2014. november 30.

Bemutatás Olvasóknak Blogon

0 megjegyzés

Új rovattal jelentkezek a blogon. Régi nagy vágyam, hogy minél több írónak meglegyen minden könyve, ez ihlette az új rovatot.

Minden hónapban kiválasztok egy írót, akire az alábbiak illenek:
- külföldi / magyar
- minimum 5 könyvet olvastam már tőle
- szerettem a könyveit/ nem szerettem a könyveit
- stb...

A lényeg, hogy valamennyi könyve megvan az illetőnek (minimum 5), amiket már olvastam is. Ha végignéztek a blogon láthatjátok, hogy ilyen egyenlőre nem túl sok van, ezért is lenne havonta 1 olyan nap, amikor az adott hónapra kiválasztott írót bemutatnám. 

Akik egyelőre szóba jöhetnek:
- Anthony Sheenard (Szélesi Sándor)
- Nemes István
- J. Goldenlane
- Harangozó András
- K. B. Rottring
- Cassandra Clare
- J.K. Rowling
- Karen Marie Moning
- Laurell K. Hamilton
- Margit Sandemo
- Richelle Mead
- Stephenie Meyer
- Wolfgang Hohlbein

Kiről szeretnétek, hogy első alkalommal írás kerüljön fel? Ezennel a szavazást... MEGNYITOM!
Folytatás...

2014. november 29.

Vivien Holloway - Tolvajbecsület (Winie Langton történetek 2.)

0 megjegyzés

Még szeptember magasságában írtam róla, hogy Vivien Holloway (Pokoli szolgálat sorozat) újabb sorozatba kezdett. Ezúttal nem fantasy, hanem steampunk vonalbeli, és jócskán rövidebb történeteket ad az olvasóknak.

Winie Langton 2. története hamarosan a boltokban, és a kiadó hirdetett rá egy 1+1-es akciót is december 1-ig. Használjátok ki, ha tehetitek.

Hozzám is eljutott ez a gyönyörű borítós könyv, amiben Winie egy újabb története tárul elénk.

Winie ezúttal is bajba keveredik. Nem elég, hogy Tony (egy arc a múltból) felbukkan és úton-útfélen keresztbe tesz neki, de ott van még az apja, aki rájön, hogy találkozgat valakivel. Winie nem vallhatja be, hogy a "kiválasztott" fiú Will, akitől ellopta a Mesterkulcsot. 

Will megkéri a lányt, hogy segítsen neki visszaszerezni anyja hagyatékát, Winie pedig valamiért úgy dönt, hogy ám legyen... Úgyhogy elkezdi kiképezni a fiút, hogy tolvaj legyen, viszont ez sem megy éppen zökkenőmentesen...

Ennyit mondanék el a történetről nagyvonalakban, mert minden más már durva spoiler lenne. Röviden úgy jellemezném a könyvet, hogy az, amit vársz, és a végén nem azt kapod... 
Az ember várja, mi lesz a következő oldalon, mégsincs benne nagy fordulat, nincs benne nagy izgalom, sem pedig akció jelenetek. Viszont végigolvasva nem is hiányzik belőle mindez. Egyszerűen csak olvastatja magát, és 1-2 órán át leköt, elszórakoztat, és már nyúlnánk is a következő kötetért. Ez a történet egyszerűen csak van. Olyan, mint egy esti mese: az ember elolvassa a nap végén, kicsit kikapcsolja az agyát, aztán elmegy aludni. Nem történt semmi...

Ami a technikát illeti... Őszintén szólva vártam, hogy lesz majd valami egyedi, valami olyan jelleg, ami beránt a könyv világába, de ez a katarzis nem jött el. Noha maga a színvonal nem romlik (a stílus csak úgy sodorja tovább az embert), mint általában a második köteteknél szokott, nem is emelkedik az első rész fölé. Vártam, hogy végre látunk valami egyedit a világból, ahol játszódik, de ez elmarad.
Megemlítés szintjén megvan, hogy volt már 3. világháború stb. de ennek ellenére a technikai fejlettség még mindig eléggé ellaposodott (pedig a történelmen végignézve elmondható, hogy a háborúk előhívták az emberekből a kreativitást - atombomba, Tigris tank, tengeralattjáró stb...). Egyedül a Mesterkulcs (amit jó volt "látni" működés közben) nyújtott néminemű olyan érzetet, hogy ez egy fejlettebb világ, egy misztikusabb tér, ahol lehet meglepetésekre bukkanni - viszont egyelőre meglehetősen kevés helyen.



Ami még kifejezetten tetszett, az Tony karaktere. Az egyetlen kiszámíthatatlan pont a könyvben, akiről nem tudjuk eldönteni, mikor bukkan fel, miért, és a következő pillanatban angyal lesz, vagy ördög. Nem lehet meghatározni, hogy provokáló, vagy éppen segítőkész kedvében van. Jön, felforgatja a világot, aztán eltűnik.
Szerettem a jeleneteket, amikben felbukkant, és bízom benne, hogy lesz még szerencsém találkozni vele.

Összességében nézve a tolvajok világa, és Winie családja még mindig hordoz magában érdekes dolgokat. Újabb idézeteket kapunk az apuka tanításából, újabb képeket a családi "fotóalbumból", és újabb módszereket, hogyan kell igazi tolvajnak lenni. Olyan volt ez a könyv, mint egy kikapcsológomb az agynak. Mintegy film, lepereg, és Winie utolsó mondata után az ember már várja a mielőbbi folytatást... 
Folytatás...

2014. november 27.

Blogos nyomozás Borival - az utolsó nyomok

0 megjegyzés

Eljött a játék utolsó hete, viszont technikai problémák miatt csak most tudom közzétenni a Borbíró Borbála sorozattal kapcsolatos nyomozás utolsó segítségeit. Ha még nem jutottál el azokhoz a könyvekhez a blogon, ahol megvannak a keresendő szavak/kifejezések, itt az újabb esély!

Ne feledjétek, hamarosan november utolsó napja, és a játéknak vége. Használjátok ki még most :)

Ezúttal egy mesébe ágyaznám bele a négy könyvet, amit remélhetőleg könnyedén megtaláltok. 
Figyeljetek jól a mesére, mert most pontosan megtudhatjátok, hol, melyik könyvek leírásaiban rejlik nyom... 
Kövessétek a bűvös meseszámot!

Ha megvannak a nyomok, ne felejtsétek beküldeni a kifejezésekből összerakható mondatot!

Jó meseolvasást!


Holdvilágos éjszaka volt, mikor a vámpírok előmerészkedtek az utcákra. Egy vöröshajú lányt követtek megannyian, mint ahogy a patkányfogót a patkányok. A Holdvilág megvilágította az utca szürke aszfaltját, mintha csak mutatni akarná Múzsának, hova kell lépnie. Még ennek ellenére is sikerült megbotlania.
- Átkozott balszerencse! - szitkozódott megint önön bénaságán Múzsa, de hamar összeszedte magát, hogy elérjen az Üvegházhoz.
Ahogy válla fölött hátrapillantott, egyre több vámpírt világított meg a holdvilág. Múzsa megremegett. Csak arra tudott gondolni, hogy azt az átkozott balszerencsét szerencsének kell felváltania, és épségben el kell érnie az Üvegházat. Egyre közelebb ért hozzá, szinte már a szeme előtt lebegett. 
Nem is lebegett. Holdvilág ragyogásában fürdött az egész Üvegház, ami annyira lenyűgözte, hogy egyetlen pillanatra megállt, hogy megcsodálja. Aztán eszébe jutottak a vámpírok, és sietősre vette a figurát, hogy még idejében biztonságba érjen.
Folytatás...

2014. november 22.

Filmszemle: A kiválasztott (Az éhezők viadala 3/1.)

0 megjegyzés


Egy barátom rángatott el a moziba erre a filmre, hisz mind a ketten nagyon kíváncsiak voltunk rá, milyen is lesz a 3. Éhezők viadala könyv adaptációja. Mivel tudtuk, hogy két részes, először mentek a latolgatások, hogy vajon hol fogják elvágni a sztorit. Körülbelül éppen ott, ahol számítottunk rá...

Ezek után tényleg már csak az a kérdés, hogy mit akarnak még beletenni a II. részébe... Miért is?




INNENTŐL FOGVA FILMRE ÉS KÖNYVRE VONATKOZÓAN SPOILER KÖVETKEZIK!!!

Elkezdődik azzal az egész film, hogy jön Katniss, aki teljesen meg van törve, kikészült idegileg, ami teljesen érthető. Próbálják kizökkenteni a lányt, de hát ez nem egyszerű mutatvány. Végigkövethetjük a könyv eseményeit, és ahogy már megszokhattuk, némileg kiegészülésre kerül. Ilyen Snow elnök néhány monologizálása, vagy Coin elnökasszony és Plutchart egykori játékmester megbeszélései.

Katniss szépen, fokozatosan átváltozik fecsegőposzátává, kap egy stábot, akik képanyagügyileg mindent dokumentálnak, propaganda filmeket gyártanak, és felveszik a kesztyűt. A film elvágása egy meglehetősen bizarr jelenettel történik meg, melyben Peetát láthatjuk, ahogy Katniss egy üvegen át nézi a vergődését, aki olvasta a könyvet, az tudja, miért... 


INNENTŐL FOGVA FILMRE ÉS KÖNYVRE VONATKOZÓ SPOILERNEK VÉGE!!!


A Fecsegőposzáta, a forradalom jelképe
Tehát maga a film emészthető, jó a szereplők játéka, legtöbb esetben könyvhű a történet is, a drámai pillanatokat valahogy mégis sikerült elbagatelizálnunk. Miért is? Akadt néhány momentum, ami miatt végül nem tudtuk átérezni a nagyobb horderejű történéseket.

Teljesen érthetetlen volt például, hogy a 8. körzetes katonák hogyan gondolhatták komolyan azt, hogy néhány géppuskával (vagy valamivel, ami ahhoz hasonlított) majd leszednek jópár, a fejük fölött hipergyorsan repkedő repülőgépet. Az is érthetetlen volt, Katniss egyetlen nyílvesszővel hogy szedhetett le két ilyen vadászgépre emlékeztető repülőt. Valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy akkorát tud robbanni egyetlen nyílvessző, aminél valószínűleg csak a hegyében volt robbanótöltet (vagyis egy kisujjnyinál is kisebb helyen). Az meg, hogy egy nyílvessző ilyen magasra száll úgy, hogy nem téríti el a repülő menetszele... Lehet, hogy a repülőgép szárnyánál volt egy nagyerejű mágnes, ami direktbe bevonzotta a lövedéket?

Amikor a lázadók betörnek egy vízierőműhöz, felrobbantják, és a Kapitóliumban elment az áram, a mozizós társammal eszmefuttatásokat tettünk azt illetően, hogy ez most szolgáltatói hiba (vagyis a Kapitólium elfelejtette befizetni a villanyszámlát), vagy szimplán egyfajta rezsicsökkentésről van szó.

Ezt követően Snow elnök bejelentkezik a lázadókhoz, mikor Katniss megszólítja. A lázadók nem tudnak bejutni a Kapitólium rendszerébe (kidobják őket onnan, mint jogtalan felhasználókat). Végül Snow bontja a vonalat, miután biztosítja a lázadókat róla, hogy pontosan tudják, hogy egy lázadó kis csipet-csapat bent van a Kapitólium területén. Snow sietve bont vonalat, amiből arra következtettünk, hogy nem akar sok reklámot, nehogy nagyfokú reklámadót kelljen fizetnie.

Az már csak hab volt a tortán, hogy az "Apa kezdődik!" reklámot is odaidézték a film végére, melyben lemásoltatják Josh Hutcherson -nal (Peeta) a reklámbeli gyerek rángatózó mozgását.




Összességében nézve kíváncsian várom, mit adnak le a második részben, ugyanis nem sok esemény maradt a folytatásra. A könyv történetének 3/4-ed részét már eljátszották, úgyhogy nem tudni, a három főbb eseményen (egy csatajelenet+a rózsáskertes rész, és két, általam nagyon kedvelt karakter halála) kívül milyen puskaport akarnak még felrobbantani a mozivásznon.

A film előzetese (feliratos):
Folytatás...

2014. november 20.

Filmszemle: Vámpírakadémia

0 megjegyzés


Barátoknak sikerült rávenni arra, hogy megnézzem a Vámpírakadémia filmet, ami maradandó lelki károsodást okozott mindenkinek, aki megnézte. 

Az előzetesben már látható, hogy meglehetősen arra mentek rá: ez egy roppantmód humoros tinifilm lesz, vámpírokkal, egyedi világgal stb. ahol 2 főhősnőnknek meg kell küzdenie a "gimis" problémákkal, veszéllyel, fenyegetéssel stb.

Ez mind szép és jó, mert hasonlít a könyvbeli történetre, ahol szintén előkerül a társadalom, az intrika, és hasonló szépségek. A történet nagyjából megegyezik azzal, amit már a könyvben megismertünk, még ha felületesen is, de valamit visszaad belőle.

A legnagyobb gond a szereplők, és a karakterekben eszközölt változtatások voltak. Gondolom, viccesebbé akarták tenni egyik-másik karaktert, helyette idegesítő lett és meglehetősen kreténné váltak.

Ilyen volt Kirova és a királynő is, akik teljesen lejáratják magukat. Lenéznek mindenki mást, és olyanok, mint a tinicsitrik (úgy viselkednek). "Csitt édesem, most én beszélek", és társai megmozdulások egyszerűen bugyutává tették a felnőtt karaktereket. Az pedig, hogy a királynő meg akar alázni mindenki előtt egy hercegnőt, egyszerűen röhejes... Miért? A könyvben Lissát mindenki tisztelte, elvesztette a szüleit, hercegnő, és mint nemesi vérrel, nem szokás lekezelően bánni. A királynő ezért mindig Rose-on verte le a port. Ebből itt semmi nem látszik. Az pedig, hogy a történet elején felvázolják, hogy vannak a nagy családok, akiket mindenki tisztel, nem marad semmi akkor, amikor Lissát a királynő elkezdi alázni közönség előtt. 

A másik kifogásom Dimitrij volt. Érthető, hogy mindenképpen orosz színésszel akarták kivitelezni (láttunk már ilyent máshol is, pl. mikor Viktor Krum szerepére kerestek embert a HP-ban). Viszont Dimitrij külsőre sehogy sem stimmel. Képzeljünk el egy testőrt: mindig edz, sokszor van bevetésen, jó kondiban kell lennie. Dimitrijről itt többször is elhangzik, hogy milyen menő, meg istenség stb. Amikor ledobja az átok miatt a textilt, már a trailerből is kitűnik, hogy egy húsgolyót raktak be a szerepre. Vagy extra zsírréteg kellett neki, mert olyan hideg volt Oroszországban, és nem tudott alkalmazkodni olyan gyorsan a klímához, vagy nem tudom, de ez így ebben a formában nem klappol. 

Sok dolog teljesen értelmetlen a filmben a szereplők viselkedésén túl is. A trailerben vannak jelenetek, amik a filmben abszolút nem jönnek elő, úgyhogy nem is érthető, miért kerültek bele. A filmben értelmetlen a Rose-Dimitrij szál, egyszer csak puff, és már egymás karjában végzik és még egy tucatnyi ilyen apróság...

Ami pozitívum, hogy nem hagyták ki a véres jeleneteket, amikor Lissára rá akarnak ijeszteni. Hogy volt vége, és nem csak egy képhalom lett, mint anno a Twilight, hanem volt egyfajta történetvezetés. A vágások itt-ott gyatrára sikerültek, de ez legyen a legnagyobb baja.

Összességében egyszer nyögvenyelősen nézhető volt, de ugyanolyan sokkal keltem fel előle, mint anno a Szingli fejvadász elől... Ezek után a Csontvárost már meg sem merem nézni... 
Folytatás...

2014. november 19.

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Az éjféli örökös (Bane Krónikák 4.)

0 megjegyzés

Magnus Bane kalandjai folytatódnak. Ezúttal ismét a múltba tekint, méghozzá az 1900-as évekbe, ahol továbbra is feltárásra kerülnek az Árnyvadász családok viszonyai, különösen a Herondalek háza táján.

Az éjféli örökösben William Herondale fia kerül terítékre. A szívgondokkal küzdő ifjú ugyanis abban leli örömét, ha mindenféle őrültségeket csinál "fogadás" címszó alatt.

Egyre jobban kezdenek tetszeni Magnus történetei. Az, ahogy ő látja a világot, az Árnyvadászokat, és az Alvilágiakat, egyre élesebben rajzolódik ki. Múltja még rengeteg érdekességet tartogat. Az a higgadtság, amivel adott helyzeteket kezelni tudja... Magnus eddig is egy favorit karakter volt a Csontvárostól az Üvegvárosig, de ezzel a kötettel kiegészülve még annál is inkább belopta magát a szívembe.

Ismét előjön némi fanyar humor, abszurd szituációk, és minden más is, amibe Magnus bele tud, abba belekeveredik.

Összességében nézve a történet rövidsége miatt nem lehet túl sokat írni a történetről, a karaktereket nem látjuk annyit. Egy szokásos szerelmes ifjú története, aki mindenféle őrültséget csinál szerelme miatt, aki nem lehet az övé.
Nagyon aranyos sztori, amit érdemes volt elolvasni. Remélhetőleg a sorozat második fele is ennyire bájos lesz, és letisztult, mint ez a rész...
Folytatás...

2014. november 14.

Marie M - Hancúrcica társra talál

0 megjegyzés

Úgy álltam hozzá, mint főhősnőnk a "randipartnereihez": nem volt semmi előítéletem. Minimális elvárásom persze volt: hogy jól szórakozzam. A végére bevallom, kialakult az előítéletem...

Az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyv röviden arról szól, hogy az ember a saját életének a kovácsa. Marie M egy szép napon úgy dönt, felregisztrál egy randioldalra, majd elkezdi a háremgyűjtést. Egyik pasitól a másikig száll, miközben mindenkivel az ágyban köt ki. A könyvben tehát kapunk egy "hódítási listát". Mivel ez egy blog volt, ami egyfajta naplóként funkcionált, mielőtt kiadásra került volna, ezért a főhősnő és az író személye megegyezik. Igaz történetét írja le tehát, amiből nem tudni, mennyi a valóság, és mennyi a fikció...

Olvastam több interjút is az írónővel (mindegyik ugyanarról szólt, csak néha egy-két plusz kérdés belekerült itt-ott), és bevallom, még ezek sem tudtak szépíteni a dolgokon. A véleményem az, hogy elutasító személy. Többen azzal védik az írónőt, hogy bevállalós, és bátor, hogy a kalandjait a nyilvánosság elé tárta. Nem nevezném bátorságnak, amit csinált, de ezt most hagyjuk...
Most még bármit írnék, megkapnám a választ a könyvtől, amit tökéletesen leír a könyvből szedett alábbi idézet:

"Megint érkeznek az "egyszerűek"... Akiknek az élete abból áll, hogy elítéljenek, megítéljenek. Mindezt azért, mert NEM zárdaszűzként tengetem a napjaimat.
Most komolyan, mi az, amivel a gond van?
Hogy leírtam? Hogy párhuzamosan több pasival is folytatok szexuális kapcsolatot? Hogy pont veled nem feküdtem le?
Ha a naplóírással van a gond - akkor álszent vagy. Miért is olvasol nap nap után? Miért érdekel? Mert izgat? Mert kíváncsi vagy? Vagy netán irigykedsz? Ne adj' isten, féltékeny vagy? Nem ismersz. Nem tudod, mi igaz abból, amit leírtam, sem azt, mi a fikció. Egyszerű. Ne olvass! Én a megnyilvánulásaidtól nem fogok változni, feleslegesen köpködsz. Csak magadat járatod le.
Ha a ténnyel van problémád, hogy így szexelek - akkor prűd vagy. Lehet, hogy te is szeretnéd megélni, átélni ezt az egészet, de mégsem mered? A döntés mindig a sajátunk. Ha cselekdni nem mersz, élj meg történéseket más életén át, és élvezd, amikor csak akarod. Vagy válaszd a másik utat, próbáld ki, tapasztald meg, és mondj véleményt azután. Viszont ítélkezni úgy, ahogy most teszed - annak semmi, de semmi értelme. Ne feledd: én nem te vagyok!"

Azért mégiscsak leírnám a VÉLEMÉNYEMET, ami nem ítélet a főhősnőről (még mielőtt valaki félreértené). Milyen alapon törnék pálcát fölötte, mikor minden ember követ el hülyeséget az életében, amit még csak be sem mer vallani, vagy olyan dolgokat, amiket élvez, de a nagyközönség elítél. Amit ő csinál, az utóbbiba tartozik, mivel bebizonyítja, hogy nem csak egy pasi képes megfektetni tucatnyi nőt, hanem fordítva is sikerülhet: nő is tarthat háremet.

Két részre tudnám bontani a naplót. Az első rész az úgy a 200 (+/-20) oldalig tart. Bevallom, nagyon unalmas volt olvasni, hogyan száll egyik virágról a másikra: megismerte az illetőt, levelezett vele a randioldalon, minősíti a dugást (bekerülhet e az illető a "hancúrkandúrok" körébe), és máris jön a következő pasi, meg a következő buli/ismerkedés. A férfiak persze nem eredeti nevükkel szerepelnek, ami azért vicces, mert a helyszínek pontosan meg vannak nevezve Budapesten stb., ehhez kapunk egy angol pasi-névjegyzéket (ezek a férfiak miért nem magyar nevekkel szerepeltek?)
A második részben meg a mézes napokat láthatjuk a (végül) kiválasztott férfival ("párjával"), meg egy csomó túrázást, "táncit" ("sztripet" - értsd: sztriptáncot).

Most kezdődhetne az, hogy elítélésre kerülök egyes kijelentéseim miatt, de mint említettem, ez egy privát vélemény. Nem ismerem az írónőt, nem ítélem el semmiért, viszont nem is mondom azt, hogy tetszik, amit láttam, mert akkor hazudnék. Nem köpködök, nem ítélkezem. És nem a féltékenység beszél belőlem, mert elégedett vagyok az életemmel.

Adódik az idézetben a kérdés, hogy akkor minek olvastam végig mindezt? Egyrészt, mert engem arra neveltek, hogy amit elkezdtem, azt fejezzem is be. Másrészt vártam valamit... valami pluszt a könyv második felében, amit az elsőtől nem kaptam meg. Úgyhogy maradt egy dugás-strigulázásos napló, ami átment leborult-a-rózsaszínfelleg tündérmesébe. Ebből már az is kiderül, hogy miért érdekelt a történet.

Nem hiszem, hogy attól valaki prűd, hogy nem egyezik abban az írónővel a véleménye, hogy minél több pasit kell kipróbálni - mondhatni rohanni egyik pasitól a másikig -, mielőtt meglenne az ideális párkapcsolati partner. Nyilván több békát megcsókol minden nő, mielőtt megtalálja azt, amelyik a herceggé válik, de nem kötnek ki első találkozás után egy ágyban mindenféle válogatott fűvel és fával. Mondhatni, a könyv pálcát tör azok fölött, akik nem teljesen értenek egyet azzal, amik leírásra kerültek.

Közben, hogy néha hozzon némi színfoltot a monotonitásba, kapunk a fenti (hosszabb) idézethez hasonló okosságokat, vagy csak sima mentegetőzést, védekezést, magyarázatot. Ezeknél többször azt éreztem, mintha nem is az olvasót, inkább saját magát akarná meggyőzni az igazáról. Többször bizonygatja például, hogy a férfiakat nem játékszernek használta, viszont ez eléggé paradox, mert néha úgy ír a férfiakról, mintha azok lettek volna, néha meg nem.

Válogatott fűvel-fával fekszik le, amit szintén sokszor kiemel, de mintha ezt is csak azért tenné, hogy saját magának bizonygassa, hogy mindenki, aki azt mondja róla, hogy "kurva", az téved. Nem, kurvának én sem nevezném. Nőként azokkal a pasikkal szemben nekem is vannak előítéleteim, akik egyik hancúrkalandból a másikba ugrálás után csak úgy közlik velem, hogy miattam monogámiát fogadnának... Ezt fordított esetben sem gondolom másként, ha nő játssza el ugyanezt férfiakkal - talán ebből adódik, hogy mindenkitől elítélésnek veszi, ahogy az életmódjáról nyilatkoznak.

"Egy újabb strigula. Kezdek olyan lenni, mint egy pasi: gyűjtöm a "trófeákat". Vajon hova fog ez vezetni?"

Többször megfigyelhető az írás folyamán, hogy a legjobb védekezés a támadás stratégiával él a főhősnő: így mindenki elítélésre kerül, aki nem támogatja a nézeteit. Nincs baj azzal, ha nyilvánosan vállalja mindezt, stb... viszont azzal már annál inkább, hogy önmaga is ítélkezik mások felett csak azért, mert azok nem értenek egyet azzal, amit és ahogy csinál. 

Az pedig, hogy kiadásra került a blog, mint könyv? Érthető, hogy az írónak olyan a stílusa, amilyen, és ennek a könyvben is meg kell jelennie, viszont nem hiszem, hogy "A sencimet tütübe teszem." és hasonló megnyilvánulások beleillenek egy olyan könyvbe, amire aztán ráfogjuk, hogy "írónő" keze munkája. Nem azé, hanem egy sima bloggeré, akit nehezen lehet írónői titulussal illetni. És rengeteg a szóismétlés, akár egy bekezdésen belül is... 

A +18-as megjelölést sem igazán értettem, kicsit sokallottam. Erotika nem volt a könyvben részletezve, intim részletek sem. A könyvben található rajzok némelyike kicsit pajzánra sikerült, de még azok is korhatáron belülre kerültek. Káromkodás, vérfröcsögés, stb... nem található benne.

Már bejelentették a folytatást, és az is kiderült egy interjúból, hogy a társra találás sem volt zökkenőmentes, úgyhogy megtörtént a szétválás. Erről valószínűleg olvashatunk majd a következő kötetben. 

Összességében nézve tényleg nem mindennapi a könyv (különös életválasztás), de nem a női lélek mélységeibe enged betekintést, és nem tár fel intim részleteket sem. Az tény, hogy egyik férfi ágyától a másikig elsodródhatunk/elsodródunk az írónővel, de nem kapunk nagy tanulságokat, csak azt a kioktatást, amit már mindenki tud: mindenki maga választja, milyen életet él. Ugyanakkor meghallgathatjuk, hogy egy nő mennyi strigulát szedhet össze, és ha nem strigulázhat, akkor mennyit bír nyűglődni, hogy minél előbb kielégítse az eziránti szükségletét... 



ui.: A pontozás nem a történetre vonatkozik - mivel itt ilyen nincs, illetőleg más ember életét hogy lehetne osztályozni??? Indokolatlan és értelmetlen lenne. A stílus kapta a 2 pontot, mert ez a nyelvezet nem nyomtatásba való - attól függetlenül, hogy valaki privát naplójáról beszélünk. "A sencimet tütübe teszem."
Folytatás...

2014. november 11.

Benyák Zoltán - Csavargók dala

0 megjegyzés

Amikor először hallottam a könyvről, érdeklődve vártam, milyen lesz a történet, az ismert kezdetből hova fog vezetni, és milyen utat választ. És miután letettem, csak ültem, és néztem... és azóta másként tekintek azokra, akik koldulásból keresik a kenyerüket... (vagy mást.) Próbáltam kereni, hogy...

"Hol van a szó?"

Egy ideig nem találtam, ezért is nem írtam róla azonnal. És bevallom, nehezemre esett írni... Akár egy tündérmese is lehetne mondván, hol volt, hol nem volt, volt egyszer három csavargó, akik találtak egy csecsemőt egy szemetesben. Mivel nem tudtak vele mit kezdeni, hát magukkal vitték, és vissza akarták adni az anyjának, mert mind a hárman egyet akartak eleinte: jobb életet a kicsinek, mert tudták...

"Valami ott a mélyben végképp elromolhatott."

Minden embert megváltoztat a mélység, vagyis az egyik-napról-a-másikra élet. És ahogy egyre haladunk a történetben, az ember rájön, hogy akárcsak a három csavargó, az olvasó is egyre inkább mélyebbre csúszik abban a mocskos világban, ahol ez a három, rongyos férfi éli mindennapi életét... és bármelyikünk bármikor ugyanarra a sorsra juthat, mint ami nekik jutott. Az a baj, hogy nem igaz, hogy...

"- A szavaitól jobban gyógyulok, mint bármilyen csodaszertől."

Hogy lehetséges ez? Az Ars fatalisnál végig ott van egy komor hangulat, egy lehetőség arra, hogy happy end lesz. Leránt a komorságba, de utána újra levegőhöz hagy jutni. Az Idő bolondjai már keserűbb hangnemű, hisz egy olyan dolog áll a középpontban, amit nem lehet irányítani. Viszont még mindig csak a "keserű" áll a középpontban, és egy adag savanykás ízt ad a fejekbe. Majd jön egy ilyen regény, mint a Csavargók dala, ami jön, belenyúl az ember lelkébe... megcsavarja a szívét, néha megrugdossa, a végén még egyszer kifacsarja, és váratlanul elengedi. Mert igaz, hogy...

"Akinek elég sokáig hazudnak, az elég kétkedővé, elég közönyössé válik, hogy már ne érdekelje az sem, ami a szeme előtt zajlik."

Ez az, ami az egész művet áthatja. Mintha az Idő bolondjai -nak és az Ars fatalisnak a közös gyereke kerülne az olvasó kezébe. Hisz az idő hatja át az egészet. Ahogy múlik, bebizonyosodik, hogy néha az ember nem maga választja a sorsát. A könyvben sokak fejében lejátszódhatna az a gondolat, hogy:

"Mikor nem maradt semmim,
végre megértettem mindent."

A legtöbben a világban is így vannak vele. Csavargóink is akkor jönnek rá az igazságra, mikor már az utcán vannak. Bár nem mindenki, mert például Flúgot az utcán találták. Majd magára hagyták, és egy olyan rettenetes figura fogadta be, és formálta kénye-kedve szerint, aki eszközként használja a melákot. Flúg, aki egyébként jó lelkű lenne, eltorzul, és végül megszűnik embernek lenni, ahogy veszti el emberségét. Nem ő választotta ezt. A körülmények, és a környezet formálta ilyenné. Nem ő választotta azt, hogy csavargó legyen. Egyszerűen csak megtörtént. Csecsemőként az utcán sorsára hagyták. Jóideig beszélni sem tudott, és a végére is csak egy-két szó hagyta el a száját. De nevelője halálával...

"... története új fejezethez érkezett."

Priusz maga választotta a sorsát. Ő döntött úgy, hogy otthagyja a jogot, a kényelmet, a gazdagságot, és inkább az utcán él, az utca törvényei szerint. Rafináltsága és a "priuszai" hírhedté tették ebben a világban. Túlélőnek született - minden körülmények között. Miután behúzzák a csőbe jött csak rá, hogy...

"Nincs már visszaút."

És végül a harmadik muskétás, Kócos, akinél félig ez, félig az a helyzet áll fent. Eleinte küzdött ellene. Próbált életben maradni egy olyan világban, ahol fontosak az anyagi javak. Végül elsodorta az ár, és az utcára került. Feladta a harcot. Nem keresett másik kiutat, hanem felégetett minden hidat maga mögött... mondhatni szó szerint:

"Csak a történeteink maradnak, ha elmegyünk."

A három férfi sorsa valahogy összefonódik, és együtt próbálnak túlélni egy olyannyira mocskos világban, ahol egyik ember képes felfalni a másik tetemét. Ahol senkit sem zavar az, ha valakit vonat alá raknak, majd utána esznek a húsából. Ahol a szemét kincseket rejt. Ahol egyetlen bankó sorsa is különös véletleneket okoz... Egy olyan világban találkoznak, ahol mindenki a maga módján oldja meg a túlélést, és néha a legradikálisabb eszközökkel.

"Isten egy pók.
Mind belegabalyodunk a fonalába,
mikor egy új élet csapódik mellénk, 
a háló megremeg." (A csavargó költő)

Néhol átszövi a regényt a fanyar humor, de csak kényszeredett mosoly jön ki belőlünk, mert végig ott lebeg, hogy miről is van szó valójában... Az arcunkba tolják, hogy elmegyünk egy olyan probléma mellett, ami mindenütt ott van, de mindenki inkább más irányba néz, ha meglát egy-egy hajléktalant ahelyett, hogy odamenne, és meghallgatná, mert...

"Mindenkinek van egy története."

Pedig lehet, hogy a körülmények áldozata; lehet, hogy az önön hibája, de míg nem kérdezünk, nem kapunk választ.

"Akad itt még meglepetés."

... méghozzá nem is kevés. A regény 3 részre van tagolva, és érzelmileg is tagolódik általa a mű. Az első részében még meglehetősen semleges, megtudhatjuk, hogy kik a főbb szereplők, megismerjük Flúg sorsát, akit kicsit sajnálunk is miatta.

"- Hímkötelesség bajban a rendíthetetlent ostobát játszani?
- Inkább ösztön."

Ezt követi egy olyan szakasz, ahol az összetartás a kulcselem. Hogyan segítik egymást a rászorulók, vagy hogyan nem. Milyen íratlan szabályokat hoznak a túlélésért, hogyan vészelik át a telet, vagy hogyan fagynak halálra. Megismerjük Priusz megbotránkoztató hátterét, szemét húzásait, és várjuk, hogy ki löki őt elsőként a vonat elé, mert...

"Egy priuszostól sok jóra nem lehet számítani."

A harmadik, záró egységben Kócos kerül előtérbe. Aki eleinte küzd, majd felad, és újra küzdeni kezd, mert végre megtalálja a célját, miközben egyről lemond az útja során. Idilli elképzelései vannak azt illetően, hogy milyen jövőt szeretne a kukában talált csecsemőnek.
Ott lebeg, vajon a priuszos rosszfiú az, aki jobb jövőt adhatna a gyereknek, vagy egy álmodozó, művész lelkű, aki csak sodródna az árral?

"... most is nagy ívben tett arra, mi lehetséges, és mi nem."

Összességében míg csavargóink egyre mélyebbre jutnak a pöcegödörben (egyesek állati szintnél is lejjebbre), addig kérjük "Zokogásával ne zaklassa fel a többi létezőt." Akinek ez a könyv a kezébe kerül, garantáltan másképpen fog tekinteni azokra, akiket nem vár az otthon melege (még ha csak takaros változatban is), a friss ételek, és a mindig élére vasalt ruha-rengeteg.
Ne legyen az, hogy "Mi pedig csak nézzük közönyösen a nincstelenek harcát, a világukat, ahonnan mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol a lét egyszerre értékes és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket."

Köszönöm Benyák Zoltánnak és a Grafoman kiadónak!


Érdekesség: Az író az oldalán közzétette annak a kislánynak a képét, aki a borítón látható.



ui.: Az idézetek a könyvből származnak.
Folytatás...

2014. november 10.

Allan Frewin Jones - Csang-O Holdsüteménye (Talizmán 2.)

0 megjegyzés

Allan Frewin Jones sorozata igazán egyedi. Az teszi azzá, ahogy a mítoszokat eljuttatja a gyerekekhez. Ezúttal egy kínai legendát tár elénk, méghozzá a Holdünnephez és a Holdsüteményhez kapcsolódóan.

Hőseink ezúttal Kínát veszik célba... vagyis egy ottani ásatást. Ősi város húzódik ugyanis valahol a föld alatt, és Christie professzoré a megtisztelő feladat, hogy vezesse az ásatást. Természetesen magával viszi Jonnathant, a segédjét, annak öccsét Josht, és a saját lányát, Ollyt.

A két gyerek azonban ezúttal sem tud megülni a fenekén, újabb kalandokba keverednek. Miután elrabolják Josht, megtudják, valójában kinek is dolgozik Christie professzor. Titok derül egy ősi mítoszra, mely Csang-O-ról és szerelméről szól. Ennek nyomában mindenki versenyt fut a Holdsüteményért. Egy újabb talizmánért, melyet egy ősi, titkos szervezet őrzött egykoron, mely már kihalt... vagy mégsem?

Csang-O mítosza (a könyvből szedve): élt egyszer egy halhatatlan íjász, aki Hou-ji, akit a földre száműztek, mert 10 napból 9-et lelőtt az égről, mikor aszály súlytott. Mivel asszonyának nem tetszett a halandó lét, az íjász megprólta néhány pirulával visszaszerezni a halhatatlanságot. Csang-O (a feleség) megszegte a szabályt: a gyógyszerből csupán a felét kellett volna bevenni, de ő az egészet lenyelte, és ezzel a holdig repült. Rendbe akarta hozni azt, amit elrontott, és ezért felköhögte a pirula egy részét. Ebből akart új pirulát készíteni (ez lett végül a holdsütemény) a férjének, hogy újra együtt lehessenek, de elbukott, mert a holdsütemény nem jutott el a férfihez.

A gyerekeknek tehát meg kell találni a holdsüteményt, hiszen szárazság van, és meg kell szüntetniük.

Ritkán sikerül úgy, hogy a második kötet jobban tetszik az elsőnél, de itt ez a helyzet áll fent. Ez a kötet annyival volt másabb, mint az előző, hogy sokkal többet láthattunk a mítoszok és a misztikumok világából, miközben harmóniában volt egymással a mozgalmas és a magyarázó rész. Nem derül ki több a szereplőkről, inkább az események pörögnek tovább. A gyerekek többször hagyatkoznak az eszükre és fortélyokra, mint a puszta szerencsére (no azért ez sem kopott ki a történetből).

Őszközép ünnepkor (中秋节) a telihold az együtt levő családot
 szimbolizálja, kelléke még a holdsütemény, a piros lampion
és az oroszlán tánca, mely elűzi az aszályt

Láthatjuk, mennyit ér az igaz barátság ereje, hogyan támadhat fel hamvaiból egy ősi kultúra - jobban mondva attól, hogy valami nincs a szemünk előtt, nagyon is létezhet -, és tovább folytatódik a jó és rossz közti harc. Külön tetszett, hogy bemutatásra került, miért lényeges az oroszlán és a sárkány a holdünnepségen, és honnan ered a holdsütemény. A San Ren szervezet is piros pontos, és a különböző helyszínek bemutatása is gyönyörű lett.

Természetesen most is előkerülnek az árulók és a banditák, viszont nem egyértelmű eleinte a két gyereknek, hogy ki(k) melyik oldalon áll(nak). Helyzetüket nehezíti, hogy testőrséget kapnak, de Ollyt és Josht ez sem állítja meg. Szereznek néhány új barátot, akik kihúzzák őket a bajból, és még néhány kifejezést is megtanulnak mandarin nyelven amellett, hogy belepillanthatnak felületesen a kínai kultúrába.

Néhol akadtak a regény folyamán érthetetlen momentumok, mint például a világító végű toll, ami egy fél oldallal arrébb valamiért már csak sima zseblámpává degradálódik, de még ezek sem tudták elvenni a regény báját, lendületét, gyermekies kalandosságát.

Összességében nézve egy könnyed gyerekmese, misztikus kutatás a következő talizmán után. Ennek a talizmánnak viszont súlyos titka van, melyet Ollynak és Joshnak kell a továbbiakban őriznie. Hogy hova mennek a következő részben, hamarosan...
Folytatás...

2014. november 7.

Blogos nyomozás Borival - extra segítségek

0 megjegyzés


A hét folyamán hétfőtől csütörtökig rejtvények láttak napvilágot, amik egy-egy könyvhöz vezettek. Ezen könyvek leírása megtalálható a blogon, és mindegyikben van egy-egy kiemelt szó/kifejezés, amikből ki lehet rakni egy értelmes mondatot (vagy többet, de egy is elég, hogy a kalapba kerülj). 

Nincs meg a mondat? Valamelyik nap segítségénél elakadtál? 

Adok még egy kis segítséget. Íme a rejtvények, és a könnyítések egybe...

Hétfő: (1. nyomhoz)

Szia Idegen! Kellene egy kis ihlet?
Kínálok egy múzsát, nesze vigyed!
Hogy nem kell? Pedig hidd el, extrás!
Nem kell tőle több, csak egy harapás!

Extra segítség:
Főhősöm egy nő, ki vámpírokat csapolt.
Úgy vesz tőlük vért, mint más a bort.
Magyar nyakba magyar szemfog hatol,
Ha ez a lányzó a színen landol...


Kedd: (2. nyomhoz)

Hogy ki vagyok én? Nem tudhatja senki.
Van egy bátyám, ki az életemet menti.
Makacs vagyok, és egyfajta fél szerzet.
Kinek sztorijából magyarul kijött 2 kötet...

Extra segítség:
Miután bemutatkoztunk testvéremmel a magyaroknak,
Azok a kiadásunkban elakadtak...
Harmadik kötetünk magyarul még nincs.
Úgyhogy becsüld a kettest, az most a kincs!
A csodaszarvas vezessen hozzám el!
Mely a kiadónkkal üzletel...


Szerda: (3. nyomhoz)

Olyan hely vagyok, hol a legtöbben növényt termesztenek,
Hol meleg van, s kiről egy környezeti hatást is elneveztek.
Nem vagyok átlátszó, nem vagyok homályos.
De nálam a kulcs, a hármas, a titokzatos...

Extra segítség:
Néhány fiatal lakik bennem jelenleg,
Angolul a sorozatból sok kötetetre lelhettek.
A magyarok kettőt ismerhetnek, többet nem.
Ha csak nem olvassák tovább angol nyelven.
Vámpírok vannak mindenhol, mindenfele
És az emberek tisztában is vannak vele.
Akad itt szellem, de az jószándékú
Jönnek a vadászok, úgyhogy lesz csihi-puhu...

Csütörtök: (4. nyomhoz)

Nálam a negyedik kulcs, úgyhogy nagyon figyelj,
Nehogy e hiánya miatt bukjál el!
Hogy találsz meg engem? Ez nagyon egyszerű:
A tömegből kitűnök, mint vörös fejű.
Megátkozott valaki, így vonzom a bajt,
Az életben maradás, ami előre hajt...
Balszerencsém egy átokhoz kötődik,
Attila, egy táltos, ki felettem őrködik...

Extra segítség:

Balszerencsében rejtezik az átok,
Mi miatt kiutat nem sokat látok.
Nem tudom, ki tette, vagy miért épp velem,
Azt tudom, hogy most már nem kedvelem.
Egy táltos áll az oldalamon, hogy oldjuk az átkot,
De ilyen táltost még a világ se látott...

Folytatás...

2014. november 6.

Blogos nyomozás Borival - 4. nyom

0 megjegyzés

Az utolsó nyom! Végre elérkeztünk az utolsó nyomhoz is! Lehet, hogy már aktiválódott is az űrlap, ahova be lehet írni a kódot? Lesd meg gyorsan, és küldd el a mondatot, amit kiraktál a héten összegyűjtött szavakból és kifejezésekből! Ne felejtsd el megadni az e-mail címedet se!

Sok szerencsét a sorsoláson!



Folytatás...

2014. november 5.

Blogos nyomozás Borival - 3. nyom

0 megjegyzés

Kissé homályosan, de íme a 3. nyom. Vajon mi lehet ez a hely? Ha megtalálod, és meglesz a következő szó, mely valahogy kirí a többi közül (a linkek miatti elszineződés nem ér), jegyezd fel, mert hamarosan élesedik a link, és elindulhat a dokumentáció!


Folytatás...

2014. november 4.

Blogos nyomozás Borival - 2. nyom

0 megjegyzés

A következő helyen az alábbi papírfecni lógott. Kit rejt a mai feladvány? Melyik lesz az a könyv, amiben van vámpír, Bori még nem karózta meg, és igaz rá az, ami a fecnin áll?
Ne felejtsd, ez még csak a 2. kifejezés/szó! Ez is eggyel közelebb visz a megoldáshoz, de még nem teljes. Holnap újabb nyomot kapsz, ami újabb megoldáshoz vezet. Keresd azt a szót, ami valahogy máshogy néz ki, mint a többi (a linkelés miatti elszineződés nem számít).
Folytatás...

2014. november 3.

Blogos nyomozás Borival - 1. nyom

0 megjegyzés

Itt az első feljegyzés, ami a kódhoz szükséges. 


Ha tudod, melyik könyvet rejti, keresd meg a blogon a hozzá tartozó bejegyzést, és jegyezd fel a szót/kifejezést, ami ki van benne emelve. (a linkelés miatti elszineződés nem számít)

Holnap újabb segítséget kapsz a kód kitalálásához, úgyhogy kibővítheted azt, amit ma találtál.

Jó nyomozást!
Folytatás...

2014. november 2.

Blogos nyomozás Borival!

0 megjegyzés

Képzeljétek, mi történt múltkor. Összefutottam a könyvespolcomon Borbíró Borbálával, és próbált valamit elmondani, de nemigazán értettem, annyira kapkodta a levegőt. Lehet, hogy megint elátkozták? Úgy tűnt, fontos, amit mondani akar, de már rohant is tovább, mielőtt kiszedhettem volna belőle. 

A kezembe nyomott egy fecnit, amin az alábbi állt:


Ti is kíváncsiak vagytok, mi lehet az igazság, amiről Bori nem tudott beszélni? A cetli szerint hétfőn érkezik az első nyom... 

Tehát mi is a feladat? Hétfőtől csütörtökig lesz egy-egy nyom, ami egy kód részleteire mutat. Ahogy Borit és a vámpírok iránti rajongását ismerem, csakis vámpíros könyvekről beszélhetett. A blogon tehát lesz 4 olyan vámpíros könyv, aminek a leírásában valami nem stimmel... valami máshogy néz ki, mint ahogy a többi. Lehet egy szó, egy kifejezés, bármi... Ezeket kellene összegyűjteni november 30-ig, és értelmes mondattá formálni. Ezután nincs más dolgotok, mint elvégezni a papírmunkát, vagyis legkésőbb november 30-án 24:00-ig (téli időszámítás szerint) kitölteni a Blogos nyomozás űrlapot (értelem szerűen), amit a blog tetején is megtaláltok a slide showban, illetve az "info" fül alatti BLOGOS NYOMOZÁS hivatkozásra kattintva. Ne felejtsétek el feltétlenül kitölteni az e-mailcím mezőt, ugyanis a nyertes azon keresztül értesítjük, és vesszük fel vele a kapcsoltot.

Hogy mi is pontosan a nyeremény? A játék végén az időben beérkezett (helyes) megoldások beküldői között kisorsoljuk Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatának 4. könyvét, a Lángmarta örökséget. A nyertes továbbá (névre szóló) dedikációt kérhet a példányába az írónőtől :)

Nyomozásra fel!


ui.: Aki nem jön rá adott nap az adott részletre, ne keseredjen el. Pénteken, illetve a játék végén (november utolsó hete) könnyítő segítségek érkeznek. Legyetek ügyesek, kreatívak, és agyafurtak.


Jó szórakozást, és nyomozást!
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger