Sokat halogattam, hogy egyáltalán beszerezzem ennek a sorozatnak a folytatásait. Az a pechem, hogy nem szeretem félbehagyni a sorozatokat, úgyhogy amint megláttam ennek a következő, polcomról hiányzó kötetét, beszereztem.
Fülszöveg:
Fülszöveg:
"Nikki tippjei korcsolyázáshoz: 1. Korcsolyázz egy jó ügyért! (Ami Brandonnak is szívügye) 2. Tedd mindezt a legjobb barátnőid, Chloe és Zoey társaságában 3. Tanulj meg korcsolyázni… Nikki Maxwell meg sem lepődik azon, hogy Brandon egy állatmenhelyen önkénteskedik: annyira édes ez a srác, persze, hogy segíteni akar azokon a cuki kutyuskákon. A menhelyet azonban be fogják zárni, és az állatok hamarosan hontalanná válnak! Így aztán amikor a Pompásvölgyi jótékonysági korcsolyaversenyt rendez, Nikki ráveszi a barátnőit, Chloe-t és Zoey-t, hogy a menhelyet támogassák közös fellépésükkel. Egy gond akad csak: Nikki nem tud korcsolyázni… Vajon marad-e elég ideje, hogy jégziziből jéghercegnő lehessen a kis állatok érdekében?"
Nem tudom miért, de ez a sorozat ékes példa rá, hogy ha 13-14 évesen az emberek ennyire ostobán gondolkoznak, az valamiért ijesztő.
Nikki azt hiszi, hogy ha egy fiú elhívja, akkor azt szánalomból/sajnálatból teszi. Az nem számít, hogy a fiú feszeng, pirul stb... Látja a jeleket, mégis vak, mint a denevér. Mindegy, ha ez még nem lenne elég, eléggé nevetséges módozatokat talál ki rá, hogyan teremtsen jobb korcsolyázó-harmadikat a csapatukba maga helyett. Egyszerűen azt kell mondjam, ez a lány nem hogy nem vicces, de pofátlan, irritáló, és nagyon gagyi.
Amikor visszautasítják, akkor meg teljesen fel van háborodva. Kitol valakivel, és még neki áll feljebb, ha az illető nem hajlandó szívességet tenni neki. Hát köszöntük a részvételt.
Maga a történet nem lenne rossz, hogy jó ügyet kell támogatni, ehhez műsort csinálni a jégen. Viszont rossz értéket közvetít.
Ha a fiatalság ebből a könyvből tanulja meg az életet, akkor szembe találja magát egy önző hisztérikával, aki ahelyett, hogy gyakorolna, mindenféle segítséggel kibúvik a feladat teljesítése alól valami könnyített módszerrel. Igen, lássák a gyerekek, hogy szerencsével, meg baráti segítséggel el lehet kerülni a dolgok általunk történő megoldását.
Nikki karaktere tehát olyan értéket ad át, hogy izgulhatunk amiatt, vajon hogy fog sikerülni a "vizsgánk", a "megmérettetésünk", de nem kell oda rakni magunkat 100%-osan, elég kb. 10%, mert a többit a szerencse, a véletlenek, meg a többiek közbenjárása megoldja. Nem kell a megfeszített, kemény munka, úgyis minden az ölünkbe hullik magától...
Ez a sorozat nagyon majmolja és másolja a Ropi naplóját, de annyira gagyin teszi, hogy nem a nevetéstől vagyok kénytelen sírni, hanem attól, hogy sajnálom, hogy a polcomra került.
A remény hal meg utoljára, hátha a következő kötet némileg jobb lesz, mint ez...
GR-ezők szerint:
1 megjegyzés:
Őszintén? én jelenleg 12 éves vagyok és ezelöt én egyszerűen oda voltam 8 éves koromtól ezért a könyvért de ahogy elolvasom ezzeket a kritikákat 12 éves fejjel már nem is tudom miért szeretem. Én teljesen egyet értek már azzal amit írsz és mondasz a könyvről igazad van.
Megjegyzés küldése