Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2017. június 27.

P.C Cast, Kristin Cast - Marked /Megjelölve/ (Az Éjszaka háza 1.)

0 megjegyzés

Annak idején, mikor először kiadták ennek a sorozatnak az első részét magyarul, eszembe sem jutott volna, hogy én ennek valaha nekiállok angolul.

Amikor megláttam az antikváriumban a kötetet, eszembe jutott, hogy anno azok mennyivel jobban nyilatkoztak róla, akik angolul olvasták. Ennek apropójából vettem meg a könyvet, és nyelvgyakorlásnak jó lesz címszóval neki is álltam.

Már korábban írtam arról, hogy mi a története, és a korábbi véleményemről itt olvashattok!

Maga a véleményem nem sokat változott. A szereplők még mindig irritálnak, az egész történet gyenge lábakon áll, máshonnan lopja össze. Ugyanazzal a hangulattal/érzéssel tettem le, mint annak idején: ez csak meglovagolta a kor vámpírregényes korszakát, beletolva minden elemet, mely azt jellemzi (például muszáj lennie egy homoszexuális karakternek, kell bele mitológia, rejtélyesnek beállított főgonosz, aki jónak mutatkozik stb.)

Ami különbséget láttam, hogy még jobban irritáltak ilyen fejjel a szereplők, viszont a magyar fordításra visszaemlékezve és némileg összehasonlítva vele a szereplők nem olyan "szappanozandó szájú"-ak, mint ahogy a magyarban ezt előadják. Néhány káromkodás előjön, de nem viszik annyira túlzásba, mint a magyar kötetben. Ez a ribancozás ennyire nincs kiemelve az angol kötetben.

Maga az angol kötet egyébként könnyen olvasható. Néhány szó volt csupán olyan, aminek utána kellett néznem, hogy mégis mit jelent. Úgyhogy, aki nyelvet szeretne tanulni/gyakorolni, annak ez mindenképpen hasznos kötet lehet még akkor is, ha maga a beltartalom... hát nem éppen kielégítő minőségű.

Nem szeretnék rá több szót vesztegetni, mert korábban már megtettem. A lényeg, mi lényeg, hogy ez a könyv magyarul és angolul sem éri el a kiemelkedő színvonalat, még a YA fantasy kötetek között sem.

Ennek ellenére előzetesben elmondanék annyit, hogy a sorozatból még a polcaimon csücsül 4 kötet, amikre előbb-utóbb sort fogok keríteni, ámbár még egyelőre nem kerültek át a győri polcomra. Valamiért még mindig bízom benne, hogy mutathat ez a sorozat még pozitív irányt. Viszont a mostani tapasztalatomból ítélve már idősebb vagyok, mint szeretnék lenni ehhez a sorozathoz...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. június 25.

Imre Viktória Anna - A villámsújtotta torony (Elveszett napok novella)

0 megjegyzés

A könyvhéten mindig szeretem meglátogatni a Főnix Könyvműhely munkatársait (Zoltánt és Zoltánt), mert mindig igen jó hangulati alapot adtak eddig a könyvheteimnek.

Tőlük hoztam el az alábbi kisregényt is, mely kíváló alapozást ad az Elveszett napok című Imre Viktória Anna sorozathoz, melynek kezdő kötetét is beszereztem tőlük.

A történet több részre van bontva, és csak egy-egy epizódot látunk Florence, a fiatal lány és Hieronymus Bell, a tehetséges tanonc életéből, akik boszorkányok és alkimisták világában élnek, és próbálnak boldogulni.

Vizsgákra készülnek, beavatásuk részeként pedig új nevet kapnak.

Mióta megjelent a regény változat (A bosszúszomjas doktor) sajnos folytatás még nem jelent meg, de remélhetőleg hamarosan újra hallunk az írónő felől, akinek az írása még mindig azt bizonyítja, mennyire tehetséges író.

Nem is vesztegetnék erre a füzetkére több szót, hiszen apróbb történetek vannak benne, melyeknél minden mondat csak egy-egy poén lelövés (spoiler) lenne. Vegyétek, vigyétek, és hangolódjatok vele ti is A bosszúszomjas doktor című alkotásra!
Folytatás...

2017. június 22.

Kapa Mátyás, Marcinkovics Sára - A történelem legbizarrabb halálesetei (Kuriózum sorozat 1.)

0 megjegyzés

A könyvhét egyik hozománya ez a kötet.

Fülszöveg:
A ​történelem megannyi különleges: érdekes, bizarr, gyakran mókás momentumot rejt. A Kuriózum című sorozat ezeket igyekszik tematikus formában, könnyed stílusban kötetekbe rendezni úgy, hogy az olvasó számára remek szórakozást nyújtson.A Kuriózum című sorozat első darabja ötven bizarr halálesetet mutat be kronológiai sorrendben az emberiség elmúlt két és fél évezredéből. Az itt felsorakoztatott történelmi személyek némelyike – a maga korában – akár a mai Darwin-díjra is jó eséllyel pályázhatott volna. Találkozhatunk itt csónakázás közben a Hold tükörképét megölelni szándékozó kínai költővel, magát édességgel halálra tömő svéd királlyal, saját jóslatának bekövetkezése érdekében önmagát megölő olasz tudóssal, sportrendezvényre igyekvő, de a homlokát egy ajtó szemöldökfájába beverő francia uralkodóval, vagy felesége által egy hideg estén a saját házából kizárt és halálra fagyott zeneszerzővel.Persze valakinek a halála, még ha az évszázadokkal korábban is következett be, mindig tragikus. Szeretnénk rögzíteni, hogy ezzel mi magunk is tisztában vagyunk, és a kötet összeállításával semmiképpen nem akartuk senkinek az érzékenységét megsérteni. Ugyanakkor az összegyűjtött és most közzétett esetek történelmünk részét képezik, és – bár a leírtak néha erősen a morbid humor terrénumára tévednek – gyakran hasznos információkat tartalmaznak, sőt nyomokban még tanulságot is hordoznak.Könyvünkkel arra is kívánjuk bíztatni a Kedves Olvasót, hogy élje életét óvatosan, nehogy néhány évszázad múlva egy hasonló kötet lapjain találja saját történetét. Ezt alapvetően kétféleképpen kerülheti el: egyrészt bölcsen óvja meg magát a bizarr haláleset lehetőségétől, másrészt ne váljon híres államférfivé, művésszé, tudóssá, akinek élete vagy halála szélesebb közösséget is érdekelhet.

Őszintén szólva aki szereti a történelmet, az nemigazán nyúlhat mellé ezzel a kötettel. Valahogy olyan érzete van az egésznek, mintha a történelmet és a bulvármagazinokat összeöntötték volna. Elég érdekes a házasítása, de így tudnám legjobban leírni. Először mindig kapunk a történelmi alanyról egy kis bemutatkozást, hogy el tudjuk helyezni a történelemben. A fontosabb cselekedetei, vagy életének fontos eseményei kerülnek bemutatásra, majd a végén jön, hogyan is halt meg, vagy éppen mi vezetett a halálához.

Több igen érdekeset is találtam, de csak párat emelnék ki:
- Tragikomédai egy felvonásban (Aiszkhülos halála)
- Kockázatok és mellékhatások (II. Károly halála)

50 történet van benne, melyek mind a történelem nagy alakjaihoz fűződnek (királyokhoz, pápához, tudósokhoz, drámaírókhoz, zeneszerzőkhöz).

Épp már csak az a fickó hiányzott a sor végéről, akibe hétszer belevágott a villám, majd öngyilkos lett.

Összességében igen érdekes, és tanulságos könyv. Néha a véletlenek okozzák az ember halálát, néha éppen egy másik ember. Mindig légy résen.

A sorozatban egyébként vannak focivereségek, és más érdekesnek ígérkező olvasmányok, úgyhogy valószínűleg nem először találkoztatok a sorozattal a blogon...

GR-ezők szerint: 
Folytatás...

2017. június 16.

Könyvkuponos játék - eredményhirdetés

0 megjegyzés

Sokan vettetek részt a játékon, de csak egy ember kaphatja meg a két kupont.

Méghozzá valaki, aki a "Melyik a kedvenc könyved?" kérdésre az alábbi választ adta:

Sarah J. Maas - Üvegtrón

A sorsolás egy "Mondj egy számot x és y között?" módszerrel zajlott, és egy e-mail követi ezt a posztot még ma este.

A nyertesnek gratulálok, és hamarosan remélhetőleg kezében tarthatja majd a kuponokat.

Tartsatok velem a blogon továbbra is.
Folytatás...

2017. június 13.

Karsza Andi, Molnár Nikolett (szerkesztők) - Magánvégtelen (Moly-antológia 2.)

0 megjegyzés

Tudjátok, régen csináltam egy csomó válogatás kazettát a rádióból felvett zenékből. Imádtam őket visszahallgatni.

A mások által válogatott zenéket viszont sose szerettem, maximum 1-2 számot közülük.

Nos, ez a kötet is pontosan ilyen. Azt tükrözik a munkák, hogy a szerkesztő(k)nek milyen ízlése/ízlésük van. És olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a mi ízlésünk nemigazán egyezik...

Lehet kövezni, sarazni, savazni, de nem tetszik, ahogy összeválogatták a novellákat. Egyszerűen túlontúl elvontak. Hiába van egyik-másik profi módon megírva, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, mert néhol hiányzik a novellákhoz szükséges csattanók. Vannak se füle, se farka művek, amikkel szintén nem lehet mit kezdeni.

Annak tudom be, hogy a zöme a novelláknak olyan rövid, hogy maga az író nem tudta rendesen kifejteni, amit akart. Az meg, hogy vannak novellák, amik 1-2 oldalon keresztül tartanak és csupán tőmondatokból állnak... maradjunk annyiban, hogy igen kezdő írók amatőr hibája a túlhalmozott tőmondat.

Azért akad néhány darab, ami igazán tetszett.

A forrás legendája: Az első olyan sárkányos történet volt a kötetben, ami igazán profin volt megírva.  Volt eleje, vége, közepe, amilyennek egy novellának lennie kellene.

Rókakirály: sejtelmes, hamar megfejthető, mégis frappáns írás.

Backup/Restore: egy olyan darab, ami egyfajta kakukktojás a kötetben. Kicsit sci-fis.

A kötetben találhatóak illusztrációk, amik igen jók. Főleg a Toi-tois kép tetszett, hagyjuk, hogy miért.

Összességében nézve lehet, hogy most gonosz banyának tűnök de az, hogy ennyire letargikus és elvont a kötet, nemigazán segít rajta. Nem találja meg mindenki azt, amit keres, hanem azok élveznek elsőbbséget, akik az absztrakt, szürreális műveket szeretik...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2017. június 11.

Könyvmolykuponos játék

0 megjegyzés

Kaptam szombaton két darab kupont, melyek Budapesten a Nyugati téri Alexandrában beválthatóak.

Mivel én nem vagyok pesti, ezért arra gondoltam, felajánlanám valakinek a blogon keresztül.

Mit kell tudni róluk?
12%-os kedvezményre jogosítanak fel.

A játékban való részvételhez az alább található űrlapot kell kitölteni június 14 éjfélig.

A kupon június 15-től július 15-ig használható fel.


Ki szeretné? Jelentkezzen, akit érdekelnek.

Folytatás...

A 2017-es könyvhét margójára

0 megjegyzés

Végre idén, a tavalyival ellentétben sikerült kijutnom a könyvhétre...

Kalandjaim reggel már ott kezdődtek, hogy "bepakolni a könyveket". Idén célom volt, hogy egy adott keretösszeget vásároljak le csupán, annál többet nem engedélyeztem. 

Amikor dél környékén végre kiértünk a térre (egy kalandos odajutást követően, ugyanis még abból a városból sem sikerült kijutnom, ahol lakom anélkül, hogy el ne tévedtem volna...) rögtön összefutottunk Timussal, Kisnarival és Rétával. Timus visszahozta nekem a Magánvégtelen példányomat (hamarosan tehát újabb novelláskötetről írok a blogon).

Összeírtam egy kis listát, hogy kinek a dedikálására szeretnék odaérni. Az egyetlen, aki kimaradt, az Benyák Zoltán, aki 11-12-ig dedikált. Egyrészt neki már nem tudtam milyen könyvet vinni, másrészt... eltévedésem okán későn értünk ki.

Úgyhogy ennek örömére elmentem becélozni a Főnix Könyvműhely standját, és mint 2 éve most ist otthagytam a vagyonom. A teljes keretösszegem egy az egyben ott maradt, úgyhogy már nem kellett attól tartanom, hogy esetleg több könyv húzza le a hátam.
Zsákmányok:
- Imre Viktória Anna - A bosszúszomjas Doktor
- Imre Viktória Anna - A villámsúlytotta Torony
- Vivien Holloway - Mechanikus farkas
- Szélesi Sándor - Csillagfényszövők

Az első dedikálás, amin végre részt vehettem 14-15 óra között Vivien Holloway-é volt.
Dedikáltatva:
- Vérvörös horizont
- A Bross
- Mechanikus farkas
- Tolvajok kézikönyve

Mire végére értünk a könyvhalomnak, leszakadt az ég, úgyhogy gyorsan behúzódtunk egy cipőboltba, ahol megjelent Szélesi Sándor is.
Rétától kaptam itt egy beleolvasót (Kathy Reichs - Ne törj csontot, másik oldala: Gregg Hurwitz - Az árva) és egy Kildarás matricát. 

Ahogy végre apadt az eső, összeszedtük Ngiet, és betámadtuk Szélesi Sándort két könyv dedikálásának erejéig:
- Kincsem
- Csillagszövők

Ezután már dedikáltatnivaló könyvem nem maradt, úgyhogy J. Goldenlanet és Gaura Ágnest csak meglestük. Utóbbival szerettem volna néhány szót váltani, de akkor volt a sor, hogy már nem bírtuk kivárni.

Hazajövet előtt azért még egy könyv úgy döntött, hogy beleugrik a táskámba... Elmentünk egy stand előtt, ahol szemet szúrt néhány mókás borítójú könyv néhány mókás címmel...
Mivel szeretem a történelmet, meg az érdekes tényeket, nemigazán tudtam ellenállni... 
Zsákmány:
Kapa Mátyás, Marcinkovics Sára - A történelem legbizarrabb halálesetei (Kuriózum sorozat 1.)

Már hazafele is beleolvastam a könyvbe, azóta pedig még tovább haladtam benne. Maradjunk annyiban, hogy eddig annyira tetszik, hogy a széria további epizódjait is szeretném majd elhozni.
Amelyikre még pályáztam volna tegnap, az A történelem legérdekesebb focimeccsei de mivel azt az infót kaptam, hogy az 1-0-ás Andorra-Magyar meccs nem volt benne, ezért azt nem hoztam el (just a joke, nem ez volt a tényleges indok).

Amit bánok:
- Nem tudtam beszerezni J.Goldenlane legújabb könyveit
- Nem tudtam beszerezni Gaura Ágnes legújabb könyvét

Azért megnéztem őket, hogy kicsit fájdítsam a szívemet, hogy az a néhány könyv most jódarabig még nem fog felkerülni a könyvespolcomra. 

Míg ezt a bejegyzést írtam, bejött párom, aki mondta, hogy a tegnapi napból valami még kimaradt. Egy új lakó költözött a könyvek (és Móki) mellé. Maga a Kockásfülű nyuszi fog figyelni (távcső nélkül) arra, hogy minél több könyv kerüljön olvasott szekcióba, és vigyáz rájuk, hogy ne sérüljenek olvasás közben. :) A Kockásfülű nyúl mindent lát!

Most megyek, mert itt van mellettem egy könyvtorony, ami csak arra vár, hogy elolvassam, és minden darabjáról írjak itt a blogon.

Vajon kinek a halála lesz a legérdekesebb? 
Folytatás...

2017. június 6.

Könyvhét - 2017

0 megjegyzés

Minden évben megrendezésre kerül a könyvhét, csak az nem mindegy, hogy velem, vagy nélkülem.

Tavaly port kavart annak a szele, hogy talán elmarad. Idén is megszakad a több éves hagyomány, és most is a hónap 2. hétvégéjére időzítették a könyvesek egyik legnagyobb ünnepét - a könyvhetet.

A kiadók ilyenkor nyüzsögnek, és vég nélkül sorolják, hogy éppen milyen könyvet adnak ki.

Amin megdöbbentem idén, hogy a kiadók egy részénél nem új könyveket látok megjelenni, hanem régieket új köntösben... és nincs akkora nyüzsgés. Jobban kell vadásznom, hogy egyik-másik kiadónál mi jelenik meg, jobban utána kell járnom, és nincs az, mint a korábbi években, hogy a Facebookon, a molyon és minden csatornán szinte az arcomba tolják...

Nézzünk szét néhány kiadónál, akiknek a standjánál évről évre megjelenek, mert szeretem őket...

Agave Kiadó:
Idén valahogy nemigazán találtam olyant a kiadványok között, amire azt mondanám, hogy most azonnal ide vele... Gaimantól kijön a Tükör és füst, meg a Törékeny holmik új köntösben, de kb. ennyi. Az új Anita Blake nem mozgat meg. Ami a legjobban érdekelne a kínálatból, az Neil Gaiman -tól az Ezüst álom című könyv.
Van a kiadónak egy akciója, melyben a könyvheti könyveket 35%-kal olcsóbbért be lehet szerezni.

Delta Vision:
Amellett, hogy kiadják újra J. Goldanlane - Papírtigris című könyvét (impozáns külsőben) megjelenik egy új Gaura Ágnes könyv (Túlontúl címmel). Ezutóbbira még pályázom, hogy hazafele a táskámba lehessen.

Főnix Könyvműhely: 
Mit mondhatnék? Két évvel ezelőtt igen belopták magukat a szívembe. Ők is visszanyúlnak régi könyvekhez. Imre Viktória Anna Kísértés Rt. című könyvét új borítóval dobják a piacra. Idén is kapunk tőlük egy antológiát Halhatatlanok címmel több magyar szerző tollából. A kiadónál rengeteg könyv jelent meg már könyvfesztre is új borítóval, úgy gondolnám tehát, hogy ez még csak a kezdet...
Régebbi könyveik közül több érdekel jelenleg, mint a könyvhetiek közül (pl.: Az arató halál Dörnyeitől, Csillagfényszövők Szélesitől, Mechanikus Farkas Hollowaytől)

Könyvmolyképző kiadó:
Egyedül a Magisztérium sorozat 3. része motivál hozzá, hogy meglessem a kiadó standját. 



Egyelőre ennyit írnék. Amennyiben még lesz időm a héten, azért írok még arról, én hogyan készülök a könyvhétre... 

Folytatás...

2017. június 2.

Tom Skythe - Kardtánc delej

0 megjegyzés

A napokban jutottam hozzá ehhez a kötethez, és megemlítették, hogy lehet róla recenziót írni. Azzal adták oda hogy ez egy fantasy regény.

Nem tudom, hányszor álltam neki ennek a bejegyzésnek, hogy legyen eleje, közepe és vége. Nem tudom, hányszor írtam le a sorokat, és döntöttem el, hogy ez a könyv inkább kínzó eszköz, mint szót érdemlő regény...

A méret és a fülszöveg mindent elárult... Annyira tudtam már olvasás előtt, hogy mi lesz a legnagyobb problémám a kötettel...

Szóval, adott nekünk egy pap, aki folyamatosan utcalányokat "gyóntat". Elérkezik hozzá Lar, a csaló, szélhámos varázstudó, aki kiforgatja a pénzéből a papot és elvisz magával egy hullát, akit feltámaszt, hogy a segédje legyen.

Ezek ketten (Vigas - szolga, Lar - varázsló) elindulnak kalandozni. Lar mindenkit átver, valahogy mindig egy bordélyban kötnek ki. Nem ismerős ez valahonnan? Hát persze, hogy Trónok Harca, megspékelve némi Yabbagabb effekttel. Mint ahogy a kardtánc is.

Rengeteg ötlet be van dobva, de egyszerűen semmi nincs kifejtve. Be van dobva egy eszköz, egy legenda, néhány elejtett szó stb. és egyszerűen nem történik vele semmi... Nem sül el a fegyver (a poén), hogy úgy mondjam. A jelenetek nem elképzelhetőek, mert nincs benne egy fia leírás se.

Van több jelenet, ami egyszerűen el van intézve pár sorban. Pl. a semmiből megjelenik egy farkas, ami nem tudni, honnan jött vagy hova tart, de pár sor alatt válik okafogyottá, hogy megjelenik. Ő is egy "el nem sült fegyver".

Próbál humort csempészni az egészbe. Pl. minden utcalánynak bent van a nevébe, hogy Aia vagy Éo, mert mindegyik a nyögéséről van elnevezve. Az a baj a humorával, hogy ahol jó lenne, ott utána megmagyarázza a poént, ahol meg nem jó, ott meg erőltetetten hat. Az a poén meg nem poén, amit el kell magyarázni.

Se füle, se farka az egésznek a kifejtetlenségek és a "beleerőszakolások" miatt. Túl sokat akar, de túl keveset markol. Ráadásul a kb 160 oldal nagy margóval, nagy betűkkel szedve szűkített (nem normál szélességű) lapokra nyomtatva 4.000 magyar pénzbe kerül a borító tanúsága szerint.

Egyszerűen nem tudom hova tenni. Nyilván nem kell komolyan venni ezt a művet, de ez még humorkönyvnek is halovány... Ennél még a Sztárt wársz? sorozatban is több cselekmény és humor van...

Az ilyen típusú könyvek nem lesznek a zsánereim... Egyszerűen sajnálom a fákat, amik meghalnak egy-egy ilyen könyv miatt... 


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. május 25.

Charlie N. Holmberg: A papírmágus (A papírmágus trilógia 1.)

3 megjegyzés

"Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni."

Nos, a Gabo kiadótól az életben eszembe nem jutott volna rendelni könyvet, ha nem lett volna a véradók fesztiválja. Gondoltam, akkor már szétnézek a kínálatukban, és mit láttam? Ők jelentették meg Tahereh Mafi Ne érints sorozatát újra, méghozzá gyönyörű, egységes borítókkal. No meg A papírmágus is az ő nevükhöz kötődik.

Őszintén megvallom, megrendelni majdnem tovább tartott az oldalukon három könyvet, mint elolvasni közülük az elsőt. Nagyon ideges lettem, hogy lejár a kupon, és nem tudom felhasználni, pedig van itt 3 kötet is, amit szeretnék olvasni tőlük. Már lemondtam az egészet, és írtam az oldalon talált mailcímre egy levelet, hogy nem tudok rendelést leadni.

RoD: Az anime, amiben a főszerep a papíré és a könyveké
Ami a történet zárása lett, hogy eléggé kacifántos módon leadtam a rendelést. Amin meglepődtem, hogy a kiadó emberei válaszoltak az e-mailemre, és igen pozitív hangvételben tették meg a kommunikációt. Írták, hogy mit szeretnék megrendelni, hogyan stb. és küldik. Megírtam az oldal általam talált hibáit, és teljesen korrekten reagálták le a dolgokat. Ezen azért lepődöm meg, mert volt már kiadó, ahol nem ez volt a tendencia (valószínűleg ezért is zárt be az a kiadó).

Szóval a kiadó kapott tőlem egy piros pontot azért, mert gyorsan és korrektül kommunikált. Egyet azért, mert csodaszép borítóval (amit Sánta Kira követett el, úgyhogy nem csodálom, hogy ilyen gyönyörű lett) és igényes kivitelben adták ki ezt a könyvet.

A legnagyobb elismerés azonban azért jár a kiadónak, hogy megtalálta és felkarolta ezt a sorozatot. (Moly.hu -n @Hanna - Kleinheincz Csilla - elárulta, hogy a folytatások is hamarosan jönnek ;) )

RoD: Papírrepülő
Ez a könyv egy igazi pozitív csalódás volt. Egyszerűen nem gondoltam volna, hogy találok még egyszer ilyen egyedi ötletet, ilyen igényes kivitelben. Az író elvérezhetett volna azon, hogy rettenetes köntöst ad egy zseniális ötletnek. Először azt hittem, hogy olyan lesz, mint a Read or Die anime.

Néha olyan volt, mintha valóban hozzányúlt volna az anime néhány ötletéhez. Például amikor papírrepülőt csináltak a lányok...

Főhősünk szintén használ ilyen jellegű eszközt, sőt, állatokat is ugyanúgy életre kelt, mint ahogy például Michelle teszi néhány alkalommal a sorozatban.

RoD: harc papírral
Mivel ismertem ezt az animét a könyv előtt, úgy gondoltam, hogy a főhős lassan rájön, hogy a papír nem is olyan haszontalan, mint ahogy eleinte hiszi... Az anime alapján tudtam, hogy mennyi fantázia lehet egy ilyen történetben. Nyilván ott bukik meg az elméletem, hogy a könyvben minden anyagot tudnak irányítani. Ez egyfajta előnyt ad az írónak, hiszen rengeteg lehetőséget kell bemutatnia az egyes anyagok használatának, elbűvölésének módozatára.

Most a papír kapta a reflektorfényt, de megtudjuk, hogy az összes, ember által alkotott anyaghoz hozzá lehet kötni varázshasználó embert.

Hajtogatóból (papírmágusból) kevés akad, mert mindenki szerint unalmas, haszontalan anyag. Főhősünk hamar rájön, hogy csodálatos dolgokat lehet belőle csinálni, illúziót, szórakozást nyújthat másoknak. És megvédheti, ha veszélybe kerül.

Azért, hogy ez a könyv megszületett, le a kalappal az író előtt. Kapunk egy eminens tanulót, meg egy különc mestert. A tanonc (Ceony) felvet néhány sztereotipiát, amit aztán mestere sorra cáfol meg. Úgyhogy kiderül, mindkét hősünk igazán szenvedélyes, magának való karakter, akik nem lettek papírmasé figurák. Sebezhetőek, kreatívak (a papírmágia megköveteli ezt), küzdő szelleműek.

Az, ahogy Ceony valójában megismeri mesterét (szó szerint a szívébe lát) egy annyira egyedi módozat, amiről először azt hittem, unalmas lesz egy idő után, de mindig volt valami olyan momentum, ami felrázott, ami nem hagyta lankadni a figyelmemet.

Összességében nézve Charlie N. Holmberg egy igazi papírmágus. A könyve olvasása közben megelevenedik az ember körül a történet, így az olvasó is részesévé válik. Egyre azért figyeljünk: ne ennek a könyvnek a lapjaiból akarjunk hajtogatni és életre kelteni. Egyszerűen süllyedjünk bele és élvezzük. Ritkán találok ennyire jó könyvet, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki szeretne némi egyedit.



Megj.: Azt hiszem, a Gabo kiadó akkor sem dolgozhatna gyorsabban a 2. és 3. kötet kiadásán, ha már a megírása előtt kiadták volna... (izgatottan várva a folytatást)

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. május 20.

Vlogger vs. blogger - 2017 feladatai

0 megjegyzés

A Vlogger vs. Blogger (2017) versenyében némileg újítás történt tavalyhoz képest.

Ngievel kidolgoztunk egy 12 hónapos tervet, melynek keretein belül minden hónapban hozzákötünk egy könyvet az adott havi olvasnivalók közül egy adott témához.

Minden hónapban van egy témánk, és ha adott havi könyvhöz kötjük, akkor +200 oldalszám a jutalmunk. Ha máskor olvasott könyvhöz kötjük akkor nem kapunk büntit (+0 oldalszám), ha pedig nem teljesítjük (-200 oldalszám).

Az eseménynek van most már blog formátuma (saját), ahol akár ti is csatlakozhattok oldalszámokkal, írásokkal, illetve olvashatjátok/láthatjátok a mi elkészült feladatainkat is.

Eddig 4 hónapon vagyunk túl, ebből 3 hónapban sikerült megszereznem a győzelmet, de a versenynek korántsincs még vége. Ráadásul mivel egész évre terveztük a versengést, ezért tényleg minden oldalszám számít, hiszen év végén is összesítünk.

Ebben a hónapban még nehéz megjósolni, hogy ki lesz a befutó, hiszen Ngievel fej-fej mellett haladunk előre. Nekem minden hónapban az a cél, hogy legalább 2000 oldalszámot elérjek, de valójában ezt még elég kevésszer sikerült kivitelezni.

No nem baj, azért próbálkozni szabad... ;)
Folytatás...

2017. május 17.

Ardati Lili - Gyöngyvér és a vérforraló (A rémek sulija 3.)

0 megjegyzés

"Az ősz nemcsak az iskolakezdést hozza magával, hanem teljesen váratlan eseményeket is. Gyöngyvér – miután túljutott az első szakítás fájdalmán – titokban próbálja fenntartani a kapcsolatot Márkkal, és közben mindent megtesz azért, hogy a pesti kirándulás alkalmával megnézhesse testvére zenekara, a Vérlázítók fellépését. És a zenekar csak játszik… Miközben Xavér a Vérlázítókkal foglalkozik, Gyöngyvér pedig kénytelen elviselni a különleges emberekre vonatkozó új törvények hatását, mindketten belekeverednek egy olyan összeesküvésbe, amelynek jeleivel már találkoztak két korábbi kalandjuk során. A rejtélyek megoldódnak, az összefüggések világossá válnak, már csak az a kérdés, hogy Gyöngyvér és barátai ki tudják-e vágni magukat az újabb szorult helyzetből…"
Vége a dalnak. Két éve nem jött ki ebből a sorozatból új kötet, de a lezárás azt sejtetné, hogy lenne még folytatás. Őszintén?

Nem bánom, ha nem lesz, és itt marad félbe a sztori. Ezek az irritáló, gyerekes szereplők... Nem, nem csak azért, mert fiatalok, a felnőttek is tök bénák. Annyira gyerekes dolgok történnek, hogy az már röhej... Mi az, hogy a diákok, meg a gyerekek bármit megtehetnek a felnőttekkel, és nem lehet megbüntetni őket? Mi az, hogy csak azért, mert apuka nagy hatalmú, nincs semmi következménye, hogy a gyerkőc kishíján élve eléget egy felnőttet?

Emellett Gyöngyvér hisztijei már-már az elviselhetetlen státuszba léptek, hogy mindenért kizárólag Emmi a hibás, az ősellenség. Ki a franc mondta Gyöngyvérnek, hogy bokszoljon fallal, és szanaszét törje a csontjait? Mert igen, most a K-berek nagy bajban vannak, ugyanis kapnak egy karperecet, ami elveszi a képességeiket, és N-berként kell élniük. Megváltoztatja a kütyü a személyiségüket, de ehhez idő kell neki.

Fel vagyok dúlva... Egyszerűen nem térek napirendre efölött a borzalmas írás fölött. Hol Gyöngyvér mesél, hol Xavér. Előbbi csak nyávog, utóbbi szintén nyávog. Előbbit az zavarja, hogy nincsenek képességei, utóbbit az, hogy miért nem híres a zenekaruk???

Gyöngyvér és barátai azon morcogna, hogy a karperecek elvették a képességeiket, és ahelyett, hogy megpróbálnának a helyzettel együtt élni, vagy elfogadni, vagy továbblépni, nyavalyognak!!! Értem én, hogy ez nagy veszteség, de kérdem én, aki egész életében két lábú volt, és hirtelen elveszíti az egiyk lábát, akkor az adja fel a küzdelmet? Nem, többségük talpra áll, és újratervezi az életét. Van ilyen ismerősöm, és azóta már képes ezzel együtt élni, és kezelni.

A másik, ami a Gyöngyvér részek gyengesége, igénytelensége és gyermekies világa, hogy az iskolát a gyerekek uralják. Amit Gyöngyvér mond, az úgy lesz. Amit az amerikai lány akar, azt megkapja. Ha Emmi, a gazdag lányka pedig felgyújtja a gondnokot, lelke rajta, kapjon buksi simit. Értem én, hogy Emmi apja megfenyegeti a sulit, de ez nevetséges... A szóhasználat pedig (pl: portás néni) egyszerűen nevetséges és nem lehet komolyan venni.
A felnőttek ostobák, és nem tudják irányítani, kezelni a gyerekeket még akkor sem, amikor már nincsenek is különleges képességeik...

Xavér és a bandája... beneveznek egy tehetségkutatóra, de áh... röhej az egész. Képesek benevezni egy tehetségkutatóra, amiről nem tudnak semmit, meg nem néznek utána, hogy zajlik. Bálint, a dobos néha bedob egy-egy csontot, hogy most ez lesz, most az lesz... de mivel nincs előzménye (pl. egész héten gyakorolnak, Bálint az utolsó nap jelenti be, hogy ja, egyébként lesz egy kötelező szám, amit elő kell adni) bizonyos dolgoknak olyan, mintha mindig adott pillanatban alakulnának a szabályok... A gyerekek utána sem néznek, milyen ez a műsor, ami röhej...

Összességében nézve ez a sorozat legnagyobb mélypontja. Egy bénán összeeszkábált X-factor, amit Zenebona néven adnak el... egy nyávogó fronténekes, akinek semmi nem elég jó. Egy röhejes szakítási jelenet... egy még mindig idióta és idétlen főhősnő, akinek annyiból áll a párkapcsolat, hogy "sétálgattunk Márkkal a parkban" (ergo: részleteket nem tudunk meg, de kilométerhiányuk nem hiszem, hogy van)... no meg annyiból, hogy haragszik Danira, aki nem ártott neki, csak építeni szerette voln a jövőjét... 

Tudjátok mit? Vacak az egész kötet, ahogy van... Nevetséges...

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. május 15.

Mikszáth Kálmán - A tót atyafiak, A jó palócok

0 megjegyzés

Anno még iskolában kellett volna találkoznom ezzel a novelláskötettel. Maradjunk annyiban, hogy akkor még nem éreztem rá kéztetést, hogy ilyesmit olvassak...

Fülszöveg:

"Különleges helyet foglalnak el a mikszáthi életműben ezek a novellák. A nagyot, a szépet, a felemelőt a népi világban kereste és találta meg a „tót atyafiakat” és a „jó palócokat” ábrázoló író. Gyermekkorának kedves felvidéki tájait és embereit kelti életre ezekben az elbeszélésekben. A népdalokkal és népballadákkal rokon írásokból a nép jellegzetes típusai, jellemei bontakoznak ki. Ilyen Lapaj, a híres dudás, aki legféltettebb kincsétől is hajlandó megválni, hogy egy talált csecsemőt felnevelhessen, ilyen Bede Erzsi, aki elhalt testvére helyett vállalja a börtönbüntetést. Romantikus szerelmi történetek, életre szóló nagy elhatározások, a népi furfang gyönyörködtető elmésségei teszik ezeket az elbeszéléseket feledhetetlenné."

A kötet olvasása közben teljesen olyan érzetem volt, mintha Kálmán Mari egyik könyvét olvasnám. Örülök, hogy anno nem olvastam ezeket a novellákat, mert körülbelül annyit értettem volna belőle, mint amennyit a gyerekek a népdalokból... Az igazi értelmezése ott van a sorok között, miközben burkoltan leírja a vidéki, falusias élet szépségeit és bonyodalmait.

A novellák során jönnek a pletykák, azok a helyzetek, hogy mindenki mindenkiről mindent tud. A vidéki élet fontossága, hogy az ember "megőrizze az arcát", hogy úgy mondjam, tehát a tisztesség, a becsület fontos erény.

Nem szeretnék egy novellát sem kiemelni a kötetből, hiszen annak ellenére, hogy novelláskötet, a szereplők vissza-visszaköszönnek, úgyhogy inkább tűnik egy népi "sorozatnak".

Bájos, ahogy a maga furcsa nyelvezetével leírja a vidéki élet csínnyát-bínját. Akinek tetszik ez a néha kissé nyers stílus és a vidéki élet, annak mindenképpen jó olvasnivaló lesz.

Összességében nézve azt hiszem hiba, hogy ezt az iskolákban kötelező olvasmánnyá teszik. Egyszerűen egy fiatalnak néhol érthetetlen legtöbbször pedig unalmas pontosan azért, mert nem fogja fel a sorok mögötti tartalmat. Mikszáthot nem nevezném egyszerűnek irodalom terén, viszont annál zseniálisabb. Iskolásként vitatkoztam volna ezzel, de így komolyabb fejjel már értem, hogy miért szeretik, akik szeretik....

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2017. május 14.

Jelenlegi helyzet - 400.000 fölött

0 megjegyzés



Elértem a mai napon azt, amit néhány éve még nem gondoltam volna, hogy valaha el fogok érni. 

400.000 kattintás az oldalra.

Ehhez hozzá tartozik, hogy az idei évben 3-1 arányban nyertem eddig a Vlogger vs. Blogger versenyt...

Hozzá tartozik, hogy jelenleg a Goodreads szerint az idei évre kitűzött 70 olvasandó könyv teljesítéséhez jó úton haladok, és 2 kötettel vagyok a teljesítéshez szükséges átlag olvasás fölött...

Hozzá tartozik, hogy idén 25 könyvről írtam és 26-ot olvastam el...

Pontosan 480 könyvről találhattok leírásokat, bejegyzéseket.

Hozzá tartozik, hogy több százan olvastok napi szinten, és követitek a könyves és más posztokat.

Amiből az következik, hogy nektek köszönhetően érte el a blog a 400.000 kattintást.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, maradjatok velem a továbbiakban is és érjük el együtt az 500.000 kattintást a blogra.
Folytatás...

2017. május 9.

Ardati Lili - Gyöngyvér és a Vérlázítók (A rémek sulija 2.)

0 megjegyzés

Már nem is emlékszem rá, hogy mikor találkoztam ezzel a sorozattal. Azt tudom, hogy nekem nagyon gyerekesnek festette le a 14 éves tiniket.

Most, jó sok idővel később úgy gondoltam, akkor folytassuk. Íme a 2. kötet...

Fülszöveg:
Beköszöntött a nyár, így Gyöngyvér pár hónapra búcsút inthet Lidércvárnak, és azzal a reménnyel mehet haza, hogy minden napját Danival tudja tölteni, teljes nyugalomban. Arra egy percig sem számított, hogy a szülei egész nyárra külföldre akarják vinni, a bátyja, Xavér zenekart alapított, és még a szép szemű farkasfiúnak is van egy kellemetlen híre. Ráadásul az új, híres zenekar rajongói nagyon furcsán viselkednek…

Mit is mondhatnék erről a könyvről? Megtalálhatóak benne a szokásos rajzok, melyet az utolsó fejezet után összefésülnek egy közös csoportképpé. Ez jól is néz ki, meg minden, de sajnos a történeten nem segít. 

Gyöngyvér idegesítőbb, mint eddig. Közli Danival, hogy mivel Daninak a tábor fontosabb, mint ő, meg a jövője építése, ezért szakít vele. Dzsini (az egyetlen épeszű, gondolkodó szereplő) rávilágít, hogy a jövőépítés fontos, Dani nem szórakozásból teszi. Gyöngyvér szerint neki kellene akkor is az elsőnek lenni. Barátnő megkérdi, szereti e a srácot. Gyöngyvér egyszer szereti, egyszer nem. Majd Gyöngyvér találkozik egy haverjával, Márkkal, akivel azonnal megvan a szikra... Gyöngyvér tehát nemcsak önző, nem csak értelmetlen dühkitörései vannak, és a Lidércvár suli helyett egy pszichiátriára utalnám be dühkezelésre, hanem egyszerű lotyó... Neki mindig az a srác kell, aki elérhető, aki kéznél van.
Ráadásul felületes is. Dzsini követi Gyöngyvért a Danis randijára, mert Gyöngyvér mit tud elmondani Daniról, ha valaki megkérdezni, hogy mit szeretett meg benne? "Olyan szép kék szemei vannak." És? Haja színe és hossza? Arcforma? Magasság? Bármi belső tulajdonság? Dzsini többször rákérdez, de a csaj mindig csak a kék szemeket tudja kiemelni... SEMMI MÁST!!!

Nos, a könyv első harmadában tehát Gyöngyvér gyötrődik, hogy Dani miért a jövőépítésére koncentrál, miért nem a közösen eltervezett nyárra, és első sorban ŐRÁ!
Majd áttérünk arra a pontra, hogy érdekesebb lesz neki egy titok, amit Dzsini rejteget, majd kiderül, hogy a bátyja, Xavér is benne van a titokban.

Szóval ezután több fejezeten keresztül hallgathatjuk Xavér sirámait a csajozási szerencsétlenkedéséről, a csajai hibáiról és nyafogásaikról. A könyv második harmadában tehát nem történik más, csak ezúttal egy csaj helyett egy srác sírásáról olvashatunk.

És mi van a végén? A hú, de nagynak szánt akció, meg lezárás... Gyöngyvérről mindenki tudja, hogy hú, de nagy nyomozó (az első kötet eseményei után), ezért úgy gondolják, hogy most is hasznos tagja lesz a csapatnak... Ki kell nyomozni, hogy miért és hogyan teszik zombivá egy népszerű együttes tagjai a zenéjükkel a lány/nő hallgatóságot. Ez az utolsó 30 oldalban van lerendezve... Pikk-pakk kiderítik, hogy valami nem stimmel, aztán megoldják két szóból, és snitt...

De tudjátok, melyik ponton tartottam ott, hogy kidobom a kocsiból a könyvet és háromszor áthajtok rajta? Amikor HÜLYÉNEK NÉZI AZ OLVASÓT! Fogalmatlan idiótának nézve szól ki a könyvből, hogy hát vágjátok, hogy ezért küldtek a lidércvári suliba, ezért ezt nem részletezem... Átjött hozzánk a Hajni, aki Márk... tudjátok, az alakváltó... ANNYIRA LENÉZI AZ OLVASÓIT EZ A KÖNYV, AMENNYIRE NEM SZÉGYELLI! 

Az nem érdekli ezt a hülye felszínes libát, hogy a "biztonsági őr" kifejezést csak úgy ismeri, hogy "bizti őr". Bizti szupcsi körcsi lakkcsit fog felkenni mellé... méghozzá a hajára! Az olvasó degradálása az a dolog, amit egy könyv sem tehet meg! Egyetlen szereplő sem szólhat ki így egy könyvből, hogy: hát vágjátok... nem? akkor debilek vagytok, akinek el kell mondani, hogy Hajni egy alakváltott fiú...
Holott már előtte nem Hajninak, hanem Márknak nevezi a szereplőt, úgyhogy baromi nehéz volt összerakni... Nem egy oldallal korábban kellett volna elszólnia magát. Ha meg magyarázkodni akar, kevésbé sértő módon is megtehette volna, pl. úgy, hogy "Elnézést, hogy ennyire érthetetlen a történet, de tulajdonképpen Hajni nem más, mint Márk, az alakváltó osztálytársam." Mennyivel intelligensebben hat, mint az a lenéző modorú bekezdés, ahol 5-6 sorban van taglalva, hogy "bebe, nektek biztos nem esett le a tantusz..." pedig leesett.

Összességében nézve ezt a könyvet (ha addig még meglesz) a gyerekemnek (ha lesz) csak akkor adom oda, ha büntetni akarom valamivel. Ez egy borzalmas iromány, amivel embert lehet kínozni. Csak olvassatok fel neki 1-2 bekezdést, és még azt is bevallja, hogy a fű kék az ég meg zöld...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. május 6.

Jane Stubbs - Thornfield Hall lángokban

0 megjegyzés

Nagyon szeretem a Jane Eyre című Charlotte Bronte regényt. Mostanában pedig külön divatja van annak, hogy régi klasszikusokat alakítsanak viccessé (lásd: Büszkeség és Balítélet meg a zombik stb.), vagy éppen felvázoljon alternatív történést (lásd: Jasper Fforde: Jane Eyre eset).

Ez a kötet azt az alcímet viseli, hogy "Ami a Jane Eyre-ből kimaradt".

Röviden: Mrs. Fairfax meséje arról, hogy is zajlott az élet Thornfield Hallban Jane Eyre felbukkanása előtt, alatt és távozása után. 

Őszintén szólva a végére rájöttem, hogy egy közepes minőségű könyvről beszélünk. Ami a legelejétől fogva nem tetszett, hogy nem éreztem a hitelességet. Adjunk egy 1800-as évekbeli ember szájába modern szavakat, és máris megértjük, hogy nem passzol össze a kettő.

Ezen felül az egész olyan volt, mintegy belemagyarázás. Míg például Jasper Fforde-nál logikusan voltak a dolgok alátámasztva, itt minden úgy hatott, mintha például Berthát, az őrült feleséget fel akarnák menteni az őrült dolgai alól. Mintha őt akarná mindenáron a jó karakternek feltüntetni. Emellett viszont elsikkad a lényeg, hogy Mrs. Fairfax milyennek látta valójában Jane Eyret. Róla alig esik szó. Mrs. Fairfax itt inkább tűnik egy rosszindulatú, pletykás vénasszonynak, aki él-hal az intrikákért, a titkokért, mint annak a bájos, idős házvezetőnőnek, akit az eredeti Jane Eyre -ben megismertünk. Számító, a gazdájához cseppet sem hűséges nőnek ismerjük meg, akitől néha kavarogtam. Egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni a dolgokat. Miért kell egy klasszikus szereplőről ennyire más képet festeni?

Bertha nagyon sok bizonytalan mozdulatot tesz. Sokáig mindenki figyeli csak, hogy valóban meggyógyult, avagy sem. Mindenki aggódik a törékeny egyensúly miatt... Bármi kizökkentheti a "javult" állapotából Berthát. Akkor miért is beszélünk arról, hogy ő egy jóságos lélek, aki valójában nem is volt az az őrült feleség, mint akinek beállították? Persze, egyre hosszabb pórázra engedik, valakinek mégis mindig vele kell lennie, hátha valami rohamot kap, vagy ilyesmi.

Grace Poole az eredeti történetben sokszor felöntött a garatra, mert nem bírta a stresszt másként elviselni. Itt ennek nyomát sem látjuk.

Az egész kötetben igazándiból a "belemagyarázás" szag terjeng. Teljesen logikátlan magyarázatok vannak az egyes eseményekre. Grace Poole hisztérikus kacagása az eredeti történetbe illett, itt a magyarázat, hogy miért volt... harmat gyenge.

Összességében nézve szerintem néhány klasszikust meg kellene hagyni a maga klasszikus módján, és hagyni a csudába. Lehet, hogy megismertük közelebbről a Rochester ház személyzetének tagjait. Lehet, hogy volt néhány humoros húzás. De ahogy végignézünk a fő csapáson látszik, hogy kacifántosabban akarta megtenni az utat a történet, mint ahogy kellett volna, ahogy célszerűbb lett volna. Úgyhogy egyelőre egyszer olvasós lett a kötet...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. május 1.

Benina - Megsebzett szabadság (Farkasok nemzetsége 1.)

0 megjegyzés

Néha elgondolkozom, mikor egy-egy írónak a pályáját nyomonkövetem, hogy egy újabb könyv esetén mennyire figyelhető meg fejlődés. 

Benina a Bíborhajú sorozatával tűnt fel jópár éve, amikor a három muskétás debütált. Azóta annak a sorozatának megjelent a 4. kötete is, és sorra érkeztek tőle a kötetek.

Így első ránézésre nekem ez a regény egyfajta kakukktojás a sorban, és mégsem.

Ezúttal a kalandozó magyarok időszakáig, a 900-as évek közepéig megyünk vissza az időben. Abba az időszakba, amikor Ottó császár uralkodik, amikor a különböző törzsek élén fejedelmek vannak, és épp csak kezdi felütni a fejét a pogányság elleni "küzdés".


Fülszöveg:
"Kr.u. ​955.
Egy bajor lány:
Flaviát elragadják otthonából a portyázó magyarok. A lány rabszolgasorsra jut, és az ellenség táborának vezére, Daval dönt az életéről. Flavia minden alkalmat megragad a szökésre, ám a férfi nem ereszti.
Egy Farkas:
Daval a nemzetség élén állva testvéreivel együtt hűen harcol a hazáért. Szünet nélküli kalandozások, csaták teszik ki a mindennapjaikat. A bajor rabszolgalány jelenléte alapjaiban kavarja fel a Farkasok nemzetségének családi békéjét. Daval küzd megmagyarázhatatlan vonzódásával, miközben a világa darabokra hullik, a jövője feketeségbe burkolózik, míg végül az egyetlen, amit biztosnak hisz, hogy Flaviának mellette a helye.
Egy alku, mely megpecsételi mindenkettőjük sorsát.
Önmaguk számára is képtelen érzések kelnek életre, és nem tehetnek mást, mint engednek a sodrásának. Rabsága közben Flavia szembesül a valósággal: a magyarok talán nem is olyan barbár népség, mint gondolta.
Csakhogy a lányt, és szerelmének kibontakozását egy nap utoléri a múlt. Mi lehet az, ami még a barbár magyaroknál is jobban megijeszti Flaviát?
A Megsebzett szabadság Daval és Flavia szerelmének nem mindennapi története a magyarok kalandozásának idején.
A véredben lobog az ősi láng!"

Nem tudom, mit mondhatnék. Kapunk egy alapötletet, ami nem túl erős. Egy szimpla szerelmi történet, amiben semmi kiemelkedő nincsen. Az egyetlen egyedisége, hogy kalandozó magyarok korában játszódik. Ehhez képest némi történelmi áttenkintőn kívül nem sokat kapunk abból a korból. A gyógyfüves gyógyítás, a jurták, meg az akkori viselet, a házasságkötés visszaköszön, de semmi több.

Találkozunk néhány ponton modern vonással is (például a kézmosás a gyógyításban, az írni-olvasni tudás tanulmánya stb.) amit nem feltétlenül tartottam helyénvalónak. Néhol olyan fordulattal találkoztam, amivel ezen a szinten már nem gondoltam, hogy foglalkozni kell: a folyamatos ismételgetése az egyes szófordulatoknak. Így az egész könyvben egy adott szókészlet figyelhető meg. A párosunk mindig pontosan ugyanúgy néz egymásra, ugyanazok a jelzők jönnek elő, és sokszor igen szembetűnően, pár sor különbséggel.

A történet során sejthető volt, hogy az elrabolt lány stockholm-szindrómás állapotba esve egyszer csak szerelemre gyúl a fogvatartója iránt, viszont még én is látom, hogy Daval (a Farkasok nemzetségének vezetője) nem valami kemény figura. Többen kijelentik a könyv folyamán, hogy egy rabszolga nem alkudozhat ennyire a rabszolgatartóval. A magyar rabszolgatartók nem voltak félelmetesek. Az pedig, hogy ilyen egyszerűen rajtuk lehet ütni annak ellenére amatőr, hogy egy harcos népről beszélünk, akik valahogy biztos védték a csapataikat. Oké, utána mindig visszaverték a támadókat, akik ilyenkor mindig csak menekülni tudtak, de ez egy idő után unalmassá vált ez a megtámadnak, észrevesszük, visszaverjük, ellenfél menekül...

A szerelmi szál... kiszámítható. Sablonos...

Igazság szerint nincs semmi igazlomra okot adó jelenet, mert 300 oldalon keresztül semmi nem történik.

Összességében nézve nekem ez most egy közepes élményt nyújtó darab volt, sok kiszámíthatósággal, adott szókészlettel, amin nem lépünk túl. Értékelhető momentum, hogy a történelmi háttérnek utána van járva, és ki van dolgozva. A karakterek átlátszóak, és még az ijesztőnek szánt magyarok sem ijesztőek eléggé...
Azt hiszem, nagyobb volt az elvárásom, mint kellett volna...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. április 26.

Maggie Stiefvater - A hajsza (Szellemállatok 2.)

0 megjegyzés

Ez egy eléggé érdekes sorozat tekintve, hogy minden kötetét más-más író írta. Az ember azt hihetné, hogy a részek nyomokban kötődnekegymáshoz...

És ezen a ponton mindenki tévedne.

Maggie Stiefvater valószínűleg leült, áttanulmányozta az első kötetet, majd fogta a maga fantáziáját, és némileg átdolgozva a szereplőket megalkotta a saját történetét ehhez a világhoz, hogy ő is letegye a kézjegyzét.

Mivel sajátságos vonzódása van a farkasokhoz, azt hittem, hogy talán rá fog menni a Briggan szálra. Ami meglepett, hogy nem tette, és nagyjából mindenki kapott a reflektorfényből, és egy minimálissal volt csak kiemelkedőbb Brigann és társa, Connor, mint a többiek.

A történet szerint ugyanis ott, ahonnan Connor (és ezáltal Briggan) származik, egy mondákból és regékből ismert fekete párduc kel életre, mint szellemállat. A Hódítók uralmuk alá hajtják a vidéket, és ez a nagymacska lesz a hely címerállata Brigann helyett.

Közben a kis csapat elindul, hogy megkeresse a Vas Vadkan talizmánt, és az azt örző szellemállatot. A Hódítók keresztezik útjukat, összecsapnak, majd a kis csapat a kaland végén egy olyan vár uránál köt ki, aki szeszélyesebb már nem is lehetne. És hogy mi okozta ezt? Egy szellemállat elvesztése...

Hihetetlen, de ez egy olyan sorozat, ahol a második kötet jócskán jobban sikerült, mint az első. Megvan benne az egyensúly, vagyis minden karakterről megtudjunk még valami kis morzsát. Érezzük, hogy a farkas, mint vezér még jobban kiemelkedik, mint az első kötetben, mégis megvan minden gyerekfőhősnek a maga nagy pillanata.
Stiefvater ügyesen csavarja a szálakat, behoz egy új mendemondát, amive még közelebb hozza hozzánk a történetet. Azza pedig, hogy megeleveníti, mintha egy színdarabként eljátszanák a szereplők a regét, és ők pedig annak a részeseivé válnának.

A stílusa hasonlított a Mull-féle kötetére, a karakterek kellően kidolgozottra sikerültek. Ezt már jobban lehetett élvezni, mint a bevezető kötetet.

Egyetlen momentum nem volt teljesen világos a záró részben, hogy arra miért volt szükség, és ami indokolatlanná tett elég sok mindent: Finn és szellemállatának története.

Összességében nézve ez egy remek kötete a sorozatnak. Azért nem merek több pontot adni, mert a további kötetektől is legalább ilyen színvonalat várok, ennyi kalandos jelenetet. A király várában zajlott események pedig valamiért nagyot dobtak nálam az egész sztorin...


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2017. április 22.

Brandon Mull - Vadnak született (Szellemállatok 1.)

0 megjegyzés

Egy újabb ifjúsági kötet akadt a kezembe, ami egy sorozat nyitánya. Ennek a sorozatnak az érdekessége, hogy körülbelül minden kötetet más író írt. A következő résznél ezért fogunk találkozni Maggie Stiefvater nevével. 

Egyelőre viszont maradjunk ennél a kötetnél, ami nyitánynak tökéletes, hiszen bemutatja az alapokat, önálló kötetként viszont harmatos, gyenge.

Adott egy nagyon jó alapötlet. Vannak emberek, akik kiválasztottak, és akik képesek megidézni szellemállatokat. Miután megidézik az állatokat, össze vannak kötve velük. Ezek az állatok erősítik az embert, megkapják az állatok képességeit. Ha éppen nem kísérik ezeket az embereket, akkor tetoválásként azon testrészükön tudják őket hordani, ahol szeretnék (egyszer választhatják ki ezt a helyet, aztán az állat mindig oda tér vissza).

Mindenkinek 11 éves korában jön a kötés, míg be nem tölti a 12-őt. Addig meg kell inniuk a Nektárt. Ha nem teszik, akkor természetes úton próbál meg kialakulni a kötés (ha idéznének meg természetesen állatot), és ebben egyszerűen bele lehet halni. A különböző népek szertartásokat szerveznek a Nektár-ivászat köré. Így választják ki a négyből három főhősünket. A negyediknek csak szerencséje van.

Mind a négy gyerek egy-egy Elesettet idéz meg. Meilin gazdag családból származik, szigorú neveltetést kapott lány. Az ő idézett állata Dzsí, a panda, akiről a lány nem tudja, mennyire hasznos lehet harcban, és mindenki szerint csak egy lomha, engedelmes lény.
Rollan egy csavargó gyerek, aki sokszor lopni kényszerül. Miután börtönbe kerül, egy őr megsajnálja, és elintézi neki, hogy kapjon a Nektárból. Így idézi meg Essixet, a sólymot, aki igen mélyre képes nézni. A páros nemigazán jön ki egymással, ők az egyetlenek, akik között körülbelül nincs is más, csak alkalmi kapcsolat.
Conor egy pásztorfiú, aki farkasoktól védte a nyájat... mindaddig, míg meg nem idézte a farkast, Briggant. A fiú fokozatosan alakítja ki kötelékét az állattal. Conor a legnyugodtabb, úgy terelgeti társait is, mint egy nyájat.
Abeke egy kicsit kakukktojás. Ő az egyetlen, aki nem kerül a zöld köpenyesekhez (ahova a másik három gyerek). Ő idézi meg a leopárdot, Urazát, aki törzsének szimbólumállata. A lány remek vadász, már a kezdetektől igen jól kijön a nagymacskával.

Hogy kik is a zöld köpenyesek? Ők azok, akik esküt tesznek, hogy védik a rendet, a törzseket. Ők az abszolút jó fiúk... De vajon tényleg így van? Abekét nem keresik túl sokáig, miután megtudják, hogy megidézte Urazát, és az ellenfél csapata vitte el. Az ellenfél, akikről eleinte nem tudni, hogy mit akarnak, annyit tudni, hogy a zöldek ellen vannak, meg akarják dönteni a hatalmukat. De hogy miért? Az a végén válik világossá Abeke számára.

Belekerülünk egy ellenségháromszögbe. A zöldek el akarják intézni, hogy a Pusztító ne térhessen vissza. A szürke köpenyesek (nevezzük őket így) meg akarják dönteni a zöldek uralmát, megpróbálják bebizonyítani, hogy a jó fiúk nem biztos, hogy valóban jók. A Pusztító pedig nyilván mindenki ellen van.

Ami igazán tetszett a kötetben, hogy alaposan felépíti a világot. Mindenkinél vannak mesék, legendák, történetek az Elesettekről, mégsem mindennel vannak tisztában. Amit mesének hittek, az Elesettek megidézésével valósággá válik. Látjuk, hogyan képzik a három gyereket, akiket a zöldek gyűjtöttek be, és hogyan képzik Abekét, aki teljesen össze van zavarodva, mert olyan dolgokat lát és hall, amik ilyen hatással vannak rá.

Őszintén szólva Abeke a legérdekesebb karakter a történetben, Urazával együtt. Conor lenne az ügyeletes komoly vezér - de inkább szerencsétlenkedő, sokszor bizonytalan kölyök. Rollan az ügyeletes viccgyáros, de még egy aprócska mosolyt sem tudott kicsalni. Meilin pedig a titokzatoskodó, ámde nagyon is jól képzett, képességeit bújtató lány szeretne lenni, aki akkor húzza elő a tehetségét, amikor szükség van rá. Ő meg egy unalmas karakter, aki aggódik a hazájáért, az apjáért, mindenkiért. Az állata hiába engedelmeskedik neki, mégsem érzi vele a kapcsolatot, mert nanyira merev, mint egy karót nyelt kígyó.
Ezekkel ellentétben Abeke valós karakter. Nem látjuk sokszor, de szimpatikus, ahogy viselkedik. Próbálja összerakni a képet az infókból, amiket kap. Mérlegel, mielőtt döntene. Figyel az állatára, Urazára, akivel remek csapat. Ő is aggódik a törzséért, elvégre náluk a Szellemállatot idézőket esőtándolóknak nevezik, és ha nincs szellemállatos, akkor a falu éhezik, hisz nincs eső, nincs termés. Rá is számítanak, tudja ezt, mégis a nagyobb jó érdekében nem visszakozik. Megfordul a fejében, hogy nem azok a jófiúk, akik neki azt mesélik, hogy azok. Fenntartással kezeli az állításokat. Abeke az, aki szintén nyavalyoghatna, de mégsem teszi, és ez a "nem erőltetett" figura természetes, és hiteles.

Maga a kötet egyébként izgalmas lenne, logikusan felépítik a kapcsolatokat, a történeteket. Minden oldalt látunk (egyelőre a Pusztítók oldalát érthető okokból nem). Nem tudjuk eldönteni, hogy ki mond igazat, ki hazudik, vagy ha mindenki igazat mond, kinek adnánk igazat. Akinek igazat is adnánk, ha senki nem hazudik, ott az eszközökkel akadnak gondok, szóval igazi jó fiúk csapatra nem tudnék rámutatni. Ez a "sötétben tartás" igen jól sikerül Mull-nak, úgyhogy érdemel egy piros pontot.

Amiért mégis csak közepes nálam a színvonal, hogy az én korosztályomnak ez már annyira nem élvezhető. Nagyon kiszámítható, néha vannak benne olyan logikai buktatók, mint például ha egy lovagláson kijelentik, hogy Rollan van a sor végén, akkor két sorral lejjebb ne legyen már ott, hogy Meilin lovagol előtte, és Conor mögötte...
Egyszerűen a poénosnak szánt részek nem azok. Nagyon sok a beleerőltetés, amivel igazán nem tudok mit kezdeni. Minden típuskaraktert bele kell tuszkolni kötelező elemként. Így kapunk a "rosszak" részéről bölcsnek tűnő vezetőt, aki nem mond sokat, de akkor elvileg értelmeset és fontosat. Így fordulhat elő, hogy a "jók" oldalán a kiképző egy "lazán megcsinálom az akadálypályát, amit a kispályások nem tudtak". Tudom, tudom, a gyerekek kérték, de ha tényleg jó kiképző lenne, nem engedne a "nyomásnak".

Összességében nézve egy igen jó elképzelést sikerült abszolút ifjúságnak élvezhetően megírni. A 10-15 év közti korolytály számára szerintem érthető és élvezhető, tele izgalommal, kalanddal, rejtélyekkel. Úgyhogy ha valaki izgalmas, legendákkal átszőtt ifjúsági fantasyt szeretne, akkor ez pontosan neki való...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. április 11.

Moony Witcher - Morga, a szél mágusa (Morga, a szél mágusa 1.)

0 megjegyzés

Moony Witcher neve újként kerül fel a blogra. Ő eredetileg Roberte Rizzo, aki olasz származású. Szóval már rögtön egy "hű"-vel nyitottam a könyv elolvasását. Olasz szerzőktől eddig egyszer sikerült csak olvasnom, az sem komolyabb kötet volt (Marcello D'Orta).

Kezdjük az elején. A borító megvett. A KMK nem bízta a véletlenre a borítót, az eredetit vették át - és igen jól tették. Ennél keresve sem találunk jobb borítót a kötetre. A könyvben egyébként van néhol egy-egy kósza rajz, ami ugyanilyen rajzstílussal készült, mint ez is. Az illusztrátor, Linda Cavallini igazán kitett magáért. Néhol segít elképzelni, hogy nézhetett ki egy-egy jelenet, máskor csak próbál megérinteni minket. Tetszettek a képei.

Maga a történet egy új világba, Emiósra kalauzol el minket, ahol Morga, az ifjú szélmágus próbál életben maradni. Mivel szerelemből született, ezért emberi DNS-t hordoz, ami veszélyt jelent egész világára. Tökéletlennek hívják az ilyen fajt, amit a fharok igyekszenek elpusztítani. Ugyanis csak tökéletesen hasznosak lakhatják ezt a világot. De hogy kerültek ide?

Morga felfedezeti a Föld nevű bolygót, melyről mindnyájan származnak, és noha mindenkit mesterségesen, érzelmektől zárva alkotnak meg, neki mégis sikerült természetes úton megfoganni, és a világra jönni. Ami még elválasztja a többi gyerektől, hogy ismeri a szüleit, akik rejtegetik és óvják. Az egyikőjük ugyanis egy a 100 fharból, vagyis egy az Élet Mesterei közül. A fharok azt ígérik a többi "kasztnak", hogy egyszer örök életet kapnak.

Gyakorlatilag a fharokat megtámadja egy betegség, és ezt leplezve álhírekkel szolgálják ki a vezetett népüket, miközben ők, akik halhatatlanok, elkezdenek meghalni. Mindeközben titkolják, hogy a népességet úgy alkották meg, hogy 50 éves korukban meghalnak - a nép pedig azt hiszi, hogy 50 éves korban mindenkinek megadatik az örök élet.

Szól egy prófécia egy tökéletlenről, aki majd felnyitja az emberek szemét, és rámutat a fharok hazugságaira. Morga el is kezdi végezni a feladatát. Közben talál barátokat, ellenségeket, és egy olyan ellenfelet, aki ellen személyes bosszút esküszik.

Feladata az, hogy visszajuttasson mindenkit a Föld bolygóra. Ehhez azonban szüksége lesz három kulcsra, melyeket a fharok vezére, Okrad rejtett el. Egy kulcs már megvan, kettőhöz pedig rejtvény vezet. A szél mágusának gyorsan kell cselekednie, hiszen 50 évente a kulcsok máshova kerülnek.

A kötet végén van egy kis útmutató ehhez a furcsa világhoz, ami bevallom, igen sokszor bizonyult hasznosnak. Néha dobálózás történik a szavakkal, az emiósi kifejezésekkel, ami aztán lehet, hogy 10-20 lehet, hogy 50 oldal múlva van megmagyarázva, vagy akkor esik le az embernek a tantusz, hogy mi az a tárgy, amiről szó van. Ezt mondanám a könyv legnegatívabb jelenségének, mert mindezeken túl olvastatja magát.

Egyszerűen annyira kidolgozott és egyedi a világa, hogy az ember nem is vágyódik vissza. Megvannak az alacsonyabb és magasabb osztályú egyének, akik közt nincs átjárás. Olyan némileg, mint egy kasztrendszer. A legfelsőbb körökben mozgók olyanok, akár az istenek, és még ha ők tudják is, hogy ez nem így van, becsapnak mindenki mást, hogy azt higgyék, hogy de mégis.

Egy nagyon végiggondolt gyerekkönyvről van szó, aminél az első kötet ismeretében egyáltalán nem bánom, hogy máris beszereztem a 2. és 3. részét is.

Noha Morga kezében van minden, és ő meglehetősen szeleburdi, meggondolatlan (elvégre csak 12 éves), érzi a felelősséget, és mindent próbál megtenni, ami tőle telik. Azt hiszem, ha születnének fhar gyerekeket, akkor mind olyanok lennének, mint Morga, de ilyenre nincs lehetőség.

A mágia egyébként csak a fharok kiváltsága, ők gyógyításra, alkimiára, mindenfélére használják. A hasznosan tökéletes rétegnél több csoport van, attól függően, hogy termékenyek, vagy terméketlenek e. Eléggé összetett világ, úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy ki kivel van, vagy ki mire "tökéletes". Az, ami tökéletlenné tesz bárkit, ha érzelmei vannak. Morga többekből kicsal érzelmeket, akikben nincs is emberi DNS, amivel bebizonyítja, hogy a fharok lehet, hogy mesterségesen teremtik az embereket, mégsem tudják ezt az alapvető dolgot nyomok nélkül kiszedni belőlük.

Az érzelmek azok, amik értelmet adnak az életnek, ami miatt az ember képes megélni az életet. A legtöbben ezekben a tökéletesen hasznos csapatokban olyanok, mint akiknek kimosták az agyát, és bele sem gondolnak, hogy 50 év után meghalnak, nem pedig örök életet kapnak. Azzal magyarázzák, hogy idősebb társaik már nincsenek köreikben, hogy elvitték a fharok őket az örök életbe.

Morga és barátai azonban hamar rájönnek az igazságra, a lány beszökik egy titkos tanácsülésre is, ahol nem kis kavarodást okoz. Majd egy tragédia zárja le a történet ezen vonalát.

Összességében nézve szórakoztató, igen izgalmas világgal, sok átgondolandó dologgal. Vajon tényleg minden úgy van, ahogy a rangban/minőségben fölöttünk állók mondják? Lehetséges, hogy vezetőink megvezetnek minket, hogy titkolják az igazságot? Ha eltűnnek az érzelmek, miért érdemes élni?
Komoly dolgokat feszeget, mágikus köntösben... Tetszett.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. április 8.

Vlogger Vs. Blogger (2017) - 4. fordulóig

0 megjegyzés

Huh, hát hol is kezdjem? 

Mostanában nem láthattok túl nagy aktivitást a Vlogger vs. Blogger háza táján. Az az igazság, hogy a háttérben sem történik túl sok dolog.

Nagyon kevés időm lett olvasni, de azért töretlenül töltöm fel az oldalszámokat, amikor csak módomban áll. 

Aminek örülök, hogy a többi játékos azért küldi az oldalszámokat a hónap végén, úgyhogy melyikünk (Ngie vagy én) észreveszi előbb, az már teszi is be a listába.

Ngie-vel mostanában kevesebbet sikerül konzultálnom. Ennek több oka is van. Ngie-nek is van manapság más elfoglaltsága, engem meg extrában gátol a technika is. Ezért is van, hogy sokszor nem vagyok napra kész a bloggal. A telefonom felmondta a szolgálatot, és ha éppen nem a szervízben dekkolok, akkor a pszichiátrián próbálnak lebeszélni róla, hogy nem kell öngyilkos ugrásra késztetnem a 10. emeletről ezt a kacatot.

Úgyhogy jelenleg ez az indokom rá, hogy a Goodreadsen is kevesebbet láttok. 8 órányi monitorbámulás után már nincs energiám arra, hogy itthon is a képernyő előtt üljek, ha nem muszáj. Egyedül akkor kapcsolok gépet, ha bejegyzést írok, vagy ha oldalszámokat töltök fel. Minden más esetben mobilról frissítem a Goodreadset, ezt láthatjátok úgyis a blogon. 

Mostanában többször előfordult az is, hogy egy-egy bejegyzés akár napokat-heteket csúszott, sőt, átcsúszott a következő hónapba. Néha annyira kiszipkáz egy-egy kötet, hogy a 180-190 oldalassal később végzek, mint egy 400 oldalassal. Erre mondják a nagyok, hogy megcsömörlés? Valószínűleg igen. 

Egy biztos. Most ott tartok, hogy majdnem a hónap felénél kevesebb, mint 200 oldalon rágtam át magam. Valljuk be, ez nagyon kevés oldalszám, úgyhogy nem tudom, mi lesz ebben a hónapban az olvasmánylistámmal. A kezdeti lelkesedés lelohadni látszik, mert a jó könyvekre szó szerint vadászni kell... annyira ritka állatfaj lett. 

Jelenleg Moony Witchertől a Morga, a szél mágusa című kötetet olvasom, ami kezdetben nagyon jó volt, de ahol jelenleg tartok benne, ott már kezd összezavarodni a sztori. Annyi bizonyos, hogy egyébként egy igen egyedi kötetről van szó, amivel azért szerencsére lehet haladni... No, majd meglátjuk, hogy mi lesz ebben a hónapban.

Ami az idei Vlogger vs. Blogger nagy meglepetése számomra, hogy a januári és februári kör után magasan vittem a márciusit is. Drukkoljatok, hogy áprilisban is így legyen ;)





Folytatás...

2017. március 30.

Ariela Grandi - Elfek királysága

0 megjegyzés

Tudjátok, hogy egy számomra ismeretlen írónak miért mondok néha igent? Mert reménykedem, hogy találok olyan írót, akiért érdemes olvasni.

Amikor először megláttam ezt a könyvet, a fülszöveg nem vett meg annyira, mint a cím vagy a borító.

A története nagyvonalakban arról szól, hogy van egy elf király, akinek iker fiai születnek, és mivel nem akarja felosztani két részre az országot, ezért az egyiket elküldi egy szolgálóval, akit aztán megölnek. Így az egyik fiú úgy nevelkedik, hogy egy napon átvegye apja trónját, a másikból meg varázslót csinál egy őt megtaláló varázsló.

Mivel a rosszak átvették az uralmat ott, ahol nem kellett volna, a királynak szánt fiúcska (aki azzá is válik, miután apja meghal), elmegy, hogy kiszabadítson egy királylányt egy torony fogságából, ahova saját féltestvére száműzte.

A másik elf csak szimplán szerelmes a tündérkirály lányába, ezért meg kell tudnia a származását. Ezért keresné meg a "királylányt", aki bele tud nézni a múltba. Ez a királylány a közös kapcsolódási pont, amit mindkét elf fiú keres, és meg is talál. A kérdés az, hogy hogyan és mikor lelnek egymásra?

Már az elején láttam, hogy mesével van dolgunk, teljesen olyan a nyelvezet és a stílus. Adott szókészletből dolgozik és épül fel, ami akkor zavaró, ha némileg figyelünk rá. Például, hogy ha a főhősnek a rókája (akit egyébként a Kis herceg című Exupéry könyvből kölcsönöztek) elkap egy kacsát, és a varázsló elfünknek (Leonítonak) adja, az ropogósra megsüti evés előtt. Ha Leonítot egy szegény asszony megvendégeli, levágja a tyúkját és ropogósra süti.

Testvére, Amaron ha levelet ír, rögtön mentegetőzik, hogy elnézést a vakmerőségért. Mikor meglátogatja a toronyba zárt lányt, elnézést kér a vakmerőségért. És ha csak megszólalna, már mondja is, hogy "elnézést a vakmerőségemért".

A sok logikai baki mellett sem lehet sajnos szó nélkül elmenni. Például ha betévedsz a sötét elfek birodalmába, akik nagy erőkkel keresnek, nem kezdesz el kiselőadást tartani arról, miért nem érheti őket fény. Persze, hogy meghallanak, ha épp mellettük tartasz mesedélutánt. Az ételszerzésnél is volt pár érdekes momentum. Például egy fára kötözött zsinórral simán lehet halat fogni. Nem kell horog, meg csali. Ráadásul ez a halászat!
Valójában a halászat az, amit hálóval csinálnak, hogy minél több halat elkapjanak. A horgászat az, amit bottal, damillal, csalival és horoggal kiviteleznek. Úgyhogy találni néhol fogalomzavart is a sorok között.

A "bozótos kutya" már szemet sem szúr ezek után. Pedig valójában mégis. A bozontos, a loncsos, vagy bármi más jobb lett volna, minthogy szerencsétlen kutyán a szőre helyett egy kés bokor nőtt.

Amitől az ember sokat vár, azok a vége jelenetek, vagy a nagy harcok. Azt kell mondjam, a szereplők hullanak, mint a legyek, mégsem tudtam sajnálatot érezni egyik iránt sem. Nemes egyszerűséggel ki van jelentve, hogy ez is meghalt, az is meghalt, a szereplők rosszul érzik magukat, de elmarad a hatás, hogy az ember velük akarjon bőgni.

Az áruló személye az első pillanattól fogva világos, hogy ki, mert mindent "gyanús hangon" közöl. Nem képes fenntartani a feszülséget, hogy vajon ki árulja el a királynőt és csapatát. A nagy csatajelenetek is pár sorral el vannak intézve, amit nem is tudok hova tenni. Harc, kikapás, menekülés. Utána teljes sereggel harc, győzelem, az ellenfél menekül. Aztán megint megtalálják az ellenfelet, az megint menekül... Egy idő után nem hogy izgalmas, hanem unalmassá válik, ráadásul meglehetősen keveset látunk belőle. Harcolnak, valakik meghalnak, és snitt. Aztán megint harc, megint meghalnak, snitt.

A legnagyobb szívfájdalmam, hogy olyan az egész kötet, mint egy szimpla vázlat. Se a karakterek, se a történet, se az idő nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy teljes értékű történet legyen. Gyerekmesei mivoltát lerombolja a végén némi "káromkodással".

Miután letettem a könyvet, azért olvasgattam róla véleményeket, amik azt mondják, hogy mennyire egyedi és hogy a műfaj kedvelőinek tetszeni fog. Sajnos sok újat nem találtam benne. A két Lotti cimű könyvet összekeverték A koldus és királyfi -val. Adtak hozzá egy csipetnyi Kis herceg -et, majd Trónok harca körítéssel tálalták nekünk.

Összességében nézve azt hiszem, nem az én korosztályomnak íródott a kötet, úgyhogy annyira nem élveztem olvasni. Nem találtam az ígért egyediséget, izgalmakat. A stílus a tőmondatolások és az egymás mellett elbeszélő párbeszédek miatt darabos, mint egy doboz tejföl. Nem dinamikus, nem gördülékeny, úgyhogy az ember próbálna valahogy a történetre figyelni, ami kidolgozatlan. Többet ki lehetett volna hozni ebből az alapból...


GR-ezők szerint:


Folytatás...

2017. március 21.

Gregus Gábor - Pillanatnyi elmezavar

0 megjegyzés

Tudjátok, néhány könyv igazán feladja a leckét arról, hogy az ember hogyan írjon róla frappánsat, figyelemfelkeltőt. A jó könyvek esetében az ember valahogy szeretné, ha mások is szeretnék.

Ennek a könyvnek két igen nagy hibája van... illetve konkrétabban három, de erre a könyv letétele után jöttem rá.

Az első legnagyobb hibája: a borító. A könyvhöz valamennyire illeszkedik, a szemnek viszont nem valami kellemes... A két alak nélkül egészen jó lenne.

A két alak a borítón kulcsfontosságú figurákat jelenítenek meg, viszont teljesen felesleges, mert az egyik poént rögtön lelövi.

Adott a főhősünk, Domán, akinek valami baja van. Talál egy ajtót a szobájában, ami a semmiből kerül oda. Aztán elfelejt olvasni. Végül, amikor mégis ismét tud, egy pszichológus szórólapja akad a kezébe, akit azonnal fel is keres.

A doktor annyira furcsa módszerrel áll elő a gyógyítás területén, hogy Domán eleinte kétkedik, mégis belemegy a dologba. A semmi közepén találja magát, és amikor már mindent elveszettnek lát, talál egy ugyanolyan ajtót, mint amilyen a szobájában is volt. Úgyhogy egyszerűen bemegy rajta.

Hogy ott mivel találkozik? Egy kék rókával, aki beszél és pillangókat teremt a levegőből. Egy szarvassal, aki megmutat neki egy veszélyes erdőt, meg némi varázshatalmat. Egy bikát, aki bőrkabátot visel, napszemüveget hord, és fegyvert forgat. Jah, és egy komplett anima csapatot irányít. Mit? Animát? Igen, félig ember, félig állat lények - járnak, beszélnek, gondolkoznak, harcolnak vagy mágiáznak... Ők úgy hívják, hogy Erő "Hullám". Képesek a Hullámmal dolgokat létrehozni, átalakítani, felépíteni, megváltoztatni.

Kiderül, hogy van két alak, akik olyanok ebben a világban, mint Domán. Mind a ketten nagyhatalmú Hullámmesterek, akárcsak Domán. És pontosan ugyanúgy bukkantak fel ebben a furcsa világban, mint Domán.

Ménrót és Villő egymás ellenségei, de közvetlenül sosem ütköznek meg, mert aki nyer, azé lesz az ellenfél tábora is, és legyőzhetetlen lesz a világban. Így tehát az a maréknyi ellenállás, ami meg akarja fékezni a rosszakat, próbál egységet alkotni, és tervet kovácsolni, hogy tudnák egymásnak ugrasztani a két főgonoszt, hogy mikor egyik kioltja a másikat, Domán csapata le tudja győzni a legyengült győztest. Így találhatjuk meg a három tábort:
Villő és követői, Ménrót és követői, Domán és az ellenállók.

Villőt és Ménrótot a követők nem feltétlenül hűségből követik, hanem a Hullám hatása alatt állva cselekszenek. Dománt azonban különböző módokkal próbálják maguk mellé állítani, de a férfi hajthatatlan. Főleg, amikor megtudja, hogy pontosan hova is került... Olyan helyen raboskodik, ahol sose gondolta volna...

A cím egyszerűen teli találat. Pillanatnyi elmezavar. Ahogy az ember jobban elmélyed ebben az őrjöngő, eszeveszett és kiszámíthatatlan világban, végig úgy érzi, hogy őt is elérte az elmezavar. Ahogy fedezzük fel ezt a Hullámmal átszőtt, véres-háborús mesevilágot, egyre rá kell jönnünk, hogy mindegyikünkben ott lakozik egy saját kis "Domán". A férfi többször szembesül vele, hogy a valós világban őt nem várja semmi, míg a mesevilágban mindene megvan: hatalom, élet, szerelem, célok. Tudja, ha visszajut a valós világába, ott nem várja semmi... És a legfurcsább az, mégis elkezd küzdeni ezért a "semmiért".

Mindenki átél napi szinten egy-egy ilyen pillanatnyi elmezavart, mikor egy pillanatra megállunk, számot vetünk azzal, mink van, és rájövünk, hogy amink nincs, azért még küzdeni kell. Legyen ez egy párkapcsolat, egy család, egy lakás, egy autó megszerzése/megtartása iránti vágy, mindig érdemes azért felkelni, hogy az ember elkezdjen élni. Amikor azt hinnéd, hogy semmi nem vár az életben, vagy nem juthat több, mint amid éppen van, akkor jön egy kis elmezavar, ami ráébreszthet, hogy minden csak rajtunk áll vagy bukik. Mi vagyunk azok, akik tehetünk azért, hogy az életünk kimozduljon a megszokott medréből.

Domán ugyanakkor nem tudja, hogy kik az ellenségek, kik a barátok. Sokan titkolnak előle dolgokat, és néha az, aki ellenségnek látszik, korántsem az. Vannak, akik árulóknak mutatják magukat, vannak, akik ténylegesen azok is. Van, akiket a hatalom éltet, vannak, akiket ennél alantasabb célok vezérelnek.

És jöjjön a második nagy hibája a könyvnek... A szöveg maga. Míg kívül a borító bántja az ember szemét, a sorok között az elírások, a rossz helyre pakolt betűk ugyanolyan zavaróak. Egy korrektúrázó sokadik szem nem ártott volna a műnek.

És jöjjön a harmadik, és talán legnagyobb hibája a könyvnek:
- Hiába van egy zseniális alapötletünk.
- Hiába adja át a szerző úgy, hogy az ember a mesevilág ellenére életszagúan átérzi.
- Hiába fogalmaz pontosan, jól, és hiába dolgozza ki a világot, a szabályokat, a karaktereket...
Mert az emberek nemigazán akarják észrevenni az ehhez hasonló műveket.

A tényleges harcok brutálisak és véresek. Eleinte nincs értelme, hogy miért, de ahogy egyre durvábbak a halálesetek, és egyre több infót kapunk, egyre jobban megértjük, miért van erre szükség. A szimbolikája, az üzenete az egész könyvnek nemes egyszerűséggel kirajzolódik, és még értelme is van. No, ezért nem fogják ezt a könyvet sajnos sokan olvasni. Pedig megilletné.

Amin pedig extrán mosolyogtam, hogy található a könyvben olyan jelenet, ami "Kimle" közelében történik. (Csak 30 percet kellene kocsikáznom, és máris a történetben szerepelhetnék magam is.)

Eleinte azt hittem, hogy kapunk valamiféle magyar Star Wars -ot, fantasy kivitelben, de szerencsére nem. A történet egyszerűen olvastatta magát, úgyhogy ha volt időm leülni mögé, akkor gyorsan haladtam vele. A végén izgultam, hogy ne ott csússzon el a sztori. Hogy a befejezés csattanós legyen, üssön.

Volt a könyvben egy pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt kevesebb oldalból is meg lehetett volna oldani, de letéve már úgy voltam vele, hogy igen, ez mind kellett hozzá, hogy átvezesse, amit át kellett. Hogy megmutassa, amit meg akart.

És igen, megvan a végén az ütés, amit vártam... Számítani lehet egy ilyen befejezésre, meg nem is, de illeszkedik a könyvhöz.

Összességében nézve ez volt mostanában az első olyan könyv, ami nem gyerekeknek íródott, mégis annyira tetszett, hogy ha kapok egy hét szabadságot, pár óra alatt már a blogon lett volna. A rajongója lettem ennek a világnak, minden szépségével és kegyetlenségével együtt. El is jutnék oda úgy, ahogy Domán, meg nem is.
Legyen veletek is a Hullám, és sodorjon be a történetbe. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a felnőtt meséket, a horrorisztikus sztorikat, és megőrülne egy kicsit - vagy csak szimplán kiszakadna a valóságból.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger