Angels Must Get Their Wings By Helping Little Angels Like Me: Children's Ideas of God, Heaven and the Angels
Mr. Einstein sofőrje
The Midwich Cuckoos
Szörnyeteg a hajtóműben
Bátyám könnyei
Doctor Proctor Who Cut the Cheese?
Bubble in the Bathtub
Lélekhullám
A halállista

2016. december 3.

Vlogger vs. Blogger - 7. forduló

0 megjegyzés

Azt kell mondjam, siralmas állapotok uralkodnak. A november hónapot úgy kellett lezárnom, hogy mindössze 450 oldalt olvastam el... Az olyan, mintha elkezdtem volna a Harry Potter 7. kötetét, és nem fejeztem volna be... Mintha nekiestem volna a Trónok harca bármely kötetének, és még a feléig se jutottam volna el...

Hivatkozhatok időhiányra, meg arra, hogy rengeteg volt a dolgom, de ez nem mentség... 

Viszont, ez a hónap a karácsonyé lesz, és ennek örömére Ngievel kitaláltunk valami apróságot az adventi időszak végére. Decemberben vasárnaponként nem arról kaptok majd információt, hogy telt a hét, milyen írásokat olvastam, vagy mi történt, amit nem láthattatok a blogon.

Hogy mivel készültünk, az vasárnap kiderül. Kövessétek Ngie posztjait a Facebook oldalán, illetve a bejegyzéseket itt a blogon.
Folytatás...

2016. november 24.

Göthe Salmander, J.K.Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük

0 megjegyzés


Mit is mondhatnék? Nagy Harry Potter fan voltam kicsiként. Evidens volt, hogy amint új könyv jött ki a sorozatból, már kocogtam is a könyvesboltba megvenni.
Aztán a varázsnak azt hihettük volna, hogy a 7. könyvből készült 2. filmmel vége. Rowling egy nyilatkozatában olyant mondott, hogy többet nem fog visszanyúlni Harry Potter világához. Ő ezt így érzi kerek egésznek, lezárta, és kész.

Ezután az írónő kiadta az Átmeneti üresedést, próbált elszakadni ő már mindenféle módon, álnevekkel, műfaji váltással Harryéktől és a varázsvilágtól.

Ezek után végképp nem értem, hogy lehet egy 78 oldalas, tankönyvszerű olvasmányból több részes filmet gyártani... Tiszta a Hobbit effektus, ahol szintén egy vékonyka könyvből trilógiát gyártottak. Itt annyi a különbség, hogy ez nem regény, és kb. 5-ször vékonyabb, mint egy Hobbit.

Szóval a héten elkocogtunk a moziba, hogy meglessük a filmet. Ami talán a legjobban meglepett, hogy jobban élveztem, mint a Harry Potter filmek sorának utolsó darabjait. Harry kalandjai a mozivásznon úgy 1-4. filmig ragadtak magukkal, utána már csak azt láttam benne, hogy kezdik elnagyolni a dolgokat, nem figyelnek oda bizonyos részletekre, úgyhogy előbb kötött le az, hogy mennyire pontotlan a könyvtől a sztori, és így mennyire válik logikátlanná. A látványvilága is hiába zseniálisan jó, ha a sztori ratyivá lett.

A film szereplői
Erre fognak, bedobnak ide egy ilyen Legendás állatok és megfigyelésüket. Itt inkább az mondható el, hogy mivel a könyv egy tárgyilagos, tankönyv jellegű leírás, a film kiegészíti. A filmben Göthe Salmander szeretne írni egy könyvet, melyben a legendás állatokkal kapcsolatos megfigyeléseit jegyezné fel. Egy furcsa, elbűvölt bőrönddel utazgat, ami mindenféle lényeket rejt magában, akik közül néhány megszökik. Salmandernek ezeket a lényeket kell befognia még az előtt, hogy leleplezné a mágia világát. De közben egy szörny pusztít a városban, és azt hiszik, hogy az is tőle szökött meg.

A filmnek a története és a humora is zseniális és tényleg olyan, mintha ennek a könyvecskének egyfajta magyarázata lenne, hogy kerülhez ez az emberek kezébe. A filmből ismert néhány szörny felbukkan a lapokon, néhányat a Harry Potter sorozatból ismerhetünk közülük, és akadnak a kötetben teljesen új lények is, amikről még nem hallhattunk korábban.

Nekem az a fajta kötet van meg, amiben szellemesnek szánt megjegyzések vannak itt-ott Harrytől, Rontól és Hermionétól. Ezek olyan szövegek, melyeket a sorozat ismeretében lehet némileg mosolyogtatónak találni, ennek hiányában nem mondanak sokat.

Összességében nézve nehezen megítélhető könyv, hiszen meglehetősen tankönyv szagú. Azért kap csupán 4,5 pontos értékelést, mert vártam, hogy több szellemes megjegyzés legyen a margókon, hogy tényleg igazán mókás tankönyv legyen. Anno jómagam is minden általam nem kedvelt tárgy könyvének margójára írtam/rajzoltam dolgokat unalmamba, nem hiszem, hogy Harryék másként lettek volna ezzel... Ezért nem értem, hogy miért csak helyenként van ilyesmi. Egyébként aranyos, és a filmet is mindenkinek ajánlom, aki szerette a Harry Pottert.


A film változat trailere:


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. november 20.

Vasárnapi hétzárás

0 megjegyzés

Mit mondhatnék... Ez eléggé gáz, de 345 oldal a hónap felénél... Jobb is ha bújkálok...

Szóval hogy esett? Hiába fejeztem be két könyvet eddig a hónapban, ennek ellenére nem sok oldalszámot sikerült belőlük kisajtolnom. 

Mi ennek az oka? Egyszerűen annyira sűrű a napirend, hogy alig van időm olvasni, úgyhogy azokat a könyveket helyeztem előre, amik utolsónak estek be a postaládámba. Sajnos úgy esett, hogy már annak is örülök, ha heti egy könyvről tudok posztot hozni.

Ami nem sokára lesz... Némi mozis élmény, és az ehhez kapcsolódó könyvről egy írás. Illetve egy olyan könyvről készülök bejegyzést írni hamarosan, ami igazán meglepett...

Jövő héten találkozunk!
Folytatás...

2016. november 18.

Krencz Nóra - Megszámlálhatatlan

0 megjegyzés

Tudjátok, néha elgondolkozom, mikor ehhez hasonló könyveket olvasok, hogy igen, ilyen könyvet én is lazán, kisujjból meg tudnék írni. Nem az ilyen könyvek megírása a nagy kunszt.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy jó ez a könyv? Más szemszögből kellene néznem? Tekintsem úgy, mint egy mesét? Az igazság az, hogy Gaiman tud felnőtteknek szóló mesét írni. Ezt a könyvet nem tudtam annak tekinteni...

A Megszámlálhatatlan, A hordozó című könyv az Ad Librum kiadó-nál látta meg a napvilágot, és azt ígéri, hogy egy sorozat nyitánya, hisz a lezárás ezt sugallja...

Ezúton köszönöm a könyvet a kiadónak!

Figyelmeztetés! Ne haragudjatok, de nem tudtam SPOILER mentesen értékelni, úgyhogy ehhez mérten olvassátok... Bizonyos dolgok fölött már nem lehet kiadott könyv esetében elsiklani... Ez egy SPOILERES!!! értékelés.

Valamiért úton-útfélen a tévében látható szappanoperák jutottak róla eszembe. Mindenkinek kell egy "fuck-friend", meg valami indok, hogy drámázhasson, attól érzi jól magát.

Az első 10 oldal tetszett. Kaptunk egy vagány női hőst, aki kihozza Fabyent a rácsok mögül, ahova a férfi nem tudja, hogyan került. Annyit tud, hogy a faluját felgyújtották, úgyhogy nincs hova mennie. 

Fabyenről több esetben eszembe jutott, hogy olyan nemiszerve van, amilyent Eric Cartman (South Park) rajzolt az arcára a 20. évadban. Fabyen egy makacs idióta főhős, aki E/1-ben meséli a történetét. Indokolatlan létforma, akit mindig mások mentenek meg. Egyébként egy gerinctelen kis féreg, aki nők érzelmeivel játszik.

Shina, Fabyen rabtársa, és különleges lány. Tulajdonképpen körülötte, és testvérei (Corinna és Flanna) körül forognak az események. Mind a három lány különleges képességekkel született meg, melyeket eleinte nem ismerhetünk meg teljes mértékben, viszont egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. A lányok egyébként halhatatlanok... vagyis megölni meg lehet őket, de 9 hónap után visszatérnek a testükbe, feltámadnak és elölről kezdik a lelki fejlődést.

Shina a szabadulást követően elmegy barátjához és egyben szerelméhez, Gerhez, akinél ott lakik Corinna is. Fabyen végül levakarhatatlan kullancsként ráragad Shinára, akit imád, szeret, bálványoz és szívesen összejönne vele.

Shina Gertel jár, úgyhogy Fabyen megdönti Corinnát. Ezért egy Castor nevű barátjuk féltékeny Fabyenre. Szóval a szerelmi sokszög úgy néz ki, hogy Shina Gertel jár, szeretik egymást. Flanna szereti Gertet, ezért nem szereti Shinát. Corinna szerelmes Fabyenbe, de a férfi valójában csak fuck-friendnek használja, miközben azt lesi, hogy mikor lesz lehetősége Shinánál. Castor pedig szerelmes Corinnába, de a lányt nem érdekli, ezért a fickó utálja Fabyent.

Namár most, a sok féltékenység rengeteg árulást szül, minek hatására Corinna, Ger és Castor börtönbe kerül a főgonoszhoz, a Királynőhöz, aki fellibbenti Shina és Corinna múltjáról a leplet. Corinna egyedül van bebörtönözve egy kastélyba, ahol azért igyekeznek nem börtöntöltelékként bánni vele. Kap egy szobát, ahova jár hozzá egy szobalány. Corinnát két hozzá közeli ember is elárulja, erre fogja, és kitálal egy szobalánynak, akiről megtudja, hogy már gyerek kora óta a királynőt szolgálja, és a királynő nem is bánt vele sose rosszul! Édes élet, MIÉRT? Ennyire nem lehet ostoba és naiv... pedig de... Azt sem veszi észre, hogy Fabyennek csak egy fuck-pótlék, míg nem döntheti meg Shinát... A szerelmi szögek egyébként nem itt érnek véget. A lányok egymás közt cserélgetik a pasikat, mint ahogy más az alsóneműjével teszi napi szinten... 

Maga az alaptörténet nem lenne egyébként rossz, de olyan stílusban íródik meg, hogy annyira darabos, mint nyári napon kint hagyott dobozos tej. Eleinte a sok tárgyilagossá tevő tőmondattól őrültem meg. Aztán a 90. oldal magasságában volt kb. 10 oldal, ami reménykedésre adott okot, de olyan gyorsan elillant, mint egy nyári zápor. Láttunk egy kb. 10 oldalas kampányidőszakot, hogy igen, ilyen stílusban is meg lehetett volna írni a könyvet, de hát se előtte, se utána nem teszi.

A párbeszédek annyira jellegtelenek, hogy nem akarok rájuk külön kitérni. Semmi érzelmi töltet nincs bennük, csak oda vannak rakva "oszt jól van" kategória. Nincs árnyalás, hogy ki mond, mit mond, hogyan mond. A szemszögek is eléggé vázaltosan vannak megoldva, hiszen ugrálunk ide-oda. Gyakran egy-egy sor kihagyásával van megoldva. Először beszél Fabyen, aki néha még olyankor is hall dolgokat, mikor pl. Shina és Corinna egymás közt beszélgetnek gondolati síkon. Vannak részek E/3-ban, ahol látunk egy semmiből előrángatott szálat. Néhol keveredik Fabyen monológja az E/3 nézőponttal. A harmadik szemszög a dőlt betűs rész, amikor valaki elveszti az eszméletét/ más okból nincs magánál. Míg eszméletéhez nem jut, addig dőlttel van szedve minden gondolata. Ez jó megoldás lenne, de nem úgy működik, ahogy előzetesen szerintem elképzelték, hiszen zagyvává teszi ez az ugrálás a történéseket.

Az időkezeléssel is volt gond... Pl. az egyik szereplő meghal azok közül, akik nem halhatnak meg, tehát 9 hónapig az ő testére vigyázni kell. Itt már hibádzik, hogy 9 hónapig ugye nem lett hozzányúlva a testhez, ergo koszosodott, büdösödött. Nem tudni, mitől marad életbe? Nem eszik, nincs életfunkció, miért nem bomlik le mégis? Majd visszatér a csajba az élet, el kell vinni megtanítani neki, hogy tud fürdeni, de a fickó úgy vetköztetné, hogy csukott szemmel, hogy ne legyen NEKI! kínos... (nem a csajnak kínos ez, hanem a pasinak... értjük, emberek?)
A másik nagy kérdés ezzel a 9 hónappal, hogy ugye két részre szakad a banda. Flanna a 9 hónap alatt (nem tudni, mikor - mindezt az időkezelés pontatlanságai, és hiányosságai miatt) elmegy, és bosszúból felgyújt egy házat. Itt összefut Fabyennel, majd Flanna visszavonul. Ezt követően eltelik megint valamennyi idő, és a rabok felkerülnek a börtön szintről a szobák szintjére. Kérdem én, akkor miért nem ezzel kezdték? Ráadásul a szoba előtt strázsálnak az őrök, a szobában nem. Ha van egy különleges képességekkel bíró lány, akiről nem tudjuk, milyen ereje van, simán kinézhetnénk belőle, hogy az erejével megszökik. Ha Shina lett volna a rab, úgy kitör a szobából, mint annak a rendje, halomra mészárolt volna mindenkit. Erre a rizikóra miért nem gondol a királynő, Ragona, mikor engedélyezi Corinnának, hogy börtön helyett lakosztályt kapjon???

Logikai bakikért egyébként nem kell túl messze menni a kötetben, 20-30 oldalanként legalább egy tucatnyi becsúszik. Például rögtön az elején, mikor Shina és Ger mennek szekéren, Ger poénkodik vele, hogy ő, az átlag ember éhes, Shinának megy milyen isteni gyomra van, hogy ő meg aztán nem.  Sokkal később egy 13 évig bebörtönzött nő, aki egy hegy gyomrában raboskodott szintén nem jutott élelemhez (olyan, mint a lányok), de nem halt bele. Corinna, aki hasonló adottságokkal bír, ő mégis a rabság alatt az első, amire panaszkodik, az az éhség.
Ugye a lányok, ha meghalnak, akkor 9 hónap után ugyanabban a testben folytatják az életet, csak gyerek aggyal. Már ennek is van egy csomó buktatója (pl. akkor most a test hogyan öregszik? Van erre egy gyenge magyarázat, hogy a testük is újjászületik egy idő után, de az már nincs részletezve, hogy hogyan??? honnan tudják, hogy testüket nem érheti napfény a haláluk után 9 hónapig? honnan tanulnak meg mindent újra és újra, ha nem lesz a közelükben véletlenül senki sem, aki ebben segíteni tudna nekik?)
Oh, és mivel ugyanabba a testbe térnek vissza, mi Fabyennek a legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban? 'Ha meghaltok, és utána visszatértek, utána szűzlányként tértek vissza, vagy a szüzességeteket csak egyszer tudjátok elveszteni?' - WTSz??? Ennyi erővel faggassa már ki róla őket, hogyan működik náluk a menstruálás, meg ha gyereket szülnek, és meghalnak, akkor utána a gyerekük szintjére süllyednek le és együtt fognak vele fejlődni? Emberek, hát tényleg ennek a Fabyennek a farka a legfontosabb testrésze? Ezek után igen, mert agya nem sok van.

Összességében nézve azt hiszem túl sokat vártam a könyvtől, és jóval kevesebbet kaptam, mint szerettem volna. A lezárás sem mentette meg sajnos a helyzetet, hanem egyszerűen nevetséges volt a vége harc. A párbeszédek pedig tökéletesen papírmasé figurákká varázsolták a szereplőket...

Végül hoznék nektek egy idézetet a könyvből, melynek a stílusa és a hangulata sokat elárul a könyv egésszében tapasztalhatóakról...
(megj.: (X) és (Y) egy-egy igen spoileres név lenne.)

"Flanna dühösen ellépett mellőle, és hátat fordított neki.
- Szóval, miért akarsz meghalni?
- Az nem mindegy neked? Nem beszélgetni hívtalak ide!
- Pedig azt fogunk.
Ger átszelte a köztük lévő távolságot, és maga felé fordította Flannát.
- Utálod magad azért, amit tettél? Ez az ok? Mert ha így van, az jogos. Én is utállak érte.
Flanna nem nézett rá. Lehajtott fejjel hallgatta Gert.
- Azt hiszed, ha meghalsz, azzal jóváteszed (Y) halálát, vagy (X) -ét?
- Erre a lány felkapta a fejét.
- (X) nem halt meg. Pár szobával arrébb alszik.
- Tényleg?
- Igen.
- Nahát, ez jó hír. Kellemes csalódás számomra, hogy legalább őt életben hagytad.
- Fejezd be! Én nem akartam, hogy (Y) meghaljon.
- Egyszer sem kívántad neki? Ne hazudj!
- Nem, NEM! Én sze... szerettem őt."


GR-ezők szerint: 
Folytatás...

2016. november 12.

Virág Emília - Boszorkányszelidítő (Sárkánycsalogató 2.)

0 megjegyzés

Bevallom őszintén, ezzel a bejegyzéssel közel egy hetes csúszásba kerültem, mert annyira nem volt időm, hogy megírjam. Kaptam a kezembe egy könyvet, ami az elején tetszett, aztán túlírttá vált... Ha röviden kellene fogalmaznom, ennyi.

No de... Virág Emíliáról néhány szót, ha már magyar író könyvéről beszélgetünk. Nem olvastam tőle még semmit, de úgy gondolom, hogy ez a könyv ismeretében nem is gond. A Sárkánycsalogató világába helyezi ezt a kötetét is, de nem gondolnám, hogy szorosan függne össze a Sárkánycsalogató című első kötettel, hisz önállóan is megállja a helyét. Mindkét kötet az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, akiknek ezúton is köszönöm a kötetet.

Főhősünk Adri, aki 23 éves Budapesti lány, egy call center dolgozója. Van egy pasija, aki csak éjszakánként van vele. Van fedél a feje fölött, meg egy lakótársa, aki szintén lány.
Amikor Sanyi (a barát) új oprendszert rak fel Adri gépére, megnyílik a lány szobája közepén egy lyuk, amiből manók kezdenek átszállingózni valami másik világból.

Egy hajléktalanról kiderül, hogy boszorkány, és olyan oprendszert csinált, amilyent a mi világunkban még nem láttak, és mindenféle varázslatra képes. Sanyiról kiderül, miért csak éjszaka jön elő. A lány pedig belekeveredik élete kalandjába, ténylegesen is szerelmes lesz, és olyan lényekkel találkozik, amilyenekkel sosem szeretett volna. Közben hozzá kötődik egy törpe sereglet, akik mindenáron aranyat keresnek. És végül mindenkinek a célja az lesz, hogy megszerezzék azt a bizonyos egy üstnyi aranyat, visszaadják egy birodalomnak a Napot, és a Lidérckirálynak a koronáját.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy tetszett nekem ez a könyv? Az alapja szerintem egészen jó. A modern világba csempészni a fantasy lényeit igen jó ötlet főleg úgy, hogy teszi ezt elektronikai kütyükön át. Sokan rá van gyógyulva a telefonjára a mai fiatalok közül, amire néhány helyen fel is hívja a figyelmet. Érdekes volt még annak is a magyarázata, hogy lehet, hogy lovas kocsikat használnak a mágus világban, meg mellette okos kütyüket, meg internetet. Ami ezek után számomra érthetetlen, hogy az internettel felvértezett világba hogy nem szökött át az a technológia, amit használunk.

És rengeteg helyen előfordul az a tipikus baki, hogy fel van rúgva a szabályrendszer. Az elején tisztázzák a szabályokat, például, hogy ha egy haldokló boszorkány kezét megfogják, akkor annak az ereje átszáll a másik emberbe. Ennek ellenére mikor ilyen történik, a másik fél nem kapja meg az erőt, a boszorkány meg egyszerűen elveszti. De voltak még más, egyszerűbb szabályok is, amik elsikkadtak.

A törpök/manók egy idő után eltűnnek a sztoriból, pedig azt hittem, hogy nagyobb jelentőségük lesz. Ezzel nincs is gond, nekem okoztak néhány vidám percet (főleg a kertész gatyós "nem szószóló nem vezér"). Olyanok, mintha nekik az arany valami drog lenne, és folyton hajkurásszák. Szerintem ők voltak a legmókásabb karakterek, úgyhogy abszolút kihagyhatatlanok a sztoriból.

Akadnak itt lidércek is, akik többnyire éjszaka jönnek elő. Róluk elég sokat meg lehet tudni, úgyhogy nem részletezném. Nem voltak szimpatikusak. Valahogy a fő lidércünket, Belizárt nem értettem... Nemigazán volt a végére karakterhű. Összekötődik egy boszorkánnyal, ami azt jelenti, hogy átveszi a boszorkány érzéseit, fájdalmát stb. Eddig oké, miért lesz puhány. De mikor lekerül a kötés, miért dönt úgy, hogy megkegyelmez azoknak, akiket addig azzal fenyegetett, hogy a belénél fogva lógat fel? Hova tűnt az elején kemény fickó? Miért változott puhány háziállattá??? Így ahelyett, hogy ijesztő lenne, amilyennek lennie kellene, inkább egy kis bábnak tűnik.

Főhősünk Adri annyira jelentéktelen figura, olyan szürke kisegér, hogy a könyv során fel sem tűnt kábé, hogy ott van. Közben persze neki muszáj volt egy szerelmi szálat kerekíteni, ami mintegy megerőszakolja a remek történetet... A csaj utálja, hogy milyen helyzetbe keveredett, majd hirtelen kigyullad benne egy égő úgy az agya tájékán, hogy ő aztán hú, de nagyon szerelmes... Előbb hittem volna el, hogy felebaráti szeretetből segít, mint azt, hogy ő totál belezúgott az egyik karakterbe, és azért segít neki. Mert nem volt miért beleszeretnie...
A legfőbb ok, amiért Adrit nem szerettem, az az eleje. Nekiáll hezitálni. Van egy srác, akit totál szeret, de nem hisz az idegennek, aki bizonyítékkal alátámasztott érveket hoz, hogy bebizonyítsa az igazát Adrinak. Adri aztán valamiért elkezdi védeni az idegent, közben hinni akar Sanyinak. Előbbire nincs oka, utóbbira sincs, hisz a srác többszörösen bizonyítottan hazudott neki és ott rázta át, ahol tudta. Kérdem én, mégis miért játssza el azt, hogy hú, hát ő nem hisz senkinek, amikor látványosan igazándiból mindent elhisz??? Baromira irritáló volt az elején, amíg be nem szippantották az események.

A stílus egyébként meglehetősen gördülékeny, modern, pont, amilyen a könyvhöz illik, úgyhogy ez teli találatos, ezért nem esett nehezemre igen sokat haladni egy-egy alkalommal a könyvvel.
A borítóról inkább nem mesélnék... Egyszerűen nem tudom, mire gondolt a költő, úgyhogy nem szeretnék ehhez továbbiakban mit hozzáfűzni.

Összességében nézve azt remélem, hogy az írónő kihasználja az ujjaiban és a tehetségében rejlő potenciált és odafigyel a karakterépítésekre. Ilyen stílussal a bevásárlólistája is eladhatóvá tehető, de attól még nem lesz élvezetes olvasmány. Viszont a történet végére már egészen belejött. A történetszövés jó, csak ez a karakterizálás... Viszont látszik a jó irány, úgyhogy nem féltem. Remélem hamarosan jön a következő kötet ugyanebbe a világba. Mert a világával nagyon megvett... újra vissza akarok menni a világába, úgyhogy kérem belehúzni az írásba!


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. november 8.

Vlogger vs. blogger - a 7. forduló (?)

0 megjegyzés

Eljött a november, amikor azt hinnétek, hogy következik a következő fordulója a vlogger vs. bloggernek. 

Hogy is alakult az október? Ngievel elhatároztuk, hogy október kicsit más lesz. Nemigazán számítottak tehát az oldalszámok, de azért a blogon követhettétek, mennyit olvastam el a hónapban. 

1084 oldallal zártam az októbert, ami nem sok, tekintve, hogy a beosztásom nem tette lehetővé, hogy túl sokat olvashassak.

Ennek ellenére 4 könyvet levehettem az olvasatlan polcról, aminek örültem. 

Ngie oldalszámait nem ismerem, mert ő sem vezette.

Az igazság az, hogy egyik szemünk sírt, a másik nevetett a hónapban azok után, hogy többeknél viszont láttuk az ötletet, úgyhogy úgy gondoltuk, novemberre visszahúzódunk, és a 7. fordulót majd decemberben ejtjük meg. Új koncepciót találunk ki, ugyanis volt olyan, aki azt mondta, hogy ő nem rólunk másolta az ötletet és pusztán véletlenről lehet szó (persze, véletlen, hogy pont 10 könyvből lehetett választani, más választott, és feladatot tűztek a könyv mellé...).

Szóval a megújulás, és az egyedivé tétel útján maradva olyan szabályokat akarunk kialakítani novemerben, hogy a decembert már új szabályokkal, új koncepcióval kezdhessük. És ha ezek után is egyezések lesznek, akkor már senki nem tudja magát kidumálni!!!

Mindenkinek kellemes novembert, és jövő hónapban folytatódik a versengés.



És most egy kis blogos hírek. Ettől függetlenül a blog nem zár be. A hónapban több érdekesnek ígérkező darab pottyant be a postaládámba, azokról feltétlenül írok még novemberben, ezeken felül pedig igyekszem befejezni minden félbehagyott darabomat (Pl. Robert Merle - Védett férfiak).

Könyvekben és olvasásban gazdag novembert!
Folytatás...

2016. november 7.

Booktag - Ngietől

0 megjegyzés

Bevallom őszintén, ezer éve nem csináltam booktag posztot, mert nem volt rá időm, energiám. Többen hívtak egy darabig, aztán láttam, hogy elhúzom egy hétig, meg két hétig vagy tovább a megírását.

Sajnos ez most egyéb okokból kifolyólag szintén úgy sikerült, hogy 15 nappal a tagelés után végre sikerül kiraknom róla a posztot.

Aki megjelölt, az nem más, mint Ngie aki egy újabb gördülékeny, dinamikus videóban osztja meg veletek erre a 20 pontra adott válaszát. Szerintem érdemes megnézni, úgyhogy ajánlom figyelmetekbe.

No de nézzük részenként a 20-as listát...

1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben 
A legrégebbi könyvem egy édesanyámtól átvett Charlotte Bronte - Jane Eyre kötet. Azóta is szívesen forgatom, pedig tudjátok... nemigazán szoktam egy könyvet egynél többször elolvasni. Hát, ez nem ilyen.
Annak ellenére pedig, hogy klasszikus, akinek csak tudom, ajánlgatom minden irányba. Angolul megvan a rövidített változata is (amolyan Oxfordos változatban).
Külön érdekesség, hogy a végét Bronte nem teljesen így tervezte, de hát az emberek valahogy meg vannak őrülve a happy endért....


2. A legújabb könyv a gyűjteményedben 
Ez nem más, mint Krencz Nórától a Megszámlálhatatlan című kötet. Egyelőre még csak kíváncsi leszek, hogy milyen. Nagyon kis vékonyka, alacsony, szűk, tehát a legkisebb paraméterekkel rendelkezik, amivel csak lehet. Majd kiderül...
Mindenesetre nagyon érdekel a könyv, meg foglalkoztat. A borítója egyelőre olyan sejtelmes, titokzatos, ezért is tetszik annyira.


3. Egy olcsó könyv 
Janet Evanovichtól A szingli fejvadász sorozat bármely kötetét mondhatnám. Manapság már 500 forintért meg lehet kapni. (Duplázva van meg a sorozat, nem kell esetleg valakinek? Megválnék tőle ;) )
Ez az az könyv, ami tipikusan alulértékelt, mert vicces, szórakoztat, és nem kapta meg a kellő népszerűséget. A filmmel egyébként csak rontottak szerencsétlen sorozat helyzetén.



4. Egy drága könyv
Stephen Erickson - A Hold udvara ... Ezt a könyvet csillagászati áron láttam a vaterán... Több tízezer forintért láttam ezt a könyvet. Aminek örülök, hogy nekem azért nem ennyiért, de sikerült beszereznem.

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője
Rob Thurman - Éjvilág Az egyik kedvenc könyvem. Amit sajnálok, hogy hazánkban nem fogadták annyira kiemelkedően a sorozatot. Sajnálom, hogy elkaszálták, és próbáltunk is Timussal tenni ellene, de így járt...

6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője
Ez egy igen egyszerű kérdés, mivel minden második könyvnek női főhőse van (ha nem többnek). Lásd például a Boszorkányszelidítő című könyvet Virág Emíliától.

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél
Vivien Holloway - Vérvörös horizont Kicsit kevés volt, szerettem volna még pár oldalt olvasni az írónőtől. Ezt azzal kompenzáltam, hogy gyorsan elkezdtem egy másik könyvét nem sokkal ezután...

8. Egy könyv, amit sokáig olvastál
Robert Merle -től a Védett férfiak -at a mai napig nem sikerült befejeznem. Ennek nem az az oka, hogy nem tetszik a könyv. Júliusban kezdtem el olvasni, és még mindig tart. Néhány recenzió kicsit hátrébb sorolta a kötetet.

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója 
Aurora White A sötétség gyermeke borítója rettenetes... Egy könyv, ami kívül belül rettenetes...

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója 
Nagyon tetszik B. B. Vayk - A fekete láng ura, A vízgömb című könyvének a borítója.

11. Egy magyar könyv 
Szintén B. B. Vayk - A vízgömb című könyvét írnám, melyet aztán angolul folytatott az írónő... nem olyan lett a fogadtatás, mint amilyent megérdemelt volna.

12. Egy nemzetközi könyv 
Hamarosan jön belőle a film változat is a mozikba. Imádtam ezt a könyvet, mert titokzatos, és nem egy sablon ifjúsági darab. Annak ellenére, hogy fiatal a főhős, gondolkodik és cselekszik is. A filmtől a trailer alapján már előre félek...

13. Egy vékony könyv 
Hellerék könyve a Gyermek gondolatok Istenről, a Mennyországról és az angyalokról című könyv meglehetősen rövid, kb. 150 oldallal. A lap vastagsága miatt lehet kicsit vastagabb, mint egy átlag 150 oldalas kötet.

14. Egy vastag könyv 
Jumurdzsák gyűrűje Szélesi Sándortól több, mint 400 oldal, elég sok helyet foglal a polcon, de mégsem elég vastag... Szívesen olvastam volna még még még...

15. Egy irodalmi mű (Fiction) 
Barczikay Lilla - Bátyám könnyei című könyve az Anyám teremtményei folytatása. Fantasy kategóriába sorolják azért, mert néhány mutálódott kölyökről szól, akik úgy viselkednek már-már mint egy család.

16. Egy nem irodalmi mű (Non-fiction) 
Az Amerikai rapszódia (Gershwin életrajza) jutott eszembe ehhez a kategóriához. Kicsit regényesebben írja le, milyen is volt a nagy zeneszerző.

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv 
Ez az a kategória, ami nekem annyira nem fekszik, és nem is szimpatikus. Úgyhogy ide emelném Barczikay Lillától a Bátyám könnyei című darabot, amiben muszáj mindenkinek párt találni... úgyhogy imitt-amott nagyon csöpögős.

18. Egy izgalmas akció, vagy krimi 
A Jumurdzsák gyűrűje itt is kiemelhető. Izgalmas, fordulatos és érdekes. Noha előre tudod, hogy mi fog történni, mégis izgulsz, hogy kivel mi fog történni. Nagyon jó megoldások vannak benne.

19. Egy könyv, ami megnevettetett 
Jonas Jonassontól Az analfabéta, aki tudott számolni című könyv valami zseniálisan humoros darab. Amit sajnáltam, hogy a Százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című műve (ami hasonlóan vicces) meg lett filmesítve (ezzel némileg torzítva az élményt). Szóval mindenki olvasson Jonas Jonasson könyveket, mert igen jók! Hihetetlen, de intelligens humora van, ami könyvben és való életben is igen ritka.

20. Egy könyv, amin sírtál
Ilyen maximum azért volt, mert sajnáltam, hogy időt pazaroltam valami vérrossz darabra...



Ez lett volna az én 20-as listám. Nem szoktam tovább adni ilyen booktageket, de ha valaki kedvet kap hozzá, annak szeretettel ajánlom. Ha van kedvetek, kommentben írjátok le, hogy nektek hogy nézne ki ez a 20-as lista, vagy ha blogra raktátok ki, küldjétek el nekem a hivatkozást valamely csatornámon, szívesen megnézem/elolvasnám másokét is.
Folytatás...

2016. november 2.

Vlogger vs. blogger - 6. forduló vége

0 megjegyzés

Ismét vége egy Vlogger vs. blogger fordulónak. A hónap jellegzetessége, hogy nincs nyertes vagy vesztes.
Ngievel ugyanis kiegyeztünk, hogy ebben a hónapban nem az oldalszámolás dominált, illetve hogy a november hónapot szünettel töltjük...

No azért nem annyira aktív szünettel, úgyhogy lássuk, mi vár rátok novemberben...

Előtte azért mutatnék oldalszámokat :)

Októberben csupán 1084 oldalt tudhatok magaménak, melybe bele tartozik egy félbe hagyott könyv is, ami pedig adhatott volna némi oldalszámot. Íme az adatok ténylegesen...


Hogy Ngie milyen oldalszámmennyiséggel élt a hónapban azt sajnos nem tudom. Azt viszont igen, hogy mivel fogunk készülni nektek...

November hónap arról fog szólni nekünk, hogy decemberben némileg újítsunk a játékunkon, mert szemmel láthatóan sokaknak tetszik az alap koncepciónk, és elég sokan másolták. Mi azonban be akarjuk bizonyítani, hogy képesek vagyunk a megújulásra, és új ötletekkel állunk elő.

Szóval, aki ezt is másolni fogja annak már most üzenném, hogy nem lesz érdemes... Ennél még annyira se fogja tudni azt vallani senki se, hogy "jaj, hát ez saját ötletünk volt és régóta csináljuk".

És nem, nem leszek annyira finom és nőies, mint eddig, ha valaki megint úgy döntene, hogy sajátjaként adja el az ötletünket.

Más: Novemberben azért a blogon sem fog megállni az élet. Míg készülünk a decemberi kihívásra, addig is lesznek könyvek. A következő kötet, amiről cikket láthattok majd a blogon nem más, mint Virág Emíliától a Boszorkányszelidítő című kötet (aminek az a legnagyobb hibája egyelőre, hogy még nem tudtam befejezni, mert nem volt elég időm rá).

Hogy utána mik következnek még, az legyen meglepetés. Egyelőre se (GR) olvasási listán nem láthatjátok nálam, se más formában nem közöltem róluk semmit. Egy biztos: még két magyar író kötete várat magára...

Úgyhogy mindenkinek kellemes novembert!
Folytatás...

2016. október 25.

Vivien Holloway - Tolvajok kézikönyve (Winie Langton történetek 4.)

0 megjegyzés

Tudjátok, amikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem, hogy ennyire meg fog fogni.

A borítóra már nem is vesztegetnék időt. Egyszerűen illik a sorozathoz és még mindig zseniális. A kötet hátuljában van a következő résznek a borítója, ami bevallom annyira hasonlít erre, hogy az már nemigazán nyerte el a tetszésemet. Arról azonban majd egy másik bejegyzésben.

Amikor az ember a kezébe fog egy Winie Langton kötetet, az első, amit megjegyez, hogy rövid. És valóban az, hiszen ez is csupán kb. 130 oldalas volt. A második, amit megjegyez, hogy vár már egyfajta minőséget, hiszen a korábbi köteteknél megszokta az ember, hogy el van kényeztetve. Hiszen kapunk egy tolvaj világot, egy szarkasztikus főhősnőt, és egy gazdag úrifiút, akik co-produkciót mutatnak be.

A cím ebben az esetben némileg becsapott, ugyanis nem a könyvről van szó, viszont azt kell mondjam, most látunk valami újat, valami mást, mint eddig.

Winie továbbra is Will kiképzésén dolgozik, Will pedig még mindig az örökségét próbálja meg összevadászni. Ezúttal azonban az események merőben két külön szálon futnak. Will ugyanis feladatot kap: nézzen ki egy tárgyat a Tolvajok kézikönyvéből, és szerezze meg. Közben Winie az apjától kap feladatot, így elengedi Will kezét. Winie feladata egy fickó előkerítése, akinek ráadásul esküvője lesz, úgyhogy az óra elég gyorsan ketyeg.

Eddig ez a kötete tetszett a legjobban a sorozatnak. Hogy miért? Mert látjuk, ahogy Will vergődik, a maga útját járja, próbálja felfedezni, hogy milyen lehetőségei vannak. Látunk némi dilemmázást, próbál különbséget tenni jó és rossz döntés között. Még mindig ugyanolyan naiv, mint eddig, mégis érezni rajta a fejlődést, hogy próbál felnőni a feladathoz, amit Winietől kapott.
Winie pedig... Ő Winie maradt, hű magához, a családjához, és mindenhez, amit eddig megtudtunk róla. Winie egyszerűen és ravaszan szemléli a világot. Közben humoros eseményeknek ad színteret a családi fészke, ahol minden Langton leledzik. Ez a családiasság, az összetartás az, ami a legtöbb esetben hiányzik a családokból. Megtudjuk, hogy volt olyan női rokon is, aki lemondott a "szerelemről", csak hogy a családdal maradhasson. Az ember elolvassa a kedves kis csipkelődést, Langon anyuka kifakadását, ahogy regulázná a lányait, és annyira ott érzi magát, mintha ő lenne Winie és Audrey harmadik testvére. A lányok közti örök "cívódás", a bajban mégis egymás segítése annyira kellemes légkört varázsol, hogy szívet melenget. Ellenségek, mégis jó barátok - lehetne rájuk mondani.

Persze régi szereplők (pl. Tony) és kütyük is feltűnnek, akik hol vizet kavarnak, hol vizet zavarnak. Mellettük megismerhetünk pár új karaktert (pl. Harry), akire kíváncsi leszek, valójában mi lesz vele.

A kötet érdekessége, hogy össze van szedve rendszerbe, melyik holmi mire képes a Mesterkulcstól kezdve a Pacsirtáig. Azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a sorozat végén mintegy kiegészítő kötetként kijöhetne egy igazi Tolvajok kézikönyve, ahol le vannak esetleg írva a kütyük, a tulajdonságaik, mire jó, ábra mellé, és hogy melyik kötetben milyen szerepe volt. Komolyan szeretnék egy ilyen kötetet, és remélem valaki megvalósítja ezt!

Összességében nézve: imádtam, mert némileg más volt, mint az előzmény kötetek, színvonalban nem mutat romlást, humoros, kellemes... A legnagyobb hibája, hogy piszok rövid, és Vivien kitépi mindenki szívét, hogy aztán a Pacsirtával töresse szét, és egy Mechanikus farkassal etesse meg...

ui.: A könyvet ezúton is köszönöm Vivien Hollowaynek és a Főnix könyvműhely kiadónak!


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2016. október 17.

Barczikay Lilla - Bátyám könnyei (Anyám teremtményei 2.)

0 megjegyzés

Tudjátok, ha egy sorozatnak nekiállok, valahogy minden kötettel egyre többet várok tőle. 

Barczikay Lilla pofátlanul fiatal. És ennek ellenére ki mer állni a közösség elé egy ilyen minőségi írással. Az Anyám teremtményei sorozatnyitónak is nevezhető, hiszen van folytatása. Külön érdekesség, hogy míg az első kötet a Szófia kiadónál jelent meg, a folytatást már az Ad Librum kiadó adta ki. 

Ezúton is köszönöm a könyvet a kiadónak és a szerzőnek!

Múlt héten írtam az Anyám teremtményei című kötetről, ami közel sem tökéletes. Bevallom, azóta olvasgattam róla értékeléseket, hogy kiment a blogra az írás róla, és most meglehetősen mumusnak érzem magam. Mert szerettem volna szeretni. Azt reméltem, hogy megtaláltuk a magyar Tahareh Mafit, esetleg egy új, magyarított Rachel Ward -ot. 

Kezdjük ott az egész értékelést, hogy a könyv nem tetszett. Minél többet láttam belőle, annál inkább szembetűnő volt, hogy az első kötet vergődése folytatódik. Az első könyvnél még volt a történetben értékelhető momentum, viszont ezt a részt már egy az egyben a gördülékeny stílus viszi el a hátán. Nem az a sok izgalmas akció, amiről mindenki áradozik... nem érezni át a hú-de-nagy-szerelmi-lángolás-van dolgot sem. Egy írónak azonban hiába van remek, dinamikus stílusa, ha a történetvezetés egy kalap szamócát sem ér... 

No de mielőtt rátérnék, hogy milyen problematikákkal találkoztam, lássuk a történetet. Ennél azonban sajnos nem tudom kikerülni a Spoilereket, úgyhogy...

• INNEN SPOILER KEZDŐDIK (az előző kötetre vonatkozóan)!!!!•

Lance halála után Nita és csapata elhagyja Dereket, Nitáék egykori nevelőapját. A férfi megváltozott és mindent megbánt. 

• ITT SPOILER VÉGZŐDIK (az előző kötetre vonatkozóan)!!!!•

Derek javulása onnan is látszik, hogy mikor a kis csapat bolyongása során két csapattagot elkapnak (természetesen Nita az egyik elrabolt), és végül egy rendőrőrsön kötnek ki, Derek azonnal a segítségükre siet. Innen aztán az események különös fordulatot vesznek. A folyton költöző brigád elkezd bűnügyeket megoldani, majd helyszínek biztosítására kérik fel. Rájönnek, hogy kell nekik pénz, úgyhogy mindenféle munkákat elvállalnak. 

Belekerülnek némi tudományos megfigyelésbe, és egyre többen tudnak meg egyre többet a gyerekek képességeiről. Továbbá kiderül Trixi "sötét" és féltve őrzött titka és Angie is új képességre tesz szert (no meg sok új állatra). 
A csapat keres pénzt: kisállatkereskedésben végzett munkával, nyomozásokban való aktív részvétellel, rendezvény helyszínek (sokszor nevetséges) ügyeinek megoldásával, "cirkusz" alapítással (vagyis az erejüket mutogatva produkciókat raknak össze) stb.

Persze a rosszak sem hiányozhatnak. Alex ugyanis bosszút forral a kis csapat ellen, és nem egyszer meg is támadja Nitáékat (elvéve a fedelet a csapat feje fölül). Nem kell aggódni, a jóknak mindig van kismillió meg egy embere arra a célra, ha segítségre szorulnának, úgyhogy könnyedén megoldják. Közben persze vidám az élet, mindenki szerelmes, és mindenki tendál a happy end felé (mert az kötelező elem).

A lezárásba bekerül egy tragikus halál, amin pedig sikerült felháborodnom...

Kezdjük is az utolsó momentummal. Tetszik, hogy az írónő nem fél hozzányúlni a karakterekhez. Aki útban van fogja, és kezébe ad egy hullazsákot, hogy a sztori végére biztosan föld alá kerüljön. Ez szép és jó, mert a főbb szereplők esetében sem fukarkodik... De!!! Hogy lehet az, hogy amikor a csapat elveszti az első tagját (még az első kötetben), egy ember gyászolja meg igazán... amikor a második csapattag hal meg (második kötet), hirtelen mindenki pálfordulást csinál, de még ez sem nagy szám. No de amikor a harmadik csapattag hal meg, akkor mindenki vérszemet kap, tök nagy gyászjelenetet kap, és külön kihangsúlyozásra kerül, hogy egy olyan csapattagot vesztettek el, akit mindenki hú, de mennyire szeretett. Kérdem én: a többiek halála miért nem érdemelt ugyanekkora megtisztelő figyelmet? Annyira gyönyörűre sikerült az a jelenet, ahogy a sír körül állnak, hogy egyszerűen felbosszantott, hogy a többieknél ezt miért nem lehetett megcsinálni? Miért nem lehetett megcsillogtatni ezt a fajta képességet, hogy igen, tud játszani az érzelmekkel, meg tudja érinteni az embereket. A két kötet alatt az volt az egyetlen jelenet, ahol az érzelmek tényleg töltéssel voltak tele.

A romantikusnak szánt szerelmi szálaknál nem érezni a vibrálást, teljesen érzelemmentes az egész. Teljesen úgy hat, hogy bele van erőltetve. Még a(z indokolatlanul) fasírtban levő párocskának is muszáj happy end story -t adni... Miért kell ennyire ragaszkodni ahhoz, hogy elmenjen az egész szappanoperába, és mindenkinek végül legyen pasija/csaja???

Nita még mindig nem lopta be magát a szívembe. Egy indokolatlan kislány, aki eljátsza, hogy ő már nem gyerek, de mégis úgy viselkedik. Akkor milyen alapon várja el, hogy felnőttnek nézzék? A szerelmi életét tekintve... ugye ő Dylan partnere, akivel nem hajlandó még csak egy ágyban sem aludni. Nos, ha igazán szeretné a srácot, akkor tényleg minden időt vele akarna tölteni, de itt csak annyit látunk, hogy néha "belefúrja a fejét a srác nyakába", esetleg a srác megpuszilja a csaj homlokát, de még striguláztam azt is, hogy "befészkelte magát a srác ölébe". Nagyon kevés szókészlettel van dolgunk, és teljesen úgy hat, mintha úgy akarna Nita szerelmi szálat mesélni, hogy neki ilyen élménye nincs is. Nincs mögötte semmi, mert Nitát ezerte jobban érdekli Garas (legifjabb, 12 éves tagjuk, akire mindjárt kitérek), vagy az, hogy holnap honnan kerítenek pénzt. Magasról tesz rá, hogy Dylan tényleg a lelkét is odaadná, ha Nitát meg kell menteni. Nita tesz továbbá arra is, hogy ki tud az erejükről, vagy ki nem. Amikor Morgan nyomozó csak tapogatózik, hogy Nita lehet, hogy képes beszélni az asztallal (egyébként a nyomozó nagyjából a semmire alapozva - hogy nézett Nita az asztalra - bedob egy elméletet), a csaj ahelyett, hogy mindent megpróbálna eltusolni (védve ugye magát, és ezáltal a többieket is) mit csinál? Ő hirtelen mindenkit meg akar menteni, úgyhogy a nyomozónak lead egy csomó drótot, meg utána a képességét a nyomozó igényei szerint használja... Az kit érdekel, hogy ezzel veszélybe sodorja a társait is? Nitának megint beütött a hőskomplexusa, amit le kell vezetnie valahol...

Említettem ugye Garast (igazi nevén Penny, akit az előző kötetben megmentettek, és elkezdték felnevelni). A kislány az első kötetben gyerekesen csipkelődő volt. Néha voltak humoros megmozdulásai. Most viszont a kislány olyanná vált, hogy.... nemigazán találok rá jó szót. Eltűnt a karaktere. Mindenki mindig ezt a kislányt félti, aki olyanná vált egyébként, mint egy ugató pincsi, aki helyett mások harapnak.
Van egy rész, amikor bekerülnek a fiatalok egy házba, ahol lakik egy Anthony nevű fickó, aki tudós. Érdekli, hogy ki milyen képességgel bír, és szeretné megnézni, hogy ténylegesen meddig lehet kihúzni ezek határait. Nem szeretik a fickót, de mivel fedelet ad a fejük fölé, ezért elviselik. Ha valami a társaságnak nem tetszik, akkor Garas fogja, és beszól a fickónak, aki nem mer visszaszólni a 12 éves csitrinek. Kérdem én, miért nem? A többiek nem mernek neki beszólni, de meg sem védik se magukat, se társaikat, de ha Garas szól be, az rendben van, és ha a fickó visszavágna, akkor érthetetlen módon mindenki a sarkára áll. Ez annyira nem reális és annyira értelmetlen, hogy... nem, erre nincsenek szavak. Garashoz kötődik még egy negatív aspektus is.
Senki nem mer nála rákérdezni, mi történt vele, mikor az első kötetben elrabolják. Mindenki annyira félti a kislány lelki világát, mint a fene, ezért nem avatják be, hogy van három vámpírjuk. Amikor a kislány megtudja fogja, kirohan hozzájuk... És tudjátok, mi volt a kislány lelkének legnagyobb kínzása, amit a vámpírok felügyelete alatt (de inkább után) átélt? Hogy hogyan tudja majd az egyik vámpír telóján található játékban megdönteni a rekordot!!! Mi a fene történik itt, emberek? Itt miért kell mindenkinek titkolóznia, meg tojáshéjon járkálni?

Ez elvileg egy csapat, de mindenki titkolózik, és nem akarják a másik érzéseit sem piszkálni, úgyhogy mindenkire minden rá van hagyva... Oppá, mégse. Csak a két kivételezettre. Az egyik ugye Garas, aki innentől fogva teljesen érinthetetlen, a csapat élete körülötte forog, mindenki csak rá vigyáz. A másik ilyen személy természetesen Nita. Nitát gyötri, hogy egy olyan házban kell laknia, ahol minden fából levő dolog köpködi, gyűlölködve beszél hozzá minden. Ez annyira kiborítja, hogy inkább a ház előtt ücsörög, és csak este megy be mindig. Amikor megelégeli, akkor közli, hogy oké, ő lelépett, és ezt mindenki fogadja el. MEGINT! (mint ugye a már említett Morgan nyomozó szolgálatába a képességeket...) Nita egyáltalán nem csapatjátékos. Ha nem az van, amit ő akar, akkor vége a világnak. Az nem számít, hogy a többiek esetleg belefáradtak abba, hogy folyamatosan úton kell lenniük. Az sem számít neki, hogy a többiek szeretnének végre normális ágyban aludni és végre kipihenni magukat... Nem, Nitában benne van a sajtkukac, úgyhogy mindenki csomagoljon és menni kell... Aztán persze megint jön a hőskomplexus, hogy akkor már nem is megy vissza a csapathoz, hanem pénzt szerez, hogy mindenkit el tudjon onnan hozni. Ezt csak én érzem abszurd ötletnek? Fizetés általában havonta érkezik, ergo a csapatnak több hónapig még abban a rozoga viskóban kell laknia egy fletnis tudóssal, meg annak a lányával, Theodorával (akiről szintén nem derül ki, milyen indíttatásból utálja Nitáék csapatát, holott ő is közéjük tartozik, szupererővel meg minden).

És ha már a lelki világoknál tartunk... Van egy csaj, Maddy, akit az előző kötetben megmentenek (ő is csapattag). Maddy képes magát klónozni. Azzal kínozták, hogy levágták valamijét, amit a csaj visszanövesztett, viszont minden levágott része köré vagy belőle kinőtt egy újabb Maddy. Miről van szó? Ha levágták az ujját, az original Maddynek visszanőtt, és az ujj elkezdett növeszteni egy testet, amin ujj lehet, tehát egy komplett Maddy hasonmást. Mivel a csajt annyit gyötörték, szép számú klónserege lett. Mi ezzel a probléma?
1, Maddy lelki világa közel sem kap akkora hangsúlyt, mint a "mit csinálhattak szegény Garassal" rész. Maddynek ezerte több oka lenne kikészülni, de nem törik magukat halálra, hogy segítsenek a lányon.
2, A csapatnak puszta emberségből piszok fontossá vált az, hogy egy megmentett klónt felgyógyítsanak... Kérdem én, miért éri meg az, hogy gyógyszert, kötszert stb. eszközöket lopkodnak azért, hogy egy klónt megmentsenek? A csapat original tagjai is sérültek, de a klón, aki lassabban gyógyul, mint bármelyikük, több kötszert, gyógyszert stb.-t felemészt fontosabb, mint az, hogy a rendes csapattagok regenerálódjanak... Miért vállalnak extra kockázatot, meg nehezítő tényezőt? Erre a válasz: Nita és a hőskomplexusa... mindenkit meg kell mentenie!

Nos, az egy nagyon szép gondolat, hogy a gyerekek dolgozni akarnak, hogy fenntartsák magukat. De annyira nevetségesen van a munka dolog tálalva, hogy nem  csak a regényben szereplő felnőttek, de én is nehezen venném komolyan őket, holott korban azért közelebb állok hozzájuk. Nem hiszem el, hogy senki nem jelentette fel őket a munkaügynél a gyermekmunka miatt... És vállalkozást indítanak, meg minden... Az meg már csak a humor csúcsa, hogy a bűnesetek mellett olyan ügyeket is elintéznek, mint két ember egymással való vitatkozása a biztosított helyszínen... WTSz??? Most már az embernek azt is tilos, hogy vitázzon egy jót?

A rosszfiúk még mindig elég gyengék, és cseppet sem ijesztőek. Valahogy nem sikerült szurkolnom hőseinknek, hogy éljék túl a harcot, inkább untam, mert úgyis tudtam, hogy muszáj boldogan élni mindenkinek, míg meg nem halnak. Külön érdekes megfigyelés, hogy mindig olyanokat kellett megölni a csapatból, akik nem éltek vidám, vagy kevésbé vidám párkapcsolatban, tehát párok szétbontásáról szó sem lehet! Arra számítani lehet, hogy valaki még meghal a végén, és ez jól volt így.
A történetvezetés szempontjából az sem pozitív, ha erőtetve van a "sötétben tartás". A 144. oldalon van egy nagyon jó példa, de már előbb is előfordul a könyvben a jelenség (kiváltképpen az első 1-2 fejezetben). Nita felébred, és valakit megölel, aki boldog szülinapot köszöntéssel él. Az embert azt hinné, hogy Dylan az, beáll az ember agya erre, egyszer csak kiderül, hogy meglepetés vendég... Nagyon rossz helyeken van alkalmazva az olvasó sötétben tartása, mert teljesen indokolatlan például egy ilyen eseménynél eltitkolni, ki mondja a dolgokat. Az olvasónak nem kellene ilyen apró helyzeteknél ezen rugózni.

Ennyit szeretnék a történeti buktatókhoz hozzáfűzni. Sajnos számomra teljesen elveszett az, amit az első kötet még képvisel, és átmegy az egész egy senki-nem-érdekel-Nita-vagyok-és-főhősnő színdarabba. Igaz, hogy megoldódik vele a sok szereplő mozgatásának a gondja, de helyette kapunk egy "júj, én mennyi kínzást kellett elviseljek, miután elraboltak, és erről senkivel se beszélek szívesen" showt (holott Maddynek kicsit több oka lenne kiakadni, hiszen neki ujjait és még ki tudja, milyen részeit vagdosták le kínzás gyanánt). Dylan egyébként a kötet végén (163. oldal és környéke) kimondja a legnagyobb igazságokat. Hogy túl sok az önsajnálat stb. És maximálisan egyetértettem az észrevételeivel...
Másrészt nem kapunk helyneveket. Kérdem én, miért nincsenek megnevezve települések, esetleg utcák? Amikor tájolásra esik a szó annyit kapunk, hogy térképen mutogatnak, hogy "látod ezt a pontot? itt van az őrs. látod ezt a pontot? itt van az öreg fafaragó boltja. látod amazt a pontot...???" Nem kellett volna valós helyszín, viszont se térben, se időben nincs a topon az egész regény.
Egyébként ez több szempontból is problémás. Nita ugyanis a regényben 18 évesen nagykorú. A nevek a regényben amerikaiasak. Amerikában viszont 21 év a nagykorúság határa a legtöbb államban (lásd. pl.: Nevada). 
Időkezelés az továbbra sincs. Néha nem lehet eldönteni, hogy a több napot töltöttek egy adott helyszínen az azt jelenti, hogy akár egy hétre, egy hónapra, vagy mennyire rúgott. Nem, az időkezelés itt nem működik...

Összességében nézve tehát elmondható, hogy sajnos a remek stílus nem tudta kihúzni a kátyuból a történetet, a még mindig semmilyen karaktereket. Sok helyen olvastam, hogy mennyire egyedi a sztori, meg minden... Sajnos nem az, és emellett több sebből vérzik, mint amennyiből Maggie, a klón tette... A gyenge főgonoszok és az akciójelenetek nem érik el a kívánt hatást (elég gyengék), eltűnt belőle a humor is, ami az első kötetnél azért értékelhető volt. A munkás részek beleerőltetések. Igazándiból a szabályok lefektetésének elmaradása az, ami a legjobban bomlasztja a regényt, meg ez a mese jelleg, hogy mindenki boldogan kell éljen, amíg meg nem hal, vagy amíg Nitának nem támad megint hőskomplexusa és irányítás mániája. Szerettem volna szeretni, de nem jött össze...

ui.: Vannak, akiknek a regény jön be, de egy ilyen stílust amit nemigazán tudnak kihasználni regényformában lehet, hogy novelláskötetnél érdemesebb lenne kamatoztatni. A rövidebb történetekben szerintem jobban ki tudna bontakozni, mert a regények túl hosszúak, és könnyebb átesni a lovon.


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. október 15.

Vlogger vs. Blogger - avagy lopásokról, oldalszámokról stb.-ről

2 megjegyzés

Tudjátok, igen sokat gondolkoztam ennek a posztnak a megírásán... 

Az az igazság, hogy rettenetesen dühös vagyok. Egyszerűen kész vagyok az emberektől... Akkor egy kis történelmi áttekintő....

5 Vlogger vs. Blogger fordulón vagyunk túl. 6 hónapja csináljuk a versengést Ngievel (a vlogger Andi), amiből ugye a júliusi forduló nyári szünet miatt elmaradt. 

Kb. 1-2 fordulónál jártunk, mikor a molyon elkezdték lopni ennek az ötletét. Egy pofátlan kislány fogta, és saját ötletként adta tovább az egészet. Annyit mondott, hogy egy vloggernél látta, hogy ő ezt csinálja, milyen jó ötlet. A vloggert (Ngie) sem kérdezte meg róla, hogy bocsi, kölcsön vehetném e az ötletet, csak csinálta. Egy az egyben lemásolva a polcos ötletet, a feladatos ötletet és mindent... Szóltam neki, hogy bocsika, nem kellett volna valamit kérdezni a másiktól, mielőtt átemelsz mindent, hogy hú, hát ezt te találtad ki? Nagy nehezen rávettük, hogy változtasson a szabályokon, amit meg is ígért...

Erre mit látunk a napokba? A Prológus bloggerei úgy döntöttek, hogy véletlenül pontosan ugyanolyan kihívást találnak ki, mint amit mi csinálunk Andival. Vagyis listákat állítanak össze, arról olvasnak ki egy másikuk által kiválasztott könyvet, és választanak a könyvhöz valami feladatot... 

Igen elgondolkoztató, hogy blogger a bloggernek miért farkasa, és miért nem lehet saját ötletekkel előrukkolni, vagy legalább azt feltüntetni, hogy kitől származik az ötlet... Az oldal alján egy "Forrás: Ngie és Mandi ötlete alapján" felirat elkészítése két linkkel az értelmi szerzőkre annyira állatira bonyolult dolog, hogy az már elképesztő... Értem én, hogy tovább kell vinni a zseniális ötleteket, de hogy valakinek még arra sincs affinitása, hogy némileg módosítson a szabályokon, ez valami extra röhej. Mennyivel egyszerűbb tényleg csak lelopni egy ötletet, minthogy alakítson rajta a másik, vagy új dolgot találjon ki. Na jó, a nevét azért módosították, mert nem vlogger ellen küzdenek a bloggerek, meg annyit azért belefoglaltak, hogy 10 vagy több! könyvet tegyenek a polcra. Nyilván szimpla véletlen, hogy ennyire megegyeznek a szabályok. Legyezgeti a hiúságunkat, hogy ennyien lopják az ötletünket, de skacok, azért ne már... Nem tudnátok mást kitalálni? Ez nem csak a molyosokra meg a Prológus bloggereire vonatkozik, hanem mindenkire. Ne legyetek már ennyire fantáziátlanok, mi is a kisujjunkból szívtuk ki, mit akarunk csinálni... 

Már értem azt is, miért van egyre több könyvadaptáció a mozikban... mert az embereknek nincs önálló ötlete, ezért kell a másét lopkodni, vagy minimális változtatással átültetni saját szájízre... 

Ami pedig a hónapomat illeti... Ma ugye 15-e van. Mindig örülök, ha eddig napig elérem az 1000-es oldalszámot. Lássuk tehát, hogy állok jelenleg...

Mivel múlt hónapban több felkérés érkezett, mint vártam, és Ngie ugyanebben a topánban tipeg, ezért kiegyeztünk abban, hogy erre a hónapra nem választunk a másiknak könyvet. Ebben persze közrejátszott az is, hogy Ngie nem tudta eldönteni, hogy milyen 10 könyv szerepeljen a listáján, én meg nem tudtam plusz 3-at hozzárakni a sajátomhoz, úgyhogy így jártunk. Ez, illetve az extra feladat ebben a hónapban kimarad.

Ami biztos, hogy az alábbi könyvek hoztak a hónapban eddig oldalszámot:
  • Barczikay Lilla Anyám teremtményei könyvét még a múlt hónapban kezdtem el, de ebben a hónapban fejeztem be. Hiába több, mint 400 oldalas a könyv, csak 280 oldalszámot hozott magával, hisz a múlt hónapban elolvasott részt nem lehetett áthozni. Kár érte...
  • D. és E. Heller gyermekes könyve +140 oldallal dobta meg a listámat, amiből a bejegyzés a héten került fel.
  • Barczikay Lilla Bátyám könnyei (az Anyám teremtményei második kötete) 279 oldallal dobta meg a hetet.
Tehát 1 híján 700 oldallal zárom a hónap első felét, ami némileg elmarad a tervezettemtől (1000 oldal a hónap első 15 napjában). 

Viszont a hónap még nem ért véget, úgyhogy megyek is gyűjtögetni a további oldalszámokat....
Folytatás...

2016. október 12.

David Heller, Elizabeth Heller - Gyermekgondolatok Istenről, a Mennyországról és az angyalokról

0 megjegyzés

Kezdjük a legelején. Kezeket fel, kinek jutott eszébe borító alapján Marcello D'Orta? Nos, akinek még a név sem ismerős, semmi gond. D'Orta egy olasz tanár, aki rengeteg könyvet írt abból, hogy szemezgetett kis diákjainak a dolgozataiból. Valamennyi könyvéről olvashattok itt a blogon is, ahol látszik, mennyire széles palettán mozog a témaválasztása (házasság, család, vallás stb.).

David és Elizabeth Heller hasonló kísérletet tett, és adott kérdésekben próbálja megmutatni, mit válaszoltak a diákok/a gyerekek. Itt annyi a különbség, hogy névvel és életkorral ellátva szerepelnek a lurkók, és láthatjuk, hogy 5-12 éves tartományba tartozó gyerkőcök mondják ki bájos, naiv és igazán fantáziadús (sokszor mulattató) véleményüket a keresztény vallással kapcsolatos kérdésekre.

Azt boncolgatják, ki és hogyan juthat el a Mennyországba, hol lehet a Menny, mi van ott? Milyen imák hangoznak el a Mennyben, milyen lehet Isten stb.

Magát a könyvet nehéz értékelni, és nincs összefüggő története sem, ezért arra gondoltam, hogy néhány kedvencemet kiidézném nektek a könyvből.

Mi a Mennyország?
"Egy különleges falu egy felhőn, ami tele van jósággal és más dolgokkal, amiket nem lehet megvenni boltban."

"Olyan, mint egy gyönyörű szálloda, ahol Istennel lakhatsz, angyalok lehetnek a barátaid, és nem kerül semmibe, csak amit a szivedből adsz."

Hol található a Mennyország?
"Lehet, hogy az egyházi boltokban árulják a térképét."

Ami a Mennyországba való bejutást illeti
"Várnod kell a sorodra. ... Nem kerülhetsz előrébb a listán."

"Egyenesen a Földről lehet felmenni a Mennyországba. Az árnyékod tudja meg először, hogy befogadnak-e, aztán később te is utánamész."

Milyen a Mennyország?
"Amikor kijutsz az alagútból a fényre, először egy DOHÁNYOZNI TILOS! táblát fogsz látni. ... A Mennyországban jó példát akarnak mutatni a földieknek."

"Látom Jánost, Lukácsot és Márkot a halászhálóikkal. ... A Mennyországban jobb a kapás, mert a halak örökké élnek, és nem bánják, ha kifogják őket."

Mi történik a Mennnyországban?
"A legnagyobb ünnep a Biblia-nap. Mindenki beöltözik a kedvenc bibliai szereplőjének, aztán találkoznak mndjuk az igazi Jézussal vagy Jánossal, és együtt imádkoznak velük."

Milyen utasításokat kapnak az angyalok?
"Itt Isten beszél. Angyalok, ne csináljatok semmit, amit én se tennék! ... Ez azt jelenti, hogy szó sem lehet Atlantic Cityben átdorbézolt éjszakáról."

"Repüljetek gyorsan, és kapjátok el őket! ... És ne felejtsétek el, hogy ma egy kis villámlást küldök Floridára, úgyhogy ne menjetek arra!"

Összességében nézve kb. a fél könyvet ki lehetne idézni. Nagyon érdekesek voltak a kérdések, de érdekesebb volt, hogy a gyerekek hogy látják mindezt. A gyermeki fantáziának nem lehet gátakat szabni, és ez a könyv is ékes példa erre.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. október 11.

Olvasás Éjszakája 2016

0 megjegyzés

A kép forrása


Október 8-án különös események zajlottak Budapesten. Felkerekedtünk egy kicsit, hogy ellátogassunk a fővárosba és meglátogassuk Ngie -t. Vlogger Andi ugyanis felkérést kapott egy beszélgetésre, melyben társai Kelly és Toffy (bloggerek) voltak.

No de ne szaladjunk ennyire előre a történetben. Szóval kiderült, hogy olvasás éjszakája lesz a Könyvmolyképző kiadó Westend city centerben levő boltjában, úgyhogy kocsiba vágtuk magunkat, és mentünk. A bejegyzés tetején levő képet sajnos nem én lőttem, de jelenleg is ilyen a KMK boltjának a mennyezete. Többször jártam már a boltjukban, de valahogy még mindig elbűvölnek a fejfölött lebegő könyvek, nagyon bejövős.

Szóval, a kiadó a boltban beszélgetést beszélgetésre halmozott, tehát az 17:00-ra meghirdetett vloggeres bloggeres beszélgetés előtt is volt esemény, ahol hallottunk egy meglehetősen kellemes mesefelolvasást (amit azóta már többször emlegettünk utazásaink során). Némi csúszással elkezdődött a Kelly-Toffy-Ngie (Andi) triumvirátus beszélgetés, melynél a hallgatóság az asztal köré gyűlhetett. Amit nagyon sajnáltam, hogy nem volt elég szék/pad vagy más ülőalkalmatosság, úgyhogy néhányaknak 1,5 órát állni kellett. Nagyon érdekes dolgok derültek ki a beszélgetés során (például az, hogy mit tervez a KMK manapság).

A trió után On Sai kezdett el kötetlen beszélgetést kezdeményezni a könyveiről. Amit sajnáltam, hogy a boltban nem találtam puha táblás Calderon 2-est (pedig nagyon viszketett rá a tenyerem), mert odadugtam volna kicsit az írónő orra alá, hogy "Tessék nekem dedikálni, kérem!" Beszélt az Apa, randizhatok egy lovaggal? című könyvéről és rá kellett jönnöm, hogy On Sai még mindig on saios. Egyszerű, laza, és nem lehet nem szeretni. Jó volt látni, hallani.

A könyvesboltolás után elraboltuk Ngiet egy csöppet, majd bűnös élvezetekre vettük rá (gofri+kávé), majd egy utolsó könyvesboltlátogatást követően elváltak útjaink (remélehetőleg nem túl hosszú időre).

Ngievel megegyeztünk abban, hogy ebben a hónapban mik lesznek a Vlogger vs. Blogger szabályai (erről majd egy hétvégi posztban részletesebben), illetve volt szó Andi néhány videóötletéről.

Most viszont megyek, mert megint le vagyok maradva az oldalszámokkal Ngiehez képest (mert miért ne?). Hamarosan könyvajánló, és pár gondolat a Vlogger vs. blogger háza tájáról...

Addig is nézzétek meg az Ekultúra felvételét, ahol (balról jobbra az asztalnál ülők) Kelly, Toffy és Andi (Ngie) beszélgetnek és tombolát sorsolnak...


Az Ekultúra felvétele az eseményről:

Folytatás...

2016. október 10.

Barczikay Lilla - Anyám teremtményei (Anyám teremtményei 1.)

0 megjegyzés

Ahhoz képest, hogy azt ígértem, többet új magyarokkal nem kísérletezem, eléggé nem sikerül betartanom ezt a fogadalmat...

Barczikay Lilla pofátlanul fiatal, 18 éves. És ennek ellenére ki mer állni a közösség elé egy ilyen minőségi írással. Az Anyám teremtményei sorozatnyitónak is nevezhető, hiszen van folytatása. Külön érdekesség, hogy míg az első kötet a Szófia kiadónál jelent meg, a folytatást már az Ad Librum kiadó adta ki.

Ezúton is köszönöm a könyvet a kiadónak és a szerzőnek!

Miről is szól a könyv? Nem nevezném kifejezetten fantasynek, de valahova mégis be kellett rakni. Azzal hirdetik, hogy vannak benne vámpírok. Technikai értelemben viszont nincsenek. 

Van néhány különleges képességű fiatal, akik közül Nita a szószóló (ő mesél E/1-ben). Elmeséli, hogy nem így születtek, csupán egy kísérlet eredményei, de erről nem tudunk meg túl sokat. Egyrészt azért nem, mert próbálnak ugyan utánanézni, de nem találnak információkat. Másrészt... kamaszok. Előbb érdekli őket a baromkodás, az autók, a videójáték, mint az, hogy mégis mit akartak velük kezdeni. Annyit tudnak, hogy úgynevezett hárpiák ellen alkották őket, akik szintén a kísérletben szerepeltek, de ők veszélyesek. 

Nitát és bátyját örökbefogadja egy Derek nevű dúsgazdag fószer. Elit iskola, menő kocsik, luxus élet. Mindaddig, míg a többiek be nem toppannak az életükbe, és be nem költözik egy köteg gyerek a luxus lakásba, amit Derektől kaptak. Ezt követően zajlanak az események. Van itt emberrablás, frontális támadás a lakás ellen, "családi pillanatok" gyerek módra, és persze harc a gonoszok ellen...

Őszintén szólva az eleje a kötetnek egészen jól indul, nagyon gyorsan haladtam vele. Aztán elkezdett unalmas lenni az egész. Aztán átesett egy hintalovon, és teljesen összetörten tettem le a könyvet.
Mert miről van szó? Az elején kapunk életképeket Nita nemigazán hétköznapi életéből. A sulis intrika kihagyhatatlan, az erejének bemutatása is nagyon jó. Aztán van egy báljelenet, ahol kijelenti a gyám, hogy eladta valakinek Nitát... Ez volt az a pont, ahol először a fejemet csóváltam, hogy ez nem lesz jó...
Sajnos a lejtő itt még csak kezdődött. Izgalmassá akarta tenni azzal, hogy elrabolják a lányt. Hogy bejönnek a többiek. Igen ám, de amikor több fejezet szentelődik annak, hogy egy tisztaságmániás csaj dühöngve körbehajtja a csapatot a lakáson, hogy mindenki takarítson, akkor nem a mókát látom, hanem azt, hogy laptöltés kellett. Ez volt az a pont, ahonnan minden túlírttá vált. Ahonnan fogva Nita mindent drasztikusabban mutat be, mint ahogy kellene... A lány képessége, hogy a fából készült dolgokat hallja beszélni. Hatalmas drámát csap belőle, hogy néhány tárgy nekiáll sikítozni azért, mert "bántják". Annyira traumatikus élményt okoz neki, hogy csak na. Nem testileg, lelkileg viseli meg legjobban.

Hősnőnket egyébként mindig meg kell menteni, de amint kikerül a kalitkából, mindjárt kinyílik a csipája, és fellengzősen nekiesik a rosszaknak. Elfut a rosszfiú után is, mert ő a főhős, aki tudatosan nem halhat meg. Ilyen szinten tipikus Mary-Sue karakter, amit nem tud levetkőzni. Előbb hibáztat másokat, utána gondolkozik, hogy igaza van-e. A lényeg, hogy ő tökéletes, és nem hibázhat.

Maga az alapötlet egyébként átlagos, hiszen feldolgozták már az X-men képregényekben/ filmekben/ rajzfilmekben. Megírta Tahereh Mafi a Ne érints című könyvében, de eszembe jutott még Theodore Sturgeon könyve is.t Rengeteg dolgot ki lehetett volna ebből hozni. Például a betöréses rész után azt hittem, hogy kapunk némi rejtélyt, de erről szó sincs. Később találnak egy olyan helyiséget, ami nincs feltérképezve, de igazándiból nem lesz vele kezdve semmi (már azon túl, hogy néha fel-feljárnak oda). Akkor meg minek a nagy hűhó, hogy mi lehet odafent? Nagyon sok a laptöltés.

A másik nemigazán szimpatikus vonás a már említett hintalovon átesés. Mire gondolok? A végén már teljesen filmbe illő, irreális események sorozata, filmes/szappanoperás drámázás zajlik. A főhősnő csak rohangál egyik ponttól a másikig ész nélkül, vagdalkozik, öldököl, s teszi mindezt hatalmas hősködési komplexussal.

A stílus egyébként gördülékeny, néha bele van csempészve humor, de ez is néha erőltetett (például annál a báljelenetnél, ahol feloszlatják az ünneplőket). Az első kb. 100-150 oldal azért tetszett, mert akkor még olyan események történtek egymás után, amik úgy hatottak, mintha bármikor tényleg megtörténhetnének. A testvérek tényleg testvérekként viselkedtek, az erejüket nem fitoktatásra használták, meg játszadozásra. Sokkal érettebbnek tűntek, míg nem jöttek a többiek. Azt hiszem, minél több szereplő jött be a történetbe, annál inkább próbált a kép szétszakadni, ami hátrányára vált a történetnek. A végén el is tűnik néhány szereplő szem elől. A főhősnő rá is kérdez immel-ámmal, hogy merre vannak a többiek, van rá valami utalás és ennyi. Valahogy nem tudott ennyi karaktert kidolgozni, bemutatni és mozgatni egyszerre. Talán ez az, ami miatt zátonyra futott.

Nem szeretnék külön kiemelni szereplőket. Minden általános típusra akad egy: az okoskodóra lefitymállóra, a vagány kemény legényre, a csendesen a háttérben meghúzódó békítőre, az elesett gyenge lánykára stb.

Összességében nézve kezdésnek nem rossz kötet, és még első regénynek sem rossz darab. Lehet még fejlődni, ez látszik, de minden potenciál megvan benne ahhoz, hogy ez sikerüljön is. Nagyon ígéretes írónőt fedeztek fel, úgyhogy mentem is olvasni a második kötetet....


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2016. október 3.

Szilágyi Cs. Tibor - Harakiri

0 megjegyzés

Tudjátok, vannak könyvek, amiknél nem tudom, hogy hol is kezdjem az értékelés megírását. Ez pontosan egy ilyen könyv. Pár napja tettem le, és még mindig a hatása alatt vagyok...

Őszintén? Állatira bosszant...

Miért? Állatira nem értem a főhősünket... (erről később)

Mit kell tudni a könyvről? Írója 2003-ban (kerek 30 évesen) elhunyt. Próbáltam rákeresni, hogy mi történt vele, hogy ilyen fiatalon, de nemigazán találni mást róla, csak egy emlékoldalt. Egy szombathelyi születésű, igazi művészről van szó, akit Csünt becenéven illettek. Nem ez az első könyve, viszont ez halála után egy évvel (2004-ben) jelent meg.

A borítója valami ocsmány. Ki találta ki, hogy teletubbies figura fetrengjen rajta vérben egy késsel és egy injekciós tűvel? Maga a "harakiri" szó címként tökéletesen leír két dolgot: azt, ahogy a főhős él és létezik, és azt, ahogy az olvasó fogja magát érezni a könyv letétele után. Ez a japán eredetű szó egy rituális öngyilkosságot takar, melyet az emberek úgy követtek el, hogy fogták és felvágták a hasukat. Rituálisan ez a könyv megöli az olvasót hastájékon (összeszorul tőle olvasás közbe) és olyan, mintha kizsigerelné az emberből a lelket és a szellemet.

Nagyjából miről szól a könyv története? Öhm... olyanja nincs. Egyszerűen nincs története, amiről írhatnék. Képzeljétek el, hogy naplót írtok (dátum nélkül), és kiszakadnak a lapjai, majd próbáljátok összerakni, de nem feltétlenül sikerül kronológiába. Nah, ez a könyv is ilyen. Próbál elindulni valahol, de se füle se farka az egésznek. Egyszer itt vagyunk, aztán ott... Van mondat, ami a lap tetején kezdődik, és a közepén ér véget. Angol kifejezések/mondatok törik meg a magyarul megfogalmazott gondolatokat.

Mit látunk? Van egy srác, aki úgy ír csajokról, mintha azok olyasfajta cserélhető eszközök lennének, mint egy villanykörte. Aki terapeutához jár, hogy összerakják a pszichéjét. Aki drogfüggő, és folyamat lövi magát. Ha nem lövi, akkor bulizik, piál, szexel. Néha visszaemlékezik egy-egy epizódjára az életének a barátaival vagy a családjával kapcsolatban. Néha jön egy-egy világos gondolat, de aztán megint elveszik a saját világában. Mégis érezzük a tragédiát a sorok között, hiszen egy ilyen életvitel nem vezethet túl sok jóhoz.

Mert miről van szó több, mint 200 oldalon keresztül? Egy srácról, aki sajnáltatja magát. Szerinte saját magát sajnálni és sajnáltatni tök jó dolog. Azért megjegyzi, hogy a szülei jó arcok. Nem derül ki, hogy miért kezdett el drogozni, és nagyon sokszor érezni, hogy nemigazán tiszta pillanatúak a gondolatai. Persze lehet azt mondani, hogy szarkazmus csöpög a lapokról, de néha ezt belemagyarázásnak érezni. Legtöbb esetben nem látok benne humort annak kapcsán, amit és ahogy előad. Ahogy siklanak a szálak lehet, hogy az első mondatban elindít egy gondolatot, a harmadik mondattól már tök másról van szó - ennyire ugrál. Elejétől a végéig olyan letargiában tart, hogy az ember szíve szerint eret vágna, csak főhősünk hagyja abba ezt a fajta nyavalygást. Tök jó élete van, aminek az elszúrása rajta múlik... Ő maga mondja ki, hogy bulizni jár, hogy egyik csaj követi a másikat az életében, hogy mámorban úszik, zenekarban játszik stb. Nemigazán látunk olyan elemi problémát, ami belehajszolná az alkoholizálásba vagy a drogozásba. Egyszerűen ezt választotta, és kész.

Meglehetősen nárcisztikusnak találtam a főhőst, akinek semmi nem jó. Igényli, hogy szeressék, de ő nemigazán mutatná ki senki felé sem, hogy kiket szeret. Nemigazán tudok azonosulni vele, mert nem látom az igazi küzdést, hogy akarna élni. Többször fölveti, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai támadtak, ami szintén arra enged következtetni, hogy a legkisebb gond is összetöri a főhőst, és sokkal egyszerűbb drogba vagy öngyilkosságba menekülni, vagy egyszerűen önsajnálnia magát, minthogy próbáljon tenni valamit. Az egyetlen pozitív törekvése, hogy tényleg eljár egy pszichológushoz.

Többször előkerül a vallás, mint komoly téma, és látszik, hogy hősünk hisz benne. Néha úgy jelenik meg nála Jézus, mint valami szellem, ami néha megjelenik és ugyanazzal a lendülettel el is tűnik. Érdekes szituációkban és módozatokon kerül elő.

Összességében nézve frappáns megoldás egy-egy angol kifejezéssel/mondattal összefoglalni, milyen vízbe dobja be az olvasót a következő gondolataival, viszont ezzel együtt sem érzem úgy, hogy ez az én kötetem lenne. Egyszerűen egy életunt monológ az egész, ami csak letargikussá teszi a többi embert. Nem tud mást, csak sírni, hogy neki milyen rossz, elvárja, hogy sajnálják, de igazándiból nincs miért sajnálni, mert valakinek az élete sokkal rosszabb. Hisz főhősünknek van munkája (megélhetése), barátai, párkapcsolata, normális szülei... Úgyhogy őszintén...? Állatira bosszant az élethez való hozzáállása...

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. október 1.

Vlogger vs. Blogger - 5. forduló eseményei, zárás

0 megjegyzés

Nos, eltelt egy újabb hónap. Bevallom őszintén, hogy ebben a hónapban egyedül az motivált, hogy minél több könyvet kezdjek el, és fejezzek be. Ebben a hónapban a 10-es listáról 3 könyv elolvasása volt a feladat. Aki ezt nem teljesítette, annak 500 oldalnyi minusz volt a jutalma. Aki teljesítette... annak semmi.

Most is domináltak az oldalszámok, de csak úgy, mint érdekességek. Ngie (immáron) szokásához híven több, mint 2000 oldal elolvasásával zárta a hónapot (lásd az alsó képen, amit a facebook oldaláról hoztam).

Ehhez képest én egy kissé lemaradtam a magam kb. 1200-as oldalszámával. Ami viszont jó hír, hogy a 10-es listáról kipipáltam 3-at, amik a következők:
- Szilágyi Cs. Tibor - Harakiri (a hónap utolsó napján)
- Szabó Illés - Telitalálat
- Eric Bogosian - Pláza

Ngie oldalszáma (Forrás: Ngie fb oldala)
Vannak tovább tolt könyvek (Deák Csaba - Sárkányvér, amit immáron a 3. hónapban is tolok tovább...) illetve Barczikay Lilla - Anyám teremtményei könyve, ami nem a Sárkányvérhez hasonló okokból csúszik... (Erről majd később, ha végre befejezem a Sárkányvér című darabot.)

Hogy mi várható ebben a hónapban? Mivel sok dolgom volt, Szilágyi Cs. Tibor könyvéről nem sikerült írnom, ezt mindenképpen pótlom. A hónapban elvileg valamennyire visszaállunk, de még nem tudtunk teljesen megegyezni, hiszen volt pár ötletünk erre a hónapra is, hogy ne legyen teljesen átlagos hónap.

Később még jelentkezem, hogy ebben a hónapban mik lesznek a szabályok, vagy ki mit választott...
Folytatás...

2016. szeptember 24.

Szabó Illés - Telitalálat

0 megjegyzés

A 10-es listára valahogy felkerült ez a kötet is, tehát mondhatni megvan a hónap 2. könyve a 3-ból.

Figyelem, a bejegyzés több helyen SPOILER -t tartalmaz!

Fülszöveg: 
Mese a 12 találatról – mégpedig a forradalom kitörésének napján. De mihez lehet kezdeni egy táskányi pénzzel amikor a bankok bezárnak, az utcán ropognak a fegyverek, s félő, hogy a pénzt elrabolják, vagy – miként a háború után a pengő – elértéktelenedik? 
Szabó Illés regénye ezt a nem mindennapi dilemmát mutatja be három szereplő bravúrosan megírt levelezésén keresztül. A könyv napjainkban sajátos aktualitást is nyert. A főhős szomszédja és munkatársa Kőfejtő álnéven írja a „látókörébe került H. Béla nevű célszemélyről és annak családjáról” szerzett nevetséges megfigyeléseit, bizonyos Búzavirág elvtársnak. A másik levélíró Rózsika, H. Béla elbérlője, aki titkárnő egy laktanyában, amúgy pedig reménybeli táncdalénekesnő és permanensen szerelmes liba. A harmadi elszánt levelező Irén, H. Béla felesége, aki vidéken élő bátyjával osztja meg keserveit. Az 56-os forradalom elvarázsolt napjai után hőseink visszatérnek a szürke hétköznapokba, mert „reggel kelni kell, aztán meg élni, amint lehet.
A fülszöveg nagyjából mindent leír, úgyhogy nem szeretnék nagyon belemászni a cselekménybe. Maga a könyv formáját tekintve... három ember levelezésének egyik felét látjuk, amiből azért kirajzoldónak az események. Van itt egy állandóan szerelmes fruska (Rózsika), a főbérlőjének a felesége Irén, és valaki, akit Kőfejtő -ként ismerünk, de tudjuk, hogy ő a Gyula, Irénék szomszédja, aki egyébként besúgó és jelentéseket tesz szomszédairól.

1956-ban járunk, amikor forradatlom tör ki, és Béla (Rózsika férje) megnyeri a totón a főnyereményt. Tök jól hangzik a fülszövegben, hogy hú, vajon mit lehet ennyi pénzzel kezdeni a háború idején.

1, Nem látunk túl sokat a háborúból, annyit csupán, hogy sok a halott, és egy játszótér alá földelik őket. Ez azért izgalmas momentum, mert Béla ide ássa el a totó nyereményt, ami mindenidők legnagyobb pénznyereménye.

2, Kapunk 1/3-ad rikonyálást Rózsikától, hogy ő szerelmes az Imrébe (felesége van és gyerekei), aki viszont szereti (csupán megdugni), aki elhagyja, de aztán rögtön szerelmes lesz a Pistába (Rózsika rokona), de hát ő meg meghal, de hát a szerelem végig az orra előtt volt (kufirc a főbérlő Bélával "nem csak egyszer vagy kétszer" - ahogy a könyv fogalmaz).

3, Kapunk 1/3-ad rész bullshitet Kőfejtő (akarom mondani Gyula) elvtárstól, aki nevetséges jelentésekkel bombázza a főnökséget, leírva, hogy talpaspohár módszerrel szedett össze némi infót.

Az igazság az, hogy a szocializmus időszakának néhány jellegzetessége megjelenik a regényben, de ezt lehetett volna még humorosabbá tenni (itt is próbálkozik humorral csak nem jön össze), jobban elhelyezkedni a szocialista világban. Olyan, mintha félnének a modern korban a szocialista világba kicsit visszailleszkedni, hogy átadják annak a hangulatát.

Egyszerűen az első 30 oldal után már tudtam, hogy nem ez lesz életem sztorija. Frappáns megoldás lenne a levelezések útján bemutatás, de annyira érdektelen sztori kerül elő, hogy a végén már elgondolkoztam rajta, hogy átlapozom a francba az egészet. Végül nem csaltam le, reménykedtem abban, hogy jobb lesz a történet, hogy a szereplők nem lesznek ennyire kiszámíthatóan papírmasék. Hogy tényleg a telitalálat által kapott nyereményről fog szólni a könyv... De valójában előbb szól a rohadt szilváról, a fotbalról, a Rózsika szerelmi életéről, mint arról, hogy mi a tök van a nyereménnyel. Az utolsó kb. 50 oldal foglalkozik ezzel, hiszen először nem tudják berakni a bankba, utána elássák, aztán egy bárban kezdik felélni, mikor minden kötél szakad...

A stílus... A stílusok sajnos nem különülnek el egymástól. Van egy idősebb nő, egy fiatalabb nő és egy idősebb férfi, aki levelet ír. Hogy lehet, hogy mindegyik ugyabban a stílusban teszi mindezt? Miért nem különül el egymástól például a szóhasználat? Rózsika alkalmaz ugyan egy-két mai korunkban használatos szlenget, de kb. ennyiben ki is merül az egész...

Összességében nézve amilyen rövid ez a könyv, olyan hosszúnak tetszett... Talán nem ez a levelezős forma a legjobb megvalósítási mód, hogy bemutassa, amit akart, mert regény formában sokkal könnyebb és átláthatóbb lett volna betenni a szocialista élet rezdüléseit és üzeneteit, nem hatottak volna ennyire erőltetetten nevetségesnek Kőfejtő jelentései (talán akkor még meg is mosolyogtatott volna)...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger