2009. augusztus 25.

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak (Anita Blake 1)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a sorozatot. Nem, ehhez azt hiszem nincs túl sok köze a logikának. Egyszerűen csak dicsérték, én meg szokásomhoz híven nagy mellénnyel: nah, majd én olyan lehúzó kritikát írok róla, hogy csak na...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita Blake hivatását tekintve halottkeltőként dolgozik. Ez egy elfogadott állás, akárcsak elfogadott és törvényes dolog a vámprizmus is.
De kanyarodjunk vissza Anitához, akinek az élete nem fenékig tejfel. Van egy bérgyilkos "barátja" (nem, ő nem a pasija), és a vámpírok közt mindenki csak úgy ismeri, hogy a "Hóhér", mert annyi vámpírt ölt már meg. Azonban mi van, ha a vámpírok bajban vannak, mert valaki a város legerősebb vámpírjait öldösi le?
Anitát kérik fel, hogy intézkedjen. Bár a lánynak nem fűlik foga a dologhoz, mégis nekilát a munkának. Segítő társa egy ideig Jean-Claude, a vámpír, aki a Bűnös vágyak nevű helyet vezette.
Anitát segíti még Philip, aki pedig ember létére a Bűnös vágyakban dolgozik. Felbukkan Edward, a bérgyilkos is, és elszabadul a pokol...
Anitának minden a nyakába szakad. Jean-Claude eltűnik, közben kiderül, hogy csinált valamit a lánnyal, amivel nem csak Anita életét mentette meg, de meg is bélyegezte. Hogy ez mit jelent, nem ecsetelném, akár csak azt, hogy mi lesz végül...

Vélemény:
Hát, így az első kötetben a vámpíroktól kezdve a patkányembereken át minden volt benne. Nyomozás kevésbé, de a könyv még így is olvastatta magát. Egy pillanatra sem tudtam letenni. Azt nem mondtam, hogy nem tettem le... Ez is egy nyaralás alkalmával olvasott darab, és esténként volt csak időm rá, de még így is két napot vett igénybe. Mivel nálam volt (véééééleeeetleeeenüüüüllll...) a második kötet, ezért nem kellett rá várnom, hogy hazaérjek, és úgy kezdhessem el.
De ott még nem tartunk!
A kedvencem Jean-Claude volt, aki így első olvasatra jobban tetszett, mint Edward Cullen. Valahogy reálisabb karakternek tartom (nem azért, mert koporsóban alvó, napon égő típus... hanem a személyisége miatt). Drukkolok neki, hogy továbbra is szerepeljen a regényben. Észre sem vettem, és már a regény végére értem. És bár tényleg nem a nyomozáson volt a hangsúly, mégis a végén egy teljesen logikus magyarázatot kapunk (nincs olyan, hogy hopp, kipattanik a főhős fejéből a megoldás, és láss csodát, úgy is lesz...)
Ehhez a kötethez nem tudok mit hozzáfűzni, csak hogy: Hajrá Jean-Claude!!!

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. augusztus 16.

Neil Gaiman - Csillagpor

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ismét működésben a Gigi-művek. Valahogy előkerült közöttünk a szó Neil Gaimanról, és hát Gigi nekiállta ajnározni, hogy ő milyen jó, meg minden... Mivel Gigi eddig nem okozott csalódást az ajánlásaival, ezért beadtam a derekamat, és mikor legközelebb találkoztam egy Neil Gaiman könyvvel, a kezembe vettem és elolvastam... Ez lenne a Csillagpor.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk főhőse Tristran, a heves lelkű ifjú, aki fülig szerelmes egy lányba. Egy csillagos éjszakán látnak egy hullócsillagot, és megígéri a lánynak, hogy elhozza neki, hogy bizonyítsa, mennyire szereti. A gond csak az, hogy hagyja el Falut? Az apja elmeséli neki, hogy őt úgy találták Falu falának a tövében, és ezért átengedik a Falu nevű falu falának a túloldalára (bakker, mennyit falaznak... mindenkitől elnézést) Szóval elindul, hogy megkeresse a csillagot, akiről kiderül, hogy egy lány. Tristran magához köti, de a lány megszökik tőle, és innentől kezdődnek a kalandok.
Vannak itt kalózok, örökségért versengő testvérek, boszorkányok, némi humor, kaland, és romantika...
Na meg egy mese vége...

Vélemény:
A történet tetszett, érdekes és izgalmas. A testvérekkel játszódó jelenetek a kedvenceim XD A halott testvérek XD Na ne... XD Azok voltak a kedvenceim.
A csillag szövege is aranyos volt, a szerelmi szál is jó volt. Nem is tudok igazán mit szidni... A boszik gonoszak voltak és... Á, meg is van, mi a hibája! Mint ami a legtöbb regénynek. A lezárása!
Nekem túl hirtelen volt a lezárás, és kicsit összecsapott, ha lehet így mondani. Túlzottan tényszerűsít. Persze, a mesék végén mindig így szokott lenni, de nekem ez akkor sem tetszett az után, hogy végig szép volt a stílus, gyönyörű leírások, és az író mindent részletesen bemutatott. Egy kicsit odacsapott volt a vége, és kész... De attól még az egész könyv pontozása:

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger