Ritkán esik meg olyan, hogy van egy 600-700 oldalas könyv, és azért egy-két nap alatt kivégzem. Az Éjangyal trilógia első és második kötete is pontosan így járt nálam.
Kylar Stern bérgyilkos, de ki szeretne szállni. Van egy nő (Elene), akit szeret és feleségül venné. Megadatott, hogy gyermeket (Uly) nevelhet. Miután megölte mesterét, Durzo Blintet, és magához veszi Blint és Mama K közös gyermekét...
Kylar ért a gyógyfüvekhez, így gyógyfüvek és főzetek árusításával kezd el foglalkozni, beköltözik Mea nénihez, és próbál hétköznapi életet élni... már amennyire ez egy leszerelt árnygyilkosnak, az Éjangyalnak mehet...
Persze az élet másoknak ettől még nem áll meg. Logan, aki a Lyukba kerül eleinte próbál életben maradni, majd szökési terveket eszel, és próbál kivitelezni. Ebben hol akad segítsége, hol hátráltatója. Mellette meg kell küzdenie az ételért is...
Mama K és Jarl új tervet eszelnek ki az Istenkirály megbuktatására, amiben némi bordély-fortély is szerepet kap, és ezúttal az utca lányaiból katonák válnak...
Jarl ugyanakkor fel akarja bérelni Kylart egy új megbizatásra, de ez nem éppen úgy sül el, ahogy azt Mama K-val eltervezték.
Kylar végül rájön, hogy mit kell tennie azért, hogy a jövője olyan irányba fordulhasson, amilyenbe szeretné: meg kell ölnie az Istenkirályt. Olyan emberektől kap segítséget és válnak szövetségeseivé, akikről sosem gondolta volna és olyan emberek árulását kell elszenvedje, amikre szintén nem számít. Ráadásul azt sem tudja, hogy Logan valójában él, vagy túl későn érkezik, hogy kiszabadítsa...
Kellő mértékben izgalmas volt és fordulatos. Mindenki kavarja a szálakat, megy az intrika, az ármánykodás, a térfelek csereberéje, a hatalmak és a képességek fitoktatása. Maga az alaptörténet meglehetősen sablonos, hiszen többször láttunk már olyant, hogy egy bérgyilkos kiszállna a mókuskerékből, de nem engedi el az a világ. Kylar ugyanebben szenved. Döntenie kell, hogy melyik árat fizeti meg: elveszti Elenet és Ulyt és a normális élet reményét, vagy fel kell adnia magából azt a részt, ami Éjangyallá teszi? Igen kemény döntés előtt áll, amit nem könnyítenek meg neki a felmerülő problémák, a felbukkanó emberek és a "mindenkinek van egy jó tanácsa, hogy kellene jól csinálni..." dolgok.
Akin igazán meglepődtem, az Vi volt, a bérgyilkosnő, aki az első kötetben mestergyilkossá válhatott volna, ha megöli Kylart. Kissé jobban megismerjük őt, a hátterét. Az első kötetben felületesen megtudunk róla ezt-azt, de itt most kissé kifejti, belemegy a részletekbe. Ettől valahogy még nem sikerül jobban sajnálnom, hiszen szokásához híven egyik terve sem úgy sül el, ahogy szeretné, és továbbra is egy igen kellemetlen mellékszereplő, de talán a harmadik kötetben végre megtalálja ő is az útját, hisz már elindult abba az irányba, csak még nem realizálta, hova juthat, ha megteszi a nagy lépést...
Elene még valahogy mindig nem lopta be magát a szívembe... Anno elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és kb. a felénél abbahagytam, és most ugrottam neki újra, de Elenet még mindig ugyanannak az önző libának látom. A 18 éves lány annyira a normális élethez ragaszkodik, hogy miatta mindenki dobjon el minden önálló gondolatot, és minden legyen úgy, ahogy ő akarja, különben duzzog... Ez egy tipikus kamaszos hozzáállás. Viszont azzal nem számol, hogy most már felelős Ulyért is és fel sem fogja, hogy Kylarrel szemben óriási elvárásokat támaszt...
Ami a többi mellékkaraktert illeti, jól megkavarják a dolgokat, hisz minden szentnek maga felé nyúlik a keze... Mindenkinek oldalt kell választania és néha váratlan döntéseket, kompromisszumokat kell meghozniuk/kötniük. Megtesz mindkét oldal mindent a győzelemért, az eszközök sem számítanak...
Az egyetlen, amit nem tudtam hova tenni, hogy egy-egy fejezeten belül miért kell ide-oda ugrálni és néha annyira kuszán rakja egymás után a különböző eseményeket, hogy egyszerűen az ember elsőre nem látja értelmét. Emellett volt egy-két párbeszéd, aminek nem sok értelme volt (pl. egy nem eldöntendő kérdésre csak annyi a válasz, hogy "nem" stb...) Néhol kapkod, pedig a 600 oldalba sok dolog belefér, más dolgokat meg annyira szájba rág, amennyire nem kellene...
Összességében nézve a történet fordulatossága és a stílus gördülékenysége eléri a kívánt hatást: elfeledteti a sablonokat, és kapunk egy élvezhető, minden irányból kavarásokkal teli érdekes történetet. És a lezárás azt sugallja, hogy várnak még ránk fordulatok a folytatásban, nem is akármilyenek....
Kylar Stern bérgyilkos, de ki szeretne szállni. Van egy nő (Elene), akit szeret és feleségül venné. Megadatott, hogy gyermeket (Uly) nevelhet. Miután megölte mesterét, Durzo Blintet, és magához veszi Blint és Mama K közös gyermekét...
Kylar ért a gyógyfüvekhez, így gyógyfüvek és főzetek árusításával kezd el foglalkozni, beköltözik Mea nénihez, és próbál hétköznapi életet élni... már amennyire ez egy leszerelt árnygyilkosnak, az Éjangyalnak mehet...
Persze az élet másoknak ettől még nem áll meg. Logan, aki a Lyukba kerül eleinte próbál életben maradni, majd szökési terveket eszel, és próbál kivitelezni. Ebben hol akad segítsége, hol hátráltatója. Mellette meg kell küzdenie az ételért is...
Mama K és Jarl új tervet eszelnek ki az Istenkirály megbuktatására, amiben némi bordély-fortély is szerepet kap, és ezúttal az utca lányaiból katonák válnak...
Jarl ugyanakkor fel akarja bérelni Kylart egy új megbizatásra, de ez nem éppen úgy sül el, ahogy azt Mama K-val eltervezték.
Kylar végül rájön, hogy mit kell tennie azért, hogy a jövője olyan irányba fordulhasson, amilyenbe szeretné: meg kell ölnie az Istenkirályt. Olyan emberektől kap segítséget és válnak szövetségeseivé, akikről sosem gondolta volna és olyan emberek árulását kell elszenvedje, amikre szintén nem számít. Ráadásul azt sem tudja, hogy Logan valójában él, vagy túl későn érkezik, hogy kiszabadítsa...
Kellő mértékben izgalmas volt és fordulatos. Mindenki kavarja a szálakat, megy az intrika, az ármánykodás, a térfelek csereberéje, a hatalmak és a képességek fitoktatása. Maga az alaptörténet meglehetősen sablonos, hiszen többször láttunk már olyant, hogy egy bérgyilkos kiszállna a mókuskerékből, de nem engedi el az a világ. Kylar ugyanebben szenved. Döntenie kell, hogy melyik árat fizeti meg: elveszti Elenet és Ulyt és a normális élet reményét, vagy fel kell adnia magából azt a részt, ami Éjangyallá teszi? Igen kemény döntés előtt áll, amit nem könnyítenek meg neki a felmerülő problémák, a felbukkanó emberek és a "mindenkinek van egy jó tanácsa, hogy kellene jól csinálni..." dolgok.
Akin igazán meglepődtem, az Vi volt, a bérgyilkosnő, aki az első kötetben mestergyilkossá válhatott volna, ha megöli Kylart. Kissé jobban megismerjük őt, a hátterét. Az első kötetben felületesen megtudunk róla ezt-azt, de itt most kissé kifejti, belemegy a részletekbe. Ettől valahogy még nem sikerül jobban sajnálnom, hiszen szokásához híven egyik terve sem úgy sül el, ahogy szeretné, és továbbra is egy igen kellemetlen mellékszereplő, de talán a harmadik kötetben végre megtalálja ő is az útját, hisz már elindult abba az irányba, csak még nem realizálta, hova juthat, ha megteszi a nagy lépést...
Elene még valahogy mindig nem lopta be magát a szívembe... Anno elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és kb. a felénél abbahagytam, és most ugrottam neki újra, de Elenet még mindig ugyanannak az önző libának látom. A 18 éves lány annyira a normális élethez ragaszkodik, hogy miatta mindenki dobjon el minden önálló gondolatot, és minden legyen úgy, ahogy ő akarja, különben duzzog... Ez egy tipikus kamaszos hozzáállás. Viszont azzal nem számol, hogy most már felelős Ulyért is és fel sem fogja, hogy Kylarrel szemben óriási elvárásokat támaszt...
Ami a többi mellékkaraktert illeti, jól megkavarják a dolgokat, hisz minden szentnek maga felé nyúlik a keze... Mindenkinek oldalt kell választania és néha váratlan döntéseket, kompromisszumokat kell meghozniuk/kötniük. Megtesz mindkét oldal mindent a győzelemért, az eszközök sem számítanak...
Az egyetlen, amit nem tudtam hova tenni, hogy egy-egy fejezeten belül miért kell ide-oda ugrálni és néha annyira kuszán rakja egymás után a különböző eseményeket, hogy egyszerűen az ember elsőre nem látja értelmét. Emellett volt egy-két párbeszéd, aminek nem sok értelme volt (pl. egy nem eldöntendő kérdésre csak annyi a válasz, hogy "nem" stb...) Néhol kapkod, pedig a 600 oldalba sok dolog belefér, más dolgokat meg annyira szájba rág, amennyire nem kellene...
Összességében nézve a történet fordulatossága és a stílus gördülékenysége eléri a kívánt hatást: elfeledteti a sablonokat, és kapunk egy élvezhető, minden irányból kavarásokkal teli érdekes történetet. És a lezárás azt sugallja, hogy várnak még ránk fordulatok a folytatásban, nem is akármilyenek....
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése