2014. december 31.

Év végi búcsú

0 megjegyzés

Ezúton üdvözlök mindenkit, aki idetévedt az új év utolsó napján!

Gondolkoztam rajta, hogy számadást kellene csinálnom, mi történt az idei évben. Volt egy csomagnyi dedikálás,  több tucat könyv elolvasása... több tucat könyv megszerzése. Jött havazás, fehérmentes karácsony, gyötrelmes új év (még tavaly). Barátságok köttettek, és záródtak le. Szerelmek mentek el, diploma került a kezembe (bár ez csak az időhiány miatt befolyásoló a blog életében).

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és olyan emberekkel ismerkedtem meg ismét, akiket sajnálnék, ha nem lennénk egymás életének részesei.

Sikerült teljesítenem az idei évre tervezett 60 könyv elolvasását, lezártunk néhány blogátalakítást és csináltunk játékokat is. Születtek új rovatok, születtek újjá régi rovatok, kerültek a mozikba új , könyvből készült filmek - amiket jól meg is néztünk - és felkerült a blogra még egy halom könyv mindezekkel párhuzamosan...

Kívánok mindenkinek nagyon békés boldog új esztendőt, ami bővelkedjen jobbnál jobb olvasnivalókban! Találkozzunk jövőre is!
Folytatás...

2014. december 29.

Allan Frewin Jones - Quilla amulettje (Talizmán 3.)

0 megjegyzés

Allan Frewin Jones sorozatának immáron a harmadik kötete kerül fel a polcra. Olly és Josh harmadik kalandja, amely a Talizmánok utáni kutatás kapcsán adódik. Ezúttal Quilla amulettjét akarják megtalálni.

Ezúttal a kis csapat Brazíliába utazik, de hamar rájönnek, hova vezetnek a nyomok. Meg kell találniuk azt, merre vezeti őket a puma... meg kell keresniük az Anakonda királyt, és egy ritkaszép inka templomot.

Ami szerethető AFJ Talizmán sorozatában:
- változatos, egy könyv egy kaland egy amulett után
- hogy megismerhetünk egy-egy kultúrakört, érdekességeket a különböző világokból.
- hogy népszerű legendákat vesz elő, mely az adott néphez köthető.

És a lista itt ki is fújt. Ez már a harmadik kötet, és mivel találkozunk? 
Első kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain rossz fiú, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget.

Második kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain áll minden rossz hátterében, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget.

Erre jön az alábbiakkal a folytatás...
Harmadik kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain áll minden rossz hátterében, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget.

Olyannyira egy kaptafára épül az összes kötet, mintha éppen csak nem Ctrl+C Ctrl+V-t akarna használni. Mindig megismerjük a sztori elején a legendát, amivel kapcsolatba hozható az aktuális amulett. Kiszállnak a helyszínre hőseink. Jonathan és a Prof bénáznak egy kört, megfejtenek kisebb infókat, hogy ne tűnjenek tiszta hülyének, majd a gyerekek elszambáznak, és lazán megfejtve minden bonyolultabb titkot/jelszót/ábrát stb... megtalálják az amulettet. Közben összefutnak Ethan Cainnel, kicsit az orra alá dörgölik, hogy mivel ő a rossz fiú, ezért meglakol, és ennyi...

Nyilván egy gyerekkönyvről lévén szó nem lehet túl nagy elvárásokkal leülni elé, viszont ez a sablonosság, ez a sallangosság már egyszerűen elfogadhatatlan. Nyilván kell a happy end, hogy a gyerekek találják meg az amulettet, másként nem lenne gyerekkönyv, viszont az, hogy eközben ledegradálja a felnőttek szerepét, hogy az engedetlenséget úgy mutatja be, mint egy olyan dolgot, amit jutalmaznak, ha közben valami kimagaslóan jót csinálsz... valahogy nem passzol a jó nevelési képhez. Az már ezek után elhanyagolható: ahogy Olly elképzeli, hol fognak kijutni, hogyan oldják meg ezt vagy azt, az végül úgy lesz. Kijelenti, hogy "biztos nem az a jó ajtó", és jé, tényleg nem az lesz a jó ajtó... Pedig akár lehetett volna az is, mert logikus volt az érvelés, amitől valaki azt választotta... (és ebből is az jött le, hogy ostobák a felnőttek, és nem tudják még azt sem, melyik lesz a helyes járat...)

Teljesen olyan érzésem volt epizódokon keresztül ugyanaz a sallangosság lengi körül az egész sorozatot, és hogy ugyanez a kiszámítható unalom vár majd a következő kötetben is. Az első pár oldal, a kezdés mindig érdekes, amíg feldolgozzák a legendát. Ezek között változatos, hogy valamit könyvből, valamit ünnepélyről, valamit a helyiek elmeséléséből, vagy az idősek szájhagyományaiból tudnak meg. És ennyi. Amint elkezdődik a hajsza a talizmán után, már az embernek a könyökén jön ki a többi: van egy szép templom, vagy más építmény, esetleg ásatási terület, ahova Olly és Josh belóg (mert egyébként tilosban járnak), felfedezik, hogy Ethan Cain a színen van, találkoznak Ethan Cainnel, akinek felhívják rá a figyelmét, hogy ők is ott vannak ám! Majd megszerzik az amulettet...

Sehova nem fejlődik semmi már 3 kötet óta, és egyedül a legendák ismertetése az, ami miatt foglalkoztat a következő kötet is.

Azt hiszem elmondható, hogy ha a folytatás is ilyen lesz, az első pár oldal után, mikor már ismerem a legendát, meg is írhatom a bejegyzést, mert a sztori az garantáltan olyan lesz, hogy...

Negyedik kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain áll minden rossz hátterében, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget....

Kicsit többet várnék ettől a sorozattól annak ellenére, hogy ifjúsági kötet, mert az alapötlet jó, viszont ha így folytatódik, a negyedik záró kötet tényleg eléri a totáli mélypontot... 
Folytatás...

2014. december 28.

Richard és Florence Atwater - Mr. Popper pingvinjei

0 megjegyzés

Először Jim Carrey főszereplésével láttam a film változatát a Mr. Popper pingvinjei -nek, és csak most jutottam el oda, hogy elolvassam a könyv változatot. A film és a könyv története merőben eltér egymástól, ugyanis...

Mr. Popper szobafestő-mázoló. Tavasztól őszig van munkája, miközben télire be kell osztania feleségével és két gyermekével a pénzt, amit addig gyűjtött. Szegényes körülményeik ellenére éppen meg tudnak élni, még ha egész télen babot esznek is...

Drake admirális expedíciókban vesz részt a Déli és az Északi sarkon egyaránt. Miután megkapja Mr. Popper levelét, aki egyébként nagyon szeret olvasni a sarkokról, kiváltképp a pingvinekről, mely alapján nagyon aranyosnak találja a pingvineket, az admirális úgy határoz, küld egyet Mr. Poppernek.

Mr. és Mrs. Popper el sem tudják hinni, hogy legújabb családtagjuk egy pingvin. Szűkös helyzetük ellenére igyekeznek mindent megadni az állatnak, hogy jól érezze magát. Miután a madár megbetegszik, Popper úrnak döntenie kell, mit kezdjen vele. Így jön a képbe Gréta, a szintén beteg pingvin, aki jó társra talál Cook kapitányban. Popperék együtt nevelik a két pingvint, akik "meggyógyítják" egymást... de még mennyire... Mire észbe kapnak, 12 pingvin ellátásáról kell gondoskodniuk, akik olyan mértékű költséget jelentenek, amelyet a család már nem tud finanszírozni... Mr. Poppernek különös ötlete támad...

Jim Carrey és a pingvinek a filmben
A pingvinekről már rengeteg történet íródott. Voltak szörföző pingvinek, táncos lábú és dalos csőrű pingvinek... és most jöjjenek a Popper-féle pingvinek. Kapunk egy igényes külsőbe csomagolt, bájos rajzokkal tűzdelt történetet, ami becsúszkálja magát az emberek szívébe - különösen így télen, a havazás közepén.

A mindennapok kihívásai mellé ugyanis jön egy rendkívüli jövevény, aki teljesen más bánásmódot követel magának, mint amit az ember általában megszokik. Persze a gyerekek, Janie és Bill élvezik a helyzetet, hisz remek játszópajtásokat kaptak a frakkosok képében.

Nem tudom, mit lehetne elmondani róla. Mese habbal, cseresznyével, tündérpor nélkül, hollywoodi bájjal, és tele pingvinekkel.

Ami még kissé megszínesíti a történetet az nem más, mint az akár egész oldalakat is betöltő fekete-fehér illusztrációk, amik Robert Lawson munkáját dícsérik. Külön érdekesség, hogy a könyv közepére betettek néhány jelenetet a filmből (színes fotók formájában).

A könyv megírásának történetében fordulatot jelentett, hogy maga Richard Atwater kezdte el megírni Popper úr és pingvinjeinek különös kalandjait, de komoly betegsége miatt felesége, Florence fejezte be az irományt.

Összességében nézve bárkinek tudom ajánlani, aki szeretne öntudatos pingvineket látni, aki kíváncsi, milyen trükkökre tanította meg a pár a 12 pingvint, és aki szeretne egy jó kis cirkusz részese lenni.
Egyszerűen mesés, és a fekete-fehér pingvinek csak színesebbé teszik... 


A film előzetese:

Folytatás...

2014. december 26.

David Grossman - A villámkölyök

0 megjegyzés

Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, könyvesbolti túrán voltam. Megtetszett a fülszöveg, és fogalmam sincs, mivel fogott meg. Talán ezért, talán nem, de nagy igényekkel ültem neki, és talán ez volt a gond.

Amnon Feuerberg egy átlagos zsidó kisfiú, aki a barmicvójára készül. Apja különös meglepetéssel készül neki két héttel a nagy esemény előtt: felteszi egy vonatra, ahol a gyermek feladatot kap.
Miután megvicceli egy rendőr-rab páros, kap egy üzenetet, mely szerint fel kell tennie a megfelelő embernek a kérdést: "Ki vagyok én?"

Így esik, hogy a kisfiút sikeresen elrabolják. Apuka rendőr, aki azonnal mindenkit riadóztat, bár erről hősünk mit sem tud. Az elrabló nem más, mint a híres szélhámos, Felix Glick, akit egyedül Nonny (Nonnik, Amnon stb.) apja tudott elkapni. Persze a kisfiúnak fogalma sincs róla, kicsoda Felix, és amikor már rájön, hogy valami nem stimmel, nem érti, mit akar valójában Felix. Bosszút, amiért az apja rács mögé juttatta? Elszórakozni azon, hogy Feuerberg úr mennyire kétségbe lehet esve?

Persze egyre eszementebb dolgok történnek a párossal onnan kezdve, hogy eltérítenek egy vonatot, ott folytatva, hogy a semmi közepén "várja őket" egy autó, azon keresztül, hogy tengert csinálnak egy híres színésznő hátsó udvarában...

Lola, Nonny és Felix a filmben

"Ki vagyok én?" - kérdi meg többször a történések sodrában vergődve Amnon. A fiú 13 éves, kész arra, hogy férfivá avassák, mégsem tudja erre a kérdésre a választ. Útja során viszont kiderül, ki is valójában Felix, mit akar tőle, kicsoda Lola Kratz (a híres színésznő), miért csinált Gabi (Nonny nevelőanyja, de még nem mostohaanya) bizonyos dolgokat, és végül kiderül, kicsoda Amnon Feuerberg.

Maga a történet nagyon döcögősen indul, és meglehetősen unalmas, mikor Nonny olyan dolgokról mesél, hogyan lett torreador, milyenek a barátai stb. Valamilyen szinten persze ezek is kellenek hozzá, hogy a végkifejletben rájöjjön, kicsoda ő, viszont az, ahogy oldalakon keresztül azzal tölti a sorokat, mit csinál Gabival, milyen az apja stb. meglehetősen vontatott az egész.

Nonny a film elején a vonaton
Aztán kezd sűrűsödni a történet, de ez már csak a maradék 50-100 oldalon, aminek az olvasatában pedig már inkább az ember arra gondol, hogy eddig miért nem mondták el mindezt a kölyöknek? A vicc az, hogy szerencsétlennek senki nem mond semmit, mivel az apja detektív, és elvárják tőle, hogy ő is saját maga találjon ki mindent. És az, ahogy kitalál mindent, mintha a kisujjából szívta volna ki... Néhány dologra van magyarázat, a legtöbbre viszont csak annyi, hogy "mert ez a véredben van, ezért benned van". Hát köszi, attól, hogy valaki nem ismeri az igazi édesanyját, mert az eltűnt/meghalt/nem tudni, hol van, attól még honnan tudhatná, hogy mire gondolhatott, milyen lehetett egykoron?

Szerencsétlen gyerek 13 éves korában tudja meg, mi lett az anyjával, milyen volt egyáltalán, és kiderül, hogy a nő hagyott neki hátra valamit, amit az apja eltitkolt előle. Erre fel mi van? Nonnynak egyedül kell rájönnie, hogy ismerkedtek meg a szülei, mi a jelszó, és noha több helyszínre elviszik, sokszor neki kell a "véréből" kitalálni, hogy adott helyen mi történt. Könyörgöm, aki apja-anyja gyermeke, és az egyiket nem ismeri, garantált, hogy mivel a vér működik benne, ezért rögtön kitalálja, hogy találkozott apuci és anyuci, hol lett a gyerek és miből... nyilván való, hogy ezt minden gyerek anélkül tudja, hogy a szülei elmesélnék neki, nem?
Eddigi életében is vannak pontok, amik hagynak kívánnivalót. Apuka nem tudom, miért tart kommandós kiképzést a kölyöknek, de tanítja pisztollyal lőni, és még más dolgokra is, amiket a rendőrök csinálnak. A gyerek elkezdi felhasználni ezt a tudást, de legtöbb esetben az segít neki, hogy "mert a vérében van".

A lezárásban végül nem tudjuk meg, kicsoda Nonny valójában, de elég éles képet kapunk a gyerekről, és megtudjuk, mire megy ki ez az egész hajcihő, ami köréje kerekedik. A vontatott kezdés után többször esnek be rém unalmas szakaszok, amiket szívem szerint átlapoztam volna, kapunk egy adag nyavalygást is, meg egy rakat titkot, mert itt luxus az, hogy az emberek őszintén elmondják kerek-perec, hogy "ez volt, ez van, és valószínűleg ez lesz". A lezárás ezek után túl mesterséges és kiszámítható, úgyhogy illik a regényhez, mert semmi kimagasló nincs benne.

Maga a történet a lehetetlenül hihetetlen felől a meglehetősen valóság felé kanyarog, így az első 200 oldalnak tömören fogalmazva nem sok értelme van. Persze ráfogják Felixre, hogy azért csinált olyan dolgokat, amiket, hogy rávezesse a gyereket, kik ők (mármint Nonny, Felix, az apuka, Zohara - Nonny anyja -, és Lola), hogy össze tudja rakni a történetet, de ha figyelembe vesszük az utolsó 50-100 oldalt rá kell jönnünk, hogy 200 oldal együgyű laptöltés található a kötetetben. Az a levél meg, amit a gyerek az elején kap... ilyen egyszerűen nincs, ezek a felnőttek vagy ennyire idióták, vagy valami történt a vérükkel...

Összességében nézve egy az életből kihagyható darab egy defektes főhőssel, akinek nincs igazi magyarázata, miért ennyire abnormális. Sokszor eszembe jutott Arthur Slade-től a Törzsek című könyv, ahol a gyerek pszichéje miatt akadtak gondok a főszereplő gondolkodásával, de Nonnynak nem volt megrázkódtatása, hisz az anyja egész kiskorában hagyta el őt, nem is ismerte. Egyszerű a válasz: Nonnynak minden a vérében van... ezért tud mindent a múltjáról még azelőtt, hogy elmondanák neki...

•••••••

A könyvből 2012-ben csináltak egy filmet, amit trailer alapján kissé átírtak, és ebből a pár képkockából ítélve a (z eredeti) történet filmvásznas verziója jobbra sikerült, mint a könyv.

A film előzetese:

Folytatás...

2014. december 23.

Limpár Ildikó - Emlékek tava

0 megjegyzés

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író, aki úgy döntött, teljesíti kislánya vágyát, és ír neki egy mesét. Eztán kiegészült az elképzelt történet néhány bájos képpel, és egy Pongrác kiadó úgy döntött, kiadja a mesét.
Így került Limpár Ildikó első meséskönyve a kiadó kínálatába, a boltok polcaira, és az olvasók/a nagyvilág elé. 

Mondanám azt, hogy "de a mesét félretéve..." viszont azt nem lehet csak úgy egyszerűen. A beleolvasóból már látszott, hogy szépen kimunkált kívül és belül is a könyv, és tartalmi szempontból is mesésen megírt a történet - és nem csak stílusában, de történetében is ízig-vérig mesekönyv.

Ez nagy szó azok után, hogy az elmúlt években milyen mesekönyveknek sikerült felkerülnie az olvasotti listára. Hozzá kell tenni, kevés értékelhető van köztük (pl. a Tündérek, Coraline). Limpár Ildikó túllép az agresszivitástól csöpögő, a felnőtteket ostobának bemutató deformált képet mutató történeteken, és kapunk tőle egy klasszikus, bájos, elvarázsoló tündérmesét.
A tó tündére
(Forrás: Könyvbeli rajz)

Elröpít minket Csillaghalmára, ahol van két gyerkőc: Panna és Palkó. A két jó barát otthonául egy olyan település szolgál, melyet még éjszaka is fény borít. Mikor Panna szembesül vele, hogy édesapjával valami nincs rendben arra gondol, hogy segít neki. Palkó viszont annyira elszomorodik azon, mit tervez a lány, hogy a csillagok elé bánatfelhők keverednek, sötétséget hozva Csillaghalmára. Mindezek tetejében senki sem űzheti el a bánatfelhőket, mert Palkó, aki erre képes lenne, eltűnik a sötétségben, és senki sem találja.

Panna tehát útra kel, hogy megkeresse barátját, közben pedig különböző kalandokba keveredik, amiknél megjelennek tündérek, egy boszorkány, sárkányok, bánatos királylányok, elvarázsolt szeretők és maga a csoda is. Megjelenik a három, mint meseszám, és a szokásostól eltérő módon itt két fejű sárkányokkal lehet találkozni. Kerül még a mesébe egy unikornis is (ami nálam Az utolsó egyszarvú című mesét juttatta eszembe).

Vízi tündér
(Forrás: Könyvbeli rajz)
Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha ébren álmodnék, aztán belekerülnék pár oldal erejéig egy Benedek Elek féle népmesébe, majd vissza abba a ringató, álomszerű érzésbe. Lebegés a víz felszínén, miközben felnőtt aggyal az ember tudja, a jóság utat tör magának, győzni fog, a rosszaság, a gonoszság pedig eltűnik. Mindenki megkapja a maga tanulságát: a jóság önmagában is jutalom; az ígéret szép szó, de a betartása tisztábbá tesz; a barátság fontos dolog; néha, ha feláldozol valamit, ami neked kedves azzal lehet, hogy sokat segíthetsz másokon. Mindig légy őszinte, mert egy sötét titok a lelked mélyén nyomasztó lehet. Mindenkinek van valami nyomasztó a múltjában, és noha az idő tompítja a rossz élményt, az nyomasztó, de ha megosztod valakivel a terhet, már annyira nem is tűnik annak. Ha döntesz, igyekezz úgy meghozni azt, hogy ne csak neked legyen jó! Légy tekintettel másokra is, mert lehet, hogy a végén neked jobb lesz (lehet, hogy nem), de ha már te szenvedsz, másokra ne hozz rosszat a cselekedeteiddel! (Ne hamarkodd el a döntést!)
Sérült unikornis
(Forrás: Könyvbeli rajz)
Aminek különösképpen örültem, hogy a felnőttek sem voltak ostoba bábok, mint manapság a mesékben. Nem kezdtek el okoskodni, nem degradálódtak le a gyerek szintje alá. Panna, a leleményes, Palkó, a tehetséges (dobolásban) és minden szereplőre lehetne valami egyedi jelzőt aggatni, mely kiemeli a történetben a legfőbb momentumukat, szerepüket.

A rajzok pontosan illeszkednek a történethez. Gyönyörű szépek, meseszerűek. Lukács-Kalocsai Eszter keze munkái, amik tökéletesen kiegészítik a könyvbeli történetet. 

Ez a könyv visszaadta a mesékbe vetett bizalmat, mely szerint létezik még az a mese, amely képes elvarázsolni, és annak ellenére, hogy gyerekeknek szóló nyelven "mesél" még az idősebbeknek is tartogat csodát.

Köszönöm az élményt a Pongrác kiadónak és Limpár Ildikónak!
Folytatás...

2014. december 22.

Jonas Jonasson - A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

0 megjegyzés

Mi jut eszébe az embernek egy olyan hosszú cím láttán, mint A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt? Például azt, hogy az író biztos, hogy nem komplett. Hogy maga a sztori valószínűleg abszurd. Milyen az a száz éves ember, aki képes kimászni egy ablakon és nemes egyszerűséggel eltűnni?

Olyan, mint Allan Karlsson, a svéd dinamitgyáros, akinek kalandos életébe a századik születésnapján csöppenünk bele. Egy idősek otthonában van, ahol csupán néhány hónapja tartózkodik, mikor úgy dönt, ideje tovább állni - ezért kimászik az ablakon.

Sokan kezdik el keresni, és mindenki másért. A nővérek azért, mert az otthon lakója, és mint ilyen, felelősséggel tartoznak érte. Átadják az ügyet a hatóságoknak, ahol a polgármester akarja kezébe venni a gyeplőt, hogy legyen valami érdeme. Tőle átveszi a rendőrség az ügyet, úgyhogy kezdődik a hatóság részéről a hajsza.

Allan eltulajdonít egy bőröndöt, ami miatt a Never again nevű bűnbanda kezdi üldözni. Viszont tagjai egyre másra kezdenek rejtélyes (és abszurd) módon eltünedezni. Egyikőjük véletlenül halálra fagy, a másikójukra véletlenül ráül egy elefánt, majd holttesteik hasonlóan varázslatos módon kámforrá válnak. Végül már kénytelen a vezér ráállni az ügyre, és megkeresni a száz éves embert, az elrabolt bőrönddel együtt.

Utazás egy alvó (részeg?) baráttal egy hulla jó buli után
(Forrás)

Karlsson úr meglehetősen nyugodt ember. Élete a robbantás, ami miatt a múltban ez vagy az a vezető szívesen látott vendége volt. Vendégeskedett az amerikai elnöknél, a kínai vezetőnél, vagy éppen együtt vacsorázott Sztálinnal. Néhányan lenézték alacsony iskolázottsága okán, sokan üvöltöztek vele, és Karlsson úrnak csak egyszer sikerült élete során felhúznia magát - amely végül az idősek otthonába juttatta.

Ifjabb Einstein, aki nem épp egy Einstein...
(Forrás)
Egyszerű történet, amely akár egy-egy egész estés stand-up komedinek is beillene a stílusával. Allan történetei abszurdak, legtöbb esetben a véletlen szerencse segíti ki a slamasztikából, de mindig megtartja optimizmusát, nyugalmát, és az elvet, hogy mindig van valahogy, és mindig lesz is. Ha valahol nem tetszik neki (mert például nem lehet inni, vagy nincs pálinka), nemes egyszerűséggel tovább áll. Mindegy, hogy egy gulagban való raboskodása közben jön rá a pálinkázhatnék, akkor is nemes egyszerűséggel otthagyja a helyet. Mindenkinek lyukat beszél a hasába, hogy elérje a célját, és a többet ésszel, mint erővel elv sokszor bejön neki.

A jelen és a múlt eseményei kronológiában kerülnek elmesélésre úgy, hogy egy fejezetnyi jelent egy fejezetnyi múlt követ. Így láthatjuk, ahogy a jelenben jóformán semmi nem törtnik, csak annyi, hogy az idős férfi egyik helyről a másikra sodródik, közben egyre többen csatlakoznak hozzá (és válnak cinkos társaivá a "nagy kalandban"), míg a múltban jönnek-mennek körülötte az emberek, vezetők váltják egymást, akik közül sokkal jóban van.
Benny, Julius és Allan a filmben
(Forrás)


Előkerül még Magyarország is, és egy pécsi laktanya, mely Albert Einstein neve kapcsán merül fel a történetben, és nem ez az egyetlen magyar vonatkozás a szövegezésben.
A svéd férfi sok helyen járt (Magyarországon pont nem), és rengeteg nyelvet megtanult, miközben többekkel ismertette meg az atombomba titkát, mint szerette volna. Megismerkedik Herbert Einsteinnel, aki nem volt egy Einstein, buktat le kémet, igénytelen küllemű tolmáccsá válik, vagy éppen kedvtelésből hidakat robbant parancsra. Megmenti Churchill életét egy merénylettől, eléri, hogy Sztálin üvöltözzön vele, ivóversenyt tart Truman (al-)elnökkel (miközben meghal Roosvelt elnök).

Rengeteg abszurd, helyzetkomikumos vagy éppen szóvicces szituáció, ami néha csöpög az iróniától, a szarkazmustól, vagy egyszerűen csak mosolyra fakaszt.

Nem is tudom, hogy a jelen, vagy a múlt eseményei azok, amik jobban magukkal sodorják az embert.  Valójában talán az az igazság, hogy a jelenben kíváncsiak vagyunk, hova akar kilyukadni az író, a múltbeli eseményeknél pedig azt várjuk, vajon milyen szituációba kerülhetett főhősünk - és rá kell jönnünk, egyre abszurdabb dolgok jönnek elő. Néhol, ahol csak a politika van előtérben, hiába a gúnyos hangnem, meglehetősen unalmassá válik miatta egy-két múltbéli történés, de ezért némileg kárpótol a jelenbeni nyugodtság, és az ottani abszurditások.

A könyvből film is készült, és bár ne tették volna. A könyv ismerete nélkül csak egy katyvasz, egy semmiség, a könyv ismeretében pedig egy semmiség. Semmitmondó, nem érteni a lényeget, hiányzik belőle a humor stb...

Összességében egy olvasható könyvről van szó, ahol bebizonyítják, ha valaki csak úgy sodródik az árral, lehet jó élete, kellemes társaságokkal, és a nyugodtság miatt sokkal többeknél látszik, hogy csak ordibálva tudnak másokkal kommunikálni...

A film előzetese:


Folytatás...

2014. december 18.

Gaura Ágnes - Embertelen jó

0 megjegyzés

Gaura Ágnestől nem meglepetés, hogy novellákat ír. A Delta Vision kiadó jelképes összegért (1 HUF) anno feltette a kínálatába e-könyvként a Mindenki egyért! és a Démoni színjáték című novellákat. 
Nyáron a könyvhéten már faggattam róla Gaura Ágnest, hogy lesz-e novelláskötet, és az írónő is akkor tudta meg: lesz! Ennek gyümölcse érett be december 5-ére, amikor kiadásra került az Embertelen jó - ami többek között tartalmazza a már két, korábban elérhetővé tett novellát is. 

A novellák részben eltérnek attól, amit már megszokhattunk Gaura Ágnestől, hiszen rövidek, pár oldalas történetekről van szó,  és akad köztük egyperces is. Több kategóriába vannak sorolva a történetek. Ilyen nagy egység a Szörnyek között: Misztikus valóság, a Boriverzum -hoz tartozó novellacsokor, a Pokoli dimenzió: Moszkva téri történetek és a Szívhangok: Megállók a jövőben. 

Mielőtt az egyes részegységekre kitérnék, megemlíteném a Bevezető részt, ami fölött vétek lenne elsiklani. Miután megidéződik Neil Gaiman (és a Tükös és füst című novelláskötete), az írónő átveszi a gaimanos bevezetőt: leírja a novellák keletkezését, vagy csak néhány gondolatot, hogy kerültek be a kötetbe. Élmény volt olvasni ezeket a szösszeneteket, és mosolyra fakasztott, mikor ismerős nevek jöttek velem szembe, akiknek az írónő köszönetet mond a frappáns ötletekért. (Valaki még fényképes bizonyítékot is kért azt illetően, nem-e hallucináltam a dolgot.)

Térjünk át végül a nagyobb egységekre, amiket nevezhetnék csokroknak is a részek helyett, hisz adott témához tartozó novella-csokrokat tartalmaznak. 

1. rész: Szörnyek között: ebbe a kategóriába olyan történetek kerültek, amik nem csak vámpírok, de tündék, angyalok, vérfarkasok is felbukkannak. Ez azért volt merőben eltérő, mert a Gaura Ágnes nevet említve egyszerre összekötődik a Boriverzummal, ahol csak a vámpírok világába pillanthattunk be, viszont itt már merőben más szabályok is előtérbe kerültek.

Forrás
A csokorból az egyik kedvencem a Szépségek és szörnyetegek volt, illetve a Hit. Előbbiben egy nyomozás szemtanúi lehetünk, ahol embereket gyilkolnak, és egy tünde próbálja a nyomozókat jó irányba vinni. Ebből a történetből el tudnék képzelni egy néhány részes sorozatot, kötetenként egy-egy furmányos esettel. Tetszett az az alapötlet, hogy ezúttal nem vérfarkas, vagy vámpír használta az erejét arra, hogy valamilyen bűnügyet felderítsenek.

A Hit valamilyen szinten a szívemenk a legkedvesebb volt. Egy röpke egy oldalas elmélkedés, mely már rögtön egy olyan mondattal indít, ami elgondolkoztató:
"Vajon hányszor kell meghalnod azért, hogy megbízz végre abban, akinek a halálodat köszönheted?"
Ez a mondat egyszerre mondott nekem sokat és még többet. Egy kis elmélkedés a halálról, ami inkább csak melankolikus, némileg keserűséggel átitatott, és ebben az egy oldalban remekül kiemelkedik ez a hangulat.

Az Áttörés című novella nem tartozott ugyan az abszolút favoritok közé, mégis kiemelném, mert különleges a maga módján. Arról szól röviden, hogy van néhány tudós, akik rájönnek, ha csak vámpírok vannak, és nincs ember, nincs kiből táplálkozni. Erre a problémára találnak egy különös megoldást. Miért is különleges ez a novella? Először csak két tudóst látunk, akik össze-vissza zagyválnak. Érthetetlen, hogy mi az áttörés, mire találtak megoldást... egyáltalán, mi a kísérletük tárgya? Az utolsó oldalon viszont jön a csattanó. Egy egészen szokványos történetszál olyan kidolgozásban, hogy az ember tűkön ül, hogy mégis mi folyik itt? Majd kapunk egy egyszerű választ, de míg eddig eljutunk, az a nem mindegy.
2. rész: Boriverzum: A Borbíró Borbála sorozat szereplői kerültek előtérbe. Láthattuk Bori karácsonyát, Bélát és a barátnőjét, és még pár novellát ehhez a világhoz.
Ebből a csokorból kettőt emelnék ki. Az egyik Bélához kötődik Bőrkabát címmel. Hogyan kapják a vámpírok a nevüket a nyilvántartóban? Kell valami jellegzetesség. Béla a barátnője szerint egyáltalán nem menő, inkább béna. Ezért kellene neki a Bőrkabátos Béla elnevezés, viszont Bélát még senki nem látta bőrkabátban. Frappáns elszólások vannak benne, remek jelmondatok, és totálisan vámpirizált világbeli - ahol az írónő felhasználta egy Facebook játékának megoldásait is. Csattanós kis história, amiben ötletesek a párbeszédek, az eseményfolyás, és egy pár sor erejéig felbukkan Bori is.

A másik novella az Emberi szó címet viseli, ahol láthatunk egy "vádiratot"(?). Talán ennek lehetne leginkább titulálni. Jobban illik rá, mint a "cenzúrázott cikk" kifejezés. A szöveg jórésze át van húzva, ki van vastagítva (cenzúrázva). Már maga a cím is jól mutatja, mit szeretne kifejezésre juttatni, amit végül az utolsó pár, a szövegtől elkülönített sor nyomatékosít igazán. Pontosan azért tetszett, mert manapság is sok dologra nagyon igaz ez a hozzáállás (sajnos), és bizonyos szempontból csöpög belőle az irónia.

3. rész: Pokoli dimenzió: reményvesztettség... sötétség... bánat. Mindenkinek megvan a maga története. Ez az a novellahalom, amiben nem találunk olyant, melyben akárcsak egy szikrája is előkerül a jó hangulat reményének. Minden állandó, vagy kilátástalan, vagy nyomott. Az ember száraz szemmel végigolvassa, és rájön, hogy rengeteg igazság kerül elő. Nem tudok kiemelni innen egy novellát sem, mert mindegyik kiemelkedő. A Színes tangák történetnél eszembe jutott párszor Nima és az arany mondása: "Néha bugyira is kell a pénz." Hát ez itt különösen igaz... csak egy kicsit más szemszögből: a bugyisnak is kell a pénz.
Egyszerűen megkapóak, némi misztikummal. Kevés olyan történet akadt eddig, ami annak ellenére, hogy rövid, ennyire megkapó és ilyen rövid idő alatt képes átlibbenteni egyik hangulatból a másikba.

4. rész: Szívhangok:  Ebben a részben kapunk egy kis sci-fi ízelítőt érzelmekkel rendelkező gépekkel a főszerepben. Kicsit előrevetíti, hogy akár már a gépek is rendelkezhetnek érzelmekkel. Ezekből valami még hiányzott, amit nem tudnék megnevezni, viszont maga az elképzelés érdekes, hogyan veheti át egy ember helyét egy másik ember életében egy érzelmekkel rendelkező robot.

Mit lehet mondani ezek után? Gaura Ágnes írása pozitív csalódás volt, mert egy összeszedett, gyönyörű borítós, kerek történetekből álló, sokszor érzelmileg elsöprő novelláskötetet kapunk, ahol mindenki megtalálja azt az írást/történetet, ami az ízléséhez a lehető legközelebb áll - köszönhetően a sokszínű írásnak, és a változatos helyzeteknek. A gaimanos bevezető pedig teli találat a kötet elejére. Egy kötet varázslattal, technológiával, ami elbűvöl, magával ragad, és megvilágítja az igazságot...


Ezúton is köszönöm az élményt az írónőnek és a Delta Vision kiadónak!
Folytatás...

2014. december 9.

Karácsonyra a fa alatt lehet Tonya Hurley könyve!

0 megjegyzés

A Pongrác Kiadó úgy döntött: akár a fa alá is kerülhetne a Szellemlány sorozat 3. (és egyben záró kötete). 

A kiadó 2010-ben kezdte meg a sorozat kiadását a Szellemlány című kötettel, ami meglehetősen igényes kivitelezésű darab, remek idézetekkel, gyönyörű illusztrációkkal, kemény borítóval, ami impozánsra és egyedire sikerült.

Egy évre rá jött a folytatás Hazatérés címmel, melyben tovább pörögtek az események. A kivitelezés megőrizte a magas színvonalat.

Aztán csend lett. Már sokan mások is lemondtak arról, hogy valaha megjelenik a folytatása a könyvnek, mikor felkerült a Pongrác oldalára ez! KLIKK


Karáncsonykor tehát akár a fa alatt is lehet a záró kötet. Nem ez a Szellemlány sorozat utolsó darabja, ugyanis vannak még kiegészítő kötetek a 3. könyvhöz (ha jól tudom 2 db). Remélhetőleg előbb-utóbb ezek is a könyvespolcon lehetnek a többi kötettel együtt ;)

Folytatás...

2014. december 7.

Felolvasás látogatás a Delta Vision kiadónál!

0 megjegyzés

A Delta Vision kiadó mondhatni Mikulás napi ajándéka az volt, hogy két szerzője, Gaura Ágnes és Varga Csaba Béla felolvasással egybekötött dedikálást tartott a Delta Vison termében.

Először azt hittük, hogy már lemaradtunk róla, mert noha a Facebookon 18-20 óráig volt hirdetve az esemény, az ajtón az a plakát várt minket, hogy 17 órától van az esemény. Gyorsan informálódtunk egy sort azt illetően, hogy mi az igazság, és kiderült, hogy nem maradtunk le semmiről.

Vagy legalábbis nem mindenről. A meglehetősen kevés hely okán már csak hátul állva maradt hely, és mivel kissé süket vagyok, nagyon hegyeznem kellett a fülemet, ha hallani akartam ott hátul, miközben jótálltam magamért. 

Ennek ellenére szórakoztató volt az esemény. Meglepetés "játékkal" is kedveskedtek, ahol előhívták magát az "ördögöt" és akcióval. Főként Gaura Ágnes miatt érkeztem, de felkeltődött az érdeklődésem Varga Csaba Béla könyve iránt is - a borítón a farkas pedig teljesen elbűvölt.

A szóban forgó farkas
Varga Cs.B. - Santa és
az Éj Asszonya borítón
Gaura Ágnes felolvasta az egyik, szívének kedves novelláját, továbbá mesélt a játékról, melyben az olvasói meglehetősen kreatívan ötleteltek (mint azóta a könyvéből kiderül, köszönetet mond néhány résztvevőnek az írónő, de erről majd egy későbbi bejegyzésben írok, a könyv kapcsán).

A felolvasások, és a beszélgetések mellett (ahol bemutatták a könyveket, a "hátterüket") megnéztük, milyen kártyával játszottak a bolt elejében és a felolvasások után volt alkalmunk körbenézni a boltban is. 

Mint említettem, süket vagyok, ezért nem is értettem egy moly nevét, aki többször is elismételte, Timus pedig próbálta felém tolmácsolni, és csak azután értettem meg a moly nevét, miután már elment. Innen is üdvözölném, ha magára ismer :) - (vitt magával egy Sansa - Döntés joga kötetet)

Sikerült szót váltani az írónővel is, aminek külön örültem, viszont a nagy rohanás miatt nem maradhattunk tovább - bár két dedikáltatás még belefért a szűkös időbe ;)

A vonaton belekezdtem a könyvbe, és annyit elárulhatok, hogy már rögtön a Bevezetőben okozott egy kisebb nagyobb meglepetést. 


Köszönöm a kellemes napot Kispingvinnek, Timusnak, Mesinek, Gaura Ágnesnek és a Delta Vision kiadónak!
Folytatás...

2014. december 6.

Eredményhirdetés - Blogos nyomozás Borival

0 megjegyzés

Elmúlt november vége, úgyhogy gyorsan sorsoltunk is egy nyertest, aki egy névre szóló Borbíró Borbála 4. kötetet kap. Hogy kire esett a választás? Előtte elmondanám, mi volt a helyes megoldás...

Mik is voltak a nyomok?

Hétfő: Itt egy elég erős utalást kaptatok Gaura Ágnes - Vámpírok múzsája című kötetéhez, ahol az "eurofikus függésbe" kifejezést emeltem ki a szöveg vége tájékán.

Kedd: Ez már nehezebbnek bizonyult, nem is találták meg olyan sokan. Fontos nyom volt, hogy 2 rész jelent meg, tehát a sorozatok listámon elég sok tételt lehetett kihúzni azzal az információval karöltve, hogy vámpíros könyveket kerestünk. Aki rendszeresen követte a blogot az elmúlt pár évben az láthatta, hogy volt egy sorozat, ami a szívem csücske volt, rengeteg kampány is indult, hogy egyáltalán a 2. részt tudjuk magyarul olvasni. Egy számomra szimpatikus testvérpár áll a középpontban, akik nem mások, mint Cal és Niko Leandros. Ezek után biztosan többen rájöttetek, hogy a Holdvilág -ban volt elrejtve a következő nyom. Rögtön a 2. sorában a "mindenki" szó volt kiemelve.

Szerda: Ennek megfejtése nem igényelt túl sok gondolkodást. Nagyon sokan eltaláltak az Üvegház című Rachel Cain könyvhöz, ahol a "kerül" szócska került kiemelésre.

Csütörtök: Ez egy újabb Gaura -rajongói napra sikeredett, ahol az Átkozott Balszerencsére történt utalás. Itt a "Gaura Ágnestől" került kiemelésre.

Megoldásként elfogadtuk azt, hogy "Mindenki euforikus függésbe kerül Gaura Ágnestől." vagy azt, hogy "Gaura Ágnestől mindenki euforikus függésbe kerül."

Többen írtak egy-egy kis üzenetet is a megfejtéseik mellé, amik nekünk voltak bonuszok, és nagyon örültünk nekik (az írónővel). 

Mindenkinek köszönjük, aki részt vett a játékban, és aki nem nyert, ne keseredjen el, lesz még játék.

Most pedig a nyertesről, aki nem más...

6. Timi

Ezúton is gratulálunk neki! Az írónő már dedikálta is névre szólóan a könyvet, és hamarosan postázásra kerül. 

Legközelebb is izgalmas, és jó játékot mindenkinek! Jó Mikulást!



Folytatás...

2014. november 30.

Bemutatás Olvasóknak Blogon

0 megjegyzés

Új rovattal jelentkezek a blogon. Régi nagy vágyam, hogy minél több írónak meglegyen minden könyve, ez ihlette az új rovatot.

Minden hónapban kiválasztok egy írót, akire az alábbiak illenek:
- külföldi / magyar
- minimum 5 könyvet olvastam már tőle
- szerettem a könyveit/ nem szerettem a könyveit
- stb...

A lényeg, hogy valamennyi könyve megvan az illetőnek (minimum 5), amiket már olvastam is. Ha végignéztek a blogon láthatjátok, hogy ilyen egyenlőre nem túl sok van, ezért is lenne havonta 1 olyan nap, amikor az adott hónapra kiválasztott írót bemutatnám. 

Akik egyelőre szóba jöhetnek:
- Anthony Sheenard (Szélesi Sándor)
- Nemes István
- J. Goldenlane
- Harangozó András
- K. B. Rottring
- Cassandra Clare
- J.K. Rowling
- Karen Marie Moning
- Laurell K. Hamilton
- Margit Sandemo
- Richelle Mead
- Stephenie Meyer
- Wolfgang Hohlbein

Kiről szeretnétek, hogy első alkalommal írás kerüljön fel? Ezennel a szavazást... MEGNYITOM!
Folytatás...

2014. november 29.

Vivien Holloway - Tolvajbecsület (Winie Langton történetek 2.)

0 megjegyzés

Még szeptember magasságában írtam róla, hogy Vivien Holloway (Pokoli szolgálat sorozat) újabb sorozatba kezdett. Ezúttal nem fantasy, hanem steampunk vonalbeli, és jócskán rövidebb történeteket ad az olvasóknak.

Winie Langton 2. története hamarosan a boltokban, és a kiadó hirdetett rá egy 1+1-es akciót is december 1-ig. Használjátok ki, ha tehetitek.

Hozzám is eljutott ez a gyönyörű borítós könyv, amiben Winie egy újabb története tárul elénk.

Winie ezúttal is bajba keveredik. Nem elég, hogy Tony (egy arc a múltból) felbukkan és úton-útfélen keresztbe tesz neki, de ott van még az apja, aki rájön, hogy találkozgat valakivel. Winie nem vallhatja be, hogy a "kiválasztott" fiú Will, akitől ellopta a Mesterkulcsot. 

Will megkéri a lányt, hogy segítsen neki visszaszerezni anyja hagyatékát, Winie pedig valamiért úgy dönt, hogy ám legyen... Úgyhogy elkezdi kiképezni a fiút, hogy tolvaj legyen, viszont ez sem megy éppen zökkenőmentesen...

Ennyit mondanék el a történetről nagyvonalakban, mert minden más már durva spoiler lenne. Röviden úgy jellemezném a könyvet, hogy az, amit vársz, és a végén nem azt kapod... 
Az ember várja, mi lesz a következő oldalon, mégsincs benne nagy fordulat, nincs benne nagy izgalom, sem pedig akció jelenetek. Viszont végigolvasva nem is hiányzik belőle mindez. Egyszerűen csak olvastatja magát, és 1-2 órán át leköt, elszórakoztat, és már nyúlnánk is a következő kötetért. Ez a történet egyszerűen csak van. Olyan, mint egy esti mese: az ember elolvassa a nap végén, kicsit kikapcsolja az agyát, aztán elmegy aludni. Nem történt semmi...

Ami a technikát illeti... Őszintén szólva vártam, hogy lesz majd valami egyedi, valami olyan jelleg, ami beránt a könyv világába, de ez a katarzis nem jött el. Noha maga a színvonal nem romlik (a stílus csak úgy sodorja tovább az embert), mint általában a második köteteknél szokott, nem is emelkedik az első rész fölé. Vártam, hogy végre látunk valami egyedit a világból, ahol játszódik, de ez elmarad.
Megemlítés szintjén megvan, hogy volt már 3. világháború stb. de ennek ellenére a technikai fejlettség még mindig eléggé ellaposodott (pedig a történelmen végignézve elmondható, hogy a háborúk előhívták az emberekből a kreativitást - atombomba, Tigris tank, tengeralattjáró stb...). Egyedül a Mesterkulcs (amit jó volt "látni" működés közben) nyújtott néminemű olyan érzetet, hogy ez egy fejlettebb világ, egy misztikusabb tér, ahol lehet meglepetésekre bukkanni - viszont egyelőre meglehetősen kevés helyen.



Ami még kifejezetten tetszett, az Tony karaktere. Az egyetlen kiszámíthatatlan pont a könyvben, akiről nem tudjuk eldönteni, mikor bukkan fel, miért, és a következő pillanatban angyal lesz, vagy ördög. Nem lehet meghatározni, hogy provokáló, vagy éppen segítőkész kedvében van. Jön, felforgatja a világot, aztán eltűnik.
Szerettem a jeleneteket, amikben felbukkant, és bízom benne, hogy lesz még szerencsém találkozni vele.

Összességében nézve a tolvajok világa, és Winie családja még mindig hordoz magában érdekes dolgokat. Újabb idézeteket kapunk az apuka tanításából, újabb képeket a családi "fotóalbumból", és újabb módszereket, hogyan kell igazi tolvajnak lenni. Olyan volt ez a könyv, mint egy kikapcsológomb az agynak. Mintegy film, lepereg, és Winie utolsó mondata után az ember már várja a mielőbbi folytatást... 
Folytatás...

2014. november 27.

Blogos nyomozás Borival - az utolsó nyomok

0 megjegyzés

Eljött a játék utolsó hete, viszont technikai problémák miatt csak most tudom közzétenni a Borbíró Borbála sorozattal kapcsolatos nyomozás utolsó segítségeit. Ha még nem jutottál el azokhoz a könyvekhez a blogon, ahol megvannak a keresendő szavak/kifejezések, itt az újabb esély!

Ne feledjétek, hamarosan november utolsó napja, és a játéknak vége. Használjátok ki még most :)

Ezúttal egy mesébe ágyaznám bele a négy könyvet, amit remélhetőleg könnyedén megtaláltok. 
Figyeljetek jól a mesére, mert most pontosan megtudhatjátok, hol, melyik könyvek leírásaiban rejlik nyom... 
Kövessétek a bűvös meseszámot!

Ha megvannak a nyomok, ne felejtsétek beküldeni a kifejezésekből összerakható mondatot!

Jó meseolvasást!


Holdvilágos éjszaka volt, mikor a vámpírok előmerészkedtek az utcákra. Egy vöröshajú lányt követtek megannyian, mint ahogy a patkányfogót a patkányok. A Holdvilág megvilágította az utca szürke aszfaltját, mintha csak mutatni akarná Múzsának, hova kell lépnie. Még ennek ellenére is sikerült megbotlania.
- Átkozott balszerencse! - szitkozódott megint önön bénaságán Múzsa, de hamar összeszedte magát, hogy elérjen az Üvegházhoz.
Ahogy válla fölött hátrapillantott, egyre több vámpírt világított meg a holdvilág. Múzsa megremegett. Csak arra tudott gondolni, hogy azt az átkozott balszerencsét szerencsének kell felváltania, és épségben el kell érnie az Üvegházat. Egyre közelebb ért hozzá, szinte már a szeme előtt lebegett. 
Nem is lebegett. Holdvilág ragyogásában fürdött az egész Üvegház, ami annyira lenyűgözte, hogy egyetlen pillanatra megállt, hogy megcsodálja. Aztán eszébe jutottak a vámpírok, és sietősre vette a figurát, hogy még idejében biztonságba érjen.
Folytatás...

2014. november 22.

Filmszemle: A kiválasztott (Az éhezők viadala 3/1.)

0 megjegyzés


Egy barátom rángatott el a moziba erre a filmre, hisz mind a ketten nagyon kíváncsiak voltunk rá, milyen is lesz a 3. Éhezők viadala könyv adaptációja. Mivel tudtuk, hogy két részes, először mentek a latolgatások, hogy vajon hol fogják elvágni a sztorit. Körülbelül éppen ott, ahol számítottunk rá...

Ezek után tényleg már csak az a kérdés, hogy mit akarnak még beletenni a II. részébe... Miért is?




INNENTŐL FOGVA FILMRE ÉS KÖNYVRE VONATKOZÓAN SPOILER KÖVETKEZIK!!!

Elkezdődik azzal az egész film, hogy jön Katniss, aki teljesen meg van törve, kikészült idegileg, ami teljesen érthető. Próbálják kizökkenteni a lányt, de hát ez nem egyszerű mutatvány. Végigkövethetjük a könyv eseményeit, és ahogy már megszokhattuk, némileg kiegészülésre kerül. Ilyen Snow elnök néhány monologizálása, vagy Coin elnökasszony és Plutchart egykori játékmester megbeszélései.

Katniss szépen, fokozatosan átváltozik fecsegőposzátává, kap egy stábot, akik képanyagügyileg mindent dokumentálnak, propaganda filmeket gyártanak, és felveszik a kesztyűt. A film elvágása egy meglehetősen bizarr jelenettel történik meg, melyben Peetát láthatjuk, ahogy Katniss egy üvegen át nézi a vergődését, aki olvasta a könyvet, az tudja, miért... 


INNENTŐL FOGVA FILMRE ÉS KÖNYVRE VONATKOZÓ SPOILERNEK VÉGE!!!


A Fecsegőposzáta, a forradalom jelképe
Tehát maga a film emészthető, jó a szereplők játéka, legtöbb esetben könyvhű a történet is, a drámai pillanatokat valahogy mégis sikerült elbagatelizálnunk. Miért is? Akadt néhány momentum, ami miatt végül nem tudtuk átérezni a nagyobb horderejű történéseket.

Teljesen érthetetlen volt például, hogy a 8. körzetes katonák hogyan gondolhatták komolyan azt, hogy néhány géppuskával (vagy valamivel, ami ahhoz hasonlított) majd leszednek jópár, a fejük fölött hipergyorsan repkedő repülőgépet. Az is érthetetlen volt, Katniss egyetlen nyílvesszővel hogy szedhetett le két ilyen vadászgépre emlékeztető repülőt. Valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy akkorát tud robbanni egyetlen nyílvessző, aminél valószínűleg csak a hegyében volt robbanótöltet (vagyis egy kisujjnyinál is kisebb helyen). Az meg, hogy egy nyílvessző ilyen magasra száll úgy, hogy nem téríti el a repülő menetszele... Lehet, hogy a repülőgép szárnyánál volt egy nagyerejű mágnes, ami direktbe bevonzotta a lövedéket?

Amikor a lázadók betörnek egy vízierőműhöz, felrobbantják, és a Kapitóliumban elment az áram, a mozizós társammal eszmefuttatásokat tettünk azt illetően, hogy ez most szolgáltatói hiba (vagyis a Kapitólium elfelejtette befizetni a villanyszámlát), vagy szimplán egyfajta rezsicsökkentésről van szó.

Ezt követően Snow elnök bejelentkezik a lázadókhoz, mikor Katniss megszólítja. A lázadók nem tudnak bejutni a Kapitólium rendszerébe (kidobják őket onnan, mint jogtalan felhasználókat). Végül Snow bontja a vonalat, miután biztosítja a lázadókat róla, hogy pontosan tudják, hogy egy lázadó kis csipet-csapat bent van a Kapitólium területén. Snow sietve bont vonalat, amiből arra következtettünk, hogy nem akar sok reklámot, nehogy nagyfokú reklámadót kelljen fizetnie.

Az már csak hab volt a tortán, hogy az "Apa kezdődik!" reklámot is odaidézték a film végére, melyben lemásoltatják Josh Hutcherson -nal (Peeta) a reklámbeli gyerek rángatózó mozgását.




Összességében nézve kíváncsian várom, mit adnak le a második részben, ugyanis nem sok esemény maradt a folytatásra. A könyv történetének 3/4-ed részét már eljátszották, úgyhogy nem tudni, a három főbb eseményen (egy csatajelenet+a rózsáskertes rész, és két, általam nagyon kedvelt karakter halála) kívül milyen puskaport akarnak még felrobbantani a mozivásznon.

A film előzetese (feliratos):
Folytatás...

2014. november 20.

Filmszemle: Vámpírakadémia

0 megjegyzés


Barátoknak sikerült rávenni arra, hogy megnézzem a Vámpírakadémia filmet, ami maradandó lelki károsodást okozott mindenkinek, aki megnézte. 

Az előzetesben már látható, hogy meglehetősen arra mentek rá: ez egy roppantmód humoros tinifilm lesz, vámpírokkal, egyedi világgal stb. ahol 2 főhősnőnknek meg kell küzdenie a "gimis" problémákkal, veszéllyel, fenyegetéssel stb.

Ez mind szép és jó, mert hasonlít a könyvbeli történetre, ahol szintén előkerül a társadalom, az intrika, és hasonló szépségek. A történet nagyjából megegyezik azzal, amit már a könyvben megismertünk, még ha felületesen is, de valamit visszaad belőle.

A legnagyobb gond a szereplők, és a karakterekben eszközölt változtatások voltak. Gondolom, viccesebbé akarták tenni egyik-másik karaktert, helyette idegesítő lett és meglehetősen kreténné váltak.

Ilyen volt Kirova és a királynő is, akik teljesen lejáratják magukat. Lenéznek mindenki mást, és olyanok, mint a tinicsitrik (úgy viselkednek). "Csitt édesem, most én beszélek", és társai megmozdulások egyszerűen bugyutává tették a felnőtt karaktereket. Az pedig, hogy a királynő meg akar alázni mindenki előtt egy hercegnőt, egyszerűen röhejes... Miért? A könyvben Lissát mindenki tisztelte, elvesztette a szüleit, hercegnő, és mint nemesi vérrel, nem szokás lekezelően bánni. A királynő ezért mindig Rose-on verte le a port. Ebből itt semmi nem látszik. Az pedig, hogy a történet elején felvázolják, hogy vannak a nagy családok, akiket mindenki tisztel, nem marad semmi akkor, amikor Lissát a királynő elkezdi alázni közönség előtt. 

A másik kifogásom Dimitrij volt. Érthető, hogy mindenképpen orosz színésszel akarták kivitelezni (láttunk már ilyent máshol is, pl. mikor Viktor Krum szerepére kerestek embert a HP-ban). Viszont Dimitrij külsőre sehogy sem stimmel. Képzeljünk el egy testőrt: mindig edz, sokszor van bevetésen, jó kondiban kell lennie. Dimitrijről itt többször is elhangzik, hogy milyen menő, meg istenség stb. Amikor ledobja az átok miatt a textilt, már a trailerből is kitűnik, hogy egy húsgolyót raktak be a szerepre. Vagy extra zsírréteg kellett neki, mert olyan hideg volt Oroszországban, és nem tudott alkalmazkodni olyan gyorsan a klímához, vagy nem tudom, de ez így ebben a formában nem klappol. 

Sok dolog teljesen értelmetlen a filmben a szereplők viselkedésén túl is. A trailerben vannak jelenetek, amik a filmben abszolút nem jönnek elő, úgyhogy nem is érthető, miért kerültek bele. A filmben értelmetlen a Rose-Dimitrij szál, egyszer csak puff, és már egymás karjában végzik és még egy tucatnyi ilyen apróság...

Ami pozitívum, hogy nem hagyták ki a véres jeleneteket, amikor Lissára rá akarnak ijeszteni. Hogy volt vége, és nem csak egy képhalom lett, mint anno a Twilight, hanem volt egyfajta történetvezetés. A vágások itt-ott gyatrára sikerültek, de ez legyen a legnagyobb baja.

Összességében egyszer nyögvenyelősen nézhető volt, de ugyanolyan sokkal keltem fel előle, mint anno a Szingli fejvadász elől... Ezek után a Csontvárost már meg sem merem nézni... 
Folytatás...

2014. november 19.

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Az éjféli örökös (Bane Krónikák 4.)

0 megjegyzés

Magnus Bane kalandjai folytatódnak. Ezúttal ismét a múltba tekint, méghozzá az 1900-as évekbe, ahol továbbra is feltárásra kerülnek az Árnyvadász családok viszonyai, különösen a Herondalek háza táján.

Az éjféli örökösben William Herondale fia kerül terítékre. A szívgondokkal küzdő ifjú ugyanis abban leli örömét, ha mindenféle őrültségeket csinál "fogadás" címszó alatt.

Egyre jobban kezdenek tetszeni Magnus történetei. Az, ahogy ő látja a világot, az Árnyvadászokat, és az Alvilágiakat, egyre élesebben rajzolódik ki. Múltja még rengeteg érdekességet tartogat. Az a higgadtság, amivel adott helyzeteket kezelni tudja... Magnus eddig is egy favorit karakter volt a Csontvárostól az Üvegvárosig, de ezzel a kötettel kiegészülve még annál is inkább belopta magát a szívembe.

Ismét előjön némi fanyar humor, abszurd szituációk, és minden más is, amibe Magnus bele tud, abba belekeveredik.

Összességében nézve a történet rövidsége miatt nem lehet túl sokat írni a történetről, a karaktereket nem látjuk annyit. Egy szokásos szerelmes ifjú története, aki mindenféle őrültséget csinál szerelme miatt, aki nem lehet az övé.
Nagyon aranyos sztori, amit érdemes volt elolvasni. Remélhetőleg a sorozat második fele is ennyire bájos lesz, és letisztult, mint ez a rész...
Folytatás...

2014. november 14.

Marie M - Hancúrcica társra talál

0 megjegyzés

Úgy álltam hozzá, mint főhősnőnk a "randipartnereihez": nem volt semmi előítéletem. Minimális elvárásom persze volt: hogy jól szórakozzam. A végére bevallom, kialakult az előítéletem...

Az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyv röviden arról szól, hogy az ember a saját életének a kovácsa. Marie M egy szép napon úgy dönt, felregisztrál egy randioldalra, majd elkezdi a háremgyűjtést. Egyik pasitól a másikig száll, miközben mindenkivel az ágyban köt ki. A könyvben tehát kapunk egy "hódítási listát". Mivel ez egy blog volt, ami egyfajta naplóként funkcionált, mielőtt kiadásra került volna, ezért a főhősnő és az író személye megegyezik. Igaz történetét írja le tehát, amiből nem tudni, mennyi a valóság, és mennyi a fikció...

Olvastam több interjút is az írónővel (mindegyik ugyanarról szólt, csak néha egy-két plusz kérdés belekerült itt-ott), és bevallom, még ezek sem tudtak szépíteni a dolgokon. A véleményem az, hogy elutasító személy. Többen azzal védik az írónőt, hogy bevállalós, és bátor, hogy a kalandjait a nyilvánosság elé tárta. Nem nevezném bátorságnak, amit csinált, de ezt most hagyjuk...
Most még bármit írnék, megkapnám a választ a könyvtől, amit tökéletesen leír a könyvből szedett alábbi idézet:

"Megint érkeznek az "egyszerűek"... Akiknek az élete abból áll, hogy elítéljenek, megítéljenek. Mindezt azért, mert NEM zárdaszűzként tengetem a napjaimat.
Most komolyan, mi az, amivel a gond van?
Hogy leírtam? Hogy párhuzamosan több pasival is folytatok szexuális kapcsolatot? Hogy pont veled nem feküdtem le?
Ha a naplóírással van a gond - akkor álszent vagy. Miért is olvasol nap nap után? Miért érdekel? Mert izgat? Mert kíváncsi vagy? Vagy netán irigykedsz? Ne adj' isten, féltékeny vagy? Nem ismersz. Nem tudod, mi igaz abból, amit leírtam, sem azt, mi a fikció. Egyszerű. Ne olvass! Én a megnyilvánulásaidtól nem fogok változni, feleslegesen köpködsz. Csak magadat járatod le.
Ha a ténnyel van problémád, hogy így szexelek - akkor prűd vagy. Lehet, hogy te is szeretnéd megélni, átélni ezt az egészet, de mégsem mered? A döntés mindig a sajátunk. Ha cselekdni nem mersz, élj meg történéseket más életén át, és élvezd, amikor csak akarod. Vagy válaszd a másik utat, próbáld ki, tapasztald meg, és mondj véleményt azután. Viszont ítélkezni úgy, ahogy most teszed - annak semmi, de semmi értelme. Ne feledd: én nem te vagyok!"

Azért mégiscsak leírnám a VÉLEMÉNYEMET, ami nem ítélet a főhősnőről (még mielőtt valaki félreértené). Milyen alapon törnék pálcát fölötte, mikor minden ember követ el hülyeséget az életében, amit még csak be sem mer vallani, vagy olyan dolgokat, amiket élvez, de a nagyközönség elítél. Amit ő csinál, az utóbbiba tartozik, mivel bebizonyítja, hogy nem csak egy pasi képes megfektetni tucatnyi nőt, hanem fordítva is sikerülhet: nő is tarthat háremet.

Két részre tudnám bontani a naplót. Az első rész az úgy a 200 (+/-20) oldalig tart. Bevallom, nagyon unalmas volt olvasni, hogyan száll egyik virágról a másikra: megismerte az illetőt, levelezett vele a randioldalon, minősíti a dugást (bekerülhet e az illető a "hancúrkandúrok" körébe), és máris jön a következő pasi, meg a következő buli/ismerkedés. A férfiak persze nem eredeti nevükkel szerepelnek, ami azért vicces, mert a helyszínek pontosan meg vannak nevezve Budapesten stb., ehhez kapunk egy angol pasi-névjegyzéket (ezek a férfiak miért nem magyar nevekkel szerepeltek?)
A második részben meg a mézes napokat láthatjuk a (végül) kiválasztott férfival ("párjával"), meg egy csomó túrázást, "táncit" ("sztripet" - értsd: sztriptáncot).

Most kezdődhetne az, hogy elítélésre kerülök egyes kijelentéseim miatt, de mint említettem, ez egy privát vélemény. Nem ismerem az írónőt, nem ítélem el semmiért, viszont nem is mondom azt, hogy tetszik, amit láttam, mert akkor hazudnék. Nem köpködök, nem ítélkezem. És nem a féltékenység beszél belőlem, mert elégedett vagyok az életemmel.

Adódik az idézetben a kérdés, hogy akkor minek olvastam végig mindezt? Egyrészt, mert engem arra neveltek, hogy amit elkezdtem, azt fejezzem is be. Másrészt vártam valamit... valami pluszt a könyv második felében, amit az elsőtől nem kaptam meg. Úgyhogy maradt egy dugás-strigulázásos napló, ami átment leborult-a-rózsaszínfelleg tündérmesébe. Ebből már az is kiderül, hogy miért érdekelt a történet.

Nem hiszem, hogy attól valaki prűd, hogy nem egyezik abban az írónővel a véleménye, hogy minél több pasit kell kipróbálni - mondhatni rohanni egyik pasitól a másikig -, mielőtt meglenne az ideális párkapcsolati partner. Nyilván több békát megcsókol minden nő, mielőtt megtalálja azt, amelyik a herceggé válik, de nem kötnek ki első találkozás után egy ágyban mindenféle válogatott fűvel és fával. Mondhatni, a könyv pálcát tör azok fölött, akik nem teljesen értenek egyet azzal, amik leírásra kerültek.

Közben, hogy néha hozzon némi színfoltot a monotonitásba, kapunk a fenti (hosszabb) idézethez hasonló okosságokat, vagy csak sima mentegetőzést, védekezést, magyarázatot. Ezeknél többször azt éreztem, mintha nem is az olvasót, inkább saját magát akarná meggyőzni az igazáról. Többször bizonygatja például, hogy a férfiakat nem játékszernek használta, viszont ez eléggé paradox, mert néha úgy ír a férfiakról, mintha azok lettek volna, néha meg nem.

Válogatott fűvel-fával fekszik le, amit szintén sokszor kiemel, de mintha ezt is csak azért tenné, hogy saját magának bizonygassa, hogy mindenki, aki azt mondja róla, hogy "kurva", az téved. Nem, kurvának én sem nevezném. Nőként azokkal a pasikkal szemben nekem is vannak előítéleteim, akik egyik hancúrkalandból a másikba ugrálás után csak úgy közlik velem, hogy miattam monogámiát fogadnának... Ezt fordított esetben sem gondolom másként, ha nő játssza el ugyanezt férfiakkal - talán ebből adódik, hogy mindenkitől elítélésnek veszi, ahogy az életmódjáról nyilatkoznak.

"Egy újabb strigula. Kezdek olyan lenni, mint egy pasi: gyűjtöm a "trófeákat". Vajon hova fog ez vezetni?"

Többször megfigyelhető az írás folyamán, hogy a legjobb védekezés a támadás stratégiával él a főhősnő: így mindenki elítélésre kerül, aki nem támogatja a nézeteit. Nincs baj azzal, ha nyilvánosan vállalja mindezt, stb... viszont azzal már annál inkább, hogy önmaga is ítélkezik mások felett csak azért, mert azok nem értenek egyet azzal, amit és ahogy csinál. 

Az pedig, hogy kiadásra került a blog, mint könyv? Érthető, hogy az írónak olyan a stílusa, amilyen, és ennek a könyvben is meg kell jelennie, viszont nem hiszem, hogy "A sencimet tütübe teszem." és hasonló megnyilvánulások beleillenek egy olyan könyvbe, amire aztán ráfogjuk, hogy "írónő" keze munkája. Nem azé, hanem egy sima bloggeré, akit nehezen lehet írónői titulussal illetni. És rengeteg a szóismétlés, akár egy bekezdésen belül is... 

A +18-as megjelölést sem igazán értettem, kicsit sokallottam. Erotika nem volt a könyvben részletezve, intim részletek sem. A könyvben található rajzok némelyike kicsit pajzánra sikerült, de még azok is korhatáron belülre kerültek. Káromkodás, vérfröcsögés, stb... nem található benne.

Már bejelentették a folytatást, és az is kiderült egy interjúból, hogy a társra találás sem volt zökkenőmentes, úgyhogy megtörtént a szétválás. Erről valószínűleg olvashatunk majd a következő kötetben. 

Összességében nézve tényleg nem mindennapi a könyv (különös életválasztás), de nem a női lélek mélységeibe enged betekintést, és nem tár fel intim részleteket sem. Az tény, hogy egyik férfi ágyától a másikig elsodródhatunk/elsodródunk az írónővel, de nem kapunk nagy tanulságokat, csak azt a kioktatást, amit már mindenki tud: mindenki maga választja, milyen életet él. Ugyanakkor meghallgathatjuk, hogy egy nő mennyi strigulát szedhet össze, és ha nem strigulázhat, akkor mennyit bír nyűglődni, hogy minél előbb kielégítse az eziránti szükségletét... 



ui.: A pontozás nem a történetre vonatkozik - mivel itt ilyen nincs, illetőleg más ember életét hogy lehetne osztályozni??? Indokolatlan és értelmetlen lenne. A stílus kapta a 2 pontot, mert ez a nyelvezet nem nyomtatásba való - attól függetlenül, hogy valaki privát naplójáról beszélünk. "A sencimet tütübe teszem."
Folytatás...

2014. november 11.

Benyák Zoltán - Csavargók dala

0 megjegyzés

Amikor először hallottam a könyvről, érdeklődve vártam, milyen lesz a történet, az ismert kezdetből hova fog vezetni, és milyen utat választ. És miután letettem, csak ültem, és néztem... és azóta másként tekintek azokra, akik koldulásból keresik a kenyerüket... (vagy mást.) Próbáltam kereni, hogy...

"Hol van a szó?"

Egy ideig nem találtam, ezért is nem írtam róla azonnal. És bevallom, nehezemre esett írni... Akár egy tündérmese is lehetne mondván, hol volt, hol nem volt, volt egyszer három csavargó, akik találtak egy csecsemőt egy szemetesben. Mivel nem tudtak vele mit kezdeni, hát magukkal vitték, és vissza akarták adni az anyjának, mert mind a hárman egyet akartak eleinte: jobb életet a kicsinek, mert tudták...

"Valami ott a mélyben végképp elromolhatott."

Minden embert megváltoztat a mélység, vagyis az egyik-napról-a-másikra élet. És ahogy egyre haladunk a történetben, az ember rájön, hogy akárcsak a három csavargó, az olvasó is egyre inkább mélyebbre csúszik abban a mocskos világban, ahol ez a három, rongyos férfi éli mindennapi életét... és bármelyikünk bármikor ugyanarra a sorsra juthat, mint ami nekik jutott. Az a baj, hogy nem igaz, hogy...

"- A szavaitól jobban gyógyulok, mint bármilyen csodaszertől."

Hogy lehetséges ez? Az Ars fatalisnál végig ott van egy komor hangulat, egy lehetőség arra, hogy happy end lesz. Leránt a komorságba, de utána újra levegőhöz hagy jutni. Az Idő bolondjai már keserűbb hangnemű, hisz egy olyan dolog áll a középpontban, amit nem lehet irányítani. Viszont még mindig csak a "keserű" áll a középpontban, és egy adag savanykás ízt ad a fejekbe. Majd jön egy ilyen regény, mint a Csavargók dala, ami jön, belenyúl az ember lelkébe... megcsavarja a szívét, néha megrugdossa, a végén még egyszer kifacsarja, és váratlanul elengedi. Mert igaz, hogy...

"Akinek elég sokáig hazudnak, az elég kétkedővé, elég közönyössé válik, hogy már ne érdekelje az sem, ami a szeme előtt zajlik."

Ez az, ami az egész művet áthatja. Mintha az Idő bolondjai -nak és az Ars fatalisnak a közös gyereke kerülne az olvasó kezébe. Hisz az idő hatja át az egészet. Ahogy múlik, bebizonyosodik, hogy néha az ember nem maga választja a sorsát. A könyvben sokak fejében lejátszódhatna az a gondolat, hogy:

"Mikor nem maradt semmim,
végre megértettem mindent."

A legtöbben a világban is így vannak vele. Csavargóink is akkor jönnek rá az igazságra, mikor már az utcán vannak. Bár nem mindenki, mert például Flúgot az utcán találták. Majd magára hagyták, és egy olyan rettenetes figura fogadta be, és formálta kénye-kedve szerint, aki eszközként használja a melákot. Flúg, aki egyébként jó lelkű lenne, eltorzul, és végül megszűnik embernek lenni, ahogy veszti el emberségét. Nem ő választotta ezt. A körülmények, és a környezet formálta ilyenné. Nem ő választotta azt, hogy csavargó legyen. Egyszerűen csak megtörtént. Csecsemőként az utcán sorsára hagyták. Jóideig beszélni sem tudott, és a végére is csak egy-két szó hagyta el a száját. De nevelője halálával...

"... története új fejezethez érkezett."

Priusz maga választotta a sorsát. Ő döntött úgy, hogy otthagyja a jogot, a kényelmet, a gazdagságot, és inkább az utcán él, az utca törvényei szerint. Rafináltsága és a "priuszai" hírhedté tették ebben a világban. Túlélőnek született - minden körülmények között. Miután behúzzák a csőbe jött csak rá, hogy...

"Nincs már visszaút."

És végül a harmadik muskétás, Kócos, akinél félig ez, félig az a helyzet áll fent. Eleinte küzdött ellene. Próbált életben maradni egy olyan világban, ahol fontosak az anyagi javak. Végül elsodorta az ár, és az utcára került. Feladta a harcot. Nem keresett másik kiutat, hanem felégetett minden hidat maga mögött... mondhatni szó szerint:

"Csak a történeteink maradnak, ha elmegyünk."

A három férfi sorsa valahogy összefonódik, és együtt próbálnak túlélni egy olyannyira mocskos világban, ahol egyik ember képes felfalni a másik tetemét. Ahol senkit sem zavar az, ha valakit vonat alá raknak, majd utána esznek a húsából. Ahol a szemét kincseket rejt. Ahol egyetlen bankó sorsa is különös véletleneket okoz... Egy olyan világban találkoznak, ahol mindenki a maga módján oldja meg a túlélést, és néha a legradikálisabb eszközökkel.

"Isten egy pók.
Mind belegabalyodunk a fonalába,
mikor egy új élet csapódik mellénk, 
a háló megremeg." (A csavargó költő)

Néhol átszövi a regényt a fanyar humor, de csak kényszeredett mosoly jön ki belőlünk, mert végig ott lebeg, hogy miről is van szó valójában... Az arcunkba tolják, hogy elmegyünk egy olyan probléma mellett, ami mindenütt ott van, de mindenki inkább más irányba néz, ha meglát egy-egy hajléktalant ahelyett, hogy odamenne, és meghallgatná, mert...

"Mindenkinek van egy története."

Pedig lehet, hogy a körülmények áldozata; lehet, hogy az önön hibája, de míg nem kérdezünk, nem kapunk választ.

"Akad itt még meglepetés."

... méghozzá nem is kevés. A regény 3 részre van tagolva, és érzelmileg is tagolódik általa a mű. Az első részében még meglehetősen semleges, megtudhatjuk, hogy kik a főbb szereplők, megismerjük Flúg sorsát, akit kicsit sajnálunk is miatta.

"- Hímkötelesség bajban a rendíthetetlent ostobát játszani?
- Inkább ösztön."

Ezt követi egy olyan szakasz, ahol az összetartás a kulcselem. Hogyan segítik egymást a rászorulók, vagy hogyan nem. Milyen íratlan szabályokat hoznak a túlélésért, hogyan vészelik át a telet, vagy hogyan fagynak halálra. Megismerjük Priusz megbotránkoztató hátterét, szemét húzásait, és várjuk, hogy ki löki őt elsőként a vonat elé, mert...

"Egy priuszostól sok jóra nem lehet számítani."

A harmadik, záró egységben Kócos kerül előtérbe. Aki eleinte küzd, majd felad, és újra küzdeni kezd, mert végre megtalálja a célját, miközben egyről lemond az útja során. Idilli elképzelései vannak azt illetően, hogy milyen jövőt szeretne a kukában talált csecsemőnek.
Ott lebeg, vajon a priuszos rosszfiú az, aki jobb jövőt adhatna a gyereknek, vagy egy álmodozó, művész lelkű, aki csak sodródna az árral?

"... most is nagy ívben tett arra, mi lehetséges, és mi nem."

Összességében míg csavargóink egyre mélyebbre jutnak a pöcegödörben (egyesek állati szintnél is lejjebbre), addig kérjük "Zokogásával ne zaklassa fel a többi létezőt." Akinek ez a könyv a kezébe kerül, garantáltan másképpen fog tekinteni azokra, akiket nem vár az otthon melege (még ha csak takaros változatban is), a friss ételek, és a mindig élére vasalt ruha-rengeteg.
Ne legyen az, hogy "Mi pedig csak nézzük közönyösen a nincstelenek harcát, a világukat, ahonnan mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol a lét egyszerre értékes és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket."

Köszönöm Benyák Zoltánnak és a Grafoman kiadónak!


Érdekesség: Az író az oldalán közzétette annak a kislánynak a képét, aki a borítón látható.



ui.: Az idézetek a könyvből származnak.
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger