2017. július 1.

John Steinbeck - Egerek és emberek, Lement a hold

A nyakamba szakadt több doboznyi könyv, és a mazsolázáskor találtam rá erre a kötetre. Sokszor pedáloznak filmekben, regényekben az Egerek és emberek című Steinbeck könyvvel, és már ezer éve el akartam olvasni, de sose volt szívem beszerezni. Jól is tettem, mert most egy véletlen folytán eljutottam odáig, hogy elolvashassam.

A kötetben két történet van. Az első volt az Egerek és emberek, de én most a másodikkal kezdeném.

A Lement a hold tulajdonképpen arról szól, hogy van egy meghódított nép, aki passzív ellenállást épít fel a behatolók ellen. Néhány behatolót megölnek, megvannak a kultúrális különbségek a behatolók, meg a lakók között (mindenki másként gondolkodik). A behatolók abban látják a belső ellenállás letörését, hogy a vezetőket manipulálják, ha nem veszik hasznukat, akkor megölik gondolván, hogy akkor az ellenállás széthullik, de nem kalkulálják bele, hogy ez az ő táborukban van így. A meghódított nép nem így működik.

Amit hiányoltam belőle, az a végén a csattanó. Valahogy megvan a forradalmi közhangulat a kötetben, és végül az egész elsikkad, mert olyan semmilyen vége van... Egyszerűen a történetnek megvan a mondanivalója, de a kicsúcsosodás, a végén a katarzis és az igazi lezárás elmarad, úgyhogy kicsit olyan a vége, mint egy bot: az ember várna a végére valamit (mondjuk egy fát), de az nincs ott...

Most pedig térjünk át a történetre, ami mozgatta a fantáziámat. Az Egerek és emberek miről szól? A nagy büdös semmiről. De azt kell mondjam, mégis imádtam. Egyszerűen nem tudom, mi a francot művelt velem ez a fickó, de beleszerettem a munkájába. Jobb is volt, hogy ezt előbb olvastam, mert a Lement a hold után nem biztos, hogy bele mertem volna vágni.
Az Egerek és emberek -ben adott két fickó. Tipikus sztori a nagy és buta óriásról, és az agyas ám gyenge társáról. Kikötnek egy tanyán, mert dolgozni akarnak, pénzt szerezni, hogy megvalósítsák az álmaikat.
Egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy adott egy vészjósló hangulat, érezni a tragédiát azután, hogy az egér és egy kölyökkutya is "balesetet" szenved. A könyv nagy kérdése, vajon meddig képes elmenni az ember valakiért, akit jó barátjának nevez? Meddig képes nézni annak pusztítását, és meddig tart annak a határa, amíg ne avatkozzunk bele egy jó barátunk életébe, aki ön és közveszélyes? Meddig mennénk el és mikor, hogy belássuk, nem tudunk vele mit kezdeni, nem tudunk rajta segíteni?
A végén az utolsó mondat azért megadja a csattanót, és egy adag elgondolkodtató konklúziót is. Tisztán látszanak az egyes karakterek motivációi, hogy milyen tábort erősítenek. Van, aki megérti George-ot, a főhősünket, aki Lennie-re, a melákra próbál vigyázni hellyel közzel. Steinbeck ugyanolyan érzelmeket hagyott bennem, mint annak idején Merle a Védett férfiak című munkájával.
Egyébként történés nem sok van, de a hangulat, a tanulság eléggé kárpótolt ezért. Valami hajtott előre, hogy olvassam és olvassam, és nem lohadt le a kedvem attól, hogy egyik oldalon sem történik semmi eget rengető dolog, és hogy több momentum is (nem véletlenül) ismétlődik többször - mintegy kiemelve azt, hogy Lennie -nek van valami baja a fejében, és George-nak piszok nagy a türelme hozzá.

Összességében nézve a Lement a hold nemigazán tetszett, de az Egerek és emberek -et igen megkedveltem. '92-ben készült egy film is belőle, amit valószínűleg meg fogok nézni. A könyv hangulatát valószínűleg nem adja vissza, de ez már egy lehetséges következő bejegyzés tartalma...


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger