Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2009. december 30.

Monika Feth - Az eperszedő

2 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Gigi hívta fel a figyelmemet a fülszövegre a Könymolyképző oldalán, és érdekesnek találtam a sztorit. Aztán jött a karácsony, és meglepinek megkaptam…

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Jette, Caro és Merle három barátnő egy albérletben. Iskolába járnak, és mindegyik lánynak megvan a maga története. Jette egy híres krimi írónő lánya, Caro egy magába zárkózott, szegény családból származó lány, míg Merle egy állatvédő aktivista (már ha lehet ezt mondani, mivel befogadnak kiszabadított állatokat a lakásba).
Éldegélnek, közben Jette többször is meglátogatja az édesanyját, és hoz tőle epret az eperültetvényről. Azonban egy gyilkos garázdálkodik a környéken, és az írónőben felélednek az anyai ösztönök, mivel a halottak fiatal lányok.
Kezdetét veszi a nyomozói munka. Mikor Caro összejön egy titokzatos férfival, majd Caro meghal, Jette magára vonja a gyilkos figyelmét azzal, hogy felszólal barátnője temetésén. A gyilkos úgy gondolja, hogy akkor kezdődjék a játék. El akarja érni, hogy Jette beleszeressen…


Vélemény:
Oké, ez nem egy olyan hipiszupi könyv, ami nálam a „többször is elolvasom” darabok közé tartozna. Gigi ettől várta az évezred legnagyobb sztoriját? Nekem annyira nem tetszett, mert: oké, váltogatja a nézőpontot, de ezzel együtt olyan időbeli csúsztatások is vannak, amik sokszor az agyamra mentek már. A történetben a szálak ezer felé ágaznak, és többször az írónő ide kap, oda kap, aztán megint ide, megint oda… Irritáló ez a szinte két oldalanként ugrálás. A történet jó lenne, de a mesélése szörnyű, és ez nem a stílus hibája, mert az tetszik.
Az időbeli csúsztatások, a Jette kontra gyilkos szerelmi szál nem jött be. Nincs benne meg az, hogy miért is szeret bele pontosan Jette a gyilkosba? Oké, helyes a pasi… Na és? Szerintem ezt lehetett volna még boncolgatni.
A nyomozós rész szintén ilyen volt. Naná, egy pár lány mindent megtalál, amit a rendőrök nem, mi? Jobban űzik az ipart, mint Sherlock Holmes… Ezt képtelen vagyok elhinni. Ráadásul ők találják meg a legfontosabb bizonyítékot, holott a rendőrök már áttúrták az egész szobát oda-vissza háromszor? Mese… mese… mese…

Oké, tudom, hogy ez csak egy könyv, egy fiktív történet, ami meg is történhetne, na de kérem, ennyire lebutítani egy nyomozót? Jah, és ha már a nyomozónál tartunk… Szerintem a nyomozó lehetne Nostradamus leszármazottja akár, mivel akármilyen megérzése van, minden bejön neki… Na de kérem… Mióta alkalmaznak a rendőrök látnokokat? Talán csak a Psych című sorozatban, meg a Mentalistában…



Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2009. december 29.

Laurell K. Hamilton - Egy sötét úr halála

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezt a könyvet kapkodva vettem a Kabala Könyvvásárlómmal. Kaptunk egy utalványt, berontottunk egy könyvesboltba, és levásároltuk egy lyukasóra alatt. Nekem ez a kötet jutott osztályrészül. Mielőtt azonban nekiálltam volna, hónapokig nézegettem. Az Anita Blake sorozat után pedig úgy gondoltam, hogy igen, ha Hamilton ennyi jót tud írni, akkor lássunk hozzá ehhez is.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Blaine és Elaine ikrek. Az egyik fiú, a másik lány. Különböznek egymástól. Blaine megérzi maga körül a dolgokat, az életet, és a halált. Elaine varázslónak született. Varázserejét azonban képtelen használni. Látomásai támadnak, és ezek majdnem felemésztik. Egy olyan házban lakik, ahol a legnagyobb fejes egy mágusvadász. A férfi azonban mégis hajlandó magához fogadni egy igazi, kiképzett mágust, hogy Elainet kiképezze, mielőtt a lányt megöli a saját ereje. Bár nem nézi jó szemmel, azért csak tűr és tűr, és bár mágusvadász elviseli a varázslatot az otthonában. Közben a csapat küldetést kap, és útra kell kelniük. Az ikrek persze nem vállnak el egymástól, így megy az egész brigád: a mágusvadász, a felesége, az ikrek, a mágus, és egy Konrád nevű férfi, akibe Elaine szerelmes, és aki egyébként gyógyító, harcos, és meghalt a felesége, ami miatt magába zárkózott, és nem nyílik ki senki felé. Egy gonosz mágia zombivá változtatta egy falu lakóit, akik közül már csak kevesen maradtak életben. Azok az emberek pedig házaikba bujkálnak. Míg a faluig eljutnak, az is kalandos, de az igazi kalandok csak ezután kezdődnek…

Vélemény:
A történet elején nem értettem, miről van szó, vagy miért lesz fontos a látogatás az öreg dalnoknál. A történet alatt megértettem, és az utolsó fejezetnél csak néztem. Hamiltontól az Anita Blake után nem ezt várná az ember befejezésnek, úgyhogy ez egy hatalmas fordulat volt, amin kicsit nevetnem is kellett, hogy bakker, erre nem is gondoltam, hogy így ér véget a történet. Ez a fordulat nagyon tetszett pont azért, mert nem ezt vártam, és tényleg van eleje és vége a történetnek. Na de a közepéről: nekem a párbeszédek kicsit túlontúl erőltetettek voltak helyenként. Talán a filmes klisék miatt, de imitt-amott még a cselekmény is vontatott, erőltetett volt. A harcolós jelenetek nem hasonlítottak az Anita Blake sorozatos harcolós jelenetekhez, csak egy csöppet. Azért láttam hasonlóságokat, de a két mű koránt sem összehasonlítható, mert teljesen más témát boncolgatnak. A testvérek kapcsolata nekem kicsit különös volt. A lánynak miért van nagyobb ereje, mint a fiúnak? A srác miért nem lett mágus? Az oké, hogy ikrekhez méltón megérzik egymás nyavalyáit, de akkor is… Más, ami tetszett az a stílus, és a leírások. Még mindig szépek, és igazi Hamiltonos leírás. A karakterek kidolgozottak annak ellenére is, hogy nem egy hú de hosszú könyvről van szó, és végig hűek önmagukhoz (nincs az, hogy az egyik karakter az elején kisangyal a végén meg csak ördög stb…) Végig olyanok, amilyeneknek először láttuk őket, ahhoz mérten cselekszenek. Ha lehet azt mondani, akit legjobban bírtam az Konrád volt, a depressziós gyógyító, aki nem veszi észre a lány füstjeleit. A végén kicsit sajnáltam őt, de hát ahogy mondani szoktam: I. J. (magyarázatot csak levélben adok erre a rövidítésre)
Összességében jó könyv, és bár a Ravenloft sorozat tagja, szerintem lezárt, kerek egész, mondjon bárki bármit. A történetnek nincs függő vége (annyira nem éreztem rajta a függő véget…), és az olvasó mégis tovább gondolhatja, hogy vajon mi történik ezek után a hőseinkkel…

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. december 24.

C.S.Lewis - A ló és a kis gazdája (Narnia Krónikái 3)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Karácsony... Azért mindenki érzi a hangulatot... Hogy ismét kicsit gyerek lehessek, elkezdtem este lefekvés előtt elolvasni... Mert gyereknek lenni lássuk be: jó dolog :)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Bree egy beszélő narniai lovacska. Elhurcolták, és csatalovat csináltak belőle. Egy szép napon azonban találkozik Shastával, a fiúval, aki egy nevelőapával él (úgy találta a férfi, magához vette, sanyarú sorsot adott a kölöknek, és dolgoztatja, és kínozza úgyhogy a szokásos...) és mikor egy harcos feléjük vetül, a fiú szóba keveredik Breevel. Együtt megszöknek, hogy eljuthassanak Narniába (a jobb sors reményében).
Út közben találkoznak Hwinnel, aki szintén narniai beszélő paci, meg a gazdájával Aravisszal (ő megy egy lány). Így négyesben megindulnak Narnia felé remélve, hogy jó sorsuk lesz.
Útjuk során azonban oroszlántámadások, üldözés, sivatag és miegymás téved az útjukba. Sőt, még egy egész hadsereggel is szembe kell szállniuk... Hogy mi lesz ezután... Olvassa el mindenki maga ;)

Vélemény:
Kezdjük azzal, hogy lepontozom. Miért pontozom le? A történet olyan, mint amilyennek egy mesének lennie kell, de! Ami nem tetszett, az maga Aslan (ahogy felbukkan, amit tesz stb...), és az, hogy sok helyütt úgy nyújtja az író a történetet, mint a rétest szokás, és le lehetne írni kb. öt sorban, hogy mit akar. Az ilyen részeknél majdnem elaludtam. Oké, hogy fáradt voltam, de azokon nem történt semmi lényeges, és már háromszázszor kivesézték, hogy igen, ez itt van, és így lesz, és akkor, mikor már két szereplő beszélt róla, utána még egy harmadik is nekiállta elmondani ugyanazt, csak pepitában...
Szerintem egy értelmes kisgyerek is felfogja az első két szereplő elmondásai alapján, fölösleges a harmadiknak is...
Más: tetszett, hogy mesés a történet. Talán még meseszerűbb, mint az eddigiek. Jó sok véletlen, mint ahogy a mesékben szokás. Sok véletlen, szerencse, és minden, aminek csak segítenie kell a főhőseinket. Igaz, a környezet és a tájak eltérnek egy szokványos meséétől, de hát ez Lewis Narnia világa... Itt semmi sem olyan, mint másutt...
Oké, az Aslanos rész még mindig nem tetszik... Lehet, hogy igaza volt, de ez azért durva...
Összességében nem rossz olvasmány kisgyerekeknek esti mese gyanánt (bár pár részt ha én mesélném, kihagynék...)

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2009. december 23.

Christopher Moore - Mocskos meló

4 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ohentibi
(aki nem mellékesen szintén könyves blogger) ajánlotta nekem ezt a kötetet, majd az író többi könyvét is. Arra gondoltam, hogy valahonnan összeszedem a kötetet, csak egy volt a gond: nem találtam sehol. Mindenhol Moore újabb köteteivel szembesültem, és a régieket nem leletem sehol... Aztán egy nap hívás érkezett a kedvenc (na jó, az egyetlen) Könyves Kabalámtól, aki azt mondta: be akar szerezni egy Eclipset, és kell neki valaki, aki még szeretne könyvet... Hozzávágtam a szerzőt, a címet, és pár nappal később kézbe foghattam e gyönyörű kincset...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Charlei egy mindennapi pasas. Kedvese éppen gyermeket vár. Születik is egy kislánya, csak egy a baj: a nő meghal a szülés után. Charlei egy idegent lát kedvese halálos ágyánál, és nem tudja, hogy az kicsoda. Senki más nem látta, csak ő.
Charlei ez után elveszti önmagát. Kislányával együtt bezárkózik a lakásába. Még az Asher használtholmik nevű boltjába sem hajlandó betenni a lábát. Aztán végül mégis sikerül kirángatni a lakás magányából, és kezdődnek a furcsaságok. Charlei izzó dolgokat lát, és mindenről azt hiszi, hogy radioaktív.
Kiderül róla, hogy ő amolyan lélekbegyűjtő. Haldokló emberek házaiba hatol be, hogy elhozzon onnan ún. "lélekedényeket".
Charleinak van két alkalmazottja a boltban: egy góth lány, és egy egykori rendőr. A lány azt mondja, hogy Charleinak még a halálból is sikerült kiszívnia a klasszságot, míg a leszerelt rendőr arra gyanakszik, hogy Charlei valami törvénytelenbe keveredett. (Közben Charlie ugyanezt hiszi az ex-rendőrről).
Rengeteg komikus helyzet, vicces szituáció, érdekes szereplő várja az olvasókat, és halálra fogják magukat röhögni... (Reméljük nem Charlei jön el a lélekedényért XD )

Vélemény:
Aki nem fekszik ki a borítótól, az a könyvtől biztos padlót fog. Moore megtalálta az egyensúlyt a ríkató és a nevetve sírós részek között. A szomorú részeket humor váltja fel, és teszi ezt mesterien. Ahogy megmutatja, hogy a szomorú dolgokban is ott a vidámság, és fordítva... Teljesen kész voltam, mikor leraktam a kötetet. Charlei tényleg olyan tipikusan "hülye" karakter (magyarul: ostoba, buta, naiv stb...). Szerintem az olvasóknak előbb leesik a szitu, mint neki, de ezt nem bánjuk, mert annyi vicces részt szül az egész. A másik a testvére (aki nem tudom, hogy húg, vagy nővér, mert a könyvben van így is és úgy is), aki amellett, hogy a lányokat szereti és "alfa" a családban, jobban állnak neki Charlei öltönyei, mint Charleinak.
A "bétahím" -ezés megint egy olyan szál volt a könyvben, ami állati vicces volt. Akkor a szomszédasszonyok, akik vigyáztak Charlei kislányára szintén XD A humort végig megtartotta, és ezt szintén pozitívumnak találtam.
A kedvencem a góth lány volt, akinek eszméletlen beszólásai voltak XD
Nem is lehet mit hozzátenni ehhez. Mindenki olvassa el! Úgy az igazi az élmény :)
Köszönöm az ajánlást Ohentibi-nek! Tényleg nagyon jó kötet volt :)

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. december 7.

Jennifer Rardin - Harapnivaló (Jaz Parks 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Antikban járva egy kupac tetején találtam két érdekes könyvet. Körbenéztem, hátha ott van valamelyik polc mögött a Kabala könyvvásárlóm, és megdöbbenésemre nem volt ott. Az egyik a Harapnivaló volt, úgyhogy mind a kettőt megvettem (a másikról majd később írok, ha kivégeztem).

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Jasmine Parks, aki rosszfiúkat kapcsol le. Magányosan melózik, fukar főnökét bosszantja, hogy minden kocsit összetör, és a végén mindig ő fizet.
A cég nagy és erős vámpír ügynöke Vayl társat akar magának (munka ügyben), és valamiért Jasminet választja ki maga mellé. A lány azért megy bele, hogy megtudja, mit akar tőle Vyal.
Azonban a furcsa események egyre jobb csapattá varázsolják őket. Valaki el akarja őket tenni láb alól, mert a levesükbe köptek/köphetnek. Meg akarják mérgezni Vyalt a véradagjai által, aztán jönnek a hajtó gyilkosok. Jaz nappal nyomoz, és őrzi (alvó vámpír) társát, míg este beszámol neki a fejleményekről.
A múlt árnyai azonban minkét főhősünknél kísértenek. Vayl múltjából felbukkan a felesége, akinek az kell, amit Vayl adott Jasmine-nek. Jazt folyton a katonás múltja üldözi, a társai halálával, és a testvére emlékével. Ez mellett ott van a beteg apja, akivel a lánytesója nehezen birkózik meg, mert az öreg makacs.
Jaz nem bízhat senkiben, ezért csak akkor kér segítséget és attól, akiben nagyon bízik. Arra gyanakszik, hogy az ügynökségen belül követheti el valaki ellenük a merényleteket. De miért? Mi van a háttérben?

Vélemény:
Először az jutott eszembe, hogy hú, ez tiszta Anita Blake, csak itt a csaj nem kelt fel halottakat, hipiszupi kütyüi vannak, és ugyanolyan főnöke, mint Anitának. Oké, Anitának nem vámpír a társa, de kb. ugyanazt csinálják. Lányok, nyomoznak, fukar a főnök, aki folyton cseszegeti őket stb...
Sok a hasonlóság, ezért bátorkodom én is összehasonlítani őket. Érdekes történet, tetszik a nyomozós szál. Imitt-amott nekem a múltbeli izék már sokak voltak (ezért -1 p), de egyébként izgalmas, érdekes, ahogy eljutnak a tettesig...
Egyik szereplő sem fogott meg annyira, hogy azt mondjam, hú, a kedvencem ő, de ha valakit ki kell emelnem, az Vyal, aki tényleg igazi vámpír. Csakúgy, mint Bones, róla is elhiszem, hogy sokat élt, meg bölcs, meg miegymás... Tetszik benne, hogy nyugodt, higgadt karakter, és hogy sokat tud. Azért a csaj is logikázik, meg agyal, de néha túl sokat is. (Egyébként Jaz szemszögéből látjuk a cselekményeket).
Tudom ajánlani a kötetet a vámpírfanoknak, és a krimikedvelőknek.

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. november 30.

Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz (Cat és Bones 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az egyik nagy könyvesbolt online oldalán kirakták a főoldalra, nagy beharangozással, hogy hú, tök jó, vedd és olvasd!
Már megint egy ócska vámpíros könyv, mikor unják meg? - gondoltam én. Aztán valahogy elő került erről a könyvről a szó, mikor beszélgettünk Gigivel... Gigivel, akinek sikerül mindig elérnie, hogy a minimális kíváncsisági szintem mindig a maximális fölé ugorjon, és gyorsan belevetettem magam az olvasásba...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Cat egy átlagos lánynak lenne nevezhető, ha félig vámpír, félig ember létére nem vámpírokat öldökölne bosszúból. Anyja hagyja ezt, és Cat azért csinálja, hogy örömet okozzon a nőnek. Ugyanis apja vámpír, aki csak legyártotta őt, és otthagyta az anyját, aki azóta is a szüleivel él. Szóval Cat, az anyja, meg a nagyszülei laknak egy házikóban.
Egy szép napon a lány azonban rossz vámpírral kezd ki. A pasas átrázza a lányt, aki át akarta rázni a vámpírt. Bonesnak hívják a vámpírt, aki egyességet ajánl a lánynak: dolgozzanak össze, és tegyenek el több vámpírt láb alól az ibolyák alatton túlra. A lány kénytelen beleegyezni, ugyanis ez nem igazi ajánlat, hanem fenyegetés Bones részéről, aki másképpen kinyírná a lányt...
Bones egyedi tervet dolgoz ki rá, hogyan készítse fel a lányt. Először is igyekszik az öltözetét úgy kialakítani, hogy a lány (elnézést a szóhasználatért) kurvának látszódjon, majd felkészíti a trágár és "piszkos" szavak elviselésére, és ezek mellett Cat kap fizikai kiképzést is. A lány megtanulja elcsavarni a vámpírok fejét, hogy aztán Bones segítségével kivégezhessék őket. Bones ugyanis vámpír, aki vámpírfejvadász (szal a saját fajtáját gyilkolássza).
Persze a páros nagyon összemelegszik, és egymásba habarodnak. Miért is gond ez? Ha Cat anyja ezt megtudja, akkor a csaj nagyobb bajba keveredik, mintha egy egész vámpírhorda akarna lecsapni rá... És a dolgok koránt sem ilyen egyszerűek. Catre felfigyelnek mások is, akik be akarják sorozni a soraikba. A lány életveszélybe kerül, akárcsak a többiek a közelében... De persze ott van Bones, akivel szintén kell kezdeni valamit...

Vélemény:
Szerintem első kötethez híven eddig jó a történet. Imitt-amott +18 -as, de attól még jó. Izgalmas, érdekes, szórakoztató. Bones tényleg olyan, mint amilyennek egy vámpírnak lennie kéne. Meglátszik rajta, hogy már több évet megélt, mint egy normál ember. Módszeres és nem hétköznapi...
A románcos részek nem szorították a háttérbe a nyomozós, "kapjuk el a vámpírokat" részeket. Az akciók kidolgozása is tetszett. Pontosan megszerkesztettek, és precízek.
A végén nagyon sajnáltam Bonest, de már olvastam a folytatás fülszövegét, úgyhogy ez már annyira nem számít XD Kíváncsi leszek arra, hogy hova fog fajulni ez a sorozat, sikerül e elrontani valahogyan. A nagy differenciák azért meglátszanak a két főhős között, és persze főhősnőnk itt is választás elé kényszerül.
Cat meséli el a sztorit, így látjuk, hogy mi játszódik a fejében, és helyenként mégsem. Ez pedig csak érdekessé tette a történetet, hogy a végén tudtuk meg, hogy mit miért csinált :) Ez tetszett benne még, mert ez tette néhol kiszámíthatóan kiszámíthatatlanná a történetet (tényleg azért csinálta, amiért gondoltam, hogy csinálja? stb...)
Szóval ezt is ajánlani tudom, de néhol a szöveg és a cselekmény miatt +18 -as...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. november 27.

Richelle Mead - Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Semmi extra. A vámpíroktól üldözötten megadtam magam neki, mikor megláttam. Na jó, a teljes sztori úgy volt, hogy elutaztam, és míg vártam a taximra egy pláza parkolójában, nem volt jobb dolgom, így beugrottam a könyvesboltba. Ekkor találkoztam a könyvvel. Már olvastam neten a fülszöveget, és attól tartottam, hogy olyan, mint az Éjszaka háza. Aztán beleolvastam a boltban, és láss csodát...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Rose, aki egy dampyr, és a barátnője, Lissa, aki meg egy mora. A dampyrok testőrök, akik a morákra (élő vámpírok varázserővel, akik némileg elviselik a napfényt, de nagy mértékben nem, vérrel és emberi táplálékkal tartják fent magukat és varázserejüket, amivel a 4 elem valamelyikét irányítják nem használják támadásra) azért, hogy ne halljon ki a fajtájuk, meg szerintem azért is, hogy ne otthon kelljen kötögetniük. Mitől kell megvédeni a dampyrokat? Nem, nem a naptól való leégés ellen, és nem futkoznak a morák után a legnagyobb faktorszámú naptejjel... A strigák ellen a morák helyett a dampyrok veszik fel a versenyt. Striga: halott vámpír, akik egyáltalán nem mehetnek napra, nincs varázserejük, azzá válnak, vagy önként vállalják a strigaságot, vagy azzá teszik őket. Morából lehet strigát csinálni, vagy morából strigává válni, ezért vigyáznak a dampyrok oly nagyon a morákra, hogy ne legyen strigák... (akik meg egy az egyben vérrel táplálkoznak).
Lissa és Rose elszöktek a Szent Vlagyimir akadémiáról, de elkapják őket, és visszahurcolják. Ez után folytatniuk kell a tanulmányaikat (lakat alatt). A történtet Rose szemszögéből látjuk, akit egy Dimitrij nevű orosz dampyr kezd el kiképezni, hogy felzárkóztassa a társaihoz. Rosenak különleges kapcsolata van Lissával, mivel érzi amit a lány, és látja is, amit a lány (ha akarja, de néha csak úgy megtörténik).
Ez sokszor bizonyul hasznosnak, de néha Lissa számára idegesítő. Rose azért teper, hogy egy szép napon barátnője védelmezője lehessen, úgyhogy keményen edz.
Persze megvan a szokásos iskolai klikkesedés, a nemes vérű morák és az általuk kissé lenézett dampyrok közti ellentét, a tanulás, a pasizás, és persze némi bulizás.
Közben Rose ki akarja deríteni, mi volt az egyik eltűnt tanáruk titka, és fényt derít sok mindenre. Ki vadászik Lissára? Miért? Hogy maradt életben Rose egy halálos baleset után stb...

Vélemény:
Kiszámítható kötet... Oké, manapság melyik könyv nem az? Mégis a stílusa, a mesélése tetszett. A kedvencem a kissé "kőagy őrnagyos" Dimitrij volt XD, és ahogy Rose cukkolta.
Minden szereplőnek van megható háttere (mert már miért ne legyen?). Rose elmesélése ezerte jobb, mint Zoey fejbeli gondolatai. Bár Rose is szerelmes lesz, azért nem felejti el azt, hogy körülötte is van világ, és más dolgok is, amire figyelnie kell (mint például legjobb barátnője testi épsége).
A romantikus szál, ami Rose és a kiválasztottja között van érdekes, és szerintem jól összehozta az írónő. Nem úgy mutatja be, hogy hú, ez szerelem első látásra, hanem fokozatosan bontakozik ki az egész, és ez tetszett benne. Mindig egy-egy apró dologgal mozdítja előre.
A végén az utolsó "akciójelenetnél" tudom, hogy a cél az volt, hogy lerántsa a leplet valakiről, de akkor is, szerintem ráért volna a második kötetben, vagy valami más módon is összehozhatta volna. Mivel ez egyéni szocproblémám, nem vonok le pontot, mert összességében nagyon jó könyv, és várom a folytatást...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. november 26.

P.C.Cast + Kristin Cast - Elárulva (Éjszaka háza 2)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Kötelező kötet az első után. Annyit röhögtem az elsőn, hogy reméltem, ez legalább annyira muris lesz. A magas mércét megütő hülyeség ugyanis totálisan szórakoztató tud lenni számomra...
Gigi, nem ajánlom az olvasást! Még szüksége van rád a világnak, és nem éri meg a kockázatot!!! (az én eszem meg már amúgy is elment, úgyhogy már mindegy...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Z. élete tovább folyik megszokott medrében az Éjszaka Házikójában. Pasija, Erik egy verseny miatt nincs a suliban, és Z. nem tudja magát elfoglalni. Ő lett az új vezetője a Sötétség Fiainak és Lányainak, és dolgozgat is az új koncepción, meg nem is...
Hála Aphroditénak meghiúsul egy halálos kimenetelű baleset, amiben meghalt volna Redbird nagyi. Z. elkezd barátkozni a lánnyal, de nem viszi túlzásba.
Közben még mindig a nyakára jár a volt pasija Heath, ezek mellett megtetszik neki az egyik tanára is, a híres vámpírköltő. Hű, mi lesz itt...
Egyedül Eriket sajnálom, aki nem tud róla, hogy Z. már elkezdte gyűjtögetni a háremét...
Közben gyilkosságok történnek az Éjszaka háza környékén. Zoey ismerőseit valaki mészárolni kezdi, és a rendőrség kivallatja a lányt, hogy mit tud (a fülszövegben azt írták, hogy őt gyanúsítják... nem iiiiss... *durcizik*)
Közben azért megjön Erik, és Z. -t kísérti egy első kötetbeli élmény, ráadásul az egyik barátját elragadja a nagy, és csúnya halál... Mindenki meg van törve, de nem sokáig, mert rájönnek az igazságra, és kiderül, ki árult el kit, meg ilyenek...

Vélemény:
Ez a regény olyan volt, mintha Zoey már unná, hogy ő a főszereplő XD Azt hiszem emigrálni fog a következő kötetből, hogy valahol másutt új történet részese lehessen, mert már ki lehet bukva a saját hülyeségén is.
Ahogy elmeséli a saját sztoriját, egyáltalán nem hiszem el, hogy valós lenne. Képtelen vagyok átérezni a lány helyzetét, nem tudom beleképzelni magam a történetbe. Az "elhiszem, hogy valós" -t úgy kell érteni, hogy például ahogy Caliban az Éjvilágból elmesélte a saját históriáját, azt úgy tette, hogy elhittem, akár valós is lehetne (a realitás talaján lépkedve persze tudjuk, hogy csak fikció, de annyira bele tudtam élni magam a szereplő helyzetébe, hogy felmerült bennem egy "mintha ott lennék, mintha valóság lehetne" stb...) Aki ezek után nem érti, nem érdekes...
A jellemtelen karakterek csokrát csak növelik Casték, mert jön Jack. Zoey még mindig ribancozik, holott ő a legnagyobb köztük: immáron három emberkére vetett szemet... Aki csak ránéz a másik nem képviselői közül (és az illető nem olyan, mint Damien, hogy a pasikhoz vonzódik pasi létére), arról azonnal azt képzeli, hogy tetszik neki (mármint Z a pasiknak). Vagy egoista a csaj, vagy tökéletesnek hiszi magát, vagy még mindig Mary Sue (alias tökéletes karakter)
Na és ez a történet? Neee... A Castok olyanok, mint Rowling: nem mer hozzányúlni a karaktereihez (magyarul: nem akarja leöldösni őket), de ha egyszer belejönnek, akkor biztos kiirtják a fél szereplőgárdát, amit összehordtak...
A második kötet végén van egy kis előzetes a harmadik kötetből, és azt kell mondanom, hogy fogok itt még sikítani is, mikor a hülyeség tovább kínoz XD
Most bárki jogosan kérdezheti: akkor miért olvasom, ha csak fikázni tudom? A leírások még mindig szépek, de kíváncsi vagyok, egy rossz regényt hogy lehet még jobban lerontani, hogy meddig csökkenhet még a szellemi színvonal, és hogy megtaláljam végre, hogy mivel tud megfogni ez a regény olyan sokakat, ha tök üres, nincs benne semmi, és felszínes, és erőltetett, és túlzó, és a helyszínek bemutatásán kívül semmi sem természetes benne (tökéletes karakterek, amik irreálisak stb...)


Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

2009. november 25.

Neil Gaiman - Sosehol

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Most megint ujjal mutogatok Gigire. Miért? Mert bogarat ültetett a fülembe. Egyszer azt mondta: "jobb, mint a Csillagpor". Nekem már a Csillagpor is nagyon tetszett, és nem értettem, hogy tudna egy Gaiman jobbat írni saját magánál? GIGI, MINDEN A TE HIBÁD!!! (mint minden más is)
(Szóval ezt a könyvet vigaszdíjként kaptam. Köszönöm!!!)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Richard Mayhew. Szokványos élete van. Londonba költözik, barátnője van, dolgozik, albérletet tart fent. Barátokkal találkozik, vagy éppen a barátnőjének a kénye-kedve szerint ugrál.
Éppen Jessica (így hívják a barátnőt) főnökével találkoznának, mikor is a semmiből előtűnik egy rongyos ruhás, sérült lány. Richard hős megmentőként faképnél hagyja Jesst, hogy megmentse a lányt. Felviszi a lakására, és ellátja.
A lány megkéri Richardot, hogy menjen el valakihez, és vigyen el neki egy üzenetet. Richard lakásába becsönget két pasas, akik a lányt keresik, de Richard nem szolgáltatja ki nekik, nem is találják nála. Amint a lány elmegy, Richard élete megváltozik. Senki sem veszi észre többé, és nem tudja, mi lehet ennek az oka. Így hát felkerekedik, hogy megkeresse a titokzatos lányt, és így elkezdődik a kalandjai sora. Megismerkedik Alsó-Londonnal, és a különleges világával, varázsaival, ami a sajátja.
Patkányokkal beszél, patkányszavúakkal találkozik, és végül egy kis delegáció összeverődik a nagy kalandra, hogy Ajtó (a lány, akit Richard megmentett) szüleinek gyilkosát megtalálják - és valahogy majd csak visszajuttassák Richardot a saját világába.
A csapat tagjai főhősünk Richard és Ajtó (aki minden zárat kinyit). Mellettük ott van de Carabas márki (sunyi, számító, és titokzatos figura, mert sosem tudni, hogy mit csinál hőseink háta mögött, ugyanakkor adósa Ajtónak, és kötelessége segíteni), és Vadász (aki a legnagyobb vadat üldözi, és testőrként fogadták fel).
Őket a két gonosz megbízott üldözi Mr. Vandemar, és Mr. Croup, akik a maguk módján vicces figurák, és "különlegesek". Néha undorító dolgokat tesznek, de hát ez a gonoszok dolga, nemde?
Hőseink sok kalandba keverednek, de kérdés, hogy meg tudják e találni Ajtó szüleinek a gyilkosát, ha igen, hogy jutnak oda, és ki volt az? Visszajuthat e Richard a saját világába, és visszatérhet e minden az életében a normális kerékvágásba?

Vélemény:
Lenyűgöző, fantasztikus, szavakkal leírhatatlan XD. Nagyszerű könyv, és engem teljesen lenyűgözött. Sajátos mesevilág Gaiman-módra. A kedvenceim a márki, és Mr. Vandemar volt. Két haláli szereplő XD Az egyiket a szarkazmusa, a másikat az "okos" megjegyzései miatt. A könyvnek sajátos humora van, és a szereplők remekül kidolgozottak. Mikor Mr. Croup és Mr. Vandemar a vége felé tettek egy megjegyzést, egy igaz megjegyzést, amivel figyelmeztették a kis csapatot, azonnal tudtam, mire/kire céloznak...
A legvége olyan nem fair! Ez után folytatást!!! (Bár tudom, hogy nem lesz :( ) Ha lenne folytatás, tutti elolvasnám ezek után. Szidalmam nincs. Logikus sztori, aranyos, szerethető karakterekkel. Richard az elveszettségével, Ajtó a maga "felnőttes-gyerekes" stílusával (vagy hogy fejezzem ki igazán, hogy milyen is Ajtó), Vadász a komoly keménységével és a márki a szarkasztikusságával igazán jó kvartetet alkotnak.
Igen, voltak szomorú részek, de valahogy nem ríkattak meg, mert sejtettem, hogy valami jót hoz ki belőle az író (a Csillagpor után...).
A végén azonban van egy kis csavar, amit talán reméltem, hogy úgy lesz, csak nem hittem, hogy Gaiman úgy írja meg a kötetet, hogy tényleg így legyen vége. De már legalább értem, hogy Gigi mit értett az alatt, hogy "ez jobb, mint a Csillagpor".
Köszönet Gigi-nek az ajánlásért, és az ajándékozómnak a kötetért!

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. november 18.

Anonymus (Ismeretlen szerző) - Gyilkos könyv (Gyilkos könyv sorozata)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Hát igen, érdekes kérdés, hogy hogyan akadtam rá. Mivel már teljesen ki voltam, hogy minden könyv, amit manapság a kezembe fogok vámpíros, ezért kerestem valamit, amibe nincsenek. Ezt a kötetet a "Krimik" felirat alatt találtam meg. Ez volt az egyetlen kötet az egész boltban (magyarul: egy példány volt belőle ott, ahol vettem) hát mondom, próbáljunk szerencsét. Hugh Laurie óta nem olvastam krimit, úgyhogy lássuk, egy ismeretlen szerző mit tud.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünknek nincs főhőse. Legalábbis én senkit nem neveznék annak. A történetet leírni nem lehet egyszerűen. Nagy vonalakban annyi, hogy van egy kő, aminek az a neve, hogy a Hold szeme. Különlegessége miatt sokan meghaltak, és sokan keresik. Mindig gazdát vált, és nem lehet tudni, éppen kinél van. Bárki, aki kapcsolatban áll a kővel, vagy keresi, vagy hozzájut, meghal. Eredetileg szerzetesek őrizték, de tőlük ellopták. Ezért két szerzetes útnak indul, hogy megkeresse.
Közben Santa Mondegában zajlik az élet. Sanchez kocsmájában összegyűlik a rosszfiúk sava-borsa. Egy fejvadász, aki folyton ittas, egy lány, akinek fogalma sincs róla, hogy ki ő, vagy mi történt vele, mert kómából ébredt, Sanchez, akinek tetszik ez a lány, de a lánynak a fejvadász tetszik. Egy bandafőnök, akitől mindenki retteg, és a kő kell neki, ezért mindent megtesz, hogy hozzájusson. A két szerzetes, akik nem normálisak. Tök bénák, és viccesek... A szerzetesek találkoznak egy motoros fickóval, akiről kiderül, hogy valamiféle isteni kiválasztott, aki bizonyos lényeket hivatott kivonni a forgalomból, emellett művelt, és jófej a szerzetesekkel, segíti őket...
Egy piti bűnöző, aki lop, majd hullazsákban végzi. Egy Elvis-imitátor, aki egyébként bérgyilkos felbérelik egy bosszúhadjáratra, és csúnya véget ér az, ahol ő megjelenik. Egy szerelmespár, egy szállodai portás és a barátnője, hozzájutnak valamihez, amihez nem kéne. Ezért őket kezdi üldözni az egész alvilág.
Egy rendőrpáros egy újonc rendőrrel, és a mogorva, öreg társa, akit persze a kollégái ki nem állhatnak. Egy öreg nő, aki látnoknak adja ki magát, de egyébként felfedi titkát, hogy csak az eszét használja, és általa jön a képbe egy titokzatos könyv, ami úgy jár körbe, mint a Kör című filmben a videokazetta: aki csak olvassa, meghal... És akkor még nem is beszéltünk a Whiskys Kölyökről, aki eltűnt évekre, és most újra megjelent. És ahol ő van, ott a halál jár a nyomában...
De hogy ki ő, és most mit akar, azt nem tudja senki... Egy biztos: kell, hogy legyen whisky, vagy a kocsmák pórul járnak... Elvégre száraz torokkal nem lehet bírni...

Vélemény:
Ez tipikusan olyan könyv volt, amit a buszozásaim alatt végeztem ki. A szemem elé emeltem, és csak olvastam. Mikor letettem, a velem szemben ülők csak pislogtak, hogy milyen a borítója (csak rá kell nézni)... Hát igen, ez van. És hogy ezen még nevettem is (a könyvön).
Hát lássuk csak. Igen, sikerült belekeverni ebbe is a vámpírokat, és a vérfarkasokat, és én még azt hittem, hogy találok könyvet, amiben nem lesznek... Ebből leszűrtem, hogy az ellenállás hasztalan dolog, engem üldöznek a vámpírok... Oké, megadom magam... Logikus, ahogyan behozták, de az nem, hogy mikor és hogyan... Olyan, mintha az író a könyv felénél döntött volna úgy, hogy na, akkor én most a vámpírokkal magyarázom meg ezt, meg azt, meg amazt... (-1 pont)
Az egész könyv egy az egyben filmekre épül. Van benne Kör, Star Wars, vámpírtörténetek, Beverly hills-i zsaru, vad motoros filmek, shaolin szerzeteses filmek, meg western filmek tipikus jelenetei...
Pontosan ezért kitaláltam a végét. Az egyedüli, amire nem jöttem rá, hogy ki is valójában a Whiskys Kölyök, de azt elsőre tudtam az öreg rendőrről, hogy ő ki, és mikor fölvetődött, hogy miért is kell mindenkinek a napfogyatkozáskor a kő, akkor tudtam, hogy ki(k) a vámpírok. Annyira klisés, hogy csak na...
Rengeteg szálon elindul a történet. Ahány szereplő, annyi különböző szál fejezetenként. Aztán ha valamelyik szereplőt elteszik láb alól, akkor azt már nem látjuk, utána belépnek az által mások. Ezek az átvezetések annyira tetszett :D Nagyon jól megoldotta az író. A stílus változó, és mindig az adott környezethez illő (kocsmában vaskos, zsaruknál slampos stb...) Úgyhogy ez még egy pozitívum. A logikus szerkezet is jó, csak ez a "hogyan is hoztuk be a vámpír-szálat" dolog nem tetszett. Hogy egyszer csak fölvetették, és lám, úgy is lett.
Attól még, hogy klisés, szerintem olvasható. Az Éjszaka Háza tele van klisékkel, de úgy van megírva, hogy abban elnézni ezeket szörnyű, míg itt a klisék nem zavaróak, hanem szórakoztatóak. Ki lehet találni, ki mit csinál, mi történik a szereplőkkel, és az ember mikor odaér, kissé mégis meglepődik, hogy "jé, tényleg így lett"... Szerintem a stílusból adódik, hogy nem zavaróak a klisék.
A végén van egy viszonylag nagyobb fordulat, az első fejezeten meg agyon röhögtem magam... Kicsit a Whiskys Kölyök Terence Hill -re emlékeztetett (ahogy leírták külsőleg, és a színész által játszott egyik filmben volt ugyanolyan jelenet, mint az első fejezetben). Mivel Hill filmjeit szerettem lehet, hogy ezért is a Whiskys K. volt az a szereplő, akinek a jelenetei a legjobban tetszettek. Egyébként az ő karaktere is klisés volt, és valahogy éreztem, hogy olyan lesz a végén.
Ami még tetszett, hogy voltak karakterek, akik nem voltak egyértelműen csak jók, vagy csak rosszak. Olyan tipikusan rosszfiúk naná, hogy voltak, meg egy- két jófiú, de egyébként a karakterek is jók, csak számomra nem a szerethető fajtából. Mint írtam, a Whiskys kölyök fogott meg leginkább...
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a nyomozós könyveket (mert a fő hangsúly mégis csak azon volt, hogy kinyomozzák, mi a könyv, a kő, meg ilyenek). Ebbe vegyül még némi sci-fi (nem sok, minimális), horror, humor, krimi, fantasy... Minden műfajból egy kicsi :D
Összességében véve jó kötet :D

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. november 9.

Oscar Wilde - A Boldog Herceg és más mesék

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Lord Arthur Savile után kíváncsi voltam a Wilde-féle mesékre... Csak annyit tudtam róluk, hogy tanmesék, és mivel nem hittem, hogy fabulákat ír, gyorsan elolvastam őket...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Négy kis meséről írnék itt. Lássuk őket sorjában...

A Boldog Herceg
Volt régen egy herceg, akinek mindene megvolt, míg élt. Csodálatos kastélyban lakott, és fogalma sem volt, mi rejtőzik a kastélyon túl. Emlékül állítottak neki egy szobrot, amin drágakövek díszelegtek.
Egy szép napon egy kismadár szóba elegyedett a szoborral, aki elpanaszolta a madárnak, hogy mennyi szenvedést lát itt és ott a város különböző szegleteiben. Megkéri a madarat, hogy teljesítse pár kérését, mert jót akar tenni a szenvedőkért, de ő nem tud mozdulni... A madárnak el kellett volna repülnie télire, de a Boldog Herceg marasztalja egy ideig még...

Az önző óriás
Van egy óriás, és van egy kertje, ahol akkor van tavasz, ha kisgyerekek játszanak benne. Azonban az óriás kiüldözi a gyerekeket a kertből, és örök tél köszönt a kertre. Az óriás nem tudja, mit tehetne azért, hogy elmúljon a tél, de már szeretné látni, hogy a kertje ismét virágozzék...

Az önfeláldozó jó barát
Van egy gazdag és egy szegény ember. Az egyik beszél arról, hogy milyen jó barát is ő valójában, és hogy mit csinálnak az igazán jó barátok, míg a másik cselekszik, és mindent megtesz az egyiknek.
Aztán jönnek a még szűkösebb idők, és a szegény ember a gazdag papolóstól kér segítséget, hogy átvészelhesse a telet, azonban a gazdag "jó barát" szíve olyan hideg, mint a hó...

Az ifjú király
Az ifjú király a koronázására készül, és egy este érdekes álmot lát. Nyomorgó embereket, akik mind csak azért dolgoznak, hogy neki jó legyen, és elkészíthessék a palástját, a koronáját a jogarát, és mindent előkészítsenek a koronázásra.
Nem akar hinni a szemének, és az álma rémálommá válik...

Vélemény:
Csak ilyen kis szösszeneteket írok le a történetek cselekményeiből, mert nagyon rövidek (amilyennek egy mesének lenni kell). Mindegyiknek megvan a maga befejezése, amire azt mondanám, hogy "Wild-féle vég". Némelyik sztori ríkató, de egyben mindegyik megegyezik: van tanulsága.
Felnagyítanak és kirajzolnak egy-egy emberi tulajdonságot (önzés, gazdagság, szegénység, a "bort prédikál, vizet iszik" esetét stb...), és ezeket mesés elemek segítségével mutatja be.
Azon már meg sem lepődtem, hogy az érzelmeket milyen fantasztikusan ábrázolja Wilde. És végig az adott viselkedés/ emberi tulajdonság áll a középpontban, amit ki akar hangsúlyozni.
Ahhoz képest, hogy mesék, minden korosztálynak tudnak olyant mondani, ami okító jellegű...

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. november 5.

Oscar Wilde - Lord Arthur Savile bűne

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Olvastam A canterville-i kísértet című kötetet, és ez után következett ez a szösszenet. Abban reménykedve, hogy ez is valami csattanós, humoros, tanulságos történet lesz, elkezdtem olvasni...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Lord Arthur Savile egy nemes család sarja. Van egy hölgy, aki szíve választottja, és feleségül akarja venni.
Egy társadalmi eseményen (mert ugyebár a gazdagok mindig összejárnak) a vendéglátójuk (aki egy nő) jövendőt mondat egy férfival. Minden vendégről, aki csak kéri, mond valamit. Mikor Lord Arthurra kerül a sor, mindenféle szépeket mond, de a lord tudja, hogy valami nem stimmel, hogy a pasas valamit elhallgat.
Végül sikerül elérnie, hogy kettesben legyenek, és nagy nehezen kihúzza a férfiből, hogy mi volt az, amit el akart hallgatni: a jövőben Arthur Savile el fog követni egy gyilkosságot. A lord ezután az utcákon bolyong, és azon mereng, hogy - bár még nem történt meg, de már furdalja a lelkiismerete - tehetné meg ezt?
Másnap azonban komoly elhatározásra jut: addig nem veheti feleségül a szeretett nőt, míg meg nem történt a gyilkosság. Ezért kiválaszt egy célpontot, egy gyilkossági módszert, és kiderül, hogy az áldozat meg is halt. Nyugodt szívvel indulna, hogy előkészíttesse az esküvőt, mikor kiderül, hogy a nő, akit meg akart ölni, már azelőtt meghalt, hogy az ő kis csomagja célba ért volna (magyarul máshogy halt meg, mint ahogy a lord eltervezte).
Eztán több kísérletet tesz, de valamiért mindegyik csütörtököt mond... Vajon sikerül e elvennie a szeretett nőt, vagy sem?

Vélemény:
Hú, hát én a végére már elkezdtem sajnálni a kis bűnöző zseninket XD Körülbelül olyan volt ez, mint a kísértet, aki meg akarta ijeszteni a háziakat, de sose jött össze... A történet végéről nem akarok elárulni semmit, de szerintem nagyon tanulságos történet volt, és a vége számomra nagyon... csavaros? Talán ez a legjobb szó rá.
Wilde csodásan tudja ábrázolni az embereket kívülről és belülről, és ebben nem is volt hiba itt sem. A történet apró humorát a meghiúsulások adják, amiken néha így elgondolkoztam, hogy lehet valakinek ekkora (bal) szerencséje? Tehát a tanulság még mindig ott van a történetben, mint a kísértethistóriában is. Nem bántam meg az elolvasását, csak sajnáltam, hogy olyan kis rövidke. Egyébként pedig hiába rövidke, kerek, egész, és még egy plusz sor már csak rontott volna rajta, úgyhogy ez már csak egyéni megjegyzés... Kíváncsi lettem volna még több gyilkossági kísérletre XD


Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. október 31.

Oscar Wilde - A canterville-i kísértet

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Hogy akadtam rá, kezdjük ott a nagy történetet, ami nem is annyira nagy... Van egy film, aminek ugyanez a címe, és kíváncsi voltam, hogy mennyi az eltérés a kettő között... Szellemek... Nem mindennap olvasok szellemsztorit... (Főleg nem azon a bizonyos helyen, ahol ezt olvastam... itt már az is különleges volt...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Canterville birtokát el akarják adni, és meg is veszik. Be is költözik egy család. Apuka, anyuka, két fiú, és egy kislány. Az a hír járja, hogy a birtokon rekedt a házban egy kísértet.
A könyvtárban van egy vérfolt, ami állítólag nem tüntethető el. Aztán megy a ház új asszonya, és lesikálja a foltot, de másnap ismét megjelenik. Majd addig sikálja, míg a piros folt egyszer csak más-más színben nem kezd minden nap előtűnni - a szellemnek elfogyott a piros festékje...
Aztán a szellem úgy dönt, megijeszti a családot az éjszaka közepén, helyette megkapja a ház urától, hogy túl hangosan csörögnek a láncai, meg kéne olajoznia őket. A fiúk folyton kibabrálnak a szellemmel, a többiek pedig a kedvességükkel komikus helyzeteket teremtenek körülötte.
A szellem rájön, hogy a kislány az egyetlen, aki segíteni tud neki, hogy elérje a hőn áhított célját, így hát egy nap odaáll - vagy lebeg? - elé, és kiadja mindazt, ami a szívét nyomta. A kislány pedig boldogan beleegyezik, hogy segít a szellemnek teljesíteni a kívánságát...

Vélemény:
Hát, a vége szomorú, az eleje vicces, és mégis tök jó. Ahhoz képest, hogy régi darab, és le kell porolni, nagyon tetszik. Wilde egyedi humorú. Nekem tetszett, hogy olyan komoly hangvételű a könyv, és a szellem nagyon komolyan veszi az ijesztgetés feladatát, még másokkal is igyekszik szövetkezni, de valahogy nem jön ez össze neki.
Az egész úgy ahogy van szép, megindító, nem lehet más mondani rá, csak dicsérni. Mindenki olvassa el a nyúlfarknyi történetet. És nem, egyáltalán nem hasonlít a filmre. Semmi köze a kettőnek egymáshoz... Még a kísértet sem olyan...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. október 22.

P.C.Cast + Kristin Cast - Megjelölve (Éjszaka háza 1)

3 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem volt különösebb oka, hogy a kezembe került. Vámpíros... Iskolás... Az Evernight után nem tudtam, mire számítsak ettől a könyvtől. Mivel befogadó, és kíváncsi vagyok, hát elolvastam... Az eredmény önmagáért beszél...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Zoey, akit fognak, és megjelölnek a suli folyosóján. Ez tök ciki, mert ha nem költözik be az Éjszaka Házába, akkor meghal, és ha az emberek meglátják a jelölést, akkor ki is közösítik...
A szülei, azok a megértő, kedves szülők gyorsan pszichológust akarnak hívni, vagy vallás által kiűzetni a gonoszt a lány testéből. Ezért a lány a tényleg megértő nagyijához megy, aki persze segít neki, és eljuttatja a házba. Közben Z. kap egy látomást Nüx vámpíristennőtől... (vagy mi a fenétől...), hogy ő valami kiválasztott, és tökre meg van jelölve, meg nem kell félnie, ilyenek...
Eztán végre Z. -t bekommandózzák az iskolába, és csodák csodájára megkapja Neferetet mentornak (az iskola legszexibb vámpíra, aki főfejes).
Zoey rögtön barátokra talál: az egyik a szobatársa Stevie Rea, a vidéki lány... Aztán ott van még Shaunee, és az "ikertestvére", akik csak annyira ikrek, mint Gigi és én: egyezik az izlésük, de vérszerint nem testvérek...
Aztán Damien, az egyetlen fiú, aki ráadásul meleg, és nyiltan vállalja is ezt.
A történet során Z. fölfedezi az erejét, beleszeret a suli legjóképűbb pasijába, szerez ellenségeket, fölfedezi az erejét, és Nüxtől útmutatást kap és olyan erőket, hogy csak na...

Vélemény:
Ezt a könyvet egy szóval is tudom jellemezni: selejt.
Hogy ne maradjon alaptalanul és indok nélkül ez az egy szó, ezért leírom, miért: a karakterek szánalmasak. Egyikőjüket sem tudtam megszeretni. A szóhasználatuk szintén. Zoey és bandája folyton csak trágárkodnak és kész, holott ők még rosszabbak... Nézzünk csak Zoey-ra: tipikus hülye liba, és még ő ró fel dolgokat másoknak... Na neee...
Ezek mellett nagy az arca csak azért, mert Nüx kiválasztotta, meg mind az öt elemet képes megidézni. Zoey nevezi ribancnak Aphroditét, mikor ő kavar egyszerre két pasival... Na boccccs...
A párbeszédek erőltetettek, a sztori olyan semmilyen. Nincs benne izgalom, sem feszültség, sem semmi. Igen, nincs regény, amiben nincs klisé. Ebben is volt, de attól még meg lehetett volna úgy írni, hogy legalább valami izgalom legyen benne.
A filmes utalások, és a színészekkel történő azonosítások nem jöttek be. Ha valaki igazi Mary Sue karaktert akar látni, nézzen Zoey-ra...
Az egyetlen pozitívum (amiért egyáltalán pontot kap nálam) az, hogy a tájleírások szépek. Sőt! Nagyon jók. Csak azt sajnálom, hogy a körbe vevő dolgokkal eltorzítják, tönkre vágják, lerontják a színvonalat. A párbeszédek és a sztori nálam még a minimál szintet sem éri el... Jellemtelen, kidolgozatlan karakterek. Nem bírom az ilyen "csak jó" és "csak rossz" figurákat, mert irreálisak.
Azt hiszem ezek után már csak azért olvasom ezt a sorozatot, hogy ne csak pozitív kritikákat lássatok tőlem, én meg röhöghessek egy jót ezen az egész sorozaton, mert olyan rossz...


Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

2009. október 19.

Laurell K. Hamilton - Véres Csontok (Anita Blake 5)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első négy után vétek lett volna kihagyni ezt a kötetet. Szóval fogtam magam, és elolvastam, hogy ne legyen már hiányos a sorozat...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Véres Csontok. Egy újabb hely, egy újabb rejtély. Ismét gyilkosságok történnek, és Anita Blake ismét közbelép. Vagyis először is elutazik Larry a tanonca társaságában egy új munkához, ami nagyszabású lenne. Nagyon sok erejét kéne felhasználnia egy jogi ügy következtében, hogy kiderüljön, kié is a birtok, ahol építkezni akarnak.
Közben felbukkanik a Véres Csontok tulajdonosa is, aki a lehetséges tulajdonosa a szóban forgó birtoknak. Valamiért mégis meg akarja akadályozni, hogy a birtokon felélesszék a holtakat, ráadásul a kocsmájában illegális dolgokat művel.
Ha ez nem lenne elég a férfiról az is kiderül, hogy nem ember, és hogy egy ősi titkot próbál megtartani. Hogy mi ez a titok, ki ez a férfi, mi működik a kocsmájában, mi van a föld alatt, és kié a föld, azt nem lőném le.
Persze Anitának segítségre van szüksége, ezért telefonál Jean-Claude -nak, és máris megvan az a szál, amin a legtöbbet nevethet az ember XD (legalábbis én sokat mulattam rajtuk)

Vélemény:
Miután Jean-Claude belépett a képbe, néhol elkezdtek a könnyeim is folyni a nevetéstől. Anita és Jean-Claude egy szobában XD Aki olvasta az első pár kötetet, el tudja képzelni XD
A másik az, hogy Anita felváltva kéne hogy randizzon Richarddal, és JC -vel, de ugye Richard most otthon van, és tanárbácsit alakít. Ráadásul JC elhozta magával hűséges farkasát is, aki még tovább bonyolítja a dolgokat.
Ezen a történeten megint látszik, hogy páratlan darab XD Úgy tűnik, hogy ebben a sorozatban a páratlan számú kötetek tényleg páratlanul nagyon tetszenek, mert itt ismét megragadott a történet, a nyomozás, a karakterek cselekedetei XD Annyit nevettem rajtuk, hogy a végén fehér zászlót lengetett a rekeszizmom.
Ami még nagyon tetszett, hogy végre jöttek új lények, nem csak vámpír, vérfarkas, nekromanta, vudupapnő és társaik, hanem egyéb fantasy lények.
Ezek után a hatost is biztos, hogy elolvasom... Így tovább Hamilton :D

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. október 15.

Kelley Armstrong - A szellemidéző (Sötét erő 1.)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Gigivel beszélgettünk a City of Bones- ról, és mondta, hogy nyáron fog majd traktálni egy jó kis kötetettel, és majd rágni fogja a fülemet, hogy olvassam el... Gigi akkor még nem tudta, mire vállalkozik, és a végén jobban megszívta, mint hitte volna...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk főhőse Chloe, aki különös dolgokat lát. Például egy takarítót, aki nincs is az iskolában... Menekül előle, és egyszer csak egy diliházban találja magát... Azt mondják, skizofrén, mert mindenféle dolgokat lát, ami nincs is ott.
Az intézetben megismerkedik a Simon - Derek testvérpárral, akiket elhagyott az apjuk, Rachellel, akinek az anyjával voltak gondok, Liz, akitől hamar megszabadulnak, akár csak Petertől, mikor elszállítják őket. Aztán van még egy Victoria, aki pedig egy teljesen nemnormális lány... Ki nem állhatja Chloet és mindent megtesz, hogy ezt éreztesse is vele.
Mindenkinek megvan a maga baja. Derek, akinek dührohamai miatt volt egy szörnyű balesete, Simon, aki elkísérte, Rae (Rachelle), aki piromániás, és Liz, akit egy kopogószellem üldöz...
Mindenkinek megvan a maga sztorija, mindenki kapja is rá a gyógyszereket. De mi van, ha ez az egész csak egy átverés? Ha Chloe tényleg szellemeket lát, és beszél velük? Ha Rae valóban képes meggyújtani dolgokat? Ha Derek valami teljesen más, mint aminek kinéz? Ha Lizt nem kopogószellem üldözte? Mi a Lyle ház igazi titka? Vajon Chloe és a többiek tényleg be vannak csavarodva, vagy csak el akarják hitetni velük?

Vélemény:
Remek, nagyszerű és nem bántam meg, hogy elolvastam (köszönet érte Gigi-nek). Nagyon jó történet, jól van megírva, összehozva, kitalálva. Az olvasó tényleg bizonytalan, hogy vajon tényleg csak kitalálták a dolgokat, vagy mégsem hibbantak, hanem szuper erejük van, csak még nem tudnak róla? Remekül ki van dolgozva a történet, a szálak, az események, a szereplők mögötti történetek.
A kedvencem Derek volt, és a Derekes részek. Simon irritált, ahogy nyomult, Rae nagyon átlátszó, Liz unszimpatikus, Chloe pedig még egy naiv kislány, akivel elhitetnék, hogy gyenge, védtelen kislány. Ugyanakkor mégis használja a fejét. Kíváncsi lennék a sorozat többi kötetére is, mert a történet nagyon izgalmas, érdekfeszítő, és olyan vége van, ami után az olvasó rághatja a körmét, hogy most mi lesz? Kivel jön össze a lány? Mi lesz velük? Elérik a célt, amit kitűztek maguk elé? Egy csillagos-hatos könyv...

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. október 14.

Tracy Chevalier - Leány gyöngy fülbevalóval

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy unalmas délutánon kapcsolgattam a tévécsatornák között. Véletlenül odakapcsoltam a hadd-ne-írjam-le-a-csatorna-nevét nevű csatornára, és elcsíptem egy film utolsó tíz percét. Ez a film annyira megfogott, hogy utána néztem egy naaagy angol filmadatbázisban (szerintem mindenki tudja, mire gondolok), és akkor megláttam egy érdekes kiírást angolul: Tracy Chevalier regénye alapján...
Arra gondoltam, ha a film utolsó 10 perce ennyire lenyűgözött, milyen hatást válthat ki belőlem a könyv?

A történetéről (spoiler is lehet benne):
A Leány gyöngy fülbevalóval egy eredeti Vermeer festmény neve, és ennek az elkészülésének a fiktív történetét írja le az írónő.
Főhősnőnk, Griet szegény családból származik. Apja csempefestő, de megvakul, és így nem dolgozhat többet. Helyette idősebb lánya, és a fia kénytelenek munkát vállalni azért, hogy a családnak legyen mit enni. A lány a festőnél vállal munkát: mos, vásárolni megy, takarít... Tehát amolyan cselédmunkákat végez.
Csak egy a gond. A lányra szemet vet a festő pártolója, a város gazdag ura. A lányt a ház idősebb úrnője is támogatja abban, hogy elkerülje a férfit, aki ez után kijelenti, hogy minden nap szeretné látni a félénk cselédlányt, és megkéri Vermeert, hogy fesse le neki. A ház fiatalabb úrnőjének tudta nélkül neki is áll lefesteni Vermeer, a legnagyobb nyugalomban úgy, hogy csak ketten tartózkodnak a műteremben. A lány be is költözik, hogy esténként a műteremhez közel aludhasson, titokban a festőnek minden óhaját sóhaját teljesíti, ami mellett el kell végeznie a saját munkáját is a fiatal úrnő tudta nélkül...
Hogy eztán mi történik, azt nem árulnám el...

Vélemény:
Az elolvasása után megnéztem a filmet elejétől a végéig, és rájöttem, annyira nem is jó a film, mint a könyv. Nekem jobban tetszett a könyv, logikusabb volt, és többet megmutatott, mint a film. Hűen adta vissza az érzelmeket, és a kor szokásait, hierarchiáját, társadalmát, és az abban a korban jellemző háztartást (1664 -ben kezdődik a kötet, úgyhogy ehhez mérten korhű)
Rendkívül tetszett a lány elmesélésében, ahogy az érzelmeit próbálja leplezni, takargatja, és próbál a helyes úton maradni, amit elvárnak tőle. De vajon az érzelem győz, vagy a józan ész? Teljesíti az elvárásokat, mikor a szülei azt kérik tőle, hogy a hentes fiának a felsége legyen, vagy a lány a szerelemnek engedve a festő titkos szeretője lesz?
Romantikus könyv, és valahogy nem tudtam letenni. Szinte követelte, hogy olvassam tovább.
Kinek ajánlanám: akik szeretik a nem nyálas, romantikus sztorikat, a régi korokban játszódó, érdekfeszítő történeteket...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. október 5.

Eric Crowe - Ryeki tűz (Vinidis 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Éppen látogatóban voltunk egy csodálatos, magyar városkában, és hát nem múlhat el utazás könyvek nélkül. Az egyik könyvesboltban ráadásul leárazás volt, és egy másik remek könyvvel együtt ezt is megvettem. A másik könyvről most még nem tettem említést, de majd ez után írok arról is egy postot, csak azt sokkal ezelőtt olvastam, még akkor, mikor megkaptam...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Töténetünk hőse Vinidis Re'll Hass (nem tudom jól leírni a nevét, úgyhogy mindenkitől elnézést kérek...) Szóval ő egy boszorkány és mágusvadász, aki levadássza őket. Egyébként kalandor. Több másik kalandorral egyetemben küldetést vállal, mi szerint megvéd egy újjonan épülő templomot azoktól, akiknek nem tetszik a helyzet. Azonban kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó, és Vinidis a társaival együtt valami sokkal nagyobb bajba kerül, mint hitte volna.
Nagyobb ügyről van szó, mint egy sima templomi védelmezésről. A hatalmas támadások során több társuk odaveszik, ráadásul amikor útra kelnek, akkor még jobban megfogyatkozik a csapat... Mindenütt veszély, és varázslat várja őket a kalandok mellett....

Vélemény:
Lehet, hogy már említettem párszor, de még mindig szeretem az elf íjászokat. Hát itt is van egy. Egyedül az noszogatott, hogy olvassam tovább a könyvet, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz az elf íjásszal.
El kell mondjam még azt is, hogy három évembe telt, mire végeztem vele. Az első 5 fejezetet legalább 3-szor elkezdtem, mire felfogtam, hogy oké, aha, jé, hát ez így van? Aztán mikor végre megjegyeztem a szereplők kinek milyen fajba való tartozását, meg ilyenek, arra már kezdett unalmas lenni az egész.
Szóval a történet nem tetszett. A megoldás végtelenül egyszerű volt, és kb. mikor útra keltek, onnantól fogva sejtettem a végét, és a tippem bejött... Míg addig eljutottak, addig keservesen megszenvedtem a könyvvel. Nem tetszett. Néhol ugrált a történet, néhol kapkodott az író. Egyszer még itt volt főhősünk, aztán átugrott egy másik helyszínre, majd ismét visszakerült oda, ahol az eltűnés előtt volt... Hogy is van ez?
Az elf íjász nagyon olyan volt, mint például a Leceai játszma című Soren Ward könyvben, és ez valahogy tetszett. Igaz, kevesebbet beszélt, de ez jó is volt így. Azért kap két pontot, mert helyenként volt benne némi humor, meg ugye az elf miatt, de setovább... Megkaptam a második kötetet, de annak még egyenlőre nem merek nekiállni... Hát, majd csak lesz belőle valami, valamikor...

Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

2009. szeptember 13.

Laurell K. Hamilton - Telihold kávézó (Anita Blake 4)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Semmi extra. Egyszerűen olvastam az első hármat és kész. A negyedik ezek utát kötelezően kihagyhatatlan darab. Főleg a harmadik után, ami annyira tetszett...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita éli az életét, dolgozik, pasizik, miegymás. Egyszerre startol rá egy vérfarkas és egy vámpír, aminek nemigazán örül. És hogy ismét legyen, mi megbolygatja az életét... Alakváltók kezdenek eltűnni, ezért a vérfarkasok vezére megkéri Anitát, hogy nézzen utána a dolgoknak.
Vesse be minden erejét, hogy megtalálja, ki és mit művel az alakváltókkal.
Aztán ott van még Richard, a vérfarkas, aki falkavezér lehetne, de nem öli meg a falkavezért, akit már egyszer legyőzött, de akkor nem ölte meg, és hát maradt csak trónkövetelő.
Különös dolgok történnek a háttérben. Felbukkan Edward, és Anitával együtt pornófilmet néznek. Nem akármilyen pornófilmet... Meg akarják állítani a készítőket, akikről kiderül, hogy...
Nincs lövészet ma sem, úgyhogy a folytatást a könyvből ;)

Vélemény:
Oké, ez a kötet nem nyűgözött le annyira, mint a hármas, de az a jelenet nagyon tetszett, mikor Edward és Anita nézik a pornófilmet XD A könyv legjobb jelenete XD Jean-Claude most sem hiányozhatott, és odatette magát, de a hármasban ő is jobban tetszett. Richard kezd irritáló lenni... Mint egy Edward Cullen a köbön: többet rinyál, nyávog, és inkább kismacskának, mint vérfarkasnak nézné az ember.
A sztori önmagában a második kötettel vetekszik. Nálam nem ér fel a hármashoz és az elsőhöz... Ugyanakkor a stílus a régi, a beszólások humorosak, és a szereplőgárda csak nő és nő és nő... :D
Edward pedig domborít XD

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. szeptember 11.

Laurell K. Hamilton - A Kárhozottak Cirkusza (Anita Blake 3)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezzel a kötettel úgy voltam, ha már elkezdtem egy jó kis sorozatot, ami tetszik, akkor nem fogom abbahagyni. Az első két kötet tetszett, és ezért nem volt kérdéses, hogy ezen is túl fogok esni. És mivel nem akadt más könyv a kezembe, hát belefogtam...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anitát kihívják egy holttesthez, amiről megállapítja, hogy bizony, vámpírtámadás esete forog fönt. Anita meglátogatja Jean-Claude- ot a Kárhozottak Cirkuszában, ahol azonban elszabadul egy óriáskígyó.
Anita találkozik Richarddal, a tanárbácsival, akibe azonnal belehabarodik. Richard szemmel láthatóan sokat tud a vérfarkasokról, az állatokról, akiket Jean-Claude vámpír remekül irányít a hatalmával.
Jean-Claude bajban van, ezért hívatta magához Anitát. Sokan megkérdőjelezik a Város Urának az erejét, és a lány, akit már megbélyegzett, és a szolgájává tett (még ha Anita ezt nem is ismeri el, és tiltakozik ellene). Anita az, aki segíthet neki abban, hogy a nagy küzdelemnél ott álljon mellette, és vállt vállnak vetve együtt harcoljanak...
Nincs is ehhez megfelelőbb hely, mint a Cirkusz. Anita hoz azért segítséget egy régi "barát" személyében (ha lehet így mondani), és még arról is le kell rántania a leplet, ki vagy micsoda Richard...

Vélemény:
Az első három kötet után ez a kedvencem. Nem csak a sok-sok-sok Jean-Claude miatt, hanem a történet, az izgalom, a szerelmi szálak bonyolódása, maga a történet, a színhelyek, egyszerűen minden klappolt, és lenyűgözött benne úgy, ahogy van.
Mikor elolvastam a fülszövegben, hogy keresik rá a választ, ki vagy mi Richard, akkor arra gondoltam, ki lehet ez a Richard? Mikor először találkoztunk vele a könyvben, én már rögtön tudtam, hogy mi lesz ő. Túlzottan átlátszó volt XD No de nem baj, ettől még élveztem a történetet. Tetszett, ahogy Jean-Claude felkapta rá a fejét, hogy lehetséges, hogy akad egy vetélytársa az Anitáért folytatott harcban.
Hogy mi lesz ebből, az már csak a jövő zenéje, meg a következő köteté, amit tűkön ülve várok, hogy elolvashassam...

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. szeptember 8.

Laurell K. Hamilton - A Nevető Holttest (Anita Blake 2)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Amint elolvastam az elsőt, ennek is nekiálltam, de ezzel nem haladtam olyan gyorsan, mint az első kötettel... Szóval gyorsan folytattam a sorozatot, amíg még friss volt az élmény...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita Blake még mindig dolgozik, mint halottkeltő keresi a kenyerét. De nem lenne érdekes az élete, ha valami meg nem törné a nyugalmát... Miután visszautasítja egy dúsgazdag pasas felkérését, Anitát elkezdik minden bokorból fenyegetni.
Nem mintha nem lenne elég baja, de meglátogatja kollégájának régi tanítóját egy nagy hatalmú vudupapnőt, akinél szintén pimaszul viselkedik. A nő feltárja Anita előtt, hogy mi is ő, és felajánlja neki a segítségét. Anita nekromanta képességeit akarja kiaknázni a nő, de a lány nem hagyja magát. Egy gyilkosságsorozatba keveredik a lány, és megint nyomozni kezd. Anita találkozik egy érdekes varázslattal is, ami az egész ügy kulcspontja lehet. Már csak azt kell kiderítenie, hogy kihez tartozik, miért akarnak öldökölni, és mi folyik itt...
Ráadásul ott van még a képben Jean-Claude, a város új vámpírura, aki pedig rá van kattanva Anitára. A lány korántsem örül ennyire ennek a viszonynak...

Vélemény:
Ha az első kötethez viszonyítjuk, nekem az jobban tetszett, mint ez. Igaz, hogy volt itt izgalom, meg rejtély (pl. hogy mit rejt a pince, mit találnak lent a zsaruk stb...), de az első kötet olvastatta magát, míg ez nem...
Az pozitívum volt nálam, hogy volt benne Jean-Claude. Állatira bírom a vámpírt XD A humoros részek még mindig ott voltak, de a történet kicsit lapos volt, és lelombozott.
Ami még tetszett, hogy rengeteg szálat elindított Hamilton, és a végén jól oldotta meg azt, hogy mindenkit összehozott, és logikusan kimagyarázta, hogy mi történt, mikor hogyan hol stb...
Hamilton jól kavarja a szálakat a nyomozós részeken, oké, és itt több volt a nyomozás, mint az első kötetben, de az akkor is jobban megfogott...
Attól még ezt a kötetet is tudom ajánlani, és csak a történet miatt kap egy kis pontlevonást...

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. augusztus 25.

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak (Anita Blake 1)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a sorozatot. Nem, ehhez azt hiszem nincs túl sok köze a logikának. Egyszerűen csak dicsérték, én meg szokásomhoz híven nagy mellénnyel: nah, majd én olyan lehúzó kritikát írok róla, hogy csak na...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Anita Blake hivatását tekintve halottkeltőként dolgozik. Ez egy elfogadott állás, akárcsak elfogadott és törvényes dolog a vámprizmus is.
De kanyarodjunk vissza Anitához, akinek az élete nem fenékig tejfel. Van egy bérgyilkos "barátja" (nem, ő nem a pasija), és a vámpírok közt mindenki csak úgy ismeri, hogy a "Hóhér", mert annyi vámpírt ölt már meg. Azonban mi van, ha a vámpírok bajban vannak, mert valaki a város legerősebb vámpírjait öldösi le?
Anitát kérik fel, hogy intézkedjen. Bár a lánynak nem fűlik foga a dologhoz, mégis nekilát a munkának. Segítő társa egy ideig Jean-Claude, a vámpír, aki a Bűnös vágyak nevű helyet vezette.
Anitát segíti még Philip, aki pedig ember létére a Bűnös vágyakban dolgozik. Felbukkan Edward, a bérgyilkos is, és elszabadul a pokol...
Anitának minden a nyakába szakad. Jean-Claude eltűnik, közben kiderül, hogy csinált valamit a lánnyal, amivel nem csak Anita életét mentette meg, de meg is bélyegezte. Hogy ez mit jelent, nem ecsetelném, akár csak azt, hogy mi lesz végül...

Vélemény:
Hát, így az első kötetben a vámpíroktól kezdve a patkányembereken át minden volt benne. Nyomozás kevésbé, de a könyv még így is olvastatta magát. Egy pillanatra sem tudtam letenni. Azt nem mondtam, hogy nem tettem le... Ez is egy nyaralás alkalmával olvasott darab, és esténként volt csak időm rá, de még így is két napot vett igénybe. Mivel nálam volt (véééééleeeetleeeenüüüüllll...) a második kötet, ezért nem kellett rá várnom, hogy hazaérjek, és úgy kezdhessem el.
De ott még nem tartunk!
A kedvencem Jean-Claude volt, aki így első olvasatra jobban tetszett, mint Edward Cullen. Valahogy reálisabb karakternek tartom (nem azért, mert koporsóban alvó, napon égő típus... hanem a személyisége miatt). Drukkolok neki, hogy továbbra is szerepeljen a regényben. Észre sem vettem, és már a regény végére értem. És bár tényleg nem a nyomozáson volt a hangsúly, mégis a végén egy teljesen logikus magyarázatot kapunk (nincs olyan, hogy hopp, kipattanik a főhős fejéből a megoldás, és láss csodát, úgy is lesz...)
Ehhez a kötethez nem tudok mit hozzáfűzni, csak hogy: Hajrá Jean-Claude!!!

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. augusztus 16.

Neil Gaiman - Csillagpor

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ismét működésben a Gigi-művek. Valahogy előkerült közöttünk a szó Neil Gaimanról, és hát Gigi nekiállta ajnározni, hogy ő milyen jó, meg minden... Mivel Gigi eddig nem okozott csalódást az ajánlásaival, ezért beadtam a derekamat, és mikor legközelebb találkoztam egy Neil Gaiman könyvvel, a kezembe vettem és elolvastam... Ez lenne a Csillagpor.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk főhőse Tristran, a heves lelkű ifjú, aki fülig szerelmes egy lányba. Egy csillagos éjszakán látnak egy hullócsillagot, és megígéri a lánynak, hogy elhozza neki, hogy bizonyítsa, mennyire szereti. A gond csak az, hogy hagyja el Falut? Az apja elmeséli neki, hogy őt úgy találták Falu falának a tövében, és ezért átengedik a Falu nevű falu falának a túloldalára (bakker, mennyit falaznak... mindenkitől elnézést) Szóval elindul, hogy megkeresse a csillagot, akiről kiderül, hogy egy lány. Tristran magához köti, de a lány megszökik tőle, és innentől kezdődnek a kalandok.
Vannak itt kalózok, örökségért versengő testvérek, boszorkányok, némi humor, kaland, és romantika...
Na meg egy mese vége...

Vélemény:
A történet tetszett, érdekes és izgalmas. A testvérekkel játszódó jelenetek a kedvenceim XD A halott testvérek XD Na ne... XD Azok voltak a kedvenceim.
A csillag szövege is aranyos volt, a szerelmi szál is jó volt. Nem is tudok igazán mit szidni... A boszik gonoszak voltak és... Á, meg is van, mi a hibája! Mint ami a legtöbb regénynek. A lezárása!
Nekem túl hirtelen volt a lezárás, és kicsit összecsapott, ha lehet így mondani. Túlzottan tényszerűsít. Persze, a mesék végén mindig így szokott lenni, de nekem ez akkor sem tetszett az után, hogy végig szép volt a stílus, gyönyörű leírások, és az író mindent részletesen bemutatott. Egy kicsit odacsapott volt a vége, és kész... De attól még az egész könyv pontozása:

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. július 27.

Cassandra Clare - Hamuváros (Végzet ereklyéi 2)

1 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első után - túlzás nélkül - követeltem a második kötetet is... Szegény Gigit nyaggattam, hogy árulja el, mi lesz benne, aztán meg rögtön mondtam azt is, hogy inkább mégse, mert el akarom olvasni. Számomra egy könyv sem izgalmas, ha már ismerem a végét, és úgy, hogy már előre megmondták... Szeretem kitalálni, hogy mi lehet benne... (szegény Gigi... írjatok rá, hogy túlélte e!)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Clary élete szokásához híven zajlik... Mert már miért ne? Az első kötetben megtudta, hogy Jace a testvére, és azóta nem is beszélt a fiúval. Helyette ideje egy részét a vámpíroktól kissé megtört Simonnal tölti.
E közben Jacet megvádolják, hogy áruló, és amikor Lightwood anyuka a képébe köpi ezt, akkor elvonul, és magára haragít egy egész farkas-falkát, hogy kiélje a dühét...
Egy telefonhívást követően azonban Clary azonnal megy, hogy segítsen Jacen...
Újabb kavar és csavar történik.
Ráadásul a fiú nagyobb bajba keveredett, mint Clary elsőre hitte volna, ugyanis lecsukják mondván, hogy biztosan Valentine (Clary és Jace apja, és a főgonoszunk, aki egyébként egy nagyon jól kidolgozott karakter, és mint főgonosz egészen elképesztett...) kéme.
Van itt gyilkosság, titok, misztika és rejtély, na meg Magnus, meg Alec, meg Isabelle, és Clary, na meg Jace, aki nem hiányozhat... A fiú túlzottan félti Claryt, és ezért mindent megtesz, hogy megvédje, de vajon meddig mehet el? Hova jut el a páros, és engednek e az igazi érzelmeiknek, vagy hagyják, hogy a testvéri kapcsolat győzzön?

Vélemény:
Az első után nem apadt a színvonal... A szerelmi szál még mindig kavarog, és nem lehet tudni, melyik fiú lesz a nyertes a végén, a lány szívében ki foglalhatja el az igazi helyet. A Seeli királynő kis játéka is tetszett XD, és a jelenet a kedvencem volt XD Jace hozza a formáját, mint mindig XD
A kötet bővelkedik némi szerelmi szálban, de az írónő nem viszi túlzásba. Ezek mellett van izgalomra ok bőven... Ráadásul a humor, meg Jace szarkazmusa... XD Sokat nevettem rajtuk...
Clare kitett magáért, remek írónő, és köszönet Gigi-nek, hogy megmutatta nekem ezt a sorozatot, és ajánlotta... Ráadásul ez eltér a mai "csak tiniknek szól, és még értelme sincs, meg nyálas is mellette, de semmi izgalom" könyvektől, és talán pont ezért megragadó a kötet.
Pedig úgy terveztem, hogy valami negatívat írok róla, de az egyetlen negatív, ami a könyvben van, az Simon XD, aki nem képes csak úgy kisétálni a képből XD (aki olvasta az elsőt, ezt még az is megérti). De hát ez már egyéni szocproblémám... Na meg az a borzalmas függővég...? Neeee...
És mikor olvashatom még a harmadikat???

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. július 22.

Libba Bray - Rettentő gyönyörűség (Gemma Doyle 1)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ennek tipikusan nincs nagy sztorija. Untam magam, érdekes volt a borító, így elvittem magammal, miután a hátulján elolvastam a fülszöveget. Még életemben nem hallottam az írónőről, de a Jane Eyre óta tetszenek a régi korokban játszódó könyvek (azért akadnak kivételek!!! ehem...) Ez például a Viktoriánus korba kalauzolja vissza az olvasót. Na, de majd később...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk hőse Gemma Doyle. A lány Indiában él a családjával, vannak szolgálóik, egészen jómódúak, de a lány egy szokásos lázadó típus. Összeveszik az anyjával, és elfut tőle. Minden álma, hogy Londonba utazhasson, és ott járjon iskolába, meg miegymás. Társadalmi életre vágyik, és mindenre, amit egy korabeli lány kérhet.
Az álma teljesül az után, hogy India utcáin barangolva elveszik, és egy látomásban látja, ahogy anyja meghal. Eztán a lány Londonba kerül egy bentlakásos lányiskola falai közé, ahol úri hölgyet akarnak faragni belőle. A Spence akadémia falain belül azonban koránt sem ilyen egyszerű a helyzet.
Meg kell küzdenie az általános kihívásokkal, mint a klikkek, és a "nagymenő" lányok, akik felsőbbrendűnek hiszik magukat.
Gemma barátnője lesz a szegény, ösztöndíjas lány Ann, aki visszahúzódó, és gúnyolódások céltáblája. Sok balhé és baj után barátságba keveredik Felicityvel és Pippával. Gemma fölfedezi az erejét, amivel egy varázslatos világba át tud lépni. Magával viszi újdonsült barátait is. Azonban nem csak minden móka és mese. Találkozik itt halott anyja szellemével, aki figyelmezteti a veszélyre. Egy Kirké nevű alak el akarja kapni Gemmát. Ha ez nem lenne elég, egy Raksana nevű társaság is figyelteti a lányt.
Gemma nyomozásba kezd, ki Kirké, mi az anyja titka, ki is ő valójában, milyen ereje van, mi a Raksana, mit akar tőle a Kartik nevű Raksana -tag és így tovább. Mi a Spence nagy titka?

Vélemény:
A történet tetszett, a nyomozásos rész is egészen jó volt. Gemma karaktere különösebben nem fogott meg... Egyik lányt sem bírtam. Kartiknak drukkoltam, mert miért ne? Ő volt a misztikus, rosszfiúnak tűnő akárki, akinek drukkolni lehetett. Gemma előtt rájöttem a megoldásra, úgyhogy ez nálam azt jelenti, a sztori kiszámítható. Felicity, Pippa és Ann ellenszenvesek voltak, mert olyan, mintha nem azért lennének a barátai, mert tényleg Gemmát bírják, hanem mintha csak azért barátkoznának vele, mert át tudja őket vinni a varázslatos világba, ahol a kívánságaikkal bármit elérhetnek. Gemma helyében egyszer csak ottfelejtettem volna őket, vagy nem is tudom... De Gemma nekem kicsit túlontúl naiv volt ilyen téren.
Amit még kiemelnék, az a korábrázolás, ami szintén tetszett, és ahogy a kor társadalmát bemutatja az írónő. Összességében a regény tetszett, még ha a lánykarakterek nem is fogtak meg, de a történet, a leírás, és az E/1-es mesélés nem volt rossz.

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. július 13.

Anthony Sheenard - A láthatatlan város

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezt a könyvet egy nyaralás alkalmával fogtam a kezembe. (úgy volt, hogy a Vak hold lesz a kiszemelt áldozat Margit Sandemotól, de akkor az még nem volt az adott könyvesboltban). Sheenardtól már olvastam a Parázs-Varázst, és kíváncsi voltam, ha fantasy terén olyant alkotott, amilyent, akkor sci-fi terén mit hozott össze. Úgy ugrottam neki, hogy napi egy novellát elolvasok tőle... Hát, ez nem jött össze...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Az író végig E/1 -ben beszél, meséli el a történeteit (oké, van pár novella, ahol nem, de a legtöbben így van). Lássuk az első 7 novellát szépen sorjában (azért csak hetet, mert rengeteg van még benne, szám szerint 14, és aki 7 novella után nem tudja eldönteni, elolvassa e a kötetet, azt tudom sajnálni XD):

A név nélküli szomszéd (egyik kedvencem)
Az író talál egy albérletet Budapesten, amit kivesz. Dolgozgat egy könyvön, barátokkal találkozik, éli az életét, mint minden ember.
Azonban feltűnik neki, hogy sosem látja a szomszédját. Megbízásos alapon vásárolnak be neki, és mindig a lakásában tartózkodik. Senkit sem enged a küszöb túloldalára, és senki sem tud túl sokat a férfiról. Ez felkelti az író figyelmét, és elkezdi kinyomozni, ki is a szomszédja.
Mindenféle módszereket bevet, de a fickó csak nem törik meg. Az író még egy levelet is kap, hogy ne zaklassa a szomszédot (nem a férfi írta neki)...
A nagy kérdés szóval fönt áll: mit rejteget a szomszéd, ki is ő, és mi a titka? Kiderül e a rövidke történet során?

Az aranyat izzadó fiúk
Valaki gyerekeket tüntet el. Hogy miért? Nem tudni. Mikor egy újabb gyerek tűnik el, az író és a rendőr barátja a nyomukba szegődnek. Az írónak ugyanis sikerül követni egy kocsit, és közben tartja a kapcsolatot a rendőrrel, miközben követi őket.
El is jut valahova, ahol olyan felfedezést tesz, amire egyikük sem számított.
Kiderül ugyanis, hogy kik raboltak el, kiket, milyen okból, és mit műveltek velük... Csak egy a baj: a filmekben mikor a rosszfiúk elmondják a terveiket, vagy fölfedik előtted véletlenül, akkor nem olyan könnyű eljuttatnod az információt a hivatalos szervekig...

Cipőbolt a körúttól balra (egyik kedvenc)
A mesék biztosan csak mesék? Nem létezik üvegcipellő, vagy hétmérföldet lépő bakancs a mesék világán kívül? Ági és Péter sem hihettek benne...
Egy cipőboltban járva vettek egy piros cipellőt, és egy bakancsot. Egyik lábbeli sem tűnt jó állapotúnak, csak szimplán vonzotta őket... És hogy mi lett az egésznek a vége? ... (itt sem lőném le a poént)

Egy cég telefonnal
Van egy cég. Míg nem keresed, nem tudod, hol van. Mindössze egyetlen szám van, ami összeköthet vele. Úgy hirdetik magukat, hogy megszakítják a terhességet megelőzéssel. Mit jelent ez?
Annamaris - az író gyerekkori barátja - babát vár, de nem akarja megtartani, nem is számított rá. A párjával, Robival el akarnák vetetni, de ez rizikós. Aztán mégis megkeresik ezt a céget, és megpróbálkoznak az ő módszerükkel, ami mint kiderült koránt sem a szokásos eljárást takarja...

Angyalok az éjszakában
Az író egy villamossal utazna Budapesten. Föl is száll, és arra lesz figyelmes, hogy két lány beszélget egymással. Csak a szokásos pasi-ügyekről csacsognak.
Azonban történik valami: az egyik lány feldühíti a másikat, és leszállnak a villamosról az éjszakába, és elkezdődik a hajsza. Az író utánuk siet, hogy nehogy balhé legyen. Egy sötét részen az író meglát valami fényeset, ami elkezdi vezetni valahova... És ekkor rábukkan valamire...

A Halál árnyékában
Az író egy olyan helyen jár, ahova szerintem senki sem szeretne kerülni, és találkozik a Halállal. Mivel valamilyen szinten egy-egy novella összefűződik - néha meg-megemlítenek egyik novellából dolgokat a másikban - ezért tudhatjuk, hogy ez nem a vég... Mert van még ott novella, ahonnan ez jött.

Egy napló, kilenc arckép
Ismét egy novella (a cipőboltos után), amit nem az író szemszögéből látunk. Egy naplóba írt történetet látunk, ami összeköt kilenc "gyereket". Egy dédnagymama naplóba fűzött gondolatai a régi időkről. Van itt történelem, és saját élettörténetek is. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ismerjük a mondást:
A történelem mindig megismétli önmagát... Hát itt ugyanez történt. És bár nem tudják, a középpontban ott van egy régi, antik tükör, ami családi örökség...


Vélemény:
A név nélküli szomszéd: tetszett a misztikája, a titokzatossága, és végig drukkoltam, hogy kiderüljön, mi is a szomszéd. Az ember azt várná, hogy ezek után például kiderül, hogy a szomszéd egy android, vagy egy titkos kém, esetleg titkos ügynök, aki nem fedheti fel a kilétét... Aztán jön az igazság, ami ennél jóval egyszerűbb. Ami viszont szíven ütött, hogy nem tudtam kitalálni, hogy mi is a szomszéd, vagy ki is a szomszéd XD Pedig általában minden történetnél össze szoktam tudni rakni a végeket, és a kérdéseimre az előtt megtudom a választ, mielőtt fölfednék előttem...

Az aranyat izzadó fiúk: ennél a novellánál nem csodálkoztam a végén annyira. Az igaz, hogy még nem olvastam könyvet, amiben *********-k szerepelnek (ha a kicsillagozott helyre beírnám a betűket, akkor nem lenne meglepi a történet vége, kimenetele stb...), de valahogy éreztem, hogy az ő kezük van a dologban. Elvégre ki más próbálna aranyat izzasztani fiúkból? Mégis a történet érdekes volt, és vártam, mi történik az íróval ezek után...

Cipőbolt a körúttól balra: Aranyos, kedves mese. Olyan, mintha átrángatták volna a valóságba a mesék birodalmát. Bájos köntös, hitetlen szereplőkkel, akik végül olyanba csöppennek, amiről nem állítják száz százalékig a történet végén, hogy megtörtént, csak hogy lehet, hogy úgy történt... Az olvasó meg gondolja tovább, hogy igaz, vagy sem... Engem mindenesetre meggyőzött XD

Egy cég telefonnal: Hát ez, hú... Ilyen történet szerintem még senkinek sem jutott eszébe. Itt végig a kíváncsiság hajtott, hogy elolvassam, vajon hova lyukad ki a történet a végén... Aztán tettünk egy kört, és szinte az elejére értünk XD Nagyon tetszett XD

Angyalok az éjszakában: van itt élet, halál, és milliónyi kérdés... Misztika, hogy ki, mit akar csinálni, hova vezetik az írót, és ott mit talál. Ez a novella inkább szép volt, és pontosan ezért tetszett. A halál pedig... mondjuk úgy, haláli volt, és sokat sejtető, főleg, mikor megláttam a következő novella címét XD Szóval ez a novella inkább szomorkás hangulatú, és mégis gyönyörű...

A Halál árnyékában: éreztem, hogy ilyesmit hoz ki belőle az író, csak azt nem tudtam, milyen formában teszi XD Meg kell mondani, nagyon tetszett benne a párbeszéd, és egész tanulságos... Az utolsó mondata a novellának pedig akár amolyan mottója lehetne az egész könyvnek.

Egy napló, kilenc arckép: egy hosszabb lélegzetvételű történet, talán a leghosszabb az egész kötetben. Ennél kicsit olyan érzésem volt, mintha visszautaztam volna a múltba, és mégse. Na és a vége...? Hogy mennyi fordulatot lehet beletenni egy novellába... *sóhaj* Ez is kicsit olyan meseszerű volt, mint a cipőboltos, de az valamiért jobban tetszett, mint ez.

Összességében a kötetről: Bevallom azért nem írok a hátra maradt 7 novelláról, mert akinek az első hét nem kelti fel az érdeklődését, az az utolsó hetet sem olvassa el.
Sheenard stílusa nagyon megfogott végig. A történetekbe csempészett humor, a misztika, ahogy olvastatja magát ez a könyv... Még akkor is, ha tudom, hogy egyik történet nem feltétlenül kapcsolódik szorosan az utána következőhöz. Több kedvencem volt. Az első hetes fogatban 2 darab, míg a következő hétben még 2 novella kiemelkedően tetszett. Bár azt írták a kötetre, hogy sci-fi, ezt helyenként megcáfolnám. Például a cipőboltos az inkább mese kategória nálam. Ha összességében nézzük, akkor valóban elmondható, hogy a sci-fik túlnyomó többségben vannak. Nem vagyok nagy sci-fi rajongó, de ez a könyv tetszett. Nem éreztem benne annyira túlnyomó részben a sci-fi részt. Például A név nélküli szomszéd címűben csak a végén jön elő.
Az a tervem, hogy napi egy novellát olvasok pont az első novellának köszönhetően esett kútba, mert utána még többet szerettem volna olvasni belőle, de aztán... Elfogytak a novellák...
Eddig egyedül Sheenard bírt rávenni arra, hogy pillantsak bele a sci-fi műfajba, és setöbbet... Azt hiszem nem hiába lett 2007-ben Európa Legjobb Sci-fi Írója...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. július 8.

Claudia Gray - Evernight (Evernight sorozat)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az Evermore című könyvet követte tulajdonképpen az Evernight. Nem hittem, hogy egy sorozat két része, mivel láttam, hogy két külön témával foglalkoznak, és két külön írója van... Azért ennyi előretekintésem volt... Úgy gondoltam, hogy vámpíros-iskolás könyvet még nem olvastam, és egy anime-ből kiindulva arra gondoltam, hogy talán ugyanolyan jól meg tudja oldani az írónő, mint amilyen abban az anime-ben volt (ami mellesleg tetszett és ugyanúgy vámpíros-iskolás volt...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Bianca, aki beköltözik az Evernight akadémiára, mert a szülei ott lesznek tanárok, és akkor már a kislányukat sem hagyják el... Bianca fel akarja hívni magára a szülei figyelmét, ezért megszökik, azonban "levadássza" Lucas, meghiúsítva Bianca szökését. Eztán Bianca visszatér ugye a suli falai közé, és elkezdi végre a sulit.
Az iskola egyébként vámpíroknak van fönntartva, de valamiért embereket is fogadnak a falai közé. Ez egy újítás, és senki sem érti, hogy miért kellenek emberek egy vámpíroktól hemzsegő suliba.
Részlet kérdés... Szóval Bianca folyton meg akarja találni Lucast, és tök bele van zúgva (holott csak azon a bizonyos éjszakán találkoztak és annyi). Mikor azonban megtalálja a fiút, az nem áll szóba vele, sőt, még tudomást sem vesz a lányról, ami nagyon mélyen érinti a kis csajt.
Aztán Biancát a szobatársa kiviszi egy buliba, és utána ismét találkozik Lucasszal, aki mindent elmond neki arról, hogy miért tette azt, amit, tisztázzák a dolgokat, és minden rendbe jön... Vagy mégsem?
Mi Lucas igazi titka? Erre a könyv végén választ kapunk. És miért ilyen ostoba Bianca? (Erre eddig senki sem tudott válaszolni nekem)

Vélemény:
A könyv legnagyobb hibájának a kapkodást tekintem. Olyan, mintha a főhősünk tudathasadásos lenne, vagy átmeneti amnéziás, és egy baleset után fölfedi hogy a szülei vámpírok, és vért isznak, és hogy ő az első olyan vámpírgyerek, aki született... Ez annyira végig kísérte az egész könyvet, hogy néha le kellett tennem és végiggondolni, biztos vállalom e a kockázatot, hogy tovább olvasva Bianca penge agya esetleg megvág... A csaj mindig hatvan lépéssel le van maradva, és naiv, és buta, és logikátlan... És a történetet is azzá teszi. Egyszerűen szörnyülködtem, hogy jelen időből hogy ugrik vissza egyes eseményekre. Épp csak azt nem mondja: "Jah, bocs, elfelejtettem megemlíteni ezt meg azt? Nem baj, akkor most mondom, hogy tudj róla, hogy így van és kész."
Nah, akkor itt van a Lucas-Bianca szál. Ha ez szerelem lenne első látásra, akkor jobban kellene ezt éreztetni, de ezt az írónő nevetségesen csinálja. Olyan, mint egy kis tini rajongása egy kedvenc színész, vagy zenekar után: rájuk pillant, tetszik neki, de soha nem érheti el... Én ezen inkább röhögtem, mint elhittem, hogy komolyan szereti a srácot. Ráadásul alaptalanul szereti...
Aztán a vége felé a nagy összeborulás... Na de kérem... A titok meg annyira nem is volt titok (célzás Lucas titkára) mert ez meg olyan sablon... Klisés, hogy úgy mondjam.
Olyan, mint egy kitekert Alkonyat, átnyomva a vámpírokat egy olyan iskolába, ahol több a vámpír, és köréjük benyomkodva néhány ember. Oké, ne hasonlítsuk hozzá, de szerintem ez az írás nem éri el nálam a minimális színvonalat (vagy kukacoskodó vagyok, és nagy igényű) azon a téren, hogy szerelmi szál, hogy akció, hogy információ megosztás... A "vámpírok a szüleim, és én is annak születtem" dolgot jobban is lehetett volna tálalni, vagy korábban.
Egyetlen mellékszereplő ragadott meg az egész történetből, és néhány helyen a tájleírás. Bár már kicsit uncsi, hogy minden sulit egy kastélyban rendeznek be... Na és a vámpírok felkészítése a modern világra XD Ezen megint jót gurultam...

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2009. június 29.

Cassandra Clare - Csontváros (Végzet ereklyéi 1)

4 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy "prospektusban" láttam meg a borítóját, és akkor még csak az angol cím volt ráírva. Beírtam a keresőbe, hogy mégis mi ez, de Magyarországon még nem is látták. Egy blogon találtam róla egy kritikát, amit pont aznap tettek fel róla (ezt Gigi honlapján). Eztán ráírtam a blog tulajára, hogy mi is ez a könyv, és megszületett egy e-mailezgetés, amit msn-es diszkurzusok sokasága követett, és szert tettem egy Gigi-ikerre... Általa sikerült eljutnom addig, hogy elolvashassam a kötetet...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Clary egy hétköznapi lány, aki barátjával Simonnal elmegy, hogy bulizzon egyet. Meglát a bulizók között egy fiút, aki megtetszik neki, de az egy csinos lány kíséretében elmegy a diszkó hátsó részeibe. Két alak követi őket, és a lány balhét sejtve szól Simonnak, hogy menjen el segítségért. Addig a lány magánakcióba kezd, és követi az alakokat. Szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, azonban ezt rajta kívül senki más nem látja: sem Simon, sem az őrök, holott a három alak ott áll az orruk előtt. A három tinédzser (két fiú és egy lány) lelépnek, és Clary nem érti, mi történik.
A szőke hajú fiú, aki az egyik "gyilkos" volt (név szerint Jace) felkeresi a lányt, és Clary ellopja tőle a "mobilját"... Ez után kezdődik meg a hajsza. Clary anyját ugyanis elrabolják, és a lány az állítólagos gyilkosok mellé szegődik, akikről kiderül, hogy árnyvadászok. Később Simon is láthatja őket végre. A különleges fiatalok fölveszik a harcot a különleges árnyvadászfelszerelésükkel (szeráf-pengék, és miegymás...). Clary pedig meg akarja menteni az anyját, akit elraboltak. Ki tette, és miért? Erre keresi a választ, illetve arra, hogy mi is ő valójában, mit rejt a múltja, amiről anyja eddig elfelejtette felvilágosítani?


Vélemény:
Imádom! Nagyon jó történet, nagyon állati karakterekkel, és egyedi világgal. Urban-fantasy lévén persze valós helyszíneken is játszódik, és az írónő teljesen hitelesen írja le azt, hogy köztünk járnak a vámpírok és a különleges lények...
Ezek mellett a bunkó Jace a kedvenc karakteremmé vált. Bunkó, szarkasztikus és nagyon is szeretnivaló karakter. Ezek mellett ott van Clary, az erős női karakter, Isabelle a vagány lány, aki nem adja könnyen magát, és testvére, Alec, aki nem éppen olyan, mint nővére, hanem "visszafogottabb".
Ezek mellett a történet izgalmas, fordulatos (még akkor is, ha ki lehet találni egy idő után, hogy mi lesz a könyv vége), és akkor még nem is olvastam a második és harmadik kötetet... Bizalomgerjesztő a folytatás - főleg azok után, amit Gigi mesélt róla, és az ő izlésében megbízom, mert szinte teljesen megegyezik az enyémmel (oké, a HP6 -os az kivételes eset volt...).Szóval ez egy komolyan olyan kötet, amit érdemes elolvasni. A magyar fülszöveg nem kecsegtet a történet szintjén túl sok jóval, de senki se ez alapján ítélje meg...! Nekem a magyar fülszöveg egyáltalán nem hozta volna meg a kedvemet az olvasáshoz... Ha Cassandra nem lenne, nem ismerem meg Gigit és valószínűleg nem olvastam volna el ilyen gyorsan a könyvet, mint így, mert a fülszöveg nem keltette volna fel a figyelmemet...

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger