Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2008. augusztus 18.

Celia Rees - Farkasszem (Bűbájos Mary2)

0 megjegyzés

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Megtudtam, hogy van folytatása a Bűbájos Mary című kötetnek, és hát olyan szépen mutatnak egymás mellett a könyvespolcon... Szóval leemeltem a könyvesboltban, és kosárba vele... Befejezése pedig egy családi nyaraláshoz kötődik, ahova sose megyek könyv nélkül...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
A történet a naplót hivatott befejezni. Ugye semmit sem tudunk azokról az időkről, mikor megszakadt a napló és Mary menekülni kényszerűlt az első kötet végén.
Egy egyetemista, indián lány elolvasta a könyvet, és emlékezett rá, hogy a nagymamájának van egy doboza, tele régi holmikkal. Összefüggéseket fedez fel az ősei és Mary között. A könyv hátuljában talált címen felkeres egy kutatónőt, akinek meg akarja mutatni a régi holmikat. Azonban ehhez vissza kell utaznia a rezervátumba, és a nagyija csöppet sem szereti a kutatókat...
A lány tehát meglátogatja a nagyit, miután egyeztetett a kutatóval. Az öreg asszony csinál egy rituálét, amitől az unokája visszatér oda, ahol Mary naplója megszakadt, és Mary szemein keresztül követi nyomon, hova is vetette a jó- és a balsors a lányt.
Maryt indiánok karolják fel, és viszik el a falujukba. Ez után Mary gyógyítást tanul. Itt senkit sem zavar, ha vannak különleges adottságai, vagy ha nincsenek. Sebesülteket lát el, és akad egy tanítója is. Talál magának férjet, és lesz gyermeke is. Úgymond levedli a régi Maryt és magára ölti a Farkasszem névvel fölvett indián életet is.
Eztán menekülniük kell, mert jönnek a telepesek, és megindul a harc az indián törzsek és a gyarmatosítók között. Marynek – vagyis immáron Farkasszemnek – meg kell küzdenie a múltjával és a jelenével – ami a jövőjét alakítja. Az indiánok és a gyarmatosító nép közti határvonalon táncol. El kell döntenie, hogy hova is tartozik, melyik világhoz. Oda, ahonnan jött, vagy ahova érkezett... Ezt persze végig látjuk, hogy már eldöntötte, de másoknak is be kell bizonyítania, hogy helyesen választott...

Vélemény:
Szerintem jó kis könyv. Azért kap csak pontlevonást, hogy kicsit furcsa az, mikor az egyetemista lány hirtelen Mary testébe kerül, na meg a vége... A történet vége is nagyon furcsa nekem... Az első kötet vége ilyen téren jobban tetszett, mert ott még az olvasó elgondolkozik, hogy tényleg boszorkány volt, vagy csak ráhúzták ezt az egészet. Itt ezt a dilemmát nem lehet érezni...
Ami viszont tetszett, az a történetvezetés. Annak ellenére, hogy nagyon nem szeretem az indiános könyveket, itt mégis valahogy megfogott az indiánok életének a leírása, a mindennapjaik, a küzdelmeik, ahogy próbálnak ellenszegülni a modern fegyverekkel rendelkező európaiakkal szembe, ahogy a sok különböző, különálló törzs viselkedik egymással, ahogy megszervezik a szövetséget, az összefogást...
Na de még mielőtt elsütök minden poént, meg oldalakon át áradoznék róla, mindenkinek ajánlanám (még akkor is, ha az első kötetet jobban, mint a másodikat...)

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2008. augusztus 8.

J.K.Rowling - Harry Potter és a Félvér Herceg (HP6)

4 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az utolsó előtti kötetet úgy fogtam a kezembe, hogy „ha már megvan az első öt” és nem fűztem hozzá túl nagy reményeket, hogy nah, majd hirtelen jobb lesz, és lenyűgöz...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Különös dolgok történnek. Az emberi világban ugyanúgy, mint a varázslóvilágban. Harryék folyton az újságot bújják, hogy mikor találkoznak egy ismerős névvel a halálozások között.
Az iskolában is furcsaságok sora – már ami egy mágusvilágban az lehet – üti fel fejét. Dumbledore egyre több időt tölt házon kívül, amiről még Harrynek sem beszél, hogy miért teszi... A Sötét Nagyúr közben továbbra is szervezkedik. Harry oldalán persze még mindig ott vannak a barátai, akik segítik, míg Voldemortnak megvannak a maga kis halálfalói.
Harry talál egy érdekes könyvet bájitaltanórán, ami egy bizonyos Félvér Herceg tulajdona. Az apró, lapszéli fricskák segítségével Harry olyan főzeteket gyárt, hogy még a tanár is csak ámul. Na nem Piton... Mert őt leváltották, hogy végre hőn áhított tárgyát oktathassa...
Harry még egy átkot is megtanul a könyvből, és amikor Malfoy rátámad, akkor be is veti. Ekkor lép közbe Piton...
A régi ellenségek megmaradtak, akárcsak a barátok, és az ellenséges tábor csak növekszik, mikor a baráti táborból elkezdenek ismét fogyatkozni...

Vélemény:
Rowling folytatja azt, amit a negyedik kötet végétől élvezhetünk: tünnek el a szereplői... Egyszer olyant ír ki, aki az én szemszögömből lényegtelen, másszor olyant, akit szívesen láttam volna a hetedik kötet végéig, majd egy fontos szereplő életének is véget vet, nem is akármilyen módon...
Bevallom, egy kicsit itt kezdtem sajnálni Dracot, de annyira nem. A kötet ugyan bővelkedett mindenfélében (rejtély, akció miegymás...), de annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint huginak (aki Voldemort mániás).
Ezzel fölkerült a hét kötetes sorozat utolsó kommentje is...

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2008. augusztus 7.

J.K.Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje (HP5)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ha már elkezdtem a sorozatot, nem fogom a negyedik után abbahagyni... Szóval elmentem a könyvesboltba, de nem fért bele a táskámba a könyv, úgyhogy a kezembe kellett szállítanom egészen hazáig...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
A Főnix Rendje egy társaság, aminek a tagjai elhatározzák, hogy megvédik Harryt. Visszatért Voldemort, és ezért szüksége lesz rá. A rendnek számos tagja van – köztük Harry keresztapja, Sirius Black is, akihez a fiú szeretne odaköltözni.
Persze nem lehet, de Harry nem érti, miért nem. Nem baj, majd legközelebb. Sirius többször kapcsolatba lép Harryvel azután is, hogy Harry a Roxfortba megy. A fiú közben látomásokkal küzd, amiket Voldemort szemein át követ nyomon. Elkezdi megtanulni, hogyan zárja ki a tudatát, de nem túl sok sikerrel – eleinte.
Aztán olyan látomást lát, amitől megijed, és Harry rohan, szalad, és megint el akarja játszani a magányos hős szerepét. Ez nem megy olyan könnyen, mert a barátai szokásukhoz híven megint ott vannak mellette, és segítenek neki, amiben tudnak.
Közben persze zajlik a sulis élet is, és megalakul az iskolán belül is egy különleges csapat Harry vezetésével – ki máséval... Azonban a világ tele van árulókkal, és lelepleződnek.
A végén szomorú események történnek, amik elkezdik összetörni a kölyköt, és még jobban elkezdi utálni a halálfalókat, meg Voldemortot.

Vélemény:
Rowling tényleg elkezdett kaszabolni. Eddig féltve őrzött szereplőit sorra kiírja a sorozatból, és ez valami borzalmas. Pedig akit itt kiírt, még bírtam is... Nem hittem el, hogy tényleg kiírta. Azt hittem, hogy valahogy majd visszakerül – és Harry is ebben reménykedett, úgyhogy kap egy jó pontot tőlem. Miért vonok le sok pontot ettől a kötettől? Mert nem tetszik, hogy milyen irányba indul a történet, mert nem tetszett maga a történet is. Nem volt izgalmas, nem hordozott érdekességet.
Nem volt meg benne az, ami az eddigi kötetekben. Ez inkább olyan lefele hanyatló rész volt...

Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

2008. augusztus 6.

J.K.Rowling - Harry Potter és a Tűz Serlege (HP4)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ugyanaz, mint az első három esetben annyi különbséggel, hogy nagyon gyorsan haladtam vele. Olvastatta magát a java részében, de a vége nagyon különbözik attól, amit megszoktam az első három kötetben.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Nagy esemény történik a Roxfortban, amit úgy hívnak, hogy Trimágus tusa. Már a nevében is benne van: Tri, vagyis elvileg hárman indulnának rajta. Két másik iskola diákjai is beköltöznek ideiglenesen a Roxfortba. A három iskolából egy-egy diák venne részt a versenyben. Azonban valami történik, és a serleg kidob egy negyedik nevet is: Harryét.
Eleinte mindenki gyanusítja a fiút, elfordul tőle a legjobb barátja is, majd kezdetét veszi a verseny. Három próbán kell átverekednie magát, és igyekszik mindent túlélni.
Nem ő lenne a főhős, meg a címszereplő, ha nem élné túl, és akkor nem lenne folytatás, nemde? Azonban olyan események történnek a tusán, amikre senki sem gondolt.
Voldemort a háttérből irányít mindent, manipulál, és még mindig az a célja, hogy visszatérjen...
Szóval csak a szokásos... 

Vélemény:
Rowling eddig a kötetig félt a szereplőihez nyúlni, most meg nekiáll leöldösni őket? Eldönthetné, hogy mit akar... Ezért -1 pont. Ami viszont tetszett a kötetben, az maga a tusa, és a két roxfortos diák... mármint a két roxfortos, aki részt vett a tusán. Cedric igazán haláli volt, ha lehet így fogalmazni. Ez az oldala nem tetszett. Aztán a Voldemortos rész sem, hogy ezúttal hogy kapcsolódik a történethez. A tusa talán azért is tetszett, mert eddig ez volt az első, igazi megmérettetés varázsló és varázsló között. Oké, hogy a másodikban voltak párbajok, de a tusa látványosabb volt, és számomra érdekesebb. Ezért nem húzom le annyira a kötetet, de a végét nagyon elszúrták...
Ezek után Rowlingból kinézhetjük, hogy minden szereplőt megbolygat, és a regény átváltozik majd valami morbidabbá, ami viszont nem illik a Harry Potterhez – legalábbis szerintem.

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2008. augusztus 5.

J.K.Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly (HP3)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Sima adás-vétel volt, ahogy hozzájutottam, úgyhogy a második kötet után már kihagyhatatlan volt számomra a folytatás... 

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Most nem azzal kezdem, hogy Harry a harmadik évét kezdi... mert úgyis tudjuk, hogy így van. Inkább azzal, hogy tudomására jut, hogy Sirius Black megszökött az Azkaban nevű, nagyon, de nagyon őrzött varázslóknak fenntartott börtönből, ahol mindenki megőrül, és senki sem szökött még meg onnan. Azt rebesgetik, Harryt keresi, hogy megölje. A történetek úgy szólnak, hogy ő árulta el Harry szüleit, és közre játszott a halálukban.
Harry ezért bosszút esküszik, és meg akarja keresni Siriust, hogy végezzen vele...
Közben azért fény derül egyre és másra a múltból. Harry megtudja apja, anyja, Piton, Sirius és Féregfark múltjának titkát – ezutóbbi Ront kissé rosszul érinti...
Az új sötét varázslatok kivédése órát tartó tanár szintén rejteget valamit, aminek a megtartásában Piton segít neki.
Végül Harry szemei előtt végre minden tisztázódik. Ki is az áruló, vagyis Sirius Black? Kicsoda Féregfark, és hogy kapcsolódik az ő történetéhez, és főleg Ron történetéhez? Mi is történt azon a bizonyos napon, mikor Harryt és szüleit megtámadta Voldemort nagyúr?

Vélemény:
Izgalmas, érdekfeszítő és fordulatos. Három szó, amivel könnyedén leírhatnám. Néhány humoros elem innen sem hiányozhatott, na és az, hogy mindenre fényt akarnak deríteni.
A sok nyomozás után kicsit furcsa volt, hogy egy egyszerű mozzanattal megtalálták a megoldást és kész... Aztán már csak vadászniuk kellett menni.
A Pörgőssége, és a nem várt fordulatok azért itt is ott voltak, és szerintem egész jó.

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2008. augusztus 4.

J.K.Rowling - Harry Potter és a Titkok Kamrája (HP2)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első kötet után már tudtam, nekem kell a második is. Egy újabb ajándékkötet nekem. Nem túl nagy történet, de ez nem lapult meg velem a sötétben egy zseblámpa társaságával. Emlékszem, egy szombati napot rászántam, és mindig morogtam, ha elszakítottak minket egymástól... Miért? Mert ezt mindig pont a legjobb résznél tették...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Harry elkezdi a második évét a Roxfortban. Az eseménydús tanulgatások mellett megjelenik egy új sötét varázslatok kivédése tanár – mivel az első kötetben levőt kivonták a forgalomból lévén, hogy segített a rosszaknak.
Főgonoszunk azonban nem hagyja, hogy unatkozzunk Harry mindennapos tanulásos gyötrődésén, úgyhogy más módot választ a visszatéréses, bosszút esküsző dolgaihoz, melynek formája egészen különleges.
Harryről kiderül hogy van egy különleges adottsága, és hangokat kezd hallani. Mivel rajta kívül más nem hallja, azt hihetnénk, hogy becsavarodott. Na de van olyan sztori, ahol pont a főhős csavarodik be?
Szóval egy gyilkos oson a falak között... vagy jobban mondva a falakban? A diákok kezdenek kővé válni, és a gyengélkedő kezd lakókkal benépesülni... Illetve szoborkertté válni – szerintem ez jobb kifejezés rá.
Mikor a trió egyik tagja szintén erre a sorsra jut, a másik kettő elindul, hogy megkeresse a lényt, amiről immáron tudják, hogy micsoda, és olyant találnak, amire nem is gondoltak.
Van itt árulás, kaland, nyomozás... Egy szóval minden, ami kell. És a vége már sejthető...

Vélemény:
Tetszett a kötet, mert sodródtam az árral, a történettel, és a szereplőkkel együtt derítheti ki az olvasó, hogy mi is van a háttérben. Valamilyen mértékig krimi, de nem oda sorolnám. Ez a kötet még mentes mindenféle erőlködéstől, és nagyon varázslatos... izgalmas, érdekes, és hihető.
Csak dícsérni tudnám, úgyhogy nem is mondok többet...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

J.K.Rowling - Harry Potter és a Bölcsek Köve (HP1)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ha a hetedik kötetről írtam, akkor erről miért ne? Ifjonti koromban olvastam, sok-sok évvel ezelőtt, mikor a szüleim rájöttek, hogy rá lehet venni az olvasásra, ha olyan kötetet adnak a kezembe, ami fantasy, amiben van varázslat, mágia, fura lények stb... Így válik egy olyan gyerek, aki utálja a könyveket olyanná, aki meg szeret olvasni...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Pici Harry árva gyerek, akit a nagybátyja és a nagynénje nevelnek nem éppen jó sorban... Egy szép napon – na jó, vihar volt, és szakadt az eső... - Harry megtudja, hogy a szülei varázslók voltak, akik a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába jártak. Harry megy, bevásárol, és fölszáll a Roxfort expresszre, ahol megismerkedik Ronnal, majd Hermionéval, és barátok lesznek.
Mindhármukat – vajon miért??? - ugyanoda osztja be a Teszlek Süveg, és végre megkezdik tanulmányaikat a suliban. Azonban ez nem olyan egyszerű. Harry gyorsan szerez pár ellenséget, de barátokból is akad bőven.
Furcsa események után kiderül, hogy nagy baj van. Tudjukki újra akarja kezdeni, amit Harry megtámadásával tönkretett. Vissza akar térni, és ezért mindent megtesz. Az első lépésben meg akarja kaparintani a Bölcsek Kövét.
Mi a gond? Hogy ezt a Roxfort falai között rejtették el jó mélyen. Szerez hát egy belső embert, egy unikornist, egy sárkánytojást és máris irány megszerezni azt, ami visszaadhatja elrontott életét, hogy folytathasson mindent ott, ahol Harry elszúrta neki...
Közben Harry tanulgat, bekerül a Qudits csapatba, és egyre többet tud meg arról, hogy mi történt a múltban, kik voltak a szülei, hogy haltak meg és ki is az, akinek nem mondják ki a nevét. Egy túra után a Tiltott Rengetegben felnyílik a szeme, és nyomozásba kezd a barátaival.
Okos kis Hermione kiderít pár dolgot – éljenek a könnyed olvasmányok és a mindig nyitvatartó könyvtárak – és szépen összerakják a rejtvény darabkáit...

Vélemény:
Fordulat, kaland, humor, varázslat, mágia, valóságvesztés, barangolás... Mikor a strucc a homokba dugja a fejét, azt hiszi, senki sem látja. Mikor ezt a kötetet olvastam, hajnali négykor keltem – suliidőben -, hogy pár órát a varázsvilágban tölthessek. Emlékszem, egy zseblámpával és a könyvvel bújtam esténként ágyba, de mindig elaludtam, mert annyira későig olvastam. Úgy egy hétig játszottam ezt... Szinte ezen tanultam olvasni... Szerencsétlen, lestrapált kötetem bizonyítja, hogy igen, egy ideig olyan volt nekem, mint másnak a plüssmackó: sehova se nélküle...
A második kötetért már követelőztem, mert az első annyira megbűvölt, mint kígyó a zsákmányát...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2008. augusztus 3.

J. K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi (HP7)

1 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem nagy kaland. Bementem a könyvesboltba, és szinte utánam dobták... Nem túl nagy kedvvel vettem meg, be kell vallanom, mivel már a hatodik kötet sem nyerte el a tetszésem, sőt az ötödik sem... A negyediknek meg a vége nem nyert nálam... De ezekről később... Mivel megszereztem, és elolvastam már az első hat kötetet, nehogy már a befejező rész hiányozzék, nemigaz?

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Harry hetedik évét kezdené a Roxfortban, de nem kezdi... A hatodik kötet eseményei után elmegy barátaival, hogy teljesítse a Dumbledore által rábízott végső küldetést. Meg akarja találni a hurcruxokat, legyőzni Voldemortot (a hú, de nagy gonoszt...) és vissza akarja állítani a rendet a varázsvilágban (lefordítva: hogy senki se szenvedjen Voldemort miatt, ne kelljen félni tőle, bla, bla, bla)
Közben a varázslóvilágban a Voldemortot nem komáló varázslók titokban szervezkednek, titkos rádiókon tájékoztatják a világot, míg Harryt mindenki keresi, hogy Voldemort elé vihessék, aki majd jól kinyírja a gyereket.
Közben a trió – Harry, Ron, Hermione hármasára célozva – vándorolnak, rejtőzködnek, és próbálják megfejteni, hogy melyikük, mit és miért kapott Dumbledore -tól, és ki akarják találni, hol van a maradék, Voldi-lélekdarabkákat tartalmazó tárgy, és mik is azok.
Harry az első kötetben elkapott cikeszt kapta hagyatékul, Hermione egy meséskönyvet egykori igazgatójuk jegyzeteivel, és Ron az önoltót.
Közben Voldemort sem rest ám, senki se higgye! Csak annyi, hogy nem találja Harryt... Beveszik a Roxfortot, amiről eddig mindenki azt hitte, hogy tökre védve van. Aztán ott van Piton professzor, aki megölte a hatodik végén Dumbledore igazgatót. Mindenki úgy véli, hogy nagyon rossz, mivel Voldemort oldalán harcol.
Ahogy fogynak a lapok, végre megvannak a Halál Ereklyéi, és közeledünk a végkifejlet felé, vagyis hogy lezáruljon a hetedik, végső kötet és a Harry-históriák...

Vélemény:
Így elrontani egy sorozatot... Akkorát koppantam az utolsó pár fejezeten, mintha lerugdostak volna egy százas lépcsősor tetejéről. Az a hatalmas időbeli ugrás, az a sablonosság hőseink „felnőttkoráról”, az a halálos jelenet, az az egyszerű lezárás... Voldemort és Harry „harca”.
Be kell valljam, nekem nagy csalódás volt... Végig szenvedtem a történetet... Míg az első kötet letehetetlen volt, addig a hetediknél szinte oldalanként félre tettem, hogy bakker, nincs még vége? Erőltetett cselekménymenet, erőltetett párbeszédek, kissé lebutított szereplők... Többször föltettem a kérdést: ez biztos Rowling írása? Ez biztos az eredeti HP7, vagy valaki szórakozik velem?
Csak azért kap annyi pontot tőlem, amennyit, mert: voltak jó megmozdulások, szép leírások és... Ennyi. Szerintem ez olyan volt, mintha az írónőt kényszerítették volna, hogy „írj, írj!” Na de a vége...? Neee... Kiábrándultam, és ez van... Nem kellett volna eddig húzni a sorozatot...

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger