2017. október 5.

Témázunk - avagy venni, vagy nem venni...?


Új évada kezdődik a Témázunk rovatnak, melyben többedmagammal megosztjuk véleményünket egy adott témával kapcsolatosan. Ezúttal a téma az, hogy milyen a jó marketing, mi az, amitől arra billen a mérleg, hogy egy könyv a polcra kerüljön.

Annak idején, mikor a szakdolgozatomat írtam, találkoztam egy igazán frappáns reklámmal. A new york-i metróban a könyvtárakat reklámozták úgy, hogy könyvgerincek képei futottak végig a metrókocsikban. Ezeken a gerinceken ott voltak a címek, illetve egy kód, amit a telefonok NFC rendszerével meglesve le lehetett tölteni a regények első 10 oldalát, és ha tetszett, akkor a metróról leszállva egy program oda is vezetett a legközelebbi könyvtárba, ahol ki lehetett venni.

Őszintén? Zseniális! Ha valaki kitalálná Magyarországon, hogy mindenfelé könyves plakátokat ragaszt ki ilyen leolvasható kóddal, majd a legközelebbi könyvtárba/könyvesboltba visz a program, hogy hol tudom beszerezni... azzal levennének a lábamról.

Az a baj, hogy mióta nemigazán van időm magánélet és munka mellett végigbogarászni a Facebookot, a twittert, meg mindenféle közösségi médiát, hogy éppen milyen könyv jelent meg, sokszor úgy érzem, lemaradok jobbnál jobb könyvek megjelenéséről.

Barátok/Ismerősök szoktak rám írni, hogy ezt vagy az olvastam e, és mindig megdöbbenek, hogy jé, de hát ezt én is szerettem volna. Jó dolog, hogy a molyon összeszedik a friss megjelenéseket egy polcra, de az sem teljesen up-to-date, úgyhogy már egy ideje azt sem követem.

Szóval az egyik legjobb marketing a szájhagyomány útja. Amikor valami annyira felkelti jónéhány ember figyelmét, hogy ők beszerzik, megismerik és tovább ajánlják. Elvégre nincs jobb cégér egy könyvnek se, ha mások ajánlják tovább. Az a könyv már megvette az olvasóját, kialakította az olvasótáborát, és már csak bővíteni kell.

Annak köszönhetően, hogy egyszerűen nincs időm folyamatosan figyelni az újításokat, ezért leszűkült a könyves érdeklődésem. Az általam kedvelt kiadók és írók műveit keresem, feliratkozom hírlevelekre, és ha kijön egy új könyvük, akkor tudok róla. Unalmas ebédszüneteimben ezek a hírlevelek a legjobb társaim, mert kicsit elmerülhetek a könyves világban. Viszont még ezek is meglehetősen kevés információt nyújtanak, hiszen nem mindig van adott kiadónak olyan a kínálatában, ami érdekel. Ezért is van, hogy igen kevés kiadó hírlevelét járatom, mert ha egy kiadó amúgy sem az én ízlésvilágomnak megfelelő, az olyan, mint az utcán kapott szórólap: úgyis csak kidobom olvasás nélkül.

Ami igen jó fogás ilyen téren, az a tematikus elválasztás, amit például a Bookline csinál. Tematikusan azokról a műfajokról küldik a hírleveleket, amik engem kifejezetten érdekelnek. Így például megkapom, ha fantasy műfajban van olyan könyv, amit ajánlanak, meg nagyon akarják, hogy nekem is meglegyen, de nem kapok például romantikus regényekről, amiket amúgy sem olvasnék. Az ember maga választhatja meg, milyen hírlevéltartalmat szeretne, és szerintem ez klassz megoldás. Az olvasó nem retten el a feliratkozástól, elvégre csak olyan dolog érkezik, ami esetlegesen érdekli.

Amik manapság egyre divatosabbak és nekem nagyon bejönnek, azok a videós könyvreklámok. Régebben néhány kiadónál láttam ilyesmit, manapság viszont inkább a szerzők, vagy a vloggerek csinálnak a könyvekhez ilyen videókat... mint például amilyen ez is:




Itt viszont elég gyorsan át lehet esni a ló túloldalára, ha valaki például túl sok szöveget vagy túl spoileres képi tartalmat rak bele. A sok szöveg unalmassá teszi, elvégre az ember filmet se azért néz, hogy végig olvasnia kelljen (a feliratos filmek kivételt képeznek). A túl sok spoiler megöli a könyv olvasási élményét. Olyan hatást kelt, mintha az ember megnézné a könyvből készült filmet, és elmenne a kedve az olvasástól, hiszen már úgyis megvannak neki a karakterek, a szereplők stb.

A kreatív, színes, játékos dolgok is képesek megragadni az embert. A kíváncsiságra alapozott játékok (pl. Zsákbamacska) ilyen szinten a legnyerőbbek. Az ember reménykedik benne, hogy olyan olvasmány van a csomagban, amit nagyon szeretne. Ugyanakkora összegért igazándiból lehet benne drágább és olcsóbb kötet is, tehát a szerencsén múlik, hogy az ember nyer/veszít.

Igen jó marketingstratégia a könyves nyereményjáték is. Sokan ráharapnak, a könyvre felkapja a fejét még az is, aki addig nem hallott róla, hiszen meg kell osztani a közösségi oldalon, vagy egyszerű like-kal már eléri, hogy kikerül az olvasó hírfolyamába. Jó taktika, hiszen így egy kattintás is akár több 100 embert vonzhat oda a like-ot adó (és ezzel játékban résztvevő) ismerősi köréből.

Ami néha előny a legnagyobb hátrány tud lenni. Az sem mindegy, hogy a közösségi médiumokban hogyan jelenik meg a kiadó, hogyan kommunikálja le a problémákat a rendelésekkel, a könyveikkel kapcsolatosan. Elég negatív visszhangja van, ha egy kiadó összeveszik az olvasókkal egy-egy könyv megjelentetésével kapcsolatosan, vagy ha eléggé irritáló stílusban adják elő, hogy tolódik a kiadás, esetleg el is törlik.

A gerillamarketing szintén viszolygást keltő. Vannak kiadók, akik igen erőszakos módon tolják az ember arcába mondjuk a recenzióikat is. Akadt már példa rá, hogy visszautasítottam recenziós felkérést. Egy olyan könyvet ajánlottak fel nekem, ami abszolút nem illett a bloghoz. Lehet, hogy sokféle könyvet olvasok, de még így sem írok mindenről. A kiadó embere ezután visszakérdezett, hogy de hát miért gondolom úgy, hogy nem illeszkedik...

Tehát azon megsértődni, hogy nem szeretnék a blogon olyan könyvet "reklámozni", ami előre tudom, hogy nem az én stílusom és nem tetszene, teljesen értelmetlen. Jobban szeretem a rugalmas kiadókat, akik lazább kapcsolatot ápolnak a bloggerekkel. Ez azt jelenti, hogy nem kötik meg a blogger kezét, hogy csak jót szabad írnia, nem szabnak szűkös határidőket (1 vagy 2 hét) és nem erőltetik rá a könyvet, hogy mindenképpen írnia kell róla, különben soha többet nem kap recenziót.

Úgy gondolom se a kiadónak, a könyvnek nem tesz jót a gerilla marketing. Az más kérdés, hogy az ember önkéntesen feliratkozik egy hírlevélre, egy facebook oldalra stb. hogy kedvenc kiadójáról mindent megtudjon. 
Még azt is el tudom képzelni, hogy bloggerek oldalain "megvesz" a kiadó négyzetnyi vagy téglalapnyi helyecskéket, hogy a friss megjelenéseket promotálja, reklámozza. Külföldön ennek már van divatja (remélem, egyszer nálunk is lesz ilyen).

Amíg pedig kikerül a blogra a következő könyvajánló (könyves "reklám"), addig is olvassátok el azok bejegyzéseit, akik még megosztották gondolataikat a témával kapcsolatosan:





Oszd meg a bejegyzést! :

6 megjegyzés:

Bea írta...

Annyira bosszantóak tudnak lenni az erőszakos kiadók! A másik véglet meg a "nem adok senkinek recit", vagy egyáltalán nem reagál a kérésre. Ja, és a sértődős kiadók. :D Az ember nem is érti őket.

Megint csak azt kell írnom, hogy hasonló dolgok tetszenek vagy bosszantanak minket. Talán ideje lenne, ha az illetékesek is elgondolkodnának rajta...

Mandi írta...

@Bea: És ha felhívják rá a figyelmüket, hogy hogyan viselkednek, még ők vannak felháborodva :D

zakkant írta...

Ez a metrós reklám mekkora már, milyen jó kis hírverése lenne, ha itthon is megcsinálnák. Amúgy én azt szeretem, amikor bloggerek ajánlásából olvasok valamit, mert azok valahogy jó élmények mindig, és csomó ilyen könyvem van már fent a "valaha egyszer el kell olvasnom, mert mások ajánlották" listámon.

Úh, arról is lehetett volna írni, hogy a kiadók hogyan reagálnak kommentben, mert az is sokat elárul az egész szakmáról, és persze magáról az account mögött álló emberekről. A sértődés meg annyira gyerekes...

Én régebben szerettem egyébént trailereket nézegetni, de sokszor futottam már spoilerbe, úgyhogy ezzel leálltam, mert elrontották az élményt :(

reea írta...

:o Az a metrós reklámot én is imádnám! Valahogy nálunk kevés a kreativitás ezen a téren, mármint újdonságok kitalálásában. Ugyanazt csinálják folyton, újra és újra. Még reklámok tekintetében is egyhangúak vagyunk. Kivéve, mikor vulgárisak :)

Mandi írta...

@Reea: láttam anno egy fickót is, aki kis riksa szerű kocsin húzogatta a könyveit, és szegényeknek adta kölcsönbe őket :) mint egy mobilkönyvtár :) neki az lett a reklámja, hogy felkapta egy újságíró/blogger (már pontosan nem tudom). A fülkekönyvtárak is tök kreatív ötletek, csak az emberek nem rendeltetésszerűen használják, és nincs nagy reklámjuk... sajnos :(

PuPilla írta...

NA végre eljutottam hozzád is kommentelni! :) Tök jó kis poszt lett!
Ez a metrós reklám tényleg nagyon jó, és simán lehetne ilyen QR kódos kis akármikkel reklámozni a könyveket is, kicsit kreatívabb módokon. :)
Érdekes ilyet olvasni a digitalizálódás és az állandó online-ság korában, hogy a szájhagyomány útján terjedő reklám a legjobb, de a könyveknél valóban van egy ilyen vonal is, ami nem halt ki, és ajánlgatunk egymásnak nyakra-főre.

A könyvtrailerek is jók lennének, de pl. szerintem ez A nagy illúziós se egy igazán figyelemfelkeltő valami. :/ Szóval könnyű ezt a műfajt elszúrni.

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger