2015. június 30.

Júniusi állás

0 megjegyzés

Mikor legutóbb néztük a listát, még 22 tétel volt rajta. Ebben a hónapban jellegzetes volt, hogy olyan könyveket is olvastam, aminek semmi köze a listához (vagy legalábbis nem sok). Ezért rendhagyó módon kicsit módosítok a lista bemutatásán...

Könyvek, amik lekerültek a várólistáról:


  1. Vivien Holloway - Moira (A kötet az 50 feladat közül a nő által írt könyvhöz került be.)
  2. Jessie Blair - Lina és az ördög medalionja (Boszorkányszombat 1.) (A kötettel a "bad review", vagyis rossz értékelést kapott könyvet pipáltam ki, mivel nem olvastam/hallottam előtte pozitív kritikát róla.)
  3. Vivien Holloway - A hóhér kötele (Winie Langton történetek 3.)
  4. Jeff Kinney - Az utolsó szalmaszál (Egy Ropi naplója 3.)
  5. Veronica Roth - A beavatott (Divergent 1.) (Ezzel a kötettel nyitottam meg a trilógia kategóriát.
  6. Emily Rodda - A Rém Hegység (Deltora Quest 5.) 
  7. Andrzej Sapkowski - Tündevér (Vaják 3.)


Hátralevő feladataim a listáról még: 20

Nektek hány feladatot sikerült kipipálni/kiikszelni? Igaz, az idő egyre fogy, de a feladatok sem lesznek többen ;)


Folytatás...

2015. június 29.

Témázunk, avagy a kia(ka)dó kiadók

2 megjegyzés



A mostaniba Témázunk a kiadói ösvényekről szól. Azt hiszem, ez mindig aktuális téma, hiszen állandóan hallunk arról, hogy egyik kiadó elkaszál egy sorozatot, egy másik nem hajlandó ezt vagy azt a könyvet megjelentetni. Mindenki megmarad a maga kis komfort zónájában, és azzal indokolnak, hogy "nem illik a profilba".

Néhány napja/hete parázs vita folytatódott egy kiadó, és az olvasók között arról, hogy egy trilógia harmadik kötetét nem akarják megjelentetni. A kiadó álláspontja az volt, hogy ha nem veszik a könyveket, akkor a befektetett pénzük bukás, a harmadik kötetét akkor minek jelentetnék meg?

Igaz: ami nem működik, ne erőltessük. De! 

Mostanában érezhetően azon van a hangsúly a kiadóknál, és mindegyik azzal érvel egy-egy sorozat elkaszálásánál, hogy nem fogytak a kötetek. Elkezdtem kicsit utánanézni, külföld hogy csinálja. Nyilván nem teljesen összehasonlítható a kettő, mert ott nagyobb a felvevő piac. Ha Amerikát, Angliát nézzük, onnan a könyvek a világ minden tájára mehetnek, mert angol nyelvűek, és világnyelv. Néhány kiadó (külföldi) esetében azt olvastam, hogy megvesznek egy trilógiát, egyben kifizetik, és kalap kabát. Nincs az, hogy ha trilógia, nem adják ki a harmadik kötetet. Ha ezek után a könyvből fogy, örülnek neki, esetleg berendelnek még egy adagot, de ha nem fogy, akkor így sikerült, a sorozatot lezártan kaszálják el.

Kérdem én: itthon miért nem lehet megvalósítani valami hasonlót olyan módon, ami a magyar fogyasztópiacra van szabva? Nyilván itthon nincs akkora keret a könyvkiadásra, meg a könyveket is kevesebben veszik a(z) (sokszor horribilis) áruk miatt. Néhányszor sikerül vitába keverednem olyanokkal, akiktől a blogon keresztül leveleket kapok ("Adjá' ebúkot!"), és arra hivatkoznak az e-könyvek kuncsorgása közben, hogy nincs pénzük megvenni a papír formátumot.

Ismerjük a mondást, hogy Addig nyújtózkodja, ameddig a takaród ér? Nekünk sincs kolbászból a kerítés, de a magyar embert néhol azért nem szeretik (kultúrális különbség), hogy annyira furfangos. Az e-könyvek sokszor kikerülhetőek antikváriummal, könyvtárral, vagy csak menj be a könyvesboltba, és olvass... Lehet, hogy nem sajátod a könyv, de döntsd el, hogy az élményt keresed, vagy csak birtokolni akarod?

Visszakanyarodva az eredeti témához, a kiadókat nem menti meg, ha nem fogy a könyvük. Mit csinálnak? Vannak, akik kilépnek a komfort zónából. Nézzük csak meg a Könyvmolyképző kiadót, akik úgy kezdtek el szelektálni, hogy a VP után behozták az AP-t, meg a HS-t stb., amik más-más kategóriájú könyveket jelölnek. És ha most hozzá vesszük, hogy az ősidők hajnalán a kiadó profilja a gyerekkönyvek voltak, majd tovább mentek, és fiatal felnőtteknek szólóakkal kiegészítették a repertoárt, és még hozzávettek néhány "vaskosabb" darabot...

Nem minden kiadónak sikerül ennyire belenyúlni a tutiba. Van kiadó, akinek a krimi és a sci-fi irány dobminált, de a YA-val a második körben megbukott. Az olvasók nem tudták összeegyeztetni a kiadó profiljával? Rossz volt a marketing? A lényeg, hogy ott is sok elkaszálást lehetett látni, és egy több, mint 10 részes sorozatba úgy vágtak bele, hogy a második rész után storno...

Ami számomra felfoghatatlan (és többen érveltek ezzel is), hogy ha egy kiadó nem engedheti meg magának, vagy ennyire bizonytalan, miért nem olyan könyveket adnak ki, amik nem sorozatok? Teljesen érthető azoknak a tábora, akik azt mondják, hogy sorozatot csak egyben vesznek meg (megvárják azt, hogy kijöjjön az utolsó rész is), mert ha már belevágnak, szeretnék tudni, hogy mi a vége. Ez viszont ördögi kör, mert a kiadó azt látja, hogy nem fogy a sorozat, holott az olvasók csak kijátszásra várnak. 

Nem tudom, járható lenne -e az út, de ha a kiadók gyűjtögetnének, és rövidebb sorozatokat egybe megvennének (jogdíj), akkor némileg garantáltabb lenne, hogy kikerülnek a piacra a könyvek, így biztosabb, hogy többen megveszik. Azzal érvelni egy záró kötet nem kiadásánál, hogy kevés fogyott az első kettőből kissé meredek. Lehetne kiadni kisebb példányszámban is, és akkor nem marad senkinek a nyakán.

A sorozatkiadási mizériákat másik oldalról megközelítve azért sem értem, mert ha kiadnak egy sorozatnak első, esetleg második kötetét, akkor lesz neki egy bizonyos tábora, aki megveszi, szívesen olvasná, és várják a folytatást (nevezhetjük őket a sorozat olvasótáborának). Aztán a kiadó felfüggeszti mondván, nincs rá pénz, de másik oldalról meg új írók köteteit elkezdik tolni. Miért? Azoknál ugyanúgy ki kell alakítani ezt az olvasóbázist, újra fel kell építeni mindent. Miért nem azt az olvasóbázist bővítik (vagy kísérlik meg bővíteni), ami a már megkezdett sorozat körül kialakult? Elvégre a szájhagyomány is nagyon befolyásoló, illetve a sorozat kedvelői által sokszor látni olyant, hogy megveszik az első köteteket ismerősnek, családnak, barátnak, kiskutyának, kismacskának, hogy hátha újabb "rajongókat" toboroznak, akik megszeretik a sorozatot. Járt utat a járatlanért hagyják el, így persze, hogy vakvágányra terelődnek a sorozatok. Esélyt sem adnak nekik.

Végignézve a polcomon 10 sorozatból maximum 1 az, amit be fogok tudni fejezni magyarul, mert minden része kijött. Jelenleg 104 sorozat fut a blogon. Ebből azért van már, ami befejezett sorozat, viszont a zöménél az az eset áll fent, hogy magyarul már folytathatatlan. Vegyük például a kedvencek közül Rob Thurman Cal Leandros sorozatát, vagy Janet Evanovichtól a Szingli fejvadászt. De ott van Richelle Meadtől a Vérvonalak sorozat, Rachel Caintől a Morganville-i vámpírok, Jasper Ffordetól a Thursday Next sorozat esetleg Karen Chancetól a Cassandra Palmer, Kim Harrisontól a Boszorkányfutam folytatásai stb... Igen, persze, most bárki mondhatja, hogy mert megszűntek a kiadók egyes sorozatoknál stb... De amíg működtek a kiadók, addig sem hasaltak rá, mintha nem lenne érdekük, hogy ha elkezdenek egy sorozatot, be is fejezzék. Tényleg lehetne rövidebb sorozatokat bevállalni, nem kell végtelenbe nyúló írásokkal bajlódni...

Bizonyára érzékelhető, hogy nem vagyok a kiadók berkeiben. Amit olvasóként látok az viszont az, hogy a kiadók reklámjai a legtöbb esetben el sem jutnak hozzám, mint olvasóhoz. Hiába vagyok feliratkozva millió meg egy hírlevélre, Facebook oldalra, és más platformokon is... Vannak kiadók, akiknek olyan mértékben lassan frissül az oldala, hogy akkor szembesülök egy-egy könyv megjelenésével, ha összefutok vele a könyvesboltban, vagy valaki megjegyzi, hogy "ezt olvastad már?" - és amikor annyit mondok, hogy még várok a magyar megjelenésre, furcsa reakciókat kapok, hogy "de hát már megjelent".

Amit a magyar kiadóknak sikerül elérni azzal, hogy felfüggesztik a sorozatokat:
- Az olvasók nem fognak sorozatköteteket venni, mert "úgysem lesz vége".
- Inkább nekiállnak angolul (angol nyelvleckék ösztönzésének legjobb módja).
- És ha már megtanulnak idegen nyelveken, miért érdekelné az olvasót az, hogy magyarul mit adnak ki? Hiszen angolul előbb hozzájut, mint ahogy magyarul kiadják, és sokkal jobban kinyílik a világ, elvégre bármit el tud olvasni.

Akik még témáznak:
PuPilla
Nima
Könyvvizsgálók




Folytatás...

2015. június 28.

Andrzej Sapkowski - Tündevér (Vaják 3.)

0 megjegyzés

Sok elindított sorozat után végre belevágtam a Vaják sorozat köteteinek olvasásába. Mint nálam az lenni szokott, nem feltétlenül az első kötettel történik meg a nyitás, így van ez ebben az esetben is, mikor azonnal az események közepébe vágok a harmadik kötettel. 

Mit is érdemes röviden tudni a Vaják sorozatról? Andrzej Sapkowski Łódź-ban született, vagyis származását tekintve lengyel. A Vaják sorozat nem az egyetlen, amelyben Ríviai Geralt nevével találkozhatunk. Akik szeretnek játszani, azoknak a The Witcher játékból lehet ismerős. A játéknak nemrég jelent meg a harmadik része, míg a könyv változatnak az ötödik kötetét most nyáron hozta ki a PlayOn kiadó. Jelenleg a sorozat összesen hét kötetes, és vannak hozzá kiegészítő novellák is.

De lássuk végre, mivel találkozhatunk a borító alatt. Mivel az előzményeket nem ismerem, így nem tudok arra hivatkozni, hogy az előző kötetekhez képest hol kapcsolódunk a történetbe. Egy egész érdekes felépítéssel találjuk magunkat szembe. Adott egy fő szál, mely alapján Ríviai Geralt, a vaják (mutáns szerzet), akinek az a feladata, hogy megvédje Cirit, a különleges gyermeket, a Meglepetést. A lánynak olyan képességei vannak, amelyek egészen elképesztőek. A vajákok között harcolni tanítják, majd megismerkedik a mágiával is...

A fő szál valahogy minden fejezetben érezhetően ott van a háttérben, mindennek az az oka, ugyanakkor mégis olyan érzetet hagy maga után a kötet, mintha önálló történetekből álló novelláskötet lenne, amiket csakis ez a fő szál tart egyben.

Ríviai Geralt
(Forrás és infó a játék 3. részéről: LFG.hu)
Roppantul tetszett ez a fajta megoldás, mert nem az kerül erőltetve a középpontba, hogy Geralt és Ciri utazgatnak, hanem sokkal tágabb teret imerhetünk meg. Részt veszünk egy tanácskozáson, ahol kimondják, mi legyen Ciri sorsa, láthatjuk Geraltot, aki le akar vadászni egy Rience nevű fickót (aki keresi Cirit, és aki végezni akarna Geralttal). De láthatjuk, ahogy Kökörcsint, a regélőt fenyegetik és információkat akarnak belőle kihúzni Geralt hollétével kapcsolatosan.

Megismerhetjük Yennefer, a varázslónő történetét is, milyen szálak fűzik Geralthoz, hogyan kapcsolódik be Ciri életébe. Megismerhetjük Triss Merigoldot, aki szintén Geralt múltjából keveredik elő, de szintén bekapcsolódik Ciri életébe. Mivel Geralt mindenáron meg akarja védeni a lányt, hiába ő a főszereplő, mégis Ciri körül forog mind az ő világa, mind mindenki másé.

Maga a regény bizonyos témákat meglehetősen humorosan kezel, ezzel oldva fel az egész történetet átszövő feszültséget. Az író ért hozzá, hogyan tartsa fent a figyelmet. Néha tényleges, néha pedig verbális csatákat láthatunk (utóbbinál inkább a politikai indíttatások, míg előbbinél a leszámolások a mérvadóak).

Lények tekintetében egyértelműen a tündék, a vajákok és a varázslók vitték a prímet, ugyanakkor néha találkozhatunk törpökkel is (egy fejezetben nekik is akad azért kiemelkedőbb szerep). Tetszett ez a faji diverzitás. Van itt tündék által vívott háború (a Mókus csapat lázadozásai), és annak bemutatása, hogy az emberek és más lények hogy tudnak, vagy hogy nem tudnak egymás mellett békében élni. Érdekes annak felvázolása, milyen lényeknek milyen szokásaik vannak, és ezzel hogyan egyeznek ki más fajok (vagy hogyan nem). Mennyire képesek összeegyeztetni a különböző lények a kulturális szokásaikat. A vajákkal, mint fajjal most találkoztam először. Meglehetősen érdekes, hogy valakik úgy jutnak előnyökhöz, hogy saját testüket eltorzítják, mutációs szereket vetnek be, hogy új képességekre tegyenek szert. Ezek az emberek már olyan félszerzetekké válnak, akiket felbérelhetnek különböző feladatokra, és akiknek a harc az életük.

A szereplőgárda meglehetősen széles skálán mozog. Rengeteg karaktert mozgat meg, és teszi ezt úgy, hogy teljesen mindegy, hány új arc bukkan fel, könnyedén beleillenek a képbe, és hamar megszokjuk a jelenlétüket. Gyorsan duzzad fel a szereplők száma, ez mégsem zavaró, és mindenki a helyére kerül. Nincs katyvasz, hogy ki kicsodának a kicsodájának a mije.
Akinek a további sorsalakulását várom, az nem más, mint Merigold és Yennefer. A két varázslónő egykor jó barát volt, ebben a kötetben viszont inkább elvannak egymás mellett annak tudatában, hogy a másik él (múltbeli események hatása). Most viszont kaptak egy újabb közös pontot (Ciri), aki által újra találkozhatnak majd, esetleg egy következő kötetben.

Összességében nézve ez egy olyan regény, amit minden igazi fantasy rajongónak tudok ajánlani, illetve a játék rajongói is bátran kézbe vehetik - illetve azok, akik még nem rajongói a játéknak, de azzá válhatnak. Mindenki részére van benne legalább egy olyan történet, amit megszerethet, és mindenki talál benne olyan figurát, aki közel áll hozzá.


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. június 23.

Emily Rodda - A Rém Hegység (Deltora Quest 5.)

0 megjegyzés

Ismét egy kötetnyi Deltora Quest. Mostanában azt hiszem ez az a sorozat, aminek minden kötete ugyanolyan: sablonos, sallangos, unalmas. Ha őszinték akarunk lenni: valami nem változik...

A trió tovább vándorol, immáron négy ékkő megvan már, és törtetnek előre a Rém Hegység felé, hogy meglegyen az ötödik. Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy hőseinket a kiszáradás fenyegeti, mikor találnak egy kis vizet egy figyelmeztető táblácskával. Mivel győz a szomjúság, hát isznak belőle, és különböző álmokat látnak.

Lief ébred meg először, és találkozik egy játékos kin-nel, gyermekkkorának regékből ismert alakjával. A kis teremtmény azonban bajba kerül, és Lief megkísérli kiszabadítani. Így kötnek jó barátságot a kinek népével, akikről mindenki azt hitte, hogy már régen kihaltak. A kinek elmesélik történetüket, hogyan űzettek le a hegyről, természetes élőhelyükről, és a kis csapat úgy dönt, behatol a gnómok által uralt erődbe, amely a hegyen van, és megszerzik az ötödik ékkövet, az Emeraldiszt.

Figyelmeztető tábla a könyvből.
Nem értem, miért kell ennyire görcsösen ragaszkodni még az ötödik kötetben is ahhoz a recepthez, ami már az első négy kötetnél sem vált be. Hőseink jönnek, valami bajba kerülnek, amiből véletlenek folytán kiszabadulnak, természetesen új barátokkal gyarapodva, aztán hárman nekimennek egy egész hadseregnek, ami közben esetlegesen megint találnak új barátokat, megszerzik a követ, és viszlát a következő kötetben...

Ez a sorozat még gyerekmesének is édes kevés. Adott mindig egy központi szörny, akit legyőzve hozzájutnak az újabb és újabb kövekhez. A fejüket is ritkán használják, a figyelmeztetések ellenére minden csapdába beletrappolnak. A karakterek nem hogy fejlődnek, stagnálnak, meg viszább lépdelnek.

Itt már Barda is úgy viselkedik, mintha tényleg két taknyos kölyökkel utazna együtt, akikre neki hú, de vigyázni kell. Ennek ellenére Lief az, aki noha forró fejű, mégis kihúzza őket a pácból. Hogy is van ez? Ugyanakkor Jázmin is sokszor segítette már ki őket, Barda ennek ellenére őt is leminősíti.

Nem tudok mit kezdeni ezzel a semmivel... Egyetlen momentum tetszett, ami az egyik figyelmeztető tábla volt, de azon is véletlenül találták meg a figyelmeztetést (lásd a fotón). Frappáns volt, ha megdönti az olvasó a könyvet, pontosan kirajzolódik a vonalakból az üzenet. A könyvben jócskán kisebb méretbe került bele, ezért tényleg csak vonalaknak látszik (a kinagyított képen már-már olvasható is a szöveg). Viszont a figyelmeztetést is a véletlennek köszönhetően veszik ki...

Összességében nézve nem is tudom, miért reménykedtem abban, hogy ez a kötetet izgalmasabb, érdekesebb vagy bármiben is másabb lesz, mint az előzmények. Ez a történet tényleg olyan, ami a képernyőn megállja a helyét (mint anime), de könyvként rém unalmas, egysikú, és elvesz egy-egy órákat más, szórakoztatóbb daraboktól...


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. június 18.

Veronica Roth - A beavatott (Divergent 1.)

0 megjegyzés

Már nagyon régen szerettem volna olvasni ezt a kötetet, és Kiruunak hála össze is jöhetett, úgyhogy a Divergent trilógiát ezennel elkezdem.

Ezúton is köszönöm a kötetet Kiruunak!

Azt kell mondjam, fogalmam sincs, hogy mit vártam ettől a könyvtől, de mindenképpen nagy terhet raktam rá. Olyan élményt szerettem volna újra, ami Az éhezők viadala esetében összejött. Amikor hajnali négykor könnyedén félre tudtam tenni a kötetet, mert nem foglalkoztatott az utolsó 100 oldal, akkor szembesültem vele, hogy ez nem ugyanaz...

Adott egy világ, ahol vannak Barátságosak, Bátrak, Önzetlenek, Műveltek, és Őszinték. Teljesen mindegy, hova születsz, 16 éves korodban úgyis te határozhatod meg, hogy szeretnél e abban a csoportban maradni, ahol a családod van, vagy változtatsz ezen. Beatricenak is meg kell hoznia a döntését. Az Önzetlen lánytól elvárják, hogy szürke ruhákat hordjon, mindig segítsen másoknak.

Viszont úgy dönt, hogy ő a Bátrak csoportját szeretné erősíteni, ami azzal jár, hogy nem ismeri a szokásaikat, így be kell illeszkednie. Innentől fogva a könyv fő jeligéje, hogy bátornak kell lenni, a csoport felülírja a vérségi szabályokat, tehát a lojalitás a csoportté.

Hősnőnk itt ismerkedik meg új barátaival, Allel, Willel és Christinával. Tris elkezd felszabadulni, és egyre inkább elszakadni az Önzetlenek túlszabályozott világától, és olyan új dolgokat csinál, amit Önzetlenként tilos volt.

Viszont őriz egy titkot. A szimulációját, amellyel meghatározzák, melyik csoportba illeszkedhetne leginkább, meghamisították, a lány ugyanis Elfajzott, ami veszélyes. Próbálja kideríteni, hogy mit jelent ez a szó egyáltalán, de nemigazán kap segítséget... csak akkor, amikor már túl késő...

Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de sem a könyvnek, sem a filmnek nem néztem utána. Nem láttam a film előzetesét sem, nehogy bármit is elspoilerezzen. Teljesen tiszta lappal tudtam nekikezdeni olvasni annak dacára, hogy már a film is bekerült tévébe, moziba, és egy ideig még a vízcsap is azt suttogta, hogy "divergent, divergent, divergent..."

Akartam olvasni valamit, ami végre teljesen lázba hoz, és ugyanolyan nagy hatással lesz, mint Az éhezők viadala. Sokat gondolkoztam rajta, miért sikerült olyan könnyen kiadnom a kötetet a kezemből. Maga a világa eléggé érdekes (lehetne), bár egyre többször lövik el az írók azt a puskaport, hogy az embereket bekategorizálják, csoportokra osztják, ezzel oldva meg egy újabb háború kitörését. Ezzel nem lenne gond, de ez így ebben a formában meglehetősen sántít. A tulajdonságok alapján akarják bekategorizálni az embereket. Annak tudatában viszont, hogy minden emberben megvan minden emberi tulajdonság, azért valljuk be, eléggé vicces az ötlet. Olyan, mintha holnap besorolnák az embereket horoszkópjegyeik alapján, és kijelentenék, hogy mivel te ilyen jegyű vagy, így vagy úgy nem dönthetsz adott szituációban. Többször hivatkoznak Istenre is, amit ha tovább vezetünk: az ember kiharcolta magának a szabad akaratot. Ha annyira hívők, miért törlik el az Úr tanait?

A főhősnőnk sem segít közelebb engedni a történethez. Kapunk egy zavarodott 16 éves lányt, aki néhány hét "szabályszegősdi" után (ellentmond anna, amire Önfeláldozóként nevelték, és dacol vele) olyan, mint G.I. Jane. Végül pedig Ramboként átverekszi magát mindenen, miközben a barátai és a családja hullanak, mint a legyek egy Chemotox kezelés után.

Szerelmi szál: igen, mint ilyen, ha már tinikről van szó, muszáj belezsúfolni egy szerelmi szálat... minimum! Viszont ez annyira sutára sikerül... Tehát adott a főhősnő, akit arra nevelnek, hogy nyilvánosan nem szabad kinyilvánítani az érzelmeket. A szüleit is csak nagy ritkán látta úgy, hogy egymáshoz mertek érni. A nyilvános csókolózás, ölelés vagy bármi más egyenesen megbotránkoztató volt a "népüknél". Átkerül a Bátrak barakkjába, ahol ezek a szabályok nem érvényesek. A lány épp csak pislant, már azonnal tudjuk, kivel lesz összeboronálva végül. Valamilyen szinten érthető, hogy a lány nem veszi észre, valamilyen szinten nem. A vicces az, hogy akárki környékezi meg, senkitől sem veszi a lapot. Az már más kérdés, hogy más esetben is többször el kell neki mondani dolgokat/ megmutatni, hogy felfogja. Az érzelmek kezelésének problematikája kötődhet a neveléséhez, de érdekes módon minden más szabályt sutba vág, csak ezt nem. A másik némileg szemöldökvonogatós epizód, hogy van egy fiú, aki szintén olyan szellemben nevelődött, mint a csaj, és nem sikerült átnevelni? Pedig arra nem is egy-két hónapjuk volt...

Egyéb tényezők: A regény sokszor pedzegeti a fiatalok közti erőszakot (nemi és fizikai bántalmazásost). Hopp, itt kiszúrnak egy szemet, hopp, ott letapogatnak egy lányt. Ez a téma mégis olyan, mintha teljesen normális lenne, hogy a nőket lehet molesztálni, és hogy ha bárkit bántanak, el kell tűrni, a másik fél nem bűnhődik meg érte, és az erőszaknak egyáltalán nincs szankciója. Ehhez képest mindent azzal magyaráznak, hogy azért, mert a Bátraknak bátornak kell lenniük. Tényleg nagy bátorság, hogy hárman kapnak el egy kislányt, meg hogy jóval nagyobb fizikai erejűt raknak össze párharcra egy jóval gyengébbel... és az is mennyire bátor, hogy valaki öngyilkos mer lenni...
A másik szélsőség a szeretet, ami mindenen átsegít. A csaj kijelenti, hogy nem lenne képes megölni másokat, inkább őt öljék meg, de a végén... tök mindegy, hogy ki állt eredetileg az ő oldalán, akihez nem fűződik érdeke, arra tojik rá, minek megkímélni? Bezzeg az ellenségei...

Összességében nézve kapunk egy elfogadható stílust, egy néhol vontatott történetet, egy olyan szerelmi szálat, aminek a résztvevői csak vonaglanak egymás mellett a nagy semmiért, majd kapunk egy olyan Rambo szereplőt a végére, aki hasonlít a Szakasz című filmben arra a karakterre, akit Charlie Sheen alakít (eleinte nyávog egy kört, majd elfogad, majd RAMBO-style). Nem lennék Tris "barátainak" a helyében, az egyszer biztos...


GR-ezők szerint:


A film előzetese:

Folytatás...

2015. június 16.

Jeff Kinney - Az utolsó szalmaszál (Egy Ropi naplója 3.)

0 megjegyzés


Anno, mikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni. Nem is az én korosztályomnak íródott, mégis szórakoztató, olykor vicces, és benne van minden, ami azzal függ össze, hogyan legyen az ember gyereke menő...

Legalábbis Greg azt hiszi, hogy ő a világ közepe, a legjobb ember az egész Földön, és ezt nem restelli elmondani nem egyszer a naplójának sem. Miután az édesanyjától kapott füzeteket teletöltötte, harmadik alkalommal is úgy döntött, naplóírásba kezd. Ezúttal egy fél évet láthatunk az életéből: milyen volt a szilveszter, kapunk némi emlékképet a gyerekkori mesékből, amiket hallott, Rowleyval csinálnak időkapszulát, elmegy a nagyival bingózni, nehogy leszidják otthon; beáll cserkésznek, hogy megússza a focit és a katonai iskolát, és még megannyi dolog történik Greggel.

Úgy szép az élet, ha zajlik - tartja a mondás, bár ezzel Greg nem biztos, hogy mindig egyetértene. Holly még mindig nem tud a létezéséről, miközben Rowley még mindig előbb kelti fel az emberek figyelmét, pedig mennyire ütődött már a srác. Elvégre olyan barátai vannak, akik jóval fiatalabbak nála...

Az alap koncepció a harmadik kötetben is ugyanaz: Greg még mindig eléggé menőnek érzi magát bárki máshoz képest, így minden jó, amit csinál, és ezzel párhuzamosan mindenki más csak féltékeny arra, amit ő csinál, és mindenki más csupán alacsonyabb szinten mozog, mint ő.

Érdekes élmény volt ismét angolul nekilátni egy könyvnek. Miután letettem, azért átszaladtam kicsit magyarul is, hogy lássam, ezúttal mennyivel másabb lett a magyar az eredetihez képest. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy mennyire más hangulata van eredeti nyelven olvasni a sorozat köteteit. Valahogy az angol változatban Greg sokkal lazábbnak tűnik, többször használ töltelék kifejezéseket.

A kötet elmaradhatatlan kellékei Greg apró kis rajzocskái, amik ezúttal nemigazán vettek meg maguknak. Nem voltak mulatságosak, kevesebb volt olyan, ami akárcsak mosolyt csalt volna az arcomra. Történeti szempontból ugyanez mondható el. Inkább egy amolyan mérlegnek tűnt a könyv, amiben tételesen listázza Greg, hogy hol pozitív, hol negatív dolog történt vele, és próbálja a mérleget valamelyik irányba billenteni. Persze jól esik neki a panaszkodás, és alig talál pozitívumot. Ezúttal kevesebb Rowleyt kapunk, mint eddig bármikor, viszont helyette jóval több ujjal mutogatást Manny, Rodrick, és a család többi tagja irányába. Olyan, mintha minden családtag csak azért élne, hogy Greg alá gyújtsanak. Az apuka nassolása, Rodrick állandó szívatása, Manny árulkodása, és az anyuka büntetései mellett azt gondolhatnánk, hogy tényleg mindenki Greg ellen esküdött össze. Az érem másik oldala, hogy néha azért jogos volt a két pont - még ha Greg megpróbálja elhitetni velünk, hogy nem, és csakis neki lehet igaza.

Összességében nézve pár órás kellemes kikapcsolódásnak még mindig ideális könyv, kicsit kiszakítja az embert a valóságból, újraértékelteti a helyzetet, és megtanítja, hogy nem feltétlenül panaszáradatnak kell lennie az életünknek, vannak, akik a semmiért is képesek picsogni, vagy bolhából elefántot csinálni...


GR-ezők szerint:



Könyv trailere:






Folytatás...

2015. június 11.

Vivien Holloway - A hóhér kötele (Winie Langton történetek 3.)

0 megjegyzés

Már azóta szeretném olvasni Winie harmadik történetét, mióta a kettest letettem. Igazán érdekes, és galád helyen lett elvágva a második kötet, úgyhogy szerintem nem voltam ezzel egyedül...

A kötet nem is hazudtolja meg magát. Noha az áll a középpontban, hogy Winie hogyan tengeti a börtönben a napjait, hogyan zajlik a tárgyalása, hogyan próbál kibújni a felelősség alól, kapunk egy új szálat. William szemszögét követve újabb tincs kerül a fonatba, és elindul általa a mellékszál egy másik irányba.

Ezúttal a cél nem csak az, hogy Winie elkerülje a hóhér kötelét, hanem az is, hogy Will végre megkaparintsa az áhitott gyűrűt, illetve versenyt fusson egy könyvért, ami igen értékes, és olyan dolgokat tartalmaz, ami a fiúnak feltétlenül tudnia kell. Arra, amit végül talál, egyáltalán nem számít, viszont minden zárnak van egy nyitja, így minden rejtélynek van megfejtése is.

(A kép forrása)
Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az írónőnek jól áll ez a stílus, és hozza azt, amit korábban is. Kezünkbe ad egy olyan könyvet, ahol alapelv az, hogy csak lazán... ad hozzá egy jó adag lendületet, és mire az ember észbe kapna, már nyúlna is a folytatásért. Ez a kisregény sorozat egyszerűen teli találat, nincs rajta mit ragozni. Mindig van miért izgulni főhősnőnkért, aki a legkilátástalanabb helyzetekben sem veszti el a hideg vérét...

"Ó, dehogynem. Csak igyekszem úgy tenni, hogy ne legyen szemtanúja." (53. old.)
Oh, tényleg. Viszont a szarkazmusát, és ezzel együtt a "humorérzékét" nem veszíti el.
"- Ezt most bóknak szántad?"  (53. old.)
Nem, valójában nem, hanem ez az igazság. Azt is mondhatnám, hogy: "Az ítélet jogerős." (109. old.)

A szereplők között találkozunk régi és új szereplőkkel, akiket azáltal, hogy Will szemszögéből is bemutatásra kerülnek, talán még jobb jellemzéssel ismerhetünk meg. A Langton család felépítése is kap egy külsős szemszöget, ami részben más megvilágításba helyezi őket. Valahogy elkezdtem megkedvelni Elvira Langtont (Winie édesanyja), aki olyan, mint Winie gondoskodóbb, nyugodtabb kiadása. Felbukkan ismét Tony, ami részünkről még egy kis bonyodalmat jelent, viszont ezúttal nem kavar akkora port, mint az előző részben, amit kicsit sajnáltam, de remélhetőleg a következő kötetben azért bepótolja ezt az aprócska mulasztását.

Összességében nézve a történet még mindig szórakoztató, lendületes, miközben az olvasó nyakára tekeredik a hóhér kötele, csak éppen nem felakasztja, hanem hozzákötözi a könyvhöz.

A negyedik kötet hamarosan megjelenik A tolvajok kézikönyve címmel.


A könyvet és a könyvheti élményeket ezúton is köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, és Vivien Hollowaynek!


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. június 10.

Könyvheti élménybeszámoló

2 megjegyzés

Miután kihevertem ezt a sokkhatásos hétvégét, gondoltam írok egy szösszenetet, hogy milyen is volt a könyvhét. Eléggé kavalkádos hétvégét sikerült összehozni, amiben volt fesztiválozás, rendőrség, napszúrás, allergia (?), és persze könyvheti látogatás...

Ami ebből a sok(k)ból egyedül lényeges, az a könyvheti élmények garmadája. Reggel azonnal első dolgunk volt lerohanni az Agave standját, ahol Tim Davys két könyvére azonnal lecsaptam, úgyhogy hamarosan jöhetnek a plüss állatok...

Elkezdve bóklászni a sorok között idén is megtaláltuk azt a standot, ami bázisként szolgált a nap folyamán: a Főnix Könyvműhely standját. Jelen voltunk D.-vel, ahogy egy kisfiú (Dani) elkezdett egy küldetést (ha elolvassa az Éghajó akadémia 1-et, ingyen megkapja). Valahogy rákeveredtem a képre éppen egy logisztikai művelet közepén tartva. Nem tudtam otthagyni a kiadó standját anélkül, hogy be ne szereztem volna egy Éghajó akadémia 2-es, illetve egy Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek könyvet (utóbbihoz még éppen kaptunk egy gyönyörű posztert is). 

Alig, hogy kipakoltam mindazon könyveket a standhoz, amiket amúgy is ott szerettem volna dedikáltatni, máris újra feltöltöttem a helyeket a táskámban, ugyanis becéloztuk a Delta Vision standját. Nagyon izgatottan vártam J. Goldenlane dedikálását, illetve Gaura Ágnes dedikálását. Két könyvet néztem ki magamnak a könyvheti listából, amik nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Az egyik Hernád Péter Hollóember című könyve volt, a másik (talán nem is annyira meglepő módon) J. Goldenlane-től a Napnak fénye. 

Innen is tovább libbenve a Galaktika standját látogattuk meg, ugyanis D. küldetése egy sci-fi könyv beszerzése volt, ahol egy WWW1 -gyel (Robert J. Sawyer) lett gazdagabb. Némi mászkálás után egyre másra bukkantak fel az ismerős arcok, így Blanka, Fummie, Shanara, Jeffi, Wee, Timus, Hankman, Csartak, Röfipingvin, Mazsidrazsi, Zsepi, Kutor, Sister, és még számtalan ismerős. Nem mindenkivel sikerült beszélni, de örültem már annak is, hogy találkoztunk.

A dedikálásokról:
Shanarával való találkozásomkor azonnal lenyúlta Brandon Hackett: Időutazás tegnapja című kötetemet, és nap közben azzal az újsággal hívott fel, hogy találkozzunk, mert sikerült a szerzővel egyeztetnie. A tavalyi könyvhét után olyan üzenet várt a kötetben, hogy... nem tudom szavakba önteni, hogy milyen érzés volt :).

Míg Shanara emigráltatta a könyvemet, addig Wee-t ostromoltuk keményen. A Pokoli teremtmények után az orra alá toltam két Winie Langton kötetet, egy Moirát, később még egy Moirát, meg még egy Winie kötetet.

Kicsapongás gyanánt idén sem hagyhattam ki Benyák Zoltánt a sorból, akinek végre sikerült beszereznem az utolsó hiányzó regényét (Kvartett), illetve a Pokoli teremtmények antológiában neki is van egy novellája. (Leírhatatlan találkozás volt.)

Ugyan nem volt mit dedikáltatnom Gaura Ágnessel, de jó volt vele (ha csak néhány szót is) váltani. Dedikálás helyett egy kéréssel érkeztem hozzá, amiről nem is árulnék el többet :). Kissé hihetetlen volt, hogy J. Goldenlane teljes életnagyságban a szemem előtt állt, úgyhogy alig hittem el, hogy vele is sikerülhet találkoznom. Egy rendkívüli dedikálás keretein belül minden meglevő kötetét elé pakoltam (közben néhány borítón megbotránkoztunk - Szélhámos és a varázsló? mióta lett a nőből szakállas fickó?). Többen szóltak nap közben, hogy nem szeretnének utánam kerülni a dedikálós sorban... nem is értem, miért... Miután még egy fotót is sikerült ellőni, visszacammogtunk a Főnix Könyvműhely standjához, és készíthettem képet Szélesi Sándorral is (idén nem okoztam csuklófájdalmat neki). Oh... és lekaptunk egy rohamosztagost is!

Azt hiszem, az idei könyvhét hasonlóképpen sok élménnyel zajlott, mint a tavalyi. Találkozhattam általam kedvelt írókkal (Brandon Hackettel sajnálom, hogy nem jött össze a találkozó), ismét láthattam a molyokat (ami ritka), és még olyan barátokat is, akik nem is molyok :).

Köszönöm az élményt a Főnix Könyvműhely standnál tevékenykedőknek, akik jó löketet adtak az egész naphoz, megalapozták a jó hangulatot, az íróknak, akik lehetővé tették, hogy legyen egy olyan antológiám, amiben minden novellaszerző letette a kézjegyét! Köszönöm Gaura Ágnesnek ezúton is mindent! Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatta a kérésemet! Köszönöm Shanarának az üzenet tolmácsolását, és a meglepetés szállítását! Zsepinek, hogy még mindig zsepis! Timusnak, hogy hozzájárult az izomlázamhoz! Külön köszönet Vivien Hollowaynek a türelméért! Köszönet mindenkinek, akik nélkül a nap nem jöhetett volna létre!

(Megj.: Képek a kötetekről később...)
Folytatás...

2015. június 4.

Jessie Blair - Lina és az ördög medalionja (Boszorkányszombat 1.)

0 megjegyzés

Valamikor régen, amikor Lénával sétálgattunk a Stadion előtt, akkor említette ennek a kötetnek a létezését. Mondta, hogy érdekesnek találta a WC-s lehúzós részt (itt kértem tőle némi részletezést). Egy könyvvadász túrám alkalmával került fel az olvasatlan polcomra ez a kötet, és most átkerült az olvasottakhoz...

Főhősünk Lina, aki nem jeleskedik abban, hogy elmondja a történetét (nem E/1-ben íródott). Ezt jó jelnek vettem, hiszen így több szálon futhatnak a cselekmények, az olvasó bármit láthat. Az igazság az, hogy ennél a könyvnél nemigazán működik, mert minden csattanót pontosan a több szálon futás lő le, és nem marad semmi rejtély, vagy izgalom.

Ifjúsági regényről van szó, ami azt jelenti, hogy nem én korosztályomnak íródott, de ha olyanok mellé állítom is a csatasorba, mint a Harry Potter, a Percy Jackson és az olimposziak, vagy akárcsak a Lidérc álmok iskolája... Ezek is földtől elrugaszkodott, varázsos diákokról szólnak, akiknek az életében mindig van valami rejtély. Gyerekként imádtam az ilyen történeteket pontosan azért, mert találgathattam, ki a rossz fiú, ki az áruló vagy éppen próbálhattam összerakni, mi miért történik.

Az elején remek indítást látunk, amikor Lina bekerül az új iskolai közegbe. Az ilyen regények esetében, mivel két féle világban kell főhősnőnknek helyt állnia, mind a két világot "konkretizálni" kell (határok, szabályok stb...) A varázsos világra nem helyeződik olyan szinten nagy súly, hogy látni lehessen, mégis mit jelent ebben a világban boszorkánynak lenni. Kapunk egy kis ízelítőt Lina és még néhány karakter múltjából, amikből összerakunk egy valamit. Maga a kötet első rész, tehát a folytatásokban ki lehetne fejteni Lina tanulásán keresztül, hogy mi mindenre jó a varázserő, de folytatás a kötetből nem került kiadásra.
Az ilyenkor szokásos "sulis intrikák" és csipkelődések sem jönnek át úgy, mint például a Vámpírakadémia köteteiben, ahol élesek az ellentétek, és körvonalazottak. Linát a semmiért utálják, meg kötnek bele. Tegyék, de ne ennyire erőltetetten.
Pentagramma
(Forrás: www.boreger.hu)

Tehát kapunk egy jó alaptörténeti ötletet (egy egészen lendületes stílussal), hogy néhány ember boszorkány, varázserejük van, amulettjeik vannak, stb. Valaki elkezd gyerekeket rabolni, és a suliban mindenkinek a figyelme egy irányba fordul. Ez eddig még jó is lenne, ha alig kevesebb, mint a könyv felénél nem lőnék le a poént, és csapnák agyon az egész történetet. Viszont a kivitelezés a felénél valahogy félresiklik. Onnantól kezdve egy merő kapkodás a könyv, a végén már olyanokról is kiderül, hogy boszorkák, akikről sejteni se lehetett (nem akarták, hogy Lina egyedül érezze magát, ezért fedeztek fel magukban varázserőt?). Véletlenül Lina találja meg az ördög medalionját, benne a gonosszal, aki a lány bizalmába akar férkőzni. A lánynak aztán olyan varázsereje lesz, ami túlnő azokon is, akik úgy nevelkedtek, hogy tudatában voltak/vannak a varázserejükkel, és még használni is tudják. Lina meg priccs-praccs, mindenhez ért. A medalion rabja egyébként azonnal levágja, hogy Lina kicsoda, és hol lakik stb. Nincs kifejtve, hogy honnan tudja, kicsoda Lina valójában.
A taxis jelenet egyszerűen nevetséges volt, ahogy a taxis hősködni próbált. Amint megjelentek a szülők a színen, valahogy sablonos leírásokká váltak a sorok, és a szülők inkább nevetséges káráló varjaknak tűntek, mint aggódó anyukáknak és apukáknak.

A csínyek... Az emberek látják, mik történnek, és még arra is racionális magyarázatot adnak, hogy az egyik gyerek szemtanúk előtt disznóvá kezd válni. Az sem gyanús senkinek, hogy Lina (aki egyébként minden helyzetben a saját nevén mutatkozik be) mindenhol ott van. Az meg, hogy Lina a végén olyant is tud, amit addig szinte senki más nem tudott...

Félreértés ne essék, nem akarom hasonlítgatni olyanokhoz, mint a Harry Potter, de ennek kötetnek még kellett volna egy kis idő, hogy kiforrjon. Ha kicsit komolyabban veszi a felnőtteket, és gyerekként kezeli a gyerekeket... ha a végén nem egy merő csapongás, és véletlenszerű ötletroham... Ha a sok ha ott nem lenne... 

Érdekesség, hogy az írónő zalai, ami nagyon ritka. A helyi hírlap online oldalán olvasható egy Jessie Blair interjú, ami szerintem nagyon érdekes. Elméletileg leadásra került a folytatás is, gyakorlatilag nem tudni, miért nem jelent meg...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. június 3.

Könyvheti nyalánkságok

0 megjegyzés


Ha június első hete, akkor nem szól másról, mint a könyvekről és a könyvhétről. Minden a könyvhéttől hangos. Mint minden évben, a legnagyobb hangsúlyt idén is a Vörösmarty tér (Bp.) kapja, és az ottani kirakodások, de nem szabad elfelejteni, hogy országos szinten több helyszínen (például megyeszékhelyeken) is különböző programokkal várják az érdeklődőket.

A kiadók már most meglepetésekkel készülnek az olvasók részére, néhol előjegyzési akciókkal, néhol könyvheti programokkal, és helyszíni ajándékokkal.

Idén több, mint 350 könyv megjelenésével számolhatunk, melyek közül biztosan mindenki talál olyant, ami érdekli. A HVG az oldalán közzétett egy cikket 11 általuk várt kötetről. Próbáltam összerakni egy listát azokból a kötetekből, amelyeknek a megjelenését vártam/várom, és amik felkerültek a kívánságlistámra.

Kiadónkénti könyvújdonságok, avagy kik miatt fog éhezni a zebrám az idei könyvhéten:

Delta Vision Kiadó gondozásában:
J. Goldenlane: Éjfél (újra kiadás)
J. Goldenlane: Napnak fénye
Hernád Péter: Hollóember

Agave Kiadó gondozásában:
Susanna Clarke: Hollókirály (újra kiadás)
Neil Gaiman: Felkavaró tartalom
Lev Grossman: A varázslók
Laurell K. Hamilton: Halálcsók

Ad Astra gondozásában:
2045 Harminc év múlva (sf antológia)
(Szerzők: Antal József, Benedek Szabolcs, Benyák Zoltán, Czinkóczi Krisztina, Gajdácsi László, Hernád Péter, S. Kolozsvári Zsófia, Kovács Attila, Mészáros András, Novák Gábor, Somogyi György, Sümegi Attila, Szalai-Kocsis Tamás, Trenka Csaba Gábor, Trux Béla, Valyon Tamás. Válogatta és szerkesztette: Szélesi Sándor)

Főnix Könyvműhely gondozásában:
Vivien Holloway: A hóhér kötele (Winie Langton történetek 3.)
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek (sp antológia)
(Szerzők: Holden Rose, Imre Viktória Anna, Peter Sanawad, Habony Gábor, Hudácskó Brigitta, Mickey Long, Benyák Zoltán, Bajkán László, Patrick J. Morrison, Vivien Holloway, Hertelendy Anna, A.M. Amaranth)

Könyvmolyképző Kiadó gondozásában:
Jeff Kinney: A nagy kiruccanás (Egy ropi naplója 9.)
Richard Castle: Dermesztő hőség (Nikki Heat 4.)

Helikon kiadó:
Lewis Carroll: Alice Csodaországban


Ti melyik könyvek megjelenését várjátok?
Folytatás...

2015. június 2.

Vivien Holloway - Moira, a szörnyeteg bennem (Morrighan 1.)

0 megjegyzés

Vivien Holloway a elindult a csúcs felé. Mindig érdekes az, hogy egy író honnan tart hová, és út közben mi az, amit úgy hagy maga után, mint Jancsi és Juliska a morzsákat az erdőben. Ebben az esetben az olvasó maga a madár, aki felcsipegeti ezeket a "morzsákat".
Vivien Holloway útja azért kalandos, mert sokszínű. Fiatalsága ellenére látványos fejlődésen megy át. Regénnyel vágott neki a könyves világnak, majd kisregénysorozata, novellái is kikerültek az asztalfiókból. A Pokoli szolgálat egy olyan nyitókötet volt, amelyben sokan bírálták, hogy túl nagy hangsúlyt fektet az érzelmekre, a főhőse szenvedéseinek ecsetelésére. Viszont pont azoktól a momentumoktól volt érdekes: képes megfogni az olvasókat? Winie Langton rövid történetei jócskán könnyedebb hangvételűek, főhőse pedig egy szeretelen, fiatal lány, aki tolvaj (ezúttal a fantasy helyett egy steampunk világban). Néha eszembe juttatja Goldenlane Thani karakterét, aki furmányos, és mindig abszurd helyzetekbe keveredik. Winie Langton és a meséi már úgy jutottak el hozzánk, hogy V.H.-re felfigyelt a Főnix Könyvműhely, akiknek a gondozásában kijött a Morrighan sorozat első kötete, a Moira. Így jutottunk el tehát napjainkig. 
Érdekesség, hogy a könyvhéten a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek steampunk antológiában többek között olvasható egy Vivien Holloway novella is.

Moira története hasonlóan borongós és sötét, mint a Pokoli szolgálat, viszont itt már sor kerül a feszültség oldására néhány csipkelődős párbeszéddel. Moira teljesen hétköznapi lány, egyébként zsaru (járőr), akinek egyik napról a másikra fenekestül felfordul az élete. A gyilkosságiak vezetője felkarolja (beveszi a gyilkosságiakhoz), miközben egy fura fickó beleköltöztet a testébe valamit. Ha a hétköznapi élet súlya nem lenne elég (apja beteg, az ex-pasija féltékenykedik), kap a nyakába egy egész legendát, ami életre kel.

Nem hittem volna, hogy ilyen nyuszi kerül elő a kalapból, de zseniális. Brit és ír mitológiai alkok elevenednek meg a könyvben, akik jelen korunkban burkoltan vívják tovább több ezer éves háborújukat. A szabályok ugyanazok, a világ rendje viszont más, és ehhez kell mind a druidáknak, mint a vatiknak alkalmazkodni. A gyilkosságot, amit a háború nevében tesznek, nem úgy kezelik, mint régen. A legenda szövésénél látszik az aprólékos, kidolgozott munka, amelyet vélhetően egy sor kutatás előzött meg. A legenda felvezetése, és Moira életébe történő beépítése igazán érdekes kanyarokat ad a történetnek.  

A történetben néha kapunk betekintést Morrighan életébe, néha Moiráéba (ebből többet), és ez a kettő pontos harmóniába kerül egymással. A történet nagyon aprólékosan van összerakva, és a legapróbb részletekre is odafigyelt az író. Egy-két helyen csúszik csak el a részletekben, viszont a végéig megmarad a nyugodt történetvezetés, mindennemű kapkodás nélkül. Mindennek megvan a maga helye és ideje (például elengedhetetlen kellék a kávé), és ez jól is van így. Néhol ugyan előfordul, hogy jelenetek igen hasonlóan ismétlődnek meg, viszont az ezeket követő sorok általában annyira sodróak, hogy mintegy déja vu élményként maradnak meg.

A szereplőgárda meglehetősen átlagos, minden karaktertípus képviselteti magát. Moira a kemény, független női hős, aki néha gyámoltalan kislánnyá válik. Logan a hős megmentő (néha hős, néha kemény) aki nekem a végén kicsit sok volt. Drake, a tudós, akinek minden válasz a birtokában van, és Lainn, aki a vezető.

Néhol olyan érzésem volt, mintha a Szépség és a szörnyeteg karaktereinek egy új történetét olvasnám, ami bevallom, egy kissé elfogulttá is tett a könyvvel kapcsolatban, mert szerettem a sorozatot.

Összességében nézve ez a könyv most kihúzott egy kisebb olvasási kátyúból, és már csak ezért is megérte elolvasni. Az utolsó sorok után azt kívántam, bárcsak már nyúlhatnék a folytatásért, de ez még sajnos várat magára...

Az írónő szombaton dedikál a Főnix Könyvműhely standjánál.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2015. június 1.

Elhagyott olvasási gógyi(?)

0 megjegyzés

Most, hogy jön a könyvhét, hogy végre szabadságon vagyok, és hogy minden körülmény ideális ahhoz, hogy olvassak... - Figyelem! Csipogáshalom következik! Gyenge idegzetűeknek, és olvasási válságot át nem élőknek nem ajánlott tartalom!

Szóval, az utóbbi hetekben feltűnt, hogy tök mindegy, mit olvasok, semmi sem tetszik. Egy-két könyv volt olyan csak, amire azt mondtam, hogy oké, elmegy, de semmi több. Aki rendszeresen olvassa a blogot láthatta, hogy 3-asnál jobb pontot alig sikerült adnom valamire is. Úgy érzem, kiégtem.

Múltkor beszélgettünk Shanarával és rájöttem, hogy nem találok mostanában "katarzist okozó" regényeket. Ezért bemenekültem a mesék világába, ahol nem kell, hogy nagyszabású legyen a sztori, legyen happy end (vagy ne), legyenek cuki szereplők, akik elmennek megküzdeni a nagy csúnya rossz fiúval, és kész. Aztán átnyargaltam vissza kicsit az ifjúsági/romantikus vonalra, hogy könnyed regényekkel vezessem magam vissza a komolyabb irányba, de se az Apám beájulna, se a Majd újra lesz nyár nem hozott olyan élményt, mint szerettem volna. Amire rátesz egy lapáttal, hogy a mesék közül is sikerült kifognom olyant, aminél már nagy akaraterő kellett hozzá, hogy ne csak átlapozzam az egészet...

Elkezdtem hát a magyarok irányába fordulni, hátha néhány kisregény visszaadja a hitet, hogy találok még olyan könyvet, amitől háromszor dobok hátast... Észreveszem, hogy a blog minősége is csökken, ahogy megy el a kedvem az olvasástól. Olyan szárazak a könyves posztjaim, mint az őszi falevelek: valaki csak rájuk néz, és már dől össze az egész. Biztosan sokan nézték már, mennyire gány, ami kikerült... egyszerűen nincs, ami inspiráljon ahhoz, hogy jó posztot írjak.

Bár, feltűnt egy kis reménycsillag a listán, amit már elkezdtem olvasni, és panasz szavam még nem sok akad rá... Ráadásul J. Goldenlane is visszatér. Elgondolkoztam rajta, hogy újra bele kellene vágnom a fantasy és sci-fi könyvek darálásába, mert ez a helyzet már tűrhetetlen.

Nyár, itt jövök! Könyvek, rettegjetek! (De előtte keresek nektek helyet a polcaimon...)
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger