2016. december 31.

Deák Csaba - Sárkányvér

0 megjegyzés

Jöjjön a 2016-os évad utolsó könyves posztja. Jobb könyvet is el tudtam volna képzelni az év végére, de hát ez most így sikerült, úgyhogy kezdjük is...

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy került be az olvasatlan polcomra ez a kötet, de a végére érve már odáig jutottam, hogy kazánra se dobnám, mert még a tűz is sírva égetné el... vagy inkább választaná azt, hogy kialszik. Egyenesen képtelen vagyok elhinni, hogy képesek kiadni ennyire igénytelen munkát, mint ez a kötet.... Igaz, kiadó és nyomda neve nem szerepel a borító alatt, ezek után pedig nem látom véletlennek, hogy így történt.

A borító egyszerűen botrányos! Teljesen pixeles az egész (a bejegyzéshez csatolt borítón annyira még nem is látszik, mint a kézzel fogható változaton). Olyan, mint azok az amatőr próbálkozások, amiket a Facebook bizonyos amatőr írócsoportjaiban látni (bár még azokat is minőségibbnek látok, mint ezt...). Egyszerűen le van lopva a netről egy kép, ami tükrözve van, rá van nyomva a cím, egy név, meg a hátuljára öt tömény sor, ami egy semmittelen fülszövegnek akarja magát eladni. Nem találni kiadás dátumát, ISBN-t, semmit, hogy ki követte el ezt a merényletet, amit nyomtatásba adtak...

A borító hátsó tartalma elvileg a fülszöveg, íme: ""Sárkányvér": mese és valóság, mítosz és szatíra keveréke... - évezredes idő-szakadékokon ide-oda röppenő, sokszálú történet, melybe egy krimi is keveredik, mely hihetetlen véget ér..."

A borítóhoz felhasznált kép a meggyalázása előtt (Forrás)
Ezek után is képtelen vagyok felfogni, hogy került hozzám ez a könyv, mert egy ilyen fülszöveg után, meg ilyen borítóval biztos, hogy nem adtam volna pénzt érte (ha belenézek, akkor meg pláne nem). 

Nos, most, hogy kiveséztük, hogy kb. senki nem vállalja ezért a műért a felelősséget, nézzük meg, mi is az a hihetetlen véget érő sztori, amit annyira ígérget.

Akad egy sárkány, akiről megtudjuk, hogy éli mindennapjait és megismerkedik sellőkkel. Aztán van itt egy szekta, akik összegyűlnek egy kazamatába és szektásdit játszanak. Közben néha el-eltűnik egy-egy nő. Van egy fickó, aki visszamegy a múltba (12. század), és tetszik neki egy lány. A rendőrség elkezd nyomozni az eltűnt nők után. Valahogy kilyukadnak a szektánál (az, hogy hogyan, eléggé vitatható, mert itt ha egy nyomozó ránéz valakire már helyből annyira tudja, hogy bűnös az illető, avagy sem, mint más nekifutásból se).

Hogy miért írok ennyire zagyván a sztoriról? Mert ez a könyv ilyen. Erről nem lehet két összefüggő mondatot írni, mert se sztorija, se íze, se bűze... A szerkesztése (ami itt nincs) csapnivaló. Oldalhosszakig tartó párbeszédek mindennemű árnyalás nélkül. Az írásjelek összecsúszva, oda illesztve, ahol azok lenni akarnak. Helyenként akár három vessző egymás után. Összecsúszott mondatok (Pl.: "pont.Aztán...") Egyszerűen trehány munka az egész, amit az író helyében nemhogy közönség elé tártam volna, inkább letagadom a létezését is.

A történet ugrabugrál, a bekezdéseknél nagy betűket kapunk, ami jól nézne ki, ha nem úgy lenne elválasztva, hogy van egy "iniciálés" betű, ami mondatot kezdene, az egyik oldal alján, majd a következő oldalon elkezdődik a rendes betűméretes szöveg... Hogy lehetett ilyen szerkesztetlen trágyakupacot könyvként megcsinálva emberek kezébe adni, méghozzá PÉNZÉRT?????

Ne haragudjatok, de nem tudok mit szólni erre a semmire... Kidobott idő volt. Azt gondoltam, talán javulni fog.... talán meg fogom érteni, hogy mit akart a költő/író, de egyszerűen nem... Hiába figyeltem, ugrál ez mindenhova teljesen indokolatlanul és értelmetlenül. Az meg csak hagyján, hogy a krimi szál hirtelen véget ér... Ez egy olyan könyv, amit belülről senkinek nem kellene látnia... Sajnálom, hogy így kell zárnom az évet, de ez most így sikerült. Ez egy könyv, amit nem ajánlok senkinek sem, aki nem akar szenvedni.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. december 28.

Szaszkó Gabriella - Maradj velem!

0 megjegyzés

Most komolyan, van olyan ember, aki nem egy csöpögős lányregényt képzel egy ilyen cím mögé? Igen, előítélettel könyvnek menni igen egyszerű jelenség.

Ajánlást kaptam róla, hogy mégis jó könyvről van szó. Kételkedve vágtam bele, és mire észbe kaptam, egyszerűen David rabja lettem...

Ezúton is köszönöm a könyvet a Maxim kiadónak!

David Pennington híres író, akinek tömött sorok mennek el a dedikálására. A férfi egyébként sármos, gazdagnak tűnik. Eléggé szabad szájú, és semmiben sem emlékeztet egy átlagos íróra, ahogy cigizik, trágáran beszél, folyton leissza magát és néha a fűhöz nyúl.

Davidnek van egy bátyja, Chris, aki öngyilkos lesz. A kérdés már csak az, mi állhat ennek hátterébe?

David a 2012-es évből visszakalandozik 1992-be (és még néhány fontosabb évbe), amikor még 13 évesen a gondtalan gyerekkort kellett volna élnie. Ehelyett azonban apja jó, ha hétvégente hazalátogat, annyit dolgozik. Anyja alkoholista, akinek minden egyes szabályszegés felér egy világvégével - ezért gyermekeit szíjjal veri, vagy csak simán ronggyá...

David kiemeli élete fontos eseményeit (az első bepiálás, füves cigire és a drogozásra való rászokás, majd az arról való leszokás stb.), és ezeken keresztül próbálja megérteni bátyját és indíttatását, hogy vajon miért választotta az öngyilkosságot.

A múltbeli kalandozások mellett láthatjuk, hogy David készül a temetésre, és elintézné bátyja hagyatékát, újra szembe kell néznie anyjával, és még pár nem várt eseménnyel... Például azzal, hogy bátyja volt jegyese állandóan az ágyában köt ki.

Őszintén szólva a gyerekkori emlékes részek nekem jobban tetszettek, mint a jelenkori történések. Egyszerűen közel kerülnek az emberhez a szereplők. Annyira reálisan vannak felfestve az események, hogy az ember nem tud elsiklani fölöttük. Próbáljuk megérteni az apuka indíttatásait, elborzadunk az anyuka viselkedésétől, drukkolunk Chrisnek és együtt rettegünk Daviddel. Zseniálisan játszik az érzelmekkel, viszont egyetlen dolog még ígyis lezáratlan marad. Néhány eseménybe csak úgy belekóstolunk. Hogy úgy mondjam, néhány dolognak nincs foganatja (például a dolgoknak, amiket apuka csinál, vagy annak megemlítése, hogy az apuka később hogyan hal meg). Nincsenek kifejtve, és kicsit hiányoltam, pedig ez még jelentős epizód, hogy apuka hogyan szállt szembe az anyukával, vagy hogyan nem.
Tehát a gyerekkor meséje az elején érdekes, izgulunk a szereplőkért, hogyan fogják megoldani ezt a helyzetet, aztán egyszerűen kezd felületessé válni, és elsikkadunk lényegi dolgok miatt.

A jelenkor ennek az ellentéte. Eleinte csak annyit látunk, hogy Amy (Chris volt jegyese) leissza magát Daviddel, aztán lefekszenek, aztán kiakadnak, hogy ezt nem lett volna szabad, nem voltak tekintettel Chrisre. Elszívnak rá egy szál cigit, nekiállnak újra inni, megnyugszanak, majd kezdik elölről a lefekvés, sírás-rívás dolgát. Aztán kiszakadnak az ördögi körből, és kezdenek abba az irányba menni a dolgok, hogy drukkolunk Davidnek, hogy tartson ki a temetésig. És elkezdünk érdeklődni, hogy mi van az utolsó levélben, mit fog elmondani David a temetésen a beszédében, mi lesz Amyvel (van egyáltalán jövőjük?). Okoz -e kárt az anyuka a felnőtt David életében, vagy hogyan fog innentől folyni Amy és David élete most, hogy már Chris nem része ennek... 

Mindig van tehát miért tovább menni a könyvbe. A baj csak az, hogy valamivel több, mint 400 oldala ellenére is rövid. Annyira olvastatja magát, hogy noha a történetet átlagosnak találtam, valami mégis hajtott előre. A gördülékeny stílus, ami olvastatja magát csak egy adalék. Egy másik az érzelmi töltet, mely a teljesen átlagos szereplőkre aggatva teljesen életszerűvé teszi az egészet. 

Az igazság az, hogy az arcunkba nyomja, hogy ilyen családok sajnos léteznek. David talál lelki társat Clayton személyében, aki hasonló sorsú, mint ő. Kapunk tehát egy húsbamaróan őszinte történetet, ami felhívja rá a figyelmet, hogy figyeljünk oda a többiekre, a családon belüli erőszak áldozatait ismerjük fel, és próbáljunk melléjük állni, segíteni nekik. Az alkohol és a drogok pedig nem nyújtanak tartós megoldást a lelki lyukakra. A legnagyobb mélységből is van kiút, amiből a szeretet képes kihúzni mindegy, hogy milyen mélyre süllyedtünk. Meg kell keresnünk azokat, akik valóban szeretnek minket, merjünk rájuk támaszkodni, és minden rendbe jöhet.

Ahol némileg csalódás ért, az a zárás. Az addig reális képet egyszerűen szétzúzza a cukormáz. Nem így oldottam volna meg, de hát az embereknek szüksége van boldogsára, igazi happy-endekre és nem érik be egy rész-happy-enddel.

Összességében nézve nem számítottam rá, hogy egy romantikus drámai történet ennyire felkavar, magával ragad, kitépi a szívem, majd kifacsarva visszanyomja belém. Olvastam volna még tovább a történetet, de sajnos egyelőre csak ez a 400 pár oldal kerülhetett a kezembe. Remélem nem utolsó sorban hallottunk az írónőről, aki magyar létére eladta nekünk, hogy férfi (E/1-es mesélő), aki amerikában él, bulizik, iszik, drogozik és minden nőt megkaphat...


GR-ezők szerint:


Folytatás...

2016. december 25.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 4.

0 megjegyzés

Az RTL Klubon már él a mondás, hogy "Nincs karácsony Kevin nélkül". Mivel most karácsony napja van (ami pont vasárnapra esik), ezért ezt a könyvet választottam. 

Igen, és igen... A Reszkessetek betörők film második részéből készült könyv változat, amit olvastam anno. Igazság szerint karácsonyi történet, mint a Culkin-féle részek közül (tömény 2 rész) mindegyik.

A története igazság szerint szó szerint ugyanaz, mint a film változatnak, de nekem hiányzik a képi világ hozzá, hogy ugyanolyan jól tudjak rajta nevetni, mint a filmen, mikor még először láttam.

A Reszkessetek betörők iskolapéldája annak, hogy lehet egy jó filmből egy agyonmosott vackot csinálni. Évente minden karácsonykor lemegy az összes rész, majd még karácsonyi időszakban megismétlik kétszer, két különböző csatornán. Amint lecseng a karácsony, azért ismétlésnek még január-február magasságában még egyszer lenyomják két adón, majd a következő karácsonykor újra előveszik Kevin történeteit. Ha ez még nem lenne elég, azért félidőben (nyár magasságában) valamelyik csatorna egyik vagy másik részét újra lenyomja, hogy ne felejtsük el, hogy pár hónap, és ismét karácsony...

Szóval, ez a film már inkább egy megszokásnézés nálam, vagy pedig éppen nincsen jobb, csak egy újabb gagyi mikulásos sztori, ezért nyomom be inkább a Reszkessetek betörők akármelyik részét (ami aktuálisan a tv-ben megy).

Ezért választottam tehát ezt a könyvet, a karácsony szellemében. Nektek se múljon el a karácsony Kevin nélkül :) 

A 2015-ös év "Nincs-karácsony-Kevin-nélkül"-je:



Folytatás...

2016. december 18.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 3.

0 megjegyzés

Őszintén szólva sokat gondolkoztam, mi lehetne az a könyv, ami a következőként odaköthető a karácsonyhoz. Végülis úgy esett a választásom Jeff Kinney - Négy fal között cimű könyvére, hogy ezer+1 éve nem láttam fehér karácsonyt. Őszintén szólva hiányzik kicsit az, hogy legyen egy minimális mennyiségű hó karácsonykor az udvaron.

A Négy fal között -ben mindenki kedvenc Ropijának annyi hóval kell megküzdenie, hogy hószünetet is kapnak az iskolában. Ehhez képest errefele ha szállingózik pár szem, már jól érezzük magunkat. Számomra ez a könyv nem úgy kötődik a karácsonyhoz, hogy akkor kaptam volna, egyszerűen a téliességével és a családi pillanatokkal, amikkel a lapokon találkozhatunk olyan hangulatot kelt nálam, hogy hamarosan karácsony lesz. És ha belegondolunk, a következő vasárnapon már mindenki a fa körül fog ülni, és valóban ajándékokat fogunk bontani. 

Talán azért is kötném még ezt a könyvet karácsonyhoz, mert volt rá példa gyerekként, hogy annyi hó esett karácsonykor, hogy elmehettünk szánkózni. Mire hazaértünk, már az angyalok berakták a fát, és a Jézuska meghozta alá a csomagokat. Mi meg átázva, átfázva, belépve a világos lakásba mindent elfelejtve lepődtünk meg, hogy már megint lemaradtunk arról, hogy a Jézuska a fa alá csempészte az ajándékokat.

Hogy valóban fehér lesz -e a karácsony, avagy nem, az pedig jövő héten szombaton és vasárnap majd kiderül. Addig is mindenkinek jó fadíszítést!
Folytatás...

2016. december 15.

Izolde Johannsen, Michael T. Marbie - A birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái 1.)

0 megjegyzés

Emlékszem, amikor gyerek voltam, apu mesélte, hogy neki a szülői házban szinte csak háborús meg indiános könyvei voltak. Anno meg is szereztem magamnak a kedvenc regényét, és elkezdtem olvasni. Akkor szerettem bele a háborús történetekbe.

Azóta a blogon is láthattatok néhány háborús kötetet. Örültem a felkérésnek, mikor Izolde megkeresett, hogy indítanak egy ilyen sorozatot. 

Ezúton is köszönöm neki, hogy olvashattam ezt a könyvet.

Admiral Graf Spee... Egy német hadihajó olyan tevékenységet kezd végezni, mint a kalózok. Az áldozatok rendre brit hajók, amelyeknek legénységét, és tiszti karát sok esetben elfogják, és hadifogolyként tartják. S történik mindez 1939. szeptemberétől kezdődően, mikoris a németek háborúba lépnek.
A Graf Spee néha találkozik az Altmark nevű ellátóhajóval, amelynek fegyverzete ugyan nincs, de nem is ez a célja.

Az igazság az, hogy ez nem is regény, hanem inkább egy történelmi esemény közelebb hozatala azzal, hogy regénynek "álcázza". Azért mondom azt, hogy álcázza, mert a hajók, amelyek a kötetben szerepelnek, valóban léteztek. Az Admiral Graf Spee valóban olyan utat járt be, mint ami a könyvben van részletezve. A történelmi pontosság annyira ijesztő, mintha maguk a szerzők első kézből tapasztalták volna meg az eseményeket, és ez egyfajta visszaemlékezés lenne a részükről.

A II. világháborúról nagyáltalánosságban mindig a szárazföldi csatákat emelik ki, illetve azt, hogy tengeralattjárókat vezettek be. Arról már kevesebb szól, hogy a németek vízi ütközetben is részt vettek volna, hiszen a csatahajóik nem voltak annyira híresek. Éppen ezért zseniális, mekkora kutatómunka lehet az egész regény mögött, mennyi történelmi háttérismeretre volt szükség. Ehhez adtak embereket, arcokat, neveket, érzelmeket. 

Bevallom őszintén, az elején kicsit unatkoztam, amikor még csak a háttér felvázolásánál járt a történet, és ott már azt gondoltam, hogy milyen fába vágtam a fejszém megint? Aztán kifutunk a nyílt vízre, elkezdünk hajókat elsüllyeszteni. A metodika mindegyiknél ugyanaz, viszont ami nem mindegy, hogy milyen új szereplők kerülnek be a szereplőgárdába a foglyok által. Tehát maga a történelmileg hiteles rész ábrázolása valahogy jobban sikerült, mint a fikcióra alapuló szakasz, melyben még a szereplők nem a hajón vannak. Onnantól fogva pörögnek fel a dolgok, hogy végre mindenki megérkezik a fedélzetre, és kihajóznak.

Nemigazán tudok nagy spoilert mondani annak tükrében, hogy aki csak beírja, hogy Admiral Graf Spee története a netes keresőkbe, azonnal megkapja a történetet dióhéjban. Vannak róla videók a Youtube-on. A szerzők nagyon igyekeztek pontosan, és hitelesen követni a forgatókönyvet, miközben hozzárakták az érzelmi töltetet.

Láthatjuk, hogy a németek is emberből voltak, és minden ember mennyire különböző. Remekül kirajzolódik a korrajz (például, hogy a sajtó mennyire elferdítette a dolgokat a német oldalon azért, hogy jobb színben tűnjenek fel), a szokások.

Hitlert egyébként (egy cikk tanúsága szerint) nagyon felbosszantotta az, amit Langsdorf (az Admiral Graf Spee) kapitány(a) csinált annak érdekében, hogy megóvja a legénysége életét. Langsdorf kapitány mégis kapott ezáltal a könyv által egy méltó emléket, és tette valójában hőssé teszi. A regény egyik legpozitívabb szereplője.
Amit nagyon sajnáltam, hogy Pütz felkerült a hajóra. Őt is egészen megkedveltem, de sorsát nem követhetjük olyan sokáig nyomon.

Amiért még piros pontot érdemel a kötet, az a végében levő iratanyag, amik tulajdonképpen megerősítik és alátámasztják, hogy igen, ezek az események akár tényleg így meg is történhettek volna. A fikciós részek valóságosak is lehetnek, de ezt már sosem tudjuk meg, mennyi az igazság, hiszen a háborúnak már vége.

Összességében nézve kapunk egy történelmileg hiteles anyagot, tele érzelmekkel, olyan stílussal, hogy az embernek nincs kedve letenni. Egy olyan témát dolgoznak fel a szerzők, ami annyira szerintem nem ismert a németek részéről. A szereplők között mindenki talál olyant, akivel tud azonosulni, akinek szurkol. Egyszerűen zseniális ötlet ilyen formán felhasználni a történelmet, és gyönyörű emléket állított az Admiral Graf Spee -n szolgáló embereknek, különösen Langsdorfnak.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet, a hajókat, a háborút. Férfiaknak és nőknek egyaránt remek olvasmány, még ha kell hozzá annak szeretete is, hogy kissé hagyjuk magunkat elveszni a múltban.

Néhány link, amit még érdemes meglesni:
A birodalmi kalóz Facebook oldala
A birodalmi kalóz blog

GR-ezők szerint:



Egy kis videó a hajóról:

Folytatás...

2016. december 11.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 2.

0 megjegyzés

Tudjátok, most hogy jön a karácsony, mindenki egyre jobban ünnepi lázban ég (engem is beleértve). Látom a blogon is, hogy mindenki szomjazza az újdonságokat (ha végignézek a keresőszavakon, ez a tendencia). 

Most, hogy hétről hétre egy könyvet meg kell neveznem és valahogy a karácsonyhoz kell kötnöm elárulom, hogy iszonyat nagy gondban vagyok. Legalább 20 könyv eszembe jutott, mikor kitaláltuk, mi legyen a decemberi Vlogger vs. blogger. Ezek közül nehéz csupán egyet-egyet kiválasztani hétről hétre. 

Jelen állás szerint Ngie 200 oldal minuszos büntetéssel kezdi a januári Vlogger vs. Blogger kihívást, ami nekem jó hír, neki kevésbé az. Karácsony alkalmából eltekintettem volna az első körös büntetéstől, de Ngie sportszerűen akar játszani (mint mindig).

Hát akkor jöjjön a következő karácsonyhoz köthető könyvem. 

Ez nem más, mint D'Andrea G.L. könyve a Wunderkind, A csodagyerek című.

Hogy miért? Erről a kötetről nem véletlenül nem olvashattatok még a blogon, mivel elolvasnom sajnos azóta sem sikerült. Hozzájutnom viszont annál viharosabb volt. Tavaly karácsonykor leadtam a Könyvmolyképző oldalán egy rendelést, aminél láttam is, hogy éppen mere jár a csomagom.

Aztán jött az értesítő, hogy hát megérkezett, átvették, de valami teljesen más címen lakó akárki vette át, és nem is azon a néven írták alá... Mondtam anyuéknak, hogy gáz van, nincs meg a csomag, valami baj van. Ők meg mondták, hogy oh, majd megbeszéljük később.
Közöltem velük, ezen nincs mit megbeszélni, mivel a csomagot átvették, kifizették, benne volt a könyvem, amivel karácsonyra lepném meg magam...

Másnap reggel közölték velem, hogy a csomag náluk van lakat alatt. December 24-én találkozhatok vele a karácsonyfa alatt, úgyhogy ne pánikoljak. Szóval ahhoz képest, hogy korán megérkezett hozzám a csomag, csak később vehettem kézbe. Azóta a polcomon figyel, és reméli, hogy még ebben az életben marad rá időm, hogy olvassam, írjak róla stb. Nekem ő egy ilyen csoda-regény már most, pedig még nem is láttam belülről... 

Folytatás...

2016. december 4.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 1.

0 megjegyzés

Teljes karácsonyi lázban égek (azért remélem elhamvadni nem fogok). A hónap elejétől fogva valahogy megszállt az ihlet, hogy mivel lehetne dekorálni a lakást, a szobát, a könyvespolcot, mindent.

Ngievel arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha minden héten hozzákötnénk egy könyvet a karácsonyhoz. Szóval vasárnaponként Ngie FB oldalán, és itt a blogon egy-egy posztot találhattok, amelyben egy-egy könyvet így vagy úgy a karácsonyhoz kötünk.

Januártól ismét rendes fordulója lesz a Vlogger vs. bloggernek (tehát oldalszámokat számolunk) némi extrával fűszerezve. Aki valamelyik vasárnapon elfelejt írni karácsonyi posztot, az minden elmulasztott vasárnapért 200 oldal minusszal fog indulni.


Szóval, mi is a mára választott könyvem? 

Robert J. Sawyer-től a Világtalan (WWW sorozat 1. kötete). Miért éppen erre esett a választásom? Mert egyszer okozott nekem egy nagyon kellemes karácsonyi meglepetést.

Annak idején a testvéremtől kaptam karácsonyi ajándék gyanánt, és ahhoz képest, hogy nem tudta, mit válasszon, nagyon beletrafált, mert nagyon tetszett a kötet. Olyannyira, hogy a 2. és 3. kötetét is amint módomban állt beszereztem és elolvastam.

Azért volt nekem annyira meglepetés ez a kötet, mert otthon nemigazán tudják, hogy milyen típusú könyveket szeretek. És igen, nagyon meglepődtem, hogy pont ettől a szerzőtől sikerült nekik valamit ajándékozni. Már kacérkodtam régebben a Flashforward -dal Sawyertől, de valahogy sosem mertem belevágni.

Úgyhogy nekem ez a könyv annak ellenére, hogy köze nincs a karácsonyhoz, mindig a karácsonyt juttatja az eszembe. 


Nektek van ilyen karácsonyi csodátok? Ha igen, ha nem, írjátok meg e-mailben, Facebookon, Molyon, Goodreadsen vagy csak szimplán a blogon megjegyzésként, nektek milyen karácsonyi meglepetésetek volt könyvvel kapcsolatban?
Folytatás...

2016. december 3.

Vlogger vs. Blogger - 7. forduló

0 megjegyzés

Azt kell mondjam, siralmas állapotok uralkodnak. A november hónapot úgy kellett lezárnom, hogy mindössze 450 oldalt olvastam el... Az olyan, mintha elkezdtem volna a Harry Potter 7. kötetét, és nem fejeztem volna be... Mintha nekiestem volna a Trónok harca bármely kötetének, és még a feléig se jutottam volna el...

Hivatkozhatok időhiányra, meg arra, hogy rengeteg volt a dolgom, de ez nem mentség... 

Viszont, ez a hónap a karácsonyé lesz, és ennek örömére Ngievel kitaláltunk valami apróságot az adventi időszak végére. Decemberben vasárnaponként nem arról kaptok majd információt, hogy telt a hét, milyen írásokat olvastam, vagy mi történt, amit nem láthattatok a blogon.

Hogy mivel készültünk, az vasárnap kiderül. Kövessétek Ngie posztjait a Facebook oldalán, illetve a bejegyzéseket itt a blogon.
Folytatás...

2016. november 24.

Göthe Salmander, J.K.Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük

0 megjegyzés


Mit is mondhatnék? Nagy Harry Potter fan voltam kicsiként. Evidens volt, hogy amint új könyv jött ki a sorozatból, már kocogtam is a könyvesboltba megvenni.
Aztán a varázsnak azt hihettük volna, hogy a 7. könyvből készült 2. filmmel vége. Rowling egy nyilatkozatában olyant mondott, hogy többet nem fog visszanyúlni Harry Potter világához. Ő ezt így érzi kerek egésznek, lezárta, és kész.

Ezután az írónő kiadta az Átmeneti üresedést, próbált elszakadni ő már mindenféle módon, álnevekkel, műfaji váltással Harryéktől és a varázsvilágtól.

Ezek után végképp nem értem, hogy lehet egy 78 oldalas, tankönyvszerű olvasmányból több részes filmet gyártani... Tiszta a Hobbit effektus, ahol szintén egy vékonyka könyvből trilógiát gyártottak. Itt annyi a különbség, hogy ez nem regény, és kb. 5-ször vékonyabb, mint egy Hobbit.

Szóval a héten elkocogtunk a moziba, hogy meglessük a filmet. Ami talán a legjobban meglepett, hogy jobban élveztem, mint a Harry Potter filmek sorának utolsó darabjait. Harry kalandjai a mozivásznon úgy 1-4. filmig ragadtak magukkal, utána már csak azt láttam benne, hogy kezdik elnagyolni a dolgokat, nem figyelnek oda bizonyos részletekre, úgyhogy előbb kötött le az, hogy mennyire pontotlan a könyvtől a sztori, és így mennyire válik logikátlanná. A látványvilága is hiába zseniálisan jó, ha a sztori ratyivá lett.

A film szereplői
Erre fognak, bedobnak ide egy ilyen Legendás állatok és megfigyelésüket. Itt inkább az mondható el, hogy mivel a könyv egy tárgyilagos, tankönyv jellegű leírás, a film kiegészíti. A filmben Göthe Salmander szeretne írni egy könyvet, melyben a legendás állatokkal kapcsolatos megfigyeléseit jegyezné fel. Egy furcsa, elbűvölt bőrönddel utazgat, ami mindenféle lényeket rejt magában, akik közül néhány megszökik. Salmandernek ezeket a lényeket kell befognia még az előtt, hogy leleplezné a mágia világát. De közben egy szörny pusztít a városban, és azt hiszik, hogy az is tőle szökött meg.

A filmnek a története és a humora is zseniális és tényleg olyan, mintha ennek a könyvecskének egyfajta magyarázata lenne, hogy kerülhez ez az emberek kezébe. A filmből ismert néhány szörny felbukkan a lapokon, néhányat a Harry Potter sorozatból ismerhetünk közülük, és akadnak a kötetben teljesen új lények is, amikről még nem hallhattunk korábban.

Nekem az a fajta kötet van meg, amiben szellemesnek szánt megjegyzések vannak itt-ott Harrytől, Rontól és Hermionétól. Ezek olyan szövegek, melyeket a sorozat ismeretében lehet némileg mosolyogtatónak találni, ennek hiányában nem mondanak sokat.

Összességében nézve nehezen megítélhető könyv, hiszen meglehetősen tankönyv szagú. Azért kap csupán 4,5 pontos értékelést, mert vártam, hogy több szellemes megjegyzés legyen a margókon, hogy tényleg igazán mókás tankönyv legyen. Anno jómagam is minden általam nem kedvelt tárgy könyvének margójára írtam/rajzoltam dolgokat unalmamba, nem hiszem, hogy Harryék másként lettek volna ezzel... Ezért nem értem, hogy miért csak helyenként van ilyesmi. Egyébként aranyos, és a filmet is mindenkinek ajánlom, aki szerette a Harry Pottert.


A film változat trailere:


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. november 20.

Vasárnapi hétzárás

0 megjegyzés

Mit mondhatnék... Ez eléggé gáz, de 345 oldal a hónap felénél... Jobb is ha bújkálok...

Szóval hogy esett? Hiába fejeztem be két könyvet eddig a hónapban, ennek ellenére nem sok oldalszámot sikerült belőlük kisajtolnom. 

Mi ennek az oka? Egyszerűen annyira sűrű a napirend, hogy alig van időm olvasni, úgyhogy azokat a könyveket helyeztem előre, amik utolsónak estek be a postaládámba. Sajnos úgy esett, hogy már annak is örülök, ha heti egy könyvről tudok posztot hozni.

Ami nem sokára lesz... Némi mozis élmény, és az ehhez kapcsolódó könyvről egy írás. Illetve egy olyan könyvről készülök bejegyzést írni hamarosan, ami igazán meglepett...

Jövő héten találkozunk!
Folytatás...

2016. november 18.

Krencz Nóra - Megszámlálhatatlan

0 megjegyzés

Tudjátok, néha elgondolkozom, mikor ehhez hasonló könyveket olvasok, hogy igen, ilyen könyvet én is lazán, kisujjból meg tudnék írni. Nem az ilyen könyvek megírása a nagy kunszt.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy jó ez a könyv? Más szemszögből kellene néznem? Tekintsem úgy, mint egy mesét? Az igazság az, hogy Gaiman tud felnőtteknek szóló mesét írni. Ezt a könyvet nem tudtam annak tekinteni...

A Megszámlálhatatlan, A hordozó című könyv az Ad Librum kiadó-nál látta meg a napvilágot, és azt ígéri, hogy egy sorozat nyitánya, hisz a lezárás ezt sugallja...

Ezúton köszönöm a könyvet a kiadónak!

Figyelmeztetés! Ne haragudjatok, de nem tudtam SPOILER mentesen értékelni, úgyhogy ehhez mérten olvassátok... Bizonyos dolgok fölött már nem lehet kiadott könyv esetében elsiklani... Ez egy SPOILERES!!! értékelés.

Valamiért úton-útfélen a tévében látható szappanoperák jutottak róla eszembe. Mindenkinek kell egy "fuck-friend", meg valami indok, hogy drámázhasson, attól érzi jól magát.

Az első 10 oldal tetszett. Kaptunk egy vagány női hőst, aki kihozza Fabyent a rácsok mögül, ahova a férfi nem tudja, hogyan került. Annyit tud, hogy a faluját felgyújtották, úgyhogy nincs hova mennie. 

Fabyenről több esetben eszembe jutott, hogy olyan nemiszerve van, amilyent Eric Cartman (South Park) rajzolt az arcára a 20. évadban. Fabyen egy makacs idióta főhős, aki E/1-ben meséli a történetét. Indokolatlan létforma, akit mindig mások mentenek meg. Egyébként egy gerinctelen kis féreg, aki nők érzelmeivel játszik.

Shina, Fabyen rabtársa, és különleges lány. Tulajdonképpen körülötte, és testvérei (Corinna és Flanna) körül forognak az események. Mind a három lány különleges képességekkel született meg, melyeket eleinte nem ismerhetünk meg teljes mértékben, viszont egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. A lányok egyébként halhatatlanok... vagyis megölni meg lehet őket, de 9 hónap után visszatérnek a testükbe, feltámadnak és elölről kezdik a lelki fejlődést.

Shina a szabadulást követően elmegy barátjához és egyben szerelméhez, Gerhez, akinél ott lakik Corinna is. Fabyen végül levakarhatatlan kullancsként ráragad Shinára, akit imád, szeret, bálványoz és szívesen összejönne vele.

Shina Gertel jár, úgyhogy Fabyen megdönti Corinnát. Ezért egy Castor nevű barátjuk féltékeny Fabyenre. Szóval a szerelmi sokszög úgy néz ki, hogy Shina Gertel jár, szeretik egymást. Flanna szereti Gertet, ezért nem szereti Shinát. Corinna szerelmes Fabyenbe, de a férfi valójában csak fuck-friendnek használja, miközben azt lesi, hogy mikor lesz lehetősége Shinánál. Castor pedig szerelmes Corinnába, de a lányt nem érdekli, ezért a fickó utálja Fabyent.

Namár most, a sok féltékenység rengeteg árulást szül, minek hatására Corinna, Ger és Castor börtönbe kerül a főgonoszhoz, a Királynőhöz, aki fellibbenti Shina és Corinna múltjáról a leplet. Corinna egyedül van bebörtönözve egy kastélyba, ahol azért igyekeznek nem börtöntöltelékként bánni vele. Kap egy szobát, ahova jár hozzá egy szobalány. Corinnát két hozzá közeli ember is elárulja, erre fogja, és kitálal egy szobalánynak, akiről megtudja, hogy már gyerek kora óta a királynőt szolgálja, és a királynő nem is bánt vele sose rosszul! Édes élet, MIÉRT? Ennyire nem lehet ostoba és naiv... pedig de... Azt sem veszi észre, hogy Fabyennek csak egy fuck-pótlék, míg nem döntheti meg Shinát... A szerelmi szögek egyébként nem itt érnek véget. A lányok egymás közt cserélgetik a pasikat, mint ahogy más az alsóneműjével teszi napi szinten... 

Maga az alaptörténet nem lenne egyébként rossz, de olyan stílusban íródik meg, hogy annyira darabos, mint nyári napon kint hagyott dobozos tej. Eleinte a sok tárgyilagossá tevő tőmondattól őrültem meg. Aztán a 90. oldal magasságában volt kb. 10 oldal, ami reménykedésre adott okot, de olyan gyorsan elillant, mint egy nyári zápor. Láttunk egy kb. 10 oldalas kampányidőszakot, hogy igen, ilyen stílusban is meg lehetett volna írni a könyvet, de hát se előtte, se utána nem teszi.

A párbeszédek annyira jellegtelenek, hogy nem akarok rájuk külön kitérni. Semmi érzelmi töltet nincs bennük, csak oda vannak rakva "oszt jól van" kategória. Nincs árnyalás, hogy ki mond, mit mond, hogyan mond. A szemszögek is eléggé vázaltosan vannak megoldva, hiszen ugrálunk ide-oda. Gyakran egy-egy sor kihagyásával van megoldva. Először beszél Fabyen, aki néha még olyankor is hall dolgokat, mikor pl. Shina és Corinna egymás közt beszélgetnek gondolati síkon. Vannak részek E/3-ban, ahol látunk egy semmiből előrángatott szálat. Néhol keveredik Fabyen monológja az E/3 nézőponttal. A harmadik szemszög a dőlt betűs rész, amikor valaki elveszti az eszméletét/ más okból nincs magánál. Míg eszméletéhez nem jut, addig dőlttel van szedve minden gondolata. Ez jó megoldás lenne, de nem úgy működik, ahogy előzetesen szerintem elképzelték, hiszen zagyvává teszi ez az ugrálás a történéseket.

Az időkezeléssel is volt gond... Pl. az egyik szereplő meghal azok közül, akik nem halhatnak meg, tehát 9 hónapig az ő testére vigyázni kell. Itt már hibádzik, hogy 9 hónapig ugye nem lett hozzányúlva a testhez, ergo koszosodott, büdösödött. Nem tudni, mitől marad életbe? Nem eszik, nincs életfunkció, miért nem bomlik le mégis? Majd visszatér a csajba az élet, el kell vinni megtanítani neki, hogy tud fürdeni, de a fickó úgy vetköztetné, hogy csukott szemmel, hogy ne legyen NEKI! kínos... (nem a csajnak kínos ez, hanem a pasinak... értjük, emberek?)
A másik nagy kérdés ezzel a 9 hónappal, hogy ugye két részre szakad a banda. Flanna a 9 hónap alatt (nem tudni, mikor - mindezt az időkezelés pontatlanságai, és hiányosságai miatt) elmegy, és bosszúból felgyújt egy házat. Itt összefut Fabyennel, majd Flanna visszavonul. Ezt követően eltelik megint valamennyi idő, és a rabok felkerülnek a börtön szintről a szobák szintjére. Kérdem én, akkor miért nem ezzel kezdték? Ráadásul a szoba előtt strázsálnak az őrök, a szobában nem. Ha van egy különleges képességekkel bíró lány, akiről nem tudjuk, milyen ereje van, simán kinézhetnénk belőle, hogy az erejével megszökik. Ha Shina lett volna a rab, úgy kitör a szobából, mint annak a rendje, halomra mészárolt volna mindenkit. Erre a rizikóra miért nem gondol a királynő, Ragona, mikor engedélyezi Corinnának, hogy börtön helyett lakosztályt kapjon???

Logikai bakikért egyébként nem kell túl messze menni a kötetben, 20-30 oldalanként legalább egy tucatnyi becsúszik. Például rögtön az elején, mikor Shina és Ger mennek szekéren, Ger poénkodik vele, hogy ő, az átlag ember éhes, Shinának megy milyen isteni gyomra van, hogy ő meg aztán nem.  Sokkal később egy 13 évig bebörtönzött nő, aki egy hegy gyomrában raboskodott szintén nem jutott élelemhez (olyan, mint a lányok), de nem halt bele. Corinna, aki hasonló adottságokkal bír, ő mégis a rabság alatt az első, amire panaszkodik, az az éhség.
Ugye a lányok, ha meghalnak, akkor 9 hónap után ugyanabban a testben folytatják az életet, csak gyerek aggyal. Már ennek is van egy csomó buktatója (pl. akkor most a test hogyan öregszik? Van erre egy gyenge magyarázat, hogy a testük is újjászületik egy idő után, de az már nincs részletezve, hogy hogyan??? honnan tudják, hogy testüket nem érheti napfény a haláluk után 9 hónapig? honnan tanulnak meg mindent újra és újra, ha nem lesz a közelükben véletlenül senki sem, aki ebben segíteni tudna nekik?)
Oh, és mivel ugyanabba a testbe térnek vissza, mi Fabyennek a legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban? 'Ha meghaltok, és utána visszatértek, utána szűzlányként tértek vissza, vagy a szüzességeteket csak egyszer tudjátok elveszteni?' - WTSz??? Ennyi erővel faggassa már ki róla őket, hogyan működik náluk a menstruálás, meg ha gyereket szülnek, és meghalnak, akkor utána a gyerekük szintjére süllyednek le és együtt fognak vele fejlődni? Emberek, hát tényleg ennek a Fabyennek a farka a legfontosabb testrésze? Ezek után igen, mert agya nem sok van.

Összességében nézve azt hiszem túl sokat vártam a könyvtől, és jóval kevesebbet kaptam, mint szerettem volna. A lezárás sem mentette meg sajnos a helyzetet, hanem egyszerűen nevetséges volt a vége harc. A párbeszédek pedig tökéletesen papírmasé figurákká varázsolták a szereplőket...

Végül hoznék nektek egy idézetet a könyvből, melynek a stílusa és a hangulata sokat elárul a könyv egésszében tapasztalhatóakról...
(megj.: (X) és (Y) egy-egy igen spoileres név lenne.)

"Flanna dühösen ellépett mellőle, és hátat fordított neki.
- Szóval, miért akarsz meghalni?
- Az nem mindegy neked? Nem beszélgetni hívtalak ide!
- Pedig azt fogunk.
Ger átszelte a köztük lévő távolságot, és maga felé fordította Flannát.
- Utálod magad azért, amit tettél? Ez az ok? Mert ha így van, az jogos. Én is utállak érte.
Flanna nem nézett rá. Lehajtott fejjel hallgatta Gert.
- Azt hiszed, ha meghalsz, azzal jóváteszed (Y) halálát, vagy (X) -ét?
- Erre a lány felkapta a fejét.
- (X) nem halt meg. Pár szobával arrébb alszik.
- Tényleg?
- Igen.
- Nahát, ez jó hír. Kellemes csalódás számomra, hogy legalább őt életben hagytad.
- Fejezd be! Én nem akartam, hogy (Y) meghaljon.
- Egyszer sem kívántad neki? Ne hazudj!
- Nem, NEM! Én sze... szerettem őt."


GR-ezők szerint: 
Folytatás...

2016. november 12.

Virág Emília - Boszorkányszelidítő (Sárkánycsalogató 2.)

0 megjegyzés

Bevallom őszintén, ezzel a bejegyzéssel közel egy hetes csúszásba kerültem, mert annyira nem volt időm, hogy megírjam. Kaptam a kezembe egy könyvet, ami az elején tetszett, aztán túlírttá vált... Ha röviden kellene fogalmaznom, ennyi.

No de... Virág Emíliáról néhány szót, ha már magyar író könyvéről beszélgetünk. Nem olvastam tőle még semmit, de úgy gondolom, hogy ez a könyv ismeretében nem is gond. A Sárkánycsalogató világába helyezi ezt a kötetét is, de nem gondolnám, hogy szorosan függne össze a Sárkánycsalogató című első kötettel, hisz önállóan is megállja a helyét. Mindkét kötet az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, akiknek ezúton is köszönöm a kötetet.

Főhősünk Adri, aki 23 éves Budapesti lány, egy call center dolgozója. Van egy pasija, aki csak éjszakánként van vele. Van fedél a feje fölött, meg egy lakótársa, aki szintén lány.
Amikor Sanyi (a barát) új oprendszert rak fel Adri gépére, megnyílik a lány szobája közepén egy lyuk, amiből manók kezdenek átszállingózni valami másik világból.

Egy hajléktalanról kiderül, hogy boszorkány, és olyan oprendszert csinált, amilyent a mi világunkban még nem láttak, és mindenféle varázslatra képes. Sanyiról kiderül, miért csak éjszaka jön elő. A lány pedig belekeveredik élete kalandjába, ténylegesen is szerelmes lesz, és olyan lényekkel találkozik, amilyenekkel sosem szeretett volna. Közben hozzá kötődik egy törpe sereglet, akik mindenáron aranyat keresnek. És végül mindenkinek a célja az lesz, hogy megszerezzék azt a bizonyos egy üstnyi aranyat, visszaadják egy birodalomnak a Napot, és a Lidérckirálynak a koronáját.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy tetszett nekem ez a könyv? Az alapja szerintem egészen jó. A modern világba csempészni a fantasy lényeit igen jó ötlet főleg úgy, hogy teszi ezt elektronikai kütyükön át. Sokan rá van gyógyulva a telefonjára a mai fiatalok közül, amire néhány helyen fel is hívja a figyelmet. Érdekes volt még annak is a magyarázata, hogy lehet, hogy lovas kocsikat használnak a mágus világban, meg mellette okos kütyüket, meg internetet. Ami ezek után számomra érthetetlen, hogy az internettel felvértezett világba hogy nem szökött át az a technológia, amit használunk.

És rengeteg helyen előfordul az a tipikus baki, hogy fel van rúgva a szabályrendszer. Az elején tisztázzák a szabályokat, például, hogy ha egy haldokló boszorkány kezét megfogják, akkor annak az ereje átszáll a másik emberbe. Ennek ellenére mikor ilyen történik, a másik fél nem kapja meg az erőt, a boszorkány meg egyszerűen elveszti. De voltak még más, egyszerűbb szabályok is, amik elsikkadtak.

A törpök/manók egy idő után eltűnnek a sztoriból, pedig azt hittem, hogy nagyobb jelentőségük lesz. Ezzel nincs is gond, nekem okoztak néhány vidám percet (főleg a kertész gatyós "nem szószóló nem vezér"). Olyanok, mintha nekik az arany valami drog lenne, és folyton hajkurásszák. Szerintem ők voltak a legmókásabb karakterek, úgyhogy abszolút kihagyhatatlanok a sztoriból.

Akadnak itt lidércek is, akik többnyire éjszaka jönnek elő. Róluk elég sokat meg lehet tudni, úgyhogy nem részletezném. Nem voltak szimpatikusak. Valahogy a fő lidércünket, Belizárt nem értettem... Nemigazán volt a végére karakterhű. Összekötődik egy boszorkánnyal, ami azt jelenti, hogy átveszi a boszorkány érzéseit, fájdalmát stb. Eddig oké, miért lesz puhány. De mikor lekerül a kötés, miért dönt úgy, hogy megkegyelmez azoknak, akiket addig azzal fenyegetett, hogy a belénél fogva lógat fel? Hova tűnt az elején kemény fickó? Miért változott puhány háziállattá??? Így ahelyett, hogy ijesztő lenne, amilyennek lennie kellene, inkább egy kis bábnak tűnik.

Főhősünk Adri annyira jelentéktelen figura, olyan szürke kisegér, hogy a könyv során fel sem tűnt kábé, hogy ott van. Közben persze neki muszáj volt egy szerelmi szálat kerekíteni, ami mintegy megerőszakolja a remek történetet... A csaj utálja, hogy milyen helyzetbe keveredett, majd hirtelen kigyullad benne egy égő úgy az agya tájékán, hogy ő aztán hú, de nagyon szerelmes... Előbb hittem volna el, hogy felebaráti szeretetből segít, mint azt, hogy ő totál belezúgott az egyik karakterbe, és azért segít neki. Mert nem volt miért beleszeretnie...
A legfőbb ok, amiért Adrit nem szerettem, az az eleje. Nekiáll hezitálni. Van egy srác, akit totál szeret, de nem hisz az idegennek, aki bizonyítékkal alátámasztott érveket hoz, hogy bebizonyítsa az igazát Adrinak. Adri aztán valamiért elkezdi védeni az idegent, közben hinni akar Sanyinak. Előbbire nincs oka, utóbbira sincs, hisz a srác többszörösen bizonyítottan hazudott neki és ott rázta át, ahol tudta. Kérdem én, mégis miért játssza el azt, hogy hú, hát ő nem hisz senkinek, amikor látványosan igazándiból mindent elhisz??? Baromira irritáló volt az elején, amíg be nem szippantották az események.

A stílus egyébként meglehetősen gördülékeny, modern, pont, amilyen a könyvhöz illik, úgyhogy ez teli találatos, ezért nem esett nehezemre igen sokat haladni egy-egy alkalommal a könyvvel.
A borítóról inkább nem mesélnék... Egyszerűen nem tudom, mire gondolt a költő, úgyhogy nem szeretnék ehhez továbbiakban mit hozzáfűzni.

Összességében nézve azt remélem, hogy az írónő kihasználja az ujjaiban és a tehetségében rejlő potenciált és odafigyel a karakterépítésekre. Ilyen stílussal a bevásárlólistája is eladhatóvá tehető, de attól még nem lesz élvezetes olvasmány. Viszont a történet végére már egészen belejött. A történetszövés jó, csak ez a karakterizálás... Viszont látszik a jó irány, úgyhogy nem féltem. Remélem hamarosan jön a következő kötet ugyanebbe a világba. Mert a világával nagyon megvett... újra vissza akarok menni a világába, úgyhogy kérem belehúzni az írásba!


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. november 8.

Vlogger vs. blogger - a 7. forduló (?)

0 megjegyzés

Eljött a november, amikor azt hinnétek, hogy következik a következő fordulója a vlogger vs. bloggernek. 

Hogy is alakult az október? Ngievel elhatároztuk, hogy október kicsit más lesz. Nemigazán számítottak tehát az oldalszámok, de azért a blogon követhettétek, mennyit olvastam el a hónapban. 

1084 oldallal zártam az októbert, ami nem sok, tekintve, hogy a beosztásom nem tette lehetővé, hogy túl sokat olvashassak.

Ennek ellenére 4 könyvet levehettem az olvasatlan polcról, aminek örültem. 

Ngie oldalszámait nem ismerem, mert ő sem vezette.

Az igazság az, hogy egyik szemünk sírt, a másik nevetett a hónapban azok után, hogy többeknél viszont láttuk az ötletet, úgyhogy úgy gondoltuk, novemberre visszahúzódunk, és a 7. fordulót majd decemberben ejtjük meg. Új koncepciót találunk ki, ugyanis volt olyan, aki azt mondta, hogy ő nem rólunk másolta az ötletet és pusztán véletlenről lehet szó (persze, véletlen, hogy pont 10 könyvből lehetett választani, más választott, és feladatot tűztek a könyv mellé...).

Szóval a megújulás, és az egyedivé tétel útján maradva olyan szabályokat akarunk kialakítani novemerben, hogy a decembert már új szabályokkal, új koncepcióval kezdhessük. És ha ezek után is egyezések lesznek, akkor már senki nem tudja magát kidumálni!!!

Mindenkinek kellemes novembert, és jövő hónapban folytatódik a versengés.



És most egy kis blogos hírek. Ettől függetlenül a blog nem zár be. A hónapban több érdekesnek ígérkező darab pottyant be a postaládámba, azokról feltétlenül írok még novemberben, ezeken felül pedig igyekszem befejezni minden félbehagyott darabomat (Pl. Robert Merle - Védett férfiak).

Könyvekben és olvasásban gazdag novembert!
Folytatás...

2016. november 7.

Booktag - Ngietől

0 megjegyzés

Bevallom őszintén, ezer éve nem csináltam booktag posztot, mert nem volt rá időm, energiám. Többen hívtak egy darabig, aztán láttam, hogy elhúzom egy hétig, meg két hétig vagy tovább a megírását.

Sajnos ez most egyéb okokból kifolyólag szintén úgy sikerült, hogy 15 nappal a tagelés után végre sikerül kiraknom róla a posztot.

Aki megjelölt, az nem más, mint Ngie aki egy újabb gördülékeny, dinamikus videóban osztja meg veletek erre a 20 pontra adott válaszát. Szerintem érdemes megnézni, úgyhogy ajánlom figyelmetekbe.

No de nézzük részenként a 20-as listát...

1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben 
A legrégebbi könyvem egy édesanyámtól átvett Charlotte Bronte - Jane Eyre kötet. Azóta is szívesen forgatom, pedig tudjátok... nemigazán szoktam egy könyvet egynél többször elolvasni. Hát, ez nem ilyen.
Annak ellenére pedig, hogy klasszikus, akinek csak tudom, ajánlgatom minden irányba. Angolul megvan a rövidített változata is (amolyan Oxfordos változatban).
Külön érdekesség, hogy a végét Bronte nem teljesen így tervezte, de hát az emberek valahogy meg vannak őrülve a happy endért....


2. A legújabb könyv a gyűjteményedben 
Ez nem más, mint Krencz Nórától a Megszámlálhatatlan című kötet. Egyelőre még csak kíváncsi leszek, hogy milyen. Nagyon kis vékonyka, alacsony, szűk, tehát a legkisebb paraméterekkel rendelkezik, amivel csak lehet. Majd kiderül...
Mindenesetre nagyon érdekel a könyv, meg foglalkoztat. A borítója egyelőre olyan sejtelmes, titokzatos, ezért is tetszik annyira.


3. Egy olcsó könyv 
Janet Evanovichtól A szingli fejvadász sorozat bármely kötetét mondhatnám. Manapság már 500 forintért meg lehet kapni. (Duplázva van meg a sorozat, nem kell esetleg valakinek? Megválnék tőle ;) )
Ez az az könyv, ami tipikusan alulértékelt, mert vicces, szórakoztat, és nem kapta meg a kellő népszerűséget. A filmmel egyébként csak rontottak szerencsétlen sorozat helyzetén.



4. Egy drága könyv
Stephen Erickson - A Hold udvara ... Ezt a könyvet csillagászati áron láttam a vaterán... Több tízezer forintért láttam ezt a könyvet. Aminek örülök, hogy nekem azért nem ennyiért, de sikerült beszereznem.

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője
Rob Thurman - Éjvilág Az egyik kedvenc könyvem. Amit sajnálok, hogy hazánkban nem fogadták annyira kiemelkedően a sorozatot. Sajnálom, hogy elkaszálták, és próbáltunk is Timussal tenni ellene, de így járt...

6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője
Ez egy igen egyszerű kérdés, mivel minden második könyvnek női főhőse van (ha nem többnek). Lásd például a Boszorkányszelidítő című könyvet Virág Emíliától.

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél
Vivien Holloway - Vérvörös horizont Kicsit kevés volt, szerettem volna még pár oldalt olvasni az írónőtől. Ezt azzal kompenzáltam, hogy gyorsan elkezdtem egy másik könyvét nem sokkal ezután...

8. Egy könyv, amit sokáig olvastál
Robert Merle -től a Védett férfiak -at a mai napig nem sikerült befejeznem. Ennek nem az az oka, hogy nem tetszik a könyv. Júliusban kezdtem el olvasni, és még mindig tart. Néhány recenzió kicsit hátrébb sorolta a kötetet.

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója 
Aurora White A sötétség gyermeke borítója rettenetes... Egy könyv, ami kívül belül rettenetes...

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója 
Nagyon tetszik B. B. Vayk - A fekete láng ura, A vízgömb című könyvének a borítója.

11. Egy magyar könyv 
Szintén B. B. Vayk - A vízgömb című könyvét írnám, melyet aztán angolul folytatott az írónő... nem olyan lett a fogadtatás, mint amilyent megérdemelt volna.

12. Egy nemzetközi könyv 
Hamarosan jön belőle a film változat is a mozikba. Imádtam ezt a könyvet, mert titokzatos, és nem egy sablon ifjúsági darab. Annak ellenére, hogy fiatal a főhős, gondolkodik és cselekszik is. A filmtől a trailer alapján már előre félek...

13. Egy vékony könyv 
Hellerék könyve a Gyermek gondolatok Istenről, a Mennyországról és az angyalokról című könyv meglehetősen rövid, kb. 150 oldallal. A lap vastagsága miatt lehet kicsit vastagabb, mint egy átlag 150 oldalas kötet.

14. Egy vastag könyv 
Jumurdzsák gyűrűje Szélesi Sándortól több, mint 400 oldal, elég sok helyet foglal a polcon, de mégsem elég vastag... Szívesen olvastam volna még még még...

15. Egy irodalmi mű (Fiction) 
Barczikay Lilla - Bátyám könnyei című könyve az Anyám teremtményei folytatása. Fantasy kategóriába sorolják azért, mert néhány mutálódott kölyökről szól, akik úgy viselkednek már-már mint egy család.

16. Egy nem irodalmi mű (Non-fiction) 
Az Amerikai rapszódia (Gershwin életrajza) jutott eszembe ehhez a kategóriához. Kicsit regényesebben írja le, milyen is volt a nagy zeneszerző.

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv 
Ez az a kategória, ami nekem annyira nem fekszik, és nem is szimpatikus. Úgyhogy ide emelném Barczikay Lillától a Bátyám könnyei című darabot, amiben muszáj mindenkinek párt találni... úgyhogy imitt-amott nagyon csöpögős.

18. Egy izgalmas akció, vagy krimi 
A Jumurdzsák gyűrűje itt is kiemelhető. Izgalmas, fordulatos és érdekes. Noha előre tudod, hogy mi fog történni, mégis izgulsz, hogy kivel mi fog történni. Nagyon jó megoldások vannak benne.

19. Egy könyv, ami megnevettetett 
Jonas Jonassontól Az analfabéta, aki tudott számolni című könyv valami zseniálisan humoros darab. Amit sajnáltam, hogy a Százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című műve (ami hasonlóan vicces) meg lett filmesítve (ezzel némileg torzítva az élményt). Szóval mindenki olvasson Jonas Jonasson könyveket, mert igen jók! Hihetetlen, de intelligens humora van, ami könyvben és való életben is igen ritka.

20. Egy könyv, amin sírtál
Ilyen maximum azért volt, mert sajnáltam, hogy időt pazaroltam valami vérrossz darabra...



Ez lett volna az én 20-as listám. Nem szoktam tovább adni ilyen booktageket, de ha valaki kedvet kap hozzá, annak szeretettel ajánlom. Ha van kedvetek, kommentben írjátok le, hogy nektek hogy nézne ki ez a 20-as lista, vagy ha blogra raktátok ki, küldjétek el nekem a hivatkozást valamely csatornámon, szívesen megnézem/elolvasnám másokét is.
Folytatás...

2016. november 2.

Vlogger vs. blogger - 6. forduló vége

0 megjegyzés

Ismét vége egy Vlogger vs. blogger fordulónak. A hónap jellegzetessége, hogy nincs nyertes vagy vesztes.
Ngievel ugyanis kiegyeztünk, hogy ebben a hónapban nem az oldalszámolás dominált, illetve hogy a november hónapot szünettel töltjük...

No azért nem annyira aktív szünettel, úgyhogy lássuk, mi vár rátok novemberben...

Előtte azért mutatnék oldalszámokat :)

Októberben csupán 1084 oldalt tudhatok magaménak, melybe bele tartozik egy félbe hagyott könyv is, ami pedig adhatott volna némi oldalszámot. Íme az adatok ténylegesen...


Hogy Ngie milyen oldalszámmennyiséggel élt a hónapban azt sajnos nem tudom. Azt viszont igen, hogy mivel fogunk készülni nektek...

November hónap arról fog szólni nekünk, hogy decemberben némileg újítsunk a játékunkon, mert szemmel láthatóan sokaknak tetszik az alap koncepciónk, és elég sokan másolták. Mi azonban be akarjuk bizonyítani, hogy képesek vagyunk a megújulásra, és új ötletekkel állunk elő.

Szóval, aki ezt is másolni fogja annak már most üzenném, hogy nem lesz érdemes... Ennél még annyira se fogja tudni azt vallani senki se, hogy "jaj, hát ez saját ötletünk volt és régóta csináljuk".

És nem, nem leszek annyira finom és nőies, mint eddig, ha valaki megint úgy döntene, hogy sajátjaként adja el az ötletünket.

Más: Novemberben azért a blogon sem fog megállni az élet. Míg készülünk a decemberi kihívásra, addig is lesznek könyvek. A következő kötet, amiről cikket láthattok majd a blogon nem más, mint Virág Emíliától a Boszorkányszelidítő című kötet (aminek az a legnagyobb hibája egyelőre, hogy még nem tudtam befejezni, mert nem volt elég időm rá).

Hogy utána mik következnek még, az legyen meglepetés. Egyelőre se (GR) olvasási listán nem láthatjátok nálam, se más formában nem közöltem róluk semmit. Egy biztos: még két magyar író kötete várat magára...

Úgyhogy mindenkinek kellemes novembert!
Folytatás...

2016. október 25.

Vivien Holloway - Tolvajok kézikönyve (Winie Langton történetek 4.)

0 megjegyzés

Tudjátok, amikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem, hogy ennyire meg fog fogni.

A borítóra már nem is vesztegetnék időt. Egyszerűen illik a sorozathoz és még mindig zseniális. A kötet hátuljában van a következő résznek a borítója, ami bevallom annyira hasonlít erre, hogy az már nemigazán nyerte el a tetszésemet. Arról azonban majd egy másik bejegyzésben.

Amikor az ember a kezébe fog egy Winie Langton kötetet, az első, amit megjegyez, hogy rövid. És valóban az, hiszen ez is csupán kb. 130 oldalas volt. A második, amit megjegyez, hogy vár már egyfajta minőséget, hiszen a korábbi köteteknél megszokta az ember, hogy el van kényeztetve. Hiszen kapunk egy tolvaj világot, egy szarkasztikus főhősnőt, és egy gazdag úrifiút, akik co-produkciót mutatnak be.

A cím ebben az esetben némileg becsapott, ugyanis nem a könyvről van szó, viszont azt kell mondjam, most látunk valami újat, valami mást, mint eddig.

Winie továbbra is Will kiképzésén dolgozik, Will pedig még mindig az örökségét próbálja meg összevadászni. Ezúttal azonban az események merőben két külön szálon futnak. Will ugyanis feladatot kap: nézzen ki egy tárgyat a Tolvajok kézikönyvéből, és szerezze meg. Közben Winie az apjától kap feladatot, így elengedi Will kezét. Winie feladata egy fickó előkerítése, akinek ráadásul esküvője lesz, úgyhogy az óra elég gyorsan ketyeg.

Eddig ez a kötete tetszett a legjobban a sorozatnak. Hogy miért? Mert látjuk, ahogy Will vergődik, a maga útját járja, próbálja felfedezni, hogy milyen lehetőségei vannak. Látunk némi dilemmázást, próbál különbséget tenni jó és rossz döntés között. Még mindig ugyanolyan naiv, mint eddig, mégis érezni rajta a fejlődést, hogy próbál felnőni a feladathoz, amit Winietől kapott.
Winie pedig... Ő Winie maradt, hű magához, a családjához, és mindenhez, amit eddig megtudtunk róla. Winie egyszerűen és ravaszan szemléli a világot. Közben humoros eseményeknek ad színteret a családi fészke, ahol minden Langton leledzik. Ez a családiasság, az összetartás az, ami a legtöbb esetben hiányzik a családokból. Megtudjuk, hogy volt olyan női rokon is, aki lemondott a "szerelemről", csak hogy a családdal maradhasson. Az ember elolvassa a kedves kis csipkelődést, Langon anyuka kifakadását, ahogy regulázná a lányait, és annyira ott érzi magát, mintha ő lenne Winie és Audrey harmadik testvére. A lányok közti örök "cívódás", a bajban mégis egymás segítése annyira kellemes légkört varázsol, hogy szívet melenget. Ellenségek, mégis jó barátok - lehetne rájuk mondani.

Persze régi szereplők (pl. Tony) és kütyük is feltűnnek, akik hol vizet kavarnak, hol vizet zavarnak. Mellettük megismerhetünk pár új karaktert (pl. Harry), akire kíváncsi leszek, valójában mi lesz vele.

A kötet érdekessége, hogy össze van szedve rendszerbe, melyik holmi mire képes a Mesterkulcstól kezdve a Pacsirtáig. Azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a sorozat végén mintegy kiegészítő kötetként kijöhetne egy igazi Tolvajok kézikönyve, ahol le vannak esetleg írva a kütyük, a tulajdonságaik, mire jó, ábra mellé, és hogy melyik kötetben milyen szerepe volt. Komolyan szeretnék egy ilyen kötetet, és remélem valaki megvalósítja ezt!

Összességében nézve: imádtam, mert némileg más volt, mint az előzmény kötetek, színvonalban nem mutat romlást, humoros, kellemes... A legnagyobb hibája, hogy piszok rövid, és Vivien kitépi mindenki szívét, hogy aztán a Pacsirtával töresse szét, és egy Mechanikus farkassal etesse meg...

ui.: A könyvet ezúton is köszönöm Vivien Hollowaynek és a Főnix könyvműhely kiadónak!


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2016. október 17.

Barczikay Lilla - Bátyám könnyei (Anyám teremtményei 2.)

0 megjegyzés

Tudjátok, ha egy sorozatnak nekiállok, valahogy minden kötettel egyre többet várok tőle. 

Barczikay Lilla pofátlanul fiatal. És ennek ellenére ki mer állni a közösség elé egy ilyen minőségi írással. Az Anyám teremtményei sorozatnyitónak is nevezhető, hiszen van folytatása. Külön érdekesség, hogy míg az első kötet a Szófia kiadónál jelent meg, a folytatást már az Ad Librum kiadó adta ki. 

Ezúton is köszönöm a könyvet a kiadónak és a szerzőnek!

Múlt héten írtam az Anyám teremtményei című kötetről, ami közel sem tökéletes. Bevallom, azóta olvasgattam róla értékeléseket, hogy kiment a blogra az írás róla, és most meglehetősen mumusnak érzem magam. Mert szerettem volna szeretni. Azt reméltem, hogy megtaláltuk a magyar Tahareh Mafit, esetleg egy új, magyarított Rachel Ward -ot. 

Kezdjük ott az egész értékelést, hogy a könyv nem tetszett. Minél többet láttam belőle, annál inkább szembetűnő volt, hogy az első kötet vergődése folytatódik. Az első könyvnél még volt a történetben értékelhető momentum, viszont ezt a részt már egy az egyben a gördülékeny stílus viszi el a hátán. Nem az a sok izgalmas akció, amiről mindenki áradozik... nem érezni át a hú-de-nagy-szerelmi-lángolás-van dolgot sem. Egy írónak azonban hiába van remek, dinamikus stílusa, ha a történetvezetés egy kalap szamócát sem ér... 

No de mielőtt rátérnék, hogy milyen problematikákkal találkoztam, lássuk a történetet. Ennél azonban sajnos nem tudom kikerülni a Spoilereket, úgyhogy...

• INNEN SPOILER KEZDŐDIK (az előző kötetre vonatkozóan)!!!!•

Lance halála után Nita és csapata elhagyja Dereket, Nitáék egykori nevelőapját. A férfi megváltozott és mindent megbánt. 

• ITT SPOILER VÉGZŐDIK (az előző kötetre vonatkozóan)!!!!•

Derek javulása onnan is látszik, hogy mikor a kis csapat bolyongása során két csapattagot elkapnak (természetesen Nita az egyik elrabolt), és végül egy rendőrőrsön kötnek ki, Derek azonnal a segítségükre siet. Innen aztán az események különös fordulatot vesznek. A folyton költöző brigád elkezd bűnügyeket megoldani, majd helyszínek biztosítására kérik fel. Rájönnek, hogy kell nekik pénz, úgyhogy mindenféle munkákat elvállalnak. 

Belekerülnek némi tudományos megfigyelésbe, és egyre többen tudnak meg egyre többet a gyerekek képességeiről. Továbbá kiderül Trixi "sötét" és féltve őrzött titka és Angie is új képességre tesz szert (no meg sok új állatra). 
A csapat keres pénzt: kisállatkereskedésben végzett munkával, nyomozásokban való aktív részvétellel, rendezvény helyszínek (sokszor nevetséges) ügyeinek megoldásával, "cirkusz" alapítással (vagyis az erejüket mutogatva produkciókat raknak össze) stb.

Persze a rosszak sem hiányozhatnak. Alex ugyanis bosszút forral a kis csapat ellen, és nem egyszer meg is támadja Nitáékat (elvéve a fedelet a csapat feje fölül). Nem kell aggódni, a jóknak mindig van kismillió meg egy embere arra a célra, ha segítségre szorulnának, úgyhogy könnyedén megoldják. Közben persze vidám az élet, mindenki szerelmes, és mindenki tendál a happy end felé (mert az kötelező elem).

A lezárásba bekerül egy tragikus halál, amin pedig sikerült felháborodnom...

Kezdjük is az utolsó momentummal. Tetszik, hogy az írónő nem fél hozzányúlni a karakterekhez. Aki útban van fogja, és kezébe ad egy hullazsákot, hogy a sztori végére biztosan föld alá kerüljön. Ez szép és jó, mert a főbb szereplők esetében sem fukarkodik... De!!! Hogy lehet az, hogy amikor a csapat elveszti az első tagját (még az első kötetben), egy ember gyászolja meg igazán... amikor a második csapattag hal meg (második kötet), hirtelen mindenki pálfordulást csinál, de még ez sem nagy szám. No de amikor a harmadik csapattag hal meg, akkor mindenki vérszemet kap, tök nagy gyászjelenetet kap, és külön kihangsúlyozásra kerül, hogy egy olyan csapattagot vesztettek el, akit mindenki hú, de mennyire szeretett. Kérdem én: a többiek halála miért nem érdemelt ugyanekkora megtisztelő figyelmet? Annyira gyönyörűre sikerült az a jelenet, ahogy a sír körül állnak, hogy egyszerűen felbosszantott, hogy a többieknél ezt miért nem lehetett megcsinálni? Miért nem lehetett megcsillogtatni ezt a fajta képességet, hogy igen, tud játszani az érzelmekkel, meg tudja érinteni az embereket. A két kötet alatt az volt az egyetlen jelenet, ahol az érzelmek tényleg töltéssel voltak tele.

A romantikusnak szánt szerelmi szálaknál nem érezni a vibrálást, teljesen érzelemmentes az egész. Teljesen úgy hat, hogy bele van erőltetve. Még a(z indokolatlanul) fasírtban levő párocskának is muszáj happy end story -t adni... Miért kell ennyire ragaszkodni ahhoz, hogy elmenjen az egész szappanoperába, és mindenkinek végül legyen pasija/csaja???

Nita még mindig nem lopta be magát a szívembe. Egy indokolatlan kislány, aki eljátsza, hogy ő már nem gyerek, de mégis úgy viselkedik. Akkor milyen alapon várja el, hogy felnőttnek nézzék? A szerelmi életét tekintve... ugye ő Dylan partnere, akivel nem hajlandó még csak egy ágyban sem aludni. Nos, ha igazán szeretné a srácot, akkor tényleg minden időt vele akarna tölteni, de itt csak annyit látunk, hogy néha "belefúrja a fejét a srác nyakába", esetleg a srác megpuszilja a csaj homlokát, de még striguláztam azt is, hogy "befészkelte magát a srác ölébe". Nagyon kevés szókészlettel van dolgunk, és teljesen úgy hat, mintha úgy akarna Nita szerelmi szálat mesélni, hogy neki ilyen élménye nincs is. Nincs mögötte semmi, mert Nitát ezerte jobban érdekli Garas (legifjabb, 12 éves tagjuk, akire mindjárt kitérek), vagy az, hogy holnap honnan kerítenek pénzt. Magasról tesz rá, hogy Dylan tényleg a lelkét is odaadná, ha Nitát meg kell menteni. Nita tesz továbbá arra is, hogy ki tud az erejükről, vagy ki nem. Amikor Morgan nyomozó csak tapogatózik, hogy Nita lehet, hogy képes beszélni az asztallal (egyébként a nyomozó nagyjából a semmire alapozva - hogy nézett Nita az asztalra - bedob egy elméletet), a csaj ahelyett, hogy mindent megpróbálna eltusolni (védve ugye magát, és ezáltal a többieket is) mit csinál? Ő hirtelen mindenkit meg akar menteni, úgyhogy a nyomozónak lead egy csomó drótot, meg utána a képességét a nyomozó igényei szerint használja... Az kit érdekel, hogy ezzel veszélybe sodorja a társait is? Nitának megint beütött a hőskomplexusa, amit le kell vezetnie valahol...

Említettem ugye Garast (igazi nevén Penny, akit az előző kötetben megmentettek, és elkezdték felnevelni). A kislány az első kötetben gyerekesen csipkelődő volt. Néha voltak humoros megmozdulásai. Most viszont a kislány olyanná vált, hogy.... nemigazán találok rá jó szót. Eltűnt a karaktere. Mindenki mindig ezt a kislányt félti, aki olyanná vált egyébként, mint egy ugató pincsi, aki helyett mások harapnak.
Van egy rész, amikor bekerülnek a fiatalok egy házba, ahol lakik egy Anthony nevű fickó, aki tudós. Érdekli, hogy ki milyen képességgel bír, és szeretné megnézni, hogy ténylegesen meddig lehet kihúzni ezek határait. Nem szeretik a fickót, de mivel fedelet ad a fejük fölé, ezért elviselik. Ha valami a társaságnak nem tetszik, akkor Garas fogja, és beszól a fickónak, aki nem mer visszaszólni a 12 éves csitrinek. Kérdem én, miért nem? A többiek nem mernek neki beszólni, de meg sem védik se magukat, se társaikat, de ha Garas szól be, az rendben van, és ha a fickó visszavágna, akkor érthetetlen módon mindenki a sarkára áll. Ez annyira nem reális és annyira értelmetlen, hogy... nem, erre nincsenek szavak. Garashoz kötődik még egy negatív aspektus is.
Senki nem mer nála rákérdezni, mi történt vele, mikor az első kötetben elrabolják. Mindenki annyira félti a kislány lelki világát, mint a fene, ezért nem avatják be, hogy van három vámpírjuk. Amikor a kislány megtudja fogja, kirohan hozzájuk... És tudjátok, mi volt a kislány lelkének legnagyobb kínzása, amit a vámpírok felügyelete alatt (de inkább után) átélt? Hogy hogyan tudja majd az egyik vámpír telóján található játékban megdönteni a rekordot!!! Mi a fene történik itt, emberek? Itt miért kell mindenkinek titkolóznia, meg tojáshéjon járkálni?

Ez elvileg egy csapat, de mindenki titkolózik, és nem akarják a másik érzéseit sem piszkálni, úgyhogy mindenkire minden rá van hagyva... Oppá, mégse. Csak a két kivételezettre. Az egyik ugye Garas, aki innentől fogva teljesen érinthetetlen, a csapat élete körülötte forog, mindenki csak rá vigyáz. A másik ilyen személy természetesen Nita. Nitát gyötri, hogy egy olyan házban kell laknia, ahol minden fából levő dolog köpködi, gyűlölködve beszél hozzá minden. Ez annyira kiborítja, hogy inkább a ház előtt ücsörög, és csak este megy be mindig. Amikor megelégeli, akkor közli, hogy oké, ő lelépett, és ezt mindenki fogadja el. MEGINT! (mint ugye a már említett Morgan nyomozó szolgálatába a képességeket...) Nita egyáltalán nem csapatjátékos. Ha nem az van, amit ő akar, akkor vége a világnak. Az nem számít, hogy a többiek esetleg belefáradtak abba, hogy folyamatosan úton kell lenniük. Az sem számít neki, hogy a többiek szeretnének végre normális ágyban aludni és végre kipihenni magukat... Nem, Nitában benne van a sajtkukac, úgyhogy mindenki csomagoljon és menni kell... Aztán persze megint jön a hőskomplexus, hogy akkor már nem is megy vissza a csapathoz, hanem pénzt szerez, hogy mindenkit el tudjon onnan hozni. Ezt csak én érzem abszurd ötletnek? Fizetés általában havonta érkezik, ergo a csapatnak több hónapig még abban a rozoga viskóban kell laknia egy fletnis tudóssal, meg annak a lányával, Theodorával (akiről szintén nem derül ki, milyen indíttatásból utálja Nitáék csapatát, holott ő is közéjük tartozik, szupererővel meg minden).

És ha már a lelki világoknál tartunk... Van egy csaj, Maddy, akit az előző kötetben megmentenek (ő is csapattag). Maddy képes magát klónozni. Azzal kínozták, hogy levágták valamijét, amit a csaj visszanövesztett, viszont minden levágott része köré vagy belőle kinőtt egy újabb Maddy. Miről van szó? Ha levágták az ujját, az original Maddynek visszanőtt, és az ujj elkezdett növeszteni egy testet, amin ujj lehet, tehát egy komplett Maddy hasonmást. Mivel a csajt annyit gyötörték, szép számú klónserege lett. Mi ezzel a probléma?
1, Maddy lelki világa közel sem kap akkora hangsúlyt, mint a "mit csinálhattak szegény Garassal" rész. Maddynek ezerte több oka lenne kikészülni, de nem törik magukat halálra, hogy segítsenek a lányon.
2, A csapatnak puszta emberségből piszok fontossá vált az, hogy egy megmentett klónt felgyógyítsanak... Kérdem én, miért éri meg az, hogy gyógyszert, kötszert stb. eszközöket lopkodnak azért, hogy egy klónt megmentsenek? A csapat original tagjai is sérültek, de a klón, aki lassabban gyógyul, mint bármelyikük, több kötszert, gyógyszert stb.-t felemészt fontosabb, mint az, hogy a rendes csapattagok regenerálódjanak... Miért vállalnak extra kockázatot, meg nehezítő tényezőt? Erre a válasz: Nita és a hőskomplexusa... mindenkit meg kell mentenie!

Nos, az egy nagyon szép gondolat, hogy a gyerekek dolgozni akarnak, hogy fenntartsák magukat. De annyira nevetségesen van a munka dolog tálalva, hogy nem  csak a regényben szereplő felnőttek, de én is nehezen venném komolyan őket, holott korban azért közelebb állok hozzájuk. Nem hiszem el, hogy senki nem jelentette fel őket a munkaügynél a gyermekmunka miatt... És vállalkozást indítanak, meg minden... Az meg már csak a humor csúcsa, hogy a bűnesetek mellett olyan ügyeket is elintéznek, mint két ember egymással való vitatkozása a biztosított helyszínen... WTSz??? Most már az embernek azt is tilos, hogy vitázzon egy jót?

A rosszfiúk még mindig elég gyengék, és cseppet sem ijesztőek. Valahogy nem sikerült szurkolnom hőseinknek, hogy éljék túl a harcot, inkább untam, mert úgyis tudtam, hogy muszáj boldogan élni mindenkinek, míg meg nem halnak. Külön érdekes megfigyelés, hogy mindig olyanokat kellett megölni a csapatból, akik nem éltek vidám, vagy kevésbé vidám párkapcsolatban, tehát párok szétbontásáról szó sem lehet! Arra számítani lehet, hogy valaki még meghal a végén, és ez jól volt így.
A történetvezetés szempontjából az sem pozitív, ha erőtetve van a "sötétben tartás". A 144. oldalon van egy nagyon jó példa, de már előbb is előfordul a könyvben a jelenség (kiváltképpen az első 1-2 fejezetben). Nita felébred, és valakit megölel, aki boldog szülinapot köszöntéssel él. Az embert azt hinné, hogy Dylan az, beáll az ember agya erre, egyszer csak kiderül, hogy meglepetés vendég... Nagyon rossz helyeken van alkalmazva az olvasó sötétben tartása, mert teljesen indokolatlan például egy ilyen eseménynél eltitkolni, ki mondja a dolgokat. Az olvasónak nem kellene ilyen apró helyzeteknél ezen rugózni.

Ennyit szeretnék a történeti buktatókhoz hozzáfűzni. Sajnos számomra teljesen elveszett az, amit az első kötet még képvisel, és átmegy az egész egy senki-nem-érdekel-Nita-vagyok-és-főhősnő színdarabba. Igaz, hogy megoldódik vele a sok szereplő mozgatásának a gondja, de helyette kapunk egy "júj, én mennyi kínzást kellett elviseljek, miután elraboltak, és erről senkivel se beszélek szívesen" showt (holott Maddynek kicsit több oka lenne kiakadni, hiszen neki ujjait és még ki tudja, milyen részeit vagdosták le kínzás gyanánt). Dylan egyébként a kötet végén (163. oldal és környéke) kimondja a legnagyobb igazságokat. Hogy túl sok az önsajnálat stb. És maximálisan egyetértettem az észrevételeivel...
Másrészt nem kapunk helyneveket. Kérdem én, miért nincsenek megnevezve települések, esetleg utcák? Amikor tájolásra esik a szó annyit kapunk, hogy térképen mutogatnak, hogy "látod ezt a pontot? itt van az őrs. látod ezt a pontot? itt van az öreg fafaragó boltja. látod amazt a pontot...???" Nem kellett volna valós helyszín, viszont se térben, se időben nincs a topon az egész regény.
Egyébként ez több szempontból is problémás. Nita ugyanis a regényben 18 évesen nagykorú. A nevek a regényben amerikaiasak. Amerikában viszont 21 év a nagykorúság határa a legtöbb államban (lásd. pl.: Nevada). 
Időkezelés az továbbra sincs. Néha nem lehet eldönteni, hogy a több napot töltöttek egy adott helyszínen az azt jelenti, hogy akár egy hétre, egy hónapra, vagy mennyire rúgott. Nem, az időkezelés itt nem működik...

Összességében nézve tehát elmondható, hogy sajnos a remek stílus nem tudta kihúzni a kátyuból a történetet, a még mindig semmilyen karaktereket. Sok helyen olvastam, hogy mennyire egyedi a sztori, meg minden... Sajnos nem az, és emellett több sebből vérzik, mint amennyiből Maggie, a klón tette... A gyenge főgonoszok és az akciójelenetek nem érik el a kívánt hatást (elég gyengék), eltűnt belőle a humor is, ami az első kötetnél azért értékelhető volt. A munkás részek beleerőltetések. Igazándiból a szabályok lefektetésének elmaradása az, ami a legjobban bomlasztja a regényt, meg ez a mese jelleg, hogy mindenki boldogan kell éljen, amíg meg nem hal, vagy amíg Nitának nem támad megint hőskomplexusa és irányítás mániája. Szerettem volna szeretni, de nem jött össze...

ui.: Vannak, akiknek a regény jön be, de egy ilyen stílust amit nemigazán tudnak kihasználni regényformában lehet, hogy novelláskötetnél érdemesebb lenne kamatoztatni. A rövidebb történetekben szerintem jobban ki tudna bontakozni, mert a regények túl hosszúak, és könnyebb átesni a lovon.


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. október 15.

Vlogger vs. Blogger - avagy lopásokról, oldalszámokról stb.-ről

2 megjegyzés

Tudjátok, igen sokat gondolkoztam ennek a posztnak a megírásán... 

Az az igazság, hogy rettenetesen dühös vagyok. Egyszerűen kész vagyok az emberektől... Akkor egy kis történelmi áttekintő....

5 Vlogger vs. Blogger fordulón vagyunk túl. 6 hónapja csináljuk a versengést Ngievel (a vlogger Andi), amiből ugye a júliusi forduló nyári szünet miatt elmaradt. 

Kb. 1-2 fordulónál jártunk, mikor a molyon elkezdték lopni ennek az ötletét. Egy pofátlan kislány fogta, és saját ötletként adta tovább az egészet. Annyit mondott, hogy egy vloggernél látta, hogy ő ezt csinálja, milyen jó ötlet. A vloggert (Ngie) sem kérdezte meg róla, hogy bocsi, kölcsön vehetném e az ötletet, csak csinálta. Egy az egyben lemásolva a polcos ötletet, a feladatos ötletet és mindent... Szóltam neki, hogy bocsika, nem kellett volna valamit kérdezni a másiktól, mielőtt átemelsz mindent, hogy hú, hát ezt te találtad ki? Nagy nehezen rávettük, hogy változtasson a szabályokon, amit meg is ígért...

Erre mit látunk a napokba? A Prológus bloggerei úgy döntöttek, hogy véletlenül pontosan ugyanolyan kihívást találnak ki, mint amit mi csinálunk Andival. Vagyis listákat állítanak össze, arról olvasnak ki egy másikuk által kiválasztott könyvet, és választanak a könyvhöz valami feladatot... 

Igen elgondolkoztató, hogy blogger a bloggernek miért farkasa, és miért nem lehet saját ötletekkel előrukkolni, vagy legalább azt feltüntetni, hogy kitől származik az ötlet... Az oldal alján egy "Forrás: Ngie és Mandi ötlete alapján" felirat elkészítése két linkkel az értelmi szerzőkre annyira állatira bonyolult dolog, hogy az már elképesztő... Értem én, hogy tovább kell vinni a zseniális ötleteket, de hogy valakinek még arra sincs affinitása, hogy némileg módosítson a szabályokon, ez valami extra röhej. Mennyivel egyszerűbb tényleg csak lelopni egy ötletet, minthogy alakítson rajta a másik, vagy új dolgot találjon ki. Na jó, a nevét azért módosították, mert nem vlogger ellen küzdenek a bloggerek, meg annyit azért belefoglaltak, hogy 10 vagy több! könyvet tegyenek a polcra. Nyilván szimpla véletlen, hogy ennyire megegyeznek a szabályok. Legyezgeti a hiúságunkat, hogy ennyien lopják az ötletünket, de skacok, azért ne már... Nem tudnátok mást kitalálni? Ez nem csak a molyosokra meg a Prológus bloggereire vonatkozik, hanem mindenkire. Ne legyetek már ennyire fantáziátlanok, mi is a kisujjunkból szívtuk ki, mit akarunk csinálni... 

Már értem azt is, miért van egyre több könyvadaptáció a mozikban... mert az embereknek nincs önálló ötlete, ezért kell a másét lopkodni, vagy minimális változtatással átültetni saját szájízre... 

Ami pedig a hónapomat illeti... Ma ugye 15-e van. Mindig örülök, ha eddig napig elérem az 1000-es oldalszámot. Lássuk tehát, hogy állok jelenleg...

Mivel múlt hónapban több felkérés érkezett, mint vártam, és Ngie ugyanebben a topánban tipeg, ezért kiegyeztünk abban, hogy erre a hónapra nem választunk a másiknak könyvet. Ebben persze közrejátszott az is, hogy Ngie nem tudta eldönteni, hogy milyen 10 könyv szerepeljen a listáján, én meg nem tudtam plusz 3-at hozzárakni a sajátomhoz, úgyhogy így jártunk. Ez, illetve az extra feladat ebben a hónapban kimarad.

Ami biztos, hogy az alábbi könyvek hoztak a hónapban eddig oldalszámot:
  • Barczikay Lilla Anyám teremtményei könyvét még a múlt hónapban kezdtem el, de ebben a hónapban fejeztem be. Hiába több, mint 400 oldalas a könyv, csak 280 oldalszámot hozott magával, hisz a múlt hónapban elolvasott részt nem lehetett áthozni. Kár érte...
  • D. és E. Heller gyermekes könyve +140 oldallal dobta meg a listámat, amiből a bejegyzés a héten került fel.
  • Barczikay Lilla Bátyám könnyei (az Anyám teremtményei második kötete) 279 oldallal dobta meg a hetet.
Tehát 1 híján 700 oldallal zárom a hónap első felét, ami némileg elmarad a tervezettemtől (1000 oldal a hónap első 15 napjában). 

Viszont a hónap még nem ért véget, úgyhogy megyek is gyűjtögetni a további oldalszámokat....
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger