2015. július 31.

Júliusi állás

0 megjegyzés

Eljött a július, az igazi forró nyár, amikor az ember nem vágyik másra, mint egy hűvös lakásra, jeges teára, egy puha fotelre, és egy jó olvasnivalóra.


Könyvek, amik lekerültek az olvasatlan polcról:


  1. Sulyok Katalin - Hogyan készül? (Átpakoltam a könyveket, és az egyik stóc tetejére kerülve kaptam le.)
  2. Lemony Snicket - A hüllők terme (A balszerencse áradása 2.) (Nem került be a feladatok közé.)
  3. Douglas Adams - Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája (Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája 1.) (Nem került be a feladatok közé.)
  4. Andrzej Sapkowski - Tűzkeresztség (Vaják 5.) (Tv sorozat készült belőle feladathoz került.)
  5. Aurora White - Netes szerelem 2. (Az egyik jelenete karácsonyi ajándékozós, ezért a "karácsonykor játszódik" feladatot teljesítettem vele.)


Hátralevő feladataim a listáról még: 18
Nektek hány feladat van még hátra?


Folytatás...

2015. július 20.

GYÖNGYHALÁSZ szerzőválogató piknik - Mutad meg magad!

0 megjegyzés



Szeretettel meghívunk az Athenaeum Kiadó minden szerzőjelöltjét a kiadó kézirat-prezentációs délutánjára, a gödi Ilka csárdába!
Miért érdemes eljönni? A pályakezdő alkotók hamar szembesülnek a rendkívül éles versennyel. Számtalan kézirat érkezik be naponta egy kiadóhoz, szinte képtelenség igazán kitűnni a tömegből, még egy igazán figyelemfelkeltő pályamunkával is. Nagyon jól tudjuk, hogy értékes kincsek rejlenek a beérkező művek hatalmas csoportjában, és feltett szándékunk, hogy ezeket a kincseket megtaláljuk, kiemeljük, publikációhoz segítsük.
Készíts művedből egy 5 perces és egy 10 perces (akár multimédiás tartalommal támogatott) kiselőadást! Gyere el az Athenaeum Kiadó szerzőválogató délutánjára, és győzd meg a kiadó szakembereit, hogy tiéd a legméltóbb, az olvasók figyelmére leginkább érdemes kézirat!
A castingon a kiadó munkatársai két körben hallgatják meg a jelentkezőket. Az első körben minden jelentkező öt percben prezentálhatja művét a zsűri és leendő pályatársai előtt. A legjobb három aspiráns újabb tíz percben mutathatja be művét, könyvtervét.
A legjobbnak talált kézirat szerzőjének az Athenaeum (a mű alapos vizsgálatát követően) kiadói ajánlatot tesz.
De nemcsak a győztes, hanem minden résztvevő nyer, hiszen személyes ismeretséget köt a kiadó munkatársaival, megismerkedhet a hasonló kihívások előtt álló pályatársakkal, és közösségben költhet el egy finom ebédet a messze földön híres Ilka csárdában.
Időpont: 2015. augusztus 28. 11:00 órától

Helyszín: Ilka csárda, 2131 Göd, Pesti út 93/A (Budapesttől 15 perc) (http://ilkacsardapanzio.hu/) Újpest Városkapu autóbusz-állomástól 301-es busszal

GPS: N47.700599°, E19.135560°

Regisztrációs díj: 5000 Ft (amely tartalmazza az ebédet, egy welcome drinket és egy ajándékkönyvet)

További információ: www.athenaeum.hu


További részletek és programterv itt.
Folytatás...

2015. július 19.

Aurora White - Netes szerelem 2.

0 megjegyzés

A napokban jutott hozzám ez a kötet. A dolog érdekessége az, hogy pontosan aznap, mikor az írónő felkeresett molyon egy korábban olvasott könyvével kapcsolatosan. Most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért olvasom ezt a könyvét, ha már az előző sem tetszett. A Sötétség gyermeke című könyvét 2012-ben, ezt a kötetét 2013-ban jelentették meg Aurorának. Úgy gondolom, hogy hisztizés ide vagy oda, mindenkinek jár második esély. Egy év alatt bőven lehet fejlődni, ha az ember sokat olvas és gyakorol. Úgy ültem a könyvhöz, hogy reménykedtem, jobb lesz, kidolgozottabb, esetleg érettebb.

Ráadásul úgy tűnt, hogy a fantasy nem az a műfaj, ami közel állt a mű alkotójához, és azt reméltem, ebbe a történetbe jobban bele tudott helyezkedni, mivel sokkal hétköznapibb dolgokat boncolgat. A valóság az, hogy nem sikerült...

SPOILER VESZÉLY! EZ EGY OLYAN KÖNYV, AMI CSAPKODJA A BIZTOSÍTÉKOT! MINDEMELLETT NEM ÁLL MÓDOMBAN TUDOMÁST VENNI CSIPOGÁSRÓL, AMELY EZZEL A FÜZETTEL KAPCSOLATOS! KÖSZÖNÖM A MEGÉRTÉST!

Kezdjük ott, miért titulálom füzetnek. Minden könyvnél baljós dolog, hogyha annyira rövid, mint ezis. Onnantól kezdve, hogy megláttam a gerincvastagságát elkezdtem aggódni, hogy a szokásos hibákkal találkozom, amikkel az előző könyvnél:
- kifejtetlenség
- színdarabos párbeszédek
- a kifejtetlenségből fakadó papírmasé figurák
Gyorsan megnéztem a hátulját, mert egy értelmes fülszöveg még adhat reményt arra, hogy tévedek. Mivel csak egy idézet található rajta a könyvből, minden szerte foszlott... a kocka el van veszve.

Röviden a történetről: Barbi 26-27 éves körüli lány, akit beszippant a világháló, miután egy barátnője küld neki egy közösségi site-ra meghívót. Ottani klubokban levelezget idegenekkel.
Pasija, Karcsi nem szereti, amikor a lány gép előtt ül és csetel. Folyamatos féltékenységi rohamainak eredményeként nemcsak kidobja a lány gépét az ablakon, meglopja, és meg is csalja őt. Barbi nem keseredik el, a neten kezd ismerkedésbe. Közben összefut egy sráccal a múltjából, aki persze még mindig odáig van érte.
Közben alakulni kezd egy netes kapcsolata Gergővel, elmegy randizni egy Rolanddal, és bármelyik pasi csak ránéz, annak mind Barbi kell. Akinek meg nem, az valamelyik barátnőjével lép le.

A regény végére érve megint annyi jegyezetem lett, hogy vétek ennyi fát kivágni. Nem fogok ebből a könyvből is jegyzetelős posztot csinálni, de akit érdekel, az a bejegyzés végén talál egy linket a jegyezetekhez, úgyhogy ezúttal próbálom szűkre fogni a mondandómat.

A sztori végére érve először csak üveges szemmel ültem, hogy ez nem lehet komoly. Aztán visszaolvastam azokat a sorokat, amit A.W. -től kaptam pár napja és rájöttem, hogy ha azt a másik kötetét komolyan gondolta, akkor ezt is. És egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy veszi rá a bátorságot, hogy újra és újra és újra szemen köpje a nemi erőszak áldozatául esett nőket. Egyszerűen ennyire érzéketlenül, tapintatlanul hozzáállni ehhez a témához... Egyszer még azt mondom, oké, de hogy a következő alkalommal is? És vajon még hány könyvben mutatja azt a képet, hogy azok a nők, akiket meg akartak erőszakolni, miért nem hagyták magukat? Miért annyira csökött agyúak, hogy küzdöttek a pasik ellen, hogy ne tehessék meg?

Amikor főhősnőnket, Barbit először meg akarták erőszakolni a könyvben, Barbi elkezdte először a srácot kerülni, dühös volt rá, utálta őt. Aztán elkezdte sajnálni, mikor a srác azzal jött, hogy "ha megtudja a főnöke, ki fogja rúgni őt, úgyhogy ne mondja el neki". Barbi persze megsajnálja, úgyhogy kuss a neve. Nosza, elkezd hát új pasikra vadászni.
Mikor a második meg akarja erőszakolni, egy francia, a barátnője Nóri úgy viselkedik, mint az empátia élő szobra: elmegy a sráchoz, aki nagyon helyes, meg rendes, és nem is érti, hogy Barbi mit van úgy kiakadva.
Barbi eztán persze tovább pasizik, és annyira ostoba, hogy egy negyvenes fickó megáll egy autóval, és simán beszáll... Persze, egész idő alatt fél, hogy hátha megismétlődnek a korábbiak, de azért BESZÁLL! még ha FÉL is.
A harmadik megerőszakolós jelenet meg egyszerűen nevetséges. Tudja, hogy terveznek ellene valamit, de azért belemegy a játékba!!!

MENNYIRE KELL EHHEZ HÜLYÉNEK LENNI??? Úgy mégis, mennyire? Ha valaki egyszer megégeti magát, azért elkezd óvatosabb lenni, de ez a lány semmiből nem tanul!

A könyv egyébként épp csak azt nem mondja ki a szereplőin keresztül, hogy hülye vagy, ha nem hagyod magad megerőszakolni, meg te vagy a hibás, ha mégis megtörténik. Ennyire érzéketlen és empátiátlan bagázzsal egyedül a Sötétség gyermeke büszkélkedhetett mostanáig a polcaimon.

A főhősünk egyébként egy felületes, felszínes liba, aki másoknak papol arról, hogy ne külsőről ítéljenek? Tényleg, és akkor ő mit csinál? Egyébként itt is mindenki vagy jól néz ki, vagy nagyon helyes, egyedül a zártosztály (pszichiátria) betegei nem szépek, de hát azoktól írtózik is elég rendesen. Tehát a könyv világában aki nem szép, azzal Barbi kényelmetlenül érzi magát, de másokat azért kioktat róla, hogy nem a külcsín, hanem a belbecs számít...

A semmilyen párbeszédekről már nem is beszélnék, amik még mindig olyanok, mintha egy drámából rángatták volna ki őket. Sok az egymás mellett elbeszélés.

A stílus és a helyesírás... a stílus még mindig olyan, ahogy kb. 10 évesen fogalmaztam, ehhez mérten kidolbozatlan és árnyalatlan az egész könyv. Vontatott, száraz még annak ellenére is, hogy helyenként felcsillan a remény, hogy lesz ez jobb is. Van a közepe környékén néhány szebb leírás, ami bizalmat kelt, hogy a végén jó lesz, de nem tartós. Ez a "kampányidőszak" 1-2 oldal erejéig tart csupán, aztán ugyanaz a vontatott, semmilyen stílus... És hiába mondja nekem bármilyen író vagy magát annak tartó személy, hogy csapnivaló a helyesírásom, annyi elütés, vesszőhiba stb. van a könyvben, amit odaraknék kisgyerekek elé feladatnak, hogy találják meg a hibát a szövegben... Lehet a másikra ujjal mutogatni, hogy "de hát neked is gáz a helyesírásod". Igen, köszönöm, tudok róla, de én legalább nem vetetem meg az olvasóimmal a csapnivalóan sikerült, rossz helyesírással rendelkező posztjaimat.

A tipográfia sokszoros hiánya miatt egyszerűen egyes szakaszok értelmetlenül indulnak, nincs elválasztva, hogy mi netes csevegés, mi szóbeli, mert ugyanúgy van jelölve a párbeszéd, ezért eleinte megkavaró. Később már módosul valamelyest a szöveg, de ez főként a leveleknél és a klubos irásoknál tér el.

Főhősünk tehát egy egomán (mindenkinek csak ő kell, mindenki azonnal belezúg, aki csak pasiból van és meglátja), sütimániás (aki nem süt sütit a könyvben, az mindenki gáz!), és felszínes liba. Másokat könnyebb megszólni, mint beismerni, hogy te sem vagy különb, igaz? Akik olvasták az első kötetet, sokaknál láttam, hogy végre Barbi fejlődik ebben a könyvben. Ezek után nem is akarom tudni, hogy honnan fejlődött és hova, mert még ígyis katasztrofális jellem... Hol Mary Suet játszik, hol ostobát, és nincs rá mentsége.

Időkezelés: na, az itt szintén nincs. A karakterek felépítése mellett a másik hiányosság, ami folyamatosan előjön. Egyszer tavasz van, aztán nem tudni hogy, de mindjárt nyár, aztán azon kapjuk magunkat, hogy már karácsony!!!

A lezárás egyszerűen nagyon gáz... Ahol egy fogyatékkal élő gyerekkel akarják megerőszakoltatni harmadszor a csajt, akit egyébként leitattak... És persze a srácnak az öccse - aki addig rideg volt, meg magányos, meg tartózkodó - megmenti a helyzetet, és felteszi a naplementében a csajt az első buszra, ami egyébként véletlenül pont akkor érkezik meg. Előtte persze még lenyom egy csókot a csajnak, aki nem löki el, hogy micsoda perverz család ez!

Összességében ha nem kaptam volna meg ezt a könyvet, nem lettem volna kíváncsi rá. Mondhatnám, hogy nem vesztettem volna semmit azzal, ha azt a pár órát, amit ennek a könyvnek az elfogyasztása jelentett, másra fordítottam volna.

Most pedig akit még ezek után is érdekel, hogy ezúttal milyen gyöngyszemeket kapunk "könyv" címszó alatt, azok részére centúrázatlanul a teljes jegyzetvázlat ITT!

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. július 15.

Andrzej Sapkowski - Tűzkeresztség (Vaják 5.)

0 megjegyzés

A múlt hónapban kezdtem el magát a Vaják sorozatot a 3. kötetével. Arról már írtam korábban, hogy a PlayOn kiadó vette a szárnyai alá a sorozatot, amelyből még várhatóak további kötetei. Magyar kiadás tekintetében jelenleg ez az utolsó darab, de remélhetőleg a 6. könyv is nemsokára napvilágot lát. A történetből tv sorozat is készült, mely 13 részes.

Érdekesség, hogy az első három kötetnél a piros szín dominált, a négyes és ötös kötetnél pedig a háttér inkább sötétebb. A kötetek borítói passzolnak egymáshoz és nagyon kifejezőek. Az ötös rész elején (vélhetően) Milva található. Azért van zárójelben a "vélhetően", mert Milva szőke hajú, viszont ehhez az íjásznőhöz ez a haj jobban illik. A borító teli találat.

A sorozat fő szála még mindig a vaják, Ríviai Geralt és Ciri, az ifjú hercegnő közös sorsáról szól, míg a mellékszálak ezúttal egy korábbi (negyedik kötetbeli) háborút emlegetnek, mely során a korábbi szereplők szétszéledtek. Yennefer eltűnt, Triss Merigold egy páholy tagjaként tevékenykedik, Ciriről az a hír járja, hogy a császár maga mellé veszi és császárnőt csinál belőle. Gerlalt megsérült, és ápolásra szorul. Rémálmok kínozzák, melyek Cirihez hívják, így felkerekedik, amint csak tud, hogy megkeresse a lányt.

Röviden így írható le a történet, mégis ennél jóval több esemény történik. Egy meglehetősen nyugodt kötetről van szó, ami jól érezhetően a negyedik kötet ellensúlyozását szolgálja. Ott ugyanis háború dúlt, amit hőseink ilyen vagy olyan módokon túléltek, és az ötödik kötetben arra tesznek kísérletet, hogy újra megtalálják egymást. Lényegében ez egy látványosan átvezető kötet, ahol nem a háborúk, a harcok, a mozgalmassá a jellemző.

Milva
(Forrás)
Geralt szála ezúttal inkább azt hivatott bemutatni, mik is a háború hatásai. Elkezd vándorolni, miközben egyre többen csatlakoznak be a csapatába. Társául szegődik Milva, az ízesen beszélő íjászlány, aki amellett, hogy remekül bánik az íjjal, Geralt sokszor hasznát veszi az éles érzékszerveinek, és a tájékozódási képességének is. Természetesen Kökörcsin, a lantos históriás sem hiányozhat Geralt mellől. Egy ideig velük tart egy törpe kompánia, melynek vezetője Zoltán Chivay. Zoltánról sokat megtudunk, de a végén kiderül, hogy talán mégsem eleget. De találnak még a csapatba borbélyt (orvost), és még egy kardvívó nemes leszármazottat is.
Útjuk során próbálják kikerülni a harcokat, a mindenfelé dúló seregeket. Hőseink szembesülnek azzal, milyen pusztítást értek el a Mókusok (tündék), és a nilfgaardiak és az is remekül látszik, hogy milyen is egy háborús időszak.

Ha ez nem lenne elég, egy titkos páholy még titkosabb terveket szövöget. Már korábban is előfordultak titkos összejövetelek, mely mintegy előhírnöke lett a háborúnak. Ez talán azt jelenti, hogy nem fog a háborús időszak olyan gyorsan elillanni, a folytatásban tehát számítani lehet újabb harcokra. A páholy megjelenése nem mentes sem intrikától, sem politikától, sem pedig tervezgetésektől, melyet ezúttal nők alkotnak, akik egytől egyig jártasak a mágiában. A páholy gyűlésével foglalkozó jeleneteknél néha túl soknak találtam a szövevényes fonalakat, a magyarázatot, hogy ki kinek a kicsodájának a kicsodája... A szereplők is bevallották sokszor, hogy ők sem értik, miről van szó, de akkor már meglehetősen szájbarágós választ kapunk, elveszve a nevek sűrűjében, meg a családfák rengetegében. 

Ez a sorozat talán azért is különleges, mert ötvözi a szláv mítoszokat a fantasy más elemeivel, némiképp hozzáadva valamit a valóságból, annak kegyetlen világából. A Vaják világ megalkotja a saját regéit, mondáit, hőseit, mítoszait, és újraalkotja azt a képet, amit az egyes mítikus lényekről (pl. vámpírok) gondoltunk eddig. Közben pedig pontosan át lehet érezni mit jelent az, ha egy vidéken háború dúl. Látjuk azt, hogyan törnek meg emberek, hogyan válnak egymás ellenségeivé a menekülő csoportok, és mi mindenre képesek a túlélés érdekében. Az is kivehető, hogy még a háború borzalmai sem feledtetik el az emberekkel a babonáikat, és hogy a félelem újabb félelmet szül, de immáron mindennel szembe, ami mozog és ismeretlen.

Amit a sorozat egyik nagy pozitívumának mondanék az az, hogy olyan történeteket kapunk, amik mindegy, hol állunk neki a sorozatnak, beszippantanak. Még ha nem is éltük át a negyedik kötetbeli háborút, akkor is pontos képet kapunk róla, ki hogyan élte meg, kivel mi történt a csata alatt, és hogyan keveredtek a szereplők az adott helyzetbe, ahonnan az ötös kötet kezdődik. A karakterek még mindig nagyon közel merészkednek az olvasóhoz. Noha mindenféle szerzetről van szó, mégis meglehetősen szimpatikusak, néha szerethetőek, néha utálhatóak, de mindegyiküknek megvan a ma "emberi" oldala és gesztusai.
Geralt most sem okozott csalódást, bár most cseppet sem a kemény oldala, mint inkább egy gondoskodó atyai fele dominált. Akit legjobban megkedveltem a történet során az Milva volt, a csapat egyetlen női tagja, aki egyszerűen félelmetesen jó íjász. Noha csak egy kis parasztlánynak tartja magát, aki tanulatlan, mégis ért valamihez: életben maradni és életben tartani.

A kötet sajátja, hogy mindig olyan helyeken tartalmaz és olyasfajta humormorzsát, ahol éppen szükség van rá. Olyan helyeken, ahol már eléri a feszültség azt a szintet, hogy oldani kell, és mindig valami teljesen hétköznapi dologgal jön egy-egy apró elszólás, ami mosolyogtató. A végén a lezárásnál pedig egy kisebb ironikus csattanót kapunk.

Maga a sorozat egyszerű és pont ezért viszi előre az olvasót. Geralt mindenkit elkap a grabancánál, és magával húz köteteken keresztül. Leülteti az olvasót, aki vele izgul, vajon mi történik vele és Cirivel, időben megtalálja -e a lányt, lesz e "happy end". És amikor a vaják eltéved is a sötétségben, és nem lát tisztán, mindig akad egy szövetséges, vagy egy barát, aki "fejbe kólintja" és máris indulás tovább a helyes úton!

Összességében nézve azoknak, akik a The Witcher játékokat szeretik, ez is kihagyhatatlan darab, illetve azoknak is, akik szeretik az igazi fantasy regényeket. Annak ellenére, hogy ez a kötet sokkal nyugodtabb, és inkább alapozóbb jellegű, mint a harmadik kötet volt, mégis remek átvezetést ad a hatodik kötethez, ahol remélhetőleg mindenki megtalálja, akit keresett...


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2015. július 10.

Ábécés betűfalás - avagy út A-tól Z-ig

0 megjegyzés

El kell mondjam, teljesen belelkesültem a legutóbbi könyvpakolászásom óta. Most, hogy az írók betűkhöz vannak rakosgatva elhatároztam, hogy úgy csökkentem a könyvoszlopaimat, hogy mindig egy betűnyit megyek csak arrébb...

Szabályaim, míg eljutok a Z-hez (már ha van Z betűs írótól könyvem):

1, A-tól haladok Z irányba
2, Adott betűből annyit olvashatok, amennyit akarok, mielőtt tovább lépek. Tehát az A betűs oszlopot egybe is lefogyaszthatom, és léphetek utána a B-re.
3, Átugorhatóak azok a betűk, amikhez nincs szerzőm (biztosan lesz ilyen is). 
4, Betűn belül magam választhatom ki, mit szeretnék olvasni.

Ha van kedved, csatlakozz be te is, és végezzünk ki könyveket ábécében!

A, mint Andrzej Sapkowski - Tűzkeresztség (Vaják 5.)
Folytatás...

2015. július 8.

Douglas Adams - Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája (Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája1.)

0 megjegyzés

Réges régen, egy messzi messzi... könyvben. Douglas Adams neve  hallatán szerintem elsődlegesen mindenkinek a Galaxis Útikalauz stopposoknak jut eszébe. Bevallom, nekem is, ezért is lepődtem meg rajta, amikor egy szép napon megpillantottam egy antikváriumban ezt a szépséges kötetét...

Fülszöveg:
Mi lehet a közös egy döglött macskában, egy számítógépzseni kölyökben, egy Elektromos Szerzetesben, aki rózsaszínben látja a világot, a kvantummechanikában, egy több mint 200 éves időutazóban, Sammuel Taylor Coleridge-ben, a híres költőben és a pizzában? Tulajdonképpen nem sok, gondolhatjuk egészen addig, amíg Dirk Gently, az állítólagos magánnyomozó be nem bizonyítja, hogy a fenti dolgok és személyek között bizony alapvető összefüggések vannak. Közben sikerül megoldania egy rejtélyes gyilkossági ügyet, segítségére siet egy különös professzornak, rájön egy misztikus titok megfejtésére, és ezalatt tekintélyes mennyiségű pizzát elfogyaszt – még nem is említve, hogy megmenti az emberi fajt a kipusztulástól (és ezért nem is számít fel külön díjazást.) Aki többet akar megtudni, olvassa el ezt a könyvet (ill. először vegye meg, és csak azután olvassa el) – vagy vegye fel a kapcsolatot Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájával.

 A kötet közel 300 oldalából legalább az első 150-et simán átunatkoztam. Hiányzott az a fajta sziporkázás, amit már a GÚS-nél megszokhattunk az írótól. A borító fergeteges sci-fi paródiát ígért, de ha nem lett volna bent a történetben Reg, az idős nő a különc dolgaival, talán nem is állt volna a vége se ennyire a talpán.

Dirk Gently egyébként eléggé furcsa figura. Minden helyzetből kidumálja magát, igazi szélhámos fickó, aki mindig többet akar láttatni, mint ami valójában ott van. Az ő (pozitív értelemben vett) eszement karaktere mellett abszurd helyzetek jönnek elő egy különös világban. Dirk szétszórtságában azt sem tudja, hogy már nincs titkárnője. Áldatlan állapotok közepette keresi fel Richárd, a régi iskolatársa, aki egy meglehetősen kínos ügybe keveredik: azzal vádolják, hogy valakit megölt. Dirk persze rááll az ügyre, és egy-két oldal múlva azonnal tisztázza Richárdot... amihez azért jóadag szerencse is kell...

Közben ott egy bűvésztrükk, aminél ki kell deríteni, hogyan csinálták. Itt jön a képbe Reg, aki egy meglehetősen... mi is az a tárgy, amin sok lyukacs van? Jah, igen... szita! Tehát, meglehetősen szita agyú, és jópofa idős asszony, aki a feledékenységével, a különc dolgaival, és a "lazaságával" egyszerűen megmosolyogtatja az embereket.

Ez viszont főként a kötet második felére igaz, ahol már jobban képben vannak az említett szereplők. Az előkészítés hihetetlenül hosszúra nyúlt, és szívesen átlapoztam volna néhány oldalt, amikor egy meglehetősen érdektelen beszélgetésbe csöppenünk, ahol jóformán fejezeteken keresztül ugyanarról diskurálnak...

Nagyon sok esetben meglehetősen könnyű elveszteni a történet fonalát, mert annyira kusza. Dirk pedig nem könnyíti meg a helyzetet. A párbeszédek felépítése folyamatosan olyan helyzeteket szül, mintha az emberek elbeszélnének egymás mellett, ezért sokszor érthetetlen, hogy ki milyen témát mikor miért hoz fel egyáltalán, vagy miről van szó? Néha olyan érzésem támadt, mintha lemaradtam volna néhány momentumról, amiről tudnom kellett volna, de visszaemlékezve olyasmiről szó sem esett a korábbi fejezetekben.

Maga a világa érdekes. Találkozunk egy olyannal, amit úgy hívnak, hogy Elektromos Szerzetes, amit arra hoztak létre, hogy mindent megértsen a gazdája helyett, aki nem tud időt szakítani arra, hogy mindenki nyűgjét-baját meghallgassa, megértse... Ebben a világban semmi sem lehet eléggé furcsa. Azon sem szabad meglepődni, ha hirtelen egy lehetetlenül kicsi ablakon egy lehetetlenül normál méretű ló beszabadul valahogy egy fürdőszobába. Vagy ha egy kancsóba beragasztva találnak egy sótartót... Szívesen elidőztem volna ebben a környezetben, de a szereplőknek valahogy nem volt szimpatikus, hogy leselkedtem utánuk...

Összességében nézve azért kap nálam olyan kevés pontot, mert a szereplők hagyták, hogy sokszor eltévedjek, és inkább az kötött le, hogy kiderítsem, "most akkor mi van?", és nem az, hogy jól érezzem magam a világukban, elmélyedjek, szórakozzak, és tényleg egy fergeteges sci-fi paródiát fogjak a kezembe...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. július 7.

Lemony Snicket - A hüllők terme (A balszerencse áradása 2.)

0 megjegyzés

Lemony Snicket sorozatát nem olyan régen kezdtem el. Anno a filmből láttam néhány részletet, ez győzött meg arról, hogy előbb olvassam el a sorozat valamennyi kötetét, majd nézzem meg a filmet teljes hosszában.

Ott csatlakozunk be a történetbe, ahol az előző kötet megszakadt. Olaf gróf eltűnt, a gyerekek mellé pedig Poe bácsi új gyámot keres. Meg is találja Montgomery Montgomeryt (alias Monti bácsit), aki egy mániákusan hüllőkkel foglalkozó tudós. A gyerekeknek tetszik, hogy azt csinálhatják a férfinél, amit szeretnek. A férfi Peruba akar utazni, és mivel a gyerekeknek nem szeretne felvigyázót találni, ezért magával vinné őket.
Minden szépnek és jónak tűnik, míg Monti bácsi új asszisztenst nem vesz fel Stephano személyében, aki feje tetejére állítja a boldog idillt...

Az első kötet után elképzelésem sem volt róla, hogy milyen irányba szeretné az író terelni ezek után a történetet. A három balszerencsés árva sorsa úgy tűnt, jobbá válik, aztán kiderül, hogy annyira mégse... Ha őszinték akarunk lenni (és miért ne akarnánk), ezek az árvák nem annyira a balszerencse, mind inkább egy "ravasz" rokon áldozatai. Ami némileg zavaró a történetben, hogy a felnőttek az illemre hivatkozva ostobák (Poe bácsival az élen), így a gyerekek csak magukra számíthatnak.

Jim Carrey, mint Olaf gróf
Ez egy Olaf gróf kontra árvák mérkőzéshalom kötetről kötetre haladva. A gyerekek, mivel a felnőttek hülyék, mindig magukra vannak utalva, és mindenki a maga specialitását bevetve (tudományt, észt, rágási képességet) húzzák ki magukat a pácból. 
Meglehetősen paradox a helyzet a kötetben olyan tekintetben, hogy a felnőttek lenézik a gyerekeket, viszont maga a mesélő lenézi a felnőtteket. Nemigazán értem, hogy a gyerekek miért vannak ennyire lefokozva, miért nem hallgatják meg, hogy ők mit akarnak mondani. Nyilván akkor nem lenne még annyira se hosszú a történet, mint így, de legalább lenne valami valós szaga a dolognak. Így viszont megmarad egy szimpla gyerekmesének, ami idősebb korosztály számára élvezhetetlen.

A történetbeli szóhasználatok magyarázása, a narrátor ki-kiszólása a történetből még mindig jópofa, és tényleg gyerekbarát. Ezúttal is találhatóak képek a lapokon, hol egész oldalas, hol csak az oldal egy részét elfoglalóak, amik hol bájosak, hol ijesztőek, hol semlegesek.

Összességében nézve nem volt se jobb, se rosszabb, mint az első kötet. A történet továbbra is "csendesen" halad a maga útján, ugyanazon recept alapján, mint az első rész. Várom a folytatást, hátha valami adalékanyag máshogy kerül bele végül a fazékba (a lapokra). Magyarul nyolc kötete jelent meg a sorozatnak, angolul tizenhárom részes. Ha nem változik a sorozatban semmi az elkövetkezendő két kötetben, azt hiszem, számomra elég is lesz a sorozatból...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. július 3.

Percről percre, avagy ámulatból ámulatba

0 megjegyzés

Kezdetek...
Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy olyan vagyok, mint egy költöző madár. Ősszel fogom, elmegyek északra, majd a tavasz végén, nyár elején mindig úgy döntök, hogy visszaköltözöm délre. Ez persze azt is jelenti, hogy számos könyves gyűjtögetésem vonul velem ilyenkor. Az még csak hagyján, hogy két stóc könyvet költöztettem magammal együtt (kb. 50 kötet), de rakjunk hozzá még hármat, és máris kiderül, mennyi kötetnek nem jut hely a könyvespolcon, amik már ígyis két sorban megtömve, minden kis apró rést kihasználva, betömve stb. helyezkednek el egymás mellett, hogy egy papírlap nem sok, azt sem lehetne becsúsztatni közéjük.
A kezdő állapot tehát az, hogy a szoba közepén öt könyvoszlop magasodik, és fel kell őket számolni... és ők az olvasatlan szekció lakói ráadásnak...

Jelenleg 2015.07.01. 21:00 van, most látok hozzá ahhoz, hogy a katalógusomat átnézzem, egyeztessem, hogy mi van fent, és még mi nincs. Erre azért van szükségem az utóbbi időben, mert egyik megdöbbenés a másik után, mikor valaki kérdi: Ez megvan? Mire én: Nincs! Aztán jönnek a megdöbbentő igazságok: megvan, csak nem tudtam róla.

21:02: a polc máris csupasz, a kilakoltatás megtörtént. Eddig a legnagyobb megdöbbenés, hogy a héten többször láttam az Alexandrában Michael Ende Végtelen történet című könyvét, és erősen szemeztünk, hogy beszerzem, illetve Christopher Goldentől szerettem volna kb. már egy éve beszerezni A negyedik labirintus című könyvet, és most fogta, és a polcom legfelső részéről a lábamra esett...

21:10: Asztal alóli kilakoltatás zajlik. Még két köteg kiimádkozása kell, és máris kész a kupacba rakás... Őszintén szólva kicsit reménykedem, hogy előkerül a Scalzi harmadik kötetem, mert akkor kivégezném a sorozatot Zoe történetéig...

21:12: Könyvlázadás folyamatban...

21:16: A lázadás letörve. Gyorsan csináltam egy "selfiet". Akartok tippelni, hány könyv látható a képen? (A nap végére pontos adataim lesznek, hány kötetről van szó.)
A helyzet állása 21:16-kor
21:20: Kezdődik a játék: beszavazóshow a polcra...

21:31: Végre az első oszlopot felszámoltam (A könyvtolvaj oszlopa, tartalma: 23 kötet.) Következő nekifutás... Legyen mondjuk A völgy oszlopa...

21:44: Huh, vége az oszlopnak. Még van egy pár hátra... mondjuk úgy 12 oszlop... (Tartalma: 21 kötet) Rájöttem arra, hogy ha nagyon ragaszkodom az ábécés rendezéshez, a nyitott polcon nem fog ugyanúgy működni, mint a zárton. Új módszer: A B C D stb... betűk szerint fektetve oszlopokba rendezem őket, oszloponként ábécébe... felállítani ráérek később is.

21:45: Oszlop bontás: A vér kötelez...

21:51: 15 újabb kötet van a polcon. Az oszlop meglepetése egy Rovásember. Múltkor szemeztem a könyvvel egy netes áruházban, hogy az egész sorozatot egybe be kellene szerezni, erre most szembejött velem az első rész... 

22:03: Oszlopbontás... Legyen mondjuk aaaa... A hold udvara oszlopa...

22:09: Egy laza 14 kötetes oszlop, amit három Steven Erickson könyv nyomott fel olyan magasra. A képen nem látszik valami jól, de magasabb volt, mint a Bomlás oszlopa. Lohadó lelkesedés az ábécés terén. Inkább csak csoportosítom őket betűk szerint, aztán kalap kabát... 

22:10: Mary Janice Davidson - Wer zuletzt beisst kötete alatti kötetek következnek, ami mindössze egy nyolc kötetes stóc, úgyhogy gyors menet lesz...

22:12: A stóc alján találkoztam Umberto Eco A rózsa neve című könyvével. Egy közgazdász tanárom ajánlotta olvasásra még valamikor év elején, és akkor úgy gondoltam, hogy kézbe veszem, csak elkallódott a sokaságban...

22:14: Pihenés gyanánt csinálok egy gyors összegzést az eddig felszámolt oszlopokról... (23+21+15+14=73)

22:18: A kutató nők könyvének oszlopa kerül kivégzésre (16 kötet).

22:23: A Weekends with Daisy következik. Most már tudom, hova tűnt három Tarot café kötetem, amit még Lilitől kaptam. Stieg Larsson egyik könyve csukafejest ugrott egy dobozba... És máris +11 a polcon...

22:30: Cecelia Ahern tetejű oszlop máris fellakoltatásra kész... Jelenleg így néz ki a polc...
(A polc állása 22:30-kor)

22:37: Egy köteg kötet ismét felkerült, viszont a számolásnál elvesztettem a fonalat. Segáz, majd a program megmondja a végén... A Bomlás oszlopa következik, ami előre számolva 15 kötet... Ha ez is a helyére kerül, még mindig marad 6 oszlopom, amit valószínűleg elhalasztok sokkkal későbbre..

22:39: Ebbe a stócba került Ende könyve. Már alig várom, hogy kézbe vehessem, hogy milyen egy véget érő végtelen történet.

22:45: Mára a totális feladást választom... Inkább egy könyv, és egy estimese... (Másnapra maradt oszlopok száma: 6)

2015.07.02.

15:20: Nekiugrottam az utolsó hat oszlop összepakolásának. Gyorsan átellenőriztem, ki van listán, és ki nincs. A könyvek száma a végére: 236 kötet.


Konklúzió:
Lehet, hogy gyakrabban kellene nézegetnem az adatbázist, mielőtt új könyv beszerzésén gondolkozom.
Lehet, hogy előbb el kellene olvasnom 236 kötetet, mielőtt beszerzem a következő darabot...
Lehet, hogy meg kellene tanulnom úgy olvasni, hogy egy másodperc alatt lemenjen 100 oldal.
Lehet, hogy valahogy vissza kellene szereznem az olvasási kedvet, és falni a köteteket...

A csúszka beindítva, a fogyasztási akció indul! 
Folytatás...

2015. július 2.

Sulyok Katalin - Hogyan készül?

0 megjegyzés

Fülszöveg:
Amikor beléptek az üzletbe, és körülnéztek, feltűnik, mennyi konzerv sorakozik a polcokon. A hűtőben sok-sok zacskó tej, fölötte kék rekeszekben joghurt, tejföl, csokis tej várja, hogy megvegyék és hazavigyék. Egy másik hűtőben van a mélyhűtött csirke, sok száz csomag egymás hegyén-hátán. Aztán a kenyeres pulthoz léptek. Mennyi kifli, zsemle, kalács, kenyér! Vajon honnan szállítják mindezt a boltba? Erről szól a könyv, amely érdekes riportjaival a "csirkegyárba", a tejüzembe, a konzervgyárba, a pékségbe kalauzol. 
A gyári berendezéseket bemutató fotókat az MTI készítetett, a grafika Tamás Noémi munkája.

Hogy is került fel a blogra ez a könyv? Édesanyám könyvei között matattam egy keveset. Nem volt neki túl sok, és nemigazán szeret olvasni sem. Úgy gondoltam, ha már a polcomon van meglesem, mik közül válogathatott gyerekként.

Egy meglehetősen gyerekeknek való kötetről van egyébként szó, ahol gyerekek faggatnak felnőtteket arról, milyen dolgozni pékként, vagy tejüzemben stb. helyeken. A gyerekek kikérdezik a felnőtteket a gépek működéséről, arról, hogyan kerülnek a szóban forgó termékek a boltok polcaira. A tejüzemes résznél azért sikerült mosolyognom imitt-amott a válaszokon, főleg annak tudatában, hogy jómagam is beszélgettem tejüzemben dolgozókkal, és ők kissé más képet festettek a dologról, mint amit ebben a kötetben látunk.

A gyerekeknek pedig meglehetősen elrugaszkodott fantáziájuk van néha azt illetően, ki mivel foglalkozik. Azt hiszem, nem is lehet erről a kötetről többet írni. Talán még annyit, hogy illusztrációk és fotók egyaránt találhatóak a szövegek között, amik bemutatják a tényleges munkát. Érdekes kirándulás azokon a helyeken, ahol a mindennapi élelmiszereink készülnek... 
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger