A lestrapált tanító
Folti, a hős
Ezüst Álom
Köztesvilág
Amerikai istenek

2020. február 25.

Kim Harrington - Clarity, a tisztánlátó (Clarity 1.)

Nem tudom, mi győzött meg arról, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell. Kapunk egy csodaszép borítót, és egy sallangos fülszöveget, szóval egyik sem túl meggyőző érv az olvasásra...

Clarity és családja különleges. Clarity tisztánlátó (tárgyakat érintve látja a múltat), Perry, a bátyja szellemeket lát, az anyjuk pedig gondolatolvasó. Szeánszokat tartanak a túristaparadicsomban. Elkezd azonban rosszul menni az üzlet, mikor beköltözik egy jövőbelátó a városba. Ugyanakkor megölnek egy túristalányt. 
Az első számú gyanusított nem más, mint Perry, akivel utoljára látták a lányt. Clarityt bevonják a rendőrségi nyomozásba, ahol használhatja a képességeit végre arra, amire igazán érdemes: segíteni felgöngyölíteni az ügyet. Ráadásul egy új nyomozó fiával teheti, aki szexi meg helyes és nem tudni róla semmit.

Kiborultam... Egyszerűen nem térek napirendre. Nem is tudom, hogy a könyvnek a rövidsége mellett milyen más indok szerepel amellett, hogy ezt a könyvet olvasni kell.

Pontokban: (spoilert tartalmaz, mert erről máshogy nem lehet írni)

1, Van egy sorozatgyilkosság, mert hullanak a népek, mint a legyek. Nosza, a rendőrség rábízza egy látnok kislányra meg egy gyilkos rendőr fiára a nyomozást... Gyerünk gyerekek, a játszótér nyitva áll. Aktuális játékunk: nyomozósdi.
Mondanom se kell, semmit nem tudnak meg, és a végén úgy göngyölítik fel az ügyet, hogy az államat az alattunk lakótól szereztem vissza. Mert a csajnak volt egy megérzése, hogy valaki nagyon felbőszült valamin, és gyilkos gondolatai voltak... Néha én is érzek irgalmatlan dühöt emberek iránt, mégse rendeztem még mészárlást... De azért, mert a csaj érezte más féktelen dühét, hogy szinte ölni is képes lenne, ez elegendő, hogy valakit berángassanak a rendőrségre... MIAFRANC?

2, A főhőst én magam szerettem volna kinyírni a kötet végére, pechemre a rosszfiúnak sem jött össze ez. Kapunk egy idegesítő, nyávogó picsát, aki összejött egy sráccal. Az megcsalta. Clarity még szereti ettől függetlenül. Persze már nem járnak. A csaj epekedik még a srác iránt. Aztán jön az új nyomozó a fiával (Gabriellel) együtt, és hoppá... már Gabriel is tetszik. Természetesen mindkét fiú fut a lány után. Aztán felbukkan még egy fiú, és képzeljétek: neki is tetszik a főhősnő. Akit egyébként állítólag mindenki dilisnek tart, mert látnok, meg minden... De mindenki fut utána, minden fiú igen segítőkésszé válik, ha kér tőlük valamit - ÉSMÉGÍGYSEMTUDJAKIDERÍTENIKIAGYILKOS!!! Egyszerűen rossz nyomokat követ. Például kinek jutna eszébe olyan hülyeség, hogy lát egy felvételt az egyik gyilkosság estéjéről, majd kit kérdez meg, mit látott aznap este? Persze, hogy azt, aki a sárga földig leitta magát, és úgy kellett másnak hazarángatni, mert a saját lábán nem bírt megállni. Kedves Clarity, sürgősen próbáld ki, milyen eléggé sok alkohol felhörpintése után emlékezni... Kíváncsi lennék, neked sikerül e... Szóval, miután kikérdezett egy, a gyilkosság éjszakáján seggrészegen fetrengő gyereket és érthetetlen módon nem jutott vele semmire... ezután mi a következő lépcső? Hívassuk meg magunkat hozzá, hátha talál a házukban olyan tárgyat, amiről beugrik neki egy vízió arról az estéről... Nem logikusabb megkérdezni pl. a pincérlányokat, vagy valaki mást, akit felismert a felvételen... Ááá... Amúgy meg, kinek jutna eszébe befeküdni a halott ember pózába, ahogy megtalálták... Ezt mégis melyik nyomozósuliban tanítják, hogy olyan pózba kell vágnod magad, ahogy megtalálták a hullát?
Miután főhősnőnk mindenki száját megnézte kívülről és belülről... miután fel is építette a háremét, hogy járni egyik fiúval sem akar, de kamatyolni mindegyikkel... jöhet is a következő hülyesége...
Van egy jósnő, aki elárul neki dolgokat a jövőjéről (amik aztán beigazolódnak), a csaj mégis megkérdőjelezi a jövőbe látási képességeit. Ez még okés, lehet a véletlen műve. De a végén számonkéri a jósnőt, miért nem figyelmeztette a veszélyre, holott figyelmeztette nem is egyszer!!! Aztán meg mint egy idióta csitri persze elnevetgél rajta, hogy jaj, hát igen, próbálta megmenteni az életemet a jósnő, hehe, de vicces... akarom mondani: szánalmas.
Oh, és a kedvemcem, hogy a csaj meggyanúsít valakit, aztán számon kéri az illetőt, aztán amikor a másik kijelenti, hogy "de nem én voltam", akkor jön a "jaj bocs, hogy meggyanusítottalak, csak hát kétségbe vagyok esve" - és ezt eljátsza vagy 2-3 alkalommal... Meggyanusít valakit, aztán a következő pillanatban le is beszéli magát róla... ja bocs mégsem ő volt... - Akkor minek is gyanusítgatunk másokat???
Egyébként meg, a pasija is úgy bukott le, hogy megcsalta, hogy a csajnak víziója volt. Kérdem én: másoknál nem ugrott be véletlenül se semmi? Persze ezt magyarázgatják út közben, hogy a csaj képessége nem mindig működik, de bakker... Nem hiszem el, hogy hozzáér Gabriel ruhájához és arról pont nem ugrik be neki semmi... Egyszer se!

3, A mellékszereplők se jobbak... Anyuci simán ki tudta volna deríteni a dolgokat, hiszen gondolatolvasó. Ha bement volna a gyanúsítottak kihallgatására, és nem csak komédiásként viszik be egyszer a rendőrségre... Te jó ég... Gyanusított felismerésére vitték be a nőt a rendőrök, de nem értem, így mit vártak tőle. Persze, hogy a gyilkos gondolatai nem akörül forognak... Viszont egy kihallgatásnál biztos hasznosabb lett volna a gondolatolvasás, mert akkor a gyanusított nem tudott volna hazudni... Szóval a rendőrök analfabéták, a képességeket rosszabbul nem is használhatták volna az ügy megoldására, és a fiúk is olyan papucsok és jellemtelen idióták...

Semmi karakterfejlődés, amit fordulatnak szántak az állatira nem jött be, mert egy sablonos sallang az egész könyv. A főhős csak dobálózik vele, hogy ez tette, az tette... Az agyát nem használja (vagy nincs is neki). És ebből valaki sorozatot csinált...

Összességében nézve a nyomozós szál egy vicc, a felnőttek röhejes idióták (te jó ég, ki bízna gyilkossági nyomozást két gyerekre??? mit csinálnak ez alatt a rendőrök? fánkot zabálnak?), a főhősnőnk egy marysue karakter (jóságos, őt bezzeg mindenki csak bántja, de ő perfect egyébként meg futnak utána a fiúk...). A gyerekes kijelentéseit, az agyatlan húzásait már nem is raknám ide, pedig volt neki bőven... Limonádét akartam olvasni, csak ebben egy kicsit megtöttyedt a citrom...


GR-ezők szerint:

2020. február 24.

Témázunk, avagy írók, akik nem népszerű nyelven alkotnak...

Érdekes kérdéskör az, hogy befolyásol e minket, olvasókat az, hogy milyen nemzetiségű az író személye? 
Legtöbbször amerikai vagy angol szerző könyvét teszem fel a blogra. Ennek több oka is van. Egyrészt, mert ők azok, akik befutottak, akikből több van a piacon, akik mások szerint népszerűek. Igazándiból talán azért, mert angolul azért többnyire mindenki tud, és persze, mi magyarok is inkább ezt vesszük át, hiszen könnyebb angol nyelvről fordítót találni, mint mondjuk oroszról...

Ugyanakkor szeretem a más kultúrákat. Rengeteget tanítottak anno a más kultúrákról, kultúrális különbségekről, aminek hatására aztán más ország szerzői közül is válogattam. 

Szergej Lukjanyenko: orosz, és zseniális. Sokan az Őrség-tetralógiáról ismerik, melynek első két kötetéből még film is készült. Nála például zseniálisan kijön, mennyivel másabb az orosz kultúra, a becézések, az emberek viselkedése. Hogy ott legtöbbször a metrózásról hallunk, de pl. Magyarországon ez nem ennyire elterjedt. Mint ahogy az, hogy állandóan hűvösebb az időjárás, úgyhogy főhősünk mindig kabátban flangál...

Érdekes kalandozni a keleti kultúrában. A japán kultúra a maga nyers modorával... A japánok állandóan azokat a témákat húzzák elő és teljes kegyetlenséggel, ami nyugati embernek megbotránkoztató. Vegyük például a Battle Royale -t. Problémák megoldására emberek gyilkolásszák egymást. De a japánok nem riadnak vissza attól sem, hogy őrült dolgokat csináljanak, vagy a szexualitásról teljes természetességgel beszéljenek/írjanak. Gondoljunk csak a hentaira, vagy csak az egyszerű mangákra, amikben a hölgyek keble kicsit jobban ki van rakva a kirakatba. A japánok teljes mértékben kegyetlenek, nyersek és pont ezért őszinték. Többnyire mindig azzal találkoztam a műveikben, hogy nem rózsaszín nyuszis köntösbe csomagolják a dolgokat, meg nem minden lesz a végén happy end... Simán beszélnek tabukról vagy olyan dolgokról, amik fájdalmasak (pl. halál).
Ugyanakkor imádom, hogy a kínaiaknak és a japánoknak is mennyi féle fajta legendájuk van, és még gyártanak hozzá. Annyira gyönyörű mítoszokat találnak ki. Lásd: Mielőtt a kávé kihűl
Mondhatni, két véglet van: a nyers ridegség, vagy a végtelen szeretet, aminek a vége sírás.

Egy kicsit kalandozzunk vissza Európába. Van egy norvég írónő, Margit Sandemo, akinek a könyveit még hazánkba is eljuttatta. Mivel nem olvastam más norvég írótól, ezért nem akarnék elhamarkodott következtetést levonni, de ő például meglehetősen monoton hangulatú. Sokan szeretik az írásait. Nekem a Varázsjelek sorozathoz volt szerencsém, ahol voltak legendák, mítoszok, homályosan ábrázolt (visszafogott) szexualitás, egymással finomkodó emberek (mint egy kosztűmös kötetben). Sajnos a norvég kultúrában nem vagyok ennyire otthon, annyit tudok róluk, hogy minden sárkány onnan származik, meg sötét van és hideg. Ez a Varázsjelek sorozatból is kiderül.

Nektek milyen tapasztalatotok van más nemzetiségű szerzők műveivel, akik nem az angolszász nyelvcsaládból származnak? 

Akik még témáznak:

2020. január 31.

2020 január - kihívások

Elkezdődött hát a 2020-as év.
Januárban összesen:
- Befejezett könyv: 3
- Teljesített kihívás:  0
- Januári oldalszám: 874
- 2020 összes oldala: 874

Ez kevesebb, mint 2017-ben, de több, mint 2018 és 2019 azonos időszakában.

 Januárban egyetlen kihívást sem sikerült teljesítenem, mert olyan kategóriáknak álltam neki, amikhez egynél több kötet kell. Talán majd a következő hónapban sikerül végre valamit kipipálnom.

Ti hogy álltok a kihívásaitokkal?