Már akkor kinéztem magamnak ezt a könyvet, amikor még csak angolul létezett. Akkor még nem volt folytatása, csak szimplán egy kezdő kötet volt, évekkel ezelőtt...
Amikor megláttam, hogy kiadták magyarul úgy gondoltam, hogy szerzek belőle egy darabot. Viszont beelőztek, és megkaptam szülinapomra Lena-tól. Ezúton is köszönöm neki!
Őszintén szólva nem tudtam, mire számítsak. A több, mint 500 oldalas könyvek esetén azért félek sokszor belevágni az olvasásba arra gondolva mi lesz, ha valami iszonyat borzalmas olvasmányra bukkanok.
Ebben az esetben szerencsére szó sem volt nyögvenyelésről... Az alap koncepció már az első oldalaktól fogva megragadott. Képzeljünk el egy várost, ahol minden gyerek meséskönyveken nő fel. Honnan erednek a meséskönyvek? Senki sem tudja. A könyvesboltos is csak annyit tud, hogy néha megjelenik egy-egy példány új kötet az üzlete ajtaja előtt, majd több napra eltűnik, hogy ezeket lemásolja kézzel. Mikor kész, úgy viszik tőle, mintha ingyen adná...
A városban egyébként van átok. Négy évente eltűnik két gyerek. Lehet, hogy egyszerre két fiú, vagy két lány, vagy egy fiú, egy lány... Az emberek féltik gyermekeiket, hiszen azok, akik eltűnnek legközelebb a meséskönyvekben látják őket viszont valami történetben.
Sophie ábrándos lányka. Csinos, szőke hajú, aki a hercegét várja. Minden vágya az, hogy egyszer hercegnő legyen. Úgy gondolja, hogy jóságos, ezek mellett kiemelten fontos szerepet kap életében, hogyan néz ki. Mindenféle szépészeti praktikát bevet. Azt reméli, hogy a Gazgató majd őt fogja elvinni, és a Jók iskolájába juttatja, ahol minden álma valóra válhat...
Legjobb barátnője egy furcsa lány, akit mindenki (még a saját anyja is) boszorkánynak hisz, és egy temetőben lakik a macskájával. Agatha meglehetősen furcsa lány, aki szokatlan külsejével és szokásaival kissé elszigetelődik a többi embertől.
Amire senki nem számít az az, hogy a két lányt elrabolják (utóbbit éppen akkor, amikor meg akarja menteni Sophiet az árnyéktól), és Sophie tervei felborulnak... ugyanis a lány a Rosszak iskolájába kerül, ahonnan nagyonis kilóg. Akárcsak Agatha a Jók iskolájából.
Agatha |
Ez az ellentét adja igazság szerint az egész regény alapját. Bepillanthatunk abba, hogyan képzik a Jókat, milyen órákon kell részt venni a Rosszaknak, amik során felkészítik őket arra, hogyan küzdjenek majd egymás ellen, amikor elkezdik írni a meséjüket.
Ez a mesés hangulat az egész történetet átlengi, és némileg több, kisebb történet különíthető el a nagy egészen belül.
Az első történet során Agatha és Sophie valahogy be kell, hogy illeszkedjen a tőlük oly távol álló közösségekbe. Ez nehézségeket okoz, mert annyira kirínak a csoportjukból, ezért megoldást próbálnak keresni a problémára. Sophie legjobb ötlete a helycsere, de ez nem lehetséges...
A második történetszálat valahova oda tenném, hogy a lányok összefognak, és mindent elkövetnek egy csókért... Miután találkoznak azzal, aki a város átkáért felelős (az Iskolamester), elkezdődik a saját meséjük írása - ami rendkívüli, mert elsőéveseknek nem kezdődhet el megíródni a meséjük). Persze senki sem hisz nekik, nem is számít. A lányok egy csapatot alkotnak, hogy elérjék a közös célt: haza akarnak jutni Gavaldonba.
A harmadik történetet talán onnan számítanám, amikor Sophie és Agatha is elkezdik elfogadni a helyzetet, hogy abban az iskolában ragadtak, ahol. Hogy nem fognak hazajutni, mert már nem egy csapat, és elkezdődik a finálé, a Jó és Rossz harca.
A mesés körítés mögött igen komoly témákat boncolgat a kötet. Egyrészt, hogy milyen töréseket képesek a gyerekek egymásnak okozni. Agatha eszes lány, aki csúnyának érzi magát, önbizalmát ugyanis teljesen összetörték. Csak azért aggatnak rá mindenféle jelzőket, mert nem ismerik, nem is akarják megismerni, mert furcsa, mert nem hétköznapi, mert nem átlagos és kissé különc.
Sophie az abszolút ellentéte: sokat ad a külcsínre, a belbecs nemigazán érdekli. Ha letörik a körme, már nyávog. Teljesen irritáló és életképtelen karakter, aki Agatha nélkül nehezen boldogul, hisz ő az ész a csapatba. A magához való esze azért megvan. Folyamatosan hangoztatja, hogy ő milyen jó, de az olvasók érzik, hogy neki kell betölteni a negatív hősnő szerepét, akivel az ember nem szimpatizál.
A könyv egyik tanulsága az, hogy a felületesség becsapás, és ami igazán fontos, az az emberben van, nem pedig abban rejlik, hogy néz ki valaki. Agatha nézhet ki akármennyire rettenetesen, rengeteg jóság szorult belé, Sophie pedig nézhet ki akármilyen jól, nemigazán ismeri az empátia, a segítőkészség stb. szavakat. Tehát nem mindig azok a jók, akik annak látszanak...
A másik nagy tanulsága, hogy merjünk bízni önmagunkban. Ha valamit elhiszünk magunkról, azt a környezetünk is elhiszi rólunk - anélkül is, hogy kimondanánk. Agatha átverés áldozata lesz, de onnantól fogva valahogy mindenki másként néz rá, sokkal pozitívabban szemlélik, pedig semmi más nem változott, csak hogy bízik magában. Az önbizalma megváltoztatja a kisugárzását, és ez másoknak is feltűnik.
Az utolsó tanulság pedig az, hogy az embert nem lehet beskatulyázni. Mindenkiben van jó és rossz egyaránt, nem lehet ezt csak így elkülöníteni.
Maga a történet egyébként azért is érdekes, mert amikor azt hinnénk, ki fogjuk találni mi következik, van benne egy csavar... aztán még egy csavar. Az első egy-két csavar könnyedén kitalálható, de a finálénál levő két nagyobb csavarra szerintem nemigazán lehet számítani.
Összességében nézve közel 600 oldalnyi habos babos cukiság, hercegekről és hercegnőkről, galádokról és boszorkányokról. Ami egy kis extra, hogy rengeteg mesét beleszőnek a történetbe (például Hamupipőke, Hófehérke, Piroska és a farkas stb...), amiknek a főbb kellékei is megjelennek. A legnagyobb mesék hősei ugyanis itt példaképek, és ugyanúgy neveznek el róluk dolgokat, mint mondjunk hazánkban híres költőkről utcát, teret stb. Meséikben használt varázslataik és cselekedeteik precedenseket teremtenek, tanítják őket, míg tárgyaikat ereklyékként őrzik, mint múzeális értékeket.
Ha szeretnél egy mese részese lenni, elképzelni magad a gonosz banya vagy egy bajba jutott hercegnő helyébe, esetleg valami más bestia vagy herceg helyébe, akkor a Jók és Rosszak iskolájába iratkozz be még ma...
A mesés körítés mögött igen komoly témákat boncolgat a kötet. Egyrészt, hogy milyen töréseket képesek a gyerekek egymásnak okozni. Agatha eszes lány, aki csúnyának érzi magát, önbizalmát ugyanis teljesen összetörték. Csak azért aggatnak rá mindenféle jelzőket, mert nem ismerik, nem is akarják megismerni, mert furcsa, mert nem hétköznapi, mert nem átlagos és kissé különc.
Sophie az abszolút ellentéte: sokat ad a külcsínre, a belbecs nemigazán érdekli. Ha letörik a körme, már nyávog. Teljesen irritáló és életképtelen karakter, aki Agatha nélkül nehezen boldogul, hisz ő az ész a csapatba. A magához való esze azért megvan. Folyamatosan hangoztatja, hogy ő milyen jó, de az olvasók érzik, hogy neki kell betölteni a negatív hősnő szerepét, akivel az ember nem szimpatizál.
A könyv egyik tanulsága az, hogy a felületesség becsapás, és ami igazán fontos, az az emberben van, nem pedig abban rejlik, hogy néz ki valaki. Agatha nézhet ki akármennyire rettenetesen, rengeteg jóság szorult belé, Sophie pedig nézhet ki akármilyen jól, nemigazán ismeri az empátia, a segítőkészség stb. szavakat. Tehát nem mindig azok a jók, akik annak látszanak...
A másik nagy tanulsága, hogy merjünk bízni önmagunkban. Ha valamit elhiszünk magunkról, azt a környezetünk is elhiszi rólunk - anélkül is, hogy kimondanánk. Agatha átverés áldozata lesz, de onnantól fogva valahogy mindenki másként néz rá, sokkal pozitívabban szemlélik, pedig semmi más nem változott, csak hogy bízik magában. Az önbizalma megváltoztatja a kisugárzását, és ez másoknak is feltűnik.
Az utolsó tanulság pedig az, hogy az embert nem lehet beskatulyázni. Mindenkiben van jó és rossz egyaránt, nem lehet ezt csak így elkülöníteni.
Maga a történet egyébként azért is érdekes, mert amikor azt hinnénk, ki fogjuk találni mi következik, van benne egy csavar... aztán még egy csavar. Az első egy-két csavar könnyedén kitalálható, de a finálénál levő két nagyobb csavarra szerintem nemigazán lehet számítani.
Összességében nézve közel 600 oldalnyi habos babos cukiság, hercegekről és hercegnőkről, galádokról és boszorkányokról. Ami egy kis extra, hogy rengeteg mesét beleszőnek a történetbe (például Hamupipőke, Hófehérke, Piroska és a farkas stb...), amiknek a főbb kellékei is megjelennek. A legnagyobb mesék hősei ugyanis itt példaképek, és ugyanúgy neveznek el róluk dolgokat, mint mondjunk hazánkban híres költőkről utcát, teret stb. Meséikben használt varázslataik és cselekedeteik precedenseket teremtenek, tanítják őket, míg tárgyaikat ereklyékként őrzik, mint múzeális értékeket.
Ha szeretnél egy mese részese lenni, elképzelni magad a gonosz banya vagy egy bajba jutott hercegnő helyébe, esetleg valami más bestia vagy herceg helyébe, akkor a Jók és Rosszak iskolájába iratkozz be még ma...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése