2016. augusztus 31.

Vlogger vs. Blogger - 4. forduló zárása

0 megjegyzés

Hogyan is záródik augusztussal a 4. forduló?

Nos, nem tudom, hogy Andinak (Ngie) mennyi oldalszámot sikerült összehoznia, de ez a mérlegem éjfél előtt 2 perccel...

Vagyis a 4. fordulót minden eddiginél nagyobb oldalszámmal, 2059 -cel fogom lezárni.

Ami még a hónapban történt az az, hogy szeptembert szintén kezdő oldalszámmal fogom nyitni, ugyanis megcsináltam a külön könyvhöz tartozó kihívást is, így a Battle Royale 738 oldalának felét (369) máris beírhatom a szeptemberi oldalszámokhoz.

Mivel a büntetőkört elbuktam, ezért nem tudom, hogy Ngie talál e ki extra szankciót. Ugyanakkor holnap reggel kiderül, hogy neki hány oldal jött össze és kiderül, hogy ebben a hónapban ki maradt alul...

Mindenkinek jó éjszakát!

Folytatás...

Sabine és Timo Dillner - A Gonosz lehelet (Hexilon 2.)

0 megjegyzés

Kérem a következőt! Nos, a mai napon még van valamennyi kis esélyem rá, hogy ebben a hónapban győzedelmeskedjek, úgyhogy annyi könyvet ürítek le a polcomról, amennyit még lehet. 

Íme a mai napom következő kötete a Hexilon sorozat 2. része, melyben Sarolta ismét kalandba keveri Félixet. Azt hihetnénk, hogy a kedélyek lenyugodtak, azonban a boszorkányokra újabb feladat vár. Mivel semmilyen tűz nem képes őket felmelegíteni úgy határoznak, hogy elköltöznek a kastélyba. Ez viszont problémás annak tükrében, hogy mindenki megőrül. Kara mama megszállottan keres valamit egy üres ládában,  Murrka a földön alszik, Ziswa pedig a (nem létező) szakállára próbál főzetet kotyvasztani. Larina értetlenül áll a dolgok előtt, és elkönyveli, hogy a három boszorkánytársnője egyszerűen megbolondult.

Közben Saroltát természetesen a veszély miatt otthon hagyják, de a kislány hamar rájön, hogy itt valami nagyon nem stimmel, úgyhogy Félix segítségét kérve újabb kalandra mennek.

Közben a történetbe bekerül egy virágtroll és egy magát Baglyosnak nevező furcsa lény is, akik jó barátságot kötnek egymással, ugyanakkor boszorkányok elrabolják és fogságba ejtik Baglyost. Így tehát Digón, a virágtrollon a sor, hogy megmentse társát.

Azt kell mondjam, még mindig meglehetősen mesés a köntös. Sokszor kapkodtam a fejem, hogy valahol lemaradtam, mert a főgonosz legyőzése kb. 5 sorban merül ki, néhol ugrálunk egyik eseményből a másikba, miközben zajlik minden, de az olvasó szépen lemarad. Hogy példának okáért mikor Saroltát elkapják, ott pontosan mi történik?

Nagyon gyorsan végigvesz a kötet mindent. A gyerekek természetesen megmentők, felbukkan egy áruló, és minden kötelező meseelem megvan. Elvégre, a virág troll egyedül vág a kalandba, mégis Félix és Sarolta személyében társakra talál stb. A Baglyossal kb. úgy kötnek barátságot, hogy leszel a barátom? Persze, miért ne?

Az egyetlen pozitívum, amit el tudok róla mondani az, hogy a Hexilon -ról további dolgok derülnek ki. Hogy valaki írja, hogy az események megtörténnek, és például Félix is tudja irányítani néha a kötetet, ezért lesz ő hatalmas varázsló. Ő látja először a könyvben, hogy a Gonosz lehelet támadta meg a barátait, és ezzel a tudással tud segíteni Saroltának. Az ifjú boszorkány lány azért most is mutat egy-két varázstrükköt, hogy ámuljunk kicsit. Elmondható, hogy meglehetősen bájos, naiv történet, aminek kb. 60%-a felvezetés, meg beszélgetések a semmiről, és 40% az igazi kaland, mire végre mindenki elindul arra, amerre el kell indulnia.

Összességében nézve szerintem igen gyenge meséről van szó, aminek az első része pontosan azért tetszett jobban, mert bevezetett a világba, itt meg jóformán mindenhova be van csak lógázva az olvasó, mintha horgásznának vele... Ugrálunk mindenfele, és néhol a történet sem találja meg azt a fonalat, amit fel kellene vennie. Kicsit többet vártam az első rész után.

A sorozatnak egyébként két kötete jelent meg, eredetileg német nyelven íródott. 


GR-ezők szerint:
Folytatás...

Vlogger vs. Blogger - a 4. forduló feladata

0 megjegyzés

Ebben a hónapban a Vlogger vs. blogger kihívásunk a választott könyvekhez annyi volt, hogy valamelyik helyszínt meg kell jeleníteni valahogyan a könyvből. Úgy gondoltam, hogy ehhez egy fotót használnék.

Először is elmondanám, hogy Ngie a Battle Royale -t választotta nekem Takami Kósuntól. Ezzel eléggé széles palettát adott, hiszen egy komplett szigettől kezdve konyhákon át bármit rekonstruálhattam volna. A választásom egy erdőre esett, ugyanis nagyon sokszor a regényben erdőben zajlottak összecsapások, fák között, bújkálva közlekedtek. Valahogy úgy, mint a képen látható alak is, aki vállalta a "támadó" játékost alakító szerepét egy kép erejéig. (Ezúton is köszönöm a segítségét!)

A kép elkészültének nehézsége, hogy a háttérben látható facsoport (mini erdő) körül betonrengeteg van, és valahogy (retusálás nélkül) próbáltam megvalósítani, hogy ne látszódjék, és tényleg úgy tűnjön, hogy ez egy komplett erdő...

Ngie, elfogadod teljesítésnek?


Folytatás...

Paul Strathern - Marx (Filozófia 90 percben)

0 megjegyzés

Azt hiszem, ez a kötet lesz a blog életének egyik nagy kakukktojása. Az igazság az, hogy a blogra gyakorta nem kerülnek fel bizonyos könyvek (például verses kötetek, Shakespeare művei stb.), amik megfordulnak a kezembe. Az sem mindig garantált, hogy bekerülnek az adott évi "olvastam" listába, mert úgy vagyok vele, hogy oké, olvastam, de nem írtam róla, úgyhogy felesleges feltüntetni. Régen is előfordult ilyesmi, akkoriban feltüntettem, ma már nem feltétlenül.

Nos, ami tény, hogy Marx és több közgazdász élete igen érdekes nekem, és nem csak azért, mert eredeti végzettségeim szerint közgazdász vagyok. Viszont úgy gondoltam, írnék erről a könyvről egy keveset, mert láttam, hogy a Goodreads -en igen elmarasztalóan csillagozták.

Ami tény a kötettel kapcsolatosan, hogy amilyen kis vékonyka, meg rövid a maga 72 oldalával, annyira velősen próbálja nagy vonalakban összefoglalni, mi a helyzet Marx-szal. Nagy filozófus, közgazdász, aki például eleinte szidta Hegelt, aztán mégis az ő filozófiája alapján megy tovább. Ha megnézzük a nagy művészeket, meg közgazdászokat, mindenkinél találunk valami szennyest (Marx például nem vetette meg az alkoholt, és világ életében szegény volt). 

Olvasás közben felolvastam pár gondolatot a barátomnak, aki pislogott párat, hogy nem érti. Ebben látom a probléma legnagyobb gyökerét is a Goodreads-en, hogy olyan kifejezéseket használ a könyv, aminek vagy utána kell nézni, vagy az ember közgazdasági tanulmányai során tanul. A kötetben megemlítik a Das Kapital (A tőke) című munkáját Marxnak, amibe volt szerencsém belelapozni, és itt is idéznek belőle pár sort. Nehéz olvasmány a nyelvezete miatt. És noha Paul Strathern próbálja Marxot közelebb csempészni az emberekhez, szerintem pontosan azért nem sikerül neki, mert a közgasági rész kihagyása nélkül imitt-amott értelmetlen lenne.

Amilyen rövid a könyv, annyira velős, elgondolkoztató, informatív, és bedob imitt-amott olyan közgazdasági "paradigmát" vagy fejtegetést, amit nem biztos, hogy az avatatlan olvasó megért (például, hogy mit akart Smith a "láthatatlan kéz" kifejezéssel).

Összességében szerintem a kötet túl rövid, hosszabb tárgyalás jobb lenne, mert lehetne bele rakni lábjegyezetekbe magyarázatokat, hogy azok is értsék, akik nem közgazdászok. Marx élete és a kor, amiben élt (filozófiai eszmék tekintetében) pontosan kirajzolódik ezen a néhány oldalon is, de ez még kevés. Egy rövid összefoglaló csupán ez a könyv, de annak jó.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

John Green - Alaska nyomában

0 megjegyzés

Mikor az Alaska nyomában -t olvastam, Ngie (vlogger Andi) bejelentette, hogy hány oldallal vezet. Arra teszek kísérletet a hónap utolsó napján, hogy behozzam, úgyhogy adott időkben felteszek egy-egy bejegyzést az általam olvasott könyvekről egészen éjfélig, míg az augusztusi kör le nem jár.

Kezdjük is mindjárt egy John Green darabbal. Sokat hallottam már az íróról, és kifejezetten érdekes volt, hogy az első könyvével sikerült találkoznom. Annyit tudtam róla, hogy a Csillagainkban a hiba után felkapták a nevét, a könyvből film lett stb. Az Alaska nyomában -ból 2017-re ígérnek film változatot, de majd elválik, hogy ténylegesen lesz e.

Miről is szól a történet? Adott nekünk Pufi... aki teljesen vézna kamaszfiú, és kitalálja, hogy ő márpedig elmegy kollégiumba lakni, és olyan iskolába jár. Át is iratkozik az állami iskolából egy fizetősbe. Itt kapja meg szobatársnak Chipet, jövendőbeli névadóját (aki szerint a Pufi ideális becenév Milesnak), akinek a beceneve Ezredes. A srác különös, introvertált típusú, aki kijelenti jóelőre, hogy ha Miles vele barátkozik, nem lesz menő, és ő nem fogja bemutatni mindenféle arcoknak. Ettől függetlenül Miles megismerkedik egy Alaska nevű lánnyal, aki cigit és piát szállít az Ezredesnek, illetve egy japán diákkal, Takumival. Így alkotják a történet során az összetartó négyes fogatot... egy balhés csapatot, egy teamet, melynek a tagjai kiállnak egymásért.

A borító meglehetősen beszédes, ugyanis Miles először piál, vesz részt első balhéban, kamatyol az első lánnyal, megtanul dohányozni. Látványosan "jó hatással" van rá ez a szedett-vedett csapat, ahol mindenkinek megvan a maga története, melyekre annak arányában derül fény, kinek mekkora szerepe van a csapatban. Mivel Takumi viseli a legkisebb részt, róla tudunk meg a legkevesebbet. Miles az E/1-es mesélőnk, úgyhogy neki főleg a jelenéről tudunk meg sokat. Alaska a címszereplő, aki titokzatos, mindig lazának tűnik, belül viszont feszíti valami (kiderül, hogy mi). És ott van Chip, aki egy szegénység övezte lakókocsi parkból próbál feljebb kapaszkodni, hogy ne legyen koldus sorson. Ösztöndíjjal vették fel, imádja az anyukáját, aki ráadásul annyira szereti a fiát, hogy bármit megtenne érte.

A könyv fő vonala a balhék, a piálások és a cigizések, amik a szabadság illúzióját adják a diákoknak a kollégium és az iskola falain belül. Kicsit elhisszük, hogy mindent meg lehet úszni, ugyanakkor az élet azt igazolja, hogy a legnagyobb balhék tragédiákhoz vezethetnek... és vezetnek is.

Valamiért igen lassan haladtam a kötettel. Bevallom őszintén azt hittem, hogy át tudom érezni a szereplők helyzetét, hogy majd meg fog hatni az a tragédia, amit előre lehet benne sejteni... valahogy mégsem sikerült. Green egyszerűen bedob minket egy körhintába, ahol néha a balhék, néha a cigizés, néha a piálás "figurájára" ültet fel és elejétől a végéig ezt látjuk. Ostoba diákcsínyek, cigi, pia és ennyi. Nincs benne egyediség, nincs benne extraság. Az érzelmi töltet sem mindenhol jön át pont azért, mert ilyen apró-cseprő butaságokkal töri meg.

Maga a stílusa is olyan, hogy gördülékeny, olvastatja magát, de nem enged belesüllyedni a gyászba, a szomorúságba ott, ahol erre szükség lenne. Ezt az érzelmi töltést hiányoltam belőle azok után, hogy szörnyű baleset történik.

Összességében nézve tanulságos könyv, de 15 év alatt nem biztos, hogy gyerek kezébe adnám, mert még azt hinné, hogy igen, ha elkerül a gyerek a szülők mellől, akkor már lehet lezülleni. Az sem ellenpont, hogy jól tanuló diák kezd el cigizni, piálni stb., mert ebből csak annyi lehet a tanulság, hogy mindaddig letolják a szüleid, hogy mit csinálsz, míg jók a jegyeid. Az alapvetően "viselkedni tudás" nem az osztályzaton múlik. Sajnáltam, hogy Miles gyenge jellem, aki nem "küzd" azért, hogy egyéniség maradjon, hanem hagyja, hogy a csoport mindenbe belevigye, és ő asszimilálódik csak azért, hogy befogadják...
A következő könyvem várhatóan Greentől a Fault in our stars, mely angolul már ott figyel a polcomon. Kíváncsian várom, hogy az mennyivel ad másabb, vagy hasonlóbb élményt, mint ez a kötete...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. augusztus 22.

Vivien Holloway - Vérvörös horizont

0 megjegyzés

Mióta a Főnix Könyvműhely felkarolta, Vivien Holloway elkezdett egyik könyvétől a másikig szambázni. Egyre-másra jelennek meg tőle kisregények, novellák, és regények. 

Bevallom őszintén nem tudom, hogy esett ez az eset, hogy két olvasatlan Vivien Holloway kötetem még akadt a polcon, mivel meglehetősen szeretem az írónő munkáit. Fiatal kora ellenére olyan könnyeden ír, hogy irigylésre méltó. 

A Végtelen horizont című regényéhez kapcsolódóan látott napvilágot ez a novelláskötet, mely mindössze két novellát tartalmaz. Ebből az egyikkel már találkozhatott a közönség, mert már másutt is megjelent. 

A Táguló horizont novella szereplője Becky, a Végtelen horizont főhősnője. Egy előzmény novella, hogy is találkozott Nick-kel, és hogy vesztette el a Lélekvesztőt kártyán. Sokban megegyezik a novella a regénybeli eseményekkel, és nagyon minimálisan bővíti csak ki a láncolatot. Ennél a novellánál részben arra számítottam, hogy Nick szemszöge fog dominálni, de nem ez történt. A két szereplőt felváltva látjuk, megosztásban. Nick oldala azért tetszett jobban, mert a regénynél ebből kevesebbet láttunk.

A második novella a Végtelen horizont után játszódó Vérvörös horizont, amely Juniper szemszögéből mutatja be az események folyását. Junipernek meg kell küzdenie azzal, hogy Garrahy halálával össze kell fognia a flottát, össze kell szednie a legénységet, akik a küzdelemben megsérültek. Egyedül a sokasággal szembe úgy, hogy ki kell vívnia a tekintélyt... nem könnyű.

Bevallom őszintén a Juniperrel foglalkozó novella jobban tetszett, hiszen azzal még nem találkoztam. Juniper meglehetősen érdekes személyiség és kiszámíthatatlan még a Végtelen horizont című regényben is. Megtudunk róla ezt-azt, de nem túl sokat. Titokzatos szereplő, hiszen tudjuk, hogy kemény csaj, csak azt nem, hogy mi mindenre képes. Mennyire megy el a végletekig?

Téves meglátás az, hogy ez a novelláskötet a Végtelen horizont folytatása lenne, ez csupán egy kiegészítő kötete, amely megörökölte a regény hangulatát, gyönyörű borítóját (némi átszínezéssel).

Összességében nézve kapunk egy (kis) adag hamisítatlan Hollowayt, amivel hiánypótolhatunk addig, míg jön újabb kötete. A Becky novellájával lehet találkozni a Pokoli teremtmények novelláskötetben is, úgyhogy nem okoz meglepetést azoknak, akik ott már olvasták. Juniper viszont még bőven tartogat meglepetést. El tudnám képzelni, hogy vele is íródik regény olyan címszóval, mit csinált Nick-kel való találkzása előtt...

GR-ezők szerint: 
Folytatás...

2016. augusztus 18.

Takami Kósun - Battle Royale

0 megjegyzés

Anno még a megjelenése után nem sokkal ajánlották nekem a könyvet. Aztán láttam, hogy van belőle film, méghozzá két rész is. Be kell valljam, az első film akkoriban tetszett, a másodiknak pedig szimplán nem láttam értelmét.

Az alap történet fogott meg elsődlegesen: van egy sziget, ahova kiraknak 42 diákot, akiknek életre-halálra meg kell vívniuk egymással. Bármilyen eszköz a kezükbe kerülhet, a lényeg, hogy meg kell ölniük egymást, míg a végén csak egy maradhat.

Maga a történet gyorsan összefoglalható, ezért megijedtem, mikor megláttam, hogy több, mint 700 oldalas a kötet. Mit lehet egyáltalán ennyi oldalon keresztül nyúzni azon, hogy gyerekek öldösik egymást? Végül úgy tudtam magam rávenni, hogy vlogger Andi (Inside my head) ezt választotta nekem havi olvasmányomnak.

Eleinte valóban el lehet veszni a nevek között, hiszen nem csak a 42 diák neve merül fel, hanem tanárok, katonák, nevelők nevei is, akik a tanulókhoz tartoznak. Aztán ahogy hullanak a szereplők, a nevek is elkezdenek redukálódni. Néha felbukkan egy-egy új szereplő, mert rögtön az elején azért nem szerepel mind a 42 diák, úgyhogy út közben ismerjük meg egyiket-másikat, mint új elemet. Maga a kötet felépítése remekül kivitelezett, hiszen minden diák halálát külön-külön látjuk, nem csak a főszereplőkre megy a fókusz, hogy velük mi történik. Lineárisan látjuk az eseményeket, hogy amíg egyik diák meghal, addig főhőseinkkel mi történik. Így mindenkinek a halálát pontosan látjuk, és lassan kirajzolódik mindenkinek a valódi személyisége, ki melyik tábort erősíti (vagyis ki ment bele a játékba, és ki nem).


Súja és Noriko a filmben
Elég sokat tudunk meg az egyes diákok hátteréről, lelki állapotáról, úgyhogy a karakterek kidolgozása meglehetősen részletes. A pszichológiai háttér, hogyan dolgoznak fel egyes embertípusok egy ilyen helyzetet, hogy barátaikat, szeretteiket kell kivégezniük, illetve olyanokat, akikkel nap mint nap találkoztak... zseniális. Felveti a kérdést, hogy meg lehet e őrizni ilyen körülmények között az emberséget? Mennyit kell tenni a túlélésért, és meddig érdemes elmenni? Ha valaki támad, vajon azért támad, mert védekezik/össze van zavarodva, vagy belement a játékba? Láthatunk olyanokat, akik a naivitást használják ki ahhoz, hogy kivégezzék, akit ki akarnak. Látunk simán hidegvérű gyilkost is, akinek nincs indíttatása, miért végez másokkal.

Különböző csoportok különböző módon próbálnak stratégiákat kialakítani, megvalósítani. Különböző célok vezérlik őket (szökés, életben maradás, szeretteik megvédése stb.).

Nem csak a véres, néha eléggé brutálisra sikerült gyilkolások töltik ki tehát a sok helyet, hanem a főbb karakterek háttértörténetei, a pszichológiai magyarázatok, kit mi vezérel, vagy mi nem. Megfelelő adagot kapunk a kegyetlenségből, a félelemből, a gyilkosságokból, a lelki megrázkódtatásokból.

Egyetlen negatívumot tudok kiemelni a könyvből, az pedig nem más, mint a "belterjes tenyészet". Ezek a tizenéves diákok hirtelen ráébrednek, hogy jaj, ők aztán halálosan szerelmesek voltak XY-ba. És lehet, hogy XY nem viszonozta az érzelmeiket, de amint megtudják, hogy a másik fél szerelmes beléjük, hirtelen ők is halálosan beleszeretnek a másikba mindennemű előzmény nélkül. Ez a romantikus vonulat, meg hogy mindenkire most jön rá a szerelmet vallhatnék egyszerűen nevetségesen és erőltetetten hat.

Sokan mondták, hogy a BR olyan, mint az Éhezők viadala. Igen, mondhatni annak egy nyersebb, hosszabb, tömörebb változata, habos-babos körítés, meg romantikus szerepjáték nélkül. Nincsenek színpadias elemek, nem kell adni a látszatra. Egyszerűen beterelik az osztályt egy tanterembe, és közlik velük a szabályokat:
Kikerülnek egy szigetre, ahol meg kell egymást ölniük, míg csak egy játékos nem marad. Kapnak egy-egy hátizsákot, amiben találnak kenyeret, vizet és egy fegyvert (a géppisztolytól a darts tábláig). Ezen kívül bármi mást felhasználhatnak, amit a szigeten találnak. Kapnak egy-egy nyakörvet, egy térképet, és néha egy-egy bejelentkezést, amikor közlik velük, a sziget mely része tiltott zóna. Aki oda keveredik adott időben, akkor felrobban. Ha megpróbálják leszedni a nyakörvet, felrobbannak. Ha 24 órán belül egy halott sincs, mindenki felrobban...

Folyamatosan kapunk róla információt, hogy mikor hány játékos van még a pályán (a fejezetek végén meg van jelölve, illetve minden oldal tetején), és pontosan követhető, hogy hányas számú fiú/lány esik ki aktuálisan.

Főhősünk Kavada (fiú), Súja (fiú, 15) és Noriko (lány, 15), akik megpróbálnak először életben maradni, majd ha ez összejönne, akkor megszökni is. Eléggé érdekes csoport, mert Noriko egy szürke kisegér, Súja nagymenő, a Wild Seven becenevű csodajátékos, míg Kavada az introvertált új fiú.

Összességében nézve változatos a karaktervilág, a halálnemek, a pszichológiai beállítások. Nagyon megterhelő a fantáziának és a léleknek is, ha megpróbáljuk magunkat beleképzelni ebbe a szituációba. Zseniális megoldásoknak nincs híján a könyv, és segít abban is, hogy ne vesszünk el a nevek és nemek között. Logikus felépítés, olvasmányos stílus, úgyhogy annak ellenére, hogy 700 oldal fölött van, gyorsan kiolvasható darab...

Érdekesség, hogy a könyvből van manga, és az első film kötődik szorosan a könyvhöz.
Íme a trailere (vigyázat, a könyv és a film is +18-as, erős idegzetűeknek):



GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. augusztus 15.

Jeff Kinney - Négy fal között (Egy Ropi naplója 6.)

0 megjegyzés

Néha kell egy kis más. Ennek jegyében vettem le a polcról a kötet angol nyelvű változatát, mikor elértem a Battle Royale (havi olvasmány) 400. oldaláig. Kellett egy kis "limonádé", valami, ami feloldja a BR komoly, megterhelő hangulatát...

Ezúttal Greg szembe találja magát az elemekkel... Vagyis jobban mondva a nagy mennyiségű havazással, amely megakadályozza a pénzszerzésben, és a házból való kimozdulásban is.

De még mielőtt a totális elzárásig eljutna, elmeséli kalandjait, hogyan készült fel Manny érkezésére, hogyan próbál pénzt szerezni egy internetes játékhoz, hogyan próbálja meg kijátszani a Mikulást és rákerülni a jók listájára. Összetűzésbe kerül a hatóságokkal és még számtalan kalandba keveredik.

Természetesen Rowley szokásához híven ott van mellette, de most csak korlátoltan, hiszen a hó elvágja őket egymástól. 

Azt hiszem, ez a kötet némileg visszaesés. Meglehetősen unalmas volt, kiégett és egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni. A hó jelentette akadály meglehetősen kis részt képvisel, már csak azért is, mert novembertől indulunk, és csak karácsonyig tart a kötet (tehát kb. 2 hónapot ölel fel).

A képregény rajzok természetesen nem hiányozhatnak, hiszen ezek a sorozat védjegyei. Némelyik valóban vicces, néhányat viszont nem tudtam hova tenni, hogy ez hogy került bele. Néha kíváncsiságból belenéztem a magyar változatba, hogy oldotta meg a fordító az olyan helyzeteket, hogy a "Mary kicsi báránya dallamára" kell valamit dúdolni. Frappánsan ismert magyar  dallamot (Elvesztettem zsebkendőmet) neveztek meg. Egyedül abba lehetne belekötni, hogy annyi amerikai filmet és rajzfilmet nyomatnak, hogy a Mary kicsi báránya dallama is már beleivódik az ifjúság agyába, ezért nem feltétlenül kellett volna kicserélni. A "Kémkrampusz" is remek fordítás a kis babára, ami figyeli Greget és a testvéreit, hogy mennyire viselkedik jól.

Greg egyébként hozza a szokott forgatókönyvet: a világ még mindig körülötte forog. Emellett viszont megjelenik, hogy mégsem minden úgy működik, ahogy ő azt eltervezi. És most itt nem a kudarcra ítélt terveire gondolok (bár ilyen is akad azért bőven - lásd: saját újság nyomása abból a célból, hogy pénzhez jusson, hótakarítás locsolócsővel stb.), hanem arra, hogy a szülei szembesülnek vele, hogy Manny mégsem annyira jó gyerek, mint hitték, és nem okolható mindenért Greg vagy Rodrick.

Most kevesebbet láttunk a kistestvér bántalmazásából, vagy a Rodrick féle akciókból, amit igazán sajnáltam, mert egyre jobban kezd elmenni a sorozat egy olyan irányba, ahol Greg teljesen kizárja már a baráti kört (Rowley), leépíti a családdal kapcsolatos eseményeket, és egyedül arra fókuszál, hogy vele mi a helyzet, hogy ő miket csinál. Az első Ropi naplója kötet pont azért működött, meg még a második és a harmadik is, mert nem volt ennyire Greg központú, mint ez a rész. Addig is előtűnt a srác egoizmusa, viszont úgy, hogy mellette volt egy jó barát, ott volt a család, akiket mintegy "beárulás" jelleggel mindig elővett, ha panaszkodni akart. Most már nincs ilyen, vagy hát egyre kevesebb...

Összességében nézve kíváncsian várom, vissza talál e a sorozat abba a mederbe, ahonnan elindult, mert jelenleg úgy érzem, a hullámvasút lefele tartó ívére került. Leépülő szereplőgárda, több panaszkodás, kevesebb humor, kevesebb humoros rajzocska... Reméljük lesz még feljebb.


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2016. augusztus 1.

Vlogger vs. Blogger - 4. forduló

0 megjegyzés

Üdvözletem ismételten a blogon! A Vlogger vs. blogger játék nem ért véget, csupán egy kis malőr miatt, melyről a későbbiekben írok majd, kimaradt egy hónap. (Inside my head) Andival ugyanis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kis nyári szünetre az után, hogy 3 fordulót letudtunk a tavasszal...

Lássuk csak, miről is fog szólni az augusztusi forduló...

Andival szokásunkhoz híven összeállítottuk a könyves listáinkat, melyet itt a blogon láthattok a jobb sávban. Mielőtt elárulnám, ki mit olvas kötelező(bb) jelleggel a hónapban, tekintsük át az előző köröket.

Az első fordulót pár oldallal ugyan, de sikerült megnyernem, majd ezt követte egy olyan forduló, amit kisebb, majd egy olyan, amit nagyon nagy számmal vesztettem el. Oldalszámok tekintetében eddig minden könyvet sikerült elolvasnom, amit Andi kiválasztott, és minden feladatot sikerült megcsinálnom.

Augusztus hónapra Leiner Laura - Akkor szakítsunk című könyve miatt van 168 oldalam kezdésnek, ami szerintem nem rossz.

Vlogger Andi büntetést kapott a múlt hónapban, mert elmulasztotta megcsinálni a büntetését, úgyhogy egy büntetés büntetésével még adós augusztusra. A múlt hónapban én is büntetést csináltam, mivel elbuktam a hónapot. Mivel a múlt hónapot is elbuktam (júniust), ezért augusztusban Andinak ki kell találni részemre egy büntető kört.

Nos, tehát az extra könyv kiválasztása most sem marad el, illetve a hozzá tartozó kihívás. Az extra oldalakért folyó feladat pedig a következő: készítsd el a könyv helyszínét, ahol játszódik. Ha több helyszín is van, akkor válassz, hogy melyiket szeretnéd valamilyen úton módon megjeleníteni, ábrázolni.

No, és ha már kiderült a feladat, akkor lássuk a könyveket... Andinak Totth Benedek könyvét, a Holtverseny -t választottam, míg az én kötelező olvasmányom Takami Kósuntól a Battle Royale lesz majd. 

Erről előzetesben annyit mondanék el, hogy láttam már a filmeket, és az első rész miatt szerettem volna olvasni a könyvet. Ezek alapján tudom, hogy a feladatom egy komplett sziget megalkotása és bemutatása lesz, ami nem lesz egyszerű feladat. 

Kezdődjék tehát az augusztusi forduló... Vigyázz, kész, KÖNYV!
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger