Tahereh Mafi - Ne keress (Ne érints 2.)

Fülszöveg:

Juliette elmenekült a Regenerációtól. Már nem vihetik véghez vele a tervüket, már nem használhatják fegyvernek. Most már szabadon szeretheti Adamet. Ám Juliette sosem szabadul meg attól, hogy érintése halálos. És Warnertől sem szabadult meg, aki ádázul keresi őt. Juliette-et a múltja kísérti, a jövőjétől retteg; tudja, hogy olyan döntéseket kell hoznia, amelyek megváltoztatják az egész életét. Olyan döntéseket, amelyekkel választania kell szíve, és Adam élete között.

Nem térek magamhoz. Ez az a sorozat, amiben az ég egy adta világon semmi nincs... de tényleg.

Az első rész miről szólt? Van egy lány, aki sajnáltatja magát. Az utolsó 50-100 oldalnál kapunk végre valami mást, valami többet. Abban a reményben estem neki ennek a kötetnek, hogy most jön az a rész, amikor látjuk, hogy a főhősnő tapasztalatot szerez az erejével, elkezd tőle nem félni, mert lesz benne kitartás és türelem, hogy megtanulja, hogyan kell használni.

Ehhez képest mit kapunk???

SPOILER INNENTŐL KEZDVE!!!!

Akkor egy kis statisztika: a könyv 376 oldalas. Ebből 376 oldal tömény nyavalygás. Juliette mindenkit bánt, senkit nem akar megölni. Szánja-bánja, hogy a múltban megtette, hogy megölt ezt-azt. De adj egy pisztolyt (és ezzel hatalmat) a kezébe és kibújik belőle az az igaz énje, ami meg akarja ölni az embereket.
A főnősnő teszi igazán vacakká a könyvet, mert annyira irritál, hogy az már hihetetlen. Kenji fogalmazza meg a könyvben, hogy mi a legnagyobb gond a csajjal. Hogy nem csinál semmit. Hogy bele van bújva Adambe, meg a fenemód nagy önsajnálatába, amiből semmi nem rángathatja ki. Amikor közlik vele, hogy árt az érintésével Adamnek is mit csinál?

Adok alternatívákat:
A, keményebben fókuszál az edzésre, hogy kiismerje a saját erejét, hogy ne csak Adamre, de másra se legyen veszélyes, amikor nem akar...
B, Elkezd gondolkozni azon, hogy mennyire szereti a srácot, és mivel mindent meg akar tenni érte, ezért kesztyűvel megérinti, míg nem érzi úgy, hogy tudja kontrollálni az erejét
C, ellöki magától, és sajnáltatja magát most már azért is, mert nem lehet együtt a szerelmével.

Aki a C válaszra tippelt, az nyert!

A lány tehát nem más, mint egy önkéntes mártír. Ha nem azért akarja, hogy sajnálják, mert senki sem érintheti meg, akkor azért kell, hogy sajnálják, mert embert ölt, mert szakított Adammel, vagy éppen azért, mert ősellenségével, Warnerrel találkozik újra.
Kenji sajnos jól mondja: nincsenek a csajnak barátai, nem is akar kiszabadulni a maga által állított börtönből. A furcsa az, hogy mindenki segíteni akar neki, figyelmeztetik, terelgetik az úton. Ahogy Warner mondja: a lány úgy él, mint egy hercegnő.

A másik, amiért utálom ezt a hülye libát az, hogy előadja, mennyire szereti Adamet. Majd kimozdul a kis vackából, meglátja Warnert a falon és mi történik? Júj, de szép ember.
Meglátja Warner apját: júj, de szép ember.
Majd elmondja Adamnek, hogy: júj, de nagyon szeretlek.
És mi a vége? Ki veszi el majdnem a lány szüzességét? Warner... Mit tud egyedül pozitívat mondani rá? Hát hogy milyen szép a fiú... Hát de a pávák is gyönyörű szépek, színes a tolluk stb., józan életű és agyú ember mégsem fekszik le velük!

Warner és Juliette kapcsolata egyébként irritáló... Lássuk mit hoz fel mindig Juliette: Warner megkínozta őt, meg akart vele öletni valakit, Adamet meg egyenesen Warner akarta megölni. Warnernél van Juliette notesza, amit vissza akar kapni. Ahelyett, hogy Warnert a falhoz kenné, mint ahogy Kenjivel tette mit csinál? Oh, hát csak maradjon nálad a notesz, kedves Warner, olvasgasd továbbra is, mert te olyan szép vagy...
Ezt követően Warner megkérdi Juliettet, nem kellett volna elmondani Castle-nek, a lázadók vezetőjének, hogy egyébként meg tudsz érinteni? Juliette nem szól semmit, Warner meg beárulja Castle-nél. Warner azzal védekezik, hogy szeretne a lázadók közé állni, egyébként meg az ilyen információk tartják egyben a lázadó csapatot. Juliette kiakad, hogy de ez az ő titka volt, neki lett volna joga elmondani, nem Warnernek!
Kérdem én: miért? Warnernek ez ugyanúgy titka...
Majd ezt követően Juliette megtudja, hogy: Warnernek milyen különleges ereje van illetve hogy meg akar szökni.
Elmondja Castle-nek? Elvégre azért küldik Warren szobájába, hogy infókat húzzon ki a kis Casanovából... Juliette persze elkezdi védeni Warrent...

MIÉRT???? MIÉRT TESZ OLYANT VALAKIVEL, AKI A SZERELMÉT FENYEGETTE, AKI KÍNOZTA ŐT, AKI BEÁRULTA ŐT, AKI TÖBBSZÖR ELÁRULTA, HOGY MÉG NEKIÁLLJA VÉDENI?

Jah, azért, mert Warner: SZÉP!

Hát basszus, a szibériai tigrisek is nagyon szépek, de azért nem tölteném a szabadidőmet négy fal között a közvetlen társaságukban. Ha támadnának, azért védekeznék ellene...

A legnagyobb gond, hogy Juliette még nem kapott golyót a fejébe. Elárulja az általa szeretett srácot, de olyan undorító módon... és akkor még nekiáll ezért is ostorozni, hogy még ő legyen megsajnálva... Elárulja azokat, akik segítették: Kenjit, Castlet, a gyógyító ikreket stb...

Ha Juliette a barátom lett volna a támaszponton, első adandó alkalommal eltettem volna láb alól... Megráznám, hogy "hé, kislány, mi a francot képzelsz magadról? mindenkit a játékszerednek használsz? önző liba!!!"

SPOILER VÉGE!!!!!

Összességében nézve Juliettet többször fejbelőttem volna, mint ahányszor szimpatikus volt (mert ilyen egyébként nem fordult elő). Minden lépésével másokat tesz tönkre, de saját magát sajnáltatja...
Szánalmas, hogy milyen idióta a főhősnő, hogy a saját világán kívül mindenki más dögöljön meg a francba... Ez... ez... kimondhatatlanul felhúzott ez a könyv...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Csátvák Soma - Lélekcsapda

Szánom-bánom bűnömet, de ez egy olyan könyv, amit már évekkel ezelőtt el kellett volna olvasnom. Hiába kaptam meg, egyszerűen még mindig hadi lábon állok az elektronikus könyvek olvasásával. Lassabban haladok velük, mint papír társaikkal, akik mellé csak leülök, és már futok is oldalról oldalra.

Fülszöveg:

A civilizáció vége után a Terróra átkeresztelt Föld tetszhalott állapotban várja, mikor szabadul meg végre hálátlan magzatától – az emberiségtől. A pusztasággá lett egykori paradicsomot banditák és az Ítélet seregeinek maradékai, az egyszerűen csak démonoknak hívott lények tartják rettegésben.
Szívós és ragaszkodó faj az ember, sokuk még ekkor is hisz a civilizáció létjogosultságában. Képtelenek levonni a tanulságot őseik hibáiból, s a változás látszatára ügyelve hagyják, hogy menjen minden a régi, végső pusztulás felé tartó kerékvágásban. Csakhogy az új világrend ezt többé már nem tolerálja. A társadalom betegen is fortyog, a vezetők kapkodó vasmarka nyomán csak még több a vér és a rom.
Ilyen körülmények között is akadnak akik – talán maguk sem tudva miben, de még mindig bíznak. Közéjük tartozik Danre, a fiatal, sorsával megbékélt földműves is.
Ám görcsös elmúlássá degradálódott mindennapjai egyszerre véget érnek, mikor léte összefonódik az egyik démonéval: új, nyughatatlan, magával és magában küzdő köztes létformát alkotva kényszerül szembenézni a világgal, mely utolsó erejével is megveti őt. Útja során a halálig tartó, értelmetlen harcnál jobb alternatíva fényeit fedezi fel a sötétlő horizonton – hogy épp lemegy-e a nap, vagy feljő, nem számít. Ha eléri célját, talán megmenekül önmagától... csakhogy már nincs egyedül.

Az az érzésem támadt olvasás közben, hogy két külön történetet akar egybe zsúfolni, majd a végén olyan kapkodós lezárást kapunk, hogy minden csak megemlítést érdemel, de aztán nincs vele semmi se kezdve.

Van egy masszív alap, ami elindul valahonnan, és igazándiból valahol a 300. oldal körül megtörik az addigi lendület, bejön a képbe a Mester, a Mágus, vagy ki minek akarja hívni, és elveszítjük a fonalat. Átlépünk egy másik történetbe. A kettő külön-külön igen jól tudott volna működni, de így egybe egy nagy katyvasz.

A váltások sokszor annyira hirtelen jönnek... és mivel nincs fejezetelve ezért olyan hatást kelt, mintha egyet ide kapnánk, aztán oda kapnánk, és a végén igazándiból tényleg sehova nem jutunk.

Tetszett a könyv stílusa, de ahogy kiveszik belőle a lendület... ahogy sok dolgot túlír, túlmagyaráz... bevallom a vége csalódással zárult, hiszen nekiáll közhelyezni. Az sem derül ki végül, hogy mi miért volt fontos... hogy Griviantól, aki egy szimpla kocsmárosnak tűnik, majd jelzik, hogy nem az, miért kellene például félni. Túl sok az utalás, és nem a lényegre fókuszál.

A megemlített, de el nem sütött fegyverek tárháza a könyv felétől annyira alapvető jellemző, hogy onnantól fogva lassultam be igazán az olvasással.

Összességében nézve masszív, érdekes alapötlet, érthető a történet. Két külön kötetben megvalósítva sokkal jobb írás lehetett volna (és a történet végéből kellett volna az első kötet, az elejéből meg a második). Sajnálom, hogy a végén ennyire el lett tékozolva. Az egyház elleni harc, a lázadók, a démonok stb... túl sok dolgot akar belezsúfolni, és ez nyugtalanságot okoz a végén, hogy minden beleférjen. Túl sokat akar, de a végén kevesebbet fog. Kár érte...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Greta May - Egy gyilkos naplója

Fülszöveg:

Carrie laza, divatőrült, dögös és kemény – amilyen a Szex és New York azonos nevű szereplője. A rendőrlány, aki tűsarkú Prada-cipőben dolgozik, töretlen humorral és kitartással evez az élet tengerén, annak ellenére, hogy terveivel ellentétben sorozatgyilkosságokat kell helyszínelnie, a rendőrségi pszichológus folyamatosan akadékoskodik vele, ráadásul teljes zűrzavar jellemzi kapcsolatait a férfiak és a szex terén. Amikor egy macsó nyomozótiszt és egy hátborzongató sorozatgyilkos is belép a képbe, a lány élete végképp fenekestül felfordul. Lassan képes lesz szembenézni a múltból magával hurcolt kísértetekkel, csakhogy a történések során kibontakozó valóság mindennél ijesztőbb.

Greta May tipikusan az az írónő volt a múltamban, aki igen jól írt, majd fogta magát, eltűnt és sok év után visszatért. Visszagondolva korábbi munkáira, ez merőben kakukktojás közöttük. Olyan, mint a magyar Szingli fejvadász (Janet Evanovich), amerikai helyszínekkel és nevekkel.

Azért kakukktojás, mert az írónő korábbi műveiben olyan főszereplők voltak, akiket megkínzott az élet. Carrie laza, aranykanalat adtak a szájába gyerekként. Kiegyensúlyozottság, harmónia, pónilovak és szivárványok bűvkörében nevelkedett. A valós világhoz részben van csupán köze. Van egy nagyi, aki jó sok pénzzel elfedi az unokája hibáit, amit a rendőrségnél vét. Ugyanakkor Carrie eredményei kiválóak. Egyedül a pszichológiai alkalmasságit nem kapja meg valamiért.
Van két barátnője, akikkel igen jóban van, és egy bekattant harmadik (immáron) ex-barátnő, aki képes részegen akár partikat is megzavarni.

A maffia világa távolabb sodródott az írónőtől az évek során, amit kicsit bánok, kicsit nem. Maga az írás minősége még mindig jó. Egyszerű szavakat használ, gördülékeny a stílus, és Carrie idegesítően cicababa stílusa, meg a divatmegjegyzéses humora is tökéletesen illeszkedik a történethez.

Aztán látjuk Carriet, ahogy elkezd némileg felnőni. Rájön, hogy eddig nagyjából tagadásban élt, hogy az őt ért traumákat nem biztos, hogy a lehető legjobb módon próbálta meg feldolgozni. A cicababa eszközei továbbra is rendelkezésre állnak, de már nem azok vannak az előtérben.

Van természetesen romantikus szál is, ami nekem néha kicsit sok volt. Egyszerűen összejön egy munkatársával, aki aztán örökké szereti, így a happy end nem marad el.

Bevallom őszintén, hogy az írónő korábbi könyveiben lényegében az volt az egyik piros pontos húzás, hogy közel áll az élethez, és nem mindig végződnek feltétlenül happy enddel. Ehhez képest ez a könyv olyan, mint egy rózsaszín ködbe burkolózott lányka élete. Mintha az ember leülne a tévé elé, és megnézné a Dr. Szöszi gyilkosságokkal tarkított változatát.

A minőségre tehát nem lehet panaszunk. Némi humor is bekerül a képbe, némi kuszáltnak tűnő szál, viszont aki figyel, az hozzám hasonlóan már a könyv felénél tudják, hogy ki a gyilkos. Elég sok momentum mutatja, ugyanakkor ez számomra azt is jelenti, hogy a történet megfelelően van felépítve. A nyomozás követhető, némileg elrugaszkodott, de az élet is produkál ilyesmit, úgyhogy nem tudom hibáztatni.

Összességében nézve valami olyasmit vártam az írónőtől, ami nem ennyire habos-babos és rózsaszín. Amiben nem lesz a végén happy end, és amiben a humornak még írmagja sincs.
Ennek ellenére kaptam egy könnyed limonádét, egy krimis chick-litet. Ahogy Janet Evanovich sorozatát szerettem, úgy Greta May új stílusa is bejött.

Amiben még eltérhetne a régi műveitől (de sajnos nem teszi), hogy lehetne némileg hosszabb is a kötet. Remélhetőleg lesz még folytatás, és talán nem kell rá újabb nyolc évet várni...

Aki szerette Janet Evanovich Stephanie Plum sorozatát, annak ez a kötet teli találat.

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Kovács Attila, Bihari Péter és mások - Pokoli teremtmények, ördögi szerekezetek

Igen lassan sikerült összeraknom, mit szeretnék írni erről a könyvről. Az első pont az lenne, hogy a címkéken is látszik, annyi a szerzője, hogy nem tudom mindnyájukat felsorolni, úgyhogy ezúton is elnézést, aki nem került fel a blogra, mint új szerző. Talán majd egy másik könyv kapcsán majd felkerülnek ők is.

Elmondanám, hogy mivel ez egy novelláskötet, egyben és külön-külön is érdemes említést tenni a benne található munkákról.

Maga a kötet nem mindig hű a fő címéhez, viszont hangulatában nagyjából minden történet bele illik. Találkozunk varázslókkal, bűnözőkkel, családjukat menteni kívánó, hús-vér emberekkel.


Fülszöveg:

A ​Főnix Könyvműhely egy különleges antológiával kedveskedik olvasóinak. A kötetben alkotóink arra vállalkoztak, hogy egy-egy novella erejéig kóstolót adjanak a steampunk univerzumából, természetesen a saját szemszögükből. Holden Rose a gőz uralta világ egy sötét arcát mutatja be egy rabszolgaként tartott kislány szemén keresztül. Imre Viktória Anna történetében egy család menekül mágia segítségével az örök sötétségre kárhoztatott Londonból. Peter Sanawad tanmesének is beillő novellájában a fiatal Galileo Galilei, egy gólem és egy derék egyházfi kalandját kísérhetjük végig a Naprendszeren keresztül. Habony Gábor a zene és az energia kapcsolatát tárja fel egy rejtélyes harmónia segítségével, Hudácskó Brigitta az alternatív történelem vizeire evez, Mickey Long a steampunk vadnyugatra kalauzol el minket, ahol hősét egy legendás hírű csavaros veszi üldözőbe. Benyák Zoltán a háború poklán át szöktet meg Sanghajból kisregényében, Bajkán László a zsáner különböző izgalmas találmányok iránti szeretetét demonstrálja, Patrick J. Morrison egy apokaliptikus esemény után a múlt technológiai szintjére visszasüllyedt Földet tár elénk. Vivien Holloway a Végtelen horizont előzménynovellájában a léghajós műfajt példázza parádésan, Hertelendy Anna a mágusok és mérnökök között kirobbanó osztályharc előzményeibe ad betekintést a saját gőzvandál világában, A. M. Aranth pedig egy steampunk boszorkányvadászatra invitálja a Kedves Olvasót, vissza a XVI. századba.

A fülszöveg nagyjából minden történethez hozzátesz valamit. Én azonban jelen pillanatban csak a kedvenceimet szeretném kiemelni, amik így vagy úgy, de valamiért megfogtak.

Imre Viktória Anna - A legsötétebb óra
Igen, most jöhet az, hogy elfogult vagyok, pedig nem. IVA jól írt és úgy tűnik, ez mit sem változott. Frappáns történet arról, hogyan akar menekülni egy család. A történet kerek, csattanós véggel pont úgy, ahogy egy novellát szeretek, ha fel van építve.

Hudácskó Brigitta - Wick-Akta
Ez a történet nemes egyszerűséggel zseniális. Olyan formában van megírva, ami fölött nem lehet átsiklani. Tényleg olyan formát adtak neki, mintha éppen kinyitnánk egy dossziét, és mindenféle újságcikkek, elcsípett levelek stb. okmányok lennének benne, amelyek egy eset bizonyítékai. Ezekből összeállítható a kép, hogy ki és mit követett el, vagy miért kell róla aktát vezetni... A tipográfia és a képi elemek is zseniálisan vannak kivitelezve, úgyhogy ez így tökéletesen passzol egymáshoz. Kreatív megoldás, és a története sem rossz. Valójában össze kell rakni az apróbb részletekből, mit szeretne az író. Az embernek később esik le, mint egy átlagos novellánál, de ez az "összeszerelés" jó móka.

Mickey Long - Egy maréknyi csavarért
Ez volt az egyik legnagyobb kedvencem a kötetben. Az "Egy maréknyi dollárért" című westernhez hasonlóan ez is a vadnyugatra visz el minket, banditák és lövöldözések közé. Főhősünk "kiment" egy robotot, aki valójában őt menti meg. Érdekes írás, egy kicsit emlékeztetett a Vissza a jövőben vadnyugatos epizódjaihoz, ahol a modern és a régi dolgok keverednek össze, és adnak eléggé absztrakt elegyet. Ettől függetlenül megfogott a nyers vadnyugati hangulat itt, Stempunkiában.

Benyák Zoltán - Egy évszázad háború
Nos, ez egy olyan novella volt, amit így napok távlatából valahogy nem Benyák Zoltánnak tulajdonítottam, úgyhogy amikor a címét kerestem a kötetben, vagy 10-szer átlapoztam.
Benyák Zoltán esetében ezúttal nem lehet elfogultságról beszélni, méghozzá azért, mert az író első háborús története nem tetszett. Majd fogja az író, és iderak egy ilyen háborús történetet. Egy olyan háborús történetet, amiből kérnék még. Egy eléggé érdekes családi történet bontakozik ki, ahol vannak érzelmek, egy apa, akit a lányával akarnak befolyásolni. Egy veszélyes bomba, amiben szintén fontos az emberi tényező.


Összességében nézve remek kötet, amiben mindenki megtalálja azt a történetet, ami hozzá a legközelebb kerül. Háború, béke, érzelmes vagy egyedi. Mindenki megtalálja azt, amit keres, és mindenkinek lesz benne legalább egy olyan történet, ami "fogára való". Egyet mindenki tartson észben olvasás előtt: óvakodjatok a pokoli teremtményektől, és vigyázzatok az ördögi szerkezetekkel!

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Blogos eseménynaptár

Sziasztok!

Mostanában olyan ritkán sikerül írnom, hogy az borzasztó még nekem is... Lássuk, mi is történt, és mik a jelenlegi tervek.

Csináltam egy polcot molyon melyre eladó könyveket teszek fel aszerint a metódus szerint, hogy ha valaki kiválaszt egy könyvet, mondjon rá egy árat, egyezzünk meg árban és átvételi módban, és már költözhet is az illetőhöz a könyv.

Igaz, most már kevésbé rugalmasan kezelem, mióta néhányan először ezt mondták, hogy így jó nekik, aztán úgy jó, aztán a végén minden találkozási időpontot és helyszínt lemondtak, úgyhogy elsődlegesen postázást vállalok, minden másra utána vagyok rávehető.

Beszélgettünk Ngie-vel is az elmúlt hetek eseményeiről. Szíve szerint feladná a Vlogger vs. Bloggert,  úgyhogy mindenkit ezúton kérnék, hogy bíztassátok, hogy ne adja fel, lásson hozzá, és még ha nem is tesz fel videót róluk, olvasson könyveket csak úgy, szórakozásból.

Amit szintén nem értek, hogy van egy írónő, aki ékes példája annak, miért nem szabad magyar írókat támogatni, és magyar írók könyvéről bárminemű véleményt nyilvánítani. Annyira felháborított az egyik írónő viselkedése a napokban... egyszerűen sem az írónő, sem a fanatikus olvasói viselkedését nem tudtam hova tenni. Mielőtt csúnyát mondanék, inkább ugorjunk...

Gondolkoztam azon is, hogy eléggé rendszertelenül teszek fel bejegyzéseket a blogra. Egyszerűen hallatlannak találom, úgyhogy elhatároztam, hogy heti két napon tervezek könyvekről írni (kedd és csütörtök). Ha addot hétre nem sikerül két könyvet elolvasni, vagy egyet se, akkor egy-egy nap kimarad természetesen. Igyekszem tartani magam ehhez. A többi napon pedig más, könyves világgal kapcsolatos cikkeket igyekszem majd hozni (ahogy időm engedi). 

Jövő hétre már készülök is egy szerintem érdekes témával női írókról és történetükről.

Addig is egy kis türelmet kérek. Remélhetőleg jövő héten eljutok odáig, hogy a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológiáról is sikerüljön végre írnom. Várjátok a bejegyzést vagy kedden vagy csütörtökön ;)

Addig is élvezzétek ki, ami még a hétvégéből maradt, és jó olvasást!

Folytatás...

Vivien Holloway - Mechanikus farkas (Winie Langton történetek 5.)

Fülszöveg:

Winie ​élete továbbra sem unalmas. Segített Harry Roghannek ellopni az utolsó, egy darabban lévő gyalogsági rohamfarkast, de a fiú még mindig titkolja, mit is akar kezdeni vele egészen pontosan. Közben más is tudomást szerez a ritkaságról, és sok mindent megtenne azért, hogy megszerezze. 

William eközben igen nagy bajban van. Nem elég, hogy Winie továbbra sem áll szóba vele, hamarosan apja minden anyagi támogatását is elveszít, ráadásul olyan információkra bukkan az édesanyjáról, amire egyáltalán nem számított.

Winie ismét összejátszik Harryvel, Will pedig külön utakon jár, de előbb-utóbb ismét szükségük lesz egymás segítségére.

Amikor a Főnix könyvműhely felkarolta ezt a sorozatot, még nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Egyszerűen a Winie Langton egy olyan sorozat, aminek falom a köteteit - miközben egy könyvnek sem esik ténylegesen bántódása.

Ezúttal is az események több szálon futnak. Látjuk Winiet, aki eléggé érdekes módon segít Harrynek, hogy az megszerezzen néhány fontos alkatrészt a mechanikus farkashoz, melyet Winievel lovasítottak meg az előző kötetben.

Emellett Will saját útját járva elfogad egy megbízást, mely során ki kell derítenie, hogy egy Harry nevű fickó hova rejtett el egy mechanikus farkast. Will rájön, hogy nem azon az oldalon áll, ahol szeretne, a kérdés az, hogy túl késő e lépéseket tennie, hogy a másik oldalra kerüljön...

Közben Will nyomoz az anyja öröksége után és olyan dologra jön rá egy fénykép segítségével, amitől leesik az álla. Sorsa jobban hasonlít anyjáéra, mint eddig gondolta volna, és a történelem megismétli önmagát.

Annak idején Stan Lee azt mondta a Fantasztikus négyes -ről, hogy azért szeretik az emberek, mert ők voltak az elsők, akik szuperhősök, de úgy viselkednek, mint egy család, és ez a családias légkör tetszik a rajongóknak.

Nos, erről a sorozatról ugyanezt mondanám el. Amellett, hogy néha történik némi izgalom és akció, a családdal töltött részek a kedvenceim. A nagyit egyszerűen nem lehet nem szeretni, és a stiklis és nehéz szülők is mindig visznek színt a sztoriba. Az olvasó úgy érezheti, hogy a Langton família részese egy kicsit, és amikor Winie éppen nem velük van, akkor meg jó barátként követhetjük őt a kalandjain.

Most már az akció mellett azért szerepet kap a romantikus szál is, mely eddig burkoltan ott volt a háttérben, most viszont nagyobb szeletet kapunk belőle, és egy szerelmi háromszög van úgy kialakulóban, hogy Winie nemigazán veszi észre - ettől lesz bájos az egész.

Annyira barátságos maga a történet és a karakterek, az írónő pedig annyira kegyetlen emellett, hogy kötelezővé teszi a sorozat továbbolvasását. Ugyanis a lezárás egy totális cliffhanger... 

Összességében nézve a sorozat még mindig hozza az elvárt színvonalat, tetszik, hogy kapott némi új irányt a szerelmi szállal és úgy vélem, pont jókor kerül bele a sztoriba és a megfelelő helyen. A következő részig tűkön ülök, hogy mi történik hőseinkkel, úgyhogy annyit mondanék, remélem hamarosan már könyvespolcon láthatom...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

John Steinbeck - Egerek és emberek, Lement a hold

A nyakamba szakadt több doboznyi könyv, és a mazsolázáskor találtam rá erre a kötetre. Sokszor pedáloznak filmekben, regényekben az Egerek és emberek című Steinbeck könyvvel, és már ezer éve el akartam olvasni, de sose volt szívem beszerezni. Jól is tettem, mert most egy véletlen folytán eljutottam odáig, hogy elolvashassam.

A kötetben két történet van. Az első volt az Egerek és emberek, de én most a másodikkal kezdeném.

A Lement a hold tulajdonképpen arról szól, hogy van egy meghódított nép, aki passzív ellenállást épít fel a behatolók ellen. Néhány behatolót megölnek, megvannak a kultúrális különbségek a behatolók, meg a lakók között (mindenki másként gondolkodik). A behatolók abban látják a belső ellenállás letörését, hogy a vezetőket manipulálják, ha nem veszik hasznukat, akkor megölik gondolván, hogy akkor az ellenállás széthullik, de nem kalkulálják bele, hogy ez az ő táborukban van így. A meghódított nép nem így működik.

Amit hiányoltam belőle, az a végén a csattanó. Valahogy megvan a forradalmi közhangulat a kötetben, és végül az egész elsikkad, mert olyan semmilyen vége van... Egyszerűen a történetnek megvan a mondanivalója, de a kicsúcsosodás, a végén a katarzis és az igazi lezárás elmarad, úgyhogy kicsit olyan a vége, mint egy bot: az ember várna a végére valamit (mondjuk egy fát), de az nincs ott...

Most pedig térjünk át a történetre, ami mozgatta a fantáziámat. Az Egerek és emberek miről szól? A nagy büdös semmiről. De azt kell mondjam, mégis imádtam. Egyszerűen nem tudom, mi a francot művelt velem ez a fickó, de beleszerettem a munkájába. Jobb is volt, hogy ezt előbb olvastam, mert a Lement a hold után nem biztos, hogy bele mertem volna vágni.
Az Egerek és emberek -ben adott két fickó. Tipikus sztori a nagy és buta óriásról, és az agyas ám gyenge társáról. Kikötnek egy tanyán, mert dolgozni akarnak, pénzt szerezni, hogy megvalósítsák az álmaikat.
Egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy adott egy vészjósló hangulat, érezni a tragédiát azután, hogy az egér és egy kölyökkutya is "balesetet" szenved. A könyv nagy kérdése, vajon meddig képes elmenni az ember valakiért, akit jó barátjának nevez? Meddig képes nézni annak pusztítását, és meddig tart annak a határa, amíg ne avatkozzunk bele egy jó barátunk életébe, aki ön és közveszélyes? Meddig mennénk el és mikor, hogy belássuk, nem tudunk vele mit kezdeni, nem tudunk rajta segíteni?
A végén az utolsó mondat azért megadja a csattanót, és egy adag elgondolkodtató konklúziót is. Tisztán látszanak az egyes karakterek motivációi, hogy milyen tábort erősítenek. Van, aki megérti George-ot, a főhősünket, aki Lennie-re, a melákra próbál vigyázni hellyel közzel. Steinbeck ugyanolyan érzelmeket hagyott bennem, mint annak idején Merle a Védett férfiak című munkájával.
Egyébként történés nem sok van, de a hangulat, a tanulság eléggé kárpótolt ezért. Valami hajtott előre, hogy olvassam és olvassam, és nem lohadt le a kedvem attól, hogy egyik oldalon sem történik semmi eget rengető dolog, és hogy több momentum is (nem véletlenül) ismétlődik többször - mintegy kiemelve azt, hogy Lennie -nek van valami baja a fejében, és George-nak piszok nagy a türelme hozzá.

Összességében nézve a Lement a hold nemigazán tetszett, de az Egerek és emberek -et igen megkedveltem. '92-ben készült egy film is belőle, amit valószínűleg meg fogok nézni. A könyv hangulatát valószínűleg nem adja vissza, de ez már egy lehetséges következő bejegyzés tartalma...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

P.C Cast, Kristin Cast - Marked /Megjelölve/ (Az Éjszaka háza 1.)

Annak idején, mikor először kiadták ennek a sorozatnak az első részét magyarul, eszembe sem jutott volna, hogy én ennek valaha nekiállok angolul.

Amikor megláttam az antikváriumban a kötetet, eszembe jutott, hogy anno azok mennyivel jobban nyilatkoztak róla, akik angolul olvasták. Ennek apropójából vettem meg a könyvet, és nyelvgyakorlásnak jó lesz címszóval neki is álltam.

Már korábban írtam arról, hogy mi a története, és a korábbi véleményemről itt olvashattok!

Maga a véleményem nem sokat változott. A szereplők még mindig irritálnak, az egész történet gyenge lábakon áll, máshonnan lopja össze. Ugyanazzal a hangulattal/érzéssel tettem le, mint annak idején: ez csak meglovagolta a kor vámpírregényes korszakát, beletolva minden elemet, mely azt jellemzi (például muszáj lennie egy homoszexuális karakternek, kell bele mitológia, rejtélyesnek beállított főgonosz, aki jónak mutatkozik stb.)

Ami különbséget láttam, hogy még jobban irritáltak ilyen fejjel a szereplők, viszont a magyar fordításra visszaemlékezve és némileg összehasonlítva vele a szereplők nem olyan "szappanozandó szájú"-ak, mint ahogy a magyarban ezt előadják. Néhány káromkodás előjön, de nem viszik annyira túlzásba, mint a magyar kötetben. Ez a ribancozás ennyire nincs kiemelve az angol kötetben.

Maga az angol kötet egyébként könnyen olvasható. Néhány szó volt csupán olyan, aminek utána kellett néznem, hogy mégis mit jelent. Úgyhogy, aki nyelvet szeretne tanulni/gyakorolni, annak ez mindenképpen hasznos kötet lehet még akkor is, ha maga a beltartalom... hát nem éppen kielégítő minőségű.

Nem szeretnék rá több szót vesztegetni, mert korábban már megtettem. A lényeg, mi lényeg, hogy ez a könyv magyarul és angolul sem éri el a kiemelkedő színvonalat, még a YA fantasy kötetek között sem.

Ennek ellenére előzetesben elmondanék annyit, hogy a sorozatból még a polcaimon csücsül 4 kötet, amikre előbb-utóbb sort fogok keríteni, ámbár még egyelőre nem kerültek át a győri polcomra. Valamiért még mindig bízom benne, hogy mutathat ez a sorozat még pozitív irányt. Viszont a mostani tapasztalatomból ítélve már idősebb vagyok, mint szeretnék lenni ehhez a sorozathoz...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Imre Viktória Anna - A villámsújtotta torony (Elveszett napok novella)

A könyvhéten mindig szeretem meglátogatni a Főnix Könyvműhely munkatársait (Zoltánt és Zoltánt), mert mindig igen jó hangulati alapot adtak eddig a könyvheteimnek.

Tőlük hoztam el az alábbi kisregényt is, mely kíváló alapozást ad az Elveszett napok című Imre Viktória Anna sorozathoz, melynek kezdő kötetét is beszereztem tőlük.

A történet több részre van bontva, és csak egy-egy epizódot látunk Florence, a fiatal lány és Hieronymus Bell, a tehetséges tanonc életéből, akik boszorkányok és alkimisták világában élnek, és próbálnak boldogulni.

Vizsgákra készülnek, beavatásuk részeként pedig új nevet kapnak.

Mióta megjelent a regény változat (A bosszúszomjas doktor) sajnos folytatás még nem jelent meg, de remélhetőleg hamarosan újra hallunk az írónő felől, akinek az írása még mindig azt bizonyítja, mennyire tehetséges író.

Nem is vesztegetnék erre a füzetkére több szót, hiszen apróbb történetek vannak benne, melyeknél minden mondat csak egy-egy poén lelövés (spoiler) lenne. Vegyétek, vigyétek, és hangolódjatok vele ti is A bosszúszomjas doktor című alkotásra!

Folytatás...

Kapa Mátyás, Marcinkovics Sára - A történelem legbizarrabb halálesetei (Kuriózum sorozat 1.)

A könyvhét egyik hozománya ez a kötet.

Fülszöveg:

A ​történelem megannyi különleges: érdekes, bizarr, gyakran mókás momentumot rejt. A Kuriózum című sorozat ezeket igyekszik tematikus formában, könnyed stílusban kötetekbe rendezni úgy, hogy az olvasó számára remek szórakozást nyújtson.A Kuriózum című sorozat első darabja ötven bizarr halálesetet mutat be kronológiai sorrendben az emberiség elmúlt két és fél évezredéből. Az itt felsorakoztatott történelmi személyek némelyike – a maga korában – akár a mai Darwin-díjra is jó eséllyel pályázhatott volna. Találkozhatunk itt csónakázás közben a Hold tükörképét megölelni szándékozó kínai költővel, magát édességgel halálra tömő svéd királlyal, saját jóslatának bekövetkezése érdekében önmagát megölő olasz tudóssal, sportrendezvényre igyekvő, de a homlokát egy ajtó szemöldökfájába beverő francia uralkodóval, vagy felesége által egy hideg estén a saját házából kizárt és halálra fagyott zeneszerzővel.Persze valakinek a halála, még ha az évszázadokkal korábban is következett be, mindig tragikus. Szeretnénk rögzíteni, hogy ezzel mi magunk is tisztában vagyunk, és a kötet összeállításával semmiképpen nem akartuk senkinek az érzékenységét megsérteni. Ugyanakkor az összegyűjtött és most közzétett esetek történelmünk részét képezik, és – bár a leírtak néha erősen a morbid humor terrénumára tévednek – gyakran hasznos információkat tartalmaznak, sőt nyomokban még tanulságot is hordoznak.Könyvünkkel arra is kívánjuk bíztatni a Kedves Olvasót, hogy élje életét óvatosan, nehogy néhány évszázad múlva egy hasonló kötet lapjain találja saját történetét. Ezt alapvetően kétféleképpen kerülheti el: egyrészt bölcsen óvja meg magát a bizarr haláleset lehetőségétől, másrészt ne váljon híres államférfivé, művésszé, tudóssá, akinek élete vagy halála szélesebb közösséget is érdekelhet.

Őszintén szólva aki szereti a történelmet, az nemigazán nyúlhat mellé ezzel a kötettel. Valahogy olyan érzete van az egésznek, mintha a történelmet és a bulvármagazinokat összeöntötték volna. Elég érdekes a házasítása, de így tudnám legjobban leírni. Először mindig kapunk a történelmi alanyról egy kis bemutatkozást, hogy el tudjuk helyezni a történelemben. A fontosabb cselekedetei, vagy életének fontos eseményei kerülnek bemutatásra, majd a végén jön, hogyan is halt meg, vagy éppen mi vezetett a halálához.

Több igen érdekeset is találtam, de csak párat emelnék ki:
- Tragikomédai egy felvonásban (Aiszkhülos halála)
- Kockázatok és mellékhatások (II. Károly halála)

50 történet van benne, melyek mind a történelem nagy alakjaihoz fűződnek (királyokhoz, pápához, tudósokhoz, drámaírókhoz, zeneszerzőkhöz).

Épp már csak az a fickó hiányzott a sor végéről, akibe hétszer belevágott a villám, majd öngyilkos lett.

Összességében igen érdekes, és tanulságos könyv. Néha a véletlenek okozzák az ember halálát, néha éppen egy másik ember. Mindig légy résen.

A sorozatban egyébként vannak focivereségek, és más érdekesnek ígérkező olvasmányok, úgyhogy valószínűleg nem először találkoztatok a sorozattal a blogon...

GR-ezők szerint: 

Folytatás...

Könyvkuponos játék - eredményhirdetés

Sokan vettetek részt a játékon, de csak egy ember kaphatja meg a két kupont.

Méghozzá valaki, aki a "Melyik a kedvenc könyved?" kérdésre az alábbi választ adta:

Sarah J. Maas - Üvegtrón

A sorsolás egy "Mondj egy számot x és y között?" módszerrel zajlott, és egy e-mail követi ezt a posztot még ma este.

A nyertesnek gratulálok, és hamarosan remélhetőleg kezében tarthatja majd a kuponokat.

Tartsatok velem a blogon továbbra is.

Folytatás...

Karsza Andi, Molnár Nikolett (szerkesztők) - Magánvégtelen (Moly-antológia 2.)

Tudjátok, régen csináltam egy csomó válogatás kazettát a rádióból felvett zenékből. Imádtam őket visszahallgatni.

A mások által válogatott zenéket viszont sose szerettem, maximum 1-2 számot közülük.

Nos, ez a kötet is pontosan ilyen. Azt tükrözik a munkák, hogy a szerkesztő(k)nek milyen ízlése/ízlésük van. És olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a mi ízlésünk nemigazán egyezik...

Lehet kövezni, sarazni, savazni, de nem tetszik, ahogy összeválogatták a novellákat. Egyszerűen túlontúl elvontak. Hiába van egyik-másik profi módon megírva, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, mert néhol hiányzik a novellákhoz szükséges csattanók. Vannak se füle, se farka művek, amikkel szintén nem lehet mit kezdeni.

Annak tudom be, hogy a zöme a novelláknak olyan rövid, hogy maga az író nem tudta rendesen kifejteni, amit akart. Az meg, hogy vannak novellák, amik 1-2 oldalon keresztül tartanak és csupán tőmondatokból állnak... maradjunk annyiban, hogy igen kezdő írók amatőr hibája a túlhalmozott tőmondat.

Azért akad néhány darab, ami igazán tetszett.

A forrás legendája: Az első olyan sárkányos történet volt a kötetben, ami igazán profin volt megírva.  Volt eleje, vége, közepe, amilyennek egy novellának lennie kellene.

Rókakirály: sejtelmes, hamar megfejthető, mégis frappáns írás.

Backup/Restore: egy olyan darab, ami egyfajta kakukktojás a kötetben. Kicsit sci-fis.

A kötetben találhatóak illusztrációk, amik igen jók. Főleg a Toi-tois kép tetszett, hagyjuk, hogy miért.

Összességében nézve lehet, hogy most gonosz banyának tűnök de az, hogy ennyire letargikus és elvont a kötet, nemigazán segít rajta. Nem találja meg mindenki azt, amit keres, hanem azok élveznek elsőbbséget, akik az absztrakt, szürreális műveket szeretik...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Könyvmolykuponos játék

Kaptam szombaton két darab kupont, melyek Budapesten a Nyugati téri Alexandrában beválthatóak.

Mivel én nem vagyok pesti, ezért arra gondoltam, felajánlanám valakinek a blogon keresztül.

Mit kell tudni róluk?
12%-os kedvezményre jogosítanak fel.

A játékban való részvételhez az alább található űrlapot kell kitölteni június 14 éjfélig.

A kupon június 15-től július 15-ig használható fel.

Ki szeretné? Jelentkezzen, akit érdekelnek.

Folytatás...

A 2017-es könyvhét margójára

Végre idén, a tavalyival ellentétben sikerült kijutnom a könyvhétre...

Kalandjaim reggel már ott kezdődtek, hogy "bepakolni a könyveket". Idén célom volt, hogy egy adott keretösszeget vásároljak le csupán, annál többet nem engedélyeztem. 

Amikor dél környékén végre kiértünk a térre (egy kalandos odajutást követően, ugyanis még abból a városból sem sikerült kijutnom, ahol lakom anélkül, hogy el ne tévedtem volna...) rögtön összefutottunk Timussal, Kisnarival és Rétával. Timus visszahozta nekem a Magánvégtelen példányomat (hamarosan tehát újabb novelláskötetről írok a blogon).

Összeírtam egy kis listát, hogy kinek a dedikálására szeretnék odaérni. Az egyetlen, aki kimaradt, az Benyák Zoltán, aki 11-12-ig dedikált. Egyrészt neki már nem tudtam milyen könyvet vinni, másrészt... eltévedésem okán későn értünk ki.

Úgyhogy ennek örömére elmentem becélozni a Főnix Könyvműhely standját, és mint 2 éve most ist otthagytam a vagyonom. A teljes keretösszegem egy az egyben ott maradt, úgyhogy már nem kellett attól tartanom, hogy esetleg több könyv húzza le a hátam.

Zsákmányok:

- Imre Viktória Anna - A bosszúszomjas Doktor

- Imre Viktória Anna - A villámsúlytotta Torony

- Vivien Holloway - Mechanikus farkas

- Szélesi Sándor - Csillagfényszövők

Az első dedikálás, amin végre részt vehettem 14-15 óra között Vivien Holloway-é volt.

Dedikáltatva:

- Vérvörös horizont

- A Bross

- Mechanikus farkas

- Tolvajok kézikönyve

Mire végére értünk a könyvhalomnak, leszakadt az ég, úgyhogy gyorsan behúzódtunk egy cipőboltba, ahol megjelent Szélesi Sándor is.

Rétától kaptam itt egy beleolvasót (Kathy Reichs - Ne törj csontot, másik oldala: Gregg Hurwitz - Az árva) és egy Kildarás matricát. 

Ahogy végre apadt az eső, összeszedtük Ngiet, és betámadtuk Szélesi Sándort két könyv dedikálásának erejéig:

- Kincsem

- Csillagszövők

Ezután már dedikáltatnivaló könyvem nem maradt, úgyhogy J. Goldenlanet és Gaura Ágnest csak meglestük. Utóbbival szerettem volna néhány szót váltani, de akkor volt a sor, hogy már nem bírtuk kivárni.

Hazajövet előtt azért még egy könyv úgy döntött, hogy beleugrik a táskámba... Elmentünk egy stand előtt, ahol szemet szúrt néhány mókás borítójú könyv néhány mókás címmel...

Mivel szeretem a történelmet, meg az érdekes tényeket, nemigazán tudtam ellenállni... 

Zsákmány:

Kapa Mátyás, Marcinkovics Sára - A történelem legbizarrabb halálesetei (Kuriózum sorozat 1.)

Már hazafele is beleolvastam a könyvbe, azóta pedig még tovább haladtam benne. Maradjunk annyiban, hogy eddig annyira tetszik, hogy a széria további epizódjait is szeretném majd elhozni.

Amelyikre még pályáztam volna tegnap, az A történelem legérdekesebb focimeccsei de mivel azt az infót kaptam, hogy az 1-0-ás Andorra-Magyar meccs nem volt benne, ezért azt nem hoztam el (just a joke, nem ez volt a tényleges indok).

Amit bánok:

- Nem tudtam beszerezni J.Goldenlane legújabb könyveit

- Nem tudtam beszerezni Gaura Ágnes legújabb könyvét

Azért megnéztem őket, hogy kicsit fájdítsam a szívemet, hogy az a néhány könyv most jódarabig még nem fog felkerülni a könyvespolcomra. 

Míg ezt a bejegyzést írtam, bejött párom, aki mondta, hogy a tegnapi napból valami még kimaradt. Egy új lakó költözött a könyvek (és Móki) mellé. Maga a Kockásfülű nyuszi fog figyelni (távcső nélkül) arra, hogy minél több könyv kerüljön olvasott szekcióba, és vigyáz rájuk, hogy ne sérüljenek olvasás közben. :) A Kockásfülű nyúl mindent lát!

Most megyek, mert itt van mellettem egy könyvtorony, ami csak arra vár, hogy elolvassam, és minden darabjáról írjak itt a blogon.

Vajon kinek a halála lesz a legérdekesebb? 

Folytatás...

Könyvhét - 2017

Minden évben megrendezésre kerül a könyvhét, csak az nem mindegy, hogy velem, vagy nélkülem.

Tavaly port kavart annak a szele, hogy talán elmarad. Idén is megszakad a több éves hagyomány, és most is a hónap 2. hétvégéjére időzítették a könyvesek egyik legnagyobb ünnepét - a könyvhetet.

A kiadók ilyenkor nyüzsögnek, és vég nélkül sorolják, hogy éppen milyen könyvet adnak ki.

Amin megdöbbentem idén, hogy a kiadók egy részénél nem új könyveket látok megjelenni, hanem régieket új köntösben... és nincs akkora nyüzsgés. Jobban kell vadásznom, hogy egyik-másik kiadónál mi jelenik meg, jobban utána kell járnom, és nincs az, mint a korábbi években, hogy a Facebookon, a molyon és minden csatornán szinte az arcomba tolják...

Nézzünk szét néhány kiadónál, akiknek a standjánál évről évre megjelenek, mert szeretem őket...

Agave Kiadó:

Idén valahogy nemigazán találtam olyant a kiadványok között, amire azt mondanám, hogy most azonnal ide vele... Gaimantól kijön a Tükör és füst, meg a Törékeny holmik új köntösben, de kb. ennyi. Az új Anita Blake nem mozgat meg. Ami a legjobban érdekelne a kínálatból, az Neil Gaiman -tól az Ezüst álom című könyv.

Van a kiadónak egy akciója, melyben a könyvheti könyveket 35%-kal olcsóbbért be lehet szerezni.

Delta Vision:

Amellett, hogy kiadják újra J. Goldanlane - Papírtigris című könyvét (impozáns külsőben) megjelenik egy új Gaura Ágnes könyv (Túlontúl címmel). Ezutóbbira még pályázom, hogy hazafele a táskámba lehessen.

Főnix Könyvműhely: 

Mit mondhatnék? Két évvel ezelőtt igen belopták magukat a szívembe. Ők is visszanyúlnak régi könyvekhez. Imre Viktória Anna Kísértés Rt. című könyvét új borítóval dobják a piacra. Idén is kapunk tőlük egy antológiát Halhatatlanok címmel több magyar szerző tollából. A kiadónál rengeteg könyv jelent meg már könyvfesztre is új borítóval, úgy gondolnám tehát, hogy ez még csak a kezdet...

Régebbi könyveik közül több érdekel jelenleg, mint a könyvhetiek közül (pl.: Az arató halál Dörnyeitől, Csillagfényszövők Szélesitől, Mechanikus Farkas Hollowaytől)

Könyvmolyképző kiadó:

Egyedül a Magisztérium sorozat 3. része motivál hozzá, hogy meglessem a kiadó standját. 

Egyelőre ennyit írnék. Amennyiben még lesz időm a héten, azért írok még arról, én hogyan készülök a könyvhétre... 

Folytatás...

Tom Skythe - Kardtánc delej

A napokban jutottam hozzá ehhez a kötethez, és megemlítették, hogy lehet róla recenziót írni. Azzal adták oda hogy ez egy fantasy regény.

Nem tudom, hányszor álltam neki ennek a bejegyzésnek, hogy legyen eleje, közepe és vége. Nem tudom, hányszor írtam le a sorokat, és döntöttem el, hogy ez a könyv inkább kínzó eszköz, mint szót érdemlő regény...

A méret és a fülszöveg mindent elárult... Annyira tudtam már olvasás előtt, hogy mi lesz a legnagyobb problémám a kötettel...

Szóval, adott nekünk egy pap, aki folyamatosan utcalányokat "gyóntat". Elérkezik hozzá Lar, a csaló, szélhámos varázstudó, aki kiforgatja a pénzéből a papot és elvisz magával egy hullát, akit feltámaszt, hogy a segédje legyen.

Ezek ketten (Vigas - szolga, Lar - varázsló) elindulnak kalandozni. Lar mindenkit átver, valahogy mindig egy bordélyban kötnek ki. Nem ismerős ez valahonnan? Hát persze, hogy Trónok Harca, megspékelve némi Yabbagabb effekttel. Mint ahogy a kardtánc is.

Rengeteg ötlet be van dobva, de egyszerűen semmi nincs kifejtve. Be van dobva egy eszköz, egy legenda, néhány elejtett szó stb. és egyszerűen nem történik vele semmi... Nem sül el a fegyver (a poén), hogy úgy mondjam. A jelenetek nem elképzelhetőek, mert nincs benne egy fia leírás se.

Van több jelenet, ami egyszerűen el van intézve pár sorban. Pl. a semmiből megjelenik egy farkas, ami nem tudni, honnan jött vagy hova tart, de pár sor alatt válik okafogyottá, hogy megjelenik. Ő is egy "el nem sült fegyver".

Próbál humort csempészni az egészbe. Pl. minden utcalánynak bent van a nevébe, hogy Aia vagy Éo, mert mindegyik a nyögéséről van elnevezve. Az a baj a humorával, hogy ahol jó lenne, ott utána megmagyarázza a poént, ahol meg nem jó, ott meg erőltetetten hat. Az a poén meg nem poén, amit el kell magyarázni.

Se füle, se farka az egésznek a kifejtetlenségek és a "beleerőszakolások" miatt. Túl sokat akar, de túl keveset markol. Ráadásul a kb 160 oldal nagy margóval, nagy betűkkel szedve szűkített (nem normál szélességű) lapokra nyomtatva 4.000 magyar pénzbe kerül a borító tanúsága szerint.

Egyszerűen nem tudom hova tenni. Nyilván nem kell komolyan venni ezt a művet, de ez még humorkönyvnek is halovány... Ennél még a Sztárt wársz? sorozatban is több cselekmény és humor van...

Az ilyen típusú könyvek nem lesznek a zsánereim... Egyszerűen sajnálom a fákat, amik meghalnak egy-egy ilyen könyv miatt... 

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Charlie N. Holmberg: A papírmágus (A papírmágus trilógia 1.)

"Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.

A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni."

Nos, a Gabo kiadótól az életben eszembe nem jutott volna rendelni könyvet, ha nem lett volna a véradók fesztiválja. Gondoltam, akkor már szétnézek a kínálatukban, és mit láttam? Ők jelentették meg Tahereh Mafi Ne érints sorozatát újra, méghozzá gyönyörű, egységes borítókkal. No meg A papírmágus is az ő nevükhöz kötődik.

Őszintén megvallom, megrendelni majdnem tovább tartott az oldalukon három könyvet, mint elolvasni közülük az elsőt. Nagyon ideges lettem, hogy lejár a kupon, és nem tudom felhasználni, pedig van itt 3 kötet is, amit szeretnék olvasni tőlük. Már lemondtam az egészet, és írtam az oldalon talált mailcímre egy levelet, hogy nem tudok rendelést leadni.

RoD: Az anime, amiben a főszerep a papíré és a könyveké

Ami a történet zárása lett, hogy eléggé kacifántos módon leadtam a rendelést. Amin meglepődtem, hogy a kiadó emberei válaszoltak az e-mailemre, és igen pozitív hangvételben tették meg a kommunikációt. Írták, hogy mit szeretnék megrendelni, hogyan stb. és küldik. Megírtam az oldal általam talált hibáit, és teljesen korrekten reagálták le a dolgokat. Ezen azért lepődöm meg, mert volt már kiadó, ahol nem ez volt a tendencia (valószínűleg ezért is zárt be az a kiadó).

Szóval a kiadó kapott tőlem egy piros pontot azért, mert gyorsan és korrektül kommunikált. Egyet azért, mert csodaszép borítóval (amit Sánta Kira követett el, úgyhogy nem csodálom, hogy ilyen gyönyörű lett) és igényes kivitelben adták ki ezt a könyvet.

A legnagyobb elismerés azonban azért jár a kiadónak, hogy megtalálta és felkarolta ezt a sorozatot. (Moly.hu -n @Hanna - Kleinheincz Csilla - elárulta, hogy a folytatások is hamarosan jönnek ;) )

RoD: Papírrepülő

Ez a könyv egy igazi pozitív csalódás volt. Egyszerűen nem gondoltam volna, hogy találok még egyszer ilyen egyedi ötletet, ilyen igényes kivitelben. Az író elvérezhetett volna azon, hogy rettenetes köntöst ad egy zseniális ötletnek. Először azt hittem, hogy olyan lesz, mint a Read or Die anime.

Néha olyan volt, mintha valóban hozzányúlt volna az anime néhány ötletéhez. Például amikor papírrepülőt csináltak a lányok...

Főhősünk szintén használ ilyen jellegű eszközt, sőt, állatokat is ugyanúgy életre kelt, mint ahogy például Michelle teszi néhány alkalommal a sorozatban.

RoD: harc papírral

Mivel ismertem ezt az animét a könyv előtt, úgy gondoltam, hogy a főhős lassan rájön, hogy a papír nem is olyan haszontalan, mint ahogy eleinte hiszi... Az anime alapján tudtam, hogy mennyi fantázia lehet egy ilyen történetben. Nyilván ott bukik meg az elméletem, hogy a könyvben minden anyagot tudnak irányítani. Ez egyfajta előnyt ad az írónak, hiszen rengeteg lehetőséget kell bemutatnia az egyes anyagok használatának, elbűvölésének módozatára.

Most a papír kapta a reflektorfényt, de megtudjuk, hogy az összes, ember által alkotott anyaghoz hozzá lehet kötni varázshasználó embert.

Hajtogatóból (papírmágusból) kevés akad, mert mindenki szerint unalmas, haszontalan anyag. Főhősünk hamar rájön, hogy csodálatos dolgokat lehet belőle csinálni, illúziót, szórakozást nyújthat másoknak. És megvédheti, ha veszélybe kerül.

Azért, hogy ez a könyv megszületett, le a kalappal az író előtt. Kapunk egy eminens tanulót, meg egy különc mestert. A tanonc (Ceony) felvet néhány sztereotipiát, amit aztán mestere sorra cáfol meg. Úgyhogy kiderül, mindkét hősünk igazán szenvedélyes, magának való karakter, akik nem lettek papírmasé figurák. Sebezhetőek, kreatívak (a papírmágia megköveteli ezt), küzdő szelleműek.

Az, ahogy Ceony valójában megismeri mesterét (szó szerint a szívébe lát) egy annyira egyedi módozat, amiről először azt hittem, unalmas lesz egy idő után, de mindig volt valami olyan momentum, ami felrázott, ami nem hagyta lankadni a figyelmemet.

Összességében nézve Charlie N. Holmberg egy igazi papírmágus. A könyve olvasása közben megelevenedik az ember körül a történet, így az olvasó is részesévé válik. Egyre azért figyeljünk: ne ennek a könyvnek a lapjaiból akarjunk hajtogatni és életre kelteni. Egyszerűen süllyedjünk bele és élvezzük. Ritkán találok ennyire jó könyvet, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki szeretne némi egyedit.



Megj.: Azt hiszem, a Gabo kiadó akkor sem dolgozhatna gyorsabban a 2. és 3. kötet kiadásán, ha már a megírása előtt kiadták volna... (izgatottan várva a folytatást)

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Vlogger vs. blogger - 2017 feladatai

A Vlogger vs. Blogger (2017) versenyében némileg újítás történt tavalyhoz képest.

Ngievel kidolgoztunk egy 12 hónapos tervet, melynek keretein belül minden hónapban hozzákötünk egy könyvet az adott havi olvasnivalók közül egy adott témához.

Minden hónapban van egy témánk, és ha adott havi könyvhöz kötjük, akkor +200 oldalszám a jutalmunk. Ha máskor olvasott könyvhöz kötjük akkor nem kapunk büntit (+0 oldalszám), ha pedig nem teljesítjük (-200 oldalszám).

Az eseménynek van most már blog formátuma (saját), ahol akár ti is csatlakozhattok oldalszámokkal, írásokkal, illetve olvashatjátok/láthatjátok a mi elkészült feladatainkat is.

Eddig 4 hónapon vagyunk túl, ebből 3 hónapban sikerült megszereznem a győzelmet, de a versenynek korántsincs még vége. Ráadásul mivel egész évre terveztük a versengést, ezért tényleg minden oldalszám számít, hiszen év végén is összesítünk.

Ebben a hónapban még nehéz megjósolni, hogy ki lesz a befutó, hiszen Ngievel fej-fej mellett haladunk előre. Nekem minden hónapban az a cél, hogy legalább 2000 oldalszámot elérjek, de valójában ezt még elég kevésszer sikerült kivitelezni.

No nem baj, azért próbálkozni szabad... ;)

Folytatás...

Ardati Lili - Gyöngyvér és a vérforraló (A rémek sulija 3.)

"Az ősz nemcsak az iskolakezdést hozza magával, hanem teljesen váratlan eseményeket is. Gyöngyvér – miután túljutott az első szakítás fájdalmán – titokban próbálja fenntartani a kapcsolatot Márkkal, és közben mindent megtesz azért, hogy a pesti kirándulás alkalmával megnézhesse testvére zenekara, a Vérlázítók fellépését. És a zenekar csak játszik… Miközben Xavér a Vérlázítókkal foglalkozik, Gyöngyvér pedig kénytelen elviselni a különleges emberekre vonatkozó új törvények hatását, mindketten belekeverednek egy olyan összeesküvésbe, amelynek jeleivel már találkoztak két korábbi kalandjuk során. A rejtélyek megoldódnak, az összefüggések világossá válnak, már csak az a kérdés, hogy Gyöngyvér és barátai ki tudják-e vágni magukat az újabb szorult helyzetből…"

Vége a dalnak. Két éve nem jött ki ebből a sorozatból új kötet, de a lezárás azt sejtetné, hogy lenne még folytatás. Őszintén?

Nem bánom, ha nem lesz, és itt marad félbe a sztori. Ezek az irritáló, gyerekes szereplők... Nem, nem csak azért, mert fiatalok, a felnőttek is tök bénák. Annyira gyerekes dolgok történnek, hogy az már röhej... Mi az, hogy a diákok, meg a gyerekek bármit megtehetnek a felnőttekkel, és nem lehet megbüntetni őket? Mi az, hogy csak azért, mert apuka nagy hatalmú, nincs semmi következménye, hogy a gyerkőc kishíján élve eléget egy felnőttet?

Emellett Gyöngyvér hisztijei már-már az elviselhetetlen státuszba léptek, hogy mindenért kizárólag Emmi a hibás, az ősellenség. Ki a franc mondta Gyöngyvérnek, hogy bokszoljon fallal, és szanaszét törje a csontjait? Mert igen, most a K-berek nagy bajban vannak, ugyanis kapnak egy karperecet, ami elveszi a képességeiket, és N-berként kell élniük. Megváltoztatja a kütyü a személyiségüket, de ehhez idő kell neki.

Fel vagyok dúlva... Egyszerűen nem térek napirendre efölött a borzalmas írás fölött. Hol Gyöngyvér mesél, hol Xavér. Előbbi csak nyávog, utóbbi szintén nyávog. Előbbit az zavarja, hogy nincsenek képességei, utóbbit az, hogy miért nem híres a zenekaruk???

Gyöngyvér és barátai azon morcogna, hogy a karperecek elvették a képességeiket, és ahelyett, hogy megpróbálnának a helyzettel együtt élni, vagy elfogadni, vagy továbblépni, nyavalyognak!!! Értem én, hogy ez nagy veszteség, de kérdem én, aki egész életében két lábú volt, és hirtelen elveszíti az egiyk lábát, akkor az adja fel a küzdelmet? Nem, többségük talpra áll, és újratervezi az életét. Van ilyen ismerősöm, és azóta már képes ezzel együtt élni, és kezelni.

A másik, ami a Gyöngyvér részek gyengesége, igénytelensége és gyermekies világa, hogy az iskolát a gyerekek uralják. Amit Gyöngyvér mond, az úgy lesz. Amit az amerikai lány akar, azt megkapja. Ha Emmi, a gazdag lányka pedig felgyújtja a gondnokot, lelke rajta, kapjon buksi simit. Értem én, hogy Emmi apja megfenyegeti a sulit, de ez nevetséges... A szóhasználat pedig (pl: portás néni) egyszerűen nevetséges és nem lehet komolyan venni.
A felnőttek ostobák, és nem tudják irányítani, kezelni a gyerekeket még akkor sem, amikor már nincsenek is különleges képességeik...

Xavér és a bandája... beneveznek egy tehetségkutatóra, de áh... röhej az egész. Képesek benevezni egy tehetségkutatóra, amiről nem tudnak semmit, meg nem néznek utána, hogy zajlik. Bálint, a dobos néha bedob egy-egy csontot, hogy most ez lesz, most az lesz... de mivel nincs előzménye (pl. egész héten gyakorolnak, Bálint az utolsó nap jelenti be, hogy ja, egyébként lesz egy kötelező szám, amit elő kell adni) bizonyos dolgoknak olyan, mintha mindig adott pillanatban alakulnának a szabályok... A gyerekek utána sem néznek, milyen ez a műsor, ami röhej...

Összességében nézve ez a sorozat legnagyobb mélypontja. Egy bénán összeeszkábált X-factor, amit Zenebona néven adnak el... egy nyávogó fronténekes, akinek semmi nem elég jó. Egy röhejes szakítási jelenet... egy még mindig idióta és idétlen főhősnő, akinek annyiból áll a párkapcsolat, hogy "sétálgattunk Márkkal a parkban" (ergo: részleteket nem tudunk meg, de kilométerhiányuk nem hiszem, hogy van)... no meg annyiból, hogy haragszik Danira, aki nem ártott neki, csak építeni szerette voln a jövőjét... 

Tudjátok mit? Vacak az egész kötet, ahogy van... Nevetséges...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Mikszáth Kálmán - A tót atyafiak, A jó palócok

Anno még iskolában kellett volna találkoznom ezzel a novelláskötettel. Maradjunk annyiban, hogy akkor még nem éreztem rá kéztetést, hogy ilyesmit olvassak...

Fülszöveg:

"Különleges helyet foglalnak el a mikszáthi életműben ezek a novellák. A nagyot, a szépet, a felemelőt a népi világban kereste és találta meg a „tót atyafiakat” és a „jó palócokat” ábrázoló író. Gyermekkorának kedves felvidéki tájait és embereit kelti életre ezekben az elbeszélésekben. A népdalokkal és népballadákkal rokon írásokból a nép jellegzetes típusai, jellemei bontakoznak ki. Ilyen Lapaj, a híres dudás, aki legféltettebb kincsétől is hajlandó megválni, hogy egy talált csecsemőt felnevelhessen, ilyen Bede Erzsi, aki elhalt testvére helyett vállalja a börtönbüntetést. Romantikus szerelmi történetek, életre szóló nagy elhatározások, a népi furfang gyönyörködtető elmésségei teszik ezeket az elbeszéléseket feledhetetlenné."

A kötet olvasása közben teljesen olyan érzetem volt, mintha Kálmán Mari egyik könyvét olvasnám. Örülök, hogy anno nem olvastam ezeket a novellákat, mert körülbelül annyit értettem volna belőle, mint amennyit a gyerekek a népdalokból... Az igazi értelmezése ott van a sorok között, miközben burkoltan leírja a vidéki, falusias élet szépségeit és bonyodalmait.

A novellák során jönnek a pletykák, azok a helyzetek, hogy mindenki mindenkiről mindent tud. A vidéki élet fontossága, hogy az ember "megőrizze az arcát", hogy úgy mondjam, tehát a tisztesség, a becsület fontos erény.

Nem szeretnék egy novellát sem kiemelni a kötetből, hiszen annak ellenére, hogy novelláskötet, a szereplők vissza-visszaköszönnek, úgyhogy inkább tűnik egy népi "sorozatnak".

Bájos, ahogy a maga furcsa nyelvezetével leírja a vidéki élet csínnyát-bínját. Akinek tetszik ez a néha kissé nyers stílus és a vidéki élet, annak mindenképpen jó olvasnivaló lesz.

Összességében nézve azt hiszem hiba, hogy ezt az iskolákban kötelező olvasmánnyá teszik. Egyszerűen egy fiatalnak néhol érthetetlen legtöbbször pedig unalmas pontosan azért, mert nem fogja fel a sorok mögötti tartalmat. Mikszáthot nem nevezném egyszerűnek irodalom terén, viszont annál zseniálisabb. Iskolásként vitatkoztam volna ezzel, de így komolyabb fejjel már értem, hogy miért szeretik, akik szeretik....

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Jelenlegi helyzet - 400.000 fölött

Elértem a mai napon azt, amit néhány éve még nem gondoltam volna, hogy valaha el fogok érni. 

400.000 kattintás az oldalra.

Ehhez hozzá tartozik, hogy az idei évben 3-1 arányban nyertem eddig a Vlogger vs. Blogger versenyt...

Hozzá tartozik, hogy jelenleg a Goodreads szerint az idei évre kitűzött 70 olvasandó könyv teljesítéséhez jó úton haladok, és 2 kötettel vagyok a teljesítéshez szükséges átlag olvasás fölött...

Hozzá tartozik, hogy idén 25 könyvről írtam és 26-ot olvastam el...

Pontosan 480 könyvről találhattok leírásokat, bejegyzéseket.

Hozzá tartozik, hogy több százan olvastok napi szinten, és követitek a könyves és más posztokat.

Amiből az következik, hogy nektek köszönhetően érte el a blog a 400.000 kattintást.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, maradjatok velem a továbbiakban is és érjük el együtt az 500.000 kattintást a blogra.

Folytatás...

Ardati Lili - Gyöngyvér és a Vérlázítók (A rémek sulija 2.)

Már nem is emlékszem rá, hogy mikor találkoztam ezzel a sorozattal. Azt tudom, hogy nekem nagyon gyerekesnek festette le a 14 éves tiniket.

Most, jó sok idővel később úgy gondoltam, akkor folytassuk. Íme a 2. kötet...

Fülszöveg:

Beköszöntött a nyár, így Gyöngyvér pár hónapra búcsút inthet Lidércvárnak, és azzal a reménnyel mehet haza, hogy minden napját Danival tudja tölteni, teljes nyugalomban. Arra egy percig sem számított, hogy a szülei egész nyárra külföldre akarják vinni, a bátyja, Xavér zenekart alapított, és még a szép szemű farkasfiúnak is van egy kellemetlen híre. Ráadásul az új, híres zenekar rajongói nagyon furcsán viselkednek…

Mit is mondhatnék erről a könyvről? Megtalálhatóak benne a szokásos rajzok, melyet az utolsó fejezet után összefésülnek egy közös csoportképpé. Ez jól is néz ki, meg minden, de sajnos a történeten nem segít. 

Gyöngyvér idegesítőbb, mint eddig. Közli Danival, hogy mivel Daninak a tábor fontosabb, mint ő, meg a jövője építése, ezért szakít vele. Dzsini (az egyetlen épeszű, gondolkodó szereplő) rávilágít, hogy a jövőépítés fontos, Dani nem szórakozásból teszi. Gyöngyvér szerint neki kellene akkor is az elsőnek lenni. Barátnő megkérdi, szereti e a srácot. Gyöngyvér egyszer szereti, egyszer nem. Majd Gyöngyvér találkozik egy haverjával, Márkkal, akivel azonnal megvan a szikra... Gyöngyvér tehát nemcsak önző, nem csak értelmetlen dühkitörései vannak, és a Lidércvár suli helyett egy pszichiátriára utalnám be dühkezelésre, hanem egyszerű lotyó... Neki mindig az a srác kell, aki elérhető, aki kéznél van.

Ráadásul felületes is. Dzsini követi Gyöngyvért a Danis randijára, mert Gyöngyvér mit tud elmondani Daniról, ha valaki megkérdezni, hogy mit szeretett meg benne? "Olyan szép kék szemei vannak." És? Haja színe és hossza? Arcforma? Magasság? Bármi belső tulajdonság? Dzsini többször rákérdez, de a csaj mindig csak a kék szemeket tudja kiemelni... SEMMI MÁST!!!

Nos, a könyv első harmadában tehát Gyöngyvér gyötrődik, hogy Dani miért a jövőépítésére koncentrál, miért nem a közösen eltervezett nyárra, és első sorban ŐRÁ!

Majd áttérünk arra a pontra, hogy érdekesebb lesz neki egy titok, amit Dzsini rejteget, majd kiderül, hogy a bátyja, Xavér is benne van a titokban.

Szóval ezután több fejezeten keresztül hallgathatjuk Xavér sirámait a csajozási szerencsétlenkedéséről, a csajai hibáiról és nyafogásaikról. A könyv második harmadában tehát nem történik más, csak ezúttal egy csaj helyett egy srác sírásáról olvashatunk.

És mi van a végén? A hú, de nagynak szánt akció, meg lezárás... Gyöngyvérről mindenki tudja, hogy hú, de nagy nyomozó (az első kötet eseményei után), ezért úgy gondolják, hogy most is hasznos tagja lesz a csapatnak... Ki kell nyomozni, hogy miért és hogyan teszik zombivá egy népszerű együttes tagjai a zenéjükkel a lány/nő hallgatóságot. Ez az utolsó 30 oldalban van lerendezve... Pikk-pakk kiderítik, hogy valami nem stimmel, aztán megoldják két szóból, és snitt...

De tudjátok, melyik ponton tartottam ott, hogy kidobom a kocsiból a könyvet és háromszor áthajtok rajta? Amikor HÜLYÉNEK NÉZI AZ OLVASÓT! Fogalmatlan idiótának nézve szól ki a könyvből, hogy hát vágjátok, hogy ezért küldtek a lidércvári suliba, ezért ezt nem részletezem... Átjött hozzánk a Hajni, aki Márk... tudjátok, az alakváltó... ANNYIRA LENÉZI AZ OLVASÓIT EZ A KÖNYV, AMENNYIRE NEM SZÉGYELLI! 

Az nem érdekli ezt a hülye felszínes libát, hogy a "biztonsági őr" kifejezést csak úgy ismeri, hogy "bizti őr". Bizti szupcsi körcsi lakkcsit fog felkenni mellé... méghozzá a hajára! Az olvasó degradálása az a dolog, amit egy könyv sem tehet meg! Egyetlen szereplő sem szólhat ki így egy könyvből, hogy: hát vágjátok... nem? akkor debilek vagytok, akinek el kell mondani, hogy Hajni egy alakváltott fiú...

Holott már előtte nem Hajninak, hanem Márknak nevezi a szereplőt, úgyhogy baromi nehéz volt összerakni... Nem egy oldallal korábban kellett volna elszólnia magát. Ha meg magyarázkodni akar, kevésbé sértő módon is megtehette volna, pl. úgy, hogy "Elnézést, hogy ennyire érthetetlen a történet, de tulajdonképpen Hajni nem más, mint Márk, az alakváltó osztálytársam." Mennyivel intelligensebben hat, mint az a lenéző modorú bekezdés, ahol 5-6 sorban van taglalva, hogy "bebe, nektek biztos nem esett le a tantusz..." pedig leesett.

Összességében nézve ezt a könyvet (ha addig még meglesz) a gyerekemnek (ha lesz) csak akkor adom oda, ha büntetni akarom valamivel. Ez egy borzalmas iromány, amivel embert lehet kínozni. Csak olvassatok fel neki 1-2 bekezdést, és még azt is bevallja, hogy a fű kék az ég meg zöld...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

Jane Stubbs - Thornfield Hall lángokban

Nagyon szeretem a Jane Eyre című Charlotte Bronte regényt. Mostanában pedig külön divatja van annak, hogy régi klasszikusokat alakítsanak viccessé (lásd: Büszkeség és Balítélet meg a zombik stb.), vagy éppen felvázoljon alternatív történést (lásd: Jasper Fforde: Jane Eyre eset).

Ez a kötet azt az alcímet viseli, hogy "Ami a Jane Eyre-ből kimaradt".

Röviden: Mrs. Fairfax meséje arról, hogy is zajlott az élet Thornfield Hallban Jane Eyre felbukkanása előtt, alatt és távozása után. 

Őszintén szólva a végére rájöttem, hogy egy közepes minőségű könyvről beszélünk. Ami a legelejétől fogva nem tetszett, hogy nem éreztem a hitelességet. Adjunk egy 1800-as évekbeli ember szájába modern szavakat, és máris megértjük, hogy nem passzol össze a kettő.

Ezen felül az egész olyan volt, mintegy belemagyarázás. Míg például Jasper Fforde-nál logikusan voltak a dolgok alátámasztva, itt minden úgy hatott, mintha például Berthát, az őrült feleséget fel akarnák menteni az őrült dolgai alól. Mintha őt akarná mindenáron a jó karakternek feltüntetni. Emellett viszont elsikkad a lényeg, hogy Mrs. Fairfax milyennek látta valójában Jane Eyret. Róla alig esik szó. Mrs. Fairfax itt inkább tűnik egy rosszindulatú, pletykás vénasszonynak, aki él-hal az intrikákért, a titkokért, mint annak a bájos, idős házvezetőnőnek, akit az eredeti Jane Eyre -ben megismertünk. Számító, a gazdájához cseppet sem hűséges nőnek ismerjük meg, akitől néha kavarogtam. Egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni a dolgokat. Miért kell egy klasszikus szereplőről ennyire más képet festeni?

Bertha nagyon sok bizonytalan mozdulatot tesz. Sokáig mindenki figyeli csak, hogy valóban meggyógyult, avagy sem. Mindenki aggódik a törékeny egyensúly miatt... Bármi kizökkentheti a "javult" állapotából Berthát. Akkor miért is beszélünk arról, hogy ő egy jóságos lélek, aki valójában nem is volt az az őrült feleség, mint akinek beállították? Persze, egyre hosszabb pórázra engedik, valakinek mégis mindig vele kell lennie, hátha valami rohamot kap, vagy ilyesmi.

Grace Poole az eredeti történetben sokszor felöntött a garatra, mert nem bírta a stresszt másként elviselni. Itt ennek nyomát sem látjuk.

Az egész kötetben igazándiból a "belemagyarázás" szag terjeng. Teljesen logikátlan magyarázatok vannak az egyes eseményekre. Grace Poole hisztérikus kacagása az eredeti történetbe illett, itt a magyarázat, hogy miért volt... harmat gyenge.

Összességében nézve szerintem néhány klasszikust meg kellene hagyni a maga klasszikus módján, és hagyni a csudába. Lehet, hogy megismertük közelebbről a Rochester ház személyzetének tagjait. Lehet, hogy volt néhány humoros húzás. De ahogy végignézünk a fő csapáson látszik, hogy kacifántosabban akarta megtenni az utat a történet, mint ahogy kellett volna, ahogy célszerűbb lett volna. Úgyhogy egyelőre egyszer olvasós lett a kötet...

GR-ezők szerint:

Folytatás...