2011. február 28.

Februári blogmese

2 megjegyzés

Ím, vége a februárnak, lássuk csak, mi minden történt azon túl, hogy a blog e hónapban ünnepelte ezen a tárhelyen az első szülinapját, és e hónap rengeteg ajándékkal örvendeztetett.
A blog némi "átalakításon" is keresztül ment. A változások apró kis eszközölések voltak csupán, ennek ellenére bízom benne, hogy tetszik nektek :).
Először is: a jobb felső csücsökbe kicsit megváltozott a "statisztika" jelzőm, és ezentúl Moly -os polcon is szemléltetem, hogy mely kötetek kerültek fel az elolvasott könyvek közé. Mint látható, nem minden kötetről kerül fel leírás a blogra, azokról a könyvekről továbbra is a hó végi postokban teszek majd említést.
Ami a külsőt illeti még: ezentúl csak a hónap végén derül ki, milyen új köteteket szereztem be (vagyis nem lesz állandóan bővülő lista a lap tetején, mint eddig), továbbá átrendeződtek a jobb oldali sávban a kategorizálások is és a blogkövetés ezentúl a lap aljára görgetve lesz elérhető.

Most pedig következzék egy kis tételes áttekintést a hónap "könyvmozgásairól":

Beszerzéseim:

  Olvasásaim, amikről került fel írás az oldalra:

Olvasmányaim, amikről nem került fel írás:


E. Charles Vivian - Robin Hood
Fülszöveg:
Réges-régen, talán hétszáz évnél is régebben történt, hogy az angol nép balladákban énekelte meg a legendás hírű Robin Hoodot és víg cimboráit. Charles Vivian angol író regényalakban dolgozta fel az ősi történetet, s így még közelebb hozta, a mai olvasóhoz. Robin Hood az erdőben élt kis csapatával, s abban a szomorú korban, amikor a jobbágyot, a szegény embert még az ág is húzta, egyedül ő szolgáltatott igazságot. A rablókat, a harácsolókat megsarcolta és mindenféleképpen borsot tört az orruk alá. A szegényt és az elnyomottat azonban minden erejével segítette. Sok vidám kaland esik meg velük a sherwoodi erdő mélyén, s az olvasót nagyszerűen elszórakoztatja a könyv egészséges humora, vidám kalandossága. 

Érdekes olvasmány, de nem az én műfajom, nekem annyira nem nyerte el tetszésem, mint amennyire vártam. Olvastam róla olyant, hogy humoros, hogy jobb, mint a film, ehhez képest csalódtam benne...






 
 Robert Luis Stevenson - Dr. Jekyll és Mr. Hyde


Fülszöveg
Stevenson majd' 120 éves horrorklasszikusa eddig is számtalan különböző könyvnek, filmnek adott már ötletet. Dr. Jekyll, a tudós, egy különleges kísérlet során felfedezheti saját, állatiasabb énjét. A kísérlet következtében szörnyű teremtménnyé változik: megszületik Mr. Hyde, minden idők egyik legrettenetesebb regényfigurája. Jekyll rádöbben: valóban élhet egy állat az emberben… 

A Frankenstein után azt hittem, hogy ez a regény is csalódás lesz, ennek ellenére érdeklődve figyeltem, hogyan bontja ki az író Jekyll és Hyde viszonyát, továbbá hogyan fedi fel a szereplői előtt az igazságot, a jó és rossz harcát, ami minden ember lelkében játszódik...

A hónapban nem történt Várólista csökkentés bizonyos "technikai" okok miatt, de ami késik, nem múlik (remélhetőleg).
Lena91 is rakott fel pár postot a blogra. Ezek kislistája:


Mindenkinek jó olvasást kívánok a következő hónapra is!
Folytatás...

2011. február 23.

Telefonon is könyv? (avagy Hasznos holmik 2.)

0 megjegyzés

Emlékeztek még a "Hasznos holmik könyvmolyoknak" cikkemre? Mondhatni, ez most annak egyfajta folytatása lesz (részben).

Először is egy olyan programmal kezdeném, ami nem a mobiltelefonokhoz kapcsolódik (azokról majd kicsit lejjebb). Ez egy számítógépes program, aminek a neve:
Koobits eBook Reader, ami egy Freeware program.
Mit tud ez a kis aranyos?
Ezzel nem csak rendezni tudod a pdf formátumú e-könyveidet, de olyan olvasási élményt ad, mintha tényleg saját kezűleg lapoznál a könyvben. Olyan képet ad az olvasó elé, mintha tényleg egy könyv lenne kinyitva előttünk, és (noha nincs papír illata, és zörgése), körülbelül ugyanúgy is lapoz. Tudunk az olvasmányainkba könyvjelzőt pakolni, ha nem szeretnénk elveszteni, hogy merre járunk adott kötetben, továbbá saját igényeinkre tudjuk formázni a kötetet, vagy akár a lapozást is (ugyanis van olyan funkciója, hogy egyszerre egy, vagy két oldalt mutasson, hozzátenném, mind a két verzió ugyanolyan kényelmes, mind a két módon ugyanolyan olvasható, nem nyomja össze a betűket stb...)

Az Origó hírportálon még 2008 -ban (tudom, az már 3 éve volt stb...) fölkerült egy cikk, ami a mobiltelefonokra konvertál ebookokról szólt, és két, igen hasznos programot említett meg.
A CIKK

Tapasztalatok:

Shell: nekem a régi verzió valahogy jobban tetszett, egyszerűbbnek találtam a használatát. Csak benyomta az ember, hogy milyen telefontípusra kéri a konvertálást, esetleg, hogy fekete alapon fehér betűt szeretne, vagy fordítva, ha nagyon akarta, még azt is benyomhatta, hogy hova mentse (ha nem, akkor alapértelmezettnek a Dokumentumokba létrehozott egy saját kis mappát és oda nyomta az ebookot).
Ez számomra kicsit logikátlanabb felépítésű verzió, noha egy felületen megtalálható minden...

Readmaniac: Ez először egy kicsit megtréfált, ugyanis lehet vele egy "minta" ebookot csinálni, amit ha rátölt az ember a telefonjára, letesztelheti, milyen lenne, ha saját holmiból dolgozna át. A trükk abban rejlik, hogy nem kell mindenütt az első megoldást leokozni, és akkor felkínálja a fájl kiválasztásának lehetőségét. Tehát a tanulság: mindent el kell olvasni, figyelmesnek kell lenni, a program pedig elvégzi helyettünk a dolgok nehezét (mondhatnám úgy, hogy fogja a felhasználó kezét, míg be nem fejezi az átalakítást).
Egyébként itt is vannak ablakok, hogy milyen fájlt akarunk, milyen telefonra, milyen néven, milyen formára átalakítani. Amint mindent beállítottunk, máris megadhatjuk a helyet, ahova kérnénk a kötetet...

Ezek után mindenkinek, minden módon (és mindenhol) jó olvasást!
Folytatás...

2011. február 17.

Újabb díj

0 megjegyzés

Ismét kaptam egy díjat, amit ezúton is szeretnék megköszönni Gigi -nek!

A díjjal kapcsolatos szabályok: 
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek
2 ,Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges , lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.


Akiknek szeretném továbbadni:

Nima -nak, mert tetszenek a bejegyzései, az érvelései, és az érdekes témái, amiket felvet.

Lena91 -nek, mert ő kezdő bloggernek számít, még ha noszogatni kell is, hogy írjon arról, amiket velem szóban megoszt :)

Amadea -nak annak ellenére, hogy egyáltalán nem sorolható a "kezdő blogtársak" kategóriába.
Folytatás...

2011. február 14.

Natascha Kampusch - 3096 nap

0 megjegyzés

Fülszöveg
1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el.
A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét:
nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból.




Ki ne ismerné Natascha Kampusch történetét? A lány, akit elraboltak, 8,5 éven keresztül fogságban tartottak, aztán megszökött a fogva tartójától... Nem is olyan régi történet, ha azt vesszük alapul, hogy Natascha 2006 -ban szabadult ki... vagyis jobb kifejezés rá a "szökött meg".
Ő maga meséli el életét, bevezetve minket egy kicsit abba, milyen volt a viszonya az apjával, az anyjával, mondhatni a nővéreivel. Aztán megtörténik az elrablás, és részletesen feltárja az olvasóknak, mi történt vele, közben szakkönyvekben levő leírásokhoz kapcsolja az eseményeket, mintegy elénk rakva, mit mutat a "szakirodalom".
Egy erős akaratú, megtörhetetlen lány története ez, aki mindenféle szenvedéseken, kínzásokon, megaláztatásokon esett át, amiket tárgyilagosan ír le, és a könyv folyamán hozzá is teszi, hogy úgy élte meg a fizikai bántalmazást, mintha nem is vele történt volna meg. Ennek ellenére megbocsát a "tettes" -nek.
És igaz, hogy a könyv nem egy száraz, dokumentumoktól hemzsegő akármi, ami tényeket mutat be. A lány megosztja az impresszióit, a képzeteit, amik a fogsága alatt vele voltak, amik segítették őt, megingathatatlan akaraterejének kulcsát is bemutatja, illetve hogy hogyan viszonyult hozzá a tettes, mit kapott tőle, hogyan élték az életüket, míg csak a lánynak ki nem sikerült törnie a "falak közül". Natascha a zord, kiszolgáltatott, és függő helyzete ellenére is az életre voksolt, és noha láthatatlan falak közt is vergődött, nem csak az odú falai közt, mégsem adta fel annak reményét, hogy egyszer ismét szabad legyen...
Ezt a könyvet nem lehet értékelni, hogy jó, vagy rossz, ezért csak úgy jellemezném: példaértékű. Példát szolgáltat ugyanis arra, hogy egy ember akaratereje mire képes, és hogy az emberek milyen viselkedést tudnak tanúsítani egymással szembe. Elgondolkoztató, hogy ha csak egy kicsivel jobban figyelnénk a többi emberre, az ilyen és ehhez hasonló esetek elkerülhetőek lennének, és nem kellene ilyen hosszú idő hozzá, hogy fény derüljön rájuk...

Folytatás...

2011. február 11.

Két moly, három szülinap

6 megjegyzés

Azt hiszem, az ember szereti, ha pozitív dologgal lepik meg bármilyen ünnepre. Valami olyannal, ami váratlan, amire nem is számított, ami tényleg igazi örömet okoz számára, mert nem számított arra, amit kap.
Ma (2011.02.11.) találkoztam Lena91 -gyel, hogy megünnepeljük a szülinapjainkat. Van köztünk néhány nap, de azért együtt ünnepeljük meg őket. Mind a ketten molyok vagyunk, és az egyes könyvek iránti lelkesedésünk, áradozásaink mindig elárulják a másiknak, ki minek örülne, ha lenne (ha pedig ez nem árulkodna, segítségünkre van a moly.hu ;)).
Idén valahogy máshogy volt. Én már tudtam, ő mivel fog meglepni, ő pedig "sejtette", hogy mivel ajándékozom meg.
Ehhez képest mind a ketten alaposan meglepődtünk. Lena az antikváriumból jött, és mutatott nekem egy könyvet, illetve a hátlapját, és mondta, ha kell, az enyém lehet. Először elképzelésem sem volt, milyen kincsre bukkant, aztán megmutatta a borítót, és jött a kitörés, hogy már régóta listámon van a kötet, de egyenlőre még nem akartam beszerezni, mert amúgy is van mit olvasnom, meg hasonlók... Így hát Paul Hoffman - Isten balkeze lett Tonya Hurley - Szellemlány című kötetének kísérőtársa.
Én viszont ezek után hatalmas merényletnek éreztem, amire készültem - ráadásul duplázva. Pontosan tudtam, hogy mennyire szeretné megszerezni Natascha Kampusch 3096 könyvét, és... elhappoltam az orra elől, amikor módjában állt volna beszerezni (éljenek a migrének!). Amit akkor még nem tudhatott, hogy már más ajándékkal készültem számára... A turpisság a dologban az általam szándékosan mímelt megtévesztés volt, ezért úgy molyoltam, hogy az jó legyen. Kiderült, Lena azért utána nézett, felvettem e a "Magánkönyvtár" -ba moly.hu -n Natascha könyvét (ezt ma árulta el, miután átadtam a valódi ajándékát), és örömmel konstatálta, hogy nem, nem vettem fel, vagyis biztos nem saját részre szereztem be.
Nálam volt a Kampusch könyv - kellett valami olvasnivaló az utazáshoz -, és felülre került a táskámban. Hogy ki tudjam szabadítani az ajándékot, mindenképpen ki kellett vennem. Aztán meglátta, hogy félreteszem.
Kíváncsi pillantása kereszttüzében kivettem egy szatyrot, amin nem láthatott át... aztán elővarázsoltam belőle egy kötetet, ami ugyan fehér borítós, mint Natascha könyve, de hát mégsem az volt, hanem... valami más...
Azt hiszem, egyikünknek sem azt adta ez a nap, amire számítottunk, és mégis azt kaptuk, amit vártunk (részemről legalábbis így van).
Egy kis szokásos könyvesboltos-antikváriumos kirándulás, meg ebéd, meg trécselés után sajnos el kellett válnunk egymástól.

Most bárki meggyanúsíthatna, hogy nem tudok számolni, mert két molynak hogy lehet három szülinapja?
Február számomra az újrakezdés hónapja, és egyben a blogom szülinapja is. Noha ő nem tudott elmászni velünk, hogy megünnepelje, én azért megemlékeznék róla, mert egy év alatt rengeteg meglepetéssel halmozott el.
Újrakezdésről azért beszélnék, mert az előző blogom tárhelye egy gyönyörű, februári napon omlott össze (akkor már egy éve bloggerkedtem), úgyhogy átmásolgatva mindent átköltöztem ide, úgyhogy újra egy éves lett a blog, "új pólyába csomagolva", sokszor változtatott külsőt, és már több, mint 100 bejegyzéssel a háta mögött (ami 2 év terméke).
Azért is nevezném újrakezdésnek, mert a költözést követően ástam mélyebbre a blogolás rejtelmeiben, és kezdtem rendszeresebben, gyakrabban írogatni és olvasni, és egy év alatt több bloggert - és személyükben kedves, aranyos embereket - ismerhettem meg, mint az előtte levő éven (és ez volt az az ajándék, amit a blogolástól "kaptam").

Köszönöm mindenkinek ezt a csodaszép, első évet, mind azoknak, akik segítettek, akik tanácsokkal, vagy könyvekkel láttak el, mind azoknak, akik olvasgattak, fel-felnézegettek, és kíváncsiak voltak a pötyögéseimre!

U.I.: Lena91 -nek ajánlva!: A migrént hibáztasd Kampuschért... ;)
Folytatás...

Maggie Stiefvater - Linger - várunk (Mercy Falls farkasai 2)

3 megjegyzés

Fülszöveg
Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?









Először is bevallom, nem hittem, hogy az első kötet után olyan nagy hatással lesz rám a folytatás, mivel az első nálam az "elmegy" kategória volt. Ez a könyv azonban merőben mást nyújtott, mint az első kötet, ami nem csak az új szereplőnek volt köszönhető, és nem is annak, hogy egy mellékszereplőt főszereplővé emelt elő az írónő. Az egész kötet atmoszférája más volt, nem olyan szorongó, feszült, hanem könnyed, nyugodt.
No, de kezdjük az elején.
Ezúttal a történetet négy szemszögből hallgatjuk, négy személy meséli el, mi történik: Grace, aki beteg, de senki sem tudja, mi a baja, még az orvosok sem, ugyanakkor nem akarja a fájdalmait kimutatni Sam előtt. Sam, aki szeretne ember maradni, nem hisz a saját gyógyulásában, ugyanakkor tépelődik, aggódik Grace egészsége miatt, és ez néha beárnyékolja a boldog pillanatokat. Isabell, az első kötetben megismert, kellemetlen lány, aki teljesen ellentéte Gracenek, és ezúttal némiképp fontosabb szerephez jut, továbbá belép a színre egy új arc is Cole személyében, aki megfertőződik a farkasok által, de valami mégsem a rajz szerint működik nála...
A történetben még mindig nem akad semmi extra, úgyhogy erről nem tudok igazán mit mesélni. Nincs akciózás, nincs túl nagy nyomozás sem, semmi "izgalom", és mégis... A belső vívódásokat és az érzelmeket remekül tárja elénk az írónő. Mindenki lelkét nyomja valami, mindenkinek megvan a maga kis titka, mind a négy szereplő elhallgat valamit, hogy a jó időben, a jó helyen, a megfelelő személlyel megoszthasson, így kiderül, Isabell miért olyan "ellenséges", mi történt Sammel még gyerekkorában, ami olyan mély sebeket hagyott benne, hogy állnak Grace szülei Sam és Grace kapcsolatához, és mi a véleménye erről a lánynak, illetve arról, hogy a szülei eddig hogy bántak vele, továbbá kiderül Cole titkolt múltja is, ami szintén nem volt éppen habos-babos, és hogy miért és mi elől menekül(t) a farkaslét irányába.
A kedvenc karakterem itt Cole volt, és azok a jelenetek kiváltképpen tetszettek, amiben volt Cole-Isabell párbeszéd. Két, erős karakter összeengedése = humoros, csipkelődős párbeszédpárbajok sora, ami némi lazaságot, humort csempészett az egyébként melankolikus, lelkizős történetbe, oldva vele a komorságot.
Összességében tekintve a Linger sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az első kötet, sokkal jobban tetszett, és ezek után kíváncsian várom a trilógiazáró kötetet, mi lesz a folytatása Maggie meséjének...
Folytatás...

2011. február 5.

Melissa Marr - Veszélyes álmok (Tündérvilág 2)

0 megjegyzés

Fülszöveg
Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.
A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára
a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.

A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak.



Az ember azt hinné, hogy második kötet révén kötődik a történet a sorozathoz, vagy ott folytatódik, ahol az előző kötet megszakad, és akkor kezünkbe akad egy olyan darab, mint ez is, és burul a papírforma.
Igen, megvannak a kapcsoló elemek az első kötettel, és ez némiképp érdekességet csempészett a történetbe (például más szemszögből láthatjuk, ahogy Leslie és Irial megjelennek a tetoválószalonban, ugyanis ezúttal az érintettek mesélik el). Hogy miről is szól ez a kötet? Ezúttal Leslie kerül a középpontba, és az ő kis "problémái" a tündérvilággal, aminek a létezéséről még csak sejtései sincsenek.
Leslie, Aislinn barátnője, és osztálytársa sok viszontagságot megélt életében. A drog, az alkohol, az erőszak az életének a része, mindennapjait úgy kell leélnie, hogy múltjában van egy pont, amire nem szívesen emlékszik, mert annyira mély és keserű nyomot hagyott benne. Éppen ezért megy el Nyúlhoz, a tetoválóhoz, hogy "visszakapja a testét". Ki is választ egy mintát, de nem sejti, hogy azt a bőrére tetováltatva nem éppen úgy változtatja meg az életét, ahogy ő tervezte, ugyanis hozzáköti magát Irialhez, a Sötét udvar királyához, akinek ez az utolsó terve, hogy megmentse a tündéreit.
Aislinn és Keenan sem tűnnek el nyomtalanul. Ők a Nyár udvar uralkodói, és az újdonsült királynő nem feledkezik meg a halandó barátairól sem, éppen ezért őr(öke)t küld Leslie köré. Niall, aki Keenan fiatal nagybácsijának szerepét kapta az előző kötetben, ezúttal a testőr szerepét tölti be. Nem is bánja igazán, mert Leslie felkelti az érdeklődését, és egyáltalán nem közömbös számára a lány. Ellenben Niall múltjában is vannak sötét foltok, és gonosz cselekedetek, amikért "bűnhődnie" kell. A két sebzett lélek egymásra talál, azonban a lányt Irial is vonzza magához...
Először is leszögezném, hogy nem lepett meg túlzottan, hogy nem az első kötet főbb szereplői kerültek most előtérbe, mivel már többen meséltek erről, és felvilágosítottak, hogy ne lepődjek meg rajta.
Nem is bántam, hogy az első kötetbeli mellékszereplőket kicsit jobban megismerhettem, különösen Niall személyét, itt ő fogott meg leginkább, és ő vált kedvenc karakteremmé. Ami azt illeti Seth és a többi szereplő sem volt annyira idegesítő.
Jobban tetszett, mint az első kötet, és megfogott az érzelmi világ kifejtett ábrázolásával, a jól felépített szerelmi háromszöggel, ahogy az egészet olyan hihetően tálalta az írónő. Niall és Leslie egymásra találása sem az a tipikus "szerelem első látásra és elválaszthatatlanok vagyunk" volt, amit a mai tinikönyvekben megszokhattunk. Továbbá pozitívumként említeném meg, ahogy a tetoválás köré építkezik valamelyest a történet, bemutatva a változást, ami végbemegy Leslieben, amelyet úgy érzékeltet, hogy az olvasó számára is átérezhető. Ellenben a végén akadtak olyan részek, ahol mondhatni unatkoztam, hogy "mikor lesz már vége ennek a szakasznak?" Ez inkább a végére volt igaz, mikor az írónő elnyújtja Leslie "fogságát" és újra meg újra megismétli ugyanazokat a gondolatokat...
A tündérek világának egyre részletesebb bemutatása szintén a regény pozitívumaként említhető meg, itt jobban érthető, hogy ki miért harcol, vagy éppen miért nem, továbbá a tündérek közti szabályok és viszonyok is egyre jobban megmutatkoznak.
És hogy ezek után milyen lesz a folytatás, már feltételezésekbe sem merek bocsátkozni, mindenesetre kíváncsi leszek rá, mert összességében nézve ez a könyvsorozat javuló tendenciát mutat, és remélhetőleg ez így is marad, már ami a színvonalat illeti...
Folytatás...

2011. február 1.

10 kérdés - 10 válasz: Interjú Richelle Meaddel!

0 megjegyzés

Az Agave kiadó és a Vámpírakadémia blog közös felhívása, mi szerint rajongók kérdezhetnek Richelle Meadtől decemberben lezárult, és mindenki várta, hogy vajon mikor kerül fel az interjú.
Elrepült a január, de az új hónap első híre, hogy igen, elkészült, fent van, és olvasható a Vámpírakadémia blogon.
A sok beküldött kérdés közül a kiválasztott 10 kérdésre válaszolt az írónő, ami immáron olvasható az alábbi LINKEN

Ezek után pedig akad egy kis ráadás is.
Mivel a Vámpírakadémián zajlik az élet a negyedik kötet után is, gondolom sokan szeretnék már tudni, mi lesz a folytatás.
Az interjú alatt olvasható némi hírmorzsa az ötödik kötet magyar megjelenésének várható időpontjáról ;)
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger