Mandi Könyvtára

Hogy kicsit kiszakadjak a krimik világából, gondoltam olvasok egy kis Weeks-féle árnyékgyilkolós könyvecskét. 

Kicsit bepillanthatunk abba a világba, melyet Kyllar felfedezett volna, ha mestere hagyja... Méghozzá azt, hogy mestere hogy lett tökéletes Árnyék és milyen utat járt végig. 

Bekapcsolódunk Durzó Blint világának egy igen aprócska szeletébe. Annyira kis rövidke könyv, hogy pár perc alatt repül az ember egyik jelenetből a másikba, miközben megérti a trilógia egy részét - méghozzá Durzót.

Nemigazán akarok magáról a történetről mit mondani. Aki szereti az Éjangyal trilógiát, annak mindenképpen kötelező elem. Hisz ez egyfajta előzmény a sorozathoz, mintegy kiegészíti az első kötetet. Segít, hogy jobban megértsük a mestert.

Összességében nézve remek kiegészítő, ha a trilógia megkezdése előtt olvashattam volna, megadta volna az alap hangulatot az olvasásához. Durzó számomra megosztó személyiség volt eddig, most pedig átbillent a szimpatikus szekcióba. Szóval Weeks kedvelőinek kihagyhatatlan... 

GR-ezők szerint:

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei nem az egyetlen különlegesek és még eléggé ifjak. Vannak már különlegesek jóval régebb óta is. 

Erről rántja le a leplet Millard Nullings, az egyik különleges gyermek (aki egyébként láthatatlan). Mivel igen megtetszettek neki Vándorsólyom kisasszony regéi, ezért ő is összegyűjtött néhányat, melyet belefoglalt egy kötetbe.

1. Az elragadó kannibálok

Mely röviden arról mesél, a pénz mennyire mohóvá, telhetetlenné tehet. Akadtak ugyanis különlegesek, akik képesek voltak a végtagjaikat visszanöveszteni. Egy csoportba verődve éltek, és úgy próbáltak boldogulni a maguk szerény módján, ahogy tudtak. Mígnem egy nap találkoztak néhány kannibállal, akik igen nagy vagyonnal rendelkeztek. Hát kitalálták, hogy kölcsönösen segítenek egymáson. A kannibálok elkezdték megvenni a különlegesek végtagjait, és fizettek érte. A különlegesek nem tudtak mit kezdeni a hirtelen jött gazdagsággal, hát elkezdték eltapsolni a pénzt... már ha nem éppen a kezüket vágták le... 

Tanulság: a hirtelen jött gazdagság be tud kebelezni. Amiért megküzdesz igazán csak azt tudod becsülni.

2. A villás nyelvű hercegnő

Élt valaha egy hercegnő, akinek villás nyelve volt, és a hátán pikkelyek jelentek meg. Apjának sem merte megmutatni, úgyhogy titkolta a dolgot. Egyszer aztán jött egy herceg lánykérőbe, de a lány nem akart zsákbamacskát árulni. A herceg aztán azt mondta, torzszülöttel nem köti össze az életét.

Miután a lány titka kiderül, mindenki szörnyként kezeli, ezért megszökik és elbújdosik. 

Egyszercsak hall egy hercegről, aki hasonló gondokkal küzd, mint ő: alakot vált teljesen spontán, és állatok képében jelenik meg. Ő is úgy jár, mint a hercegnő: szörnynek tartják, bebörtönzik és elterjesztik halálhírét. A hercegnő megfelelőnek tartja a herceget a házasságra, hát elmegy, hogy megmentse...

Tanulság: a szépségnek is megvannak a maga hibái, de a hibákkal együtt kell szeretnünk és becsülnünk a másik embert. A külső nem minden.

3. Az első ymbryne

Melyből megtudjuk, hogy az első ymbryne valójában férfi volt, és nem nők váltak madárrá, hanem madarak emberré...
Tanulság: nem biztos, hogy annyira egyedi vagy, amilyennek képzeled magad, nem is biztos, hogy jó az, ha túlontúl egyedi vagy, és a segítség néha akkor jön, mikor már lemondanál róla...

4. Aki szellemekkel barátkozott
Egy érdekes történet egy lányról, aki barátokat próbált szerezni, először az emberi világból, majd mikor az nem jött össze, akkor a túlvilág szellemei közül. Valahogy sehol sem tudott beilleszkedni, aztán különös dolog történt...
Tanulság: senkire nem lehet ráerőltetni, hogy a barátod legyen... az csak úgy jön...

5. Cocobolo
Cocobolo egy legendás sziget, amelyben ha valaki lyukat ás, arany és drágakövek kerülnek bele. Cseng apja egyik napról a másikra eltűnik, elmegy, hogy megkeresse Cocobolot a legendás vándorló szigetet. Megkéri Csenget, hogy egy nap kövesse a példáját, keresse meg Cocobolot, ha ő nem tér vissza, és ne hagyja, hogy fű nőljön a lába alatt. Amikor a fiú rájön, hogy apja eltűnt és ő megtalálja, nem akarja elhinni. Megtagadja a sorsát, de az végül utoléri...
Tanulság: ne tagadd meg önön véredet és magadat, fogadd el a sorsodat, amit neked írtak, mert néhány dolgon nem lehet változtatni...

6. A Szent Pál galambjai
Emberek háborúja galambok ellen, és galambok harca az emberek ellen. Avagy hogyan tudják megakadályozni madarak az emberek munkáit...
Tanulság: Egy-egy vitában néha a kooperáció, az egymás iránti figyelem többet ér, és eredményesebb, mint a háborúzás...

7. A rémálmokat szelidítő lány
Egyszer egy lány olyan képességgel született, hogy el tudta venni a rémálmokat az emberektől. Apjának nem tetszett ez a dolog, és kérte lányát, ne használja a képességét, mert mindennek megvan a miértje. Viszont, a lány nem tartja be apjának tett ígéretét...
Tanulság: nem biztos, hogy egy megható sztori mögött igazság rejtőzik...

8. A sáska
Egy fiúcska annyira érzékeny lelkű volt, hogy mindenen azonnal meghatódott. Egyszer sáskajárás során a rovarok megettek mindent. A falusiak elkezdték pusztítani a sáskákat, de ez a fiúcska csak nem akarta, sajnálta őket. Apja megharagudott, miért nem öl sáskákat.
A fiú annyira megsajnálta a lényeket, hogy egyet háziállatként tartott magánál. Mikor elpusztították, a fiú annyira részvétet érzett, hogy sáskává vált...
Tanulság: akkor veszed észre, hogy valami mennyire fontos, mikor elveszíted...

9. Az árapály ura
Élt valahol egy fiú, aki képes volt uralni az árapályt. Azonban megígérte anyjának, hogy nem fogja képességét használni, pedig nagy halász lehetett volna belőle. Munkát vállalt, felkeveredett egy hajóra, ami aztán jéghegynek ütközött, és igyekezett mindent megtenni a túlélésért...
Tanulság: Attól, hogy segítesz valakinek, az attól még nem biztos, hogy hálás lesz. Még azok után is belédrúghat kettőt, hogy megmented valaki életét...

10. Cuthbert regéje
Cuthbert képes volt beszélgetni az állatokkal, akik aztán jó barátai lettek. Segített rajtuk, mígnem felbukkant egy boszorkány, aki közölte vele: bosszúból kővé kell változtatnia Cuthbertet...
Cuthbert ezután annyit kért barátaitól, maradjanak vele, beszéljenek hozzá, míg meg nem hal...
Tanulság: Az igaz barátok akkor is melletted állnak, ha beáll a szobormerevség és már semmit nem lehet veled kezdeni...

Összességében nézve olyan a könyv, mint egy mesegyűjtemény. Bájos, aranyos mesékkel teli, amiken keresztül még jobban megérhetjük a sorozatbeli világ működését, mozgató rugóit és miértjeit (pl. miért bújkálnak és hogyan a különlegesek stb.) Minden történetnek van csattanója, tanulsága és ahol szükséges, Millard hozzáfűz ezt-azt lábjegyzetben.

Végülis olyan, mint a Harry Potter sorozatnál a Bogard Bard meséi. Kiegészít, mesél, és segít értelmezni a sorozatból pár eseményt...

GR-ezők szerint:

Calderonról valamiért az jut eszembe, hogy ő Star-Lord (Űr-lord) magyar verziója. És ezúttal is kitesz magáért.

Calderon új hajó vezetését kapja meg, amelynek neve: Békanyál. A hajóval egy csupa nőkből álló legénység jár. Ha már a hajó egy kész űrszemét, egy roncs, legalább a legénység legyen penge és profikból álló.

Szóval az egész történet ott kezdődik, hogy Calderon nevét "lefelejtik" egy listáról. Arról a listáról, amelyen a hősök neve szerepel, akiket ki akarnak tüntetni az előző kötetbeli eseményekért. Ezért többen azt hiszik, hogy a férfi áruló, ezért törölték a nevét a hősöké közül.

Közben a háttérben furcsa politikai és nemesi belviszályos dolgok történnek. Jön az intrika, az ármánykodás, az áskálódás és a pletykák csak úgy terjednek. Felbukkan Henna Sexert, akinek elképesztő kavaró képessége van, és az egész állóvíz úgy gyűrűzik tőle, hogy csak kevesen tudják, ő áll a háttérben.

Oregon persze Calderon mellett áll. Színre lép még Taina is, akinek először le kell számolnia a családi hagyományokkal, fenn kell tartania a békét, irányítani szamurájokat és túlélni valahogy, hogy ne vegye el senki, mégis hű legyen a családjához, a kultúrához a hagyományokhoz.

És persze a végzet (és egy kis rásegítés) elsodorja őt Calderon karjaiba, és újra egy hajón találják magukat. Azonban ha ők vitáznak, a Galaxis is megérzi, ahogy egymásnak feszülnek...

Azt kell mondjam, az első rész jobb volt. Persze megkapjuk a történet csavarjait, humorát, némi gyilkosságot és mészárlást. Valahogy mégsem érzem azt a fajta extázist, mint amit az első kötetnél éreztem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tetszett, csak most egyelőre elég volt.

Nem tudom, hogy a sok politikai ármánykodás meg háttérharcok, vagy inkább Taina és Calderon folyamatos "elsétálunk egymás mellett, mert mindig van valakinek oka megsértődni a másikra"-típusú huzavona.

Ami azonban kárpótol: a legénység, a veteránok, Oregon admirális, és az a pár csavar, amik a legváratlanabb helyzetekben bekecsavaródnak a helyükre és bombákat robbantanak.
Többet megtudunk a nemesi családokról (rangsorok, szokások stb.), illetve a japán kultúráról, a szamurájokról és arról, milyen ha az ember egy agyonszabályozott világban kell éljen kötöttségek között, ahol mások határozzák meg a sorsát. Végre kikristályosodik, hogy működnek a Kardok és megismerjük valódi természetüket, tulajdonságaikat, képességeiket és rítusaikat (Kardtánc, rangsorbeli helyezkedés stb.)

Calderon családja pedig annyira kiemelkedő jelentőségűvé válik, és annyira furák, és annyira különösek és mellettük sem lehet elmenni szó nélkül. Calderon nem csoda, hogy tisztára flúgos (jó értelemben), mikor nincs a családjában egyetlen épkézláb sem. Mindenki agyafúrt, a saját szekerét tolja és jaj annak, aki a Ferrero ház ellenségévé válik - még akkor is, ha nem tudja, hogy egy Ferreroval van dolga.

Igen megnyert magának Calderon családja és a legénysége is, úgyhogy nálam ezek a csapatok vitték a prímet.

Összességében nézve kapunk nyomozást, kalandot, csavarokat, politikát, nemesi erőfitoktatásokat, űrcsatát, utazási lehetőségeket. Jobban megismerjük Calderon világát, elmélyülhetünk a rendszereiben, és amíg nemesi körökben mozgunk addig se feledjük, hogy mi melyik családból származunk - és húzzuk fel a bricseszünket, mert úgy még egy felségárulás is elegánsabban mutat....

GR-ezők szerint:

Manapság az emberek sok dolgot már nem szájhagyomány útján tanulnak, hanem leülnek a net elé, vagy kezükbe vesznek egy könyvet. Olyan, mintha bizonyos témákról érdeklődni már ciki/tabu lenne, ezért inkább utánaolvasnak. Mondhatni "könyvből csináljuk a gyereket is". 

Ezzel mindaddig nincs gond, míg meg tudjuk válogatni azokat a "tanácsokat" amik könyvekből és netről nagy dózisban jönnek és tényleg hasznosakat válogatunk ki közülük. 

Még nincs gyerekem, de a könyv szerzője az elején leszögezi, hogy jelenlegi és jövőbeni szülőknek egyaránt ajánlja a könyvet. Azt kell mondjam, igaza van.

Elolvasva olyan, mintha beülnénk egy pszichológushoz (ami egyébként a szerző munkája)  beszélgetni, de tulajdonképpen  csak ő beszél, mi meg közben teszünk egy utazást az életünkben.

Miért ajánlom azoknak, akiknek nincs gyereke?

Mert megismerheted önmagad. A könyv olvasása közben végiggondoltam, amiket a szerző a gyerekekről mond. Ha így meg úgy viselkedik a gyerek, valószínűleg azért van mert... és a felnőtt úgy kezeli a gyermekét, ahogy a gyerekkori emlékei és élményei alapján helyesnek gondolja... Párom mostanában sokat mondogatott egy adott dolgot, hogy változtatnom kellene rajta, mert hosszú távon ez nem hoz pozitív hatást. Ahogy olvastam a könyvet rájöttem, hogy igaza van és megtaláltam az okát, hogy nekem ez a rossz tulajdonságom/szokásom honnan ered. 

Tulajdonképpen miután átrágtam magam a sorokon, sok dolgot sikerült megértenem felnőtt emberek viselkedésében. A nyugalom, ami a sorokból árad lenyűgöző. Nem kioktatni akar, hanem hoz fel rossz példát, majd ad egy helyesre is útmutatást.

Miért ajánlom azoknak, akiknek van gyereke? 

Ez az a dolog, amit nehezebb megfogni, mivel hogy nekem nincs. Viszont jelenleg van a családomban példa rá (3 is), hogy kisgyerekekkel néha igen nehéz. Úgyhogy az egyiken teszteltem is gyorsan a leírtakat, amikor módom adódott rá, és működik. A kisgyerek (2,5 éves) annyira meglepődött, hogy befejezte a hisztit, és elkezdte nekem magyarázni a maga egyszerű nyelvén, hogy mi a gond. 

A könyv nagy tanulsága ugyanis az, hogy a gyerek nem kér mást, mint a figyelmünket, hogy biztonságban érezhesse magát mellettünk, hogy érezze a szeretetet, a nyugalmat, a békét. Nem kell feltétlenül mindennek sikerülnie, aminek nekiugrik, de megtanulja, hogy a kudarcot is el kell viselni még ha nem esik jól, akkor is.

És akkor most adódhat a kérdés, ha ennyire ajánlom, és tényleg jó tippek/trükkök vannak benne, akkor miért nem 5/5 nálam a könyv? Nos, ennek oka Natasha Kampusch...

A szerző ugyanis kitér arra, hogy hagyjuk a 10 éves gyereket kibontakozni, hadd menjen egyedül iskolába stb. Hagyjuk, hadd fedezze fel a net világát, ne ellenőrizzük folyamatosan a közösségi tereit, ilyesmi...

Kampusch-t is ugyanennyire megbízhatónak találták a szülei, egyszer ment egyedül iskolába, aztán utána többet nem látták, csak majd 10 évvel később... Most felteszem a kérdést: van olyan szülő, aki a mai világunkban el merné engedni egyedül a 10 éves gyerekét iskolába? Jelenleg az ország 4. legnagyobb városában lakom, és (szakközép) iskolásoktól hallom azokat a történeteket, hogy egyedül ment haza délután és lassított mögötte egy fehér furgon a teljesen egyenes utcán, minden ok nélkül... Felnőtt nők tűnnek el itt a legnépszerűbb futós helyen... 

És akkor jön egy szerző, aki azt mondja, hogy ebben a világban hagyjam, hogy a 10 éves gyerekem egyedül menjen iskolába... Hát persze...

És van ezen felül egy másik okom is: közösségi média. A szerző szerint ne monitorozzuk, mit csinál a gyerek a neten. Ne legyen meg minden jelszava stb... Ismeritek a Cyberbully című filmet? Egy szereplője van (a Trónok harca sorozatból ismert Aria játsza a főszerepet), aki egy kamaszlány. A gép előtt ül, és elkezdik zaklatni... Vagy ott van az, amikor azt halljuk a tévéből, hogy a gyerek megismerkedett valakivel a neten, aztán elment, hogy találkozzon vele és többet nem látták... 

Nyilván ezek eléggé sarkos példák és igen, lehet jönni azzal, hogy "de hát ha a gyerekkel olyan a kapcsolat..." Viszont a könyv felhívja a figyelmet rá, hogy a gyereknek is hadd legyenek titkai... meg beszéljük meg vele, mi a helyes. Magyarázd el egy gyereknek, aki fellángol egy új (potenciális) ismerős/haver miatt, hogy nem biztos, hogy ő az, akinek mondja magát...  A gyerek a hátam mögött akkor is lehet, hogy belemegy a találkozóba, mert a gyerekek egymást viszik el más-más irányokba, és olyan dolgokba is belemennek, amikbe nem biztos, hogy kellene.

És igen, nem lehet őket mindentől megóvni, meg burokban nevelni, ezt az oldalát is megértem. Nem zárható ki az online világból, mert akkor kiközösítik. De valahol szerintem a szülő felelőssége is, hogy az online világban is (mégha bele mászik az online intim szférájába a gyereknek) próbálja valahogy (ha nehezen is), de megvédeni... Úgy, hogy még nincs kit megvédenem mondhatjátok, hogy könnyen jár a szám. Alul a komment részben szívesen olvasnék tapasztaltabbaktól ebben a témában. (Szüleimnek ilyen online gondjai anno még ugyebár nem voltak, mert akkoriban még nem volt internet, és ilyenre nem kellett gondolniuk.)

Összességében egyébként tudom ajánlani mindenkinek. Még azoknak is, akiknek nincs gyereke, mert nekik meg egy jó önismereti könyv. Szerintem mindenki magára ismerhet, és felfedezheti, hogy felnőttként mit miért tesz... Milyen gyerekkori élmény váltja ki azt, hogy most éppen azt teszi, amit egy-egy szituációban. Igaz, nem önismereti könyvnek készült, de szerintem annak is jó. Úgyhogy gyerek és saját magunk nevelésére fel!

A könyvet ezúton is köszönöm a Partvonal kiadónak, akik lehetővé tették, hogy írhassak róla a blogon!

GR-ezők szerint:

Ritkán esik meg olyan, hogy van egy 600-700 oldalas könyv, és azért egy-két nap alatt kivégzem. Az Éjangyal trilógia első és második kötete is pontosan így járt nálam.

Kylar Stern bérgyilkos, de ki szeretne szállni. Van egy nő (Elene), akit szeret és feleségül venné. Megadatott, hogy gyermeket (Uly) nevelhet. Miután megölte mesterét, Durzo Blintet, és magához veszi Blint és Mama K közös gyermekét...
Kylar ért a gyógyfüvekhez, így gyógyfüvek és főzetek árusításával kezd el foglalkozni, beköltözik Mea nénihez, és próbál hétköznapi életet élni... már amennyire ez egy leszerelt árnygyilkosnak, az Éjangyalnak mehet...

Persze az élet másoknak ettől még nem áll meg. Logan, aki a Lyukba kerül eleinte próbál életben maradni, majd szökési terveket eszel, és próbál kivitelezni. Ebben hol akad segítsége, hol hátráltatója. Mellette meg kell küzdenie az ételért is...

Mama K és Jarl új tervet eszelnek ki az Istenkirály megbuktatására, amiben némi bordély-fortély is szerepet kap, és ezúttal az utca lányaiból katonák válnak...
Jarl ugyanakkor fel akarja bérelni Kylart egy új megbizatásra, de ez nem éppen úgy sül el, ahogy azt Mama K-val eltervezték.

Kylar végül rájön, hogy mit kell tennie azért, hogy a jövője olyan irányba fordulhasson, amilyenbe szeretné: meg kell ölnie az Istenkirályt. Olyan emberektől kap segítséget és válnak szövetségeseivé, akikről sosem gondolta volna és olyan emberek árulását kell elszenvedje, amikre szintén nem számít. Ráadásul azt sem tudja, hogy Logan valójában él, vagy túl későn érkezik, hogy kiszabadítsa...

Kellő mértékben izgalmas volt és fordulatos. Mindenki kavarja a szálakat, megy az intrika, az ármánykodás, a térfelek csereberéje, a hatalmak és a képességek fitoktatása. Maga az alaptörténet meglehetősen sablonos, hiszen többször láttunk már olyant, hogy egy bérgyilkos kiszállna a mókuskerékből, de nem engedi el az a világ. Kylar ugyanebben szenved. Döntenie kell, hogy melyik árat fizeti meg: elveszti Elenet és Ulyt és a normális élet reményét, vagy fel kell adnia magából azt a részt, ami Éjangyallá teszi? Igen kemény döntés előtt áll, amit nem könnyítenek meg neki a felmerülő problémák, a felbukkanó emberek és a "mindenkinek van egy jó tanácsa, hogy kellene jól csinálni..." dolgok.

Akin igazán meglepődtem, az Vi volt, a bérgyilkosnő, aki az első kötetben mestergyilkossá válhatott volna, ha megöli Kylart. Kissé jobban megismerjük őt, a hátterét. Az első kötetben felületesen megtudunk róla ezt-azt, de itt most kissé kifejti, belemegy a részletekbe. Ettől valahogy még nem sikerül jobban sajnálnom, hiszen szokásához híven egyik terve sem úgy sül el, ahogy szeretné, és továbbra is egy igen kellemetlen mellékszereplő, de talán a harmadik kötetben végre megtalálja ő is az útját, hisz már elindult abba az irányba, csak még nem realizálta, hova juthat, ha megteszi a nagy lépést...

Elene még valahogy mindig nem lopta be magát a szívembe... Anno elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és kb. a felénél abbahagytam, és most ugrottam neki újra, de Elenet még mindig ugyanannak az önző libának látom. A 18 éves lány annyira a normális élethez ragaszkodik, hogy miatta mindenki dobjon el minden önálló gondolatot, és minden legyen úgy, ahogy ő akarja, különben duzzog... Ez egy tipikus kamaszos hozzáállás. Viszont azzal nem számol, hogy most már felelős Ulyért is és fel sem fogja, hogy Kylarrel szemben óriási elvárásokat támaszt...

Ami a többi mellékkaraktert illeti, jól megkavarják a dolgokat, hisz minden szentnek maga felé nyúlik a keze... Mindenkinek oldalt kell választania és néha váratlan döntéseket, kompromisszumokat kell meghozniuk/kötniük. Megtesz mindkét oldal mindent a győzelemért, az eszközök sem számítanak...

Az egyetlen, amit nem tudtam hova tenni, hogy egy-egy fejezeten belül miért kell ide-oda ugrálni és néha annyira kuszán rakja egymás után a különböző eseményeket, hogy egyszerűen az ember elsőre nem látja értelmét. Emellett volt egy-két párbeszéd, aminek nem sok értelme volt (pl. egy nem eldöntendő kérdésre csak annyi a válasz, hogy "nem" stb...) Néhol kapkod, pedig a 600 oldalba sok dolog belefér, más dolgokat meg annyira szájba rág, amennyire nem kellene...

Összességében nézve a történet fordulatossága és a stílus gördülékenysége eléri a kívánt hatást: elfeledteti a sablonokat, és kapunk egy élvezhető, minden irányból kavarásokkal teli érdekes történetet. És a lezárás azt sugallja, hogy várnak még ránk fordulatok a folytatásban, nem is akármilyenek....

GR-ezők szerint:

Gondolom már sokan találkoztatok azzal az élménnyel, hogy beültök a moziba, hogy megnézzetek egy filmet, aztán elvarázsol az élmény, és amikor nézitek a stáblistát, hogy "base on book..." akkor leesik az állatok. Ha a film ilyen jó, és a könyv többet ad, akkor az a könyv egyértelműen kell!

Először akkor találkoztam a könyvvel, mikor egy kolis társam megvette és ajánlotta, hogy milyen jó. Valahogy akkoriban a borító, meg azok a rémisztő fekete-fehér képek, amik benne voltak arra sarkalltak, hogy kerüljem el. Majd beültünk a moziba megnézni a filmet, és rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz.

Jacob Portman egy nap megtalálja nagypapáját, akit megtámadott valaki/valami. A papa halálos sebet kap, de utolsó szavaival Jacobot olyan kalandra küldi, amilyenről mindenki csak álmodik gyerekként. Ugyanis Portman nagypapa különleges gyerekekről szóló történeteket mesélt anno Jacobnak. A fiú azonban nem sejti, hogy hamarosan bekerül a nagyapja meséiben megelevenedő gyerekek körébe. Ugyanis mindenki azt hiszi, hogy megbuggyant, és úgy gondolják, egy utazás talán segítene neki feldolgozni a nagyapja halálát és az azzal járó borzalmas megrázkódtatást, ami érte. El is mennek az apjával Walesbe, ahol Jacob kutatásai során megtalálja az egykori gyerekotthont, ahol nagyapja lakott. Viszont a hely üres, a gyerekek meghaltak, és egy bomba tönkretette az épületet.

Majd egy balesetnek köszönhetően Jacob olyan emberekkel ismerkedik meg, akik egy teljesen új világ részesévé teszik...

Nem tudom, mit mondjak. Igazándiból nem találok szavakat, és sajnos most nem pozitív dolgok miatt. Egyszerűen csalódtam. Riggsnek a kezébe akadt néhány kísérteties fotó barátoktól/ismerősöktől, és kitalált hozzájuk egy történetet. A képek bekerültek a könyvbe, egyik-másik valóban ijesztő, de ad egyfajta borzongató hangulatot a könyvnek. A képekhez tartoznak ugye a történetek, amikbe bele vannak szőve. Igen igényesen van kialakítva a kötet, gyönyörű kívül-belül. Iniciálék a kezdőbetűknél stb. Az író stílusa meglehetősen gördülékeny, a történetek kreatívak...

Viszont rengeteg dolgot nem értek... Adott nekünk Jacob, akinek az ölébe hullik egy munka néhány családtagjának a vállalkozásánál. Mindenáron próbálja magát kirugatni, de csak azt éri el csínyeivel, hogy a kollégáit bosszantja, neki meg ígyis-úgyis meg kell csinálnia a végén a feladatokat. Ismerek a környezetemben néhány Jacob korabeli gyereket, akik kezüket-lábukat összeraknák érte, hogy munkát kapjanak, de valahogy folyton szívatják őket, rendszertelenül kell menniük stb... Jacobnak adott egy jó lehetőség, erre fintorog, nyavalyog. Nyilván ráerőltetés, de ahelyett, hogy látná a pozitív oldalát (saját fizetése van!), ahelyett előadja a hattyú halálát...

Igazi elkényeztetett gazdag ficsúr. Ő maga mondja ki, hogy eléggé gazdagok. A szülei azonnal mindent megtesznek érte, amint füttyent. Beleegyeznek abba, hogy Európába repüljön "gyógyulni". Az apja ott is mindenben a kedvében akar járni. Jacob ennek ellenére egy önző kölyök... Némileg elgondolkozik rajta, mikor felajánlják neki, hogy a különleges gyerekekkel maradhat, de azért annyit nem kell győzködni. Nekiállja mondani, hogy neki aztán úgysincs a normál világban már semmije... Itt azért eléggé felszaladt a szemöldököm. Az apja és az anyja szeretik, bármit megtennének érte, a hátsója alá tesznek mindent, folyamatosan aggódnak érte, mert még barátokat se bír találni... Erre azt mondja, hogy nincs miért a normál világban maradnia? Úgy adtam volna neki két pofont, hogy a fal adta volna a harmadikat.

Amit pedig nem értettem, az a nácizás... Nagypapa zsidó, ezért a II. világháború alatt menekülni kényszerül. Beáll a seregbe. És persze egy ifjúsági regénybe kell a zsidózás, meg a nácizás... Annyi más regényt írtak már erről a témáról, nem gondolnám, hogy ezt ennyire ki kell emelni itt is... Elég lett volna egy említés róla és kész... 

Maga a történet az elején egyébként egészen jól építkezik, ha ezt leszámítjuk. Meg azt, hogy Jacob annyira de annyira buta... Hoz a múltból egy almát, ami másnapra csak egy darabka bőr... Vándorsólyom kisasszony elmondja neki, hogy védencei nem hagyhatják el a Hurkot (olyan hely, ahol mindig ugyanaz a nap ismétlődik, az üresek és a Lidércek elől bújkálnak ilyenekben a különlegesek, illetve a normál emberek elől, aki ide bekerül, az nem öregszik tovább). Jacob megkérdezi, miért, és amikor megtalálja az almát, még akkor sem esik le neki... Egy másik ilyen szituáció: megtámadják Jacobot és barátait rendes, hétköznapi pisztollyal lőnek rájuk. Van a csapatban egy igen erős lány, aki kiszab a helyéről egy fémajtót, és Jacobnak nem esik le, mit akar vele csaj... Már csak akkor döbben rá, amikor lőnek rájuk, és nem lyukad ki a bőre... És tele van a könyv ilyen értetlenkedéssel, ami annyira egyértelmű, hogy épp csak a szemét nem böki ki a kölyöknek... 

Többször a fejemet fogtam csak... A könyv végéről már nem is beszélve. Sajnos olyan, mintha a szerző hirtelen sietve/kapkodva akarta volna befejezni, mert megunta a végét... A gonosz csak úgy visszaadja, amit elvesz a jóktól. Plusz simán hagyja, hogy elintézzék, és ostobaságokat csinál menekülés közbe... Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy mi legyen a rossz fiúval, úgyhogy pakolja ide, pakolja oda, és nem jut sehova... Nagyon buta, cliffhanger vége van. 

Összességében nézve ha a 4. kötet nem fogott volna meg, valószínűleg az első kötet után leraknám a sorozatot... Nem érzem annyira kiemelkedőnek. A 4. kötetben Jacob nem volt ilyen komolytalan idióta, a rossz fiúk nem voltak ennyire amatőrök. Arra jó volt ez a kötet, hogy megismerjük az alapfelállást, de túl nagy hypeolást nem érzek ott belül... Egyszer olvasható volt, de számomra a negyedik kötet ismeretében némileg csalódás is...

GR-ezők szerint:

A hónapban:

- Elolvasott oldalak száma (zöld oszlop = 2019): 1096

- Megdöntött oldalszám: volt (2017 - 1015 oldal)

- Elolvasott könyvek száma: 2

- Goodreads szerinti lemaradás az éves (70 könyv) challengeből: 27 könyv

 Először akkor találkoztam Ransom Riggs - Vándorsólyom asszony különleges gyermekei könyvével, mikor egy barátnőm megvette a könyvesboltban és elkezdte ajánlani nekem. Aztán évekre elfeledkeztem róla. 

Mivel nagy mozibajáró vagyok, egy alkalommal ott néztem végig a bemutatóját az első könyvből készült filmnek. Akkor elterveztem már, hogy végigolvasom a sorozatot.

Amikor a Kossuth kiadó kihozta a 4. kötetet, nem volt kérdés, hogy olvasni szeretném. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a kiadónak!

Jacob Portman különleges képességgel bír. Látja az ún. üreslényeket. Barátaival korábbi kalandjaik során harcolt ellenük, és híressé váltak. Jacob olyan sztár a különlegesek körében, akit úton-útfélen megállítanak és autogrammot kérnek tőle. Emellett kiszabadította barátait a hurokból, ami azt jelenti, hogy járhatnak a jelenben, és úgy öregszenek, mint bárki más a normális világban. 

Amikor V. kisasszony (Vándorsólyom) megkéri Jacobot, hogy faragjon átlagos gyerekeket a különleges védenceiből, Jacob elviszi őket modern ruhákat venni. Az utazás azonban Abe nagypapája házáig jut, ahol a kis csapat rájön, hogy Abe háza többet rejt, mint gondolták. Jacob olyan titkokra bukkan, amelyről nagyapja sosem beszélt, sosem mutatott meg neki. Megtalálja a műveleti naplóját, melyben leírja, hogyan és mennyi gyermeket mentett meg küldetései során.

Jacob az idő előrehaladtával egyre inkább kezd rájönni, milyen keveset tudott a nagyapjáról, és hogy mindenre próbálta felkészíteni őt. Folyamatosan jeleket hagy és üzenetet küld a síron túlról. Ugyanakkor magát hibáztatja a nagyapja haláláért, és egyre jobban nyomasztja, mintha nagyapja árnyéka lenne...

Megismerkedik H. - val, aki nagyapja munkatársa volt a rémvadászatban. H. egy veszélyes küldetésre invitálja a fiút először, hogy bizonyítsa a rátermettségét, majd igazi küldetést ad neki, amivel veszélybe sodorja a fiút és a Jacob által verbúvált baráti csapatot...

Végül viszont olyan lezárást kapunk, hogy a következő kötetig biztos a körömrágós manikűr...

Ransom Riggs fantáziája fantasztikus. A hurkok, a lidércek, az üresrémek, a rémvadászok és a világa szabályai... Egy igen precízen kidolgozott világról van szó, ahol a szabály az szabály. Aki megszegi, súlyosan megfizet. De mi van akkor, ha az emberi erkölcs nem engedi, hogy a szabályoknak megfelelően járjon el az ember? Ha valakinek az élete múlik azon, hogy áthágjunk pár szabályt? Komoly erkölcsi dilemma elé állítja főhősét, aki még csak gyerek.

Mint ilyen, heves, lendületes, és lelkiismeretes, ami miatt kissé elhamarkodottá válik. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy eléggé felnőtt. Barátai, akik már 100 év körül járnak, szintén gyerekként vannak kezelve. Gondolkodásuk miatt sajnos nem is lehet őket máshogy kezelni. Néha ők is kellően meggondolatlanok, így nehezen lehetne őket felnőttként kezelni. Ugyanakkor nem lehet haragudni rájuk miatta, mivel sokáig voltak "kalitkába" (hurokba) zárva, és sosem kellett igazán fontos dolgokban dönteniük, mint mondjuk egy élet-halál helyzetről.

A stílusa gördülékeny, lendületes, és sajnáltam, hogy ilyen rövid a maga 480 oldalával... 

Ami még különösen tetszett, az igényes kivitel. Keménytáblás, képekkel dekorált példány, kívül-belül elegáns köntösben. Ha a gyerekek találtak/kaptak egy fotót, az megjelenik a könyvben. A lapok kellően vastagok, így könnyű lapozni. Igazodik a látványvilága a korábbi kötetekhez, úgyhogy a könyvespolcokon is igen mutatós, kissé ódivatúnak tűnő. 

Összességében nézve aki ifjúsági könyv, ami felnőtteknek is szóló üzenettel van körbeszőve. Közben kapunk szerelmi (-háromszöges/dilemmás) szálat, kalandokat, lendületet, újabb szabályokat a riggs-i világhoz, új területeket. Kilép Európa színteréből és megtudhatjuk, mennyire más a különlegesek helyzete és szabályrendszere például Amerikában. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a nyomozásokat, a kalandokat, és a fantáziadús, egyedi történeteket...

GR-ezők szerint:

A Jók és Rosszak iskolája akkor nyert meg magának, mikor elkezdtem a sorozatot.  Mindig szerettem a kreatív meseátiratokat, illetve a "belemagyarázásokat", hogy is történt egyik másik esemény.

Egy kis SPOILER a 2. kötetre nézve... Itt kezdődik...

Sophie megmentette csókjával a Gazgatót, aki fiatal fiúként visszatér az életbe. Tedros és Agatha eltűntek. És kezdetét veszi a káosz...

SPOILER vége!

Agatha és Tedros egy csókkal el akarták érni a "boldogan éltek" véget. Gavaldonban, Agatha szülőfalujában kötnek ki. Azonban nem hagyhatják el a házat, mert Callis megtiltotta nekik. Ahogy a herceg és Agatha be vannak zárva, egymást rágják, folyamatosan vitáznak, ami miatt úgy tűnik, kapcsolatuk zátonyra futott...

Egy váratlan esemény hatására azonban minden megváltozik. A herceg és választottja menekülni kényszerülnek. Váratlan helyekről kapnak segítséget, így visszajutnak a Jó és Rosszak iskolájához, ami gyökeresen megváltozott. Az egykori iskolák más funkciókat töltenek be, helyet adva az újnak és a réginek, így nevük már Ó és Új iskola. Vezetője a Gazgató, akinek oldalán ott van kedvese, Sophie. Miután a Gazgató megajánkozta egy különleges gyűrűvel, Sophieból tanárt csinált az iskolában. Sophie úgy gondolta, ez lesz az ő boldog befejezése. Azonban a Ténetész ismét elkezdte folytatni a meséjüket, így kezdetét veszi az újabb kaland. A kérdés már csak az, hogy eltörlődik e a határ Gavaldon és a mesevilág között. Ugyanis a régi gonoszok újra kezdik írni történeteiket, és ha már nincs hit a Jóban, akkor a Gonosz fog győzedelmeskedni...

Azt szeretem Soman Chainani fantáziájában, hogy sosem tudhatjuk, hogy a 700 oldal alatt mi fog történni. Amikor azt hinnénk, hogy na, most megoldódik valami, oké, hogy látjuk, hogy még mennyi oldal van vissza, mégis abban bízik az ember, hogy talán más bonyodalom lesz. Aztán rájövünk, hogy a bonyodalom végig ugyanaz. Amire rá kellett jönnöm olvasás közben, hogy Sophie egy nagyon kislány fejű karakter, a lehető legönzőbb és legönteltebb fajtából. Igazi gonosz, akit Agatha, a mindenáron Jó szeretne megmenteni.

Ez mind szép és jó, de meglehetősen meseszerű, gyermeki és naiv. Pont azért, mert ők kilépnek a való világból, egyszerűen nem értem néha, hogy mit miért kell megtenniük a gyerekeknek. Persze mindenkinek meg kell találnia a maga happy endjét, a maga hercegével. A történet tanulságos, méghozzá olyan téren is, hogy az ember nem tudhatja sose, hol találja meg a hercegét/hercegnőjét. Néha pontosan ott, ahol nem is gondolná.
A barátság olyan emberek között alakul ki legszorosabban, akik nagyon különböznek egymástól. Pontosan azért, mert mindig van min vitatkozni, valamit megvitatni.

Az elején Agatha és Tedros hirtelen egymás társaságába kerül, együtt laknak, és kijön az, ami a legtöbb párnál jellemző, és tetszett ez a nagyon emberi eleje. A párok tipikus problémája, hogy amikor még a fiatalok csak találkozgatnak immel-ámmal, nemigazán tudják megismerni egymást. Aztán összeköltöznek és majd megeszik egymást, mert rájönnek, hogy a szeretett személynek is vannak rigolyái. Ezeket vagy elfogadják, vagy nem. Meg kell szokni a másik "szagát" hogy úgy mondjam. Agatha és Tedros a saját bőrükön tapasztalják meg, mennyire zavaró dolgai lehetnek a másiknak. Aztán elkerülnek az új kalandba, és van esélyük arra, hogy ezt feldolgozzák magukban, megismerve magukat és a másikat is.

Sophie egy gyerekes kislány, álomvilágban. Magának is hazudik. Ami igazán tetszett vele kapcsolatban, az őt körülvevő titok. Vajon ki volt az anyja? Agatha anyja miért hálás és adósa Sophie apjának? Mi közük egymáshoz? Mi a két lány múltjának titka? Úgy tűnik, valami történt a szüleik között. Például Agatha anyja sem az, akinek elsőre látszik.

Végre letisztul a kép, kiderül, hogy mi köze Gavaldon falujának a mesevilághoz, és ez egy elég érdekes vonal amellett, hogy nyomon követhetjük a falu és lakóinak megmentését.

A szabályok a régiek, a helyszínek újak. Több lénnyel találkozunk, több fronton. Megtudjuk a mesék titkát, és találkozhatunk ismert, régi mesehősökkel. Vajon mi történt velük, miután a mesekönyvükbe bekerült, hogy vége? Milyen volt az életük a mesezáró csók után?

Összességében nézve nem vártam kevesebbet Chainanitól. Egyszerűen zseniális, mint mindig. A 700 oldal úgy hussant el, mintha csupán egyetlen percet töltöttem volna el a világában. Ami még mindig fantáziadús, titkoktól teli és ismét minden egy végezáró csókkal fejeződik be. A kérdés csak az, hogy harmadszor végre már összejön, hogy a Ténetész leírja Agatha és Sophie történetére, hogy "Vége"?

GR-ezők szerint:

Éppen aktuálissá válik a nyaralás, a vízpartok világa. Úgyhogy menjünk mi is Tengerparti nyaralás -ra Hello Kittyvel és barátaival.

Tammy és ikertestvére Timmy családjukkal nyaralásra mennek. Tammyhoz csatlakozik a Barátság Klub többi tagja is (Hello Kitty és Fifi). Timmy azonban igencsak komisz fiú, folyton ijesztegeti a lányokat, akiknek némileg kellemetlenné válik a nyaralás.

Egy balul elsült tréfa/felvágás azonban rendre tanítja a fiút.

Ennek a könyvnek is a végén kapunk Hello Kittytől receptet, meg tippeket, hogyan készüljünk a nyaralásra.

Még mindig meglehetősen butácska, a kiszólások nem éppen tanító jellegűek (rossz példák gyerekeknek). Nemigazán tetszettek ezek a példák, amiket hozott a rosszalkodásra, ami elvileg felvágás szeretett volna lenni... 

Összességében a Hello Kitty a nagyon kicsi gyerekeknek, szülői felügyelet mellett fogyasztható...

GR-ezők szerint: