Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2017. április 26.

Maggie Stiefvater - A hajsza (Szellemállatok 2.)

0 megjegyzés

Ez egy eléggé érdekes sorozat tekintve, hogy minden kötetét más-más író írta. Az ember azt hihetné, hogy a részek nyomokban kötődnekegymáshoz...

És ezen a ponton mindenki tévedne.

Maggie Stiefvater valószínűleg leült, áttanulmányozta az első kötetet, majd fogta a maga fantáziáját, és némileg átdolgozva a szereplőket megalkotta a saját történetét ehhez a világhoz, hogy ő is letegye a kézjegyzét.

Mivel sajátságos vonzódása van a farkasokhoz, azt hittem, hogy talán rá fog menni a Briggan szálra. Ami meglepett, hogy nem tette, és nagyjából mindenki kapott a reflektorfényből, és egy minimálissal volt csak kiemelkedőbb Brigann és társa, Connor, mint a többiek.

A történet szerint ugyanis ott, ahonnan Connor (és ezáltal Briggan) származik, egy mondákból és regékből ismert fekete párduc kel életre, mint szellemállat. A Hódítók uralmuk alá hajtják a vidéket, és ez a nagymacska lesz a hely címerállata Brigann helyett.

Közben a kis csapat elindul, hogy megkeresse a Vas Vadkan talizmánt, és az azt örző szellemállatot. A Hódítók keresztezik útjukat, összecsapnak, majd a kis csapat a kaland végén egy olyan vár uránál köt ki, aki szeszélyesebb már nem is lehetne. És hogy mi okozta ezt? Egy szellemállat elvesztése...

Hihetetlen, de ez egy olyan sorozat, ahol a második kötet jócskán jobban sikerült, mint az első. Megvan benne az egyensúly, vagyis minden karakterről megtudjunk még valami kis morzsát. Érezzük, hogy a farkas, mint vezér még jobban kiemelkedik, mint az első kötetben, mégis megvan minden gyerekfőhősnek a maga nagy pillanata.
Stiefvater ügyesen csavarja a szálakat, behoz egy új mendemondát, amive még közelebb hozza hozzánk a történetet. Azza pedig, hogy megeleveníti, mintha egy színdarabként eljátszanák a szereplők a regét, és ők pedig annak a részeseivé válnának.

A stílusa hasonlított a Mull-féle kötetére, a karakterek kellően kidolgozottra sikerültek. Ezt már jobban lehetett élvezni, mint a bevezető kötetet.

Egyetlen momentum nem volt teljesen világos a záró részben, hogy arra miért volt szükség, és ami indokolatlanná tett elég sok mindent: Finn és szellemállatának története.

Összességében nézve ez egy remek kötete a sorozatnak. Azért nem merek több pontot adni, mert a további kötetektől is legalább ilyen színvonalat várok, ennyi kalandos jelenetet. A király várában zajlott események pedig valamiért nagyot dobtak nálam az egész sztorin...


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2017. április 22.

Brandon Mull - Vadnak született (Szellemállatok 1.)

0 megjegyzés

Egy újabb ifjúsági kötet akadt a kezembe, ami egy sorozat nyitánya. Ennek a sorozatnak az érdekessége, hogy körülbelül minden kötetet más író írt. A következő résznél ezért fogunk találkozni Maggie Stiefvater nevével. 

Egyelőre viszont maradjunk ennél a kötetnél, ami nyitánynak tökéletes, hiszen bemutatja az alapokat, önálló kötetként viszont harmatos, gyenge.

Adott egy nagyon jó alapötlet. Vannak emberek, akik kiválasztottak, és akik képesek megidézni szellemállatokat. Miután megidézik az állatokat, össze vannak kötve velük. Ezek az állatok erősítik az embert, megkapják az állatok képességeit. Ha éppen nem kísérik ezeket az embereket, akkor tetoválásként azon testrészükön tudják őket hordani, ahol szeretnék (egyszer választhatják ki ezt a helyet, aztán az állat mindig oda tér vissza).

Mindenkinek 11 éves korában jön a kötés, míg be nem tölti a 12-őt. Addig meg kell inniuk a Nektárt. Ha nem teszik, akkor természetes úton próbál meg kialakulni a kötés (ha idéznének meg természetesen állatot), és ebben egyszerűen bele lehet halni. A különböző népek szertartásokat szerveznek a Nektár-ivászat köré. Így választják ki a négyből három főhősünket. A negyediknek csak szerencséje van.

Mind a négy gyerek egy-egy Elesettet idéz meg. Meilin gazdag családból származik, szigorú neveltetést kapott lány. Az ő idézett állata Dzsí, a panda, akiről a lány nem tudja, mennyire hasznos lehet harcban, és mindenki szerint csak egy lomha, engedelmes lény.
Rollan egy csavargó gyerek, aki sokszor lopni kényszerül. Miután börtönbe kerül, egy őr megsajnálja, és elintézi neki, hogy kapjon a Nektárból. Így idézi meg Essixet, a sólymot, aki igen mélyre képes nézni. A páros nemigazán jön ki egymással, ők az egyetlenek, akik között körülbelül nincs is más, csak alkalmi kapcsolat.
Conor egy pásztorfiú, aki farkasoktól védte a nyájat... mindaddig, míg meg nem idézte a farkast, Briggant. A fiú fokozatosan alakítja ki kötelékét az állattal. Conor a legnyugodtabb, úgy terelgeti társait is, mint egy nyájat.
Abeke egy kicsit kakukktojás. Ő az egyetlen, aki nem kerül a zöld köpenyesekhez (ahova a másik három gyerek). Ő idézi meg a leopárdot, Urazát, aki törzsének szimbólumállata. A lány remek vadász, már a kezdetektől igen jól kijön a nagymacskával.

Hogy kik is a zöld köpenyesek? Ők azok, akik esküt tesznek, hogy védik a rendet, a törzseket. Ők az abszolút jó fiúk... De vajon tényleg így van? Abekét nem keresik túl sokáig, miután megtudják, hogy megidézte Urazát, és az ellenfél csapata vitte el. Az ellenfél, akikről eleinte nem tudni, hogy mit akarnak, annyit tudni, hogy a zöldek ellen vannak, meg akarják dönteni a hatalmukat. De hogy miért? Az a végén válik világossá Abeke számára.

Belekerülünk egy ellenségháromszögbe. A zöldek el akarják intézni, hogy a Pusztító ne térhessen vissza. A szürke köpenyesek (nevezzük őket így) meg akarják dönteni a zöldek uralmát, megpróbálják bebizonyítani, hogy a jó fiúk nem biztos, hogy valóban jók. A Pusztító pedig nyilván mindenki ellen van.

Ami igazán tetszett a kötetben, hogy alaposan felépíti a világot. Mindenkinél vannak mesék, legendák, történetek az Elesettekről, mégsem mindennel vannak tisztában. Amit mesének hittek, az Elesettek megidézésével valósággá válik. Látjuk, hogyan képzik a három gyereket, akiket a zöldek gyűjtöttek be, és hogyan képzik Abekét, aki teljesen össze van zavarodva, mert olyan dolgokat lát és hall, amik ilyen hatással vannak rá.

Őszintén szólva Abeke a legérdekesebb karakter a történetben, Urazával együtt. Conor lenne az ügyeletes komoly vezér - de inkább szerencsétlenkedő, sokszor bizonytalan kölyök. Rollan az ügyeletes viccgyáros, de még egy aprócska mosolyt sem tudott kicsalni. Meilin pedig a titokzatoskodó, ámde nagyon is jól képzett, képességeit bújtató lány szeretne lenni, aki akkor húzza elő a tehetségét, amikor szükség van rá. Ő meg egy unalmas karakter, aki aggódik a hazájáért, az apjáért, mindenkiért. Az állata hiába engedelmeskedik neki, mégsem érzi vele a kapcsolatot, mert nanyira merev, mint egy karót nyelt kígyó.
Ezekkel ellentétben Abeke valós karakter. Nem látjuk sokszor, de szimpatikus, ahogy viselkedik. Próbálja összerakni a képet az infókból, amiket kap. Mérlegel, mielőtt döntene. Figyel az állatára, Urazára, akivel remek csapat. Ő is aggódik a törzséért, elvégre náluk a Szellemállatot idézőket esőtándolóknak nevezik, és ha nincs szellemállatos, akkor a falu éhezik, hisz nincs eső, nincs termés. Rá is számítanak, tudja ezt, mégis a nagyobb jó érdekében nem visszakozik. Megfordul a fejében, hogy nem azok a jófiúk, akik neki azt mesélik, hogy azok. Fenntartással kezeli az állításokat. Abeke az, aki szintén nyavalyoghatna, de mégsem teszi, és ez a "nem erőltetett" figura természetes, és hiteles.

Maga a kötet egyébként izgalmas lenne, logikusan felépítik a kapcsolatokat, a történeteket. Minden oldalt látunk (egyelőre a Pusztítók oldalát érthető okokból nem). Nem tudjuk eldönteni, hogy ki mond igazat, ki hazudik, vagy ha mindenki igazat mond, kinek adnánk igazat. Akinek igazat is adnánk, ha senki nem hazudik, ott az eszközökkel akadnak gondok, szóval igazi jó fiúk csapatra nem tudnék rámutatni. Ez a "sötétben tartás" igen jól sikerül Mull-nak, úgyhogy érdemel egy piros pontot.

Amiért mégis csak közepes nálam a színvonal, hogy az én korosztályomnak ez már annyira nem élvezhető. Nagyon kiszámítható, néha vannak benne olyan logikai buktatók, mint például ha egy lovagláson kijelentik, hogy Rollan van a sor végén, akkor két sorral lejjebb ne legyen már ott, hogy Meilin lovagol előtte, és Conor mögötte...
Egyszerűen a poénosnak szánt részek nem azok. Nagyon sok a beleerőltetés, amivel igazán nem tudok mit kezdeni. Minden típuskaraktert bele kell tuszkolni kötelező elemként. Így kapunk a "rosszak" részéről bölcsnek tűnő vezetőt, aki nem mond sokat, de akkor elvileg értelmeset és fontosat. Így fordulhat elő, hogy a "jók" oldalán a kiképző egy "lazán megcsinálom az akadálypályát, amit a kispályások nem tudtak". Tudom, tudom, a gyerekek kérték, de ha tényleg jó kiképző lenne, nem engedne a "nyomásnak".

Összességében nézve egy igen jó elképzelést sikerült abszolút ifjúságnak élvezhetően megírni. A 10-15 év közti korolytály számára szerintem érthető és élvezhető, tele izgalommal, kalanddal, rejtélyekkel. Úgyhogy ha valaki izgalmas, legendákkal átszőtt ifjúsági fantasyt szeretne, akkor ez pontosan neki való...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. április 11.

Moony Witcher - Morga, a szél mágusa (Morga, a szél mágusa 1.)

0 megjegyzés

Moony Witcher neve újként kerül fel a blogra. Ő eredetileg Roberte Rizzo, aki olasz származású. Szóval már rögtön egy "hű"-vel nyitottam a könyv elolvasását. Olasz szerzőktől eddig egyszer sikerült csak olvasnom, az sem komolyabb kötet volt (Marcello D'Orta).

Kezdjük az elején. A borító megvett. A KMK nem bízta a véletlenre a borítót, az eredetit vették át - és igen jól tették. Ennél keresve sem találunk jobb borítót a kötetre. A könyvben egyébként van néhol egy-egy kósza rajz, ami ugyanilyen rajzstílussal készült, mint ez is. Az illusztrátor, Linda Cavallini igazán kitett magáért. Néhol segít elképzelni, hogy nézhetett ki egy-egy jelenet, máskor csak próbál megérinteni minket. Tetszettek a képei.

Maga a történet egy új világba, Emiósra kalauzol el minket, ahol Morga, az ifjú szélmágus próbál életben maradni. Mivel szerelemből született, ezért emberi DNS-t hordoz, ami veszélyt jelent egész világára. Tökéletlennek hívják az ilyen fajt, amit a fharok igyekszenek elpusztítani. Ugyanis csak tökéletesen hasznosak lakhatják ezt a világot. De hogy kerültek ide?

Morga felfedezeti a Föld nevű bolygót, melyről mindnyájan származnak, és noha mindenkit mesterségesen, érzelmektől zárva alkotnak meg, neki mégis sikerült természetes úton megfoganni, és a világra jönni. Ami még elválasztja a többi gyerektől, hogy ismeri a szüleit, akik rejtegetik és óvják. Az egyikőjük ugyanis egy a 100 fharból, vagyis egy az Élet Mesterei közül. A fharok azt ígérik a többi "kasztnak", hogy egyszer örök életet kapnak.

Gyakorlatilag a fharokat megtámadja egy betegség, és ezt leplezve álhírekkel szolgálják ki a vezetett népüket, miközben ők, akik halhatatlanok, elkezdenek meghalni. Mindeközben titkolják, hogy a népességet úgy alkották meg, hogy 50 éves korukban meghalnak - a nép pedig azt hiszi, hogy 50 éves korban mindenkinek megadatik az örök élet.

Szól egy prófécia egy tökéletlenről, aki majd felnyitja az emberek szemét, és rámutat a fharok hazugságaira. Morga el is kezdi végezni a feladatát. Közben talál barátokat, ellenségeket, és egy olyan ellenfelet, aki ellen személyes bosszút esküszik.

Feladata az, hogy visszajuttasson mindenkit a Föld bolygóra. Ehhez azonban szüksége lesz három kulcsra, melyeket a fharok vezére, Okrad rejtett el. Egy kulcs már megvan, kettőhöz pedig rejtvény vezet. A szél mágusának gyorsan kell cselekednie, hiszen 50 évente a kulcsok máshova kerülnek.

A kötet végén van egy kis útmutató ehhez a furcsa világhoz, ami bevallom, igen sokszor bizonyult hasznosnak. Néha dobálózás történik a szavakkal, az emiósi kifejezésekkel, ami aztán lehet, hogy 10-20 lehet, hogy 50 oldal múlva van megmagyarázva, vagy akkor esik le az embernek a tantusz, hogy mi az a tárgy, amiről szó van. Ezt mondanám a könyv legnegatívabb jelenségének, mert mindezeken túl olvastatja magát.

Egyszerűen annyira kidolgozott és egyedi a világa, hogy az ember nem is vágyódik vissza. Megvannak az alacsonyabb és magasabb osztályú egyének, akik közt nincs átjárás. Olyan némileg, mint egy kasztrendszer. A legfelsőbb körökben mozgók olyanok, akár az istenek, és még ha ők tudják is, hogy ez nem így van, becsapnak mindenki mást, hogy azt higgyék, hogy de mégis.

Egy nagyon végiggondolt gyerekkönyvről van szó, aminél az első kötet ismeretében egyáltalán nem bánom, hogy máris beszereztem a 2. és 3. részét is.

Noha Morga kezében van minden, és ő meglehetősen szeleburdi, meggondolatlan (elvégre csak 12 éves), érzi a felelősséget, és mindent próbál megtenni, ami tőle telik. Azt hiszem, ha születnének fhar gyerekeket, akkor mind olyanok lennének, mint Morga, de ilyenre nincs lehetőség.

A mágia egyébként csak a fharok kiváltsága, ők gyógyításra, alkimiára, mindenfélére használják. A hasznosan tökéletes rétegnél több csoport van, attól függően, hogy termékenyek, vagy terméketlenek e. Eléggé összetett világ, úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy ki kivel van, vagy ki mire "tökéletes". Az, ami tökéletlenné tesz bárkit, ha érzelmei vannak. Morga többekből kicsal érzelmeket, akikben nincs is emberi DNS, amivel bebizonyítja, hogy a fharok lehet, hogy mesterségesen teremtik az embereket, mégsem tudják ezt az alapvető dolgot nyomok nélkül kiszedni belőlük.

Az érzelmek azok, amik értelmet adnak az életnek, ami miatt az ember képes megélni az életet. A legtöbben ezekben a tökéletesen hasznos csapatokban olyanok, mint akiknek kimosták az agyát, és bele sem gondolnak, hogy 50 év után meghalnak, nem pedig örök életet kapnak. Azzal magyarázzák, hogy idősebb társaik már nincsenek köreikben, hogy elvitték a fharok őket az örök életbe.

Morga és barátai azonban hamar rájönnek az igazságra, a lány beszökik egy titkos tanácsülésre is, ahol nem kis kavarodást okoz. Majd egy tragédia zárja le a történet ezen vonalát.

Összességében nézve szórakoztató, igen izgalmas világgal, sok átgondolandó dologgal. Vajon tényleg minden úgy van, ahogy a rangban/minőségben fölöttünk állók mondják? Lehetséges, hogy vezetőink megvezetnek minket, hogy titkolják az igazságot? Ha eltűnnek az érzelmek, miért érdemes élni?
Komoly dolgokat feszeget, mágikus köntösben... Tetszett.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2017. április 8.

Vlogger Vs. Blogger (2017) - 4. fordulóig

0 megjegyzés

Huh, hát hol is kezdjem? 

Mostanában nem láthattok túl nagy aktivitást a Vlogger vs. Blogger háza táján. Az az igazság, hogy a háttérben sem történik túl sok dolog.

Nagyon kevés időm lett olvasni, de azért töretlenül töltöm fel az oldalszámokat, amikor csak módomban áll. 

Aminek örülök, hogy a többi játékos azért küldi az oldalszámokat a hónap végén, úgyhogy melyikünk (Ngie vagy én) észreveszi előbb, az már teszi is be a listába.

Ngie-vel mostanában kevesebbet sikerül konzultálnom. Ennek több oka is van. Ngie-nek is van manapság más elfoglaltsága, engem meg extrában gátol a technika is. Ezért is van, hogy sokszor nem vagyok napra kész a bloggal. A telefonom felmondta a szolgálatot, és ha éppen nem a szervízben dekkolok, akkor a pszichiátrián próbálnak lebeszélni róla, hogy nem kell öngyilkos ugrásra késztetnem a 10. emeletről ezt a kacatot.

Úgyhogy jelenleg ez az indokom rá, hogy a Goodreadsen is kevesebbet láttok. 8 órányi monitorbámulás után már nincs energiám arra, hogy itthon is a képernyő előtt üljek, ha nem muszáj. Egyedül akkor kapcsolok gépet, ha bejegyzést írok, vagy ha oldalszámokat töltök fel. Minden más esetben mobilról frissítem a Goodreadset, ezt láthatjátok úgyis a blogon. 

Mostanában többször előfordult az is, hogy egy-egy bejegyzés akár napokat-heteket csúszott, sőt, átcsúszott a következő hónapba. Néha annyira kiszipkáz egy-egy kötet, hogy a 180-190 oldalassal később végzek, mint egy 400 oldalassal. Erre mondják a nagyok, hogy megcsömörlés? Valószínűleg igen. 

Egy biztos. Most ott tartok, hogy majdnem a hónap felénél kevesebb, mint 200 oldalon rágtam át magam. Valljuk be, ez nagyon kevés oldalszám, úgyhogy nem tudom, mi lesz ebben a hónapban az olvasmánylistámmal. A kezdeti lelkesedés lelohadni látszik, mert a jó könyvekre szó szerint vadászni kell... annyira ritka állatfaj lett. 

Jelenleg Moony Witchertől a Morga, a szél mágusa című kötetet olvasom, ami kezdetben nagyon jó volt, de ahol jelenleg tartok benne, ott már kezd összezavarodni a sztori. Annyi bizonyos, hogy egyébként egy igen egyedi kötetről van szó, amivel azért szerencsére lehet haladni... No, majd meglátjuk, hogy mi lesz ebben a hónapban.

Ami az idei Vlogger vs. Blogger nagy meglepetése számomra, hogy a januári és februári kör után magasan vittem a márciusit is. Drukkoljatok, hogy áprilisban is így legyen ;)





Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger