Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 1.)

Gondolom már sokan találkoztatok azzal az élménnyel, hogy beültök a moziba, hogy megnézzetek egy filmet, aztán elvarázsol az élmény, és amikor nézitek a stáblistát, hogy "base on book..." akkor leesik az állatok. Ha a film ilyen jó, és a könyv többet ad, akkor az a könyv egyértelműen kell!

Először akkor találkoztam a könyvvel, mikor egy kolis társam megvette és ajánlotta, hogy milyen jó. Valahogy akkoriban a borító, meg azok a rémisztő fekete-fehér képek, amik benne voltak arra sarkalltak, hogy kerüljem el. Majd beültünk a moziba megnézni a filmet, és rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz.

Jacob Portman egy nap megtalálja nagypapáját, akit megtámadott valaki/valami. A papa halálos sebet kap, de utolsó szavaival Jacobot olyan kalandra küldi, amilyenről mindenki csak álmodik gyerekként. Ugyanis Portman nagypapa különleges gyerekekről szóló történeteket mesélt anno Jacobnak. A fiú azonban nem sejti, hogy hamarosan bekerül a nagyapja meséiben megelevenedő gyerekek körébe. Ugyanis mindenki azt hiszi, hogy megbuggyant, és úgy gondolják, egy utazás talán segítene neki feldolgozni a nagyapja halálát és az azzal járó borzalmas megrázkódtatást, ami érte. El is mennek az apjával Walesbe, ahol Jacob kutatásai során megtalálja az egykori gyerekotthont, ahol nagyapja lakott. Viszont a hely üres, a gyerekek meghaltak, és egy bomba tönkretette az épületet.

Majd egy balesetnek köszönhetően Jacob olyan emberekkel ismerkedik meg, akik egy teljesen új világ részesévé teszik...

Nem tudom, mit mondjak. Igazándiból nem találok szavakat, és sajnos most nem pozitív dolgok miatt. Egyszerűen csalódtam. Riggsnek a kezébe akadt néhány kísérteties fotó barátoktól/ismerősöktől, és kitalált hozzájuk egy történetet. A képek bekerültek a könyvbe, egyik-másik valóban ijesztő, de ad egyfajta borzongató hangulatot a könyvnek. A képekhez tartoznak ugye a történetek, amikbe bele vannak szőve. Igen igényesen van kialakítva a kötet, gyönyörű kívül-belül. Iniciálék a kezdőbetűknél stb. Az író stílusa meglehetősen gördülékeny, a történetek kreatívak...

Viszont rengeteg dolgot nem értek... Adott nekünk Jacob, akinek az ölébe hullik egy munka néhány családtagjának a vállalkozásánál. Mindenáron próbálja magát kirugatni, de csak azt éri el csínyeivel, hogy a kollégáit bosszantja, neki meg ígyis-úgyis meg kell csinálnia a végén a feladatokat. Ismerek a környezetemben néhány Jacob korabeli gyereket, akik kezüket-lábukat összeraknák érte, hogy munkát kapjanak, de valahogy folyton szívatják őket, rendszertelenül kell menniük stb... Jacobnak adott egy jó lehetőség, erre fintorog, nyavalyog. Nyilván ráerőltetés, de ahelyett, hogy látná a pozitív oldalát (saját fizetése van!), ahelyett előadja a hattyú halálát...

Igazi elkényeztetett gazdag ficsúr. Ő maga mondja ki, hogy eléggé gazdagok. A szülei azonnal mindent megtesznek érte, amint füttyent. Beleegyeznek abba, hogy Európába repüljön "gyógyulni". Az apja ott is mindenben a kedvében akar járni. Jacob ennek ellenére egy önző kölyök... Némileg elgondolkozik rajta, mikor felajánlják neki, hogy a különleges gyerekekkel maradhat, de azért annyit nem kell győzködni. Nekiállja mondani, hogy neki aztán úgysincs a normál világban már semmije... Itt azért eléggé felszaladt a szemöldököm. Az apja és az anyja szeretik, bármit megtennének érte, a hátsója alá tesznek mindent, folyamatosan aggódnak érte, mert még barátokat se bír találni... Erre azt mondja, hogy nincs miért a normál világban maradnia? Úgy adtam volna neki két pofont, hogy a fal adta volna a harmadikat.

Amit pedig nem értettem, az a nácizás... Nagypapa zsidó, ezért a II. világháború alatt menekülni kényszerül. Beáll a seregbe. És persze egy ifjúsági regénybe kell a zsidózás, meg a nácizás... Annyi más regényt írtak már erről a témáról, nem gondolnám, hogy ezt ennyire ki kell emelni itt is... Elég lett volna egy említés róla és kész... 

Maga a történet az elején egyébként egészen jól építkezik, ha ezt leszámítjuk. Meg azt, hogy Jacob annyira de annyira buta... Hoz a múltból egy almát, ami másnapra csak egy darabka bőr... Vándorsólyom kisasszony elmondja neki, hogy védencei nem hagyhatják el a Hurkot (olyan hely, ahol mindig ugyanaz a nap ismétlődik, az üresek és a Lidércek elől bújkálnak ilyenekben a különlegesek, illetve a normál emberek elől, aki ide bekerül, az nem öregszik tovább). Jacob megkérdezi, miért, és amikor megtalálja az almát, még akkor sem esik le neki... Egy másik ilyen szituáció: megtámadják Jacobot és barátait rendes, hétköznapi pisztollyal lőnek rájuk. Van a csapatban egy igen erős lány, aki kiszab a helyéről egy fémajtót, és Jacobnak nem esik le, mit akar vele csaj... Már csak akkor döbben rá, amikor lőnek rájuk, és nem lyukad ki a bőre... És tele van a könyv ilyen értetlenkedéssel, ami annyira egyértelmű, hogy épp csak a szemét nem böki ki a kölyöknek... 

Többször a fejemet fogtam csak... A könyv végéről már nem is beszélve. Sajnos olyan, mintha a szerző hirtelen sietve/kapkodva akarta volna befejezni, mert megunta a végét... A gonosz csak úgy visszaadja, amit elvesz a jóktól. Plusz simán hagyja, hogy elintézzék, és ostobaságokat csinál menekülés közbe... Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy mi legyen a rossz fiúval, úgyhogy pakolja ide, pakolja oda, és nem jut sehova... Nagyon buta, cliffhanger vége van. 

Összességében nézve ha a 4. kötet nem fogott volna meg, valószínűleg az első kötet után leraknám a sorozatot... Nem érzem annyira kiemelkedőnek. A 4. kötetben Jacob nem volt ilyen komolytalan idióta, a rossz fiúk nem voltak ennyire amatőrök. Arra jó volt ez a kötet, hogy megismerjük az alapfelállást, de túl nagy hypeolást nem érzek ott belül... Egyszer olvasható volt, de számomra a negyedik kötet ismeretében némileg csalódás is...

GR-ezők szerint: