2011. október 31.

Janet Evanovich - A szingli fejvadász 2

0 megjegyzés

Mivel a fülszöveg eléggé spoileres, nagy vonalakban elmondanám, miről is szól a könyv: Stephanie újabb megbízást kap: kapja el, és vigye be Kenny Mancusot. Ez azért lehet neki egyszerű feladat, mert a Morellik családjába tartozik, Joe Morellinek speciel az unokatestvére. Azonban az ügy egyre kezd bonyolódni, mikor belekeveredik Spiro Stiva, a temetkezési vállalkozó, aki Kennyvel és egy harmadik fickóval már gyerekkoruk óta barátok. A harmadik barátot valaki elteszi láb alól, de még ígyis sejthető, hogy benne volt a nagyszabású stikliben.
Joe Morelli sem ül a babérjain, nyomozni kezd, és valahogy mindig megjelenik Stephanie körül. Hogy ne legyen a lánynak még egyszerűbb Mazur nagyi sem bír a hátsóján maradni, végül őt is veszély fenyegeti...


Miután letettem a könyvet, képtelen voltam szóhoz jutni, még mindig a hatása alatt állva csak a könnyeimet törölgettem. Persze, az első kötet tetszett, szép volt, jó volt, elment, de a második kötet szétszedi a rekeszizmot. Erről Joe Morelli és Mazur nagyi gondoskodik leginkább, de kiveszi részét Stephanie, az apuka, és még az anyuka is.
Még elképesztőbb szituációkkal fogadja az írónő az olvasókat. Mikor már azt hinnénk, hogy tudjuk, mi fog történni, tévedünk, mert valami humoros dologgal dobja fel a dolgokat, vagy éppen akcióval.
A Morelli családról megtudjuk, hogy a férfi tagok a pletykákon túl még mire képesek: eltűnni és megjelenni, mint Houdini, csak éppen mindegyik mást akar csinálni Stephanieval.
(Saját fotózás, kéretik nem lelopni)
Ami nagyon tetszett a könyv folyamán, az az összes Mazur nagyis és Joe Morellis rész. Amiben ez a két szereplő külön-külön, vagy együttesen benne volt, vitték a pálmát. Mazur nagyi jobban megismerhető ebből a részből, még jobban látszik, hogy egy hóbortos, idős nénike, aki szeret ravatalokra járni, és nem éppen az a nyugodtan otthonkötögető típus. És noha ő az első részben nagyobb favoritom volt, mint Joe Morelli, ez ebben a könyvben megfordul. Joe Morellinek olyan húzásai, szövegei és jelenetei vannak, amik egy külön könyvet is megilletnének. Mikor megláttam az oldalon a nevét, már előre féltem, miféle jelenetről lesz szó, és nem csalódtam egyikben sem. Két jelenetet emelnék ki, amik a többi közül is kimagaslóak voltak. Az egyik a tűzlépcsős rész (Stephanie második mászása), a másik pedig az, mikor Morellivel "megfigyelést végeznek" egy kocsiban.
Stephanie többet van a családjával is, amit bónusznak vettem, mivel az első kötetben néha tesz róluk említést, elmegy hozzájuk egy vacsorára, de nincs nagy szerepük. Felületesen megismerjük a nagyit, apucit, anyucit, de ennyi. Itt viszont bepillanthatunk a mindennapi életükbe is Steph szemén át.
A kötet jellegzetessége, hogy sokkal nagyobb halra vadászik most az esetlen fejvadászunk, mint Joe Morelli, akit rendőrgyilkossággal vádoltak. Most Kennyt kell elkapnia, aki meglehetősen absztrakt ajándékaival, és rossz hírnevével kenterbe veri az unokatesót. Stephnek ki kell ütnie - nem csak az észből, hanem a forgalomból is - Kennyt, hogy megkaphassa a pénzét, amiért, mint tudjuk, Stephanie mindent hajlandó megtenni.
Amit hiányoltam a könyvből, az nem más, mint Ranger. Teljesen olyan volt az egész, mintha Joe Morelli felváltotta volna a fejvadászt, aki ezúttal csak nagy ritkán dugta be a képét, integetett párat, aztán ismét lelépett a színről. Sajnáltam, hogy nincs többet jelen, mert az első regényben ő is aranyos, jófej, laza figura volt, aki valamelyest megkedveltette magát velem.

Összességében nézve ez a könyv még ha nem is az a "hú de akciódús" volt humorból csillagos ötöst érdemel. Mindenkinek, aki előtte áll, vagy nem mer nekiállni, vagy eddig még nem is tudott róla, és szeretnének egy nagyot nevetni, ajánlom az olvasását... csak saját felelősségre!
Folytatás...

2011. október 30.

Vigyázat! Esetlen fejvadász a vásznon!

0 megjegyzés

Már korábban voltak róla kósza hírek, hogy Janet Evanovich híres fejvadászának, Stephanie Plumnak a sorozatából filmváltozat készül. Akkor még nem tudtunk túl sokat róla, hogy kik lesznek a szereplők, vagy egyáltalán valóban lesz-e film belőle.

Most viszont már bizton állíthatjuk, hogy 2012.január 27-én végre a filmvásznon is találkozhatunk az ügyetlen fejvadásszal, akinek vicces kalandjai könyvön már nagyon régóta hódítanak. A főbb szerepekben nem más van, mint a mostanság igen népszerű Katherine Heigl (Rosewell, The Ugly Truth, stb... sztárja) és Jason O'Mara (Joe Morelli szerepében).


A film egyelőre az első könyvet dolgozza fel, a trailer alapján pedig az is kijelenthető, hogy meglehetősen hasonlóan (itt-ott kicsit átszabták, gondolom azért, hogy ne kelljen túlontúl nagy korhatárkarikát rácsempészni).


És íme a film trailere (vigyázat! a könyvre nézve nagyon spoileres!)


Bízzunk benne, hogy nem lő le mindent a trailer, remélhetőleg nem csak ennyi poént tettek bele, és még a filmben is lesznek meglepetések - méghozzá pozitívak.
Folytatás...

2011. október 29.

Neil Gaiman - Tükör és füst

0 megjegyzés

Fülszöveg

Gaiman önálló stílust alkotott. Ezen a téren egyszerűen nem akadhat párja. Senkinek sincsenek ilyen mély és hatásos elbeszélései. Gaiman igazi mester, és nagyszabású történetei, telis-tele az érzelmek minden lehetséges változataival, senki más történeteihez sem hasonlíthatók." – Peter Straub
„Gaiman valóságos sztár. Úgy alkotja meg történeteit, mint ahogy egy őrült szakács készít esküvői tortát: rétegről rétegre, melyekhez mindenféle édes és savanyú ízesítőt használ.” – Clive Barker
„Történetei valóságos kincsesbányák, mi pedig szerencsések vagyunk, hogy olvashatjuk és élvezhetjük őket. Termékenysége munkáinak átlagos színvonalával együtt tekintve egyaránt csodálatra méltó és egy kissé ijesztő.” – Stephen King
„Gaiman saját világait mesteri módon alkotja meg és népesíti be.” – Poppy Z. Brite

•••••
A Törékeny holmik után a második Gaiman novelláskötetem, amivel varázslatos módon találkoztam. Bementem az Akönyvesbolt -ba, és csodák csodájára ott volt ez a "szépség", amit már ki tudja, mióta kerestem. Nem volt kérdéses, elhozom-e, vagy sem. És noha akkor csak az első 2 novellát olvastam el belőle, most újra elővettem, hogy élvezzem kicsit Gaiman hihetetlen világát.


Azzal kezdeném, hogy ebben a kötetben túl sok novella és vers van ahhoz, hogy mindről említést tegyek, mi tetszett/nem tetszett benne, voltak rövidebb lélegzetvételűek és hosszabbak. Kiírhatnám a tartalomjegyzéket, hogy mik találhatóak benne, de feleslegesnek tartom. Így inkább azokról mesélnék, amik engem személy szerint megfogtak a sokból...


Megint világvége: Egy történet egy vérfarkasról, aki megrémít egy jósnőt is. Tetszik a történet a maga furcsasága miatt, amivel sikerül elérnie, hogy az ember megborzongjon. Ez volt az első alkalom, hogy láthattam egy gaiman-féle "farkast". És az a bemutatás, hogyan változik át, hogyan éli meg a változást... Teljesen elvarázsolt.


A nászajándék: Egy bájos kis történet, aminek van némi Oscar Wilde-os beütése, és egyfajta Dorian Gray jellege, amivel sikerült megfognia magának, ugyanis a Dorian Gray nagyon tetszett, mikor először olvastam. Ez a kis Gaiman-novella ugyanúgy magával ragadott. Itt azonban nem kép, hanem egy szöveges történet áll a középpontban, mely leírja egy párnak a történetét, és az meg is történik velük...


Troll: Nem éppen kiemelkedő novella, de azért tartom említésre méltónak, mert a lényege, a mondanivalója épp azért ütközik ki annyira, mert olyan kis egyszerű, meseszerű történet. Nem is tudom, mivel vett meg magának annyira, hogy meséljek róla. A troll, aki egy ifjúnak elárulja, hogy a fiú sokat vétkezett, bűnös. A fiú mindig megússza a dolgot, és megígéri a trollnak, hogy majd később ellátogat hozzá, akkor elveheti tőle az életét, de még nem élt eleget, nem tapasztalt eleget...


Leszállítjuk, nagykeráron: Az emberi kapzsiság, és filléreskedés novellája, melyben az író egy kicsinyes üzletelőt állít a középpontba és rajta keresztül szemlélteti, hova juthatunk, ha minden centet kiszámolunk egy jobb üzlet érdekében... Egy "akciós" felirat miatt ne veszítsük el a fejünket, és az eszünket!


Ezeken túl még sok novellát kiemelhetnék, mert valamennyi nagy hatást gyakorol. Gaiman most sem hazudtolta meg magát, és azt kell mondjam ezen kötete után, hogy a Törékeny holmik -at lazán lepipálja. Igaz, hogy a hátulján rajta van, hogy "Csak felnőtteknek!" - és bőven akad benne +18 -as tartalom, ennek ellenére tartom bájosnak egy-két történetét, melyek valójában felnőtteknek szóló mesék. A versek most sem fogtak meg annyira, meg egy-két rövidebb novellája (mint például a Ne kérdezd a krampuszt! című), ennek ellenére nagyon szerettem ezt a novellagyűjteményt.


Gaiman most sem okozott csalódást, kíváncsi vagyok, amit legközelebb olvasok tőle, abban éppen különös, érdekes világainak melyikével találkozhatom majd.
Folytatás...

2011. október 28.

Wolfgang Hohlbein - Sötét jövő (Charity 2)

0 megjegyzés

Fülszöveg
2055-öt írunk, amikor egy föld alatti óvóhelyen hibernálásból tér magához Charity Laird, az Egyesült Államok űrhadtestének legifjabb és nő létére is legkiválóbb pilótája. Miután felszínre vergődik, megpillantja Amerikát, amely fél évszázad alatt rettenetesen megváltozott.
Ahol egykor New York fényei nappallá bűvölték az éjszakát, most sötétség uralkodik. A világűrből érkezett idegen megszállók pusztító háborút vívtak az emberiség ellen, amelynek civilizációját a megsemmisülés peremére taszították.
A rabszolgaságot csupán a „tengődők” hegyekben rejtőzködő elszórt csoportjai kerülték el, de éppen ők indítanak hajtóvadászatot Charity ellen.

•••••



Eme könyv nevezetessége, hogy egy sok darabból álló sorozat 2. kötete, amit egy német úriember írt. Hazánkban mindössze az első két kötetével találkoztam - vagyis ennyiről tudok, hogy ki lett adva. 

Az író egy eléggé elkeserítő jövőt vetít az olvasó szeme elé. A Földet megtámadták, és rovarszerű idegenek elfoglalták, akik elkezdték átalakítani a saját ízlésük szerint a növényi- és állatvilágot, illetve a földet. Az ellenálló embereket lemészárolták, és egy maréknyian szolgálni kezdték őket, rettegésben tartva azokat, akik ellenállnak az idegen behatolóknak. Inkább bujkálnak és meghúzzák magukat, minthogy harcba bocsátkozzanak.
Egy ilyen világban tér magához hibernálásából 2055-ben Charity Laird kapitány, és elindul, hogy felfedezze a világ változásait...

Megint a fülszövegnél kezdeném a dolgokat, mert nevetséges, hogy már megint nem találták el, miről szól a könyv. Leszögezném: fele sem igaz annak, amit állít. Miért? A "tengődők" nem indítanak hajtóvadászatot Laird ellen, és azt sem láttam ebben a könyvben leírva sehol, hogy Laird mennyi idős, vagy hogy mennyire volt kíváló pilóta. Lehet, hogy a korábbi kötetben feltüntették, de kérdem én: itt, ha nincs megemlítve, akkor minek kell belerakni?

Ez a részben utópisztikus képet felfestő - a rovarok túlélik az atomtámadást, és ők lesznek a bolygó urai -, de nagyobb részben sci-fi iromány rövidsége ellenére egészen kidolgozott, és önálló műként is megállja a helyét. Egyedül a vége enged következtetni rá, hogy ez egy sorozat akárhányadik része (akár az első is lehetne, egyáltalán nem feltűnő, hogy nem az).
Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Laird magához tér, kikászálódik a hibernáló kapszulából, és útnak indul. Vele párhuzamosan látjuk, ahogy egy Net nevű lány összetűzésbe keveredik, majd a két lány találkozik, és útjuk java része összefonódik.
Érdekes, ahogy Laird fölfedezi az új dolgokat, és megdöbbentő, hogy ez majd fél évszázad alatt bekövetkezett változás eredménye volt csupán a műben.

A szereplők számomra kissé mesterkéltek voltak, és ez jónéhány jelenetre rányomta a bélyegét, hiteltelenné váltak. Nem tetszett, hogy mindenki többnyire előbb támadott, majd aztán kérdezett, illetve az, akinek megmentik az életét, miért támad rá rögtön arra, aki megmentette? Persze, érthető, hogy ellenségek stb..., de túlzásnak tartottam a sok, értelmetlen harcot a könyv folyamán. Néhány helyre illett, de a zöménél fölösleges túlzásba esett az író. Például a héják vezére eléggé kérdéses figura volt, ami miatt szintén nem értettem. Emberből van, ez látszik, de akkor minek játssza el egyszer a kemény rossz fiút, majd a pedig nem sokkal utána a jót is? Charity egyszer úgy kezeli, mint barátot, majd mint a legnagyobb ellenségét. Az a húzás eléggé elcsépelt volt, amit Stonenal csinált, és az elejétől lehet sejteni, hogy valami ilyesmi áll a háttérben.


A másik dolog a sok logikai baki volt, amik rengeteg kérdőjelet hagytak maguk után. A legnagyobb ilyen az óra kérdése volt. Egy világ, ahol nem használnak órát, nem is tudják mi az, egyedül Lairdnál van egy ilyen darab, akiről tudjuk, hogy több, mint fél évszázadon át aludt. Ennek ellenére az órája még mindig működik, ráadásul pontos is! Mi ezzel a gond? Mutasson nekem valaki olyan elemet, ami több, mint 50 évig simán működik, nem merül ki. Persze, mi van, ha napelemes? Egy ideig biztos, hogy bírja, de Laird egy kapszulában feküdt, egy föld alatti bunkerben... Ennek tükrében, ha csak nem irányították be tükrökkel a napfényt egészen a kapszuláig, és azon nem volt ablak, akkor passz, hogyhogy nem állt meg az óra. És bizony, ha egy óra megáll, akkor viszont nem lehet pontos, ergo: 50 év alatt végig mennie kellett.


Azt sem értettem, hogy Daniel nagyon kerestette Lairdot, utána küldte a héjákat, de végül Laird előbb találja meg őket, leveri a csapatot stb... viszont utána egy jelenetből az derül ki, hogy ők keresték Lairdot (meg is nevesítik), de kérdem én: honnan tudják, hogy a lány, aki leverte a csapatot az maga Charity Laird volt? Honnan tudják, hogy éppen mikor ébredt fel? Ráadásul simán tudniuk kellett volna, hogy hol fekszik a kapitány, volt rá 3 évük, hogy elbattyogjanak oda, bejussanak a bunkerbe, és elkapják, akkor mi a francnak várták meg, amíg felébred? Ez egy teljesen logikátlan húzás.


Mindezt leszámítva maga az alaptörténet tetszett, annak ellenére, hogy a vége felé már itt-ott kapkodás lett a dolgok vége. Tetszettek a fegyverek, a világ felépítése és kidolgozása, ahogy megpróbál a begyöpösödött emberekre és azok dolgaira rámutatni, hogy emiatt kissé elmaradt a civilizációjuk, ami ellenére is új dolgokat találtak fel, és fejlesztettek ki.


Összességében nézve számomra az "elmegy" kategóriába sorolódik a kötet, nem dobtam magam hanyatt tőle, de nem is szenvedős darabnak mondanám. Az, hogy egy kissé népszerűtlen darab talán annak tudható be, hogy nem tegnap íródott...
Folytatás...

2011. október 26.

Díjak és Díjazottak - szeptemberből

0 megjegyzés

Szeptemberben hatalmas megtiszteltetés ért két oldalról is. Az egyik Andiamo -tól, a másik pedig Nancy -től érkezett.

Egy díj, amelyet azoknak küldenek tovább, akinél úgy ítélik: "Szép blogoknak,  melyekben van némi extra"!


Ezúton szeretném nekik megköszönni, hogy gondoltak rám!




10 kiválasztott blognak kellene továbbadnom, viszont biztos vagyok benne, hogy ők már megkapták. Ezért azoknak küldeném a díjat, akik még nem kapták meg ugyan, de megérdemlik, így mindenkinek küldeném, aki szeretné!
Folytatás...

2011. október 25.

Lezárt szavazás: Szavazás hava

0 megjegyzés


Mivel nem tudtam eldönteni, hogy a sci-fi olvasmányom után mivel folytassam, kiírtam egy szavazást a "Szavazás hava" címen, ami vasárnap este lezárult. Mivel korábban volt egy technikai malőrünk, ezért a szavazás első pár szavazatát is felírtuk.
Hogy ki lett a nyertes? 
Az első szavazatok, a molyos voksok és az oldalon vasárnapig beérkezett szavazatok a következő eredményt hozták:

Janet Evanovich - A szingli fejvadász 2: 6+2+16=24 szavazat
Jenny Nimmo - Midnight for Charlie Bone: 1+2+4=7 szavazat
Bogár Erika - Naptánc: 1+4+4= 9 szavazat
Inkább újabb három triót kérek: 0+3+18=21 szavazat

Ezen eredmény alapján a győztes: A szingli fejvadász második kötete.


És máris induljon a következő szavazás. A résztvevők ezúttal:
Alyson Noel - Blue Moon
Emily Griffin - Zűr van, babám!
Karen Chance - Átölel az éjszaka
Újabb hármast kérek!

Segítsetek eldönteni, hogy legközelebb mit olvassak!
Folytatás...

2011. október 24.

Timus élménybeszámolója: Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

0 megjegyzés


A könyv ismertetőjét FFG értékelésénél megtalálhatjátok, így én egyből a lényegre térek:
Szerintem hiába mondanám azt, hogy csak azért olvastam el Sansa Sötét Hóruszát, mert megfenyegetett, hogy a piszkálódásaim miatt csak akkor kapok rajzos dedikálást a könyvbe, ha elolvastam, vagy mert jókat beszélgetek Vele a moly.hu oldalon, valószínűleg senki nem hinne nekem. Azért olvastam el, mert kíváncsi voltam rá, hogy elsőkönyves íróként tényleg olyan jól ír-e, ahogyan a többiek értékelése, véleménye mutatja.
Sokan tudják már, hogy szeretem megszívatni az embereket, ezúttal azonban nem fogok nagyon játszadozni, mert nem szeretném, ha az írónő szívrohamot kapna a további részek megírása előtt (vagy engem tenne el „hirtelen felindulásból” láb alól), mivel szeretném végigolvasni a sorozatot.
Épp ezért csak annyit mondok, hogy egy hatalmas pofára esésnek lehettem elszenvedője…
…ugyanis eddig azt hittem, hogy egy kezdő író csak az alapokról indulhat, és ha a visszajelzéseknek, kritikáknak, véleménynyilvánításoknak és támogató javaslatoknak köszönhetően képes fejlődni, akkor idővel profivá válhat. Tudod: rosszabb esetben szénpor, jobb esetben csiszolatlan gyémánt.
Azonban Sansa már az első könyvével megmutatta nekem, hogy ő már egy igazi, csillogó gyémánt, akit legfeljebb egy kicsit még polírozni kell…
Az egész mű korrektül van felépítve, sehol nem lehet logikátlan, következetlen lépésekkel találkozni, minden szereplő kellőképpen kidolgozott, a történet olvastatja magát, a cselekmények a legapróbb részletekig gondosan ki vannak dolgozva, az egész mű precíz kivitelezésről tanúskodik.
Az írónő a szereplőkhöz nem félt hozzányúlni, vagyis hiába volt kedvelhető karakter, imádnivaló és tündi-bündi, ő akkor is probléma nélkül és mosolyogva kicsinálta. Így jó párat elintézett azok közül is, akikkel szimpatizáltam, de megbocsátok neki.
Nem pont ilyen befejezést képzeltem volna el, azonban még ezzel is könnyedén meg tudtam barátkozni.
A kötet egyetlen „negatívuma” sem Sansa hibája, hanem az enyém: nehezen tudtam kezelni a különleges neveket.
A fentiek tükrében csak egyetlen, szívből jövő tanácsot adhatok Sansa-nak:
Legközelebb, ha mások beleszólnak, hogy mit és hogyan írj,
és Neked nem tetszik az ötlet,
inkább ne hagyd magad, hanem tarts ki az elképzelésed mellett...
Folytatás...

2011. október 23.

Kihívás: Két könyvet a magyar írókért!

0 megjegyzés


A magyar írókért folyó harc manapság sok blogger és moly csatája, hogy végre merjenek lépni az írók, a kiadók, és a magyar közönség is megismerhesse a munkákat.
Ehhez adott hozzá egy csipetnyit Hársfaméz_szeee moly is Vásárolj két könyvet! – Kampány a magyar ÍRÓKÉRT kampányával, mely során igényesen megírt, magyaroktól származó alkotások megvásárlására buzdította a nagyérdemű olvasósokaságot. 

Miért jelentkeztem rá? Még mindig ugyanazt tudom szajkózni, amit már sokszor megtettem: a magyarok legalább olyan ügyesen és jól írnak, mint akármelyik külföldi írótársuk.

Teljesítés? Pipa

Idén sok magyartól származó könyvet vásároltam és olvastam, és gondolkoztam is, hogy melyik lehetne az a páros, amelyikkel el lehetne indulni. Végül Greta May könyvei nyertek nálam.
Miért? A precíz kidolgozás, a jól láthatóan belefektetett munka, és a magas minőség miatt, ami miatt bátran ajánlom mindenkinek a könyveit. Greta May Bűnre nevelve könyve arra a polcra került nálam, amire azok a könyvek kerülnek, amik bárhol, bármikor elbűvölnek, beszippantanak. Noha sokszor nem volt könnyű olvasni, és egy buszon is majdnem fennmaradtam miatta, de megérte. Miután végeztem vele örültem, hogy egyszerre szereztem be mind a két kötetét, így nem kellett várnom rá, hogy megjöjjön a folytatás, hanem azonnal kézbe is vehettem a Hiénát.

És hogy támogassam még a magyar írókat, Timust is megpróbáltam bűnre nevelve rávenni az olvasásra, de csak annyira, hogy ne legyen belőle hiéna... ;)

Támogassátok ti is a magyar írókat azzal, hogy megveszitek, és olvassátok a könyveiket! Ne hagyjuk, hogy eltűnjenek a magyar írók!
Folytatás...

2011. október 22.

Révbe érő Holdvilág...

8 megjegyzés

Mióta elindult Rob Thurman Cal Leandros sorozatának folytatásáért indított kampányunk itt a blogon, sokan felkerestek minket, érdeklődtek, hogy állnak a dolgok, lesz-e folytatás, és sokan írták meg véleményüket privát üzenetben a könyvről, illetve kerestek meg minket molyon a kérdéseikkel.

Ez idő alatt voltak, akiket lelombozott egy korábbi bejelentésünk, hogy még nem fogyott el kellő mennyiségű Éjvilág azért, hogy kiadják a folytatást, ezért sokan már lemondtak róla, azonban nem mindenki. Akadtak még olyanok, akik továbbra is kitartva a kampány mellett (mivel a Tuan kiadó nem mondta, milyen határidőn belül kellene lefogynia a raktárából a köteteknek) továbbra is vásároltak köteteket.

Pénteken megérkezett a következő tájékoztatás arról, hogy áll a kampány, a Holdvilág kiadása, és az egyéb teendők.

Mindenkit nagy örömmel értesítek róla, hogy a kampány elérte a célját! Még az idei évben kezünkbe foghatjuk az Éjvilág folytatását.

Mindenkinek szeretném nagyon szépen megköszönni, aki segített nekünk a kampány folyamán. Bízunk benne, hogy a folytatás többeknél talál gazdára, és ez után nincs más hátra, mint előre, és könyvespolcokra kerülhetnek a harmadik rész is, majd a negyedik, ötödik stb...

Ne hagyjuk, hogy egy jó sorozat a süllyesztőbe kerüljön!


És hogy meghozzuk a kedveteket a második kötethez, megosztanánk egy kis anyagot a következő kötetről.

•••••



Szerző:           Rob Thurman
Cím:               Holdvilág


Kiadó:                  Tuan Kiadó
Fogyasztói ár:       2990 Ft
ISBN (EAN):        978-963-9940-07-9
Megjelenés:           2011 október 27.

Méret:                  130x200 mm
Vastagság:            22 mm
Tömeg:                250 gr
Terjedelem:           320 oldal
Kötés:                  Puhatáblás


Műfaj:
Modern horror: vámpírok, vérfarkasok

Az Amerikai Egyesült Államokban best-seller ÉJVILÁG című regény szerzőjének új könyve.

Szörnyetegnek születtem. Bár az igazat megvallva csak félig vagy ok az. Anyám ember volt, apám valami… más. Persze most már semmit sem számít. Nekem is megvannak a magam gyengéi, mint bárki másnak.

ÉS ÉPPEN MOST NÉZEK SZEMBE AZ EGYIKKEL.

Miután megmentette a világot családja pokoli ágától, Cal Leandros és rettenthetetlen bátyja Niko New Yorkban telepedtek le és még új munkát is találtak. Nyomoznak, és testőrködnek, ha kell. És a Nagy Almában, ahol hemzsegnek a természetfölötti figurák, jól megy az üzlet.
Legújabb megbízásuk miatt be kell épülniük a Falkába, a vérfarkas maffiába. Egy kispályás Falka főnök attól tart, hogy egyik riválisa el akarja tenni láb alól, és bizonyítékot akar szerezni erről. Az ügy a Holdvilág bár hátsó, nem emberek számára fenntartott pókerbarlangjában veszi kezdetét. Cal szerint ez is csak egy lesz a temérdek sok munkájuk közül, de fogalma sincs, mekkorát téved.

MERT CALT ÉS NIKÓT IS KEMÉNYEN HINTÁBA ÜLTETIK . ÉS AZOK, AKIK A HÁTTÉRBŐL A SZÁLAKAT MOZGATJÁK, ÚGY UGATNAK, HOGY KÖZBEN HARAPNAK IS.


•••••
Folytatás...

2011. október 20.

Tiro Notes: A zöldszemű fegyver - Első találkozás (részlet)

0 megjegyzés

Az árnyékból egy törékeny alkatú lány lépett ki. Hosszú, fekete haja eltakarta a hosszúkás arca nagy részét. Ujjatlan pólója nem engedett túl sokat a fantáziára bízni: karjai olyan véznák voltak, hogy csontjaira már-már rátapadt a bőre, és a felső lafogott rajta, leérve egészen a combja közepéig. Ez volt rajta az egyetlen ruhadarab, amitől Jack kissé kényelmetlenül érezte magát. Úgy saccolta, hogy a gyerek olyan tizennyolc vagy maximum húsz esztendős lehet.
Kezdte magát egyre rosszabbul érezni, hisz ez a lány valakinek biztosan hiányozhat, már ki tudja mióta raboskodik az intézet falai között. Feltűnt neki, hogy Ash mereven várakozik, mintha szobor lenne.
- Ez meg mégis micsoda? - bukott ki Jackből, mire az igazgató eddigi büszke vigyora leolvadt a képéről. Látszott rajta, hogy meglepi ugyanakkor arcátlanságnak tartja a kérdést.
- Ő az államok elsőszámú, legjobb fegyvere. Egy prototípus, ami tökéletesnek tetszik - hadarta magyarázat gyanánt. - Több évnyi kutatás eredménye egyetlen lénybe sűrítve.
- Ez egy kölyök - állapította meg, mire a doktor ismét elégedettséggel húzta el a szája sarkát.
- Valóban így gondolja? Ha csak egy kölyök lenne, nem kellene a kezére a kesztyű - bökött fejével a férfi jobbjára. - De persze egyetlen terméket sem vásárol meg az ember, míg nem tudja, hogy biztosan működik-e, nemigaz? - és zsebében kezdett kotorászni, ahonnan nemsokára előhúzott egy aprócska, átlátszó kapszulát. Az átlátszó anyag mögött egy fehéregér próbált mocorogni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Épp csak akkora volt a kapszula, hogy a kisállat beleférjen. A doktor szétcsavarozta, mint egy csokitojásokba rejtett dobozkák, és úgy vette ki belőle a rémült egeret, mintha az valami játékszer lenne.
- Megmutatom, mire is képes valójában Ash - fogta a markába, hogy ne mehessen el az állatka. - Ash, végezd ki! - fordult a gyerek felé, Jack pedig érdeklődve figyelte a serényen szimatoló egeret. Az aprócska lény hirtelen visítani kezdett, és úgy vinnyogott, mintha kínoznák. A doktor letette a csupa piszok földre, ahol úgy kezdett vergődni, mint akinek epilepsziás rohama van.
Jack látta, hogy a lány mozgatja az ujjait, mégsem ért hozzá sehogy sem a kis lényhez, ami egyszer csak feladta a küzdelmet, amit az életéért folytatott, és nem moccant többé.
Folytatás...

2011. október 17.

Kihívás: Figyeld már! Hullócsillag!

0 megjegyzés



Ma egy olyan kihívásról essék szó, mely többszörös bűnbevivőm, Liliane_Evans nevéhez kötődik. Ez nem más, mint a Csillaghullás Csillagporral kihívás.

Miért jelentkeztem rá? Ez egyszerű: mert szeretem Gaiman könyveit, a Csillagpor pedig az első volt tőle a sorban, ezért is emlékezetes darab.

Teljesítés? Pipa


A kihívás arról szólt, hogy olvassuk el a Csillagport, de mivel én már olvastam, ezért ez már csak újraolvasás volt részemről.
A blogon már régebben írtam róla, és így utólag visszaolvasva eléggé gyermeteg, kiforratlan írás, ennek ellenére azt kell mondjam, a véleményem nem sokat változott. Ez volt az első könyv, amit olvastam Gaimantól, és nem az utolsó, ennek ellenére még mindig ugyanolyan bájos mesének találtam, mint korábban, mikor először olvastam el. A halott testvérek által folytatott "csatározás", illetve a Csillag még mindig ugyanolyan nagy hatást gyakoroltak rám, mint ezelőtt is.
Az első olvasáshoz képest annyi változott, hogy olvastam róla mások véleményét is, és részben a negatívok zömével is egyet értettem, meg nem is.

És te? Nézted a csillaghullást? Találkoztál Neil Gaiman éppen lezuhanó csillagával és elmentél megkeresni? Ha nem, tedd meg mielőbb!
Folytatás...

2011. október 16.

Kihívás: Mit olvas a moly két hét alatt?

0 megjegyzés



Mit olvas egy moly két hét alatt? Tizennégy nap, mely alatt azt olvasol, amit szeretnél, a lényeg, hogy minél többet. Olvashatsz egyet, de olvashatsz százat, a lényeg, hogy beleessen a 14 napba.
Kinek pattanhat ki ilyen ötlet a fejéből? Almiko moly gondolt egyet, és csinált egy ilyen kihívást. Nem szabta meg, hogy ki mit olvasson, a lényeg, hogy az beleessen a 14 napba.

Miért jelentkeztem rá? Mindig is mozgatott, hogy vajon mennyi könyvet olvasok el két hét alatt? Általánosságban elmondható, hogy havi lebontásban írom magamnak, mikor mit fejeztem/fejezek be. Vezetek egy kis füzetecskét is, amibe feljegyzem ezeket. Valamikor 2008 nyarán kezdtem el (az első egy Margit Sandemo regény volt), mert úgy gondoltam, egyszer sikerülni fog az, hogy egy hónap alatt annyi könyvet olvasok el, hogy egy oldala teljesen beteljen. Jelentem, ez a küldetésem ezidáig mindig megbukott - még nincs olyan oldal, aminek az elsőtől az utolsó soráig van valami... No, majd egyszer talán sikerül.

Teljesítés? •?????•


Két hét koncentrált olvasásteljesítése nem mondanám, hogy teljesíthető kihívás. De lássuk csak, hogy teljesítettem, és mindenki maga döntse el ezek után, hogy szerinte teljesítettem-e a kihívást ;)
Csináltam neki egy polcot, ahova feltettem, miket olvastam el az adott időintervallumon belül. Akad benne újraolvasás, de akad benne új olvasás is.
Íme a polc!

Mennyire vagyok elégedett? Kicsit elkeserítőnek találom, hogy csak ennyire maradt időm az elfoglaltságaim mellett, de sajnos az időhiánnyal együtt jár, hogy nem olvashatok 0-24-ig. Viszont elmondhatom: amikor módomban állt, akkor a könyveknek szenteltem a csöppnyi szabadidőmet.

Nem csinálnék kis listát ide, hogy miket olvastam el az elmúlt két hétben, úgyis látjátok a blogon, a polcomon, facebookon...

És ti? Mit olvasnátok el, ha lenne két hetetek?
Folytatás...

2011. október 14.

George Mikes - Hogyan legyünk szegények

2 megjegyzés



Fülszöveg
„Életem során mindig igyekeztem minél távolabb kerülni a pénztől. Általában sikerült.”
Talán meglepő, de a pénz roppant kellemetlenségekkel jár: a gazdagok állandóan aggódhatnak, hogy esik a tőzsdeárfolyam, betörnek értékes festményekkel zsúfolt dél-francia villájukba, vagy váltságdíj reményében elrabolják családtagjaikat. Ezzel szemben a szegényekre leselkedő legnagyobb veszély az, hogy esetleg meggazdagszanak.
George Mikes, az Angliában élt, magyar származású író és humorista a rá jellemző bölcs humorral és éleslátással járja körül a pénzhez való viszonyunkat, a milliomoslét gyötrelmeitől az alkudozás művészetén át a szegénység világtörténetéig, s bebizonyítja, hogy a szegénység nem kerülni való, hanem kifejezetten kívánatos állapot.
A könyvet Sárközi Mátyás Mikesre emlékező utószava és Kelemen István illusztrációi egészítik ki.



•••••

Hogy hogyan találkoztam ezzel a könyvvel, mikor még molyon sem olvasta senki, és übernépszerűtlet? Ez egyszerű: nézegettem egy akciós listát, és megakadt rajta a szemem. Sokat tanakodtam a cím után, hogy vajon miről szólhat: kalauz, hogyan veszítsük el minden pénzünket? Hogyan éljünk túl a híd alatt? Tippek és trükkök, hogy éljünk túl a városi dzsungelben?
Valójában egyik sem talált. Maga a könyv arról nyújt elemzést, milyen is szegénynek lenni, hogyan viseljük ezt, és inkább ahhoz ad trükköket, hogyan viseljük a gazdagság terhét, milyennek kellene lenni annak, akinek az átlagnál kicsit több vagyona van... mondjuk csak pár száz millióval.

Az író saját tapasztalatait meséli el ebben a rövidke kis irományban, miközben anekdotáin át bemutatja, milyen viselkedésfajtákra is gondol. Itt-ott vegyít némi politikát bele, politikai irányzatokat, elveket; bebizonyítja és levezetéssel igazolja, hogy az emberek mennyire hiszékenyek bírnak lenni, illetve mennyire fukarok, zsugoriak, vagy éppen filléreskedők, spórolók - amivel persze nemhogy megtakarítanák a pénzüket, többet költenek, mint hinnék.

Ami kiváltképpen érdekessé teszi még a művet, hogy az író magyar példákat hoz elő, és ezt azzal magyarázza, hogy sok időt töltött Magyarországon, itt lakott, itt dolgozott az édesapja stb..., tehát találkozhatunk néhány magyar példával is, így megtudhatjuk: hova tűnt Molnár Ferenc vagyona, mi történt Mária Teréziával, milyen volt a fillér korszakában élni, mennyire látja pazarlónak a magyarokat stb...

Érdekes könyvecske némiképpen humoros formában, de mégis elgondolkoztatja az embert a sorok között megbújó igazságával. A szövegelést itt-ott megtörik az egy-egy oldalt elfoglaló, humoros képek.

Összességében nézve az elbeszélés része megfogott a könyvnek, az apró történetek, amiknek a végén kiemeli a tanulságot, mintha csak egy fabula lenne, viszont a politikai magyarázatok belekeverése már kevésbé nyerte el a tetszésemet. Amilyen rövidke, annyira lényegre törő könyvecske, mely feltárja, mi a gazdagok, és a szegények legnagyobb hibái, és mit tartana helyes viselkedési formának. A tanulságot pedig mindenki fogalmazza meg maga...
Folytatás...

2011. október 10.

Tiro Notes: Őr-szem

0 megjegyzés

A férfi csak ült a székében, és a kamerákon tartotta a szemét, mint általában. Ez volt a munkája: őr volt egy irodaházban. Azonban senki sem tudta, de ha az a bizonyos illető felbukkant valamelyik monitorán, azonnal rátapadt a képernyőre, és csak őt követte nyomon, folyosóról folyosóra haladva. Évek óta figyelte a nőt, ahogy elegánsabbnál elegánsabb ruhákban tipegett végig egyik irodától a másikig.
A fekete-fehér monitorról remekül látszott a csinos arca, a hosszú, göndör fürtjei, a szolid, hozzá illő öltözetek, és még valami, amit a férfi sosem tudott megmagyarázni.
- Szerinted ma melyik csapat fog beszorulni a liftbe? - jött be az irodába Jack, és elfoglalta az üres széket, belesüppedve a puha bőrborításba, mintha eggyé akarna vállni az ülőalkalmatossággal.
Legjobb hecce az volt neki, mint karbantartónak, hogy mikor mindenki hazafelé indul, vajon melyik szintről szállnak be annyian a liftbe, hogy az megint bemondja a terhelés miatt az unalmast. Nemigazán tudtak vele mit kezdeni, viszont az üzletemberek, és a hivataliak mindig türelmetlenül csapkodták a hívógombot, hogy végre menjen értük a lift. Jack mindig remekül szórakozott azokon a kameraképeken, amik akkor készültek a liftekben, mikor váratlanul megállt a masina. Igaz, hogy utána mehetett menteni a bennrekedteket, de pár pillanat erejéig kiélvezte a rémült képek nyújtotta gyönyört.
- Fogalmam sincs - válaszolt a férfi, és teljesen lefoglalta, ahogy megjelent a jobboldali monitorok egyikén a nő. Ezúttal valamilyen csíkos inget viselt, srégen csíkozott szoknyával. Egyszerű volt ugyan a szabása, de a férfi még ezt is gyönyörűnek találta, mintha egyenesen a nőre öntötték volna.
Mindig eljátszott a gondolattal, vajon első találkozásuk alkalmával mit mondana neki? Milyen szituációba keveredve tudná elérni, hogy a nő észre vegye? Vajon ő inkább romantikus típus, vagy annyira nem szereti a flancolást ilyenkor sem?
De ezt nem tudta meg. Egy héttel később a nő kilépett, és a férfi azóta hiába nézte a monitorokat, már nem talált rajta semmi érdekeset. Már nem volt miért néznie, hanem csak a munkáját végezte...
Folytatás...

2011. október 9.

Szavazás hava!

1 megjegyzés



A hónap kérdése az lett, hogy következő hónapban miről kerüljön fel írás a blogra. Ezzel kapcsolatos a mostani kérdés: három könyv közül melyikről kerüljön fel először véleményezés, miről szeretnétek olvasni.

Az első lehetőség Janet Evanovich - A szingli fejvadász 2 című műve, melynek az első kötetéről már olvashattatok itt a blogon. Az esetlen, női fejvadász kalandjainak folytatása lehet a következő felkerülő könyv, amennyiben elég szavazatot gyűjt.

A második lehetőség egy mese Jenny Nimmo tollából a Midnight for Charlie Bone, melynek legjobb tudomásom szerint nincs magyar fordítása.

A harmadik könyv, amire lehet voksot leadni Bogár Erika: Naptánc című műve, amiről az írónő nevén, és nemzetiségén kívül nem sokat tudok.

Ha egyik alternatívát sem találjátok megfelelőnek, bátran válasszátok a negyedik variációt, hisz rengeteg könyv van még talonban, amik csak arra várnak, hogy felkerüljenek a blogra is, miután elolvastam őket.

Szavazzatok, és alakítsátok a blogot, hogy mi kerüljön fel legközelebb!
Folytatás...

2011. október 5.

Kihívás: Egy ősz Oscar Wilde-dal

0 megjegyzés



Oscar Wilde egy különös író, kinek ehhez mérten különösek az irományai is. A blogon is szerepel pár írásáról némi apróbb véleményezés (még a régi korszakból, mikor a rövidebb véleményezéseket preferáltam). Mesés világai, tanulságos történetei előadási stílusa miatt sokan szeretik.

Miért jelentkeztem rá? Jómagam is szeretem Oscar Wilde műveit, így kapva kaptam az alkalmon, hogy ne csak Ciccnyognak (a kihívás kitalálójának), hanem nekem is legyen "Egy ősz Oscar Wilde-dal"!

Teljesítés? Pipa


Wildetól a személyes kedvencem a Dorian Gray arcképe, de ezúttal nem ezzel jelentkeztem a kihívásra, hanem egy másik történetével: A canterville-i kísértet cíművel.
Miért éppen vele? Mert amikor először olvastam ezt a bájos kis mesét, sok vidám pillanatot szerzett. Nemrég találtam egy rémhistóriás könyvet az egyik könyvesboltban, amiben benne volt ez a kis történet, de a vége hiányzott belőle. Ekkor gondoltam rá, hogy igen, ő lesz az, akivel teljesítem ezt a kihívást, úgyhogy ezúton is köszönöm Ciccnyognak, hogy rávett ennek a könyvnek az újraolvasására.

És ti? Olvastatok már Oscar Wildeot? Nem? Noha én is kétkedve nyúltam hozzá a műveihez eleinte, legnagyobb megdöbbenésemre tetszettek a művei, a hangulat és a mondanivaló miatt. Elég egyszer kipróbálni, és vagy rászoksz vagy rájössz, hogy nem neked való...

Merd kipróbálni te is!
Folytatás...

2011. október 2.

Szeptemberi hónapzárás

3 megjegyzés

FFG: Hu, milyen gyorsan eltelt a szeptember. Történt valakivel valami szipiszupi?

 Timus: Ne már! Máris hónap vége lenne? Én meg egy lusta dög voltam és szinte semmit nem olvastam ebben a hónapban... *összeszégyenli magát és elvonul a sarokba megbánni bűneit* Tiro: Velem ne takarózz, mint a múltkor! Nem vagyok golyóálló.

FFG: TIMUS!!!!! LEJÁR A JANE EYRE ESET SZAVATOSSÁGA!!!!!

Timus: *visszakullog a többiekhez* Nem mondtad, hogy megromlik... :P Na jó bevallom, hogy mégiscsak "olvastam" valamit: Simon's Cat legsajátabb könyvét, valamint egy eddig még kiadatlan könyvet...

Tiro: Mi az a Simon's Cat?

FFG: Ezt nem tudni... Te műveletlen -.-" Timus, tartasz felvilágosítást?

Timus: Még szép! Tiro nem maradhat tudatlan... Ez a kis könyvecske aranyos és vicces képekkel demonstrálja, hogy milyen is egy "igazi" cica. Mivel szerintem egy kép ezer szóval is felér, Te rögtön kétezer szót kapsz:
Tiro: FFG, hülyének nézel? Wiki a barátnőm... 

FFG: Nem nézlek hülyének... tudom, hogy az vagy. Viszont, ez egy hónapzárás, úgyhogy meséljetek, ki mit csinált ebben a hónapban. Timus? Tiro?

Timus: *jót kacarászik a társain, majd komolyra fordítja a szót* Engem az a megtiszteltetés ért, hogy lehetőségem nyílt Ta-mia Sansa könyvsorozatának egyik kötetét, az Első áldozatot elolvasni. Szerintem ezen könyvnek a legfőbb hibája az, hogy eddig még nem jelent meg... Boldogan fogom a kezembe venni a Sötét Hóruszt és merülök el a sorozat "folytatásában".

FFG: Az egy eléggé vaskos kötet - már amennyit hallottam róla. Én csupa nádszál vékony könyvecskét olvastam a hónapban. Először kezdtem Richelle Mead - A végső áldozat könyvével, majd a tőled ajándékba kapott Jay Asher - Tizenhárom okom volt... -at olvastam el. A hónap középső napján befejeztem K.B.Rottring és Stanley Steel - A sittes bosszúja paródiát, és a hónapom utolsó könyvében megismertem Stephanie Plumot Janet Evanovich A szingli fejvadász regénye által. Gondolom láttátok a legújabb agyszüleményemet... vagyis mind a kettőt. Az egyik, hogy feltettem magunkat a Facebookra, a másik pedig a Könyvárvaház nevet viselő kezdeményezés. Mit szóltok?

Tiro: Már megint pihent vagy. No comment.

Timus: Te vagy a pihent... Miért kell FFG minden ötletét leszólnod? Nekem igenis tetszik, hogy fent vagyunk Facebook-on. Csak azt sajnálom, hogy ez az ötlet nem nekem jutott előbb eszembe.

Tiro: Az árvaházas ötletére mondtam, hogy pihent...

FFG: Na jó, mielőtt egymásnak estek azt javaslom, menjünk, és nézzünk valami olvasnivaló után. Nekem már meg is van. Remélem, a kedves olvasóink is velünk tartanak az októberi garázdálkodásban. Sziasztok!
Folytatás...

2011. október 1.

Könyvárvaház, avagy örökbe fogadnék könyveket!

0 megjegyzés

Kedves Mindenki!

A segítségeteket kérném! Könyvtáramban megüresedett néhány hely, éppen ezért gondoltam arra, hogy fel kellene őket tölteni, mert nem tetszenek a könyvespolcaimon tátongó hézagok.
Próbálkoztam mindenféle oldalakon szétnézni, hátha valamivel feltölthetném az üres helyeket, azonban ez nehezebb munka, mint eleinte hittem, ezért is fordulok hozzátok, és kérem a segítségetek!

Az akció fedőneve: A nagy örökbeadási-örökbefogadási akció

Kiket "fogadnék örökbe"? (ellenérték fejében, természetesen)
Egyrészt olyan könyveket várnék, akik az alábbi műfajokban íródtak:
- fantasy
- sci-fi
- fantasy - sci-fi
- krimi

Másrészt csináltam egy polcot molyon, amire felpakolom azokat a könyveket, amik érdekelnének (folyamatosan frissül), illetve (ha moly tagok vagytok) ide tudtok feltölteni nekem olyan könyveket, amiktől megszabadulnátok, és úgy gondoljátok, hogy engem érdekelhetnek. Aki gondolja, az írhat e-mailben is, ha van olyan könyve, amitől megszabadulna, és jó kezekben akarja tudni.

Aki ismer, tudja, aki nem, az most meg fogja tudni: teljesen mindegy, hogy a könyv jó, vagy rossz a közmegítélés szerint, szeretem magam megtapasztalni a könyvek nyújtotta élményeket, úgyhogy ha bármi ilyesmi akad nálatok a "felesleges könyvek polcán", nyugodtan keressetek meg akár molyon, akár e-mailben, akár facebookon. Amennyiben az adott könyv megragad, garantáltan fenntartok neki egy helyet a polcaim valamelyikén.

Az árról, a szállításról, és a többiről privátban egyeztetünk.

Egy kis előzetes, hogy én miket keresek jelen pillanatban: (Nem fontossági sorrendben vannak felírva)


Más: Tőlem is örökbe lehet fogadni (vagy vétellel, vagy cserével). Nekik is csináltam egy polcot a molyon, ami itt nézhető meg: molypolc

Eddig a molypolcon van:
- R.A.Salvatore - A hajnal ösvénye (új könyv, nem is olvastam, 800 Ft-ért vagy egy másik könyvért cserébe keresi az új gazdit, igény szerint képet is tudok róla küldeni. Annyi a baja, hogy már bebarnultak a lapjai...)

Bízom benne, hogy hamarosan sok új baráttal leszek gazdagabb általatok, és cserébe csak annyit tudok ígérni, hogy nagyon fogok rájuk vigyázni!

Keressetek meg minél előbb, és segítsetek, hogy az üres helyekre új lakók költözzenek!

(Használjátok ki most, amíg az üres helyek száma tart!)

Üdv: FFG
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger