Viola Judit - Villámlás ​és mennydörgés (Sasok a viharban 3)

0
COM
Először is engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak az Athenaeum kiadónak, amiért lehetővé tették, hogy folytathassam az írást a sorozatról a blogon. Szóval: köszönöm!

Fülszöveg:
"SZIRTEK CSÚCSÁN, NEMESI SASFÉSZEKBEN DŐLHET EL A KIRÁLYSÁG SORSA …
Az 1279. esztendőben Fülöp püspök minden követ megmozgatva igyekszik az egyházat megszabadítani az eretnekségtől. A legátus László királlyal köt egyezséget az ügy előmozdítása érdekében. Ám a kunok nem mind értenek egyet királyuk döntésével, veszni érzik a szabadságukat. A viszály hamarosan emberéleteket követel. Finta, a frissen kinevezett erdélyi vajda, testvéröccsével, Amadéval a kunok táborába megy, hogy elsimítsa a nézeteltérést, és elűzze a királygyilkosság fenyegető árnyát. A Sasok a viharban harmadik kötetében tovább követhetjük a már jól ismert szereplőket útjukon, a magyar történelem egyik kevésbé ismert időszakában."

Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit írhatnék a könyvről. Tetszett? Igen is, meg nem is, ezért kap csak 5/3 pontot.
Próbáltam összeszedni, hogy mik azok, amik tetszettek, és mik nem. A mérleg ugyanazt hozta ki, mint az előző kötetnél: jó volt, jó volt, de valami hiányzik, amit nem tudok megmagyarázni.

Az első kötet tökéletes ráhangolás volt a korra, amibe visszarepít minket a szerző. Mintegy időgépbe beültet, aztán visszalök az 1200-as évekbe. Az Aba családot ott csak megismerhettük, a viszonyok felépítése és bemutatása volt a lényeg.
Mivel ez már megvolt, a folytatásban kellett a politikai és intrikás töltet, hogy lássuk, a viszonyok folyamatosan változnak. Az olvasó egyre jobban kezd az Aba család részese lenni, miközben lát más szemszögeket is.

Azt hiszem, a harmadik kötetben végre elértük a tetőpontját mindannak, amit az első két kötet elő akart készíteni. Elindultunk felfele egy lépcsőn, együtt haladva az Abákkal a fénykoruk felé, és a harmadik kötetben ez kicsúcsosodik. Előre vetíti, hogy a következő kötetektől a család élete hanyatló irányt fog venni.

Ne szaladjunk ennyire előre. Az Aba család 3 fia 3 különböző irányba indul. Ezúttal Fintára és a magánéletére akaszkodunk rá, illetve László király nem éppen királyhoz illő életmódjába pillanthatunk be. A nemesek aggódnak, hogy az ifjú király hogy fogja tudni ellátni királyi kötelességeit, mikor megalázza királynőjét és a "buli" meg a "csajozás" előbbre való, mint az ország ügyei.

Persze a jó Aba családra mindig számíthat, hiszen ők hűségesek a királyhoz. Amadé, aki a király jó barátja próbál segíteni az ügyön. A magyar történelemben Aba Amadéról találhatjuk a legtöbb feljegyzést, valamiért az ő neve ismertebb, mint mondjuk Fintáé. Amadé ebben a kötetben inkább egyfajta postagalamb szerepet kap, amitől látszik, hogy ezúttal egyfajta mellékszereplőként mozog a történetben. Mindenhol ott van, mindent tud, és azt tovább is adja. Ezzel elsődleges célja László segítése és Finta megóvása.

Finta és László szembekerüléséhez vezetnek ugyanis László lépései, ami veszélybe sodorja az egész Aba családot, hiszen ők eddig azt mutatták, hogy hűségesen szolgálják a királyt. Viszont, ha egy Aba vétkezik, az egész nemzettség odaveszhet. És László királyt nem jó ötlet felbosszantani.

Ami még egy érdekes kérdés a történet során a kunok kontra magyarok köre, ami szorosan kötődik a valláshoz is. A magyarok érdeke felvenni a keresztény hitet, míg a kunokat be kell integrálni ebbe a közegbe. De hogy erőltethet rá egyetlen paranccsal bárki bárkire egy másik hitet? László király fő feladata az lenne, hogy ezt az integrációt elősegítse. Ebben nagy segítségére van Finta, aki próbálja a felek közti érzékeny békét erősebbé tenni, fenntartani.

Azt kell mondjam, a középkori hangulat tökéletes. A nyelvezet, az emberek modorossága vagy éppen duhajsága, az intrikák, az árulás, a saját érdekek hajkurászása mind-mind ott tart az 1200-as években. A mesélés gördülékeny, és történelemkönyvek helyett lehet, hogy ilyen formában nyomnám a gyerekek kezébe a magyar históriákat.

Ami mégis kicsit zavar ebben az egészben, hogy itt-ott próbál hatásvadász lenni. A karakterek zöme érinthetetlen. Értem én, hogy a történelem nem megváltoztatható, viszont az olyan főbb szereplők, akik valószínűleg kitaláltak, ők sem hajlandóak meghalni. Nyilván ez nem teljesen igaz, hisz egy általam igen kedvelt karakter ki lesz írva a folytatásokból. Azt vettem észre, hogy mindenki mozog, ahova rakják, de ha háború van is, akkor sincs hozzányúlva a főbb karakterekhez. Sem csatában, sem kivégzésben nincs igazán részünk. A kötet végén egyfajta üldözés történik, mintha végig kellene mutogatni, hogy tudnak az Abák egyik várukból a másikba költözni, de igazán nagy harcnak nem leszünk tanúi. Egy-egy ötlet bukkan elő, hogy ennek vagy annak kivédésére mit csináltak a várbeli védők, de ennyi. A csata jelenetek unalmasak voltak. Az utolsó csatajelenetnél levő, csavarnak szánt lépés pontosan ezért nem lesz igazi csavar hatású... 

A történelmi regényeknél mindig az a gond, amikor az olvasó megkérdőjelezhetővé teszi, hogy "ez tényleg így volt?" Amikor ez felmerül bennem, azonnal utánanézek, és sokszor csalódás ér, hogy vagy nem kapok választ - ebben az esetben azonnal lejön, hogy fikcióról van szó, és mivel utánanéztem, ezért valószínűleg nem illett a könyvbe. Vagy a másik lehetőség, hogy kapok választ és rájövök, hogy nem volt történelmi hűség. Ebben az esetben az előbbiről van szó. Néhány dolognak utánanéztem, hogy is történt, és akadt, hogy nemigazán kaptam választ.

Néha zavarták a szemem az elírások. Itt-ott kimarad a betű, de van olyan is, hogy párbeszédnek látszik valami, mert előtte van a gondolatjel, de szemmel láthatóan nem az. Arra gondolok, mikor gondolatjellel kezdenek egy sort, és valami olyasmi szöveg van ott, hogy "- XY elgondolkozott a hallottakon és rájött, hogy igazuk volt."
Szóval valószínűleg ez már nem a párbeszéd része, küllemre mégis olyan. 

Összességében nézve jó kis történelmi regényt kap az olvasó, szóval ha valaki szeretné a magyar történelmet más szemszögből látni, annak bátran ajánlom. Vagy aki szeretne kicsit bepillantani a középkori királyi udvarok életébe, akkor is ajánlom. Intrika, árulás, hazugságok és egy hangyabokányi becsület. De hogy marad talpon egy marék becsületes ember egy olyan világban, ahol több a hazugság és a hátbaszúrás?

GR-ezők szerint:

Benina - Rekviem a szivárványodért (Tükör 1.)

0
COM
Amikor először vettem a kezembe Beninától könyvet, már akkor látszott, hogy nagy fantáziával rendelkezik, és igen tehetséges író. A Bíborhajú sorozat után egyre-másra kezdtek megjelenni a könyvei, melyek mind sorozatnyitányok voltak.

Most pedig lássuk egy újabb sorozatának a nyitányát: Rekviem a szivárványodért

Egressy Erneszta (Neszta) egyetlen élő rokona nem más, mint autista testvére, Zorka. A lány egyetemre jár, éli mindennapi életét, mikor egyszercsak meghal. Vagy mégsem?

Damien FBI ügynök, az egyetemen tart előadást. Érzi Nesztán, hogy nem átlagos lány. Amikor Neszta eltűnik, Damien kap egy sorozatgyilkossági ügyet. Lányokat rabol el valaki, majd szúr meg pontosan 16-szor. Egyszer csak Neszta képe kerül a kezébe és indokolttá válik, hogy belekezdjen a nyomozásba, ki és miért rabol és öl meg lányokat.

Azt hittem, hogy ez egy ilyen krimis vonal lesz, hogy látunk egy új oldalt a szerzőtől. De ismét a természetfeletti illetve a romantikus részek kerültek előtérbe. A nyomozás kb. összesen nézve öt sor. Damien ugyanis nem foglalkozik túl sokat a nyomozással, csak az ereje fitoktatásával, a sebei nyalogatásával, és hogy Zorkát meglátogassa, de az ő mondanivalója se érdekli túlzottan, pedig segíteni akar neki Neszta előkerítésében.

Ami az elején még kuszaság, az a végére összeáll. A világ felépítése aprólékos, ám itt-ott fellelhetőek benne hézagok. Ezekről azt remélem, hogy a folytatások majd betömködik, elvégre nem lőhet el minden puskaport a kezdő kötetben.

Nagyon érdekes mind az alapötlet, mind a kivitelezés. Rengeteg szemszögből látjuk a történetet. Hol Damien, hol Zorka, hol Neszta hol mások mesélnek. Ezzel nem lenne gond mindaddig, míg ez érzékeltetve lenne - és nem csak azzal, hogy a fejezet elején megnevezik a mesélőt. Egyszerűen a stílusban nincs különbség. Pedig biztos, hogy egy középkortól (vagy ki tudja mióta) élő  személy biztos nem úgy beszél, mint egy XX./XXI. századi egyetemista lány. Egyszerűen nem használnak különböző nyelvezetet, különböző szófordulatokat. Megoldás lehetett volna az E/3. és akkor ez a hiba elkerülhető.

A nyomozást hiányoltam. Az a baj, hogy a történet nem sikkadhat el amellett, hogy felépül a szemünk előtt egy világ és kiépül a szabályrendszere. Mondom ezt annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy sorozatnyitányról van szó.

A karakterek érdekesek, a stílus még mindig a régi, szóval aki már olvasott Beninától, nem hogy csalódni nem fog, de meg fog lepődni. Egy kissé urban-fantasy, egy kissé misztikus történetet kapunk, ahol például az, akit autistának bélyegeznek, sokszor kiderül, hogy nem az. Megtudjuk a szomorú igazságot arról, hogy az emberek zöme lélektelen - kiveszett belőlük a jóság, miközben a mindennapjaikban másokon gázolnak át. A mögöttes tartalom engem személy szerint úgy elgázolt, mint egy úthenger. Gyöngyörű megfogalmazása ennek a rothadó világnak. A háttérben mindenféle lények irányítják az embereket, a cselekedeteiket és befolyásolják az életüket. Az őrangyalok igyekeznek vigyázni a jó lelkekre, de ez sem mindig egyszerű.

Összességében nézve szerintem ez Benina eddigi legjobb könyve. Több nyomozással, és kevesebb érzelmességgel meglett volna benne az a fajta harmónia is, mint amit a Bíborhajú 1. részében láthattunk. Ugyanakkor azóta sokat fejlődött az író, és várom a sorozat folytatását...

GR-ezők szerint:

Greta May - Szex és hatalom

0
COM
Greta May különleges helyet foglalt el a szívembe. A pécsi buszjáraton ébren tartott egy átmulatott éjszaka után. Aztán eltűnt. Miután visszatért, egy szériával örvendeztette meg az olvasóit.

Először kijött az Egy gyilkos naplója majd ezt követte az Ölelj és ölj című második rész. És most megérkezett a harmadik kötet, a Szex és hatalom.

Meg kell mondjam, ez nem egy átlagos buszozásra alkalmas olvasmány sem a szemkötős lány, sem a cím miatt... A cím egyébként elhangzik a könyvben, és valahogy nem éreztem hangsúlyosnak - ez inkább olyan háttérben megbúvó apróság. Szóval, aki tömegközlekedésen fogja olvasni számítson rá, hogy néhányan olyan pillantásokkal illetik majd, mintha elgondolkoznának körülötte, hogy vajon a szereplők a szexen kívül csinálnak e mást is a borító alatt...

Carrie és Cathrin testvérek... vagyis féltestvérek, apjuk közös. George a kisöccsük, aki Cath-el nevelkedett, így ők igen nagyon szeretik egymást. Cath azonban utálja nővérét, Carriet, aki kiváltságos helyzetben volt, bármit megtehetett. Carrieből ezért bosszúból bűnbakot csinál Cath, amit bebizonyítva Carrie kiszabadulhatott a börtönből. 

A két lány elkezd tehát egymásra vadászni. Amikor azonban történik egy robbantás meg emberrablás, a két lány egy csapatot alkotva próbálja megmenteni George-ot, Carrie meg csak szimplán ki akar szabadulni. És miután kiderül, hogy senki sem az, aminek látszik, elbizonytalanodik Eric (a szerelme) irányába is. Az egyetlen, akire hagyatkozhat az Cath, akiben szintén nem bízhat meg... Aztán a szálak egyre kuszábbak lesznek, mikor kiderül Eric családjának és múltjának titka...

Azt hiszem, ezúttal kicsit túlsúlyba helyeződött a romantika. Mindenkinél a szerelem dominál, senkit nem akar elveszíteni a fiúja és mindenki egybe akarja tartani a párkapcsolatát. Néha úgy éreztem, hogy ez a könyv nem más, mint egy szappanopera, tele C-s női nevekkel (Candy, Carrie, Cath, Charlotte...). Valahogy kevés volt a nyomozás, az izgatottság, a fordulat. Minden túl egyszerűen derül ki, főleg, hogy hol Carrie, hol Cath a mesélő.

Az akció igen gyorsan le van zárva... A végén mindenki összejön, és egymás után lövik le egymást. Megjelenik, lelövik, megjelenik, lelövik. Hiányzott a fordulat, az izgalom, amit igen sajnáltam. Túl nagy szerepet kap az érzelmek világa (szerelem, család stb.) és túl keveset az, hogy tövig rághassam a körmömet, hogy a szereplők túlélik avagy sem...

A stílusra továbbra sem lehet panaszunk és arra se, hogy sok idő lenne elolvasni a kötetet, mivel a megszokott módon csupán kb. 180 oldalban kimerül az egész. Láthatjuk Cath csavaros agyát, és Eric előrelátó gondolkodását, ami szintén pozitív töltet adott a történetnek. Carrie pedig csak szimplán hozza a formáját, mint az előzőekben megszokhattuk. Amit még elviselt volna a történet, az több szarkasztikus humorbonbon.

Összességében nézve: kevés volt a nyomozás, az akció. Sok volt az érzelmes epizód. Jó volt a szereplők megoldása a végkifejletre, de a lezárás piszok gyors úgy, hogy pár oldal alatt mindenki meghal... Ettől függetlenül várom az írónő következő könyvét. Lehet, hogy nem ez volt az az időszakom olvasásügyileg, ahova beillett ez a kötet. Vagy talán reménykedem, hogy kicsit visszakanyarodunk a kezdeti időkhöz. Mondjuk egy jó kis maffia-berkekbe való beférkőzés, vagy egy újabb hacker kislány útja... Ah, újra kedvet hozott hozzá, hogy elolvassam a Bűnre nevelve című könyvet...


GR-ezők szerint:

Rendszeres olvasók