat is róla. Csiga testvér gondjaira bízza tehát, míg ő a napi rutinját intézi. Ekkor találkozik egy különös nővel, aki "ránéz" a hobra, hogy rendesen bánnak -e vele.
Ezek után megérkezik az újabb látogató egy gazdag férfi és a testőre. Míg előbbiből nem sokat látunk, utóbbira nagy hangsúly helyeződik, miután kiderül a kis titka, hogy mit keres a "gazdájával" együtt a kolostorban.
Ugyanaz érdekli, mint Willt, és ez nem más, mint a crowfield -i kolostor átka. A fiú ugyanis több beszélgetést is kihallgat, ami felkelti a kíváncsiságát, és hamar összerak egy kisebb elméletet. Nem nehéz neki, hisz mindent a szájába rágnak. Elég, ha hallgatózik, majd a megfelelő embereknek elejt pár morzsát, hogy "ezt meg azt hallottam", és mindenki olyanná válik, mint egy énekes madár: azt a vétket is bevallják, amit nem is ők követtek el.
A nyomozás tehát nem számottevő, hisz a gyerek minden információhoz könnyedén hozzájut, amit csak tudni szeretne, viszont ez egyáltalán nem zavaró, hisz látszik, hogy nem erre helyeződik a hangsúly. Ahol nem jár sikerrel, ott a hob segít neki, és kiegészíti a történteket.
A kolostorban azonban sosem lehet unalmas, ugyanis az életet felrázza egy hír, aminek az elindítója nem más, mint Will. Ez után mindenki pánikol, és a fiút kiküldik az erdőbe, ahol nem tölt el túl sok időt.
És itt van a regényben az a pont, ami meglehetősen unszimpatikus szakasz volt számomra. Megszoktam, hogy a legtöbb helyen, ahol előkerülnek a szerzetesek, ha a munkára is koncentrálnak, akkor is érezni rajtuk, hogy jóságosak (mint például Robin Hood történetében), itt viszont ezt egyedül Csiga barátról, a gyógyító szerzetesről tudnám csak elmondani. A többi szerzetes mufurc, akik képtelenek másokra gondolni, csak önmagukkal vannak elfoglalva. Az 1300-1400 -as években nem volt ritka, hogy a gyerekeknek is dolgozni kellett, viszont az, hogy a szerzetesek semminemű együttérzést sem tanúsítanak másokkal szemben, megkérdőjelezi, hogy valóban annyira jóságosak -e.
Először is, mikor megtudják a vendégük nagy titkát, azonnal félteni kezdik az életüket, és kirakják a kolostorból. Egy részről érthető, hogy nem akarnak meghalni, viszont, ha belegondolunk, az elesettek segítése, és a betegek gyógyítása is a szerzetesek hatáskörébe tartozott. Ezek után hátat fordítanak egy rászorulónak - ellent mondva a saját szabályaiknak, és az Uruknak tett ígéretüknek is!
Másodszor akkor okoznak csalódást, mikor Will szemtanúja lesz egy véres mészárlás eredményének, visszasiet a kolostorba, elmeséli, hogy milyen szörnyűséget látott, mire a szerzetesek csak annyit mondanak: "Menj fát hasogatni!"
A szerzetesek tehát meglehetősen egysíkúak, és némiképp negatív szereplőként tűnnek fel, viszont ez betudható annak is, hogy a korral "megfásultak", mert már láthattak egyet s mást. Valahogy mégis kissé zavart, hogy ez a fahasogatós részlet bekerült a műbe.
Mint említettem, a hob egy tündér, és kiderül, hogy nem ő az egyedüli. Ahogy Will egyre mélyebbre süllyed a tündérek világában, megismerkedik a jó és a rossz oldal tündéreivel. A gonosz tündérek célja meggátolni a jó tündéreket abban, hogy teljesítsék a küldetésüket, aminek szintén köze van Crowfield átkához. Ezek után már csak azt nem értem, hogy a jó tündérek, ahelyett, hogy elmagyaráznák, hogy mit akarnak, mit keresnek, miért keresnek, elkezdenek játszani az életekkel, megzsarolják Willt, aki ezek után nem tehet mást, segítenie kell a jó oldalt, de fogalma sincs, hogy miben segít nekik. Ezek után azt vártam, hogy a jó tündérek azért nyomulnak ennyire a gyerek arcába, hogy aztán világuralomra törjenek, mert már csak ez hiányzott volna. Azt még mindig nem látom be, miért lennének már a jók jobbak, mint a rosszak, mert semmivel sem viselkedtek másként, ugyanolyan eszközöket vetettek be a céljuk eléréséért, mint a sötét tündérek.
Mindezeken felül viszont a sötét, borongós hangulat végig fennállt a mű folyamán, ami nem hagyta, hogy kizökkenjek a világából. A gördülékeny stílus mellett ez az, ami meglehetősen pozitív vonás a könyvben. Az pedig, hogy Walsh az első oldaltól fogva képes volt megteremteni ezt a légkört, és fenntartani az utolsó betűig, bravúros húzás. Átérezhető miatta az akkori kor sötétsége, és borzalmai, a nehéz atmoszféra.
Ami még meglehetősen tetszett, hogy néhány szereplőről nem derül ki, hogy ő most éppen a jó vagy a rossz fiúk táborát erősíti. Az pedig, hogy valakiről mit állítanak a mű folyamán nem biztos, hogy feltétlenül úgy is van. A fordulatok élét is csak az veszi el, hogy sejteni lehet, ki micsoda, és a kihallgatott dolgokból hamar kiderül, hogy mi az igazság, de eme sablonossága ellenére is élvezhető és szórakoztató volt.
Ezért is várom nagyon, hogy olvashassam a Crowfield démona című kötetet, hátha kiderül belőle a kérdésekre a válasz, mint hogy valójában ki is a fehér varjas anyó, mi történik Willel és a szerzetesekkel.
Hála egy titokzatos jótevőmnek módomban áll elolvasni azt a könyvet is, úgyhogy remélem, mielőbb neki tudok majd állni.
Folytatás...

2012. augusztus 24.

Dean Lorey - A szörnyek bosszúja (Lidércálmok iskolája 2)

0 megjegyzés

Az első kötet után nem volt kérdéses, hogy megpróbálom beszerezni a folytatást is, mert szeretem
Debrecenben találtam meg álmaim kötetét a "selejt szekció" -ban.

Köszönöm Liliane_Evansnek ezt a mesés ajándékot, ami miatt annyian megbámultak olvasás közbe, hogy ha striguláztam volna, már egy A/4 -es lap tele lenne vonalakkal!

SPOILERT TARTALMAZ!

Charlie Benjamin, és két barátja, Theodor és Violet, vizsgára készülnek. Itt kapcsolódunk be a történet folyásába. Rex, Tabitha és Pinch elviszik őket egy házhoz, ahol az lesz a feladatuk, hogy réműzzenek. Kapnak egy "kürtöt" is, amit ha megnyomnak, elbukják a vizsgát, és nem lehetnek "gyakik", hanem maradnak továbbra is gólyák.
A három gyerek tehát bemegy a házba, elkezdik a munkát, de valami balul üt ki, úgyhogy segítségül hívják a gyakorlottabb triót. Végül az igazgató előtt kötnek ki, aki aggasztó dolgokról számol be, és a három gyerek ismét küldetést kap: El kell menniük a hidrákhoz, és meg kell tőlük szerezniük valamit, hogy az Őrzőnek segítsenek. Az Őrzőnek, akinek az a feladata, hogy meggátolja a Negyedik Néven Nevezett átjutását a világunkba, és ezzel megsemmisíti a tervet, hogy meg tudják idézni az Ötödiket. Valami azonban nem a rajz szerint működik, mert miért is menne minden simán...

Szóval, az alaptörténet nem más, mint az első könyvben: a Néven Nevezettek át akarnak jönni a földre, hogy megidézzék az Ötödiket, akiről annyit lehet sejteni, hogy nagyon, de nagyon erős szörny. El kell tehát választaniuk egymástól a Néven Nevezetteket.
De ne vágjunk egyből a sűrűjébe. Mint említettem, egy vizsgával kezdődik hőseink története, amit elszúrnak, hiszen kénytelenek megnyomni a kürtöt. Itt adódik máris az első jópár buktatója a könyvnek. Először is: meglehetősen rohamtempóban fejlődnek ezek a kölykök. Úgy születtek, hogy már tudták használni a képességeiket? Ugyanis sem az első, sem a második könyvben nem kerülnek be tanórák bemutatásra, hogy egyáltalán hogyan képzik őket, mit tanultak, és főként, hogy mennyi idő alatt fejlődtek a gólyák addig, hogy vizsgát tehessenek azért, hogy gyakivá váljanak. A másik, ami a következetlen gyereknevelés mintapéldája, hogy ha hőseink valamit elszúrnak, ugyan, semmi baj, miért lennének már következményei, ha valaki hibázik? Tehát annak ellenére, hogy meg kellett volna bukniuk a vizsgán, a protekciósokat lazából átengedi az igazgató - az mindegy, hogy megnyomták a kürtöt, vagy sem.
Ezek után megtudják, hogy létezik egy olyan lény, hogy Őrző, amin megdöbbennek. Ez viszont ismét felvet jópár kérdést: mit tanulnak ezek az iskolába a szén-dioxid gyártásán túl? Oh, meg is van: az ócska beszólásokat.
Theodore, aki elvileg a csapat mókamestere akarna lenni, sajnos sokszor bakot lő a beszólásaival. A könyv folyamán ő az a karakter, aki a barátok közül előtérbe kerül, már-már többet kapunk belőle, mint Charlieból, aki még mindig rengeteg komplexussal küzd. Theodore szerepe ahogy nő, úgy tűnik el a könyvből Violet, aki elméletileg legalább annyira jó barátja Charlienak, mint ő... elvileg.
Az első kötet leírásánál említettem valakit, aki elárulta az egész minisztériumot, csak hogy segítsen a kis csapaton. Ez az illető William volt, Theodore apja, aki magas rangú, és lenézi fiát, hogy csak rémidéző lett belőle, mikor családja generációk óta réműzőket adott a világnak. Tehát a fiú a harcok során végig arra megy rá, hogy apuci figyeli -e őt, büszke -e rá stb... és a legkeményebb harc közepén is van ideje egyrészt ezzel foglalkozni, másrészt ennek megerősítését várni Charlietól ("Ugye te is láttad?") - bár senki se látta volna... A könyv végén a nagy csavarnak szánt jelenet után a kis csapat bajba kerül, viszont William, aki szemtanú volt, nemes egyszerűséggel áll, és eljátssza a némát. Mi oka van rá? Ha egyszer már felrúgott minden szabályt, ezúttal miért ekkora hal?
Itt van még ugye Violet, aki most is háttérbe szorul. A nagy harcos, aki jobban küzd, mint a több éves gyakorlattal rendelkező réműzők. Bevizsgáltatnám az iskola menzáján (már ha van neki, mert nem derül ki) a tejet, hisz a másik két kölyök is ugyanígy járt, Theodor jóformán úgy nyitogat portálokat, mint az iskola igazgatója, aki már ki tudja, hány éve űzi az ipart.
Violetből végig azt látjuk, hogy okos és kemény lány, aztán hirtelen kiborul, nekiáll sírni, hogy kezdi elveszteni önmagát bla-bla-bla... Pár oldallal később egy harcos jelenetnél megkérdik tőle, hogy "hát akkor miért harcolsz most ilyen keményen, ha az előbb azt mondtad, hogy ez nem te vagy?" Erre már nemigazán tud felelni, mert nem is lehet mit egy ekkora ellentmondásra. Olyan volt a kiborulása, mintha csak azt akarná bizonygatni, hogy a lelke mélyén ő is egy pomponcsaj, csini rucik és Barbie babák után vágyakozik, nem pedig harcok után.
Az önbecsülés hiányától szenvedő bohóc, és a skizócsaj mellett mégis a legidegesítőbbek még mindig a lebutított felnőtt karakterek voltak, élükön (T-)Rexszel és Pinchcsel. A cowboy meglehetősen idétlen, éretlen, és olyan, mintha Theodoret akarná túlszárnyalni a humortalan poénjaival. Aki mégis a legjobban kiakasztott, az nem más, mint a hiper okos Pinch volt. Van egy szakasz, mikor Pinchnek hőseinkkel kell tartania azért, mert neki megvan a TUDÁS a fejében, hogy sikerrel kivitelezzék az akciót, erre nekiáll gyerekesen makacskodni, hogy miért nem ő a vezetője a csapatnak, ő aztán nem válaszol a kérdésekre, mert nem és kész. (Megjegyezném, ha megtanították volna a gyerekeknek a tananyagot, nem kellett volna oda Pinch...) Kérdem én: ha már egyszer olyan überfontos a küldetésük, akkor nem mindegy, hogy ki a vezető? Charlie fiatalabb nála, és ha rossz döntést hoz - ami 10-ből 11 esetben történik "csak" meg -, legalább nem Pinchnek kellene viselnie a következményeket. Amikor végre megkapja a várva várt vezetői szerepet, és minden félresiklik, akkor meg lelkiszottyossá válik, és hisztizik, mint egy kölyök, hogy júj, kirekesztették a többiek, mert hibázott. Elvileg ő egy érett, bölcs FÉRFI!, nem pedig egy taknyos, nyűgös óvodás, akinél kimaradt néhány délutáni szundi.
Nem értem, hogy egy gyerekkönyvbe miért kell a felnőtteket levinni a gyermeki viselkedés szintjére, miért nem jók ők felnőtteknek? A világ sorsát meg miért pár kölyökre bízzák, miért nem tapasztaltabbakra? Míg a kölykök a világ megmentésén ügyködtek, addig a többi réműző és rémidéző sziesztázott?
Az iskola valahogy megtelt egyébként diákokkal, akiknek bezzeg nem volt annyi jártasságuk a réműzés és rémidézés terén, mint hőseinknek. Mikor átkerül hozzájuk egy szörny, azonnal mind szétfutnak, pedig Charliéknak milyen könnyen sikerült megküzdeniük mindenféle lényekkel, és ők csak 3 -an voltak hozzá, nem többtucatnyian. Vagy ha nem is sikerült valamit legyőzniük, legalább harcoltak, és minimum felhúzták a lényeket.

Az események folyama meglehetősen kiszámítható, és a kivitelezés miatt élvezhetetlen. Egy nagy kapkodáshalmaz az egész. Az alábbi tanulságok vonhatóak le: ha rosszat csinálsz, mindenki azt fogja mondani: "Nem baj, te csak jót akartál. Mind meghalunk, mert ránk szabadítottad a gonoszt? Nem gond, kérsz egy kedvjavító fagyit?" Ha a gyereked jogtalanul van slamasztikában: ott kell hagyni, majd csak kimászik valahogy, nehogy már ez is a te nyűgöm legyen! Ha egy nagy erejű fegyvert az őrizetedre bíznak: fordíts neki hátat, hátha valaki más "jobban" ki tudja használni. Tanulás nem kell ahhoz, hogy a tudás veled legyen, mert mindig van valami marha, akit rá tudsz szedni, hogy az ő fejében levő tartalmat használd.

Összességében nézve nem sokkal, csak egyetlen fokkal minősíthető följebb, mint az előző kötet, ugyanis ha nem is mindenhol, de néhol akadt egy-két tetszetősebb jelenet. Ilyen volt az elején levő vizsga "akciósabb" része, illetve a hidrákkal való harc, ahol ismételten kimaradt némi információ. (Ha egy hidrának levágják a fejét, stílusosan 2 másik nő a helyére. Itt nem.)

Angolul ugyan már létezik, de magyarul nem jelent folytatása a sorozatnak. Bízom benne, hogy valamikor a harmadik kötetet is majd a polcomon tudhatom...
Folytatás...

2012. augusztus 22.

Cornelia Funke - Bűvölet (Tintaszív 1.)

2 megjegyzés

Egyszer régen láttam egy filmet. Az volt a címe, hogy Tintaszív. Akkor teljesen elbűvölt, és mikor megláttam, hogy "Based on...", azonnal kívánságlistára tettem a könyvet. Új beszerzéseken törpöltem, hogy csökkentsem a kívánságlistám, mikor megláttam, hogy Lana a molyon eladna egy példányt belőle. Úgy gondoltam, biztos jó állapotban lehet, elvégre Lanáról van szó, és azonnal felvettem vele a kapcsolatot. Ekkor azonban megintcsak egy varázslat történt.

Kedves Lana! Ezúton is szívből köszönöm a könyvet! Ígérem, legalább annyira fogok rá vigyázni, mintha Maggiehez került volna :-)

Maggie és Mortimer (vagy ahogy a kislány hívja: Mó)  élnek egy házban. Apja és lánya remekül megvannak ketten, és összekötik őket a könyvek. Egyenesen imádnak olvasni, Mó pedig "könyvgyógyászként" - könyvkötőként - keresi a kenyerét. Ha már szétszakad a könyved gerince, elhagynád a borítót, keresd fel Mót, akinek arany keze van a munkához. Idilli életüket azonban egy csapásra ládákba csomagolják néhány ruhával és könyvvel együtt, mikor Maggie meglát az ablakán keresztül egy ismeretlen fickót. Mó beinvitálja az idegent, aki figyelmezteti a férfit a nagy veszélyre. Mó és Maggie másnap már útra készek, és kénytelenek hátrahagyni addigi életüket.
Maggie semmit sem ért. Három éves volt mindössze, mikor az édesanyja csak úgy eltűnt. Apja hirtelen titkolózni kezd előtte, és a kislány, hogy megtudjon valamit, kénytelen hallgatózni.
A férfiről kiderül, hogy egy Porkéz nevű bűvész, akinek van egy Gwin nevű "házi kedvence", ügyesen bánik a tűzzel, remek zsonglőr, és... nem éppen a legjobb barátja Mónak.
Így kötnek ki hát Elinornál, a könyvek asszonyánál, akinek a hatalmas házában ameddig a szem ellát, mindenfele könyvek sorakoznak. A nő is részese lesz a kalandnak, ami nem szól másról, minthogy megszerezzenek egy könyvet. Mindenkinek másért kell. Mónak egy titka van benne elrejtve, Elinor csak segít Mónak, Porkéznek honvágya van, a rosszak pedig ki akarnak valakit olvastatni, és rászabadítani a könyv egyik szereplőjét a világra. Bizony, mert Mónak van egy különleges adottsága: akármit felolvas hangosan, az megjelenik a való világban...

Meglehetősen érdekes történetnek indul, az alapötlet kíváló. Egy férfi, aki bármit olvas fel hangosan, az kilép a könyvből, és a valóságban mászkál. Ki ne álmodna könyvmolyként ilyen erőről, hogy találkozhasson a kedvenc szereplőivel, vagy a kedvenc könyvbeli helyszínét a valóságba hozza?
Abból kiindulva pedig, hogy a történet középpontjában Maggie, egy 12 éves gyerek áll, már lehet sejteni azt, amit a stílus alá is támaszt: ez egy színtiszta gyerekmese. Nem arra hivatott, hogy valami nagyon komoly mű legyen, nem is lehet úgy kezelni, hisz a stílusa olyan, ami kifejezetten a gyerekek nyelvére van formálva, rengeteg magyarázattal, leírással a könnyebb elképzelhetőség kedvéért. Ez jelenti helyenként a könyv legnagyobb buktatóját, ugyanis itt-ott erről elfeledkezik az író, és belekerülnek olyan momentumok a történetbe, hogy férfiak nők fenekét akarják megfogni (molesztálni) és ehhez hasonló megmozdulások. Persze, az olvasó érti, hogy valami nyersnek, durvának is kell lennie a történetben, mert nem állhat minden cukormázból, de ez egy gyerekeknek szóló mese! Ami már nem feltétlenül az író hibája, de a könyv élvezésén csorbát ejt, azok a hibás ragzások (ragozások), és elírások.

Mindezek ellenére a könyv tele van bájos karakterekkel, mesebeli lényekkel, más művek szereplőivel, és minden a Tintaszív és természetesen a könyvek, és a könyvekbe zárt szereplők körül forog. Hogy lesz egy gondtalan kislányból egy olyan történet főszereplője, amilyenre minden kisgyerek vágyik.

Tetszettek a mű folyamán a fordulatok, az árulások sorozata, hogy néhány karakterről különös dolgok derülnek ki. Maga a hangulat, a néhol laza, néhol feszült mivoltával igazán élvezhetővé teszi az olvasást. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem színtiszta "happy end" a vége, nem élnek boldogan, míg meg nem halnak, hanem ott van egy aprócska balsejtelem a végén, ami beárnyékolja a felhőtlen örömöket.

Több különös karakterrel is találkozunk a könyvben. Itt van mindjárt "Varázsnyelv"- alias Mó -, aki a könyvek gyógyásza, és erre építi fel a világát, az életét is. Maggie, a lánya örökli tőle a könyvek iránti szeretetet. Elinor, aki szegről-végről szintén a rokonuk, az egész házát könyvtárnak rendezi be, minden könyvet a gyermekének tekint, akikhez azonban nem tanácsos hozzányúlni - főleg az embergyerekeknek nem, mint amilyen Meggie. Akad még egy főgonosz is, aki ezúttal Kaprikornusz néven fut, és a pribékjei, akik tényleg meglehetősen gonoszok, ráadásnak pedig egy-egy könyvből lettek kiolvasva. Hobbijuk a macskákra lövöldözés, egyébként gyújtogatnak, gyerekeket és idős nőket riogatnak, embereket kínoznak, és érezhető rajtuk az igazi gonoszság, mely végig áthatja a jeleneteket, amelyekben megjelennek.

Porkéz és Gwin
Mindezek ellenére a szereplők közül  akit a legjobban megkedveltem, az a gyáva, ám annál rafináltabb bűvész, Porkéz volt. Noha nem egy "tiszta lelkű" figura, a lelke mélyén nem akar ő senkinek rosszat, csak haza szeretne jutni valami úton-módon, és éppen ezért mindent meg is tesz. Lehet, hogy önző, mégis meg lehet érteni az indítékait, miért cselekszik úgy, ahogy. Aztán az is lehet, hogy azért ő fogott meg leginkább, mert ott van mellette Gwin, a vadászgörény, aki jó szolgálatot tesz. Néhol még meg is sajnáltam Porkézt a regény folyamán, elvégre nem önszántából hagyta el a könyvet, hanem kiolvasták őt is a Tintaszív világából, és nem tudja elfogadni a valóság világát.

Később társa is akad az őt kiskutyaként követő Farid személyében, aki az Ezeregy éjszaka meséiből kerül kiolvasásra. A fiú hűséges Porkézhez mindannak ellenére, ahogy a férfi bánik vele. Számomra ez is azt mutatta, hogy Porkéz egy magának való figura, inkább egyedül botladozik végig az ösvényeken, és igyekszik kevesekhez ragaszkodni, hogy könnyebb legyen aztán az elválás.

Mint említettem volt, a regénynek részben pozitív, részben szomorú véget kanyarított Funke. Tekintve, hogy a folytatások - sajnálatos módon - nem jelentek meg magyarul, nem tudom, mikor lesz módomban folytatni a történetet. Bízom benne, hogy mielőbb hozzájutok, ha máshogy nem, hát eredeti nyelven a történethez, és talán megtudhatom, hogy mi történik Meggievel, Móval, és a többiekkel.
Folytatás...

2012. augusztus 21.

Gazdára lelt egy újabb könyv

2 megjegyzés

Emlékeztek még rá, mikor A szukkubusz dalát ígértük oda pár rímért cserébe?

Bizony érkezett is versike, amiért cserébe oda is adtunk egy Richelle Mead kötetet egy szerencsés verselőnknek.
Ezúton is szeretnénk gratulálni Evelinnek, aki nem félt elküldeni rímeit, hogy a szukkubusz neki daloljék!

Akik ezúttal nem nyertek, ne csüggedjenek, hisz van még játék a tarsolyunkban, és olyan könyveink, amik szeretnének olyan könyvespolcokra vándorolni, ahol még nem található belőlük példány. 

Jó játékot legközelebb is és sok szerencsét mindenkinek!
Folytatás...

2012. augusztus 20.

11 kérdés: avagy a Liebster award folytatása...

2 megjegyzés

Először is elmondanám, hogy rengeteg kérdés záporozott, így egy-két emberé az előző körben kimaradt. Első körben szeretnék elnézést kérni azoktól, akiknek a kérdéseire nem válaszoltam az első körben, viszont ezúton pótolnám elmaradásaimat/hiányosságaimat.

Szeretném a mostani kérdéssorokat szívből megköszönni az alábbi személyeknek: Tempy (akitől elnézést, hogy tőle kaptam meg legelőször, és mégis a második körre maradtak a válaszaim :( ),  Gicának (akinek valahogy szintén elsiklottam a kérdései fölött, és nincs mentségem, miért történt meg :( ), Xeroikosznak és Ypsilonnak.


Tempy kérdései:

1. Melyik tv-sorozatban vállalnál el szerepet? Ki lennél?
Ez nehéz kérdés, mivel rengeteg sorozatot szeretek. Régen nagy sorozatfüggő voltam, mára már ez nem annyira jellemző, mert a tanulás és az olvasás sok dolgot háttérbe szorít - többek között a sorozatnézést is. Ahol szívesen lennék szereplő az a Misfits, ahol olyan szuper erőt kaphatnék, amit csak meg tudnék fizetni. Ha oda nem kerülhetnék be, akkor a Dresden aktákban vagy a Holdfényben lennék a harmadik járókelő, aki véletlenül mindig pont látja a főhősöket, mit ügyködnek össze.


2. Ha utazhatnál az időben, hova mennél? Miért pont oda?
Más körülmények között azonnal rávágnám, hogy KÖZÉPKOR!, de mivel azok az adottságok, amik, azt mondanám, hogy a finomkodó romantika időszaka lenne, ahol az urak urak, a hölgyek hölgyek. Egyszer kipróbálnék egy régimódi bálozást tánclapokkal, és hasonlókkal, úgyhogy az 1600 -as évekre voksolnék.


3. Melyik az a könyv, amit szerinted mindenkinek el kellene olvasnia?
Nehéz kérdés, mert emberfüggő, kinek mi tetszik. Lehet, hogy nekem roppantmód tetszett Safiertől a Pocsék karma, de lehet, hogy másnak túl egyszerű olvasmány lenne. Ami tanulságos, és ezért adnám emberek kezébe az a Több mint emberi, vagy a Békésharcos útja lenne.


4. Volt már olyan olvasmányod, amin könnyesre nevetted magad? Melyik az?
Az előző körben erre a kérdésre válaszoltam, és sajnos azóta nem bővült ilyen téren a repertoárom. Viszont ezúttal kicsit kiegészíteném. A humoros könyvek mellett lehet, hogy nem annak szánták, de néhol könnyesre nevettem magam az az Éjszaka háza sorozat eddig olvasott kötetei voltak. Igaz, nem a fantasztikus humora miatt, de néha tényleg könnyezve gurultam.


5. Kedvenc könyves idézeted?
Ilyen sok van, úgyhogy ennek szerintem szentelek majd egy teljes posztot. Mikor olvasok egy könyvet, általában ha tetszik egy-egy részlete, azonnal kiírom magamnak, hogy később, ha visszaolvasom, eszembe jusson, mi az az apró momentum, amit másoknak sikerült helyettem megfogalmazniuk, mivel a gondolataim szavakba öntésével mindig gondban vagyok...

6. Melyik az a könyves karakter akinek valamely bűnét Te nem bocsájtottad volna meg a hősök helyében?
Főhőst nem lehet mondani? Zoey (Éjszaka háza sorozat) hibáit nem bocsátottam volna meg a mellékszereplők helyében.
Iliána és Ravn (Margit Sandemo - Varázsjelek) szerintem túlzottan megbocsátó párocska, és mikor tehetnének ellene, hogy az egyik gonosz (a sokból) többé ne árthasson nekik, kockáztatnak azzal, hogy életben hagyják... Én a helyükben nem így döntöttem volna.

7. Kedvenc mesekönyved?
Olyanom nincs, mivel Lázár Ervin és Benedek Elek könyvei közül kiskoromban bármelyiket nyomták a kezembe, ugráltam örömömben. Egy kedvencet nem tudok kiemelni, egy tucatnyit már annál inkább :)

8. Van valamilyen más hobbid is az olvasáson kívül?
Alvás (az egyik favoritom), filmnézés, zenehallgatás (mindig mindenhol), továbbá szeretek sportolni, vagy csak elmenni valahova a barátaimmal.

9. Van olyan idegesítő tulajdonságod, amit mások nem szeretnek benned, de szerinted amúgy ez teljesen normális?
Hát, amit elítélek magamban, azokat azért teszem, mert nem tartom normálisnak, hogy a sajátjaim. Ilyen például a heves természetem, hogy képes vagyok hirtelen beszólni, és szerintem ez nem normális. Mint írtam feljebb, nem tudom kifejteni a gondolataimat. A legtöbb dolgot humorosnak szánom, és élő beszédben ez ki is derülne, írásban azonban nem megy át a hangsúly. Másoknak az írásbeli beszólásaim nem tetszenek, de úgy vélem, élőben máshogy menne át, és akkor normális lenne a dolog, nem pedig "bunkóság".

10. Ha gazdag és híres lennél, ki lennél legszívesebben?
Önmagam. Ha gazdag lennék, nem akarnék más bőrébe bújni.

11. Melyik könyves történet volt az, aminek a végével nagyon nem értettél egyet. Mi nem tetszett benne?
Sok ilyen van, és többnyire azért nem értek velük egyet, mert vagy a főhősök döntöttek túl ostobán, vagy annyira sablonos, hogy untam.



     .-'
'--./ /     _.---.
'-,  (__..-`       \
   \          .     |
    `,.__.   ,__.--/
      '._/_.'___.-`




Gica kérdései:


1. Ki az az író, akivel szívesen találkoznál személyesen?
Hogy legszívesebben kivel, fogalmam sincs. Akikkel viszont szívesen találkoznék (és akkor már az összes meglevő könyvüket összefirkáltatnám velük, ha lehetne) nem mások, mint Greta May, akinek 2 -ből 2 regénye tetszett; J. Goldenlanenel, akinek sokból sok könyve tetszett, és ő volt életemben az első író, akivel láttam interjút; Szélesi Sándor, akitől tök mindegy mi jön, biztos vagyok benne, hogy úgyis szeretni fogom, mindegy milyen régi, vagy mennyire új darabról van szó; Andrew Bellringerrel, akinek a Hősellátója miatt nem voltam éppen mintagyerek bizonyos tanórákon; Jonathan Cross -szal, aki megszerettette velem a thrillereket.

2. Melyik könyv az, amit szeretnél, hogy megfilmesítsenek?
Egyiket se. Nekem pont úgy tetszenek a könyvek, ahogy elképzelem őket. Mivel legtöbb esetben ehhez képest csalódást okoz, ha a könyvhősöket a mozivásznon látom, inkább szeretném, ha csak könyvverzióban léteznének.

3. Ha egyszer már pontoztál egy könyvet, előfordult, hogy később mégis változtattál rajta? Ha igen, miért?
Néhány könyvnél megesik, hogy szeretnék változtatni a pontozáson. Például visszagondolva nem értem, miért pontoztam le a Cat és Bones 3 -at, mikor az volt a sorozatból a kedvencem és hogy kaphatott jobb pontot az első kötete a sorozatnak, mikor az azért gyengébb? Viszont a legtöbb esetben ilyen nincs, az első érzés marad.

4. Megfordult már a fejedben, hogy abbahagyod a blogírást?
Milliószor. Mikor elkezdtem, nem hittem volna, hogy olyan dolgokkal kell majd szembesülnöm, amikkel... Amikor elkezdtem azt hittem, hogy milyen könnyű lesz, csak megírom a kis értékeléseimet, aztán kalap kabát. Arra nem gondoltam, hogy viták kiváltója lehet negatív értékelés, vagy hogy valakit megsértek azzal, ha azt mondom, hogy "elnézést, de nekem ez a könyv ezért vagy azért nem tetszett". Amikor megkaptam, hogy "persze, a te véleményedet sokan olvassák, ezért nem veszik a könyvet" elöntött a bűntudat, hogy valóban igaz lehet ez? Mint írtam, heves vagyok, először nem gondoltam végig a dolgot, de később azért rájöttem, hogy ez alaptalan, elvégre nem hiszem, hogy bárkit is lebeszélnék bármi beszerzéséről, vagy elolvasásáról, hiszen ki tudja? Lehet, hogy nekem nem volt zsánerem a könyv, de másnak attól még lehet az. Szóval a szavam alapvetően nem nyom sokat a latban. A másik, amiért abba akartam volna hagyni, mert néha csak úgy jólesik letenni ezt, vagy azt, mikor az embernek minden a nyakába szakad, és olyankor a blogot is egy nyűgnek érzi. Viszont túlzottan hiányozna, ha nem jöhetnék fel, hogy valami blablával teletömjem. Az írás legtöbb esetben megnyugtat és minél többet írok, bízom abban, hogy a stílusom is csiszolódni fog :)

5. Rokonaid, ismerőseid tudják, hogy blogot vezetsz? Olvasnak is téged?
Néhány barátom már régóta tudja, a családom csak nem olyan régen szembesült vele, mikor megunták, hogy mindig át kell venniük a csomagjaimat, és rákérdeztek, hogy "ez megint már kitől?" Nem olvasnak engem, mert alapvetően nem szeretnek olvasni. Barátaim közül néhányan követik a blogot, és ezzel együtt a jobbra-rosszabbra sikerült posztjaimat is :-)

6. Hogyan döntöd el mi lesz a következő olvasmányod?
Vagy megszavaztatom, vagy a körülmények hozzák így, vagy a hangulatomtól függ. A szavazás a blogon történik, mikor a sokból tényleg nem tudom kiválasztani, mit olvassak. Viszont, ezen módosítanak a körülmények, mint ahogy mostanság is történt, ugyanis, ha egy könyv túl vastag, nem kockáztatom meg, hogy betörjem a borítót, vagy a gerincet az utaztatással (ez a körülmény). Ilyenkor választok valami kisebbet az utazásra (mert mégsem megyek el sehova olvasnivaló nélkül), majd ismét nekiállok annak, amit eredetileg megszavaztak nekem.
Ha nem szavazással, akkor hangulati úton választok, vagy valaki a kezembe nyomja, hogy "olvasd ezt!"

7. Melyik könyv főszereplőjével rekednél egy lakatlan szigeten?
Robinson Crusoeval, mert neki már van tapasztalata e téren ;) Viccet félretéve: nem tudom. Nincs kifejezetten egy karakter, akit kedvelek. Valószínűleg egy mágust választanék, vagy egy teleportáló egyént, hogy szükség esetén kimenekítsen a szigetről :)

8. Mi a véleményed az e-bookról?
Könyvet inkább papíron látok szívesen. Maradi vagyok, de szeretem nézegetni a gerinceket, meg érezni a könyvek illatát.

9. Kemény vagy puha? Mármint a borító :)
Noha a kemény kevésbé törik, nekem egál, miben van meg a könyv. Amiből van puha, ott inkább azt preferálom (aztán nagyon vigyázok a gerincre), aminek meg csak kemény gerince van, ott meg örülök, hogy nem kényszerülök választás elé.

10. Melyik az a könyv, ami még nem jelent meg nálunk, de nagyon szeretnéd?
Ez a kérdés is elhangzott már, akkor Thurman könyveit mondtam, sajnos a lista azóta képtelen volt bővülni. Mondjuk úgy: nem mertem körbenézni, hátha még valamin megakadna a szemem :)

11. És hogy legyen egy nem könyves kérdés is: Milyen zenét hallgatsz szívesen?
Egy kellemes rockszámnak sosem bírok ellenállni. Mikor ezt a bejegyzést írom, épp Adelitas Way van a lejátszóban: 
http://www.youtube.com/watch?v=_kuMWNfW0jU




     .-'
'--./ /     _.---.
'-,  (__..-`       \
   \          .     |
    `,.__.   ,__.--/
      '._/_.'___.-`


Xeroikosz kérdéssora:

1.Kiskorodban volt-e valami mumus/vagy mesebeli lény amitől féltél?Esetleg úgy érezted ott lappang az ágy alatt?(nekem volt >.<) 
Nem éppen mesebeli lény, de az árnyékoktól féltem. Mindig, mikor kinéztem az ablakon, másképp vetültek a szomszéd ház falára. Aztán megtudtam, hogy az nem azért mozog, mert él, hanem azért, mert a nap fényétől van.

2.A Moly-ra hogy találtál rá?Véletlen vagy valaki ajánlotta Neked?
Ajánlották, egy ismerősöm.

3.Mi volt az ami elindított a blogírás útján?
Az elefánt memóriám: attól tartottam, hogy elfeledkezem valamelyik olvasmányomról.

4.Szeretsz zenét hallgatni olvasás mellett?
Igen, legtöbbször hallgatok zenét olvasás közben.

5.Olvastál-e valaha romantikus regényt,és ha igen hogy tetszett?Ha nem,miért nem tetszett?
Kezdek megbarátkozni a romantikus regényekkel, de nem mindig és nem akárkitől. Szeretem az 1600 -as évek körül játszódó darabokat. Két írónőtől bármilyen mennyiségben jöhet romantikus: Charlotte Bronte és Tracy Chevalier.

6.Van olyan könyved,ami magyarul is megvan és idegen nyelven is?(nekem pl.:Gena Showalter:Éjsötét vágyak magyarul és angolul is megvan,így értem)
Igen, a Narnia 7, amit először angolul olvastam, mert úgy jutottam hozzá, majd (köszönet érte) segítettek beszerezni a magyar változatot. (Éljenek az angyalkáim, akiknek nem tudok eléggé hálás lenni! Köszönöm!)

7.Melyiket szereted jobban,a kemény kötésű könyveket,vagy a puha kötésűeket?
Erre nemrég válaszoltam, azóta még nem változott a véleményem.

8.Ha bemész egy könyvesboltba hogy szoktad elkezdeni a könyv vadászatot?Csak úgy elkezdesz sétálni,és éppen amit meglátsz,vagy céllal mész?
Ez egy olyan procedúra, mint másoknál a ruhavásárlás: bemegyek, vagy 2 tucatnyi könyv hívogat, hogy "Vigyél magaddal!" Egyet kiválasztani mindig nehéz, rangsorolni, ki kell leginkább. Viszont valamelyest céltudatosan megyek: mindig a fantasy polcnál kötök ki. Amint meglátok valamit, amit kívánságlistára tettem molyon, mindjárt végem...

9.Hiszel-e a mesék erejében, és abban hogy a valóságban is vannak használható mondanivalói?
A mesék használható mondanivalójával az a baj, hogy nem mindenki játszik azok játékszabályai szerint. A legtöbb mese azt tanítja, hogy a jók mindig győznek, a rosszak mindig elbuknak, de az élet sajnos mindenkibe beleveri, hogy "ez nem mese, ez a valóság, ahol bizony sokszor megesik, hogy a jó elbukik, a rossz pedig győz". Valaha hittem a mesékben, manapság már csak illúzióknak tartom őket...

10.Van kedvenc magyar íród?Ha igen mesélj róla,ha nem azt is miért nincs.
Ha most azt mondanám, hogy Greta May a kedvenc magyar író(nő)m, hazudnék, mert ugyanúgy szeretem a Goldenlane -könyveket, vagy Szélesi Sándor könyveit. Dörnyei Kálmánt sem hagyhatom ki a sorból, akinek a Kaland nélkül című könyvére éveket vadásztam, és nem okozott csalódást, minden keresési akció megérte. Nincs kedvenc íróm, mert azon magyarok közül, akiktől szívesen olvasok, a legtöbben nem egy műfajba tartoznak, és ha mégis (mint például Szélesi Sándor és László Zoltán), akkor sem tudok dönteni, mert mindegyik írónak valami megfogott a könyvében - másként nem olvasnék tőlük szívesen akármit.

11.Ajánlj nekem egy könyvet,amit úgy érzel megosztanál velem is szívesen.
Safier - Pocsék karma: ha még nem olvastad, és szeretnél egy könnyed kikapcsolódást némi humorral fűszerezve, egy könnyed délutáni olvasmány gyanánt tökéletes választás :)


.-' '--./ / _.---. '-, (__..-` \ \ . | `,.__. ,__.--/ '._/_.'___.-`




Ypsilon kérdései

1. Van-e olyan írő/nő, akit ki nem állhatsz? 
Mivel a könyveikkel van a legtöbb kapcsolatom, nem az írókkal, ezért személyes problémám egyik íróval sincs. Az meg hogy ha valaki könyve nem tetszik, nem indokolja, hogy utáljam, mert lehet, hogy egy végtelenül kedves ember áll a sorok mögött.

2. Szoktál nasizni olvasás közben? Mit? 
Védjegyem a Mexicorn, és azért azt, mert azzal nem maszatolom össze az ujjaimat, hogy aztán belenyomkodjam a lapokba.

3. Volt már veled olyan, hogy egy kölcsönkért könyvet tönkre tettél? 
Nem szeretek kölcsön kérni, mert oké, hogy a saját könyveimre is vigyázok (ennek ellenére néha történnek balesetek), de kölcsönkért könyvre még annál is jobban, akár a hímes tojásra.

4. Milyen zenét szoktál hallgatni olvasás közben (ha egyáltalán hallgatsz)? 
Általában műfaját tekintve rockot, vagy alternatívat, mikor mit. 

5. Van-e olyan gonosz karakter, akit jobban szerettél egy történetben, mint a főszereplőt? 
Romant jobban bírtam, mint Evert (Alyson Noel - Halhatatlanok sorozat), más pillanatnyilag nem jut eszembe, pedig biztos, hogy volt még ilyen.

6. Szoktál sírni érzelgősebb fejezeteknél? 
Érzéketlen vagyok: nem. 

7. Kb. hány könyved van? 
Egy darabig vezettem róla nyilvántartást, de fogalmam sincs már. 250 körül elvesztettem a fonalat. Azzal együtt, amiket még nem olvastam, amiket kölcsönbe adtam, és amiket nem szoktam berakni az olvasós darabok közé olyan 300 körül lehet, vagy 350.

8. Szoktál egyszerre több könyvet is olvasni? Mennyi volt eddig a legtöbb egyidejű olvasásod? 
Rossz szokás, de szoktam. Általában ez azért alakul ki, mert az egyik egy vastagabb darab, amit nem tudok cipelni csak úgy, és belefogok közben egy másikba is, majd visszatérek a vaskos kötethez, ha a vékonyakkal végeztem. Eddig olyan 10 könyvet olvastam egyszerre, de ezt redukáltam a max 2 -es határra (ha képregényt is olvasok közbe, azt nem számolom könyvnek).

9. Vannak olyan tárgyak (könyveken kívül), amiket mániákusan gyűjtesz? :D 
Nyáron szúnyogokat, télen legyeket ;) Tárgy, amit mániákusan gyűjtök és nem könyv, olyanom nincs. Régen gyűjtöttem ugyan szalvétát, de már azt sem mondhatnám, leszoktam róla. 

10. Hány oldalas volt a legvastagabb könyv, amit olvastál? 
Őszintén szólva fogalmam sincs. Olyan 700 oldal körüli.

11. Melyik a kedvenc műfajod?
Itt sem tudnék egyet kiemelni. Minden műfajt szeretek a westernt leszámítva. Minden attól függ, hogy ki az író, mennyire tudja eladni nekem az adott műfajon belül írt könyvét. Például Jonathan Crosstól thriller, László Zoltántól sci-fi, J. Goldenlanetől fantasy és így tovább jöhetnek. Nem hiszem persze, hogy egy író csak egy féle műfajban alkothatna, viszont tényleg minden a kivitelezésen múlik. Ha valakitől egy adott műfajban valami rosszat olvastam, a többi, ilyen műfajban írt könyvéhez óvatosabban állok hozzá.
Ami legközelebb áll hozzám az a fantasy, a sci-fi, a thriller, és a krimi, de minden másra is meglehetősen nyitott vagyok. Hogy a western miért nem... valahogy nem szeretem az indiános könyveket, sem a párbajozó cowboyokat. A vadnyugat nem az én világom - ez a filmvászonra is igaz valahogy, nem csak a könyvekre.



Illő dolog lenne 11 dolgot megint, ami esetleg érdekesség lehet (ezúttal igyekszem szűkíteni a könyves dolgokat):
1, Szeretem a csokit, minden mennyiségben, szeretem a marcipánt is, viszont a kettőt elegyítve már nem eszem meg (marcipános csoki).
2, Említettem, hogy védjegyem a Mexicorn. Ez azóta van így, mióta egy barátom azt mondta, próbáljam ki, mert finom. Teljesen rákattantam, és sosem tudok neki ellenállni.
3, Annak ellenére, hogy nagyon igyekszem vigyázni a könyveimre, a kedvenc darabjaimban megtalálható annak a napnak a menüje, amelyik napon olvastam. Például a Rettentő gyönyörűségbe beleesett egy adag spagetti, mert az egyik jelenetnél beleesett az oldal közepére a villámról.
4, Noha nem látszik, szeretem a rockzenét, és a Disturbedtől Daugthryig (az erősebbektől a kevésbé rockos számokig) mindenfélét meghallgatok.
5, Nem szeretek az ágyban olvasni, mert olyankor valahogy mindig a tv képernyő bámulásába fullad az olvasás.
6, Szívesen kóstolok meg olyan ételeket, amiket még nem ettem, a legkülönösebb ételektől sem riadok vissza. Eddig a legextrémebb talán a csiga és a békacomb volt.
7, Szeretem az online karakterépítős és stratégiai játékokat. PC játékok tekintetében is ezeket preferálom, a kedvenceim háborús jellegűek.
8, Kiskoromban egy horrorfilm után mindig attól féltem, hogy egyszer csak leszakad a kezem.
9, Amikor olvasni tanultam, azt mondták, hogy soha nem fogok megtanulni olvasni. Lassabban ment az olvasás, mint az átlag gyerekeknek. Azóta megtanultam gyorsolvasni, de ritkán használom, mert szeretem rendesen átrágni magam a könyveken.
10, A kézleszakadós kiskori eset ellenére a horror az egyik kedvenc műfajom a filmvásznon, de még nem találtam meg azt a horrorfilmet, amitől megijedtem volna: általában sikerül végig nevetnem rajtuk.
11, Szeretek meglepni másokat (pozitív értelemben). A legnagyobb átverésemnek azt tartom, amit Timus kapott tőlem a névnapjára. (Hát igen, ilyen az Angyalsors ;) )


Azt hiszem, egyelőre ismételten ennyi lenne. Bízom benne, hogy kielégítőnek találtátok a válaszaimat. Ha valakit megint kifelejtettem a felsorolásból, előre is elnézését kérem!

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és feltette a kérdéseit! Nem tudom kinek továbbadni, úgyhogy még mindig áll az, hogy legyen azoké az én kérdéssorom, akik megosztanák a nagyvilággal, és velem a válaszaikat :)
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger